Majd hanyatt estem!

1. Barátom Platón, de nagyobb barátom az igazság.
Jóindulatú barátaim és szekus-besúgóim a Romániai nemzeti-
szocializmus dühöngő korszakából
A Bukaresti CSNAS hivatalban található, az 507 ügyszámot viselő és
a „Poetul” (A költő) című aktagyűgytemény, három ügycsomóból
álló, és az én személyem állítólagos állam-ellenes tevékenységem által
„szükségessé vált”, 1977 június és 1998 december között összegyűlt
megfigyelési dokumentumokból a következő személyek besúgói
mivolta derült ki a számomra egyértelműen:
. 1. Antal Miklós, a Hargita Megyei Népi alkotások házának az
egyik művészeti (nép-tánc) instruktora. Tőle csak két jelentéktelen
jelentést találtam a Poetul nevű ügycsomóban, abból az időből, amikor
Simon József instruktort helyettesítettem 6 hónapon át, amíg az
katonáskodott. A Csnas-től hivatalos értesítést is kaptam arról, hogy
többek között az én besúgom is volt, és, hogy a szekus besúgói
fedőneve: „Boloni” . És csakugyan, a 2010 tavaszán Bukarestben
átolvasott „Poetul” címen az én megfigyelésem és megfélemlítésem –
leültetésem érdekében nyitott szekus – dossziékban található
dokumentumok között fel lelhetők az Antal Mikinek a rólam szóló
megfigyeléseit és véleményét tartalmazó jelentései, de ezek messze
nem tartalmaznak olyan veszélyes és aljas állításokat, mint
amilyeneket a szülein élősködő Veress Gerzson Sepsiszentgyörgyi
életművész-költő, és a csíkszeredai könyvtáros-költő: Balázs F. Attila
írt.
2. Balázs F. Attila, a csíkszeredai könyvtár munkatársa, civilben
költő, állítólagos barátom és a rendszer által ugyancsak
„elnyomott”  „harcos-társam”, az általam vezetett Tamási
Áron nevű irodalmi körnek a tagja. A TÁ - irodalmi körnek a
Városi Művelődési Otthon adott helyet, és annak az 8. sz.
termében működött, mielőtt én oda kerültem-, és a tagjává
váltam volna. Balázs F. Attila, Jelenleg a Pozsonyi AB-art
könyvkiadó tulajdonos-igazgatója. Ő Nica Stefan néven írta

2. ugyanabban az időszakban, a rólam és másokról szóló szekus -
jelentéseit és az érdekes az, hogy „költő-társamként” írta rólam a
legtöbb, a legrészletesebb és a legaljasabb jelentést. Nagyon
bizalmas és ugyancsak fontos embere volt az elnyomó
apparátusnak, mivel az akkori igazgatója: Lestyán Dénes szerint,
mindig akkor kellett elengednie őt „szabadságolni” külföldre,
valahányszor én útlevelet kaptam és külföldre távoztam.
Rendszerint Budapesten találkoztunk „teljesen véletlenül”,
anélkül tehát, hogy azt vele megbeszéltem volna. Ő még a
Magyarországi és a Cseszlovákiai (Akkoriban a két állam még
egybe volt olvasztva mesterségesen), emígy közössé vált
útainkrol és különböző irodalmi rendezvényekről, ünnepi emlék-
estek általa fontosnak talált eseményeiről, az ott megjelent
különböző magyarországi magyar íróknak a romániai
vonatkozású felszólalásairól, és a magyarországi
házigazdáinknak a számunkra rendezett, személyes író – olvasó
találkozóinkról is részletesen beszámolt. Utólag jöttem rá, hogy
nem csak a „Nica Stefan” – szekus fedőnevet használta, hanem a
„Hadházi Alexe”, egyes helyeken: „Hodhazi Alexe” fedőnevet
is. Sőt: csodák – csodája, valamiért még a saját „becsületes” név-
szignójával is ellátott jelentéseket is írt (Talán annyira biztos volt
a rendszer megdönthetetlenségében?) És, mivel sem a külföldről
írt „esemény-beszámolóit”, amelyekben szabályosan szidta pl. a
debreceni Nagy László emlékesten felszólaló és a román fasiszta
politikát nyíltan kritizáló magyar írókat, sem az itthoni, személy-
névvel aláírt jelentését nem lehetett másra, másokra kenni,
személyesen ismerte be a volt-besúgói mivoltát egy újságírói
kérdésre válaszolva. A CSNAS-nél viszont hiába kérdeztem rá,
nem kaptam meg a levélben adott segítő-kész jelzésemre a
vissza igazoló választ. Utólag tudtam meg azt, hogy azokat
akiket reaktivált a SRI, vagy más állítólagos államvédelmi
szervezet, „nem szolgáltat ki” a CSNAS sem. Ennek ellenére,
nem csak a fent leírt konspiratív nevei alapján lehet követni a
besúgói tevékenységét, hanem az ő „civil” neve is megjelenik
néhol. Pl. a rám nézve legveszélyesebb jelentésben, amit Veress
Grezson, sepsiszentgyörgyi életművész-költő írt. Itt fontos
megjegyeznem azt, amit egy, a rendszerváltás után azonnal
leszerelt volt-szekus –altiszttől Bokor Aladártól tudtam meg,

3. akivel, újságíróként, interjút készíthettem 1992-ben. Éspedig azt,
hogy az egész szekus-konspirációs rendszer úgy volt
megszervezve, hogy a besúgók nem tudhatták (De legalább is,
nem szabadott volna tudniuk) egymásról azt, hogy besúgók. Ez
azért fontos, mert az Attila személye néhol az enyémmel együtt
van emlegetve más besúgói jelentésekben, mint olyan személy,
aki velem együtt „rosszat csinál” a rendszer védelme
szempontjából.
3. Borbély Ernő, filozófia-szakos középiskolai tanár, és
paradoxális módon, a rendszer által, szerintem példa statuálás
céljából bebörtönzött és meghurcolt „irodalmár”, akivel még 1974-
ben, Kolozsváron ismerkedtem össze, Texe Gábor nevű kolozsvári
barátom révén. Ő csak egy bizonyos alkalommal fordult meg a TÁ
– irodalmi körben és írt szekus - jelentést az ottani „rendszer-
ellenes tevékenységemről” és véleményt a verseim „veszélyes”
tartalmáról, még mielőtt őt, és Búzás Lászlót, számomra máig nem
tisztázott „értelmetlen” okok miatt bebörtönözték. A börtön-
büntetése után pszichológusként dolgozott a „Poliklinikán”, majd
rendszerváltás után Hargita megyei RMDSZ képviselővé vált több
ciklusban is. Az ő besúgói fedőneve: „Suciu”, máskor – máshol,
csak röviden: „S” volt. Több éve, hogy meghalt.
4. Jankó István, az akkori Posta – és távközlési hivatal személyzeti
osztályának munkatársa, és volt újságíró. Ő ugyancsak a Tamási
Áron nevű irodalmi kör tagjaként, a „Gáls Sándor” fedőnév alatt
írta a jelentéseit.
5. Józsa László, Antal Miklósnak a táncos kollégája, tehát
ugyancsak tánc-oktató instruktor, de ő a Városi Művelődési
Háznál „végezte a dolgát” békésen. Vagyis táncolt, táncoltatott
és írta a jelentéseit. Rendszerváltás előtt egy kis ideig az
igazgatója is lett a Művelődési Otthonnak, mielőtt elnyelte volna
a nyugat varázsa. Fedőneve „Kovács Jenő” volt.
6. Nagy Attila (Puli). Székeyudvarhelyen lépett velem kapcsolatba
1987- ben, az ottani és akkori, igen fiatal szerelmem: László Zita
révén, előbb azt megkeresve és azzal össze barátkozva, azzal az

4. ürüggyel, hogy ő is nagyin szereti a Hamvas Béla műveit, mint
én. Később katólikus teológiát végzett, amit pappá szentelése
előtt hagyott ott, akárcsak Balázs F. Attila, majd Unitárius
teológiát, aminek a következtében a Kovásznai Kökös
községnek lett a nem teljes jogkörű lelkésze. Rólam csak
egyetlen, jelentést írt a múlt rendszerben, egy olyan irodalmi
körön való „szereplésem” alkalmával, amelyen a saját nevén
kívül, minden más résztvevőnek a nevét leírta a jelentésben,
ebből tudtam ki következtetni, hogy csakis ő lehetett. Persze, az
utólagos, rólam szóló precíz „informált” mivolta is igazolta ezt.
Neve a 2010 – es évek elején lett közismert, amikor több
Kovászna megyei Polgármestert is feljelentett, amiért kitűzték az
polgármesteri hivatal és önkormányzat épületére a Székely
Zászlót. Mivel a SRI által reaktivált személy, a rá vonatkozású
információkat nem hozta a tudomásomra a CSNAS, akárcsak a
Balázs F. Attila esetében.
7. Miklósy Vilmos (?)
8. Szondy György, a Hargita Megyei Filmvállalatnak ugyancsak az
un. művészeti instuctora. Ő a „Kökösi”-, egészen pontosan: a
Kokosi fedőnévvel írta rólam, és érdekese módon, a verseim
„koncepcionális” tartalmáról, és általában a TÁ irodalmi kör
eseményeiről, rendezvényeiről a jelentéseit, addig, amíg teljesen
úrrá nem lett rajta az idegbetegség és ő, vagy a megbízói be nem
látták azt, hogy többé már nem képes ellátni a „sursa” -
feladatait. Kb 1985 – 1986 után ugyanis, az ő és a Jankó István
jelentései elmaradtak, de újak jelentkeztek helyettük. Több
konspirációs név is szerepel azokon a dokumentumokon,
amelyek fénymásolatát kérésemre a CSNAS elküldött, de az
újabb jelentés-írók személyét nem sikerült még teljes
biztonsággal azonosítanom. Persze, az 1989 őszig rendületlenül
jelentgető Balázs F. Attila kivételével, aki Nica Stefan és máskor
meg: Hodhazi Alexe-ként is szorgalmasan jelentgetett. Idős
Szondy Györgynek amúgy is feltűnő volt a TÁ irodalmi körben
való jelenléte és a nehézkes – fárasztó „verselemzései”, még
akkor is, ha az un. második forrás-nemzedéknek a valamikor
tehetséges, de valamiért kevésbé sikeres (Kötet nélkül maradt)

5. tagjaként emlegették. Azért volt fárasztó, mert a sok alkoholtól,
amit megívott (Egyébként úgy jöttem rá, hogy ő a „Kökösi”,
hogy éppen akkor feküdt be érdekes módon, a csíkszeredai –
megyei korháznak a elemgyógyászati osztályára, és éppen
alkoholista elvonó-kúrára, amikor én is kénytelen voltam
igénybe venni a Veres doki kezelését (Na, nem az alkohol-
elleneset!), mivel két héttel azelőtt (1978- őszén), három szekus
tiszt: Pop Gheorghe hadnagy, Buturca Gheorghe örnagy és Jon
Purle ezredes, úgy megdolgozott (Lucrare D.U.I.), hogy három
napig teljesen elvesztettem az alvási képességemet és azt
követően is, nehezen és alig tudtam aludni. Holott a házelem-
gyári munkahelyemen nem végezhette el helyettem senki a
feladataimat. Gyuri nem csak, hogy azonos szobába került
velem, de az ágya is, amelyben azelőtt Balázs F. Attila
„gyógyult”, furcsa módon, mindössze két napig, az enném
mellett, azzal egybetolva, állt. Csoda-e, ha az általam tett akkori
megjegyzéseimről olyan részletességgel volt képes beszámolni?
7. Tánczos Zsolt, a hargita Megyei Tervező Intézet műépítésze,
egészen kis-gyermekkori, jó-barátom, tulajdonképpen a „legjobb
barátom”-nak érzett és tudott személy, szinte testvérem. AMI
ÓTA TUDOM MAGAM, ismertem, az egész gyermek- és
fiatalkorom emlékrengetegét átszövi a Zsoli személye,
személyisége. A Magyarországra való disszidálása előtt a
Tervező Intézet „Sistematizare” (Rendezési?) osztályának is a
főnöke volt. Ő nem járt az irodalmi körbe, de jó-barátként elég
sok alkalmam volt egy – egy családi esemény (ünnepély)
alkalmával kiöntetni neki a lelkemet, illetve kifejteni a diktátor
és az őt védeni hivatott államvédő hivatal munkatársai, valamint
a Ceausescu Nicolae és felesége iránti megvetésemet.
„Szerencsémre” jóval hamarabb, és az iszákossá vált
életviteléből várhatóan meghalt külföldön, mint ahogy
megfejthettem volna és elfogadtam volna azt, hogy ő is írt
jelentéseket rólam, illetve a többi közös barátainkról. Ezért előbb
a fizikai halálát gyászoltam meg és csak azt követően az erkölcsi
halálát, ami ezek szerint, a fizikait kb. két – vagy másfél

6. évtizeddel megelőzte. Így, az utólagos lelepleződése már nem
ütött annyira szíven, mint egyébként történhetett volna.
8. Veres Gerzson, sepsiszentgyörgyi költő, a Brassoi Lapok és a
Megyei Tükör külső munkatársa, ünnepi alkalmakként Ceausescu
Nicolaet és az RKP-t dícsőitő, un. hazafias verseket is író „népi költő”
és hírhedt erdélyi Casanova volt. (Azért csak volt, mert hasonlóan
Antal Miklóshoz, Borbély Ernőhöz, és Tánczos Zsolthoz, ő is meghalt
már nagyon sok éve.) Nki „Peter” volt a fedőneve, de valamiért,
Balázs F. Attilához hasonlóan, Ő is írt a saját nevével is, jelentéseket,
amelyek közül a legfelháborítóbb az volt, amelyben azt állította, hogy
én és Balázs F. Attila (!) felkerestük őt Sepsiszentgyörgyön, és
felszólítottuk arra, hogy legyen egy általunk megszervezett
székelyföldi titkos összesküvésnek a vezére. Szabályosan meghűlt
bennem a vér, amikor Gerzsonnak ezt az őrültségét, amely engem
direkt módon veszélybe is sodort, utólag Bukarestben elolvashattam.
Bizonyára a szekusok is tudták, hogy ez a narcisztikus pszichopata
nem beszámítható, mivel azon kívül semmi kárát nem láttam ennek az
emeletes marhaságnak, mint hogy kifejezetten emiatt nyitották meg
1977-ben a „Poetul” nevű, megfigyelt személyi ügycsomót, és ez által
kerültem – Szerintem teljesen feleslegesen, hiszen én soha semmiféle
összesküvésben nem vettem részt, hanem csak „természetesen”
elégedetlenkedtem és néha kifejezést adtam a diktátorral, a neki segg-
nyaló párt-apparátussal és a szekusokkal szembeni megvetésemnek. –
a…, (És ezt máig sem jön, hogy elhiggyem: ) még őrnagyi és ezredesi
rangokat is viselő Hargita megyei szekus-tisztek figyelmébe, akik
hosszú oldalakat töltöttek meg arról, hogy mikor és kivel találkozok,
kinek és miket mondok, vagy írok (Egy Magyarországra házasodó,
„Zoli” fedőnevű szőke és kék szemű fiatalemberrel, akinek a
családnevét nem tudom, csak a közös Budapesti barátnőnk nevét, akit
elvett feleségül: Bolya Kati, még a menyasszonyának adott verseimet
is ellopatták!), vagy, hogy mit beszélek és mit nem? Sőt, amely, a
rendszer által vastagon fizetett szekus-tisztek, a fénymásolt
dokumentumok szerint, még be is poloskázták a telefonunkat és a
lakásunkat (Introducerea mijloacelor technice A.C.M. ) és oda tették a
civil, vagy az altiszt csikásaikat, hogy azok szorgosan lejegyezzék és
aláírják azt, hogy kivel mit beszélek, hogy miről mi a véleményem.
Sőt, nagy ámulatomra, még egy olyan dokumentumot is kiszúrtam

7. véletlenül (Mind a három „Poetul” nevű ügycsomónak az egész
anyagát nem fénymásoltathattam le…), amelyben az van leírva, hogy
két másik megfigyelt és lehallgatott Nagybányai személy: Pusztai
János író és Tőrös Gábor szobrász, arról beszélgetnek telefonon, hogy
én vajon besúgó vagyok-e, vagy sem, Pusztai igyekezvén meggyőzni
Tőröst, hogy nem lehetek az… Lehetséges ugyan, hogy mindezt
nem kimondottan Veress Gerzsonnak köszönhetem, de az, hogy az ő
őrült besúgói fantazmagóriája volt az, ami a szekusok figyelmét rám
irányította és aminek a következtében azok „doszárt nyítottak” a
nevemre, az biztos.
9.