A felsőoktatás átalakítása. Hallgatók éjszakája, 2011.

1. A felsőoktatás átalakítása
Radó Péter
oktatáspolitikai elemző
vezető tanácsadó
Expanzió Humán Tanácsadó
prado@expanzio.hu

2. A felsőoktatás átalakítása
Ami várható: bármi (fogalmunk sincs)
Néhány tervezett változás:
• Állami finanszírozású hallgatói keretek csökkentése 53
ezerről 30 ezerre (közvetlen megtakarítás kb. 16 milliárd)
• Állami fenntartású intézmények számának csökkentése
(29 → 12)
• Bizonyos képzéséi ágakban a bolognai szerkezet
felülvizsgálata
• Szigorúbb belépési követelmények
• Finanszírozás módjának megváltoztatása
• ...

3. Politika alkotás 1.
• Nincs semmilyen koherens oktatáspolitikai stratégia. A
NEFMI elszigetelődött, a felsőoktatással kapcsolatos
alapvető döntésekre nincs érdemi befolyása
• A felsőoktatás politikát (mint szinte minden más
közpolitikai területet) dokumentálhatatlan, tényekkel
köszönő viszonyt nem ápoló vélelmek és mítoszok
határozzák meg
• Az oktatáspolitika belesimul a NER-be: érdekegyeztetés,
policy konzultáció nincs, helyette van politikai PR
• A kormánynak nincs politikai ellenzéke, nincsenek
forgalomban alternatív felsőoktatás politikák (egyetlen
kivétel: FTT stratégiai anyag)

4. Politika alkotás 2.
• Az intézményi alkalmazkodás gyengesége felsőoktatási→
szereplők körében erős felelősség áthárítás (államra,
közoktatásra) szeretnék behívni az államot, hogy oldja→
meg a problémáikat
• Azok a tervek, amelyek nagy ellenállásba ütköznek szinte
minden esetben felpuhulnak
• A felsőoktatás politikának nincs tudásháttere (kutató-
elemző intézmények hiánya)
• A politikák alapjául szolgáló mítoszokat a lakosság széles
körben osztja a kormány kommunikációs előnyben van→
• A felsőoktatás szolgáltatás legfontosabb érdekelt csoport→
a hallgatók (HÖK?)

5. Vitaindító állítások 1.
• A közfinanszírozási rendkívüli állapot részben mesterséges,
a gazdasági helyzet nem indokolja az alapvető
közszolgáltatások ilyen mértékű csonkolását
(felsőoktatásban: 90 milliárd) ↔ hatékonyságjavító
szerkezeti reformokra szükség van
• Nincs diplomás túlképzés (indikátorok: elhelyezkedési
esélyek, bérelőny, egyéni és közösségi megtérülés, kiszorító
hatás) a felsőoktatásban valórészvétel túl alacsony és↔
csökken
• Nincs tandíj (ami nonszensz) és nincs (költségeket fedező és
megélhetést biztosító) kiterjedt ösztöndíjrendszer a→
méltányosság biztosítása érdekében alkalmazható egyetlen
eszköz az államilag finanszírozott férőhelyek magas aránya

6. Vitaindító állítások 2.
• Nincs egységes és jól artikulált munkaerő-piaci érdek, a
munkaerőpiac végtelenül tagolt (a politika gátlástalanul
előnyben részesíti bizonyos szereplők érdekeit), az
oktatás és munkaerőpiac között kétoldalú dinamikus
kapcsolat van
• Az állam nem képes felsőoktatási kapacitástervezéssel
biztosítani az oktatás és munkaerőpiac illeszkedését. Az
illeszkedést csak a piac biztosíthatja, az oktatás
szerkezetének a kereslet hosszú távú trendjeihez kell
igazodnia.
• A felsőoktatás képzésszerkezete nem szakadt el
lényegesen sem az egyes ágazatok GDP-belüli arányától,
sem a foglalkoztatottak arányától.

7. Vitaindító állítások 3.
• Az állam által kikényszerített integráció sem
hatékonyságot, sem minőséget nem képes garantálni. (A
felsőoktatás intézményi koncentrációja nem kisebb, mint a
környező országokban.)
• A bolognai rendszer alapvetően jól működik, a
finomhangolására kellene törekedni.

8. Problémák
(mindaz, amivel foglalkozni kellene)
Feszültség a felsőoktatás „bolognai” szerkezete és a
hagyományos intézményi, tanulásszervezési, oktatási
gyakorlat között:
• Gazdag, rugalmas és átjárható tanulási pályák hiánya
• Tanulás-intenzív oktatás hiánya (pl: egy tanítási óra hány
hallgatói munkaórát generál?)
• Nemzetközi referenciák és beágyazottság gyengesége
• Intézményi működés elégtelen adaptivitása (gyenge belső
és külső minőségértékelés)
• Professzionális intézményi menedzsment hiánya