1. Legutóbbi személyes
visszaemlékezésemben
Sass Mártonról és Makkai
Ádámról írtam, mindket-
ten baráti gondolatokat éb-
resztettek bennem. Sass
Mártonról sajnos múlt idõ-
ben kellett beszélnem, mi-
után tavaly elhunyt, míg
Makkai Ádám költõ, nyel-
vészprofesszor él, és nem-
rég hazaköltözött Hawaii-
ból Budapestre.
Rajtuk kívül is van, illet-
ve volt számos olyan sze-
replõ a chicagói magyarság
életében, akiket fontos len-
ne megemlíteni, gondolok
itt elsõsorban Mózsi Fe-
renc költõre, aki egy sze-
mélyben indította el a Szi-
várvány címû irodalmi fo-
lyóiratot, amely egyedülál-
ló mind Chicago, mind az
amerikai magyarság törté-
netében.
Mózsi Ferenc, akár Sass
Márton, közeli barátom
volt, nem kellett az inter-
neten kutakodnom,
amennyiben róla akarok
írni. Azért természetesen
átnéztem, hogy mit írnak
róla, fõleg társszerkesztõje
és költõtársa, Zalán Tibor.
A Szivárvány költõje cik-
két tartom érdemesnek
említeni.
A többiek fõként versei
révén ismerték Mózsit, és
irodalmi véleményt – jót,
rosszat – írnak vele kap-
csolatban. Zalán Tiborral,
közel egykorúak lévén, az
irodalmon kívül baráti
kapcsolatban voltak, ezért
tartom érdemesebbnek vé-
leményét, mint azokét,
akik csak felületesen is-
merték.
Jómagam akkor talál-
koztam elõször Mózsi Fe-
renccel, amikor még New
Yorkban élt, és Szathmáry
Lajos meghívására jött
Chicagóba, ahol a Tulipá-
nos Láda székhelyén, a
Clark Avenue-n lévõ helyi-
ségben tartott elõadáson
mutatta be költeményeit.
Emlékezetem szerint
Fekete Pista barátommal
mentünk az elõadásra, ba-
rátom akkor a Chicago és
Környéke hetilap tulajdo-
nos-fõszerkesztõje volt.
Az irodalmi estre Mózsi
Ferenccel együtt lett meg-
hirdetve egy Ausztráliából
érkezett emigráns magyar
író, aki azért nem jött el a
rendezvényre, mert a má-
sik meghívott fiatal ma-
gyar költõnek szakálla volt.
Akkoriban a szakáll miatt
néhányan feltételezték,
hogy annak viselõi hippik
voltak.
Szathmáry Lajos, az iro-
dalmi est rendezõje, kissé
indignálódva kijelentette,
hogy számára érthetetlen
az Ausztráliából érkezett
elõadó viselkedése, hiszen
soha nem látta a fiatal köl-
tõt, majd megjegyezte,
hogy Kossuth Lajos is
szakállt viselt, de soha sen-
ki nem vonta kétségbe a
magyarságát.
Az Ausztráliából érkezett
elõadó nevét már elfelejtet-
tem, az elõadás a '70-es
évek közepe táján történt,
azazótaelteltnegyvenévki-
mosta az illetõ nevét az em-
lékeimbõl. Fekete Pistát kér-
dezhetném, de tudom, õ
sememléksziksokkalfonto-
sabb dolgokra sem, miért
pont erre emlékezne!
Mózsi Frenc az elõadás
után hamarosan Chicagóba
költözött,aholazemigráció-
ban Soproni Bálint néven
író költõ ajánlott neki mun-
kát a Sebõk Travel Service
irodájában. Soproni Bálint
valódi nevén Fiedler Kál-
mán, aki az iroda névadójá-
tól, Sebõk úrtól vette meg a
céget évekkel ezelõtt.
Mózsi Ferenc hamarosan
kiváló utazási ügynök lett,
és idõközben jó barátság
alakult ki közöttünk. Ami-
kor megnõsült, ott voltam
az esküvõ utáni partiján, ha
jól emlékszem, a chicagói
Golden Bull restaurantban,
ahol Sass Marcival együtt
segítettük be a pityókás köl-
tõt, fiatal férjet a kocsiba.
Nem részeg volt, hanem
pityókás, vihogott, mint a
bakfis lányok az iskola ud-
varán, amikor fiúk vannak
a közelben. Az olvasóknak
nem kell idegeskedni, az
újdonsült asszony, Ágnes
vezette a kocsit, aki telje-
sen józan volt.
Mózsi Ferenc 1947-ben
született Budapesten, ere-
deti neve Vystup Ferenc
volt. Szülei elváltak, és Fe-
rit édesanyja nevelte húgá-
val, Marikával együtt.
Édesapját végül Chicagóba
hozatta, ahol egy magyar
pikniken megismertem a
kedves embert, akirõl kide-
rült, hogy hozzám hason-
lóan Fradi-drukker.
Így rögtön barátságba ke-
rültünk. A fiát a foci teljesen
hidegen hagyta, csak a ked-
vünkért hagyta a papát ve-
lem a Fradiról társalogni.
Nem akarom tovább
folytatni Mózsi Ferivel
kapcsolatos saját, illetve
közös élményeimet, in-
kább átadom a szót Zalán
Tibor költõnek, aki a Szi-
várvány irodalmi folyóirat
társszerkesztõje volt. Zalán
Tibor egy kisesszét írt az
akkor hatvanéves Mózsi
Ferencrõl:
„Mózsi Ferenc hatvan-
éves. Ennek a mondatnak
minden valamirevaló iro-
dalomban lenne helyi érté-
ke. A miénkben alighanem
nincs. Mert a miénk egyre
inkább úgy tûnik, legin-
kább semmirevaló iroda-
lom, ahol önjelölt zsenik
kánonoznak és vitustán-
colnak mindenféle követ-
kezmény nélkül.
De most nem is errõl
van szó. Megmondom in-
kább, miért kellene a mon-
datnak helyi értékkel bír-
nia. Két okot is tudok rá.
Egyik, hogy Mózsi egyike
az utolsó par excellence
költõknek. Aki éli és köz-
ben írja az életét, vagy írja
és éli közben, vagy csak ír-
ja és nem él - de az írás
mindenképpen az egyik,
ha nem a legfontosabb
princípium a világában.
Meg kell becsülni az
ilyesmit, fõleg olyankor,
amikor machinátorok és
mache-bajnokok akarják el-
hitetni az olvasókkal, hogy
az írás nem egyéb hangzók
fölötti szarakodásnál.
A másik ok, amiért most
Mózsival kellene foglakoz-
nia a magukra adó irodalmi
orgánumoknak, hogy alapí-
tott és szerkesztett egy fo-
K Ö Z É L E T – 9. oldal2016. január 30. – 05. szám
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Megkésett bocsánatkérés a költőtől
lyóiratot, amelyet Szivár-
ványnakhívnak.Hívtak.Mi-
vel megszûnt.
De lapozzunk vissza ki-
csit.
Mózsi (Vystup) Ferenc,
úgy tizennyolc éves kora tá-
ján, megállt egy alkonyat-
ban a jugoszláv tengerpart
eldugott öblében, és bevárta
a sötétet. Akkor módszere-
sen levetkõzött, nejlonzacs-
kóbacsomagolta aziratait,a
pakkot egy tõrrel a fecskéjé-
hez erõsítette, és amikor a
hold is letakarodott az égrõl,
belevetette magát a fekete
semmibe.
És úszott, nagyon sokáig
úszott. És számolt, nagyon
sokáig számolt. Elõre kikal-
kulálta , meddig kell egye-
nesen úsznia, és mikor kell
jobb kanyart vennie, hogy
Olaszországba jusson.
Talán bal kanyart. A
jobb manapság jobban
hangzik. Mindegy. De elfá-
radt a gyermekember, fél-
eszméletben, félálomban,
félrémületben fordult
egyet, szerencséje volt, és
kifogták az olasz halászok.
Lövenben egyetemet vég-
zett, hogy legyen papírja
az élethez.
Aztán elment Chicagó-
ba. Alapított egy utazási
irodát. És dolgozott, mint
mindenki, aki ott megélni
akart, Keményen, mert ha
igen, akkor miért is ne....
És amikor eleget kere-
sett, Szivárvány néven la-
pot indított – az amerikai
kontinens egyetlen jelen-
tõs magyar nyelvû irodal-
mi folyóiratát. Közben me-
getette, meglakatta, meg-
utaztatta a magyar iroda-
lom jeleseit és nagy potyá-
zóit, kánon- és sz…keverõ-
it, akik a rendszerváltozás
után rendesen el is feled-
keztek errõl. Meg róla.
Tulajdonképpen idáig
tartott a történet. Mózsi Fe-
renc a rendszerváltozás
után hazahozta a lapját,
mely a nagy irányzatos
lapbucherálások idején
megpróbált, szinte egyet-
lenként, mindenfajta fal-
kán és pártálláson felül-
emelkedve, csak minõségi
alapon szerkesztõdni.
Negyedévente megren-
dezte, állandó és gyarapo-
dó törzsközönség elõtt, a
várbeli Liteában a folyó-
irat-bemutató számait,
évente megtartotta
Csobánkán a tanulmányi
napjait, ahová százak za-
rándokoltak el, ki.
Fellépett szinte a teljes
(mára) jobb- és baloldal,
Faludytól Nagy Gáspárig,
Binder Károlytól, Szaba-
dos Árpádig, a Holmitól a
Kortársig és Tiszatájig –
jöttek a Vajdaságból, a Fel-
vidékrõl, Erdélybõl, Kár-
pátaljáról, ott voltak
Ausztria magyarjai csak-
úgy, mint Kanadáé vagy
Ausztráliáé....
Ott volt, félve írom le, a
magyar irodalom. Vagy –
ott voltak az annak hittek.
Aztán eljött az igazság
pillanata, avagy a nagy le-
nyúlások és bekebelezések
ideje, amikor Mózsit szinte
mindenki magára hagyta.
Egyetlen picula támogatást
nem kapott a folyóirat-ku-
ratóriumoktól a lapjára, a
tuti felõl már nem volt ér-
dekes – talán rendesen pali-
ra is vették. Ki tudja.
És igaza volt, amikor
megsértõdött. És amikor
megszüntette a Szivár-
ványt – élete nagy kaland-
ját. Mózsi Ferenc hatvan-
éves. Már nem az irodalo-
mért küzd – az életéért.
Egy pillanatra figyeljünk
oda rá, ha nem esik nehe-
zünkre. Mintha, véletlenül
– egymásra...”
Itt ért véget Zalán Tibor
esszéje, talán annyit kelle-
ne hozzáfûznöm, hogy
amikor Mózsi Ferenc útjá-
ra indította a Szivárványt,
akkor elõbb Kontra
György volt a szerkesztés-
ben munkatársa. Késõbb
Horváth Elemér költõt je-
lölte annak, bár a szerkesz-
tés munkáját Kontra halála
után inkább felesége,
Mózsi Ágnes segítette.
Rövid ideig Bárány Já-
nos költõ is Mózsiék irodá-
jában dolgozott, aki ké-
sõbb Las Vegasba távozott.
A budapesti munkatársak
a társszerzõként jelölt Za-
lán Tibor költõ, Jankovics
József (a Tanár) és Szügyi
Zoltán költõ voltak.
Emlékeim szerint Mózsi
Ferenc halála elõtt, 2007
nyarán találkoztunk utoljá-
ra, bár lehet, hogy az 2006-
ban történt. Fekete Pista hí-
vott, hogy menjek be egy
hûvösvölgyi vendéglõbe,
ahol Mózsival beszélt meg
randevút. Az estebéd ele-
jén nagyon örültem Mózsi
Ferivel való találkozásnak,
azután egyre jobban idege-
sített, hogy borzasztóan
lassan fogyasztotta az
egyébként finom, ízes
ételt. Kicsit érzéktelen vol-
tam, amikor rászóltam,
hogy egyen gyorsabban.
Aznap este Fekete Pista
felhívott, te marha, mondta,
hogy mondhattál ilyet,
Mózsi Ferinek torokrákja
volt, és a sugárkezelés el-
égette a torkát. Jó, hogy ül-
tem, mert szégyenemben
seggre estem volna, fogal-
mam sem volt arról, hogy
Feri barátom milyen keze-
lést kapott.
Tudtam betegségérõl,
de fogalmam sem volt, mi
okozta. Amikor elõtte Chi-
cagóban járt, már látszott,
hogy sokat fogyott, és ek-
kor derült ki számomra,
hogy miért.
Hát, most ennyi év után,
szeretnék bocsánatot kérni
barátomtól, hogy durva,
tapló módon viselkedtem.
Pedig mindig szerettem,
amint ez az írásomból is
kiderült. Ezúttal kérek el-
nézést Ferikém, elõbb-
utóbb odafönt újra találko-
zunk.
Mózsi Ferenc felolvas
Mózsi Ferenc
Egy régi, emlékezetes rendezvény
Sass Magda, Csoóri Sándor, Orosz János és Mózsi Ferenc
egy chicagói elõadáson
Bemutatták a magyar nép kultúráját, hagyományait
Kárpát-fesztiválMinnesotábanElsõ ízben tartották
meg az Etnikai Táncszín-
ház és a Landmark Center
szervezésében a Kárpát-
fesztivált St. Paulban, ahol
a Kárpát-medence népei-
nek kultúráját ismerhették
meg a helyiek.
Aki ellátogatott a feszti-
válra, találkozhatott a ma-
gyarok, lengyelek, csehek,
szlovákok, ruszinok, ukrá-
nok, románok és szerbek
táncaival, nyelvével, nép-
szokásaival, mûvészetével
és ételeivel is.
A hideg ellenére renge-
tegen látogattak el a ren-
dezvényre, amelynek a
Landmark Center adott
otthont. Az egész hely-
szín telve volt a Kárpát-
medence népeinek népvi-
seletébe öltözött gyere-
kekkel, felnõttekkel, s a
vendégekkel.
A fõ színpadon mind-
egyik nemzet néptánce-
gyüttese bemutatót és okta-
tást tartott, ez volt a legnép-
szerûbb program, míg az
emeleten kézmûves foglal-
kozás folyt a gyerekeknek.
A fõcsarnokban minden
nemzet megmutatott egy
kis szeletet a saját kultúrájá-
ból.Volttojásfestés,népvise-
let-bemutató, kézmûves- és
ételvásár. A magyarok Ru-
bik-kocka-bemutatót tartot-
tak, elõadták az Aranyszõrû
bárány címû népmesét
két nyelven, a közönség
bevonásával, illetve az
érdeklõdõk a magyar
asztalhoz mehettek,
hogy megismerjék ha-
zánkat.
Az eseményen a ma-
gyarokat Grauzer Csilla
tiszteletbeli konzul és a
Minnesota Hungarians
elnöke, a Vidéki tánc-
együttes és a MISI magyar
iskola képviselte.
Az esemény fõszervezõ-
je, Kish Éva elmondta, örül,
hogyennyienellátogattakaz
elsõ alkalommal. A rendez-
vény sikeres volt, szeretnék
az elkövetkezendõ években
is megrendezni, és remélve,
hogy egyre többeket érdek-
lõdését felkelti a Kárpát-me-
dence népeinek kultúrája,
gazdag hagyományvilága.
Györösi Zsófia
Az Aranyszõrû bárányt mutatták be az iskolások
Szép magyar tánc a Vidéki együttes elõadásában
