Richard dawkins folyam az édenkertbõl

Richard Dawkins: Folyam az édenkertbôl

Címlap
Fülszöveg Richard Dawkins: Folyam az édenkertbõl
A Könyv impresszuma
- Darwinista elmélkedések az életrõl -
Elôszó
(Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1996.)
Fülszöveg
1. FEJEZET
A digitális folyam

2. FEJEZET
Afrika és leszármazottai

3. FEJEZET
Lopva tégy jót!

4. FEJEZET
Isten haszonelvûsége

5. FEJEZET
A replikációs bomba

Bibliográfia és további
olvasmányok

Magyar nyelvû ajánlott irodalom

Hazaviszem
(ASCII-CWI; HTML - 439.642 byte)
Illegal Book 006 date:2000.04.04.
(NeTtErRoRiStA pRoDuKcIó)

file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.HTM[2009.12.26. 14:00:20]

RICHARD DAWKINS:

FOLYAM AZ DENKERTB§L

- Darwinista elm‚lked‚sek az ‚letr“l -

Illusztr lta:
LALLA WARD

(Kulturtrade Kiad¢, Budapest, 1996.)

ÚÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄ¿
³ßÛß Û Û Ûßßß Ûßßß ÛßßÛ Û ³
³ Û Û Û Ûß Û ßÛ ÛßßÛ Û ³
³ßßß ßßßß ßßßß ßßßß ßßßß ß ß ßßßß³
³ ÛßÛ ÛßßÛ ÛßßÛ Û Û ³
³ ÛßßÛ Û Û Û Û ÛßßÛ ³
³ ßßßß ßßßß ßßßß ß ß ³
³ /±±±±± /±±±±± /±±±± ³
³ ³ ±±/±± ³ ±±/±± ³ ±±_/ ³
³ ³ ±± ±± ³ ±± ±± ³ ±±±±± ³
³ ³ ±± ±± ³ ±± ±± ³ ±±/±± ³
³ ³ ±±±±± ³ ±±±±± ³ ±±±±± ³
³ ³/____/ ³/____/ ³/____/ ³
³ ³
³ date: ³
³ ÚÄ·ÖÄ·ÖÄ·ÖÄ· ÖÄ·Ò Ò ÖÄ·Ò Ò ³
³ ÖÄ½º ºº ºº º º ºÓÄ¶ º ºÓÄ¶ ³
³ ÓÄÄÓÄ½ÓÄ½ÓÄ½o ÓÄ½ ½o ÓÄ½ ½o ³
³ RICHARD DAWKINS: ³
³ Folyam az ‚denkertb“l ³
³ (Darwinista elm‚lked‚sek ³
³ az ‚letr“l) ³
ÃÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄ´
³ (NeTtErRoRiStA pRoDuKcI¢) ³
ÀÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÙ

Rezm‚

RICHARD DAWKINS, a Charles Simonyi ltal Oxfordban £jonnan
alap¡tott Tudom nyn‚pszers¡t“ Tansz‚k els“ professzora. A
VILG - EGYETEM sorozat sz m ra ¡rt k”nyv‚ben a g‚nkutat s
£jabb eredm‚nyeit ismerteti. Mik‚nt alakulhatott ki az ‚let a
F”ld”n? Digit lis inform ci¢k, bitek halmaza az ‚let, s az
ember - vagy b rmely ‚l“ szervezet - kiv‚teles "programozott
t£l‚l“g‚p"? Egyetlen k”z”s “st“l sz rmazik minden f”ldi
‚l“l‚ny? Mi‚rt 50-50% a nemek k”zti ar ny? A g‚nek h”mp”lyg“
folyam r¢l sz¢l¢ k”nyv az evol£ci¢ t”rt‚net‚n kalauzolja v‚gig
az olvas¢t.

file:///C|/Users/Zsombie/Desktop/NTERR600.TXT[2009.12.26. 14:00:21]

A VILG - EGYETEM sorozat f“szerkeszt“je:
LNG ISTVN akad‚mikus

A m– eredeti c¡me: Kiver Out of Eden
Copyright (C) 1995 by Richard Dawkins
A ford¡t s a Basic Books. A Division of Harper Collins Publishers,
Inc. ltal rendelkez‚snkre bocs tott k‚zirat alapj n k‚szlt.
Ford¡totta: B‚resi Csilla
A ford¡t st az eredetivel egybevetette ‚s szakmailag ellen“rizte,
tov bb a magyar nyelv– aj nlott irodalmat ”ssze ll¡totta:
dr. Moln r Istv n

Minden jog fenntartva. Kritik kban ‚s recenzi¢kban felhaszn lt
r”vid id‚zetek kiv‚tel‚vel a m– egyetlen r‚sze sem reproduk lhat¢
semmilyen elj r ssal a jogtulajdonos el“zetes enged‚lye n‚lkl.

M sodik kiad s

Az els“ kiad s a Magyar K”nyv Alap¡tv ny t mogat s val jelent meg.

Kiadta a KULTURTRADE KIAD• KFT.
(1027 Budapest, Margit k”r£t 64/b.)
Felel“s kiad¢ Vince G bor, a KULTURTRADE KIAD• KFT. igazgat¢ja
Hungarian translation (C) B‚resi Csilla, 1995.
Felel“s szerkeszt“: Moln r Magda
A c¡mlapon Cs ji Attila Sejtkrist lyok 12 c¡m–, 1981-ben k‚szlt
l‚zerkompoz¡ci¢ja l that¢.
M–szaki szerkeszt“: Kempfner Zs¢fia
Szed‚s ‚s t”rdel‚s: MA Bt., M‚sz ros Attila
Nyomtatta ‚s k”t”tte a Re lsziszt‚ma Dabasi Nyomda Rt.
11,6 (A/5) ¡v terjedelemben, 1996-ban
Felel“s vezet“: Musk t P‚ter vez‚rigazgat¢
Munkasz m: 96-0082
ISBN 963 7826 89 0 / ISSN 1218 4500

Henry Colyear Dawkins (1921-1992), az oxfordi
St. John's College professzora eml‚k‚re, aki oly
mesterien megvil g¡totta sz munkra a dolgokat.

"Foly¢v¡z j“ vala pedig ki denb“l a kert meg”nt”z‚s‚re"
GENEZIS 2, 10.

Tartalom


El“sz¢

1. FEJEZET
A digit lis folyam

2. FEJEZET
Afrika ‚s lesz rmazottai

3. FEJEZET
Lopva t‚gy j¢t!

4. FEJEZET
Isten haszonelv–s‚ge

5. FEJEZET
A replik ci¢s bomba

Bibliogr fia ‚s tov bbi olvasm nyok

Magyar nyelv– aj nlott irodalom

El“sz¢

"—gy t–nik, term‚szetnek h¡vj k
a r‚szecsk‚k milli rdjait,
melyek v‚gtelen bili rd-
j tszm ban vesznek r‚szt."
PIET HEIN

Piet Heinnek sikerlt megragadnia a fizika vil g nak l‚nyeg‚t. m amikor a
t‚rb“l vakt ban visszapattan¢ atomok olyan objektumm llnak ”ssze, amely
bizonyos, l tszatra rtatlan tulajdons ggal rendelkezik, sorsd”nt“ esem‚nyre
kerl sor a Vil gegyetemben. Ez a tulajdons g az ”nsokszoros¡t s k‚pess‚ge;
azaz az objektum a k”rnyezet‚ben fellelhet“ anyagokb¢l el tudja k‚sz¡teni
”nmaga pontos m s t, a m sol s sor n ad¢d¢ apr¢bb hib kat is bele‚rtve.
Ebb“l a p ratlan, a Vil gegyetem b rmely pontj n j tsz¢d¢ esem‚nyb“l nem
kevesebb k”vetkezik, mint a darwini kiv laszt¢d s ‚s az a barokkos
burj nz s, amit bolyg¢nkon ‚letnek neveznk. Soha ily sok t‚nyt nem
magyar zott m‚g meg ily kev‚s feltev‚s. A darwini elm‚let nemcsak hogy
b“s‚gesen el‚gs‚ges magyar zattal szolg l az ‚let t‚nyeire, de a gazdas gos,
szik r eleganci ban, ahogyan ezt teszi, olyan k”lt“i sz‚ps‚g rejlik, amely a
vil g legelb–v”l“bb eredetm¡toszait is t£lsz rnyalja. K”nyvem meg¡r s ra
t”bbek k”z”tt az sarkallt, hogy hozz j ruljak a darwini te¢ria ”szt”nz“
erej‚nek elismertet‚s‚hez. T”bb k”lt‚szet van a mitokondri lis v ban, mint
legendabeli n‚vrokon ban.

Az ‚letnek legink bb az a saj toss ga "ejti mulatba mindazokat, akik
egyszer is belegondoltak" - hogy David Hume szavait id‚zzk -, hogy
mechanizmusai, ez£ttal Charles Darwin szavaival ‚lve, e "rendk¡vl t”k‚letes
‚s bonyolult szervek" (*), oly kimer¡t“ r‚szletess‚ggel szervez“dtek
valamely feladat bet”lt‚s‚re. A f”ldi ‚let ezen t£lmen“en t£l rad¢


soksz¡n–s‚g‚vel ragad meg minket: a fajok sz m t t”bb t¡z milli¢ra
becsljk: ennyif‚le ‚letforma l‚tezik F”ldnk”n. K”nyvem meg¡r s ra a
fentieken k¡vl az is k‚sztetett, hogy meggy“zzem az Olvas¢t: az ‚let DNS-
k¢dolt sz”vegek thagyom nyoz s nak szinonim ja. Az ‚n "foly¢m" a DNS
folyama, amelynek gai t ramlanak a f”ldt”rt‚neti korokon. Ez a metafora
meglep“en hasznosnak bizonyul, ha tov bbsz“ve, a foly¢nak az egyes fajokat
saj t genetikai j tszm ik hat rai k”z‚ szor¡t¢ meredek partjaira gondolunk.

----------------------------------------------------------------------------
(*) Charles Darwin: A fajok eredete, ford.: Mikes Lajos, Magyar Helikon,
1973, 213. old.
----------------------------------------------------------------------------

gy vagy £gy, csaknem minden ¡r sommal a darwini szelekci¢s elv szinte
korl tlan erej‚re k¡v ntam r mutatni - valah nyszor elegend“ id“ van az “si
”nsokszoros¡t s k”vetkezm‚nyeinek kibont s ra, ez az er“ szabadul el. A
Folyam az denkertb“l is ennek a kldet‚snek a term‚ke. Azzal foglalkozik,
mi t”rt‚nik akkor, ha a visszahat sok l ncolata egyfajta f”ld”nk¡vli
cs£cspontra jut, mikoron a replik torok belesz¢lnak az atomi bili rd eleddig
szer‚ny j tszm j ba.

Hadd fejezzem ki k”sz”netemet mindazoknak, akik k”nyvem meg¡r s ban
t mogat ssal, tan ccsal vagy ‚p¡t“ kritik val seg¡ts‚gemre voltak: Michael
Birkettnek, John Brockmannek, Steve Daviesnek, Daniel Dennettnek, John
Krebsnek, Sara Lippincottnak, Jerry Lyonsnak ‚s mindenekel“tt feles‚gemnek,
Lalla Wardnak, aki a rajzokat is k‚sz¡tette. Egy-egy bekezd‚st kor bban
megjelent cikkeimb“l emeltem t. Az 1. fejezet digit lis ‚s anal¢g k¢dokra
vonatkoz¢ kit‚telei a Spectatorban 1994. j£nius 11-‚n megjelent cikkemen
alapulnak. A 3. fejezetben besz molok Dan Nilssonnak ‚s Susanne Pelgernek a
szem fejl“d‚s‚re vonatkoz¢ vizsg latair¢l, ennek r‚szleteit a Nature-ben
1994. rpilis 21-‚n megjelent ismertet‚semb“l mer¡tettem. Ez £ton mondok
k”sz”netet mindk‚t £js g szerkeszt“inek, akik megb¡ztak a fenti cikkek
meg¡r s val. V‚gl hadd k”sz”njem meg John Brockmannek ‚s Anthony
Cheethamnek, hogy felk‚rtek a sorozatban val¢ r‚szv‚telre.

Oxford, 1994

1. FEJEZET

A digit lis folyam

Minden n‚p legend kban mes‚li el “sei t”rt‚net‚t, ‚s ezek a legend k gyakran
vall si kultuszokba szervez“dnek. Az emberek tisztelik, mi t”bb, im dj k
“seiket - ‚s j¢ okkal: hiszen az “s”k, ‚s nem term‚szetf”l”tti istenek “rzik
az ‚let kulcs t. A megszlet“ szervezetek t”bbs‚ge elpusztul, miel“tt
ivar‚rett‚ v lna. A fennmarad¢, szaporod¢ kisebbs‚gb“l £jabb elkl”nl“ kis
csoport mondhat csak mag ‚nak t”bb ezer nemzed‚ket meg‚lt ut¢dokat. Ez a
par nyi kisebbs‚g alkotja az “s”k kiv lasztott gylekezet‚t. Az “s”k kevesen
vannak, az ut¢dok sokan.


Minden valaha is ‚lt szervezet - llat, n”v‚ny, bakt‚rium vagy gomba,
minden "cs£sz¢-m sz¢ llat", s“t e k”nyv valamennyi okas¢ja - “seire
visszatekintve a k”vetkez“ bszke kijelent‚ssel ‚lhet: egyetlen “s”m sem
m£lt ki fiatalon. Valamennyien meg‚lt‚k a feln“ttkort, ‚s mindegyik tal lt
mag nak legal bb egy m sik nembeli partnert, amellyel sikeresen p rosodott.
(*) Egyetlenegy “snket sem ter¡tette le ellens‚g, ”lte meg v¡rus vagy egy
elhib zott l‚p‚s a szikla perem‚n, miel“tt legal bb egyetlen ut¢dot vil gra
hozott volna. Kort rsaik ezrei vallottak kudarcot a fenti szempontb¢l,
“seink k”zl azonban egyetlen sem. Az im‚nti kijelent‚sek megt‚veszt“en
k‚zenfekv“nek t–nnek, m‚gis sz mtalan k”vetkezm‚nnyel j rnak: sz mtalan
furcsa, v ratlan, meglep“ vagy megvil g¡t¢ erej– k”vetkezm‚nnyel. K”nyvem
ezekkel a k‚rd‚sekkel foglalkozik.

----------------------------------------------------------------------------
(*) Vannak kiv‚telek is. Bizonyos llatok, ¡gy p‚ld ul a lev‚ltetvek
aszexu lisan szaporodnak. A mesters‚ges megterm‚keny¡t‚s lehet“v‚
teszi a ma embere sz m ra, hogy p rosod s n‚lkl szless‚k gyermeke,
ak r a feln“ttkor el‚r‚se el“tt is, mivel petesejt ak r a l ny
magzatb¢l is nyerhet“. Az esetek t”bbs‚g‚re azonban igaz az
ll¡t som.
----------------------------------------------------------------------------

Mivel minden szervezet minden g‚nj‚t “seit“l kapja, nem pedig “sei
sikertelen kort rsait¢l, ez‚rt minden szervezet sikeres g‚nekkel
rendelkezik. Megvan bennk az “ss‚ v l s - azaz a t£l‚l‚s ‚s szaporod s -
k‚pess‚ge. Ez‚rt a szervezetek olyan g‚neket ”r”k”lnek, amelyek j¢l
meg‚p¡tett g‚pp‚ form lj k “ket - olyan testekk‚, amelyeknek legf“bb c‚lja,
hogy “s”kk‚ v ljanak. Ez‚rt olyan j¢ repl“k a madarak, j¢ £sz¢k a halak,
m sznak olyan gyesen a majmok, terjednek olyan ellen llhatatlanul a
v¡rusok. Ez‚rt szeretjk az ‚letet ‚s a nemis‚get, ez‚rt szeretjk a
gyerekeket. Mindez az‚rt van, mert kiv‚tel n‚lkl valamennyien sikeres “s”k
megszak¡tatlan sor t¢l ”r”k”ljk valamennyi g‚nnket. A vil g olyan
szervezetekkel n‚pesl be, amelyek rendelkeznek az “ss‚ v l s k‚pess‚g‚vel.
Ez di¢h‚jban a darwinizmus l‚nyege. Term‚szetesen Darwin j¢val t”bbet
mondott enn‚l, ‚s napjainkban mi is t”bbet mondhatunk, ez‚rt is ¡r¢dott ez a
k”nyv.

T”bben m‚gis f‚lre‚rtik az el“z“ bekezd‚sben mondottakat, ami ha
term‚szetes is, m‚lys‚gesen k rt‚kony. Az ember k¡s‚rt‚sbe esik, hogy azt
gondolja: amennyiben “seink sikeresek voltak, az ut¢daikra ”r”k¡tett g‚nek
is jobb min“s‚g–ek lehettek, mint amit szleikt“l kaptak. Vagyis a sikerk
valamik‚nt r nyomta b‚lyeg‚t g‚njeikre, s ez‚rt olyan gyesek ut¢daik a
repl‚sben, £sz sban, udvarl sban. Ez teljesen helytelen, elhib zott n‚zet!
A g‚nek nem javulnak fel haszn lat k”zben, egyszer–en csak
tov bb”r”k¡t“dnek, ‚spedig n‚h ny igen ritka v‚letlen hib t¢l eltekintve
v ltozatlanul. Nem a siker teszi a j¢ g‚neket. A j¢ g‚nek teszik a sikert,
‚s b rmit m–vel is egy egyed ‚lete folyam n, ennek a legcsek‚lyebb kihat sa
sincs g‚njeire. A j¢ g‚nekkel szletett egyedeknek a legnagyobb az es‚lye,
hogy sikeres “s”kk‚ v ljanak; ez‚rt a j¢ g‚nek nagyobb val¢sz¡n–s‚ggel
ad¢dnak tov bb, mint a rosszak. Minden nemzed‚k egyfajta sz–r“k‚nt,
rostak‚nt m–k”dik: a j¢ g‚nek trost l¢dnak a k”vetkez“ nemzed‚kbe, m¡g a
rosszak fiatalon vagy szaporod s n‚lkl elpusztult testekben v‚gzik. Sokszor
az ut¢bbiak is meg‚lhetnek egy-k‚t nemzed‚ket, tal n mert szerencs‚jkre j¢
g‚nekkel osztoznak ugyanazon a testen. Ahhoz azonban, hogy rost k ezrein


jusson keresztl, egyiken a m sik ut n, a g‚nnek t”bbre van szks‚ge
szerencs‚n‚l. A t”bb ezer nemzed‚ken t”r”k¡t“d”tt g‚nek val¢sz¡n–leg a j¢k
k”zl kerlnek ki.

Azt mondtam teh t, hogy a nemzed‚kek sor n t”r”k¡tett g‚nek azok,
amelyek az “s”ket alkotj k. Ez igaz is, m‚gis l‚tezik egy szembesz”k“
kiv‚tel, amellyel foglalkoznom kell, miel“tt a jelens‚g tiszt zatlans ga
zavart keltene. N‚mely egyed gy¢gy¡thatatlanul steril, m‚gis szeml tom st
arra rendeltetett, hogy seg‚dkezz‚k g‚njei tov bbad s ban. A dolgoz¢
hangy k, m‚hek, darazsak ‚s termeszek sterilek. Nem azon munk lkodnak, hogy
maguk v ljanak “s”kk‚, hanem n“v‚reiket ‚s fiv‚reiket seg¡tik ehhez hozz .
Itt k‚t dolgot kell meg‚rtennk. El“sz”r is, b rmely llatfajban egyazon
nemzed‚k tagjai nagy val¢sz¡n–s‚ggel ugyanazon g‚nekkel rendelkeznek.
M sodszor, a k”rnyezet ‚s nem a g‚nek hat rozz k meg mondjuk, hogy valamely
termesz tov bb szaporodik-e vagy steril dolgoz¢v v lik. Minden termeszben
vannak olyan g‚nek, amelyek adott k”rnyezeti felt‚telek mellett steril
dolgoz¢v form lj k, m s felt‚telek k”z”tt viszont ivaros egyedd‚. Az ut¢bbi
ugyanazokat a g‚neket adja tov bb, amelyek tov bbad s ban a steril dolgoz¢k
seg‚dkeznek. §k pedig ugyanazon g‚nek hat sa alatt tev‚kenykednek, amelyek
m sodp‚ld nyait az ivaros egyedek szervezete tartalmazza. E g‚neknek a
dolgoz¢kban tal lhat¢ p‚ld nyai azon munk lkodnak, hogy ivaros t rsaikat
tseg¡ts‚k a nemzed‚kek rost j n. A termesz dolgoz¢k h¡m- ‚s n“nem–ek
egyar nt lehetnek, a hangy kn l, m‚hekn‚l ‚s darazsakn l azonban minden
dolgoz¢ n“st‚ny; az elv egyebekben v ltozatlan.

Tulajdonk‚ppen nagy vonalakban ugyanez vonatkozik a madarak, eml“s”k ‚s
m s llatok bizonyos fajaira, amelyekben a fiatalokat id“sebb testv‚rek ‚s
n“v‚rek gondozz k. Az el“bb mondottakat ”sszegezve, a g‚nek mintegy
megv lthatj k tjut sukat a rost n azzal, hogy nemcsak a saj t test, hanem
egy rokon “ss‚ v l s ban is seg‚dkeznek.

A k”nyvem c¡m‚ben megid‚zett folyam a DNS folyama, ez pedig az id“n ‚s
nem a t‚ren folyik t. Az inform ci¢ foly¢ja ez, nem csontok‚ ‚s sz”vetek‚:
nem maguk‚ a szil rd testek‚. Az inform ci¢ voltak‚ppen tfolyik a testeken
‚s hat ssal van r juk, viszont az inform ci¢nak ezt a folyam t az egym s
ut n sorj z¢ testek tapasztalatai ‚s teljes¡tm‚nyei egy ltal n nem
befoly solj k. S“t, nem hat r , nem szennyezi egy tov bbi lehets‚ges,
l tsz¢lag sokkalta hatalmasabb er“: a nemis‚g sem.

Minden egyes sejtnkben feler‚szt anyai, feler‚szt apai g‚nek tal lhat¢k.
Ezek titkos ”sszeeskv‚se tesz bennnket azz a finom ‚s egys‚ges ”tv”zett‚,
amik vagyunk. Maguk a g‚nek azonban nem olvadnak ”ssze, mind”ssze a
hat saik. A maguk r‚sz‚r“l sziklaszil rd ”n ll¢s ggal rendelkeznek. Ha elj”n
az ideje, egy g‚n vagy t”r”k¡t“dik egy ut¢dba, vagy sem. Az apai ‚s anyai
g‚nek nem olvadnak ”ssze: ”n ll¢s gukat meg“rizve rekombin l¢dnak. Egy adott
g‚nnk vagy anyai, vagy apai eredet–. N‚gy nagyszl“nk, nyolc d‚dszl“nk
stb. egyik‚b“l, ‚s csakis egyik‚b“l sz rmazik.

A g‚nek folyam r¢l besz‚ltem, de ugyan¡gy besz‚lhettem volna a
f”ldt”rt‚neti korokon keresztl mas¡roz¢ j¢ cimbor k csapat r¢l is. Egy-egy
nemzed‚k ”sszes g‚nje hossz£ t von t rsa egym snak. R”vid t von az
ugyanabban a testben lakoz¢ t”bbi g‚nhez van t”bb k”zk. A g‚nek akkor
”r”k¡t“dnek tov bb, ha olyan testeket ‚p¡tenek, amelyek a faj ltal
v lasztott ‚letm¢dot ‚s szaporod si form t szolg lj k. Enn‚l azonban t”bbr“l


van sz¢. Egy g‚n akkor maradhat fent, ha eredm‚nyesen m–k”dik egytt
ugyanazon faj - ugyanazon folyam - m s g‚njeivel. A hossz£ t v£
fennmarad shoz egy g‚nnek j¢ cimbor nak kell lennie. Egy m sik faj g‚njei
m s folyamhoz tartoznak. Ezekkel m r nem musz j sz¢t ‚rtenie - legal bbis
nem az el“bbi ‚rtelemben -, mivel m sfajta testeken osztoznak.

Egy faj meghat roz¢ saj toss ga, hogy minden tagj n ugyanaz a g‚nfolyam
ramlik keresztl, ez‚rt egy faj valamennyi g‚nj‚nek j¢ bar ts gban kell
llnia a t”bbivel. —j faj akkor j”n l‚tre, amikor egy l‚tez“ faj k‚tfel‚
gazik. Ekkor a g‚nfolyamok is el gaznak az id“ben. A g‚n szemsz”g‚b“l a
faji elkl”nl‚s, £j faj keletkez‚se a "hossz£ b£cs£" kezdete. A r‚szleges
elkl”nl‚s r”vid id“szak t k”vet“en a k‚t folyam £tja mind”r”kre elv lik
egym st¢l, egyikk vagy m sikuk az id“k sor n ki is sz radhat. A folyamok
partjai ltal hat rolt v¡z £jra meg £jra elkeveredik a nemi rekombin ci¢
r‚v‚n. m a v¡z sosem l‚p ki medr‚b“l, nem szennyez be m s folyamot. Miut n
egy faj kett‚oszlott, a l‚trej”v“ k‚t g‚n llom ny t”bb‚ nem t rsulhat
egym ssal. Imm r nem tal lkoznak ugyanabban a testben, ¡gy nem is kell
bar ts gban maradniuk. Nem ‚rintkezhetnek egym ssal - amin ez esetben a sz¢
szoros ‚rtelm‚ben a nemi ‚rintkez‚s lehetetlens‚g‚t ‚rtjk, a g‚nek
ideiglenes sz ll shelye, a test, nem k”z”slhet m s fajhoz tartoz¢ testtel.

Mi‚rt kell a k‚t fajnak elkl”nlnie? Mi az oka g‚njeik hossz£
b£cs£j nak? Mi k‚szteti a folyamot arra, hogy el gazzon, hogy sz‚tkanyarg¢
k‚t ga soha t”bb‚ ne tal lkozzon? Ha a r‚szletek tiszt zatlanok is, a
jelens‚g legf“bb ”sszetev“je vit n fell a f”ldrajzi elkl”nl‚sek
v‚letlene. Val¢ igaz, a g‚nek folyama az id“ben folyik, de t rsul suk
testekhez k”t”tt, a testek pedig a t‚r adott pontj hoz rendelhet“k. Egy
‚szak-amerikai szrke m¢kus keresztez“dni tud egy angol szrke m¢kussal, m r
ha valaha is tal lkoznak az ‚letben. Csakhogy nem val¢sz¡n–, hogy
tal lkoznak. Az ‚szak-amerikai szrke m¢kusok g‚nfolyam t majd ”tezer
kilom‚ternyi ¢ce n v lasztja el az angol szrke m¢kusok‚t¢l. A k‚t
g‚n llom ny megszak¡totta a bar ts got, hab r feltehet“leg alkalomadt n sz¢t
‚rten‚nek m‚g. B£cs£t mondtak egym snak, ha - egyel“re - a b£cs£ nem is
v‚gleges. m n‚h ny ‚vezredes elkl”nl‚s ut n a k‚t folyam m r annyira
elt volodott egym st¢l, hogy t”bb‚ nem tudj k kicser‚lni g‚njeiket. Az
"elt volod s" ez esetben nem a t‚rre, hanem a genetikai ”sszef‚rhet“s‚gre
‚rtend“.

Szinte bizonyos, hogy valami ehhez hasonl¢ j tsz¢dott le a szrke ‚s
v”r”s m¢kusok m‚g r‚gebbi elkl”nl‚se sor n. Ezek a fajok m r nem
keverednek. Ha elterjed‚si terletk f”ldrajzilag tfedi is egym st
Eur¢p ban, ‚s j¢llehet n‚melykor ”sszekl”nb”zhetnek egy-egy di¢n,
szaporod¢k‚pes ut¢dokat m r nem hozhatnak l‚tre. Genetikus folyamuk t£l
messzire kanyarodott egym st¢l, magyar n, g‚njeik t”bb‚ nem f‚rnek meg egy
testben. Sok-sok nemzed‚kkel kor bban a szrke ‚s v”r”s m¢kusok “sei
ugyanazok az egyedek voltak. K‚s“bb azonban f”ldrajzilag elszigetel“dtek -
tal n egy hegyl nccal vagy v¡zzel, v‚gl pedig az Atlanti-¢ce nnal.
G‚n llom nyuk is kl”nv lt teh t. A f”ldrajzi elkl”nl‚s az ”sszef‚rhet“s‚g
hi ny t eredm‚nyezte. A j¢ cimbor kb¢l rossz cimbor k lettek (vagy ez derlt
volna ki r¢luk egy p rosod si k¡s‚rlet sor n). A rossz cimbor kb¢l azut n
m‚g rosszabb cimbor k, m¡g v‚gl, napjainkra sz¢ sem lehet t”bb‚
cimboras gr¢l. B£cs£juk imm r v‚gleges. A k‚t folyam elkl”nlt, ‚s a
tov bbiakban csak m‚g ink bb elkl”nl egym st¢l. Ugyanez t”rt‚nt mondjuk
“seink ‚s az elef ntok “seinek j¢val kor bbi elv l sa sor n. Vagy a struccok


(ugyancsak “seink) ‚s a skorpi¢k “seinek eset‚ben.

Mostan ra hozz vet“leg harmincmilli¢ ga l‚tezik a DNS-folyamnak, mert
ennyire becslik a fajok sz m t a F”ld”n. Azt is kisz m¡tott k, hogy a
jelenleg ‚l“ fajok az ”sszes valaha ‚lt faj mind”ssze egy sz zal‚k t teszik
ki. Ebb“l k”vetkezik, hogy ”sszesen h rommilli rd DNS-folyam l‚tezett. A mai
harmincmilli¢ egyszer ‚s mindenkorra elkl”nlt egym st¢l. Sokuknak az a
sorsa, hogy eleny‚sszen, mivel a fajok z”me kihal. Ha visszafel‚ haladunk a
harmincmilli¢ folyam ment‚n (az egyszer–s‚g kedv‚‚rt a folyam gakat is
folyamoknak nevezem), azt tal ljuk, hogy egyik a m sik ut n m s foly¢kkal
egyesl. Az emberi g‚nek folyama nagyj b¢l ugyanakkor egyeslt a csimp nz-
g‚nek folyam val, mint a gorilla-g‚nek‚, teh t mintegy h‚tmilli¢ ‚vvel
ezel“tt. N‚h ny milli¢ ‚vvel visszafel‚ haladva az id“ben azut n az afrikai
emberszab s£ majmok k”z”s folyama egyesl az orangut n-g‚nek foly¢j val. M‚g
kor bban a gibbon-g‚nek foly¢ja is csatlakozik hozz - ez a foly¢ foly sa
ment‚n haladva t”bb gra, gibbonnok ‚s sziamangok ”n ll¢ fajaira gazik
sz‚t. Visszafel‚ haladva az id“ben genetikai foly¢nk mind t”bb ‚s t”bb
foly¢val egyesl, az id“ben el“rejutva pedig az ¢vil gi ‚s £jvil gi
majmokra, tov bb a madagaszk ri makikra v lik sz‚t. M‚g t volabb az id“ben
folyamunk m s nagyobb eml“scsoportok‚val egyesl: a r gcs l¢k‚val,
macskaf‚l‚k‚vel, denev‚rek‚vel, elef ntok‚val. Ezt n el‚rnk a kl”nb”z“
hll“k, madarak, k‚t‚lt–ek, halak, gerinctelenek le gaz si pontj ra.

Cs¡nj n kell azonban b nnunk a folyam-metafor val. Ha az ”sszes eml“sh”z
torkoll¢ el gaz sra gondolunk - mondjuk a szrke m¢kushoz vezet“
foly¢csk val szemben -, k”nnyen k¡s‚rt‚sbe eshetnk, hogy holmi ¢ri sfoly¢t
k‚pzeljnk el, amilyen a Mississippi ‚s a Missouri egybe”ml‚se. Hisz az
eml“s”k sz rmaz svonala v‚gs“ soron £jra meg £jra el gazik, m¡g az ”sszes
eml“st l‚trehozza - a m¢kuscick nyt¢l az elef ntig, a f”ld alatt t£r¢
vakondt¢l a f k koron j n himb l¢z¢ majmokig. A folyam eml“s- g nak oly
rengeteg nagy fontoss g£ f“ v¡zi utat kell t pl lnia, hogyan is lehetne m s,
mint hatalmas, h”mp”lyg“ v¡zt”meg? Csakhogy ez az elk‚pzel‚s alapjaiban
elhib zott. Amikor az ”sszes mai eml“s “sei elszakadtak a nem-eml“s”kt“l, ez
az esem‚ny semmivel sem volt jelent“sebb b rmely m s faji elkl”nl‚sn‚l. Ha
‚lnek akkor term‚szettud¢sok, t n ‚szre sem veszik. A g‚nek £j folyam ga
v‚kony erecske lehetett csup n. Egy apr¢ ‚jszakai l‚ny g‚njeit hordozta,
amely nem kl”nb”z”tt jobban nem-eml“s unokatestv‚reit“l, mint a v”r”s m¢kus
a szrk‚t“l. Csak ut¢lag visszatekintve ¡t‚ljk egy ltal n eml“snek az “si
eml“st. Akkoriban mind”ssze egy volt a sz mtalan eml“sszer– hll“faj k”zl,
s semmi sem kl”nb”ztette meg a tucatnyi apr¢, pof val rendelkez“, rovarev“
l‚nyt“l, a dinoszaurusz-‚tkek par nyi morzs j t¢l.

A dr mais g ugyanilyen hi nya jellemezhette az llatok ”sszes t”bbi nagy
rendszertani csoportja - a gerincesek, puhatest–ek, r kok, rovarok,
gy–r–sf‚rgek, laposf‚rgek, csal noz¢k stb. - kor bbi elkl”nl‚s‚t. A
folyamot - amelyb“l kiv ltak a puhatest–ek (‚s m sok), hogy ebb“l az gb¢l
megint elkl”nljenek a gerincesek (‚s m sok) - alkot¢ (val¢sz¡n–leg
f‚regszer–) l‚nyek k‚t popul ci¢ja m‚g annyira hasonl¡thatott, hogy
keresztez“dni tudtak egym ssal. Az egyedli ok, ami‚rt m‚gsem tett‚k, holmi
esetleges f”ldrajzi akad ly lehetett, tal n a kor bban ”sszefgg“ vizeket
elszigetel“ sz razulat. Senki sem sejthette, hogy az egyik popul ci¢b¢l
sz rmaznak k‚s“bb a puhatest–ek, m¡g a m sikb¢l a gerincesek. A k‚t DNS-
foly¢ ekkor csup n alig elkl”nl“ erecske volt, amik‚nt az llatok fenti
k‚t t”rzse is alig kl”nb”zhetett egym st¢l.


A zool¢gusok mindezt persze t”k‚letesen tudj k, m‚gis hajlamosak
elfeledkezni r¢la a val¢ban nagy rendszertani csoportok, p‚ld ul a
puhatest–ek ‚s gerincesek vizsg latakor. Abba a hib ba esnek, hogy sorsd”nt“
esem‚nyk‚nt k‚pzelik el ezeknek a nagyobb rendszertani egys‚geknek a
sz‚t gaz s t. T‚ved‚sk oka, hogy abban az h¡tatos tiszteletben n“ttek fel,
amely az llatok orsz g nak minden egyes le gaz s ban valami m‚lys‚gesen
egyedi esem‚nyt l tott; ezt n‚ha a n‚met Bauplan sz¢val jel”lik. J¢llehet a
sz¢ mind”ssze "tervrajzot" jelent, elismert szaksz¢v v lt, £gyhogy magam is
¡gy haszn lom, ha (mint megd”bbenve fedeztem fel) nincs is bent az Oxford
English Dictionary leg£jabb kiad s ban. (Mivel n‚mely koll‚g mn l kev‚sb‚
rajongok ez‚rt a sz¢‚rt, bevallom, nem csek‚ly Schadenfreude, k r”r”m
borzongatja h tamat hi nya l tt n: az ut¢bbi p‚ld nak ok ‚rt bent van a
sz¢t rban, nincs teh t mi‚rt tiltakoznunk az idegen kifejez‚sek haszn lata
ellen.) A Bauplant gyakran ford¡tj k "alapvet“ testtervnek". A bajkever“ itt
az "alapvet“" jelz“ (vagy ami ezzel egyen‚rt‚k–, a fellengz“s n‚methez
fordul s, a m‚lys‚g ‚rz‚keltet‚s‚re). Mindez komolyan f‚lrevezeti a
zool¢gusokat.

Egyikk p‚ld ul felvetette, hogy a kambrium (mintegy 500-600 milli¢ ‚vvel
ezel“tt) korabeli evol£ci¢ gy”keresen kl”nb”zhetett a k‚s“bbit“l.
Okfejt‚s‚nek l‚nyege, hogy napjainkban m r csak £j fajok keletkeznek, m¡g a
kambriumban jelentek meg a f“bb rendszertani csoportok, amilyenek a
puhatest–ek ‚s a r kok. •ri si t‚ved‚s! M‚g az olyan gy”keresen elt‚r“
‚l“l‚nyek is, mint amilyenek a puhatest–ek ‚s a r kok, eredetileg ugyanannak
a fajnak f”ldrajzilag elkl”nl“ popul ci¢i voltak. Egy darabig m‚g
keresztez“dhettek volna is, ha tal lkoznak, de ez elmaradt. vmilli¢k
elszigetelt fejl“d‚se ut n tettek szert azut n azokra a b‚lyegekre, amelyek
alapj n a mai zool¢gus puhatest–ekk‚nt ‚s r kokk‚nt oszt lyozza “ket. Ezeket
a jegyeket a hangzatos "alapvet“ testterv" vagy Bauplan elnevez‚ssel
illetik. Csakhogy az llatok orsz g nak f“bb Bauplanjai csup n fokonk‚nt
t‚rtek el a k”z”s kezdetekt“l.

Bevallom, n‚mi, meglehet“sen nagydobra vert n‚zetelt‚r‚s uralkodik a
zool¢gusok k”z”tt arra vonatkoz¢lag, mennyire fokozatos vagy "ugr sszer–" az
evol£ci¢. m senki, hangs£lyozom, senki sem k‚pzeli, hogy az evol£ci¢s
ugr sok egyszeriben vadonat£j Bauplant eredm‚nyezhettek. Az eml¡tett szerz“
1958-ban vetette pap¡rra sorait. Ma m r csak kev‚s zool¢gus helyezkedik
ny¡ltan erre az ll spontra, ki nem mondottan m‚gis megteszik, amikor £gy
besz‚lnek, mintha a f“bb rendszertani csoportok mintegy magukt¢l, k‚szen
sz”kkentek volna el“, ahogyan Pallasz Ath‚n‚ Zeusz fej‚b“l, ‚s nem a
f”ldrajzilag v‚letlenszer–en elszigetel“d”tt “si popul ci¢k el gaz s b¢l
keletkeztek. (*)

----------------------------------------------------------------------------
(*) Az olvas¢ figyelm‚be aj nlom e szempontot, ha Stephen J. Gould
Wonderful Life (Csod latos ‚let) c¡m– k”nyv‚t forgatja, amely
var zslatos besz mol¢ a burgessi agyagpala kambrium kori
llatvil g r¢l.
----------------------------------------------------------------------------

Molekul ris biol¢giai vizsg latok mindenesetre sokkalta k”zelebbi
rokonoknak mutatt k a nagy llatrendszertani csoportokat, mint gondolni
szoktuk. A genetikus k¢dot egyfajta sz¢t rnak is felfoghatjuk, amelynek


hatvann‚gy szav t (egy n‚gybet–s b‚c‚ lehets‚ges tripletjeinek
kombin ci¢it) egy m sik nyelv huszonegy szav ra (a h£sz aminosav ‚s egy
¡r sjel) ford¡tjuk le. Annak es‚lye, hogy v‚letlens‚gb“l m‚g egyszer
ugyanehhez a 64:21-es lek‚pez‚si ar nyhoz jutunk, egy a milli¢szor
milli¢szor milli¢szor milli¢szor milli¢hoz. Ennek ellen‚re a genetikai k¢d
mondhatni pontr¢l pontra megegyezik minden, valaha is megvizsg lt llatban,
n”v‚nyben ‚s bakt‚riumban. Minden f”ldi ‚l“l‚ny egyetlen k”z”s “st“l
sz rmazik, ehhez nem f‚rhet k‚ts‚g. Senki nem is vitatja, m‚gis
megr”k”ny”d‚st keltett, milyen k”zeli hasonlatoss g mutatkozik p‚ld ul a
rovarok ‚s gerincesek k”z”tt, ha nem csup n a genetikai k¢dot mag t
vizsg ljuk, hanem a genetikus inform ci¢ r‚szletes sorrendj‚t is.
Meglehet“sen bonyolult genetikai mechanizmus felel“s p‚ld ul a rovarok
szelv‚nyezett testfel‚p¡t‚s‚‚rt. K¡s‚rtetiesen hasonlatos genetikai
hat smechanizmust tal ltak az eml“s”kben is. Molekul ris szempontb¢l minden
llat igen k”zeli rokona egym snak, mi t”bb, a n”v‚nyeknek is. A
bakt‚riumokig kell visszamennnk, hogy t voli unokatestv‚rekr“l
besz‚lhessnk, ‚s a genetilkai k¢d maga m‚g ez esetben is megegyezik a
mienk‚vel. Az‚rt tudunk ilyen pontos sz m¡t sokat v‚gezni a genetikai k¢ddal
a Bauplanok anat¢mi ja helyett, mert az el“bbi szigor£an digit lis, a
sz mokkal pedig pontosan dolgozhatunk. A g‚nek foly¢ja digit lis foly¢. Most
pedig srg“sen meg kell magyar znom, mit is jelent ez a m–szaki
szakkifejez‚s.

A technika digit lis ‚s anal¢g k¢doltat kl”nb”ztet meg. A lemezj tsz¢k
‚s magnetofonok - s a mai napig a telefonok z”me - anal¢g k¢dokat haszn l. A
kompakt lemezek, sz m¡t¢g‚pek ‚s a legt”bb modern telefonrendszer ezzel
szemben digit lis k¢dokat alkalmaznak. Egy anal¢g telefonrendszerben a
leveg“ nyom sv ltoz sainak (a hangoknak) lland¢ hull mz s t ennek megfelel“
feszlts‚gkl”nbs‚gekk‚ alak¡tj k t az elektromos h l¢zatban. A lemezj tsz¢
hasonl¢ elv szerint m–k”dik: a hangbar zd k rezg‚sre k‚sztetik a
lej tsz¢t–t, amelynek mozg s t ennek megfelel“ feszlts‚gingadoz sokk
alak¡tj k. A t£loldalon azut n ezeket a feszlts‚gingadoz sokat a telefon
flhallgat¢j ba szerelt rezg“ membr n vagy a lemezj tsz¢ hangsz¢r¢ja
visszaalak¡tja a megfelel“ leveg“- azaz hanghull mokk . Minden lehets‚ges
feszlts‚g‚rt‚k, bizonyos hat rokon bell, elektromos jell‚ alakul, ‚s a
k”ztk mutatkoz¢ kl”nbs‚g az, ami sz m¡t.

Egy digit lis telefonn l mind”ssze k‚t feszlts‚g‚rt‚k vagy lehets‚ges
feszlts‚g‚rt‚kek - mondjuk 8, esetleg 256 - elkl”nlt sorozata kerl az
elektromos h l¢zatba. Az inform ci¢t nem ezek a feszlts‚g‚rt‚kek hordozz k,
hanem az elkl”nlt szintek elrendez‚se, amit impulzusk¢d-modul ci¢nak
neveznek. Egy adott id“pontban m‚rhet“ feszlts‚g‚rt‚k csak ritk n egyezik
meg pontosan a mondjuk nyolctag£, n‚vleges ‚rt‚kek valamelyik‚vel, m‚gis a
felfog¢ appar tus a megjel”lt feszlts‚gekhez legk”zelebb es“ feszlts‚gre
kerek¡ti le, £gyhogy a vonal t£loldal n csaknem t”k‚letes lek‚pez‚s ‚rhet“
el, ha maga az tvitel m¢dja nem is t”k‚letes. Mind”ssze annyit kell
tennnk, hogy kell“ t vols gban llap¡tsuk meg az egyes szinteket, hogy a
v‚letlen ingadoz sokat soha ne a rossz szinthez rendelje, ne magyar zza
f‚lre a felfog¢ k‚szl‚k. Ez a digit lis k¢dok felbecslhetetlen el“nye, ‚s
ez‚rt t‚r t mind t”bb audio- ‚s videok‚szl‚k - s az inform ci¢s
technol¢gia ltal ban - a digit lis rendszerekre. Azt, gondolom, mondanom
sem kell, hogy minden sz m¡t¢g‚pes m–velet digit lis. K‚nyelmi okokb¢l
bin ris - azaz kettes sz mrendszer– - k¢ddal dolgoznak, vagyis mind”ssze k‚t
feszlts‚gszinttel 8 vagy 256 helyett.


M‚g egy digit lis telefon eset‚ben is a kagyl¢ba ‚rkez“ ‚s a flhallgat¢t
elhagy¢ hanghull mok v ltozatlanul a leveg“ nyom s nak anal¢g ingadoz sai.
Csup n az talak¡tott, tov bb¡tott inform ci¢ digit lis. Egyfajta k¢dot kell
itt is fel ll¡tani, amely az anal¢g ‚rt‚keket mikroszekundumonk‚nt
elkl”nlt impulzusok sorozat v alak¡tja, teh t digit lisan k¢dolt
sz mokk . Mikor szerelmnkkel enyelgnk telefonon, hangunk ‚s ‚rzelmeink
minden apr¢cska rezdl‚se, minden szenved‚lyes s¢hajt s, az epeked‚s
megannyi finom rnyalata kiz r¢lag sz mok form j ban tov bb¡t¢dik a
telefonhuzalon. Sz mok fakasztanak k”nnyekre bennnket - felt‚ve ha el‚g
gyorsan k¢dolj k ‚s dek¢dolj k “ket. A modern elektronika kapcsol si
sebess‚ge oly gyors, hogy egy telefonvonal idej‚t feldarabolhatj k, valahogy
£gy, ahogyan a sakkmester osztja meg idej‚t h£sz partner k”z”tt egy
szimult n j tszm ban. Ez‚rt ugyanaz a telefonvonal egyszerre t”bb ezer
besz‚lget‚st k”zvet¡thet, amelyek ha l tszatra egyidej–ek is, elektronikusan
elszigeteltek, ‚s nem zavarj k egym st. Egy adatokat sz ll¡t¢ k”zponti
vonaton - sokuk manaps g m r nem elektromos huzal, hanem vagy k”zvetlenl
hegycs£cst¢l hegycs£csig sug rzott, vagy m–holdakr¢l visszaver“d“
r di¢hull mok - sz mok t”mkelege ramlik t. m az im‚nt elemzett lelem‚nyes
elektronikus elszigetel“d‚s k”vetkezt‚ben ez digit lis folyamok ezreib“l
ll, amelyek csak a sz¢ felsz¡nes ‚rtelm‚ben folynak ugyanabban a mederben,
amik‚nt a szrke ‚s v”r”s m¢kusok is hi ba osztoznak ugyanazokon a f kon,
g‚njeik soha nem keveredhetnek el.

Visszat‚rve a technika vil g ba, az anal¢g jelek hib i nem sokat
sz m¡tanak mindaddig, am¡g ism‚telten m sol sra nem kerlnek. Egy
magn¢szalag csak alig hallhat¢an surrog - hacsak nem er“s¡tjk f”l a hangot,
amivel egy£ttal a surrog st is felhangos¡tjuk, £jfajta zajt keltve a
lej tsz s sor n. m ha t”bbsz”r tm soljuk a szalagot, £gy vagy sz z
"nemzed‚k" ut n m r nem hallunk m st rajta, csak pokoli surrog st. Hasonl¢
gonddal kellett megkzdeni az anal¢g telefonrendszerek kor ban. Egy
telefonjel eleny‚szik a hossz£ huzalon, ez‚rt k”rlbell 1,5 kilom‚terenk‚nt
fel kell er“s¡teni. Az anal¢g rendszerek idej‚n ez igen nagy probl‚m nak
sz m¡tott, mivel minden egyes er“s¡t‚s tov bb n”velte a h tt‚rzaj m‚rt‚k‚t.
A digit lis jeleket ugyancsak fel kell er“s¡teni. Csakhogy ez esetben a m r
ismertetett okokb¢l a feler“s¡t‚s nem j r hib val: az inform ci¢ t”k‚letesen
tjut, fggetlenl att¢l, h ny feler“s¡t“ llom st iktattunk k”zbe. A
h tt‚rzaj sz z ‚s sz z kilom‚ter ut n sem n”vekszik.

Gyerekkoromban any m elmagyar zta nekem, hogy idegsejtjeink a szervezet
telefonh l¢zat t k‚pviselik. De vajon anal¢g vagy digit lis h l¢zatot-e?
rdekes m¢don a kett“ kever‚k‚t. Egy idegsejt kl”nb”zik az elektromos
huzalt¢l. Hossz£, v‚kony cs“ ez, amelyen k‚miai v ltoz sok hull mai
terjednek tova, olyan, ak r egy f”ld”n sisterg“ gy£jt¢zsin¢r. Azzal a
kl”nbs‚ggel, hogy az idegsejt eredeti llapota gyorsan helyre ll, ‚s r”vid
pihen‚s ut n £jabb kisl‚sre k‚pes. Az idegrostokon terjed“ hull mok
kileng‚s‚nek m‚rt‚ke - a gy£jt¢zsin¢r h“m‚rs‚klete - v ltozhat, amint a
hull m tovahalad, ez azonban l‚nyegtelen. A k¢d nem vesz r¢la tudom st. Vagy
ott van a k‚miai impulzus, vagy sem, ak rcsak k‚t elkl”nlt feszlts‚gszint
a digit lis telefonn l. Ilyen ‚rtelemben az idegrendszer digit lisnak
mondhat¢. Csakhogy az idegi impulzusok nem szorulnak bitekbe: nem alkotnak
elkl”n¡thet“ k¢dsz mokat. Ehelyett az zenet er“ss‚g‚t (a hanger“ss‚get, a
f‚nyer“t, tal n m‚g az ‚rzelmek h“fok t is) az impulzusok szaporas ga
k¢dolja. A m‚rn”k”k impulzusfrekvencia-modul ci¢nak nevezik ezt a


mechanizmust, amely az impulzusk¢d-modul ci¢ alkalmaz sa el“tt nagy
n‚pszer–s‚gnek ”rvendett k”rkben.

Az impulzusok gyakoris ga anal¢g mennyis‚g, ha maguk az impulzusok
digit lisak is: vagy ott vannak, vagy sem, k”z‚p£t nincs. Az idegrendszer
ugyanazt a hasznot h£zza mindebb“l, mint b rmely m s digit lis rendszer. Az
idegsejtek m–k”d‚sm¢dj b¢l ad¢dik az er“s¡t“ llom sok jelenl‚te, nem
sz zkilom‚terenk‚nt, hanem millim‚terenk‚nt - hozz vet“leg nyolcsz z ilyen
llom s tal lhat¢ a gerincvel“ ‚s ujjbegyeink k”z”tt. Amennyiben sz m¡tana
az idegimpulzusok kileng‚s‚nek - a gy£jt¢zsin¢r sisterg‚s‚nek - m‚rt‚ke, az
zenet m r karunkon v‚gigfutva felismerhetetlenl eltorzulna, a zsir f
nyak r¢l nem is sz¢lva. Minden egyes er“s¡t‚s tov bbi v‚letlen hib kkal
tet‚zn‚ a rendszert, hasonl¢an ahhoz, mint amikor nyolcsz zadszor m solj k
le ugyanazt a magn¢szalagot, vagy minden xeroxm solatr¢l £jabb m solatot
k‚sz¡tenek. A nyolcsz zadik f‚nym solt "nemzed‚ken" m r csak elmos¢dott
szrke foltokat l tn nk. Az idegsejtek probl‚m j ra a digit lis k¢dol s
ny£jtja az egyetlen megold st, ‚s a term‚szetes kiv laszt¢d s ‚lt is a
lehet“s‚ggel. Ugyanez mondhat¢ el a g‚nekr“l.

Francis Crick ‚s James Watson - a g‚nek molekul ris szerkezet‚nek
felfedez“i - helye, v‚lem‚nyem szerint, Arisztotel‚sz ‚s Plat¢n mellett van.
Nobel-d¡jukat az "‚lettan ‚s orvostudom ny" terlet‚n el‚rt eredm‚nyeik‚rt
kapt k, ami nagyon is hely‚nval¢, mi t”bb, m sk‚nt elk‚pzelni sem lehet.
Folyamatos forradalomr¢l besz‚lnnk csaknem ”nellentmond s, pedig a k‚t
fiatalember ltal 1953-ban elind¡tott szeml‚letv ltoz s nem csup n az
orvostudom nyt forradalmas¡totta £jra meg £jra, hanem az ‚letre vonatkoz¢
eg‚sz tud sunkat. Maguk a g‚nek ‚s a genetikai betegs‚gek mind”ssze a
j‚ghegy cs£cs t k‚pviselik ebben a gy”keres talakul sban. A Watson ‚s Crick
ut ni molekul ris biol¢gi ban a legforradalmibb az, hogy digit liss v lt.

Watson ‚s Crick munk ss ga nyom n tudjuk, hogy a g‚nek finom bels“
szerkezete mer“ben digit lis inform ci¢ hossz£ fonalaib¢l ll. Mi t”bb,
velej‚ig digit lis inform ci¢r¢l besz‚lhetnk a sz¢ val¢di ‚rtelm‚ben,
amik‚nt az a sz m¡t¢g‚pekben ‚s kompakt lemezekben feldolgoz sra kerl, nem
olyan felem san, mint az idegrendszerben. A genetikai k¢d nem bin ris, mint
a sz m¡t¢g‚pek, ‚s nem is nyolcszintes, mint a telefonrendszerek eset‚ben,
hanem n‚gy elemb“l, n‚gy jelb“l ll. A g‚neknek ez a g‚pies k¢dja
k¡s‚rtetiesen hasonl¡t a sz m¡t¢g‚pek‚hez. A szakkifejez‚sek kl”nbs‚geit“l
eltekintve egy molekul ris biol¢giai foly¢irat oldalait b rmikor
felcser‚lhetjk egy sz m¡t¢g‚pes szaklap has bjaival. T”bb m s k”vetkezm‚nye
mellett az ‚let l‚nyeg‚t t‚rtelmez“ digit lis forradalom egyszersmind a
v‚gs“, hal los csap st jelentette a vitalizmusra - arra a meggy“z“d‚sre,
amely szerint az ‚l“ anyag m‚lys‚gesen kl”nb”zik a nem ‚l“t“l. 1953-ig m‚g
hihet“ volt, hogy van valami alapvet“en ‚s tov bb nem egyszer–s¡thet“en
titokzatos az ‚l“ protoplazm ban. Ennek v‚ge szakadt. Az ‚let mechanisztikus
szeml‚let‚re hajl¢ filoz¢fusok legmer‚szebb lmaikban sem rem‚ltek ilyen
hatalmas tt”r‚st.

K‚pzeljk el a k”vetkez“ sci-fi cselekm‚nyt. A m– nagyobb ra a mienk‚vel
megegyez“ technol¢giai k”rnyezetben j tsz¢dna, mind”ssze felp”r”gn‚nek kiss‚
az esem‚nyek. Jim Crickson professzort elrabolja egy gonosz idegen er“, ‚s
arra k‚nyszer¡ti, hogy biol¢giai fegyvereket kik¡s‚rletez“ laborat¢riumaiban
dolgozz‚k. A civiliz ci¢ megment‚s‚hez elkerlhetetlen, hogy n‚h ny
szigor£an titkos inform ci¢t a klvil g tudom s ra hozzon, csakhogy minden


norm lis kommunik ci¢s csatorna megtagadtatott t“le. Egy kiv‚tel‚vel. A DNS
k¢d hatvann‚gy triplet "kodonb¢l" ll, amely elegend“ a teljes kis- ‚s
nagybet–s b‚c‚, a t¡z sz m, t‚rk”z ‚s egy pont t¡r s ra. Crickson
professzor leemel egy fert“z“ influenzav¡rust a laborat¢riumi polcr¢l, ‚s
genomj ba be¡rja palackpost ja teljes sz”veg‚t, t”k‚letes angol mondatokban.
T”bbsz”r is elism‚tli zenet‚t a manipul lt genomban, amelyhez k”nnyen
felismerhet“ "z szl¢jelz‚st" biggyeszt - mondjuk az els“ t¡z t”rzssz mot.
Ezt k”vet“en beoltja mag t a v¡russal, majd egy emberekkel telezs£folt
helyis‚gben tssz”gni kezd. Influenzaj rv ny s”p”r v‚gig a vil gon, ‚s
t voli orsz gok orvosi laborat¢riumaiban l zasan pr¢b lj k felt‚rk‚pezni a
genomot az olt¢anyag elk‚sz¡t‚s‚hez. Hamarosan kiderl, hogy a genomban
furcsa minta ism‚tl“dik. A t”rzssz mokon felb torodva - amelyek semmik‚ppen
nem k”sz”nhet“k a v‚letlennek - valaki k¢dt”r“ m¢dszereket javasol. Innen
m r r”vid £t vezet Crickson professzor zenete teljes sz”veg‚nek
megfejt‚s‚hez, amelyet szertetssz”g”tt a vil gban.

Az ”r”kl“d‚s, amely a F”ld”n el“fordul¢ b rmely ‚letform ra egyetemesen
‚rv‚nyes, velej‚ig digit lis. Sz¢r¢l sz¢ra tm solhatn nk mondjuk az
—jsz”vets‚get az emberi genom azon r‚szeibe, amelyeket jelenleg "hullad‚k"
DNS t”lt ki - azaz a szervezet ltal fel nem haszn lt vagy legal bbis a
mindennapi ‚rtelemben fel nem haszn lt DNS. Testnk minden egyes sejtje
tartalmazza a negyvenhat nagyszer– m gnesszalag megfelel“j‚t, amelyekr“l
sz mtalan, egyszerre munk lkod¢ olvas¢-¡r¢ fej veszi le a digit lis
jeleltet. Minden egyes sejtben ezek a szalagok - a kromosz¢m k - ugyanazt az
inform ci¢t tartalmazz k, csakhogy a kl”nb”z“ sejtekben az olvas¢-¡r¢ fejek
az adatb zis kl”nb”z“ r‚szleteit keresik ki a maguk saj tos c‚ljainak
megfelel“en. Ez‚rt kl”nb”znek az izomsejtek a m jsejtekt“l. Nincs teh t
semmif‚le l‚lek korm nyozta ‚leter“, semmif‚le lktet“, f£jtat¢, sarjadz¢
rejtelmes protoplazma-kocsonya. Az ‚let nem egy‚b, mint digit lis
inform ci¢, bitek halmaza.

A g‚nek is mer“ben inform ci¢b¢l llnak, amelyet k¢dolni, £jrak¢dolni ‚s
dek¢dolni kell, an‚lkl, hogy az inform ci¢ ek”zben szemernyit is s‚rlne,
vagy megm s¡tan jelent‚s‚t. A tiszta inform ci¢ tm solhat¢, ‚s mivel
digit lis inform ci¢r¢l van sz¢, az tm sol s hiteless‚ge rendk¡vli. A DNS
elemei oly pontoss ggal m sol¢dnak t, ami t£lsz rnyalja a modern technika
valah ny v¡vm ny t. Nemzed‚keken t m sol¢dnak t ¡gy, s az id“nk‚nti hib k
gondoskodnak a v ltozatoss g megteremt‚s‚r“l. Az ‚l“vil gnak ebben a
v ltozatoss g ban automatikusan azok a k¢dolt kombin ci¢k szaporodnak el,
amelyek dek¢dolva ugyane DNS-zenetek meg“rz‚s‚re serkentik az “ket hordoz¢
szervezeteket. Mi - ‚s velnk egytt valamennyi ‚l“l‚ny - a programoz s‚rt
felel“s digit lis adatb zis elterjeszt‚s‚re programozott t£l‚l“g‚pek
vagyunk. A darwinizmust ma a tiszta, digit lis k¢d szintj‚n a t£l‚l“k
t£l‚l‚sek‚nt ‚rtelmezhetjk.

Ha j¢l meggondoljuk, nem is lehetne m sk‚nt. Elk‚pzelhetn‚nk ugyan anal¢g
t”r”kl‚si rendszert is. L ttuk azonban, mi t”rt‚nik az anal¢g
inform ci¢val, mikor t”bb, egym st k”vet“ nemzed‚ken t tm sol sra kerl.
K¡nai suttog ss fajulna. A feler“s¡tett telefonrendszerek, £jram solt
magn¢szalagok, a f‚nym solatok f‚nym solatai eset‚ben az anal¢g jelek oly
‚rz‚kenyek a felgyleml“ k rosod sokkal szemben, hogy bizonyos korl tozott
sz m£ m solatn l t”bb nem is k‚sz¡thet“. A g‚nek ezzel szemben ak r
t¡zmilli¢ nemzed‚ken t is k‚pesek ”nmaguk m sol s ra, mik”zben alig
k rosodnak. Az evol£ci¢ az‚rt m–k”dik, mert - az alkalmank‚nti mut ci¢kt¢l


eltekintve, amelyeket a term‚szetes kiv laszt¢d s vagy kigyoml l, vagy
meg“riz - a m sol¢ folyamat t”k‚letes. Csup n egy digit lis t”r”k¡t“
rendszer k‚pes fenntartani a darwini elveket a f”ldt”rt‚neti korok
‚vmilli¢in keresztl. 1953, a kett“s spir l felfedez‚s‚nek ‚ve, teh t nem
csup n az ‚let misztikus, k”d”s ‚rtelmez‚s‚nek vetett v‚get, hanem ett“l az
‚vt“l kezdve tekintik az evol£ci¢t digit lis folyamatnak.

Nagy erej– k‚p, ha elk‚pzeljk a mer“ben digit lis inform ci¢
f”ldt”rt‚neti korokon m‚lt¢s gteljesen th”mp”lyg“ folyam t, amely
h rommilli rd gra szakad. De mikor hagyja el ez az inform ci¢ az ‚let
ismer“s t jait? Mikor hagyja oda a testeket, kezeket, l bakat, szemeket,
agyakat, pofaszak llakat, leveleket ‚s fat”rzseket, gy”kereket? Mikor hagy
el minket ‚s testr‚szeinket? Vajon mi valah nyan - llatok, n”v‚nyek,
egysejt–ek, gomb k ‚s bakt‚riumok - puszta partok vagyunk, amelyek k”z”tt a
digit lis inform ci¢ foly¢csk i ramlanak? Bizonyos ‚rtelemben igen. m,
amint m r jeleztem, t”bbr“l van itt sz¢. A g‚nek tev‚kenys‚ge nem merl ki
abban, hogy m solatokat k‚sz¡tenek magukr¢l, amelyek nemzed‚kr“l nemzed‚kre
tov bbad¢dnak. Idejket a testekben t”ltik, ‚s meghat rozz k annak a testnek
a form j t ‚s viselked‚s‚t, amelyben ‚ppen tart¢zkodnak. Eszerint a testek
is fontosak.

Egy jegesmedve teste p‚ld nak ok ‚rt - a fenti sz¢k‚ppel ‚lve - nem
puszta foly¢part, amely digit lis foly¢csk t hat rol. Egyszersmind a
jegesmedv‚kre jellemz“ bonyolults ggal rendelkez“ g‚p is. A jegesmedv‚k
eg‚sz popul ci¢j nak ”sszes g‚nje egyfajta k”z”ss‚get alkot - j¢ cimbor k
“k, akik ell”kd”s“dnek egym ssal az id“ben. M‚gsem t”ltik minden idejket a
k”z”ss‚g t”bbi tagj nak t rsas g ban: v ltogatj k partnereiket a k”z”ss‚get
alkot¢ g‚nk‚szletb“l. A g‚neknek ezt a k”z”ss‚g‚t £gy hat rozhatjuk meg,
hogy olyan g‚nk‚szletet jelentenek, amely a k”z”ss‚g b rmely m s g‚nj‚vel
tal lkozhat (nem tal lkozhat viszont a vil gon fellelhet“ harmincmilli¢
t”bbi k”z”ss‚g egyetlen m s tagj val sem). A tulajdonk‚ppeni tal lkoz sra
mindig a jegesmedve egy sejtj‚ben kerl sor. Ez a test pedig t”bb a DNS-t
hordoz¢ egyszer– tart lyn l.

Kezdetnek legyen el‚g annyi, hogy m r maga a sejtek sz ma, amelyek
mindegyik‚n bell teljes g‚nk‚szlet tal lhat¢, sz‚d¡t“: mintegy
kilencsz zbilli¢ egy kifejlett h¡m medve eset‚ben. Ha sorba ll¡tan nk
egyetlen jegesmedve sejtjeit, e sor oda-vissza ‚rne a F”ld ‚s a Hold k”z”tt.
E sejtek t”bb sz z j¢l megkl”nb”ztethet“ t¡pusba sorolhat¢k. Kiv lt az
eml“s”ket jellemzik ugyanazok a sejtt¡pusok, amilyenek az izomsejtek,
idegsejtek, csontsejtek, h msejtek ‚s ¡gy tov bb. Az azonos t¡pushoz tartoz¢
sejtek t rsul sa sz”veteket alkot: izomsz”veteket, csontsz”veteket stb. Mind
e sett¡pusok valamennyi t¡pus fel‚p¡t‚s‚hez szks‚ges genetikai utas¡t sokat
tartalmazz k, csup ncsak a sz”vetnek megfelel“ g‚nek l‚pnek m–k“d‚sbe. Ez‚rt
kl”nb”z“ megjelen‚s–ek ‚s m‚ret–ek a kl”nb”z“ sz”veteket alkot¢ sejtek.
Ami enn‚l is ‚rdekesebb, egy adott sejtt¡pusban m–k”d‚sbe l‚p“ g‚nek a
sz¢ban forg¢ sz”vet form j t is megszabj k. A csontok p‚ld ul nem kem‚ny,
merev sz”vet alaktalan t”megei. Saj tos alakjuk van, reges nyelekkel,
goly¢kkal ‚s foglalattal, tsk‚kkel ‚s sarkanty£kkal. Mintha csak a bennk
l‚v“, m–k”d“ g‚nek ltal beprogramozott sejtek tudn k, milyen a kapcsolatuk
a k”rnyez“ sejtekkel. gy ‚p¡tik fel a sz”veteket £gy, hogy azok flkagyl¢t,
sz¡vbillenty–t, szemlencs‚t vagy z r¢izmot form ljanak.

Egy jegesmedv‚hez hasonl¢ szervezet bonyolults ga sokr‚t–. Ez a szervezet


pontosan meghat rozott alak£ szervek - amilyen a m j, ves‚k ‚s csontok -
bonyolult egyttese. Minden szerv adott sz”vetekb“l form lt bonyolult
‚p¡tm‚ny, amelynek ‚p¡t“k”vei a sejtek, melyek gyakran r‚tegekbe, lapokba
rendez“dnek, m skor viszont szil rd t”meget alkotnak. Enn‚l sokkalta kisebb
m‚rettartom nyban minden sejt rendk¡vl ”sszetett bels“ szerkezettel
rendelkezik a benne ”sszehajtogatott membr nokb¢l. E membr nok ‚s a k”ztk
l‚v“ v¡z sz mtalan bonyolult k‚miai reakci¢ sz¡nhelye. Az ICI-hez vagy az
Union Carbide-hoz tartoz¢ vegyizemben t”bb sz z k‚miai reakci¢t v‚geznek.
Ezeket lombikokkal, cs”vekkel stb. kl”n¡tik el egym st¢l. Egy ‚l“ sejt
belsej‚ben hasonl¢an nagysz m£ k‚miai reakci¢ j tsz¢dik le egyidej–leg.
Bizonyos m‚rt‚kig a sejt membr nrendszere a laborat¢rium veged‚nyeinek
feladat t t”lti be, j¢llehet a hasonlat k‚t okb¢l is s nt¡t. El“sz”r is,
hab r sok k‚miai reakci¢ra kerl sor a membr nok fellet‚n, tetemes r‚szk
mag ban a membr nban zajlik. M sodszor, a reakci¢k elkl”n¡t‚s‚nek l‚tezik
egy, az el“bbin‚l fontosabb m¢dja. Minden reakci¢t saj t enzimje kataliz l.

Az enzim igen nagy molekula, amelynek h romdimenzi¢s form ja
meghat rozott k‚miai reakci¢t gyors¡t fel az ltal, hogy megfelel“ felsz¡nt
biztos¡t a reakci¢ lezajl s hoz. Mivel a biol¢giai molekul kb¢l legink bb
h romdimenzi¢s megjelen‚sk sz m¡t, ez‚rt egy enzimet nagyobbfajta
szersz mnak is tekinthetnk, amelyet k”rltekint“en £gy alak¡tott ki a
term‚szet, hogy meghat rozott alak£ molekul k szalagtermel‚s‚t biztos¡tsa.
Ez‚rt b rmely sejt belsej‚ben egyidej–leg ‚s egym st¢l m‚gis elszigetelten
fggetlen k‚miai reakci¢k sz zai j tsz¢dnak le a kl”nb”z“ enzimmolekul k
felsz¡n‚n. Hogy adott sejtben mely k‚miai reakci¢k zajlanak, azt az
hat rozza meg, mely enzimmolekul k vannak jelen nagyobb sz mban. Minden
enzimmolekula fel‚p¡t‚s‚‚rt, perd”nt“ alakj t is bele‚rtve, egy
meghat rozott g‚n a felel“s. K”zelebbr“l, a g‚n t”bb sz z k¢djel‚nek pontos
sorrendje adott, t”k‚letesen ismert szab lyok (a genetikai k¢d) szerint
megszabja az enzimmolekula aminosavsorrendj‚t. Minden enzimmolekula
aminosavak line ris l ncolata, amely ”nmag t¢l a csak sz m ra jellemz“
h romdimenzi¢s szerkezetbe g”ngy”l“dik fel, s ak rcsak valami masnin l, a
l nc meghat rozott r‚szei keresztk”t‚seket alkotnak annak m s r‚szeivel. A
masni pontos h romdimenzi¢s k‚p‚t az aminosavak egydimenzi¢s sorrendje d”nti
teh t el, azaz v‚gs“ soron a g‚n k¢djeleinek egydimenzi¢s sorrendje.
Ilyet‚nk‚ppen a sejtben lej tsz¢d¢ k‚miai reakci¢kat a m–k”d“ g‚nek
hat rozz k meg.

Mi d”nti el, milyen g‚nek l‚pnek m–k”d‚sbe egy adott sejt eset‚ben? A
sejtben m r jelenlev“ k‚miai anyagok. Rejlik mindebben egyfajta ty£k-toj s
paradoxon, m nem feloldhatatlan. Felold sa voltak‚ppen v‚gtelenl egyszer–
elm‚letben, ha a gyakorlatban tekerv‚nyesebb is. A sz m¡t¢g‚ptud¢sok
programbeh£z snak nevezik ezt a megold st. Mikor el“sz”r kezdtem el
sz m¡t¢g‚pet haszn lni, valamikor az 1960-as ‚vekben, minden programot
pap¡rszalagon kellett bet”lteni. (A korszak amerikai sz m¡t¢g‚peiben gyakran
lyukk rty kat alkalmaztak, de az elv ugyanaz.) Miel“tt azonban az ember
bet”lt”tte volna egy komolyabb program j¢kora szalagj t, be kellett t”ltenie
egy £gynevezett beh£z¢programot. Ez egyvalamit tudott: megmondta a
sz m¡t¢g‚pnek, hogyan t”ltse be a pap¡rszalagokat. Itt van azonban a ty£k
vagy toj s paradoxon: hogyan t”lti be ”nmag t a beh£z¢program szalagja? A
mai sz m¡t¢g‚peken a beh£z¢program megfelel“j‚t m r be‚p¡tik a g‚pekbe, a
r‚gi id“kben azonban az embernek el“sz”r meghat rozott szertart srend
szerint v‚gig kellett nyomogatnia egy sor gombot. A gombnyom sok sorrendje
k”z”lte a sz m¡t¢g‚ppel, mik‚nt kezdje el olvasni a beh£z¢program


szalagj nak elej‚t. Ez azut n tov bbi utas¡t sokat tartalmazott e szalag
k”vetkez“ r‚szlet‚r“l ‚s ¡gy tov bb. Amikorra az eg‚sz szalagot beette a
g‚p, m r b rmely pap¡rszalagot el tudott olvasni, £gyhogy haszn lni
lehetett.

Mikor egy embri¢ fejl“d‚snek indul, egyetlen sejt, a megterm‚keny¡tett
petesejt oszt¢dik kett‚, ez azut n megint tov bb oszt¢dik, s minden egyes £j
sejt megint csak tov bb. N‚h ny nemzed‚k el‚g, hogy a sejtek sz ma billi¢ra
n”vekedjen, ilyen hat‚kony a m‚rtani haladv ny szerinti oszt¢d s. m ha
mind”ssze err“l lenne sz¢, akkor ez a billi¢ sejt mind ugyanolyan volna.
Hogyan differenci l¢dnak (a szaksz¢val ‚lve) ehelyett m jsejtekk‚,
vesesejtekk‚, izomsejtekk‚ stb., mik”zben mindegyikben m s ‚s m s g‚nek
l‚pnek m–k”d‚sbe ‚s m s enzimek aktiv l¢dnak? K‚rem sz‚pen, a programbeh£z s
seg¡ts‚g‚vel, m‚gpedig a k”vetkez“k‚ppen. Hab r egy petesejt g”mb alak£,
k‚miai ”sszet‚tel‚t tekintve kl”nbs‚g van a p¢lusai - a teteje ‚s az alja
‚s sok esetben az eleje ‚s a h tulja (ez‚rt a jobb ‚s bal oldala) - k”z”tt.
Ezeken a p¢lusokon a vegyletek m s-m s koncentr ci¢ban vannak jelen.
Bizonyos k‚miai anyagok koncentr ci¢ja jelent“sen megn”vekszik p‚ld ul, ha
h tulr¢l el“refel‚ haladunk a petesejtben, m sok‚ meg akkor, ha fentr“l
lefel‚. Ezek a korai koncentr ci¢-kl”nbs‚gek meglehet“sen egyszer–ek,
mindez azonban el‚g ahhoz, hogy beind¡tsa a programbeh£z s els“ szakasz t.

Amikor a megterm‚keny¡tett petesejt, mondjuk, harminck‚t sejtt‚ oszt¢dik
- teh t ”t oszt¢d s ut n -, e harminck‚t sejt n‚melyik‚ben a petesejt
cs£cs ban l‚v“ vegyi anyagok jutnak t£ls£lyba, m¡g m sokban a petesejt
alj ra jellemz“ anyagok. Kiegyens£lyozatlans g mutatkozhat a sejtek k”z”tt
az ells“ ‚s h tuls¢ koncentr ci¢gradiensek viszonylat ban is. E kl”nbs‚gek
el‚gs‚gesek ahhoz, hogy a g‚nek kl”nb”z“ kombin ci¢j t l‚ptess‚k m–k”d‚sbe
az egyes sejtekben. Ez‚rt a kezdeti embri¢ kl”nb”z“ r‚szeit alkot¢
sejtekben elt‚r“ enzimkombin ci¢k lesznek jelen. Ez pedig gondoskodik
tov bbi g‚nkombin ci¢k beind¡t s r¢l a kl”nb”z“ sejtekben. Az ut¢dsejtek
teh t kl”nb”znek az embri¢n bell, nem maradnak azonosak kl¢n-“skkel.

E kl”nbs‚gek azonban nagyon m sok, mint a fajok kor bban eml¡tett
elt‚r‚sei. A sejtek sz‚t gaz sa programozott, ‚s r‚szletekbe men“en
kisz m¡that¢, m¡g a fajok‚ f”ldrajzi v‚letlenek szesz‚ly‚nek m–ve volt,
amelyekkel nem lehetett el“re sz molni. Azont£l a fajok sz‚tv l sakor maguk
a g‚nek is elv lnak egym st¢l az ltalam kiss‚ cirkalmasan hossz£ b£cs£nak
nevezett folyamat sor n. Mikor azonban az ut¢dsejtek gaznak sz‚t az
embri¢ban, minden £j oszt¢d ssal ugyanazok a g‚nek jutnak az £j sejtekbe,
ebben nincs kiv‚tel. Csakhogy a kl”nb”z“ sejtek k‚miai anyagok kl”nb”z“
kombin ci¢iban r‚szeslnek, amelyek elt‚r“ g‚nkombin ci¢kat l‚ptetnek
m–k”d‚sbe, majd ezek £jabbakat ind¡tanak be vagy kapcsolnak ki. gy halad
tov bb a programbeh£z s, m¡g ki nem alakul a kl”nb”z“ sejtt¡pusok teljes
k‚szlete.

A fejl“d“ embri¢ nem csup n t”bb sz z elt‚r“ t¡pus£ sejtt‚
differenci l¢dik, hanem eleg ns dinamikai v ltoz sok sor n kls“-bels“
form ja is folyton talakul. Tal n a legdr maibb e v ltoz sok k”zl a
legkor bbi, gasztrul ci¢k‚nt, b‚lcs¡ra-k‚pz“d‚sk‚nt ismert folyamat. Lewis
Wolpert kiv l¢ embriol¢gus od ig ment, hogy kijelentette: "Nem a szlet‚s,
h zass g vagy hal l, hanem a gasztrul ci¢ a legfontosabb az ‚letnkben." A
gasztrul ci¢ sor n egy sejtekb“l ll¢ res goly¢ g”rbl t”lcs‚rr‚, melynek
bels“ fal t sejtb‚l‚s bor¡tja. Az llatok orsz g ban minden embri¢ tesik


ezen a gasztrul ci¢s folyamaton. Ez az az egys‚ges talapzat, amelyen az
embriol¢giai fejl“d‚s kl”nbs‚gei nyugszanak.

E virtu¢z origami-bemutat¢ v‚g‚n, a sejtr‚tegek sz mtalan begy–r“d‚se,
kitremked‚se, kidudorod sa, kiny£l sa ut n, amelynek folyam n az embri¢
egyes r‚szei m s r‚szek rov s ra finoman ”sszehangolt n”veked‚snek indultak,
miut n maga az embri¢ t”bb sz z fajta, k‚miailag ‚s fizikailag is kl”nb”z“
sejtt‚ differenci l¢dott, s a sejtek ”ssz-sz ma el‚rte a t”bb billi¢t,
kialakult a folyamat v‚gterm‚ke: a magzat. De m‚g ez sem v‚gleges, hiszen az
egyedfejl“d‚s eg‚sz folyamat t - melynek sor n bizonyos r‚szek megint
gyorsabban n”vekednek a t”bbin‚l -, a feln“tt- ‚s ”regkort is bele‚rtve, az
embrion lis fejl“d‚s meghosszabb¡t s nak tekinthetjk.

Az egyedek kl”nbs‚gei teh t teljes embrion lis fejl“d‚sk mennyis‚gi
elt‚r‚seire vezethet“k vissza. Egy sejtr‚teg kiss‚ tov bb n”vekszik, miel“tt
betremkedne, ‚s mi az eredm‚ny: sasorr a fitos orrocska helyett, vagy
l£dtalp, amely megmenti ‚letnket, mert nem soroznak be katon nak, m¡g a
lapocka esetleg £gy form l¢dik, hogy kl”n”sen alkalmass teszi tulajdonos t
a d rdahaj¡t sra (vagy k‚zigr n tok‚ra, krikettlabd k‚ra, a k”rlm‚nyekt“l
fgg“en). N‚ha a sejtr‚tegek origamij nak egyedi kl”nbs‚gei tragikus
k”vetkezm‚nyekkel j rhatnak, p‚ld ul mikor karok helyett csonkokkal, kezek
n‚lkl j”n vil gra egy csecsem“. A sejtr‚tegek origami-j t‚k ban meg nem
mutatkoz¢, mer“ben k‚miai jelleg– egyedi kl”nbs‚gek hasonl¢ horderej–ek
lehetnek: a szlet“ ut¢d esetleg k‚ptelen a tej megem‚szt‚s‚re, hajlama van
a homoszexualit sra vagy mogyor¢-allergi ra, net n terpentin ¡z–nek ‚rzi a
mang¢t.

Az embrion lis fejl“d‚s rendk¡vl bonyolult fizikai ‚s k‚miai folyamat. A
b rmely pontj n lezajl¢ apr¢cska v ltoz s jelent“s tov bbi k”vetkezm‚nyeket
von maga ut n. Ez nem meglep“, ha visszaeml‚ksznk, milyen kimer¡t“
programbeh£z s el“zi meg e folyamatot. Az egyedfejl“d‚s kl”nbs‚gei z”mmel
k”rnyezeti kl”nbs‚geknek tulajdon¡that¢k, amilyen az oxig‚nhi ny vagy a
talidomid hat sa az embri¢ra. M s kl”nbs‚gek a genetikai elt‚r‚seknek
tudhat¢k be - itt nem csup n az elszigetelt g‚nekre, hanem a g‚nek
”sszj t‚k ra ‚s a k”rnyezettel val¢ k”lcs”nhat s ra gondolunk. Az olyan
”sszetett, kaleidoszkopikus, sz”vev‚nyes ‚s k”lcs”n”s programbeh£z ssal
vez‚nyelt folyamat, amilyen az embrion lis fejl“d‚s, egyszerre tt“ erej–
‚s ‚rz‚keny. tt“ erej–, mert n‚ha lehengerl“en h tr nyos k”rnyezeti
hat sok ellen‚re is ‚letre seg¡ti a csecsem“t. M sfel“l ‚rz‚keny is a
k”rnyezeti hat sokra, hiszen nincs k‚t teljesen egyforma egyed, m‚g az
egypet‚j– ikrek sem.

Most pedig t‚rjnk t elm‚lked‚seink voltak‚ppeni t rgy ra. Amennyiben az
egyedi elt‚r‚sek genetikai eredet–ek (kisebb vagy nagyobb m‚rt‚kben), a
term‚szetes kiv laszt¢d s el“nyben r‚szes¡theti az embrion lis origami vagy
embrion lis k‚mia valamely szesz‚lyes k‚pz“dm‚ny‚t a m sikkal szemben. Ha
karunk erej‚t g‚nek szab lyozz k, a term‚szetes kiv laszt¢d s helyeselheti
vagy rosszallhatja ezt a jellegvon st. Amennyiben a messze haj¡t¢ kar a
legcsek‚lyebb m‚rt‚kben is befoly solja a t£l‚l‚st ‚s ¡gy a nemz“k‚pess‚get,
s e k‚szs‚get g‚nek szab lyozz k, ezeknek a g‚neknek ennek megfelel“en
nagyobb es‚lyk lesz, hogy tkzdj‚k magukat a k”vetkez“ nemzed‚kbe.
Term‚szetesen b rmely egyed kim£lhat sz mtalan egy‚b okb¢l is, amelynek
semmi k”ze a haj¡t¢ k‚pess‚ghez. m a g‚n, amely jobb haj¡t¢v teszi az
egyedeket, sok - j¢ ‚s rossz - testben lakozik majd az elk”vetkez“


nemzed‚kek sor ban. Az adott g‚n szempontj b¢l az egy‚b hal lokok teh t
kiegyenl¡t“dnek. A g‚n szemsz”g‚b“l egyedl a DNS nemzed‚keken t raml¢
folyama sz m¡t, amely csak n‚ha tal l sz ll sra egy-egy testben, csak n‚ha
osztozik egy-egy testen sikeres vagy sikertelen g‚nt rsaival.

Hossz£ t von a folyam j¢ t£l‚l‚si es‚lyeket biztos¡t¢ g‚nekkel telik meg,
amelyek valamicsk‚t feljav¡tj k a haj¡t¢ k‚pess‚get, a m‚rgek meg‚rz‚s‚nek
k‚pess‚g‚t vagy b rmi m s k‚szs‚get. Nagy tlagban viszont azok a g‚nek,
amelyek cs”kkentik a t£l‚l‚s es‚lyeit - mert kancsals got okoznak az egym st
k”vet“ testekben, amelyek ez‚rt a d rdahaj¡t sban sem jeleskednek, vagy
kev‚sb‚ vonz¢ testeltet form lnak, megcsappantv n lehet“s‚geiket a
p rkeres‚sben -, ezek a g‚nek el“bb-ut¢bb elt–nnek a g‚nek folyam b¢l. Ne
feledjk mindenekel“tt, hogy a folyamban azok a g‚nek maradnak meg, amelyek
megn”velik a t£l‚l‚s es‚lyeit az adott faj megszokott k”rlm‚nyei k”z”tt.
Ennek legperd”nt“bb vonatkoz sa a faj t”bbi g‚nje, amellyel a sz¢ban forg¢
g‚n a testeken osztozik, az ugyanabban a folyamban a f”ldt”rt‚neti korokon
th”mp”lyg“ t”bbi g‚n.

2. FEJEZET

Afrika ‚s lesz rmazottai

Gyakran hallani azt a m‚ly‚rtelm–nek v‚lt meg llap¡t st, hogy a tudom ny a
mi modern eredetm¡toszunk. A zsid¢knak megvolt a maguk d mja ‚s v ja, a
sum‚roknak Marduk ‚s Gilgames, a g”r”g”knek Zeusz ‚s az Olmposzi istenek, a
kelt knak a Valhalla. Mi m s az evol£ci¢, mondj k ezek a nagyokosok, mint az
istenek ‚s eposzi h“s”k mai megfelel“je, nem jobb ‚s nem rosszabb, nem
igazabb ‚s nem hamisabb n luk. Egy mag t kultur lis relativizmusnak nevez“
szalonb”lcsess‚g v‚gletes megfogalmaz sa szerint a tudom ny nem tarthat t”bb
ig‚nyt az igazs gra, mint a t”rzsi m¡toszok, l‚v‚n ez a modern nyugati vil g
t”rzseinek kedvenc mitol¢gi ja. Egyszer egy antropol¢gus koll‚g m £gy
megszorongatott, hogy k‚nytelen voltam a lehet“ legsarkosabban megfogalmazni
a v‚lem‚nyem. Valami ilyesmit mondtam: Tegyk fel, hogy egy t”rzs az ‚gre
haj¡tott, kiszolg lt lop¢t”knek v‚li a Holdat, amely csaknem karny£jt snyira
l¢g a f k koron ja f”l”tt. T‚nyleg azt ll¡tja ™n, hogy a tudom nyos igazs g
- miszerint a Hold hozz vet“leg negyedmilli¢ m‚rf”ldre van t“lnk s tm‚r“je
egynegyede a F”ld‚nek - nem igazabb a fenti t”rzs hiedelm‚n‚l? "Igen -
felelte az antropol¢gus. - Egyszer–en arr¢l van sz¢, hogy olyan kult£r ban
n“ttnk fel, amely tudom nyos n‚z“pontb¢l szeml‚li a vil got. §k viszont m s
vil gszeml‚letben nevelkedtek. Egyik vil gk‚p sem igazabb a m sikn l."

Mutassanak nekem egy kultur lis relativist t, ‚s lefogadom, messzir“l
ler¡ r¢la az lszents‚g. A tudom ny elveivel egybehangz¢an meg‚p¡tett
repl“g‚pek m–k”dnek. Fennmaradnak a leveg“ben, ‚s k¡v nt £tic‚lunkhoz
sz ll¡tanak bennnket. Ezzel szemben a t”rzsi vagy mitol¢giai c‚lokra
‚p¡tett g‚pek - amilyenek az egyes “serd“k tiszt sain emelt ‚s szentk‚nt
tisztelt l-g‚pek vagy Ikarosz viaszsz rnyai - nem replnek. (*)

----------------------------------------------------------------------------
(*) Nem el“sz”r ‚lek ezzel a c folattal, ‚s hangs£lyoznom kell, hogy


szigor£an azokkal szemben alkalmazom, akik a koll‚g mhoz hasonl¢an
gondolkodnak a lop¢t”k”kr“l. Vannak m sok is, akik ugyancsak
kultur lis relativist nak vallj k magukat, ez azonban zavar¢, mert
az “ v‚lem‚nyk teljesen m‚lt nyos, ‚s az el“bbinek sz”ges
ellent‚te. Sz mukra a kultur lis relativizmus mind”ssze annyit
jelent, hogy egy kult£r t csak saj t kultur lis fogalmainak f‚ny‚ben
‚rtelmezhetnk. Ezek szerint a hiedelemvil got is ”sszefgg‚seiben
kell szeml‚lnnk. Gyan¡tom, hogy a kultur lis relativizmus ut¢bbi
m‚lt nyos v ltozata az eredeti, ‚s az ltalam b¡r lt form ja csup n
sz‚ls“s‚ges, j¢llehet ijeszt“en elterjedt, vadhajt sa. A j¢zan
relativist knak t”bbet kellene tennik az‚rt, hogy elhat rolj k
magukat ett“l a b rgy£ oldalhajt st¢l.
----------------------------------------------------------------------------

Ha ™n”k p‚ld ul nemzetk”zi antropol¢gus vagy irodalmi kritikus
tal lkoz¢ra replnek, az‚rt ‚rnek oda - ‚s nem zuhannak al egy sz nt¢f”ld”n
-, mert egy sereg tudom nyosan k‚pzett nyugati m‚rn”k helyesen sz molt. A
nyugati tudom ny nemcsak a Hold F”ld k”rli p ly j t sz m¡totta ki, hanem
sz m¡t¢g‚pei ‚s rak‚t i seg¡ts‚g‚vel embereket is juttatott a Hold
felsz¡n‚re. A t”rzsi b”lcsess‚g viszont, amely mind”ssze a f k koron ja f”l‚
helyezte a Holdat, soha nem ‚rintheti meg ezt az ‚gitestet lmain k¡vl.

Ritk n tartok £gy nyilv nos el“ad st, hogy ne hozakodna el“ valaki a
hallgat¢s g soraib¢l az antropol¢gus koll‚g m‚hoz hasonl¢ v‚lem‚nnyel, ami
t”bbnyire helyesl“ morajt ‚s egyet‚rt“ fejbiccent‚seket v lt ki. Semmi
k‚ts‚g, a b¢logat¢k szabadelv–nek ‚s faji el“¡t‚letekt“l mentesnek ‚rzik
magukat. M‚g biztosabban sz m¡that az egyet‚rt“ b¢lintgat sokra az, aki a
k”vetkez“vel ll el“: "Az ™n evol£ci¢ba vetett hite v‚gs“ soron meggy“z“d‚s
k‚rd‚se, ‚s ez‚rt semmivel sem jobb, mintha valaki d m ‚s v ban hisz."

Minden t”rzsnek megvan a maga eredetm¡tosza - a vil gmindens‚g, az ‚let
‚s az emberis‚g eredet‚t elmes‚l“ legend ja. Bizonyos ‚rtelemben a tudom ny
is hasonl¢t cselekszik, legal bbis modern t rsadalmunk m–velt r‚tegei
sz m ra. Ak r vall snak is nevezhetn‚nk, amik‚nt j¢magam is felvetettem, ‚s
nem puszt n tr‚f b¢l, hogy be‚p¡thetn‚k a tudom nyt a vall soktat s
anyag ba. (**) (Angli ban a vall s k”telez“en hozz tartozik az iskolai
tantervhez. M s a helyzet az Egyeslt llamokban, ahol az‚rt z rt k ki a
hivatalos oktat sb¢l, hogy az egym ssal ”sszef‚rhetetlen t”m‚rdek felekezet
egyik‚t se s‚rts‚k meg.) A tudom ny a vall shoz hasonl¢an az eredetnkre, az
‚let term‚szet‚re, a kozmoszra vonatkoz¢ legm‚lyebb k‚rd‚sek
megv laszol s ra tart ig‚nyt. Ezzel azonban v‚ge is van a hasonl¢s gnak.
Mert m¡g a tudom nyos v‚leked‚seket bizony¡t‚kok t masztj k al
gym”lcs”z“en, a m¡toszokat ‚s vall si hiedelmeket nem.

----------------------------------------------------------------------------
(**) The Spectator (London), 1994. augusztus 6.
----------------------------------------------------------------------------

Az ”sszes eredetm¡tosz k”zl az denkert zsid¢ legend ja hatja t
legink bb kult£r nkat, olyannyira, hogy innen kapta nev‚t egy fontos,
eredetnkre vonatkoz¢ tudom nyos elm‚let, "az afrikai va" te¢ri ja is.
R‚szben az‚rt szentelem neki ezt a fejezetet, mert a seg¡ts‚g‚vel tov bb
b“v¡thetem a DNS-folyam metafor j t, r‚szben pedig az‚rt, mert p rhuzamot
szeretn‚k vonni e tudom nyos feltev‚s n“alakja ‚s az denkert legend s


“sanyja k”z”tt. Ha sikerrel j rok, izgalmasabbnak, mi t”bb k”lt“ileg is
megind¡t¢bbnak tal lj k majd az igazs got a m¡toszn l. Kezdjk az eg‚szet
egy egyszer– logikai gyakorlattal, aminek a jelent“s‚ge hamarosan
kivil glik.

Valamennyinknek k‚t szl“je, n‚gy nagyszl“je, nyolc d‚dszl“je van, ‚s
¡gy tov bb. Az el“d”k sz ma minden nemzed‚kben megk‚tszerez“dik. G
nemzed‚kkel visszany£lva az id“ben, az el“d”k sz m t megkapjuk, ha 2-t g-
szer megszorozzuk ”nmag val, ami 2 a g-edik hatv nyon. De ki sem kell
sz llnunk karossz‚knkb“l ahhoz, hogy bel ssuk, m‚gsem lehet ez ¡gy.
™nmagunk meggy“z‚s‚re alig kell visszal‚pnnk az id“ben, mondjuk csak J‚zus
szlet‚s‚ig, £gy k‚tezer esztend“vel ezel“ttig. Legynk konzervat¡vak, ‚s
t‚telezznk fel n‚gy nemzed‚ket ‚vsz zadonk‚nt - vagyis, hogy az emberek
tlag huszon”t ‚ves korukban nemzenek ut¢dokat -, ekkor k‚tezer ‚v alatt
mind”ssze nyolcvan nemzed‚kkel sz molhatunk. A val¢di sz mok enn‚l
val¢sz¡n–leg nagyobbak (a mai napig az asszonyok t”bbs‚ge igen fiatalon
szlt), ez azonban csup ncsak aff‚le karossz‚kbeli sz m¡tgat s, £gyhogy e
r‚szletek fejteget‚seink szempontj b¢l l‚nyegtelenek. Iszonyatosan nagy sz m
2 a 80-adik hatv nyon, 24 null t kell biggyesztennk az 1-es ut n, hogy
le¡rjuk: billi¢szor billi¢. Eszerint valamennyinknek milli¢szor milli¢szor
milli¢szor milli¢ “se ‚lt J‚zus idej‚ben! Csakhogy a vil g akkori
”sszn‚pess‚ge elhanyagolhat¢ t”red‚ke az “s”k im‚nt kisz m¡tott sz m nak.

Nyilv n valahol elv‚tettk a dolgot, de hol? A sz m¡t sban nincs hiba.
Abban t‚vedtnk, hogy minden nemzed‚ket megk‚tszereztnk. Elfeledkeztnk
ugyanis az unokatestv‚r-h zass gokr¢l. Azt mondottam, hogy valamennyinknek
nyolc d‚dszl“je van. m b rmely, els“ unokatestv‚rek h zass g b¢l sz rmaz¢
gyermeknek csup n h‚t d‚dszl“je van, mert az unokatestv‚rek k”z”s
nagyszlei k‚t fggetlen lesz rmaz si vonalon d‚dszlei a sz¢ban forg¢
gyermeknek. No ‚s?, k‚rdezhetik ™n”k. Igen, h‚be-korba sor kerl
unokatestv‚r-h zass gra (Charles Darwin feles‚ge, Emma Wedgwood is els“
unokatestv‚re volt), m‚gsem esik ez meg olyan gyakran, hogy b rmit is
sz m¡tana. Pedig nagyon is sz m¡t, mert az unokatestv‚r a mi szempontunkb¢l
lehet m sod-, ”t”d- vagy ak r tizen”t”d unokatestv‚r is. Ha ilyen t voli
unokatestv‚rekkel sz molunk, akkor b rmely h zass g unokatestv‚r-h zass gnak
tekinthet“. N‚ha hallja az ember, hogy valaki azzal dicsekszik, t voli
unokatestv‚re a kir lyn“nek, ez azonban f”l”tt‚bb nagyk‚p– kijelent‚s, mivel
valamennyien rokonai vagyunk a kir lyn“nek, ahogyan - t”bb sz lon, mint
valaha felfejthetn‚nk - minden m s embert rsunknak is. A kir lyok ‚s
k‚kv‚r–ek mind”ssze abban t–nnek ki a t”bbiek k”zl, hogy “k nyilv n is
tartj k csal df jukat. London tizennegyedik Earlje p‚ld ul a k”vetkez“k‚ppen
v gott vissza politikai ellenfele csipkel“d‚s‚re: "Felteszem, ha j¢l
belegondolunk, Mr. Wilson is a tizennegyedik Mr. Wilson."

Mindebb“l az k”vetkezik, hogy valamennyien k”zelebbi rokons gban llunk
egym ssal, mint gondoln nk, ez‚rt “seink sz ma is j¢val kevesebb kell legyen
az im‚nt sz m¡tottn l. Egyszer erre akartam r vezetni az egyik
tan¡tv nyomat, ez‚rt megk‚rtem, ismeretei birtok ban pr¢b lja meg
felbecslni, milyen r‚gen ‚lhetett kett“nk k”z”s “se. A le nyz¢ kem‚nyen az
arcomba n‚zett, ‚s a maga lass£, vid‚kies t jsz¢l s val szemrebben‚s n‚lkl
kijelentette: Valamikor a majmok idej‚n." Megbocs that¢ gondolatsz”kell‚s,
hab r 10.000 sz zal‚kban helytelen. Eszerint ‚vmilli¢kkal kor bban v ltak
volna el k”z”s “seink. Az igazs g ezzel szemben az, hogy legutols¢ k”z”s
“snk mind”ssze n‚h ny ‚vsz zaddal ezel“tt ‚lhetett, j¢val H¢d¡t¢ Vilmos


ut n. Azonfell sz mos egyidej– lesz rmaz si vonalon is unokatestv‚rek
vagyunk.

Az “s”k hib san felduzzasztott sz m hoz £gy jutottunk, hogy folyton, £jra
meg £jra el gaz¢ fak‚nt k‚pzeltk el a csal df t. Ha ford¡tott ir nyban
lesz rmaz si sort rajzolunk fel, ez is mindenk‚ppen hib s. Egy tipikus
egyednek k‚t gyermeke, n‚gy unok ja, nyolc d‚dunok ja van ‚s ¡gy tov bb,
eg‚szen az ‚vsz zadok k”d‚be vesz“en, ut¢dok billi¢in t. A g‚n raml s
folyama az “s”k ‚s lesz rmaz s sokkalta val¢s gh–bb modellje, err“l az el“z“
fejezetben besz‚ltem. Ez a folyam sznet n‚lkl h”mp”ly”g tova medr‚ben s az
id“ben. ™rv‚nyek v lnak el ‚s egyeslnek £jra benne, amint a g‚nek
keresztez“dnek az id“nek ebben a folyam ban. Mer¡tsnk egy v”d”rnyit a
v¡zb“l a foly¢ egyes szakaszain. Lesz £gy, hogy a molekul k p rokba
rendez“dnek, m skor elv lnak. Valamikor a m£ltban ‚lesen elkl”nltek
egym st¢l, ‚s a j”v“ben is ez lesz a sorsuk. Neh‚z nyomon k”vetni, mikor
kapcsol¢dnak ”ssze, de matematikailag biztosak lehetnk abban, hogy erre sor
kerl - hogy amennyiben k‚t g‚n ‚pp nincs kapcsolatban egym ssal, nem kell
sok ig mennnk a foly¢n egyik ir nyban sem ahhoz, am¡g £jra ‚rintkez‚sbe
kerlnek.

Tal n nem tudj k, hogy unokatestv‚rei tulajdon h zast rsuknak, m‚gis
statisztikailag val¢sz¡n–, hogy nem kell sok ig visszamennik a csal df n,
am¡g k”z”s kapcsol¢d si pontra akadnak. Ha a m sik ir nyba, a j”v“ fel‚
tekintenek, k‚zenfekv“nek t–nhet, hogy k”z”s ut¢dokban osztoznak ‚letk
t rs val. Van azonban enn‚l megh”kkent“bb gondolat is. Legk”zelebb, ha nagy
t”meg emberrel tart¢zkodnak egytt valahol - mondjuk egy koncertteremben
vagy futballmeccsen -, n‚zzenek k”rbe a n‚z“seregen, ‚s gondolj k el a
k”vetkez“ket: amennyiben egy ltal n ut¢dokra sz m¡thatnak a t voli j”v“ben,
ezek val¢sz¡n–leg k”z”s “s”kk‚nt tarthatj k sz mon azokat, akikkel most
kezet r znak a koncerten. Ugyanazon gyerekek k”z”s nagyszlei rendszerint
tudat ban vannak annak, hogy k”z”s “s”k, ami egyfajta k”z”ss‚g‚rzetet teremt
k”z”ttk, fggetlenl att¢l, kij”nnek-e szem‚lyesen egym ssal vagy sem. Ha
egym sra n‚znek, elmondhatj k: "Nos, ha nem is rajongok ‚rte t£ls gosan, de
DNS-e elkeveredik az eny‚mmel k”z”s unok nkban, ‚s rem‚lhetjk, hogy k”z”s
lesz rmazottaink lesznek a j”v“ben, j¢val azut n is, hogy mi m r elmentnk.
Ez mindenk‚ppen k”tel‚ket teremt kett“nk k”z”tt." n azonban most azt
mondom, hogy m r amennyiben egy ltal n ut¢dokkal ldja meg ™n”ket a sors, az
el“bb emlegetett koncertteremben is tal lhatnak olyanokat, akik ™n”kkel
k”z”s “sei lesznek lesz rmazottaiknak. Felm‚rhetik a hallgat¢s got ‚s
tal lgathatj k, vajon kivel osztoznak ebben a szerencs‚ben. ™n”knek ‚s nekem
is lesznek majd k”z”s ut¢daink, legyen b rmilyen a b“rk sz¡ne, tartozzanak
b rmelyik nemhez. DNS-knek az a sorsa, hogy elkeveredj‚k az eny‚mmel.
H”lgyeim ‚s uraim, kedves rokonok, dv”zl”m ™n”ket!

Nos, tegyk fel, visszautazunk id“ben mondjuk a Colosseumba zs£fol¢dott
t”megbe, vagy m‚g t volabbi m£ltba, teszem azt egy piaci napra Ur v ros ban,
ak r m‚g enn‚l is tov bb. Vegy‚k alaposan szemgyre a t”meget, ahogyan a mai
koncertteremben is tenn‚k. R fognak j”nni, hogy ezeket a r‚g halott
embereket k‚t ‚s csakis k‚t csoportba oszthatj k: azokra, akik “seik
™n”knek, ‚s azokra, akik nem. Ez el‚g nyilv nval¢nak t–nik, most azonban
figyelemre m‚lt¢ igazs gra bukkantunk. Amennyiben id“g‚pk el‚g messze vitte
vissza ™n”ket az id“ben, akkor a l tott embereket aszerint kl”n¡thetik el,
“sei-e mindazoknak, akik 1995-ben ‚lnek a F”ldgoly¢n, vagy senkinek sem “sei
az 1995-ben ‚l“k k”zl. Nincs k”z‚p£t. Mindenki, akire csak a pillant suk


esik, mikor kil‚pnek id“g‚pkb“l, vagy egyetemes “se az emberis‚gnek, vagy
senkinek sem “se.

Ez m r ugyancsak megh”kkent“ gondolat, gyerekj t‚k azonban bebizony¡tani.
Nem kell m st tennik, mint nevets‚gesen t voli m£ltba visszahaj¢zniuk
k‚pzeletbeli id“g‚pkkel, mondjuk 350 milli¢ ‚vvel ezel“ttre, mikor “seink
td“kezdem‚nnyel rendelkez“ bojtos£sz¢j£ halak voltak, amelyek ‚pp ekkor
m sztak ki a v¡zb“l ‚s v ltak k‚t‚lt–v‚. Amennyiben hal az “s”m,
elk‚pzelhetetlen, hogy ne legyen az ™n”k “se is. Ha nem ¡gy lenne, azt
kellene felt‚teleznnk, hogy az ™n”kh”z ‚s a hozz m vezet“ sz rmaz svonal
t”k‚letesen fggetlenl, minden keresztez“d‚s n‚lkl j rta v‚gig a fejl“d‚s
egyes l‚pcs“fokait, a k‚t‚lt–eken, hll“k”n, eml“s”k”n, f“eml“s”k”n,
majmokon ‚s emberf‚l‚ken keresztl, ami a v‚g‚n oly hasonl¢s got
eredm‚nyezett k”z”ttnk, hogy besz‚lgethetnk ‚s amennyiben az ellenkez“
nemhez tartozunk, p rosodhatunk is egym ssal. Ami igaz ™n”kre ‚s r m, igaz
b rmely k‚t emberre.

Bebizony¡tottuk teh t, hogy ha elegend“ messze megynk vissza az id“ben,
minden ekkor ‚lt ember vagy “se volt valamennyinknek, vagy senkinek sem
volt az “se. De mit jelent az, hogy elegend“ messze? Nyilv n nem kell
visszamennnk a bojtos£sz¢j£ halakig - ez aff‚le k”zvetett bizony¡t‚k lenne
-, de akkor milyen messze menjnk vissza, hogy minden 1995-ben ‚l“ ember
k”z”s “s‚hez jussunk? Ez m r j¢val fogasabb k‚rd‚s, ‚s a k”vetkez“kben ezzel
szeretn‚k foglalkozni. Ez a k‚rd‚s m r nem v laszolhat¢ meg a karossz‚kb“l.
Val¢di ismeretekre, m‚r‚sekre van szks‚gnk a t‚nyek zord vil g b¢l.

Sir Ronald Fisher, a kiv l¢ angol genetikus ‚s matematikus, akit m‚lt n
tekinthetnk Darwin legnagyobb 20. sz zadi k”vet“j‚nek, egyszersmind a
modern statisztika atyj nak, ezt ¡rta 1930-ban: "Csup n a f”ldrajzi ‚s egy‚b
korl tok, amelyek £tj t llj k a kl”nb”z“ emberfajt k nemi ‚rintkez‚s‚nek,
akad lyozz k meg, hogy az eg‚sz emberis‚g - az utols¢ ‚vezredet lesz m¡tva -
k”z”s “sre tekintsen vissza. Ugyanannak a nemzetnek az “sei az utols¢ 500
‚ven t£l nagyj b¢l megegyeznek; 2000 ‚v t vlat b¢l m r csak az egyes etnikai
csoportokon bell tal lunk kl”nbs‚geket; ezek m r val¢ban igen r‚gm£lt
id“kben ‚l“ emberek. Mindez azonban csak akkor igaz, ha az elszigetelt
csoportok k”z”tt hossz£ t von nem volt v‚rkevered‚s." Foly¢ hasonlatunkn l
maradva Fisher v‚gs“ soron azzal ‚rvel, hogy egy f”ldrajzilag egys‚ges
n‚pcsoport minden tagj nak g‚njei ugyanabban a folyamban ramlanak. Amikor
azonban a t‚nyleges sz madatokr¢l van sz¢ - ”tsz z, k‚tezer esztend“, a
n‚pcsoportok elkl”nl‚s‚nek r‚gm£ltja - Fisher k‚nytelen tal lgat sokba
bocs tkozni. A maga kor ban m‚g nem lltak rendelkez‚s‚re a vonatkoz¢
adatok. Manaps g, a molekul ris biol¢gia forradalma idej‚n ‚ppens‚ggel a
b“s‚g zavar val kzdnk. A molekul ris biol¢gia adta neknk a karizmatikus
afrikai v t is.

A digit lis folyam nem az egyetlen metafora, amivel e t rgyban
pr¢b lkoztak. Hasonl¡thatjuk a valamennyinkben megtal lhat¢ DNS-t a csal di
Bibli hoz is. A DNS igen hossz£ sz”veg, amelyet, mint az el“z“ fejezetben
l ttuk, n‚gybet–s b‚c‚vel ¡rtak. E bet–k apr¢l‚kos gonddal m sol¢dtak le
“seinkt“l ‚s csakis t“lk, ‚spedig figyelemre m‚lt¢ h–s‚ggel m‚g az igen
t voli “s”k eset‚ben is. A kl”nb”z“ emberekben meg“rz”tt sz”vegek
”sszehasonl¡t s val visszak”vetkeztethetnk rokons gi viszonyaikra eg‚szen a
k”z”s “sig. A t voli unokatestv‚rek - mondjuk a norv‚gek vagy Ausztr lia
“slak¢i - ”r”k¡t“anyaga sok sz¢ban kl”nb”zik majd. A filoszok hasonl¢


sz”vegelemz‚snek vetik al a Szent¡r s kl”nb”z“ v ltozatait. Sajnos azonban
a DNS-lev‚lt r eset‚ben van egy alapvet“ b”kken“. A nemis‚g.

A nemis‚g a lev‚lt ros r‚m lma. Ahelyett, hogy egy-k‚t alkalmi hib t¢l
eltekintve ‚rintetlenl hagyn az “si sz”vegeket, g tl stalanul k”z‚bk
g zol, ‚s megsemmis¡ti a bizony¡t‚kokat. Egyetlen elef nt sem okozott m‚g
akkora rombol st porcel nboltban, mint amekkor t a nemis‚g a DNS-
lev‚lt rban. A Biblia filoszai nem l ttak ehhez foghat¢t. J¢, elismerem, az
nekek ‚neke eredet‚t kutat¢ tud¢s is tudat ban van, hogy ez a m– nem
eg‚szen az, aminek l tszik. Furcs n ”ssze nem ill“ r‚szleteket tartalmaz,
ami arra utal, hogy kl”nb”z“ k”ltem‚nyek t”red‚keit - ezeknek is csak egy
r‚sze erotikus - f‚rcelt‚k egyv‚. Hib kat - mut ci¢kat - is tal lunk benne,
kiv lt ford¡t sban. "Fogj tok meg n‚knk a r¢k kat, a r¢kafiakat, a kik a
sz“l“ket elpuszt¡tj k." Ez bizony f‚lreford¡t s, m‚g ha egy ‚leten t
ism‚telve szert is tett a maga tnd‚ri var zs ra, amit aligha sz rnyalna t£l
a helyes v ltozat, "Fogj tok meg n‚knk a gym”lcsdenev‚reket, a
gym”lcsdenev‚r-fiakat..."

Mert ¡m‚ a t‚l elm£lt,
az es“ elm£lt, elment.
Vir gok l ttatnak a f”ld”n,
az ‚nekl‚snek ideje elj”tt,
‚s a gerlicz‚nek szava hallatik a
mi f”ldnk”n.

E sorokb¢l oly elb jol¢ k”lt‚szet rad, hogy csak vonakodva t”r”m meg a
var zst a megjegyz‚ssel: egyfajta v‚letlen mut ci¢val llunk itt szemben. Az
eredeti v ltozatban a gerlicze helyett "tekn“s" szerepelt. Ezek azonban csak
kisebb hib k, az elkerlhetetlen, jelent‚ktelen sz”vegroml s, ami m‚lt n
v rhat¢ nem ezr‚vel nyomott vagy torz¡t smentes m gneslemezre r”gz¡tett,
hanem haland¢ ¡rnokok ltal ritka ‚s s‚rl‚keny papiruszra k”rm”lt sz”vegek
eset‚ben.

Hanem most a nemis‚g is megzavarja a k‚pet. (Nem abban az ‚rtelemben
persze, ahogyan thatja az nekek ‚neke str¢f it.) Abban az ‚rtelemben, hogy
kit‚pi a sz”veg fel‚t, majd tal lomra kiv laszt n‚h ny t”red‚ket, ‚s
”sszekeveri egy m sik sz”veg hasonl¢k‚ppen kett‚m‚sz rolt fel‚vel. B rmily
vand lnak t–nj”n is ez az elj r s, pontosan ez j tsz¢dik le egy ivarsejt
k‚pz“d‚sekor. P‚ld ul egy f‚rfi ond¢sejt termel“d‚sekor az apai ‚s anyai
kromosz¢m k p ros val egym s mell‚ rendez“dnek, ‚s nagy darabjaik helyet
cser‚lnek. Az ut¢dok kromosz¢m i ez‚rt a nagyszl“k ”r”k¡t“anyag nak
j¢v tehetetlenl ”sszezagyv lt kotyval‚k b¢l llnak, ‚s ¡gy tov bb, az
eg‚szen t voli “s”kig visszamen“en. Maguk a sz”vegelemek, a bet–k, tal n m‚g
a szavak is, ‚rintetlenl meg“rz“dnek a nemzed‚kek sor n t. Csakhogy
ek”zben fejezetek, oldalak, mi t”bb bekezd‚sek darabol¢dnak fel ‚s
kapcsol¢dnak £jabb rendben olyan k”ny”rtelen megm s¡thatatlans ggal, hogy a
fajfejl“d‚s kutat s ra csaknem alkalmatlanok. Az “st”rt‚net nagy lc z¢ja a
nemis‚g.

A DNS-lev‚lt rat akkor alkalmazhatjuk a lesz rmaz si viszonyok
vizsg lat ra, ha sikerl a nemis‚get biztons ggal kiz rnunk a k‚pb“l. Ennek
k‚t fontos p‚ld ja is van. Az egyik az "afrikai va", akir“l r”videsen sz¢t
ejtek. A m sik m‚g t volabbi “s”k, az ink bb fajok k”z”tti, mint fajon
belli viszonyok felder¡t‚se. Amint azt az el“z“ fejezetben l ttuk,


p rosod sra csup n fajon bell kerlhet sor. Mikor egy fajr¢l £j g sarjad,
a g‚nfolyam is el gazik. Ha kell“ id“ telt el a sz‚tv l s ut n, az egyes
foly¢ gakon belli nemi elkevered‚s ‚ppens‚ggel seg¡ti is a g‚nek
lev‚lt ros t a fajok k”z”tti rokons gi ‚s lesz rmaz si viszonyok
kider¡t‚s‚ben. Csup ncsak a fajon belli rokoni viszonyokn l zavarja ”ssze a
nemis‚g a bizony¡t‚kokat. A fajok k”z”tti rokons g felfejt‚s‚ben a nemis‚g
az‚rt j”n seg¡t‚gnkre, mert automatikusan biztos¡tja, hogy a faj minden
egyede t”k‚letes genetikai mint ja legyen az eg‚sz fajnak. Nem sz m¡t, hogy
egy tajt‚kos folyam mely pontj n mer¡tjk meg v”drnket, vize mindenk‚ppen
jellemz“ lesz a foly¢ra.

A kl”nb”z“ fajok k‚pvisel“ib“l vett DNS-sz”vegeket val¢ban ”ssze is
hasonl¡tott k, m‚ghozz nagy sikerrel ‚s bet–r“l bet–re a fajok t”rzsf j nak
megrajzol sakor. Az egyik jelent“s biol¢giai iskola szerint ak r m‚g az
el gaz sok id“pontj t is meg llap¡thatjuk. Ez a lehet“s‚g a "molekul ris
¢ra" meglehet“sen ellentmond sos fogalm nak k”sz”nhet“: e szerint a feltev‚s
szerint a genetikus sz”veg adott terleteinek mut ci¢ja ‚vmilli¢k ¢ta
v ltozatlan temben zajlik. Egy pillanat, ‚s r t‚rnk a "molekul ris
¢ra"-hipot‚zisre.

A citokr¢m c-nek nevezett feh‚rj‚t le¡r¢ sz”vegbekezd‚s 339 bet–b“l ll
g‚njeinkben. Tizenk‚t bet–nyi v ltoz s kl”n¡ti el az emberi citokr¢m c-t a
lovak‚t¢l, t voli unokatestv‚reink‚t“l. Mind”ssze egybet–nyi a kl”nbs‚g az
ember ‚s a majmok (j¢val k”zelebbi rokonaink) citokr¢m c-je k”z”tt.
Negyven”t bet–ben mutatkozik elt‚r‚s az ember ‚s az ‚leszt“gomba k”z”tt, ‚s
ugyanennyi bet– kl”nb”zteti meg a diszn¢kat az ‚leszt“gomb kt¢l. Nem
meglep“ e sz mok egyez‚se, hiszen amint visszafel‚ haladunk az emberhez
vezet“ folyam foly sa ment‚n, ez j¢val kor bban egyesl a diszn¢khoz, mint
az ‚leszt“gomb khoz vezet“ ggal. A sz mok m‚gsem egyeznek t”k‚letesen. A
lovakat az ‚leszt“gomb kt¢l elkl”n¡t“ bet–k sz ma a citokr¢m c-ben nem
negyven”t, hanem negyvenhat. Ez nem jelenti azt, hogy a diszn¢k k”zelebbi
rokonai voln nak az ut¢bbiaknak, mint a lovak. Mindketten ugyanolyan k”zel
llnak az ‚leszt“gomb khoz, amik‚nt minden m s gerinces - ‚s tulajdonk‚ppen
minden llat is. Tal n holmi £jabb v ltoz s lopta be mag t a lovak vonal ba
a diszn¢kkal k”z”s, meglehet“sen k‚sei “sk ¢ta. ™sszess‚g‚ben a citokr¢m c
bet–inek v ltoz sai jobb ra megfelelnek az ‚l“vil g t”rzsf j ra vonatkoz¢
elv r sainknak.

A "molekul ris ¢ra"-hipot‚zis szerint az ”r”k¡t“anyag egy r‚szlet‚nek
v ltoz si teme ‚vmilli¢k ¢ta t”bb‚-kev‚sb‚ v ltozatlan. A te¢ria szerint a
lovakat az ‚leszt“gomb kt¢l elkl”n¡t“ negyvenhat bet–nyi v ltoz s fele a
citokr¢m c-ben a k”z”s “st“l a mai lovakig vezet“ vonalon, m¡g m sik fele a
mai ‚leszt“gomb khoz vezet“ evol£ci¢ sor n zajlott le (mag t¢l ‚rtet“d“,
hogy a k‚t fejl“d‚svonal bej r s hoz ugyanannyi milli¢ ‚vre volt szks‚g).
Els“ pillant sra ez meglep“ feltev‚snek t–nik. V‚gs“ soron nagy a
val¢sz¡n–s‚ge, hogy a k”z”s “s ink bb hasonl¡tott az ‚leszt“gomb khoz, mint
a lovakhoz. Az ellentmond s felold sa abban a mindink bb elfogadott
hipot‚zisben rejlik, amelyet a kit–n“ jap n genetikus, Mot¢ Kunura
fogalmazott meg, ‚s amely szerint a genetikai sz”vegek z”me szabadon
v ltozhat an‚lkl, hogy mag nak a sz”vegnek a jelent‚se megv ltozna.

Haszn lhat¢ hasonlatnak k¡n lkozik a nyomtatott sz”vegek bet–k‚pe. "A l¢
eml“s." "Az ‚leszt“ gomba." E mondatok jelent‚se napn l vil gosabb, j¢llehet
minden sz¢t m s bet–t¡pusb¢l szedtek. A molekul ris ¢ra a jelent‚ktelen


bet–t¡pus-v ltoz sokt¢l fggetlenl ketyeg az ‚vmilli¢k sor n. A v ltoz sok,
amelyek a term‚szetes kiv laszt¢d s hat sk”r‚be tartoznak, ‚s amelyek a
lovak ‚s ‚leszt“gomb k k”z”tti kl”nbs‚geket jellemzik - a mondatok ‚rtelm‚t
megv ltoztat¢ v ltoz sok -, csup n a j‚ghegy cs£csai.

N‚mely molekula ¢r ja gyorsabban ketyeg, mint m sok‚. A citokr¢m c
viszonylag lassan m¢dosul: egyetlen bet–t minden 25 milli¢ ‚vben, aminek
val¢sz¡n–leg az az oka, hogy a ennek a feh‚rjemolekul nak a szervezet
t£l‚l‚se szempontj b¢l ‚letbev g¢ szerepe szerkezet‚nek par nyi r‚szleteit“l
fgg. A term‚szetes kiv laszt¢d s t”bbnyire nem t–ri meg egy ennyire
szerkezet-fgg“ molekula legt”bb v ltoz s t. M s feh‚rj‚k ezzel szemben,
amilyenek az £gynevezett fibrinopeptidek, j¢llehet nem kev‚sb‚ jelent“sek,
sokf‚le v ltozatban is ugyan£gy fejtik ki hat sukat. A fibrinopeptidek a
v‚ralvad sban m–k”dnek k”zre, ‚s legt”bb r‚szletk megv ltoztathat¢ an‚lkl,
hogy ez megk ros¡tan alvad‚kk‚pz“ tev‚kenys‚gket. A mut ci¢ teme ezekben
a feh‚rj‚kben hozz vet“leg egy v ltoz s hatsz zezer ‚venk‚nt, ami
negyvenszer gyorsabb, mint a citokr¢m c mut ci¢ja. A fibrinopeptidek ez‚rt
nem alkalmasak a t voli “s”k tiszt z s ra, hab r az £jabb kelet– “s”k, ¡gy
az eml“s”k k”r‚ben, j¢l haszn lhat¢k. T”bb sz z ilyen feh‚rje l‚tezik,
mindegyik a r jellemz“ temben v ltozik az ‚vmilli¢k sor n, ‚s mind kl”n-
kl”n felhaszn lhat¢ a t”rzsfa felrajzol s ra. E kl”nb”z“ adatok t”bb‚-
kev‚sb‚ ugyanazt a t”rzsf t eredm‚nyezik - ami mellesleg nem csek‚ly
bizony¡t‚k, m r amennyiben egy ltal n bizony¡t‚kokra van szks‚g, az
evol£ci¢ elm‚lete mellett.

Att¢l a felismer‚st“l jutottunk id ig fejteget‚seinkben, hogy a nemi
elkevered‚s ”sszezavarja az ‚l“vil g t”rt‚neti dokumentumait. K‚t £tj t
tal ltuk meg annak, hogyan z rhatjuk ki a nemis‚g hat s t. Egyikkkel az
im‚nt foglalkoztunk, s abb¢l a t‚nyb“l ad¢dik, hogy a nemis‚g nem keveri
”ssze a g‚neket az egyes fajok k”z”tt. Ez lehet“v‚ teszi, hogy a DNS
b zissorrendj‚nek felhaszn l s val az llatvil g t”rzsf j nak igen t voli
el gaz sait is nyomon k”vessk, olyan “s”k sz rmaz svonal t, akik j¢val
azel“tt ‚ltek, hogy mi felismerhet“en emberr‚ v ltunk volna. Meg llapodtunk
azonban kor bban abban, hogy ilyen t voli m£ltban mi, emberek valamennyien
hat rozottan egyetlen egyedt“l eredeztethettk magunkat. Szeretn‚nk tudni,
milyen t vol van napjainkt¢l az az id“, amikor m‚g az eg‚sz emberis‚g k”z”s
“sre tekinthetett vissza. Ehhez m sfajta DNS-bizony¡t‚kokhoz kell
fordulnunk. Itt l‚p be a t”rt‚netbe az "afrikai va".

Az "afrikai v "-t n‚ha "mitokrondri lis v "-nak is h¡vj k. A
mitokondriumok apr¢, rombusz alak£ k‚pz“dm‚nyek, amelyek ezr‚vel hemzsegnek
minden sejtnkben. Alapj ban v‚ve resek bell, de ezt a bels“ teret
bonyolult membr nrendszer t”lti ki. A membr nok j¢val nagyobb felletet
biztos¡tanak, mint amennyire a mitokrondriumok kls“ megjelen‚se alapj n
sz m¡tan nk, ‚s ez a megn”vekedett fellet hasznos¡t sra is kerl. A
membr nok egy vegyizem - pontosabban egy ramfejleszt“ telep -
szerel“szalagjainak tekinthet“k. Gondosan szab lyozott l ncreakci¢ j tsz¢dik
le a membr nok ment‚n, egy l ncreakci¢, amelynek t”bb llom sa van, mint
b rmely emberek alkotta vegyigy rban. Eredm‚nyek‚ppen a t pl l‚kmolekul kb¢l
sz rmaz¢ energia szab lyozott l‚p‚sekben szabadul f”l, ‚s k‚s“bbi el‚get‚sre
£jra felhaszn lhat¢ form ban rakt roz¢dik el, legyen erre b rmikor, b rhol
szks‚g a szervezetben. Mitokondriumaink n‚lkl egy szempillant s alatt
elpusztuln nk.


Richard dawkins folyam az édenkertbõl

Richard dawkins folyam az édenkertbõl

Recomendados

Recomendados

Mais conteúdo relacionado

Semelhante a Richard dawkins folyam az édenkertbõl

Semelhante a Richard dawkins folyam az édenkertbõl (14)

Mais de zsombor10

Mais de zsombor10 (9)

Richard dawkins folyam az édenkertbõl