1. VÁLASZ a „fölösleges élet,
fölösleges cikkek” címû levél-
re,amelyetHarmathIstván–
akinek a levél szólt – ezekkel
a szavakkal adott át nekem:
– Ha nevetni akarsz, olvasd
el ennek az õrültnek a hõ-
zöngését, aztán dobd a sze-
métkosárba, mert oda való!
Mivelazénnevemissze-
repel a levélben, úgy gon-
doltam, hogy a dr. Almássy
Éva „álnév” alatt író sze-
mélynek nem bántón sze-
mélyeskedõ stílusban vála-
szolok – mert esetleg hölgy
az illetõ –, hanem udvarias
leszek vele.
Barátom helyett, fõként
azértválaszolokénanekiírt
levélre, mivel közel fél év-
százados írói-újságírói múl-
tam alatt legalább ötven ha-
sonló levelet kaptam én is.
Gyalázóim KIVÉTEL
NÉLKÜL(!) névtelenül,
vagy hamis névvel és min-
dig cím nélkül írták levelei-
ket. (Mint az a személy, aki
„dr. Almássy Éva” névvel ír-
ta vitriolos és durván sértõ
véleményét barátomnak.)
Ilyen nevû személy
nyolc évre visszamenõen
nincs a Magyarság elõfize-
tõi között!
A névtelen és álnevet
használó levelek íróiról szo-
morú jellemreferenciát ad
az a tény, hogy soha nem
adják meg a saját nevüket
és címüket. Ehhez hiányzik
belõlük az erkölcsi bátorság
és az egyenes jellem!
Indulásként a Harmath
István barátomnak írt omi-
nózuslevélnéhánynevetsé-
gesen téves állításáról kívá-
nok említést tenni. Példa-
ként, hogy miként írnak az
álnevethasználósértegetõk:
„… Kár volt saját magát
búcsúztató cikket írnia! Ele-
gánsabblettvolnaelvonulnia,
mint az elefántok, amikor ott
az idõ, hogy magukban
cogitáljanak ott lent, Floridá-
banazelmúlásukon….”
Azt csak a levélíró tudja,
hogy barátomnak miért ép-
pen Floridában kellene co-
gitálnia, vagyis gondolkod-
nia az elmúlásán – ahová ez
ideig még üdülni is csak né-
hányszor ment, mert nem
rajong a párás levegõért!
„… De ingyenes hirdeté-
seket is kellett, hogy felad-
jon az évtizedek alatt ösz-
szevásárolt herendi és más
porcelánokért, amiket po-
tomáronvásároltmegazot-
tani kimúlni készülõ ma-
gyaroktól….”
Érdekelne, hogy a levél-
író honnan szerezte a bará-
tommal kapcsolatos „pon-
tos” információit. Harmath
István ugyanis soha(!) nem
vett egyetlen herendit, vagy
márkás porcelánt sem a „ki-
múlni készülõ”, sem a to-
vábbra is élni szándékozó
magyaroktól. Õ csakis auk-
ciókon és fõként magyaror-
szági üzletekben vásárolta
porcelán gyûjteményét!
„… Olyan jó jövedelmet
kalapált össze azzal az egy
irományával, hogy most
nyugodtan megy nyugdíj-
ba, eladta nagy házát Chica-
góban, és vett nagy házat
Floridában!”
1. Harmath Istvánéknak
soha nem volt házuk Chica-
góban! Szép öröklakásuk
(condominium)vanEvanston-
ban, amit még nem adtak el.
2. Nem vettek „nagy há-
zat” Floridában, hanem ba-
rátom az unokahúgától örö-
költ egy házat Las Vegas-
ban!
„… Jól belekapaszkodott
kitûnõ barátjába, ifjú Fekete
Istvánba, és õ cipeli a hátán
most is.”
Harmath Istvánnal tizen-
éves sihederkorunk óta ba-
rátok vagyunk. Magyaror-
szágon egy csapatban fut-
balloztunk és asztaliteni-
szeztünk. Emigrációs éle-
tünk kezdetén Montrealban
évekig együtt laktunk… Õ
az én fiam keresztapja, én
az övé… Több, mint hat év-
tizede vagyunk barátok!
Ezek után, még ha segíte-
nénk is egymásnak valami-
ben, ennek, azt hiszem,
hogy mindenki elõtt tökéle-
tesen érthetõnek és termé-
szetesnek kellene lenni!
HarmathIstvántazonban
(felnõttkorában) soha, sen-
kineknemkelletta„hátánci-
pelnie”. Ennél sokkal önér-
zetesebb, magabiztosabb és
tehetségesebb ember! Hogy
milyen sikeres, azt igazolja,
hogy az 50 prominens ma-
gyar között volt, akiknek a
tiszteletére az USA akkori el-
nöke,GeorgeW.Bush2006-
ban díszebédet adott a wa-
shingtoni Fehér Házban.
Egyszerénismegvoltam
híva a Fehér Házba (1500
más személlyel együtt). Ez
1985 januárjában volt, ami-
kor Ronald Reagant másod-
szor választották meg az
USA elnökének, és ezt ün-
nepelhettem. Én, mint anti-
kommunista magyar heti-
lap tulajdonos-fõszerkesztõ-
je lettem meghívva, amit ki-
zárólag Harmath Istvánnak
köszönhettem. Mégpedig
azért, mert mint a Republi-
kánus Párt Illinois állambeli
magyar csoportjának alel-
nöke, õ ajánlotta meghívá-
somat a Republikánus Párt
országos vezérkarának.
„Barátja, F. I., igaz, tele
vandiplomákkal,deazigazi
véna apukájánál volt, õ csak
a nõkrõl szeret írni…”
Édesapámmal kapcsolat-
ban – szóban és írásban –
mársoktucatszormegvallot-
tam, hogy sajnos, sem mint
író,semmintember,mégár-
nyéka sem lehettem! A kivé-
telestehetségûapákgyerekei
a legritkább esetben öröklik
apjuk tehetségét!
Nézzünkamagyariroda-
lom és költészet halhatatlan
magzataiból néhány példát.
Petõfi Sándor Zoltán nevû
fia és Arany János László fia
elszomorítóan messze volt
apa tehetségétõl. Karinthy
Frigyes fia, Ferenc (Cini),
bár tehetséges és sikeres író
volt, de messze távol jártap-
ja zsenialitásától. Mint én
vagyok Édesapámétól!
Magamról annyit, hogy
2000óta17könyvem(28ki-
adásban) jelent meg Ma-
gyarországon. Nincs egyet-
len élõ magyar író, akinek
ilyen rövid idõ alatt, akár
csak megközelítõleg is eny-
nyi új könyve jelent volna
meg otthon. Említést érde-
mel, hogy 17 könyvem kö-
zött csak kettõ(!) szólt a
nõkrõl. Tehát nem csak
nõkrõl szoktam írni!
„… F. I. elismeri, hogy
1985-ben Vörösváry úr a
hóna alá nyúlt, és a Kanadai
Magyarságban állandó heti
rovatot adott neki…”
Ilyet én soha nem „is-
mertem” el, mert semmi
okom nincs erre! Nekem
1985-ben sem anyagilag,
sem irodalmilag nem kellett
a hónom alá nyúlni! Ekkor
már tíz éves írói-újságírói is-
mertség és pálya állt mögöt-
tem. A Kanadai Magyarság
elsõ oldalán megjelenõ nagy
karácsonyi novellát 1981-tõl
én írtam, és cikkeim jelen-
tek meg náluk, amelyeket
az újságomból vettek át.
Nem én mentem Vörös-
váry úrhoz „ajánlkozni”, ha-
nem õ adott rovatot, miután
megtudta, hogy a Katolikus
Magyarok Vasárnapjától ha-
sonló ajánlatot kaptam.
Büszke vagyok rá, hogy
1981-tõl a Kanadai Magyar-
ságnak – emigrációnk legis-
mertebbéslegsikeresebblap-
jának – munkatársa lehetek!
„… (Harmath István) bú-
csújával azt reméltük, hogy
valóban elmegy, és békén
hagyja az újságot, hadd re-
generálódjon és emelkedjen
egy kicsit a nívója, de nem,
hanem most Floridából fog-
ja lõni a bakot.”
Ezafloridaiéletajeleksze-
rint rögeszméje „dr.
Almassynak”. Szeretném in-
formálni a levelet író hölgyet
vagyurat,hogyazújságoktu-
lajdonosaiésfõszerkesztõiaz
olvasók visszajelzései alapján
tökéletesen tisztában vannak
azzal, hogy melyik írójukat-
újságírójukat szeretik (vagy
nem szeretik) az Olvasók.
Harmath István írásait pedig
a nagy többség szereti nem-
csak Chicagóban és az USA-
ban,hanemKanadábanis!
A Kanadai Magyarság
megmentõjeéstulajdonosa,
Aykler Béla úr kitûnõ üzlet-
ember. Így jól tudja, hogy
HarmathIstvánértékealap-
nak(!), bárhol is éljen az
USA-ban,ésírjahetirovatát.
„Dr. Almassy” levelébõl
kitûnik – még ha nem is dr.
és nem is Almassy –, hogy
iskolázott és bizonyára in-
telligens személy. Ez külö-
nösen érthetetlenné teszi,
hogymiképpenlehetannyi-
ra rosszindulatú és gyûlöl-
ködõ, mint amit a barátom-
nak írt és – elképesztõ valót-
lanságokat tényként állító –
levelével „demonstrált”!? Az
õ íráskészségével és fantázi-
ájával helye lenne valame-
lyik magyar újságban. És
akkor majd õt is gyaláznák,
sértegetnék – álnév alatt írt,
válaszcímet meg nem adó –
levelekben a nyájas olvasói!
*
A fentiekkel 100%-osan
nemcsakegyetértek,hanem
vállalom is érte a teljes fele-
lõsséget.
Aykler Béla
Kiadó
Akkor még nem sejtette,
hogy ez az utolsó reggele
idehaza.
Gogoly mondja a Bulyba
Tárászban:
„Bizonytalanazemberfi-
ának jövõje. Úgy hullámzik
az ember szeme elõtt, mint
az õszi köd, mely a mocsár-
bólfelszáll.Céltalanulrepül-
nek fölötte verdesõ szár-
nyakkal a madarak, és nem
ismerik meg egymást. A ga-
lamb nem ismeri meg az
ölyvet,ésazölyvnemisme-
ri meg a galambot, és senki
sem tudja, milyen közel
röpköd pusztulásához”.
Szokásához híven, hét-
kor fölkelt, megmosakodott,
sfelvetterégi,szürkeszövet-
szoknyáját a kék kockás
blúzzal („az új holmit kí-
mélnikell”),majdelõkészít-
ve ebédhez a fasírozottnak
való húst, így szólt:
– Ráérek tizenegy felé el-
kezdeni a fõzést. Ma nem
olvasok (Benedek István
Semmelweisrõl szóló köny-
vénekaközepéntartott),tá-
nyért akarok festeni.
Így mondta, „akarok”,
tisztán emlékszem. Mintha
akarhatna valamit is az em-
ber életében!
Huszonöt érdekes, mo-
dern rajzokkal díszített kerá-
miatányér ékeskedett már
ebédlõnk falán. 1981. január
29-én a huszonhatodikra ke-
rültvolnasor;arraahuszon-
hatodikra, amelynek festését
karácsony óta halogatta.
*
Édesanyám tizenöt év
óta minden esztendõ felét
nálunk töltötte Luganóban.
Nem akartam erõltetni vég-
leges kijövetelét, mert tud-
tam, mindig önálló életet él-
vén, nehezen szakadna el
Böszörményi úti lakásától,
nehezen viselné el a függõ-
ség, a kiszolgáltatottság álla-
potát. Így viszont kétszer
örült: egyszer, mikor kijött,
és egyszer, mikor visszatért
Budapestre. („Két hazát”
adott neki a végzete.)
Nálunk a családban,
mindenkiben volt mûvészi
hajlam – sokirányú változa-
tokkal. Édesapám fiatalko-
rában verseket írt, szépen
hegedült, vidám estéken
maga mellé rendelte a ci-
gányt (minden prímást is-
mert, keresztnevén szólított
az országban) és érces, telt
hangon énekelt. De festett,
fényképezett is.
Édesanyám rajzolt (ösz-
szeállíthatnék egy „családi
képtárat”!), a fotografálás
pedig hivatása volt. Nem-
csak pénzért, saját szórako-
zására is mûvelte. (Erdélyi
tájak, magas-tátrai zúzma-
rás fák, jellegzetes göcseji
parasztépületek… sorakoz-
nak az albumokban!)
Svájci tartózkodása alatt
is festegetett. Eleinte olajjal,
temperával, aztán rákapott
a kerámiatányérokra. Óriási
fantáziája volt! Nem köl-
csönzött motívumokat se-
honnan, nem ismételte ön-
magát. Mindig nagy lelkese-
déssel, belemerüléssel dol-
gozott. Amíg el nem készült
valamivel, nem kezdett
másba.
– Nem szabad hozzá-
szokni ahhoz, hogy az em-
beradolgaitfélbehagyja,fél-
retegye!
A tányérokat aztán elvit-
tük kiégetni a norancói mû-
helybe.Izgalommalvártaaz
eredményt. (Sajnos, a csa-
lád nem érezte át ezt a lelki-
állapotot. Az annyira áhított
elismerõ szavak legtöbb-
szörelmaradtak.Szerencsé-
re, a házunkba tévedõ ide-
genek gyakran rácsodálkoz-
tak a falakat díszítõ, érdekes
kerámiákra.)
*
– Ma nem olvasok. Tá-
nyértakarokfesteni–mond-
tajanuár29-ereggelén,hatá-
rozottan, eltökélten.
Én éppen a Malpensata
palotába készültem, hogy
300 képbõl álló, nagy ma-
gyar jubileumi tárlatunkon
elvégezzem az utolsó simí-
tásokat.
A kabátomat vettem, mi-
korAnyulezökkentazebéd-
lõszékre: – Rosszul érzem
magam. Szívgörcsöm van!
A kiállítás rendezését ba-
rátaimra bízva, azonnal be-
vittem a közeli Olasz Kór-
házba. Azért oda, mert
Gyimesy Jutkával, a rönt-
genasszisztenssel legalább
tudott magyarul beszélni.
(A németben, olaszban,
franciában, Svájc hivatalos
nyelveiben nem vitte sokra.
Igaz, nem is törte magát.)
Az orvosok hamar kide-
rítették, hogy egy leszakadt
vérrög eltorlaszolt a lábában
egy eret.
Tárlatunk megnyitásá-
nak idején, január 30-án es-
te operálták; akkor, amikor
olasznyelvûbeszédetkellett
mondanom a megjelent vá-
rosi elõkelõségek üdvözlé-
sére, s utána mosolygósan
végigcsevegni egy díszva-
csorát.
(Az orvos, aki foglalko-
zott vele, homlokon csókol-
taazoperációelõtt,amitké-
sõbb hálásan emlegetett.
Néha egy emberi gesztus
nagyon sokat ér!)
*
Másnap nagyon rosszul
volt. Bementünk hozzá az
„intenzív osztályra”, papot
hívtunkaSzentTeréztemp-
lomból (az kicsit megnyug-
tatta), s egyenként el is bú-
csúztunk tõle.
Nagylány-unokáinak fõ-
leg azt kötötte a lelkükre: vi-
gyázzanak, kihez mennek
feleségül, mert a házasság
életre szóló választás!
Beszéltem olasz házior-
vosunkkal, Beretta-Picco-
lival.
– Ne felejtse el, hogy
édesanyja húsz év óta sú-
lyos szívbeteg! Nem tudom
semmi jóval biztatni.
Magyarorvosbarátaimis
tétováztak: – Az ilyesmi, ha
egyszer elkezdõdött, bármi-
kor folytatódhat!
Anyu azonban jobban
lett, és néhány napi intenzív
kezelés után, áttették egy
rendes kórházi szobába.
Csak a csuklójához rögzített
szõlõcukorcsõ miatt pa-
naszkodott (puffadt, kék lett
a keze) és az állandó fekvést
viselte egyre türelmetleneb-
bül:–Hahazamegyek,soha
többénemfekszemle!Csak
üldögélni fogok.
A magány, az elhagya-
tottságérzéseiskínozta,no-
ha bementem hozzá két-
szer naponta, és Jutka is
meglátogatta, valahányszor
akadt egy kis szabad ideje.
– A budapesti klinikán
jobb volt! Itt süketnémának
érzem magam.
Bosszantotta, hogy fül-
bevalóját nem engedték
visszaakasztani a fülébe, s
nem adták rá saját hálóin-
gét. Nem akarok szemrehá-
nyást tenni, de utólag úgy
érzem, tárgyként kezelték.
(Ez a modern, nagy techni-
kai felkészültséggel rendel-
kezõgyógyintézetekárnyol-
dala!)
Sikerült kihúznia mind-
nyájunk számára keserve-
sen hosszú két hetet! Hol
jobban volt, hol rosszabbul,
de azt mégsem vártam,
hogy végképp magunkra
hagy bennünket.
Február 13-án, pénteken
spenótotvittembeneki.Azt
mondták, nem akar semmit
enni. Gondoltam, a hazai
ízek meghozzák az étvá-
gyát.
Délután bement hozzá
Sophie lányom, de Ágnes, a
kisebbik unoka után érdek-
lõdött:
– Mikor jön haza
Fribourgból?
– Hónap végén.
– Akkor én már a temetõ-
ben leszek – mondta tárgyi-
lagos hangon.
Pedig jobban volt, s a fõ-
orvossalmáraztlatolgattuk,
hogy hétfõn hazaviszem.
Szombaton, 14-én fáradt-
ságról panaszkodott. Min-
den belediktált kanál étel
után leragadt a szeme. Sírva
próbáltam életre pofozgatni.
Délután azonban már ez
sem sikerült.
– Fáj valamid?
– Nem, csak nagyon ál-
mos vagyok – motyogta.
Jó darabig ott üldögéltem
az ágya szélén. Aztán gon-
doltam, hazaszaladok va-
csorát fõzni a családomnak,
s utána visszajövök.
Alig léptem be lakásunk
ajtaján, csöngött a telefon. A
kórházból hívtak: Édes-
anyám este 8, 40-kor csön-
desen átszenderedett a má-
sik világba.
A ravatalon sima, derûs
volt az arca.
*
Nyomasztó csönd.
Nem bírom elhinni, elfo-
gadni, hogy nincs többé.
Cipõi, ruhái a megszo-
kotthelyükön.Afiókbanott
a kopott magyar kártya is,
mellyel pasziánszozott,
melynek segítségével, csalá-
di hagyományként, meg
tudta jósolni a „jövendõt”.
Mikor lesz lelkierõm
mindezt átválogatni, össze-
rendezni?
A falra, a huszonöt tá-
nyér koszorújába, fölakasz-
tottam múlt nyári fényké-
pét: a tóparti kávéház, a La
Lanchetta teraszán üldögél,
aranyos esti fényben.
Fülemben cseng a hang-
ja: – A halálból sem szabad
tragédiát csinálni! Mind-
nyájan odamegyünk, de
nem indulhatunk el egy-
szerre!
MiótaAnyunincs,azíró-
asztalán lévõ ibolya, amely
mindig tele volt nagy, lila vi-
rágokkal, csak szomorú,
zöld leveleket hajt...
KULTÚRA – 7. oldal2013. szeptember 14. – 38. szám –
AMERIKA, ÓH...
Ifj. Fekete István
HUSZONÖT TÁNYÉR
– Édesanyám emlékére –
Saáry Éva
Kertész János professzorra figyel Hollywood
Mitől sikeres a mozifilm?
Magyar tudóstól kérhet-
nek tanácsot ezután a ho-
llywoodi filmproducerek.
Kertész János fizikus és há-
lózatkutató, a Közép-euró-
pai Egyetem professzora –
az Oxford Universityn és a
Budapesti Mûszaki Egyete-
men dolgozó társaival,
Taha Yasserivel és Mestyán
Mártonnal – olyan mód-
szert dolgozott ki, amely-
lyel megjósolható egy mo-
zifilm sikere.
Elsõre nem tûnik nagy
ördöngösségnek az ügy: a
film angol Wikipedia-oldala
körüli aktivitás alapján elég
pontosan fel tudják becsül-
ni, mekkora bevételre szá-
míthat a gyártó az elsõ hét
végén. Ám a módszer nem
ennyire egyszerû, az ered-
ményhez bonyolult mate-
matikai képletek és egyen-
letek kellenek.
A módszer kidolgozásá-
hoz 312 film angol nyelvû
Wikipedia-oldalát és ameri-
kai bevételi adatait vették
alapul.
– Korábban a Twitter-
aktivitás alapján is próbál-
ták már elõre jelezni a bevé-
teli adatokat. De míg itt egy-
egy téma csak néhány na-
pig pörög, addig a
Wikipedián hosszabb ciklu-
sokat lehet megvizsgálni,
így korábban jósolható a si-
keresség – magyarázta a
módszer lényegét Kertész
János.Aprofesszorelárulta:
a sikereket nagyobb pontos-
sággal látják elõre, a buká-
sokat nem mindig tudják
eléggé meghatározni.
Nagy Károly dédunokája emelte a palotát
Zalaváron lakott a király
A zalavári régészeti ása-
tásokon olyan palota alap-
falai bukkantak elõ,
amelynek formája, szab-
ványai megfelelnek a kele-
ti frank épületeknek – kö-
zölte a Magyar Nemzeti
Múzeum fõigazgatója az
ásatások helyszínén.
Csorba László szerint
ez azt bizonyítja, hogy
Mosaburg (Mocsárvár) a
Keleti Frank Birodalom
legkeletibb központja volt,
a környék civilizációja be-
lesimul a korabeli Európa
egyik legjelentõsebb hatal-
mi alakulatába.
A régészeti ásatásokat
vezetõ Szõke Béla Miklós el-
mondta: a Zalavár-Várszi-
geten emelt palotát Arnold
király – Nagy Károly (742-
814) dédunokája – a 880-as
években építette. A király
többször megfordult Mosa-
burgban, ezért rangjának
megfelelõ szállást kellett
számára biztosítani.
A régészeti leletek mel-
lett írásos dokumentumok
igazolják, hogy a reprezen-
tatív épület a lakhelye volt;
a 880-as évek végén Arnold
király adományleveleket
adott ki, amelyek a mai na-
pig megmaradtak. A ponto-
san keltezett okleveleken a
kiállítás helyeként Mosa-
burgot tüntetették fel, egy
alkalommal pedig királyi
városként említik.
Kertész János