Daubner Béla - A Regresszió Pszichoterápiás Felhasználásának Integratív Lehetőségei

1. Daubner Béla
A regresszió pszichoterápiás felhasználásának integratív lehet ségei
Haladási vagy fejl dési iránnyal rendelkez pszichés folyamatokban regresszió névvel jelölik
a visszatérést a személyiségfejl dés egy-egyszer már elért fejletségi szintjér l egy korábbi
differenciálatlanabb fejletségi szinthez.
Topográfiai értelemben véve, a regresszió - Freud szerint - pszichés rendszerek egymásra
következ sora mentén megy végbe, amelyeken az izgalom a fejl dési iránnyal ellentétesen
halad.
Id ben nézve a regresszió egy genetikus sorrendet feltételez, és a szubjektumnak fejl dése
már túlhaladott állomásaihoz (libidófejl dési szakaszokhoz, tárgykapcsolatokhoz,
azonosulásokhoz stb.) való visszatérést jelöli.
Formailag a regresszió az összetettség, a strukturáltság és a differenciáltság szempontjából
alacsonyabb szint kifejezés- és viselkedésmódokhoz való átmenetet jelenti. A regresszió
során a gondolkodásnak, a tárgykapcsolatoknak és a viselkedési struktúráknak korábbi
fejl dési fokra való visszatérése történik meg rövidebb vagy hosszabb id re. A libidó egy
korábbi szervez dési formához tér vissza. Ez lehet tárgy regresszió, libidófejl dési regresszió,
valamint az én fejl désében bekövetkez regresszió.
A regresszió összefügg a fixációval, ha a fixációt beírásként értelmezzük, akkor a regressziót
úgy értelmezhetjük, mint ennek a már meglev „beírtnak” újbóli m ködésbe hozását.
Hívhatjuk ezt a jelenséget úgy is, hogy visszatérés a „szekundér v. másodlagos gestalthoz”. A
másodlagos gestaltok élményeink teljessé tevésére tett kísérleteink: ha valamilyen
szükségletünk kielégítése akadályba ütközik, mivel a befejezetlenség élménye nehezen
tolerálható, valamilyen helyettesít szerep kielégítéssel az élmény mesterséges lezárására
kényszerülünk (pl. kontaktusfelvétel helyett evés). Az ilyen mesterséges lezárás rövidtávú
feszültség-oldást eredményez, az egyénnek azonban végs soron újra és újra meg kell
ismételnie a folyamatot. Az id múlásával ezek a másodlagos gestaltok egyre jobban
rögzülnek és rendszerint érzékelésünk, gondolkodásunk, érzéseink és viselkedésünk
meghatározott menetévé szilárdulnak. A „rögzült” perspektíva részben a rögzült vágyak,
kielégítetlen szükségletek és zavaró élmények jelen tudatunkon kívülire zárására is szolgál
(elfojtás és a fixáció).
1

2. A regresszió jelenségét érdemes a kognitív megközelítés oldaláról is megnézni. A klinikai
pszichológia kognitív irányzata eltér en a kognitív tudományok más alkalmazott területeit l
nem tisztán a megismerés folyamatait, sokkal inkább a kogníciók és emóciók kapcsolatának
szabályait és m ködési feltételeit vizsgálja, mivelhogy az emocionális zavar minden
pszichiátriai kórkép kardinális tünete.
A kognitív séma elnevezést tapasztalati tudásunkat tömörítô ismerettömbök megjelölésére
használjuk. Ezeknek az el vételezett ismeretmintáknak az a fontos funkciója, hogy
szabályozza a megismerési folyamatot. Beck a kognitív séma információ-szervez funkcióját
hangsúlyozza, amely szerint az alkalmas arra, hogy a környezetb l származó ingerek
feldolgozásának és konceptualizálásának a módját meghatározza. Más szerz k a kognitív
sémák szerepével kapcsolatban kiemelik, hogy segítségükkel nemcsak felfogjuk, hanem
újraalkotjuk a valóságot és ezáltal a valóság egyéni leképez dést hozzuk létre.
A fejl dési szemlélet képvisel i a hangsúlyt a tudásszervez dés folyamatára helyezik. Ez a
jellegzetes önorganizációs folyamat, amely a környezettel folytatott intenzív interakció során
formálódik és módosul olyan mentális m veletek útján zajlik, mint a megértés,
jelentéstulajdonítás, belátás. A kognitív sémák megismerése a nyelvi produktum segítségével
lehetséges, bár az implicit tudás csak részben fejez dik ki a nyelvi szimbolizációs
folyamatokban. A kutatók egyetértenek abban, hogy a kognitív sémák hierarchikusan
elrendezett struktúrák, amelyek információtartalma eltér . A „negatív automatikus gondolat –
hiedelem rendszer – séma” struktúra alapvet en befolyásolja viselkedésünket és patológiás
részének átalakítása alapvet en feltételezi a viselkedés változást és a személyiség változást.
Az információ feldolgozásában kognitív alrendszerek kölcsönös interakcióját feltételezzük
(Interactive Cognitive Subsystems, ICS). A rendszer m ködése területspecifikus alrendszerek
kölcsönhatásán alapul. A koncepció szerint információk feldolgozásának totális
konfigurációját mindig az alrendszerek aktuálisan létrejöv interaktív kapcsolatai határozzák
meg, amelyet az információ-bemenet szabályoz.
Az információszervez dés legmagasabb szintjén az ingermodalitások specifikus
reprezentációi jelennek meg, létrehozva az aktuális, egyedi és egyszeri élménymin séget.
Ennek a területspecifikus információszolgáltatásnak a végs eredménye az aktuális
sémakonfiguráció létrejötte. Egy adott alrendszer szerepe a sémaképzésben függ a küls
ingerhatástól, az alrendszerek memo-tárainak aktivitásától, vagy egy másik alrendszer
információszolgáltatásától és természetesen attól a kölcsönhatástól, amely az alrendszerek
közt aktuálisan megvalósul. Az információ feldolgozása az alrendszerek szintjén a korábbi
2

3. tanulási tapasztalatok programjának megfelel en történik, így az aktivált tudástartalom
hordozza az egyéni tapasztalatok lenyomatait.
A kognitív struktúrák kialakulása a személy aktivitást feltételez megismerési és tanulási
folyamatának terméke, amelyek során a kognitív szervez désben önorganizációs folyamatok
zajlanak le. A terápiás intervenció a realitástesztelésen alapul, a kliens a terapeuta
segítségével szembesül tapasztalataival, és ennek ismeretében korrigálja a környezetével és
önmagával kapcsolatos értékel -min sít automatikus gondolatait. A konstruktivista
szemlélet szerint a fejl déssel összhangban alakulnak ki és változnak a kognitív struktúrák. A
kognitív szervez dés saját dinamikája határozza meg a változások tendenciáját. A terápiás
stratégia támadáspontja a fejl dés során létrejött mélystruktúrák módosítása, vagy új
alapsémák generálása. A konstruktivista szemlélet feltételezi a terápiás stratégia
támadáspontjának kiszélesítését, a fejl dési kognitív struktúrák átalakítását célozza meg és
ezzel a terápiás módszerek alkalmazhatóságának a körét is kiszélesíti.
Végül is kijelenthetjük, hogy a fejl dési sémák átalakításán keresztül érvényesül a terápiás
hatás. A terápiás intervenció a séma kognitív-affektív komponensét éppúgy figyelembe veszi,
mint a viselkedéses szintet. A koncepció az affektív reakciókat nem tekinti másodlagosnak,
hanem az élmény integráns részének. A maladaptív kognitív struktúra beazonosítása során a
kritikus érzelmi-affektív állapot indukálása fontos lépés a terápiás folyamatban, mert ezáltal
lehet elérhet vé tenni az átalakítani kívánt kognitív struktúrákat. Ez lényeges különbség a
hagyományos kognitív terápiás szemponthoz viszonyítva. Young hangsúlyozza, hogy az
emocionális reakció fontos jelzése a maladaptív sémák elérhet ségének, ezért a terápiás
intervenció részét képezik a felkavaró élmények, álmok, imaginatív tartalmak megbeszélése.
Minél intenzívebb az emocionális reakció, annál valószín bb, hogy az adott kognitív séma
fontos szerepet kap az információ feldolgozásában. Vannak azonban másodlagos sémák is,
amelyek emocionálisan kevésbé terheltek.
Young sémamodellje szerint a maladaptív, rögzült sémák a kognitív transzformációs
folyamatok középpontjába kerülhetnek olymódon, hogy a személy vagy azonosul velük, vagy
elhárítja azokat. Ezen a ponton közelít a koncepció a mélylélektani jelenségvilághoz, ugyanis
feltételezi a tudattalan elhárító magatartást a kognitív sémákhoz való viszonyban, így
megkülönböztet sémát fenntartó, elkerül és kompenzáló viselkedést. Az önsorsrontó
magatartásban például a séma mindenáron való fenntartása és meger sítése a cél, a séma-
kerül magatartás pedig felismerhet a sémával kapcsolatos intenzív érzelmi állapotok
elkerülésével, vagy a tünetképz dés hátterében.
3

4. A fejl dési kognitív struktúrák vizsgálata során nem kerülhet el a selfre vonatkozó és a
környezethez való viszonyt reprezentáló kognitív mintázatok módosítása, ezért a kliens és
terapeuta közti kapcsolat része a terápiás munkának. A terapeuta egy olyan modell, amely a
maladaptív kapcsolati mintát kedvez irányba befolyásolja. A terápia lényege azonban a
kognitív sémák átstrukturálása, amely azt jelenti, hogy a tapasztalatok tükrében átvizsgálják át
a sémák érvényességét. A terápiás intervenció kofrontatív és edukatív jelleg . A terápia épít a
kliens racionális ok-okozati kapcsolatokat figyelembe vev belátására a sémam ködés
kedvez irányú befolyásolása során. A terápiás hatás az aktuálisan m köd séma-konfiguráció
m ködésének a befolyásolása. A teória szerint minden olyan terápiás lépés eredményes,
amely szélesebb szemantikai kontextust vesz figyelembe és ezen belül speciális
viszonylatokat vagy elemeket változtatja meg úgy, hogy általa a rendszer m ködését
módosítja. Az ICS modell szerint egy új koherens szemantikus csomagot kell létrehozni a
maladaptív gondolatok kioltása helyett. A terápia során a séma kognitív, affektív és
viselkedéses elemeket s rít prototípusos jelentésszintjét kell megváltoztatni. Ennek
érdekében a terápiás intervenció specifikus területeket céloz meg és ezen keresztül generálja a
változást a sémán belül. Az ICS modell szerint tehát az általános jelentéskomplexumot
képvisel kognitív sémák átalakítása a terápiás hatás alapját képezik és tulajdonképpen
minden terápiás beavatkozás ezt a célt szolgálja.
A kognitív terápia egyes lépései is ennek az elképzelésnek az alapján magyarázhatók. A
reframing technika (NLP) például a séma szemantikus kontextusát alakítja át a tartalmi
átkeretezés vagy a kontextuális hatás megváltoztatása formájában. A kognitív terápia
„viselkedéses” elemei, az u.n. próbacselekvések - a koncepció szerint- nem azért fontosak,
mert evidenciaként szolgálnak a specifikus el feltevések kipróbálása során, hanem azért, mert
a maladaptív kognitív sémával inkompatibilis jelentéstartományt aktiválnak. Például, ha
valaki gátlásait leküzdve lép be egy frusztrációs helyzetbe új tapasztalatokat gy jt, akkor a
gondolkodásmódja változik meg a helyzetr l. De a sémakonfiguráció megváltoztatására
hatékony lehet az irányított imagináció. Itt nem maga az imagináció az ami hatékony, hanem
ez a fellazult érzelmi állapot különösen alkalmas arra, hogy a kognitív mintázatba új elemeket
lehessen bevinni az imagináció segítségével. A traumatikus élmény imaginációja során
jelentkez érzelmi reakciójelzés arra, hogy magasan szervezett jelentéskomplexumok
elérhet kké váltak és készek a változásra. Terápiás hatékonyság tehát nem a katarzissal,
hanem a kognitív átstrukturálással függ össze. Például, ha csak vizuális reprezentációk
aktiválódnak az értelmi reakciókat is kiváltó implikációs szint elérése nélkül, akkor nincs
4

5. terápiás hatás sem. Hasonló vonatkozik a próbacselekvések szintjére, ahol az új
kontingenciákkal való szembesülés intenzív érzelmi megterhelessél párosul.
A pszichoterápiás beavatkozásnak a személy problémamegoldó stratégiáit kell er síteni,
amely az esemény perzisztenciáját és averzívitását enyhíti, egyidej leg pedig er síti a
kontrollálható folyamatokat.
Pszichoterápiás módszerek a regresszió felhasználásában:
Az elfojtott emlékek, fixációk vagy másodlagos gestaltok, maladaptív sémák pszichoterápiás
megoldására sokféle módszer és módszerkombináció alakult ki. Az elkövetkez kben
ismertetésre kerül módszerekben az a közös, hogy részben vagy teljesen módosult
tudatállapotban (hipnózis) történik a pszichoterápiás tevékenység. El ször a Katathym
Imaginatív Pszichoterápiában (KIP) használatos affekt-asszociációs technikát ismertetném.
KIP: mélylélektani, pszichodinamikai alapokon nyugvó imaginatív pszichoterápiás eljárás. A
katathym kifejezés a tudattalan eredet affektus telített, emocionálisan megélt, szimbolikus
tudattartam projekciójára utal. Az imagináció a korai képi gondolkodásba való regressziót
jelenti. A képi élmény tudattalan tartalmakat emel a tudatba. Ezek a szimbolikus, tudattalan,
tudatel ttes tartalmak, vagy tudatossá válhatnak az átélés és a képi síkon való feldolgozás
által, vagy a képeknek és emócióknak az utólagos feldolgozása asszociációkkal dúsítva
feldolgozható. Ez lehet vé teszi épp úgy a korai emocionális deficitek feltöltését, mint a
személyiségszerkezetnek egy utólagos érését, és a konfliktus feldolgozásának a képi síkon (a
terápiás folyamat els szintje) való elvégzését.
Az affekt-asszociációs technikát középfokon használjuk, amikor a célkit zés más, mint az
alapfokban. Cél az elnyomott, tudattalanított tartalmakkal kommunikációba és konfrontációba
lépni, megtanulni bánni velük és integrálni ket a személyiségbe. Átélni, átszenvedni,
átdolgozni, felismerni, megoldani és integrálni. A konfliktust el ször láthatóvá kell tenni a
képben, és amikor leolvasható akkor strukturálással rögzítjük rajta a páciens figyelmét és
konfrontáljuk a képi megjelenéssel. A szimbólum konfrontáció során a strukturálással
lépésenként közömbösítjük a képben megjelen szimbolikus patológiát, amely így átélhet vé
válik, az ellenállások fokozatosan feloldódnak és az énbe integrálódnak. Az affektussal
er sen telített és archaikus szimbólum alakok intenzív módon elfojtott, regresszió hatása alatt
álló tárgykapcsolatok metaforaszer megjelenít dései.
5

6. A szimbólum konfrontáció alatt létrejön valamilyen indulat, érzés. Az indulatot, érzést
strukturáljuk (hol érzi pontosan a testében, miként, hogyan). Miután a páciens átéli az
indulatot vagy érzést, és azt pontosan lokalizáltattuk a testében, (leíratjuk az érzésnek a
qualitásait, színét, kiterjedését, konzisztenciáját, tapintását stb.) visszaküldjük a pácienst az
indulat, érzés, mint híd segítségével korábbi életkorba (affekt-bridge). A létrejött
korregressziós érzést és felidéz dött regresszív emléket újra strukturáljuk, újra átéletjük, majd
következik a terápiás fázis - hogyan szerette volna, milyen megoldást szeretett volna,
megkérjük a pácienst lépjen be a képbe feln ttként és segítsen annak a kisgyereknek ebben a
nehéz helyzetben. Az érzelmi híd nem mindig vezet el a legkoraibb problémás helyzethez,
konfliktushoz, ilyenkor tovább folytatjuk a lehet legkoraibb helyzethez, amikor az érzés
megjelent. A korregresszió ilyenkor többlépcs s folyamat, de mindig az érzelmi hídon
vezet dik. Ahogy az ellenállások feldolgozódnak úgy kerülünk egyre koraibb problémákhoz
(ne ijedjünk meg ha az érzelmi híd egy esetleges el z élet vagy a magzati lét élményét tárja
fel ). A korai élmény átélése és annak átdolgozása után térjünk vissza az eredeti kiindulási
helyzethez, és ha sikeres volt az affekt-asszociációs próbálkozás az eredeti képben a változás
megjelenik, visszatükrözve a mély-struktúrában létrejött változást. Ezzel a technikával végül
is a szimbólum konfrontáció által fellép indulat, elfojtott emlék újra átél dik és átíródik,
lehet séget adva a katartikus átélésre. Az aktuális érzelmek segítségével létrehozott regresszió
segítheti a konfliktus keletkezésénél létrejött lehasított és elfojtott érzelem átélését és így a
katartikus élményen keresztül a gestalt záródik, a másodlagos gestalt els dlegessé alakul és az
ismétl dés megsz nik, a maladaptív séma átalakul. A regresszív élmény terápiás átdolgozása
után az adaptívabb viselkedés kialakítása is megkezd dik a fent ismertetett módon.
Tekintsük azonban nagyon fontos terápiás alapszabálynak, hogy bármilyen technikai
kombinációt használunk, a terápia vonalvezetése dinamikus és a történések megértése a
dinamikus gondolkozáson alapul.
A másik nagyon hatékony regresszióval dolgozó technika az „ego-state” „én-állapot” terápia.
Federn amerikai pszichoanalitikus ismerte fel, hogy a személyiség nemcsak egyszer en az
érzékelés, a kogníciók, érzelmek, és indulatok összessége, hanem ezek egységbe
szervez dnek, amelyeket „ego-state” - eknek nevezett el. Watkinsék szerint az ego-állapot
mindazon viselkedések, érzékelések és élmények összességéb l áll, amelyek
összerendez dnek és egységet képeznek. Ezek a részek határokkal rendelkeznek és részben
vagy teljesen átjárhatók egymás számára vagy éppen átjárhatatlanok. A részek
6

7. aktivizálódhatnak és a személyiség viselkedésében megjelenhetnek, id nként patológiás
viselkedést mutatva.
Hipnózist használva a terapeuta közvetlenül képes a részekkel kommunikálni. Feltárhatjuk,
hogy mikor keletkeztek, mi hozta létre ket (korregresszió) és mit próbálnak megvalósítani.
Amit megpróbálnak megvalósítani az rendszerint dicséretre méltó dolog, de módszereik sok
kívánni valót hordozhatnak. A létrehozott disszociáció után a részekkel eleinte külön - külön
dolgozunk, majd megpróbáljuk azokat integrálni az egész személyiségbe (ugyanezt az NLP-
ben reframingnak hívjuk)
A következ ben egy kezelés részletet elemzünk. A páciens egy fóbiás beteg. A kezelési
részlet az Ego-state terápia és a burkolt kondicionálás integratív használatát példázza.
Terapeuta (T): Ahogy egyre mélyebb a hipnotikus állapot, tágul a tudat egyre inkább képes
olyan területekkel kapcsolódni, amik mélyen benne vannak a személyiségben. És ezek a
részek külön – külön is képesek m ködni , és vannak olyan helyzetek, amikor a személyiség
egy – egy része, ellene dolgozik a többinek, amikor olyan viselkedést hoz létre, amit a többi
nem szívesen fogad el . Ezek a részek id nként negatívak is tudnak lenni, valamikor pozitívak
voltak, valamikor segítettek, de most már lehet, hogy inkább gátolnak, de nem tudják ezt
(reframing el készítése). És most megpróbáljuk megkeresni azt a részét a személyiségnek, az
énnek, ami mögötte van a fóbiás félelmeknek. Azokat a testi tüneteket hozza létre, amelyek
valamikor biztosan védtek, biztos el re viv szerepük volt, de most már inkább gátolnak,
hiszen már megváltozott sok minden, ami akkor el reviv volt az lehet, hogy gátol,
akadályoz, minden jó szándékával együtt hátráltat, a mostani helyzetben inkább akadályoz.
Most adjon id t magának, és megkérem azt a részt , ami felel s ezért a fóbiás viselkedésért ,
felel s a szorongásért , ami megszervezi, hogy dolgokat feladjon, és ne csináljon meg , inkább
visszalépjen , hogy a személyiségnek ez a része jelentkezzen , és ha ez a rész megvan ,
mondja, azt hogy itt vagyok, adjon erre id t. Körül bel l 3-4 perc telik el, de a pácien
fiziológiája mutatja, hogy intenzív bels folyamatok zajlanak.
P: Itt vagyok
T: Nagyon jó. Megköszönjük ennek a résznek, hogy jelentkezett, és megkérem arra, hogy ez a
rész adjon magának valami nevet, hogy tudjam közvetlen szólítani.
P: Veszély.
7

8. T: Veszély. Megköszönöm a Veszélynek, hogy jelentkezett. És akkor megkérlek Veszély,
hogy mondjad meg, mikor jöttél létre. Mikor alakultál ki Tündében. Mi történt akkor? Hány
éves volt a Tünde, amikor Te a Veszély létrejöttél, megszülettél, kialakultál?
P: Húsz.
T: Húsz. És mi történt a Tündével, mikor létrejöttél?
P: Járt egy fiúval, akit nem szerettek a szülei. Állandó veszekedés volt, hazugságok. Nagyon
nehéz állapot, és kezd dtek a fulladások. A szülei nem fogadták el a fiút és t. Nem lehetett
megoldani.
T: Nem lehetett megoldani. Létrejöttél Te a Veszély. És mibe tudtál segíteni a Tündének?
P:. Hogy ne lehessen ismerkedni, elmenni hazulról.
T: Hogy ne lehessen ismerkedni, elmenni hazulról.
P: Mert így, elfogadják a szülei.
T: Elfogadják a szülei. Veszély segített a Tündének, hogy otthon maradjon, hogy ne menjen
el. Hogy a szüleinek megfelel módon viselkedjen. Most megkérünk téged Veszély, hogy egy
kicsit maradjál csöndbe, és megkérdezzük azt a részt, amit l megvédte a Veszély a Tündét ,
hogy az is jelentkezzen . Az a rész, amelyik szeretett volna elmenni, amelyik szeretett együtt
lenni ezzel a fiúval, amelyik járta volna a saját útját, hogy ez a rész is jelentkezzen. És ha itt
van, akkor mondja azt, hogy itt van.
P: Itt vagyok.
T: Megkérjük ezt a részt, hogy adjon magának nevet.
P: Élet
T: Élet. Jól van. És ez az Élet és a Veszély küzd egymással. Talán van bennetek valami közös
is. Talán tudjátok egymást segíteni is. Minthogy id nként már tudjátok is. Mind a ketten a
Tündét segítitek. Mindkett tökre szükség van. Mind a ketten jót akartok. És lehet, hogy
tudnátok együtt m ködni. És amikor egyiktökre nincs szükség, akkor az tudná hagyni a
másikat. Amikor a Veszélyre már nincs szükség, mert nincs veszély, akkor az Élet
felszabadultan m ködhetne. És amikor veszély lesz, a Veszély jelezhetne. És akkor a Tünde
jobban tudna hallgatni rá. Sokkal ritkábban jelezne, sokkal inkább követni lehetne a
jelzéseket. Valahogy úgy van, hogy a Veszély akkor is jelez, mikor nem kéne, jelezzen. És az
8

9. Élet akkor is visszahúzódik, amikor nem lenne szükséges. De talán most, hogy így
szövetkezni tudtok egymással, tudjátok egymást segíteni a Tündéért. És most megkérem a
Tündét, a Veszélyt, az Életet, hogy képzeljenek el egy helyzetet, ami megtörtént például a pub
– ban , ahol az Old Boys szólt, hogy érezték egymást? Mit, szolt ehhez az Élet? Mit, szolt
ehhez a Veszély? Megkérdezlek most a Veszély, hogy érezted magad ezen az estén? Mit éltél
át?
P: Nem volt veszélyes semmi sem.
T: Jól van. Megkérdjük az Életet, hogy érezte ott magát?
P: Minden maga az élet volt.
T: Minden maga az élet. Jól van. Két rész tudta segíteni egymást. Néha azért egy – egy
gondolat jelentkezett a Tündében, hogy olyan furcsa, hogy nincs rosszul, néha beúszott egy –
egy érzés, hogy ez máskor másként lenne. De most az Élet volt az a rész, ami adta a
biztonságot és a Veszély vissza tudott húzódni. És a Tünde jól érezte magát. Megköszönjük a
részeknek, hogy tudtak így együttm ködni és megkérjük ket, hogy a jöv ben is próbálják ezt
folytatni. És most megkérem a Tündét, hogy képzeljen el egy helyzetet, hogy áll a
buszmegállóban. Áll a buszmegállóban és figyelje meg, hogy m ködnek a részeket, hogyha
jön a busz. Mit szól ehhez a Veszély? Mit szól ehhez az Élet? És hogy érzi magát a Tünde?
P: A Veszély néha azt mondja, hogy ez nem jó. A buszon nem jó.
T: A buszon nem jó.
P: De nem mindig.
T: Nem mindig.
P: Tömeg van.
T: Tömeg.
P: És ez emlékeztet arra, amikor egyszer, egy nagyon nagy tömeg, majdnem agyon nyomott.
(spontán korregresszió)
T: Nagy tömeg veszélyes volt.
P: A Tünde nem érti, hogy miért veszélyes.
T: Mit szól ehhez az Élet?
P: Hogy természetes, hogy jön a busz. Ezzel lehet eljutni bárhova.
9

10. T: Ha nagyon sokan vannak rajta, meglehet a következ t várni. Nem kell félni attól a
tömegt l. Az régen volt. Jól van. És ezek a részek, a jöv ben, egyre inkább együttm ködnek,
mert mindegyikre nagy szükség van. Nagyon hosszú ideje szolgálják a Tündét. Most majd
egy kicsit másképp. Jobban tudnak majd egymásra figyelni. A határok a részek közt,
átjárhatóbbak lesznek. Tudnak egymásra figyelni. Tudnak egymásnak hinni. Tudják egymást
segíteni. Jól van. Most lassan, köszönjük meg ezeknek a részeknek, hogy segítettek, az
Életnek, a Veszélynek. Maradjatok ott a helyeteken, de egy kicsit másképp m ködjetek.
Haladjatok együtt a Tünde fejl désével. Tudjátok azon a módon segíteni, ahogyan erre
szüksége van. Megköszönve ezeknek a részeknek a segítséget, lassan, induljon el ide vissza a
szobába. Frissen, kipihenten, jó közérzettel érkezzen vissza.
A harmadik regresszióval dolgozó pszichoterápiás technika egy nagyon hatékony NLP
módszer, amit Change history-nak (történet átírásnak) hívunk. A módosult tudatállapotban
létrehozott els kép mindig a jelenb l indul, valami problémás viselkedést állít be. A képet
lehet leg minél több érzékszervi tartományban átéletjük, és a probléma vegetatív szint
átélésére is törekszünk. Az átélt élménnyel, mint híddal célzott korregresszió történik és ezt az
átélt korregressziós élmény átírása követi.
Az alábbiakban egy történet átírását mint egy kezelés részletét mutatjuk be:
A páciens kérése az volt, hogy szeretne természetesen viselkedni, és nem szorongani
mindennapi helyzetekben, mint például, amikor az ellen r kéri a jegyeket. A páciens elmesél
egy helyzetet. Ezt a napokban történt eseményt képzelteti el módosult tudatállapotban
(hipnózis) a terapeuta. A szorongás átélése alatti testi érzéseket használva affekt asszociációt
alkalmaz a terapeuta.
T: Figyelj csak most erre a testi érzésre! Menj vissza az id ben, hogy honnan ismer s még ez
a mellkasi érzés? Mikor éreztél korábban hasonlót?
P: Egészen picinek látom magam
T: Egész picinek látod magad. Mégis mekkorának látod magad? (disszociálva jelentkezik az
emlék).
P: Másfél éves.
T: Másfél éves. Mit csinálsz itt másfél évesen?
P: Játszom a homokban.
10

11. T: Milyen érzések vannak benned itt a homokozóban? (a disszociált átélést asszociáltá alakítja
át a terapeuta).
P: Úgy el vagyok mélyülve.
T: Éppen mit csinálsz?
P: Vannak ilyen kis formáim, és ezeket nyomogatom.
T: Milyen érzés a b rödnek, ahogy nyomogatod?
P: Jó meleg. Meg olyan nedves is (asszociálva van már az emlékbe).
T: Nedves is. Milyen hangok vesznek körül?
P: Természet hangok. Olyan nagy csönd van, olyan nagy nyugalom. Messzir l ugat egy
kutya. ..Madarak....Messze beszélgetnek. Nyugalmat érzek, elmélyültséget.
T: Beszélgetnek. Nyugalom elmélyültség. Azután mi történik?
P: Egyszer csak azt vettem észre, hogy bepisiltem. Nem figyeltem oda.
T: Bepisiltél. Nem figyeltél oda. Milyen érzés ez, hogy bepisiltél?
P: Meg vagyok ijedve, mert már jön is ki az anyám és kiabál, hogy milyen hülye vagyok.
T: Mit hallasz a hangjában?
P: Azt hallom, hogy nagyon haragszik rám. Hangja rikácsoló, támadó.
T: Milyen testi érzés van benned?
P: Meg vagyok ijedve, meg vagyok szeppenve, ezt érzem.
T: Milyen érzés van a testedben? . Hol érzed ezt a „megszeppenést”
P: Ugyanott szorít. Megszégyenülés.
T: Már megint hibáztam. El voltam merülve. Olyan jól éreztem magam. Olyan mélyen
voltam.
Gyere ki ebb l a homokozóból. Távolodjál el a képb l. ....Menjél vissza és idézz fel egy olyan
emléket, amikor nagyon jól érezted magad, amikor biztonságba voltál, védett helyzetben.
Nagyon jó érzések voltak benned. Minden jó volt, minden probléma elt nt. Amikor
megérkeztél és ott vagy mond el hol vagy és mi történik…
P: Egy ilyen nagyon régi kép ez is. Nagyapám ott ül egy kanapén, és én ott ülök mellette,
vállára hajtom a fejem és simogat.
11

12. T: Simogat. Milyen érzés ez a fejednek?
P: Nagyon jó érzés.
T: Nagyon jó érzés. Milyen a keze a nagyapádnak?
P: Jó nagy, biztonságos.
T: Milyen a hangja?
P: Mélyen duruzsol. Olyan nagyon nyugtató. ...együtt érz ...
T: Milyen bels érzések vannak benned?
P: Nagyon különös, nagyon jó. A nagyapám nem szokott így simogatni. De most ez olyan
újdonság és nagyon jól esik...
T: Nagyon jól esik. Jól van. Van itt valami illat vagy szag is?
P: Nagyanyám f z és annak olyan kicsit foghagymás, pikáns illata van.
T: Most ezzel az érzéssel menj vissza a homokozóba, de legyél ott feln ttként is, segítsél kicsi
önmagadnak feln ttként! Vidd oda az összes élettapasztalatodat, tudásodat,
életbölcsességedet, és segíts ennek a kislánynak, aki ott van másfél évesen, elmélyülten
játszik, körbeveszi a nyugalom és béke. Távoli duruzsoló hangok, madárhangok, érzed a
homokozó kellemes melegségét és nedvességét, és nem figyelsz oda és bepisilsz, megjelenik
az anyád, félelmet érzel a rikácsoló hangjától, ...és most segíts ennek a kis önmagadnak,
feln ttként az összes élettapasztalatoddal, tudásoddal, bölcsességeddel.
P: Felveszem és elmenekítem onnan.
T: Nyugtasd meg önmagadat, kicsi önmagadat, feln ttként, használd az összes
bölcsességedet, tudásodat, élettapasztalatodat...Adjál neki biztonságot...
P: Megnyugtatom, hogy még kicsi és nem olyan nagy baj ez.
T: Nem olyan nagy baj ez. Hogy adod át ezt a biztonságot, ezt a nyugalmat?
P: Simogatom, megölelem.
T: Használd a Nagyapád tenyerének kellemes érzéseit, nagyapád hangjának a kellemes
duruzsolását (közben a terapeuta hangja is nyugodt és duruzsolva beszél, igyekszik minden
élményt, submodalitást felhasználni az élmény átíráshoz) Azt a testi érzést, amit ott éreztél a
nagyapád ölébe. Add át ezt kicsi önmagadnak. A másféléves kicsinek. Segíts neki abban,
hogy elt njenek a mellkasából a rossz érzések, kioldódjon bel le a megszégyenülés.
12

13. P: Érdekes, hogy átöleli a nyakamat, és nagyon szorítja. Biztonságot keres.
T: Nagyon szorítja. Keresi a biztonságot. Segíts neki. Ott van mélyen benned a nagyapádtól
kapott biztonság. Ott van benned a mély duruzsoló hangjának a biztonsága, az ölelésének a
biztonsága, ott van benned a nagyanyád foghagyma illatú f zésének biztonsága, és át tudod
adni másféléves önmagadnak.
P: Megnyugszik és odabújik.
T: Legyetek egy kicsit így együtt. ..És most azonosulj, bújj bele másfél éves önmagadba is, és
éld át milyen érzések vannak benned.
P: Minden rossz elt nt. Kellemes meleget és biztonságot érzek, mint a nagyapámnál. A feln tt
Tünde átölel, mint a nagyapám és a keze valahogy olyan, mint a nagyapáé. Teljesen
megnyugszom, minden félelem kioldódott.
T: Most legyél egyszerre a feln tt Tünde, és a kisgyerek éld át, hogy biztonságot kapsz, és
biztonságot adsz……….. Érezd a karjaidban, hogy biztonságot tudsz adni kicsi önmagadnak
és éld meg kicsiként ezt a biztonságot ……….Az érzések összeolvadnak és elkísérnek
mindenhová………Mindig veled lesznek………Bármikor felidézheted ezt a biztonságot és
átélheted amikor erre szükséged van……Bárhol és bármikor…………hiszen benned
van……….létrehoztad…átélted……és most megtartva ezeket az érzéseket indulj el az
életvonaladon a…..
A kezelés folyamán itt több el z leg átélt nehéz élethelyzetet megkeresünk és átírunk. A
másodlagosan záródott gestaltok els dlegessé alakulnak, hiszen a primer szükséglet kielégül,
a maladaptív sémák átalakulnak. Másképpen úgy is mondhatjuk, hogy a patológiás testi
reakciók amelyek a személyiségfejl dés során ankerez dtek és elfojtódtak átíródnak és
feloldódnak.
A következ integratív pszichoterápiás kezelés a módszerspecifikus képzés során az egyik
résztvev vel történt. Megel z en viselkedésterápiás feladatot kapott, hogy próbálja
csökkenteni dohányzását. A javaslat arra irányult, hogy tudatosítsa dohányzását és csökkentse
annak mértékét. Minden egyes rágyújtás el tt hozzon egy döntést, hogy szüksége van-e arra,
hogy rágyújtson, és ha valóban úgy érzi, hogy szükséges, akkor jó érzéssel, teljes
tudatossággal gyújtson rá és szívja addig, amíg a jó érzése tart és nyomja el, ha már nem jó
13

14. érzés, vagy úgy érzi, hogy a további dohányzásra már nincs szüksége. Megkértem, hogy
minden esetben pontosan vigye végbe az önmegfigyelést és térképezze fel pontosan
dohányzási szokását és annak minden lépését, tudatosítsa. Ezen egyszer önmegfigyelés sokat
segített, hogy napi ötre csökkentse a cigaretták számát, de egy id után újra sokat szívott. A
képzés során beszámolt tapasztalatairól és kifejezte, hogy akar ezzel foglalkozni.
D: Tehát akkor azt próbálnám neked megmutatni… El ször megpróbálnánk lemodellezni
valamit, nem tudom mit, még azt se hogy hogyan. Hogy csináltad a dohányzást ?
P: Most jön a kábítás? ( a dohányzás növekedésének a csoport el tt való felvállalásának
feszültsége ellenálláshoz vezet).
D: Mondjad. Tehát múltkor megnéztük, és az volt hogy rágyújtasz, jóérzéssel elszívod addig,
amíg jól esik. Mindig végiggondolod, hogy miért gyújtasz rá. Ez hogy alakult ki?
P: M ködött egy darabig, aztán mintha elfelejtettem volna az egészet és körülbelül három
hete nagyon sokat, szívok. Nem öt szálat, hanem sokkal többet.
D: Az ellenállás megjelenését elfogadjuk. Függ ségek esetén gyakori, hogy az ellenállás úgy
jelentkezik, hogy a páciens nem hajlandó pontosan elmondani, hogyan csinálja, az ellenállás a
függ ségnek szól, nem a terápeutának, vigyázni kell a viszontáttétellel. Általában mindenki
ilyen. Megpróbál úgy csinálni, mintha nem is tehetne róla. Nem vitatkozunk ezen, mi a
fenének, hanem azt kéne megnézni, ha van kedved hozzá, hogy egy visual sqwasht
csináljunk, hogy mi az el nye, annak hogy most többet szívsz, mert biztos van, hiszen ha nem
lenne, nem tennéd És ebb l megpróbálunk egy harmadik jobb megoldást kitalálni, amely
tartalmazza a dohányzás és a nem dohányzás összes el nyét, ha van kedved hozzá. Aztán
hogy mi lesz azt még én sem tudom.
P: Milyen választás van még?
D: Lehet más is. Csinálhatunk egy Ericksoni hipnózist, hogy beletesszük ezt a problémát,
hogy feler södtek a dohányzási szokásaid az egyik kezedbe, nem, részletezzük , a másik
kezedbe a tudattalan megoldása kerül, amit nem ismerünk, hiszen tudattalan, fogalmunk sincs
mi az. A kett keresi egymást…. Lehet egostatet , hogy megnézzük, hogy melyik részed az
ami feler sítette a dohányzási szokásaidat . Meg lehet azt is csinálni, hogy ami aktuálisan
most benned zajlik, ahhoz csinálj egy képet. Ez egy KIP középfokú hívó kép….
P: A harmadik, negyedik közül valamelyik.
D: Csináljuk meg mindkett t.
P: Jó
14

15. D: Akkor helyezkedj el kényelmesen. Milyen indukcióra vágysz?
P: Mindegy.
D: Tudatosítsd, ahogy ülsz a székben, és sz kítsd be a figyelmedet a bal kezedre, képzeld el
magad, ahogy ülsz a székben, lásd, ahogy a fejed, a hátad megtámaszkodik. Pontosan figyeld,
meg hogy a combod meddig ér hozzá a székhez, és mett l már nem. Figyeld, meg ahogy a
talpad érintkezik a sz nyeggel. Figyeld meg, hogy egyforma súlyúak-e a lábaid, vagy van
valami különbség közöttük? . Ne szánjál túl sok figyelmet erre csak egy pillanatra, figyeld
meg hogy, hogy is van most a két talpad. Most az ujjaidat figyeld, ahogy össze vannak
kulcsolva. Próbáld megfigyelni, hogy mennyivel melegebb ott, ahol a b röd a b rödhöz ér,
mint ahol csak a leveg höz (paceing sorozat).És ahogy figyelsz erre sokkal jobban el tudod
differenciálni, mint amikor csak el kezdtél rá figyelni (leading). Az el bb megkértelek, hogy
figyelj a bal kezedre, most ezt a figyelmet sz kítsd be a bal hüvelykujjadra. Lásd bels
látásoddal. Hozzáér a pulóveredhez, próbáld érezni a pulóver érintését, és ezt minél
mélyebben érezd meg……Egyre mélyebben…….. Most hagyd ezt az érzést, és csak a
körömpercekre figyelj.
Aztán figyeld meg a mutatóujjadat. Érezz minden apró kis érzést. Figyeld meg a középs
ujjadat, ........a gy r s ujjadat , ......és a kis ujjadat . Most egyszerre mind az ötöt , de figyeld
meg melyiket, látod élesebben , melyiket homályosabban . .........Az az ujjad, amelyiket a
legélesebben látod , az meg is mozdul és megemelkedik . ( a mutatóujj megemelkedik ) . Jó
ezzel fogunk dolgozni, ez jelez, amikor megkérem. Most képzelj el egy áramló folyót (yoga
nidrából semleges képek a vizualitás bemérésére és a transz mélyítésére, ericksoni yessett)…
És ha megvan a kép , mintha egy diavetít vetítene , az ujjad ezt jelzi . Nagyon jó. Képzelj el
egy homokos vízparton, egy játékos kiskutyát. Jól van. Figyeld meg milyen szín ez a
kiskutya és milyen a hangja. Képzelj el egy almafát pirosló almákkal. Jól van. Egy magasba
szárnyaló sast, ahogy spirálvonalban emelkedik felfelé az égen. Képzelj el egy óceánt
hatalmas hullámokkal, hallod a szelet is, hangokat.
P: Nem hallom.
D: Nem hallod. Nem baj. Akkor figyeld csak a képet. Figyeld, meg milyen érzést okoz ez az
óceán a hatalmas hullámokkal. Engedd el a képet és képzelj el egy barátságos tisztást
biztonságos kunyhóval. Jól van, köszönöm szépen. Most csak úgy figyelj befelé. Említetted
az el bb, hogy az utóbbi két hétben nagyon sokat dohányzol, nem is tudod miért. Egy ideig
jól m ködött az, hogy odafigyeltél, akkor gyújtottál rá, amikor tényleg szükséged volt rá, de
akkor jó érzéssel, addig szívtad, amíg jól esett, és értél el eredményeket. De valami történt,
amit nem tudsz pontosan, hogy mi, nem is fontos, hogy tudjuk, de lett benned egy változás.
15

16. Most figyelj erre a változásra. Jegyezd meg jól. Ennek a valaminek, amit érzel magadban,
adjál egy képet (….. Hagyd, hogy ez csináljon magának egy képet . …..Ez az élmény, ez a
történés képes képet formálni, a hangulat, meg tud jelenni képben. S ha jön valami kép,
jelezd. Nagyon jó. Megkérlek arra, hogy mond el a képet. Kezd el. (KIP középfok)
P: Hát ez egy ilyen fekete, és ilyen négyzet alakban mozog, pulzál ez a kép ilyen fekete és a
négy csücsökben valami központ felé megy.
D: O.K. Figyeld meg, hogy ez a fekete vagy valami hideg fekete vagy meleg?
(submodalitások lekérdezése, a célzott korregresszió el készítése).
P: Hideg
D: Ha megfognád az is hideg, lenne vagy meleg esetleg semleges?
P: Nem szeretném megfogni.
D: van ennek valami szaga ?
P: Kátrány.
D: Milyen érzés ránézni erre a fekete valamire?
P: Nem jó. Félelmetes
D: Félelmetes. Figyeld meg azt is, hol van most ez a kép hozzád képest?
P: Itt el ttem.
D: Itt el ttem. Csináljuk, azt hogy küld el háromszor messzebbre.
P: Itt marad a négy sarka. (ellenállás).
D: Ott marad a négy sarka. Nagyobb lett az egész?
P: Nem, mintha távolabb kerülne, ahova megy .
D: Érdekes. És még mindig kátrányszagú?
P: Igen. De most olyan lett, mint egy alagút. Ballrább ment.
D: Lenne e ahhoz kedved, hogy megnézd belülr l az alagutat?
P: Ebbe nem lehet felállni a fal fémes. (elfogadta a javaslatot, de további ellenállások
jelentkeznek).
D: Sima vagy érdes?
P: Nem teljesen sima, de nem is érdes. Inkább rücskös.
D: Hideg vagy meleg a b rödhöz képest?
P: Hideg
D: Milyen fények vannak az alagútban?
P: Balról jön a fény, de az kint van, nem az alagútban.
D: Jól van. Milyen az alagút a talpad alatt?
P: Cip ben vagyok. (ellenállás).
16

17. D: Tudsz benne járni?
P: Négykézláb vagyok.
D: O.K.
P: De még csak az elején vagyok. (ellenállás)
D: Akkor talán el kéne indulnunk.
P: Hát olyan…..
D: Mi történik éppen?
P: Hát semmi. Itt vagyok az elején négykézláb.
D: Milyen érzés van benned?
P: Mennék is meg nem is (ambivalencia)
D: Hol van ez az érzés? A testedben? Mekkora ez az érzés?
P: A mellkasomban, és jó nagy.
D: Egyenletes ez az érzés vagy változó?
P: Olyan, mint egy lepény.
D: Figyeld ezt az érzést és hozzál hozzá egy emléket vagy történést, képet, olyat, ami
hozzákapcsolódik ehhez a lepényszer mellkasi érzéshez.
P: Hát ez olyan rossz lett, itt nyom a mellkasomban és nagy feszültség lett az egész
testemben.
D: Ismer s ez neked?
P: Hát több ilyen van.
D: Milyen?
P: Ez a nyomás, meg a feszültség.
Nem tudom, hogy mi van. Az az este, amikor a férjem megmondta, hogy van valakije. Meg az
jutott eszembe amikor els s voltam , kisgyerek , és vettem a leveg t , ami elakadt . Olyan
volt, mint most. Megijedtem hogy nem kapok elég leveg t. Kivizsgáltak, és nem találtak
semmit.
D: Menjünk az iskolába, amikor els s vagy, és úgy érzed, nem kapsz elég leveg t. Legyél ott.
Nézzél szét és mond, el mi történik éppen. (a terapeuta az iskolai emléket válassza, mert az
korábbi, és valószín leg nem közvetlenül kapcsolódik a dohányzáshoz).
P: Hát, hogy nekem mindig nagyon jó kislánynak kell lennem.
D: Nyomja már a mellkasodat?
P: Igen!
D: Akkor most ne csak ez a kislány legyél, hanem egy feln tt ember, aki sokkmindent
megoldott , sokkmindenen túljutott . Menjél oda feln ttként az összes bölcsességeddel,
17

18. tudásoddal, tapasztalatoddal. Segíts annak a kicsi önmagadnak, aki most els s. Nincs elég
leveg , meg kell mindent oldania , tökéletesnek kell, hogy legyen és nyomja a mellkasát ez a
helyzet . Mi történik?
P: Azt mondtam el neki, amit a gyerekeimnek mindig mondok, hogy ne legyen jó kislány.
D: Legyél most ez a kislány és hallgasd meg a feln tt önmagadat, amit mond, és ügyelj arra
mit mond . Hét éves vagy, iskolás, nincs elég leveg . Nyomja a mellkasod, nagy az elvárás, és
ez a nagy önmagad mond neked dolgokat. Hogy hat ez rád? Lehet, hogy nem vizsgálatra
visz , meg orvoshoz , nem hiszi, hogy bajod van . csak tud valamit. Hogy hat ez rád?
P: Jó !
D: Milyen a mellkasod most hogy hallgatod önmagadat?
P: Nincs lepény.
D: Nagyon jó.
Akkor most ez a hét éves olvadjon össze ezzel a feln ttel. Érezzétek egyszerre, hogy tudtok
segíteni, és el tudjátok fogadni a segítséget. Azt, hogy ez a feln tt képes megszüntetni a
szorongást, biztonságot tud adni, a kicsi meg el tudja t le fogadni. Jobban, mint a többi
feln tt l, akik körbeveszik, túl sokat vár t le, aki agyon akarja nyomni.
És most találkoztok és összeolvadtok. (a testi érzést okozó emlék átírását a felnött
személyiség végzi, eleget téve annak az si törvénynek, hogy egy feln tt meg tud adni
magának mindent, amit nem kapott meg szüleit l, szeretett kapcsolataitól és ezzel a fixáció,
elakadás feloldódik, és a személyiség saját kreatív képességét, meglév forrásait felhasználva
feloldja és átírja a fixálódott és ismétl d en testi tünetet okozó emléket).
Csináltok valami ujjat. Ez a része a személyiségednek, aki feln ttként tud segíteni a kicsi
önmagadnak, és a kicsi, aki el tudja ezt a feln ttet fogadni. Amikor hét éves volt akkor nem
m ködött, de most m ködik. Össze tud olvadni, kapcsolódik a segítés, az elfogadás, meg
tudom szüntetni a tünetet, oldani tudom a szorongásomat. Ez kialakul. Ezzel az érzéssel
induljatok el az életvonalon és menjél oda, amikor a férjed bejelenti, hogy barátn je van. (az
elöz átírás segíti a dohányzással összefügg emlék átírását).
P: Most, mint gyerek menjek oda?
D: Most a feln tt és a gyerek összekapcsolódik, elindul az életvonalon és lassan…. Ott leszel
te feln ttként. Hány éves, vagy amikor a férjed ezt bejelenti?
P: Harminckett .
D: Milyen hónapban történik ez?
P: Május 21.
D: Milyen nap van?
18

19. P: Azt nem tudom.
D: Hétvége vagy hétköznap?
P: Vasárnap.
D: Éppen mit csinálsz ?
P: A konyhában állunk ( a dissziciatív emlék asszociatív jelenlétté válik a lekérdezés
hatására).
D: A konyhában álltok. Milyen érzések vannak benned itt a konyhában?
P: Hát rossz.
D: Rossz. Itt már hallottad a hírt?
P: Nem, csak nem tudok valamit, és ez nagyon nyomaszt .
D: Most megtudod. De ott van benned ez a hétéves kislány, meg az a feln tt, innen nézve a
jöv b l, aki aztán megküzd ezzel a nehéz helyzettel, és most ez a feln tt segít.
Legyél az a feln tt, aki visszamegy a múltba, ide a konyhába, vasárnap este van, és megtudtad
a hírt képes, arra hogy segítsen neked, aki meghallotta ezt a hírt. Legyél most az a feln tt,
aki a jelenb l vissza megy a múltba és segít. Aztán legyél az az Andrea, aki a konyhában van
és meghalja ezt a hírt. Figyeljed, meg mit mond ez a feln tt neki, aki már megtapasztalta,
hogy utána a talpán tud maradni, és a talpán tud maradni, és megtalálja magát. O.K. Most ott
vagy ebben az alagútban négykézláb, mert sz k a hely. Valahonnan jön egy kis fény, de nem
tudod elindulj e vagy sem. Hogy vagy most ezzel? (Visszatérünk az eredeti alagúthoz, aminél
az ambivalens érzés megjelent, amely a két korregressziós emléket hozta).
P: Hát átment ezüstbe. Nem is kanyarodik balra. Volt egyszer egy álmom, hogy ugyanezen a
csövön kellett lecsúsznom a gyerekekkel, és olyan volt az álomban, hogy el kell hagyni a
földet, és át kell menni a holdra lakni. És ezen a csövön kell átmenni. De csak úgy lehet
elmenni, hogy nem lehet kapaszkodni, és lefelé csúszik. Csak úgy tudok menni, hogy Pétert
az ölembe veszem, és Esztert megtanítom, hogy karoljon át. És ez jött most be, hogy ez az a
cs .
D: És most hogy vagy ezzel a cs vel? Megnéznéd, hogy nincs benne alagút?
P: Igen .
D: Nagyszer .
P: Hát már nem kell négykézláb menni .
D: Nagyon jó.
P: Olyan, mint egy folyosó.
D: Visz valahova ez a folyosó?
P: Jó hosszú . Nem megyek csak állok .
19

20. D: Állsz ? Milyen érzés van benned, hogy itt vársz?
P: Nem tudom, hogy mit kéne tennem.
D: Hol van benned ez az érzés, hogy nem tudod, hogy mit kéne tenned?
P: A mellkasomban. (nagyon fontos, hogy mindig a tünettel, testi érzésekkel dolgozzunk és
segítsük a bels folyamatokat és direkt szuggesztióval ne oldjuk meg, hanem csak a bels
adaptívebb folyamatot segítsük. Folyamat instrukció).
D: Keress ehhez is egy emléket. Mikor voltál így, hogy nem tudtad, hogy mit kell csinálni, és
ilyen érzés volt e a mellkasodban?
P: Ez olyan érzés hogy van két választásom, és akármelyiket is választom az rossz.
(ambivalencia, nincs megoldás, a problémát nem megoldani kell, hanem meghaladni és ehhez
a tudattalan segítségét használjuk).
D: Akkor most tedd az egyik tenyeredbe az egyik, a másikba a másik választást.
Nézd meg azt, akár konkrétan, akár elvontan hogy hátha mást is tudunk csinálni. Az egyikbe
van az egyik választás, a másikban a másik. Az is lehet hogy van egy harmadik is, ami mind a
kett el nyeit tartalmazza. Nem kell eldönteni melyiket csinálod. Figyeld meg az egyiket,
hogy mi az el nye, el reviv szándéka, ami az egyik tenyeredben van. Lehet hogy látod, lehet
hogy csak érzed, lehet hogy csak szimbolikusan. Nem baj.
P: Hogyha a bal kezemet választom, akkor azt csinálom, amit valóban érzek, de akkor
elrontom. Ha meg a jobb kezemet választom, ez a bölcs, de azt nem tudom megcsinálni.
D: Tartsuk meg ennek a két dolognak a lényegét, és most csináljunk egy olyat, keressünk
valamit, ami mind a kett t tartalmazza. Tartalmazza az els t is meg a másodikat is, úgy hogy
minden el nyét, hasznát, el reviv szándékát, véd jellegét meg rzöd, és találsz egy olyan
harmadik megoldást, ami mindkett t tartalmazza. Jobb, ha lerakod a tenyereidet, mert még
lehet, hogy nincs meg a harmadik. Közben gondolj arra hogy mennyi nehéz helyzetet meg
tudtál te oldani (resource, forrás aktivizálás). Most is állsz a talpadon, annak ellenére, hogy a
férjed elhagyott, amit én tudok máshonnan, …. Elnézést, hogy most ezt az ismeretemet
felhasználom. Nagyon sok mindent meg tudtál oldani, és ezek a sikerességek ott vannak
benned, csak nem biztos, hogy mindig tudod ket használni. Lehet hogy eszedbe sem jutnak .
Lehet, hogy megjelennek álmaidban, gondolataidban. De valahol ez a két dolog ami most
keresi egymást úgy, hogy haszna, el reviv szándéka, véd jellege meglegyen egy
harmadikban, anélkül hogy ezt részletezni kellene. Ez a Tudattalanodon keresztül keresi
egymást. Lehet, hogy ennek a keresésnek egy része tudatos lesz egy része nem lesz tudatos,
lehet , hogy érzések , képek , hangulatok , gondolatok kavarognak benned , az is lehet , hogy
lesz valami irányulása . De egyszer csak kezd kialakulni valami olyan ami mindkett hasznát,
20

21. véd jellegét, el nyét, el reviv szándékát tartalmazza. Lehet, hogy olyan módon ami
eszedbe sem jutott, és ahogy kezd ez a harmadik megoldás kialakulni lehet hogy a két kezed
kezd egymáshoz közeledni. Ahogy ez a két, látszólag ellentétes dolog el kezd közeledni, és
kidolgozni valami harmadikat, valami olyasmit ami mindkett el nyét, hasznát, véd jellegét,
el re viv szándékát tartalmazza, fölhasználva olyan er forrásokat amik ott vannak benned,
jól m ködnek, csak nem biztos, hogy akkor amikor épp a leginkább szükség van rá. Vagy
pont úgy ahogy eddig tették, de megfogják találni azt a lehet séget ami kialakít egy olyan
harmadik megoldást ami mind a kett el nyét tartalmazza.
Ahogy változik a légzésed …. Változnak benned a dolgok, az egyik szinten az egyik történik
a másik egy másik szinten, egy harmadik szinten egész más történik, mégis valahol ezek
találkoznak abban, hogy kidolgozzanak valami egészen új, valami eddig nem ismertet….
Ennek a részei megvannak benned, most valahogy ezek összeállnak.
P: De nem tud! (ellenállás).
D: Hol van ez benned? Hogy jelentkezik ez a nem tud?
P: Hát a mellkasomból tör ki felfelé!
D: Van ennek valami alakja formája? (szubmodalitások lekérdezése, az ellenállás oldása).
P: Olyan mint egy örvény.
D: Figyeld meg hogy merre forog ez az örvény!
P: Fölfelé!
D: Nézd meg egy kicsit jobban ezt az örvényt. Lehet, hogy van valami dolgod vele.
P : Hát olyan nagyon szörny !
D: Szörny ? Mi az ami szörny benne ?
P: Olyan bepörg s!
D: Hozzál ehhez a bepörg s örvényhez is emléket.
P: Hát ez a konyha után volt.
D: Igen . Mi történt ?
P: Hát hogy ezt nem nagyon tudom épp ésszel elviselni ! Olyan mintha egy oroszlán lennék
ketrecben és nem tudok kimenni . Aki dühös . Nem értem, miért vagyok ketrecben .
D: Képzeld azt . hogy ez az oroszlán vagy a ketrecben és dühös vagy (az általa hozott érzésre
asszociált képet képzeltetem el) , és nem érted hogy miért vagy ketrecben . Az hogy dühös
vagy az hogy jelenik meg ? Mit csinálsz éppen ?
P : Hát tényleg rohangáltam . És akkor mentem el a barátainkhoz és ott gyújtottam rá kilenc
év után el ször.
D: És ez …. ?
21

22. P : Hát akkor biztos .
D: és hogy van az oroszlán ott a ketrecben most, hogy ezt elmondtad?
P: Lassabban jár.
D: O.K. Lehet hogy egy kicsit másképpen gondoltad most! Figyeld csak meg ezt a ketrecet.
Milyen ez a ketrec?
P: Vas!
D: Jól nézd meg. Lehet, hogy másképp látod mint eddig.
P: Ugyanolyan .
D: Lehet e ezzel valamit kezdeni ?
P: Hát oroszlánként nem nagyon .És minél inkább ki akarnék törni annál jobban fáj .
D: Legyél egy picit ez a ketrec. Vedd magadra ezt a ketrecet, éld meg a ketrecet, és tudjál meg
többet err l a ketrecr l. Mi is ez a ketrec ennek az oroszlánnak?
P: Megvédi a környezetét. ( a ketrec a dohányzás, ami segít az elviselhetetlwen élethelyzet
elviselésében gondolja a terápeuta, de nem értelmezi).
D: Legyél újra az oroszlán. Mit tudna ez az oroszlán elképzelni, ahol nincs szüksége erre a
ketrecre. Nem kell, hogy megvédje a környezetét l.
P: Nem akar ott lenni.
D: Eltudnád az oroszlánt képzelni a ketrec nélkül is?
P: Igen .
D: Képzeld el .
P: Megy haza.
D: Mit talál otthon ?
P: Megy ki a szavannára.
D: Éld meg ezt az oroszlánlétet. Érezd az izmaidat, érezd a szavannát, érezd a szabadságot,
meg a veszélyeit is. Milyennek érzi az oroszlán belülr l magát, itt a szavannán?
P: Királynak.
D: Éld meg ezt a létet. Érezd minden izmodban, érezd a tüd dben is ahogy a szabadleveg
átjárja a tüd t. Éld meg ezt a szabadságot. Nincs szükség ketrecre, nincsen szükség rácsra.
(nincs szükség már a dohányzásra. Andrea felnött, sikeres n ).
Megvan a szabadságod belül is és van kívül is. Figyeld meg ezt az érzést. Ha átélted ezt az
érzést, jól megfigyelted, csinálj magadnak szimbólumot bel le. És ha megvan a szimbólum az
ujjad, majd jelzi. Jól van. Használd ezt a szimbólumot, amikor szükséged van rá. És most
gyere lassan vissza közénk.
22