3. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Elavult tanítási módszereink vannak?
– "Az iskolát olyan mesterséges és alacsony hatékonyságú
tanulási környezetnek tekintem, amit a társadalom
kényszerből hozott létre, miután az informális környezetek
bizonyos lényeges területeken elégtelennek bizonyultak.”
Papert
– lóvontatású szekér - automobil
– orvosok és tanárok időutazása
4. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Logo mint alap
Logo
– Sokkal több mint egy programozási nyelv
– Mi van mögötte?
Logo
– Nyújt-e segítséget az informatika oktatásához?
– Hol vannak a gyökerei a neveléstörténetben?
– Nyújt-e segítséget más tantárgyak oktatásához?
6. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Dewey - pragmatizmus
– a cselekvés fontossága
– a gyermek nem tehetelen és kiszolgáltatott!
– a gyerek ne ismereteket szerezzen,
hanem ismeretszerzést tanuljon
– az ismeretszerzés készségének megtanítása
Németh A.: A reformpedagógia múltja és jelene, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
7. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Dewey - tantervelmélet
– konkrét cselekvés, problémamegoldás
– ha a tananyag nem függ össze a gyermek
tapasztalatával, formálissá válik, mert
megszűnnek az ismeretszerzés motívumai
– szükség van a gyermek érdeklődésére
– nem külsődleges, mesterkélt módon
rákényszeríteni
– a fegyelem által kiváltott érdeklődés nem tudja
irányítani a tapasztalatszerzést
Németh A.: A reformpedagógia múltja és jelene, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
8. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Kilpatrick - project módszer
– a tananyag
– a gyermek érdeklődésén alapul,
– életszerű feladategységek köré van
csoportosítva
– az elsajátítás
– önállóan
– az egyes tanulók fejlődési sajátosságainak,
– egyéni fejlődési ütemének megfelelően történik
Németh A.: A reformpedagógia múltja és jelene, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
9. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Claparėde - gyermektanulmány
– A gyermek legyen, a módszertani megfontolások alapja.
– A nevelés rugója a feladat iránti érdeklődés legyen.
– Építsünk a gyermek munkavágyából fakadó belső fegyelemre.
– Hagyja megélni a gyermekkort, tartsa tiszteletben annak
sajátosságait.
– Ne haszontalan ismeretanyaggal töltse tele a gyermek fejét, hanem
fejlessze értelmi és erkölcsi funkcióit.
– Az iskola használja ki a gyermek cselekvési vágyát, támaszkodjék a
játékra.
– Életszerű tevékenységeivel szerettesse meg a gyermekkel a munkát.
– A pedagógus “iskolai mindentudó” helyett a gyermekek munkatársa,
egyéni munkájuk segítője legyen.
– Az iskola támaszkodjék a gyermek egyéni képességeire és fejlessze
azokat.
Németh A.: A reformpedagógia múltja és jelene, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
10. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
– a gyermek maga alkossa meg képzeteit,
..., építse meg saját gondolatvilágát, ne a
nevelő erőszakolja rá a sajátját
– a cselekvés
– megindítója a felnőtt
– irányítója a jól megválasztott eszköz
– alanya maga a gyermek
– a pedagógus feladata tehát a szisztematikus
szabadságnak a megtervezése és biztosítása.
Montessori
„Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!”
Németh A.: A reformpedagógia múltja és jelene, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
11. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Montessori
„Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!”
– A gyermeki tevékenység feltételei
– a gyermekhez méretezett, megfelelően berendezett tér
– tevékenységet befolyásoló, célszerűen megtervezett eszközök
– Két fontos gondolat:
– a tanár szerepének megváltozása,
a pedagógus nem ismeretközlő,
hanem a tanulási folyamat megtervezője, segítője
– a gyermek mint személyiségének, tudásának belső felépítője
Németh A.: A reformpedagógia múltja és jelene, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
12. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Freinet
– a pedagógia a gyermek
természetes kíváncsiságára építsen
– a pedagógus feladata a kíváncsiság
ébrentartása és táplálása
– a tudás átadása nem a kizárólagos cél
– fontosabb ennél
– a kutatási módszer megismerése
– a gondolkodási mód elsajátítása
Németh A.: A reformpedagógia múltja és jelene, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
13. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Freinet
– minden gyermek magában hordozza a
kibontakozás, önmegvalósításának csíráit
– a nevelő dolga feltételeket teremteni,
– amelyben a gyermek szabadon megnyilvánulhat
– kifejezheti gondolatait, érzéseit
Németh A.: A reformpedagógia múltja és jelene, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
14. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Klasszikus reformpedagógia
A gyermek
– önálló, érdeklődő személyiség,
– partnere a nevelőnek,
– aktív közreműködője a tanulási folyamatnak.
A nevelő
– a tanulási folyamat segítője, koordinátora - partner,
– elutasítja az autokrata bánásmódot,
– elutasítja a frontális osztálymunkát,
– elutasítja az eredmény-centrikusságot,
– elutasítja a formális értékelést.
A tanulási folyamat
– a megfelelően megválasztott eszközök segítségével,
– a hagyományostól eltérő osztálytermi,
– a hagyományostól eltérő tanórai keretekben folyik.
15. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Piaget
A reformpedagógiai nézetek rendszerbe foglalója
A gyermekkori gondolkodás fejlődése
– négy szakasz
– A gyerekek nem passzív befogadói a világ
ingereinek,
– próbálkozásaik, érzékelésük, tapasztalataik
segítségével,
– saját megismerő mechanizmusukat alakítják.
Németh A. - Pukánszky B.: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
16. HungaroLogoHungaroLogo
2003.2003.
Piaget
A konstruktivizmus megalapozója
– A megismerés a való világ viszonyainak
cselekvés segítségével történő belsővé válása.
– A tudás az aktív tevékenység eredményeképpen
épülő, környezetére reagáló rendszer.
– Belső megismerő mechanizmus.
– Kognitiv struktúra.
Nahalka István: Konstruktív pedagógia - egy új paradigma a láthatáron, Iskolakultúra, 1997/2, 3, 4.
17. Konstruktív pedagógia
Tudás -- konstrukció,
belső világ építés eredménye
Belső világ -- kognitív rendszer
kölcsönhatása, egymásra hatása
Külső világ -- tapasztalatok
Nahalka István: Konstruktív pedagógia - egy új paradigma a láthatáron, Iskolakultúra, 1997/2, 3, 4.
18. Papert - mikrovilágok
– tanulási környezetek
a tudásépítshez
– Logo
– Logo-pedagógia
– Logo-szerű tanulási környezetek
– Mikrovilágok
20. A konstruktív pedagógia lehetősége
Informatika tanításban
– A tananyagtervezés
– Milyen módon tervezzük meg a tananyagot?
– A tudásépítés
– Hogyan épül, gyarapodik a gyerekek tudása?
– A tanítási tanulási folyamat
– Hogyan zajlik a tudásépítő folyamat?
– A környezet
– Milyen környezetben tanulnak a gyerekek?
– A tankönyvek
– Milyen legyen a konstruktivista tankönyv?
– A folyamatkövetés
– Milyen módon lehet nyomon követni a gyerekek fejlődését?
– Az értékelés
– Milyen módon lehet a megszerzett tudást értékelni?
21. Megfelelő tananyag összeállítás
– Mit akar kezdeni a gyerek a számítógéppel?
– „dolgozni”,
– alkotni,
– produktumot létrehozni.
– nem fájlokat kezel,
– nem operációs rendszert használ,
– a felnőttek sem!
– fel kell építeni
– be kell illeszteni
– sorrendbe állítani
tipikusan ilyentipikusan ilyen
aa
LogoLogo
22. Megfelelő módszerek alkalmazása
Hagyjuk a gyerekeket tanulni!
– A foglalkozás kezdetén megfelelő ismeretet nyújtsunk!
– A gyerekek a megismerési folyamat során "mikrovilágukban", egyéni
problémájukkal foglalkozva, aktív, alkotó, felfedező munkát
folytatnak.
– A munka folytatása megköveteli egy következő ismereti szintre való
előrelépést, új elem megismerését.
– A gyerekeknek akkor ismertetjük az új elemet, amikor munkájukban
arra szükségük van.
– Az további aktív munka újabb megismerési igényt idéz elő.
– A tanár a gyerekek megismerő munkáját koordinálja segíti, követi,
regisztrálja.
– Az aktivitás fenntartása és elősegítése érdekében érdekes
problémákat vethet fel.
23. Megfelelő módszerek alkalmazása
A módszer tulajdonságai
– Differenciálás.
− integrált oktatás
− hátrányos helyzetű tanulók
− cigány tanulók
− sérült és fogyatékos gyerekek
– súlyos tanulási, beilleszkedési, magatartási zavaros gyerekek
– Kreativitásfejlesztés.
24. Megfelelő taneszközök
– Szoftverkörnyezet
– produktum létrehozására alkalmas szoftver,
– Logo környezet,
– Konstruktivista tankönyv (reformpedagógia)
– taneszköz funkciójú
– nem kizárólagos ismeretforrás
– épülő tankönyv
– Portál
– központi segítség és találkozóhely
25. Megfelelő követő és értékelő rendszer
– információszerzés regisztrációs lap
– órai megfigyelő munkához
– tanóránként, osztályonként
– elemzés haladási lap
– összesítő, elemző munkához
– témakörönként, tanulónként
– értékelés projektfeladat
26. A hagyományos oktatás
– A tudástartalom tantárgyakba rendezett, kész rendszer.
– A tanár az aktív tudásközvetítő fél, a didaktikai vezető.
– A tanuló befogadja az ismereteket, passzív.
– A tananyag steril, elszigetelt egységként jelenik meg.
– A tanulás zárt mechanikus folyamat, vezető médiuma a tankönyv.
– A folyamat kívülről vezérelt és gyakran félelemmotivációval terhelt.
– Az értékelés többnyire a folyamat végén, elkülönülten történik.
– A sikertelenségtől való félelem gyakran eredményez frusztrációt.
– A frontális tanulás alkalmazkodást és konformizmust igényel
– Az adaptáció a kreativitás érvényesülését és fejlődését visszafogja.
– A kialakult tudás nehezen mobilizálható, alkalmazható.
– Az intézmény tanárközpontú és tekintélyelvű.
Komenczi Bertalan: On-line, Új Pedagógiai Szemle, 1997/7-8.
27. A konstruktivista oktatás
– A gyermek aktívan vesz részt belső világának építésében.
– A tanuló saját tudását nem kész rendszerként veszi át,
azt aktív "konstrukcióval" saját maga hozza létre.
– A folyamat főszereplője tehát a tanuló,
– A tanári segítség az ő szükségletéhez alkalmazkodik.
– Adott problémakör többféle kontextusban, különböző
perspektívákból megközelítve jelenik meg.
– A megszerzett tudás kellően rugalmas lesz.
– A változó feltételek közepette is használható lesz.
Komenczi Bertalan: On-line, Új Pedagógiai Szemle, 1997/7-8.
28. Összehasonlítás
Rendszerközvetítő tanítás-tanulás
– olcsóbb,
– kézben tarthatóbb,
– előbb elérhető a (vélt) tudás.
Konstruktivista tanulás-tanítás
– költségesebb,
– komolyabb felkészülést igényel,
– később érhető el a (valódi) tudás,
– minden részletében még nem kidolgozott.
Más jellegű tananyag felépítés, módszerek és tanulási segédletek kellenek.
A Logo mutatta meg számunkra, hogy lehet máképp tanítani, mint ahogy azt a hagyományos iskola lehetővé teszi.
A Logo
több mint egy programozási nyelv
tanuláselmélet, módszertani ajánlás társul hozzá
Jelenleg egy szakdolgozat apropójából
a reformpedagógia gyermekközpontúságából kiindulva
igyekszem mindezek elméleti alapjait átgondolni.
Azért is tartom támogatandónak, és újra felidézendőnek a gyermekközpontú informatika tanítási elképzeléseket, mert teret adhatnak egy más jellegű tanítási mód megvalósításának, ami biztos hogy hatékonyabb mint azt a (még mindig herbarti jellemzőkkel megáldott) hagyományos iskola tenné.
A Logo-t előkészítő elméletek, amelyek
megalapozták,
megalapozhatták.
számtalan forrás
mindegyiket
nem lehet
nem érdemes
csak a legtipikusabbakat
A gyermekközpontú oktatásban minden Rousseau-val kezdődött.
A sokat emlegetett és alapműnek tartott nevelési regénye, számos esetben szolgált forrásul a pedagógiai gyakorlat számára, mint ahogyan ez megfigyelhető a reformpedagógiák esetében is.
A regényben vázolt pedagógia a gyermeket állítja középpontba.
A pragmatizmus híve J. Dewey szerint a gyermeket az életre kell felkészíteni, de ez hagyományos „tankönyviskolában” nem lehetséges,
A tankönyvközpontú iskolában nem alakítható ki a cselekvő ember.
A herbarti iskolában a gyermek tehetetlen és kiszolgáltatott, mindig azt kell tanulnia, amit a felnőtt akar.
Ha a gyermek alárendelt szerepben van, csak ismereteket szerez és nem tanulja meg a az ismeretszerzés módjait, hiszen az iskolában készen kap mindent.
Ezzel ellentétben a való életben nincsenek készen kapott ismeretek, ott az embernek magának kell hasznosítható tudást szereznie.
"Ezért az ismeretszerzés készségének megtanítása a korszerű iskola alapvetõ feladata."
A tanulónak konkrét cselekvésre késztető problémahelyzetekkel kell találkoznia.
Dewey szerint amennyiben a tananyag nem függ össze a gyermek tapasztalatával, formálissá válik, ugyanis megszűnnek az ismeretszerzés motívumai.
Éppen ezért szükség van a gyermek érdeklődésére, de ezt nem szabad külsődleges, mesterkélt eszközökkel rákényszeríteni, mert a fegyelem által kiváltott érdeklődés nem tudja irányítani a tapasztalatszerzést.
Dewey gondolatán alapszik, tanítványa, Kilpatrick által kidolgozott project módszer.
Ő a hagyományos tanterv helyett, a tananyagot a gyermek érdeklődésén alapuló, életszerű feladategységek köré csoportosította, melyek elsajátítása önállóan, az egyes tanulók fejlődési sajátosságainak, egyéni fejlődési ütemének megfelelően történt.
Claparčde szerint a gyermekkor funkcionális szemléletéből adódik a következtetés, hogy olyan iskolára, nevelésre van szükség, amely alkalmazkodik a gyermek szerepéhez és tevékenységeihez, az egyes gyermek egyéni sajátosságaihoz. Az ilyen iskola alapvető sajátosságait a következők szerint összegzi:
A gyermeket tegye célkitűzéseinek, módszertani megfontolásainak középpontjába.
Az ott folyó nevelés rugója – a jutalom várása helyett – a végrehajtandó feladat iránti érdeklődés legyen.
Az engedelmesség, külső fegyelem helyét foglalja el a gyermek munkavágyából fakadó belső fegyelem.
Hagyja megélni a gyermekkort, tartsa tiszteletben annak sajátosságait, fejlődési szakaszait.
Az ott folyó oktatás ne haszontalan ismeretanyaggal töltse tele a gyermek fejét, hanem fejlessze értelmi és erkölcsi funkcióit.
Az iskola legyen aktív, használja ki a gyermek cselekvési vágyát, támaszkodjék a játékra.
Életszerű munkatevékenységeivel szerettesse meg a gyermekkel a munkát.
A pedagógus “iskolai mindentudó” helyett a gyermekek munkatársa, egyéni munkájuk segítője legyen.
Az iskola támaszkodjék a gyermek egyéni képességeire és fejlessze azokat.
A gyermekek sajátosságait figyelembe vevő nevelés-filozófia alapján fogalmazódtak meg M. Montessori elméletének alapelvei:
az aktív gyermeki tevékenység,
a tevékenység szabadsága,
a megfelelően kialakított eszközök és környezet.
Az aktív gyermeki tevékenység segítségével a gyermek maga alkossa meg képzeteit, fejlessze ki érzékszerveit, építse meg saját gondolatvilágát, ne a nevelő erőszakolja rá a sajátját.
A cselekvés megindítója a felnőtt, irányítója a jól megválasztott eszköz, de a cselekvő alany maga a gyermek legyen.
A szabadság elve tulajdonképpen a módszeresen megtervezett, gyermeki tevékenység közbeni szabadságot jelenti.
A munkaalkalom és cél nélküli tevékenység veszélyes és káros lehet. A pedagógus feladata tehát ennek a szisztematikus szabadságnak a megtervezése és biztosítása.
A gyermeki tevékenységnek két fontos feltétele van:
a gyermekhez méretezett, megfelelően berendezett tevékenységi tér és a
tevékenységet befolyásoló, célszerűen megtervezett eszközök.
Montessorinál találkozhatunk a Logo szempontjából két fontos gondolattal.
Az egyik a tanár szerepének megváltozása, mely szerint a pedagógus nem ismeretközlő, hanem a tanulási folyamat megtervezője, segítője.
A másik a gyermek mint személyiségének, tudásának belső felépítője.
A gyermekkori tevékenységet megfelelően komolyan véve, azt egyenesen munkának nevezte C. Freinet. Elméletének alapjellemzőit négy gondolat köré csoportosíthatjuk:
az öntevékeny kísérletező tevékenység,
a szabad önkifejező tevékenység,
a megfelelően kialakított tevékenységi tér, és
a tartalmas közösségi élet.
Az öntevékeny kísérletezés megindításához bátran építhetünk a gyermek természetes kíváncsiságára.
A pedagógus feladata a kíváncsiság ébrentartása és táplálása.
Elsődleges cél nem a tudás átadása, hanem az ismeretszerzési, a gondolkodási mód elsajátítása.
Freinet pedagógiájának egyik fontos jellemzője a közösségi szervezettség. Ha a közösség az egymás közti kommunikáció és kooperáció segítségével, az egymás iránti felelősség tudatában végzi tevékenységét, a közösen végzett munka együttműködésre, kölcsönös segítségnyújtásra nevel. A közösség elfogadja a másságot, hagyja érvényesülni az egyéni sajátosságokat.
A nevelő dolga az, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben a gyermek szabadon megnyilvánulhat, kifejezheti gondolatait, érzéseit.
Németh András és Pukánszky Béla neveléstörténeti munkájából igyekeztem kiemelni, a számunkra továbbiakban fontos elméleteket. Természetesen a kiemelteken kívül is találunk értékes, a gyermekközpontú oktatás szempontjából haladó nézeteket.
Az alábbiakban szeretném összefoglalni azokat a fő pontokat, amelyeket a továbbiak szempontjából fontosnak tartok.
A gyermek
A nevelő
A tanulási folyamat
A neveléstörténet tanulmányozása során valószínűleg mindannyiunk szívét megdobogtatták a fent megemlített haladó pedagógiai nézetek.
Aztán a pedagógiai gyakorlatban, mindenki lelkesedése, elkötelezettsége és természetesen a meglevő objektív lehetőségei függvényében megvalósította, igyekezett megvalósítani, vagy elfelejtette azokat.
Mentségére szolgáljon mindannyiunknak, hogy a magyar pedagógiai gyakorlat nem igazán megfelelő a gyermekközpontú pedagógiai törekvések kibontakoztatásának.
Nehéz másként csinálni, mert a hazai gyakorlat – sajnos – még nagyon hasonlít a fentebb idézett, herbarti pedagógiai környezetre. Talán csak a katedra magasítása és a pálca hiányzik.
Jean Piaget a klasszikus reformpedagógiai elméletek rendszerbe foglalója.
A fejlődéslélektan egyik legnagyobb hatású rendszerének megalkotója.
Elmélete szerint a gyermekkori gondolkodás fejlődése négy, egymásra épülő, egymástól minőségileg elhatárolható szakaszra bontható:
szenzomotoros,
műveletek előtti,
konkrét műveleti,
formális műveleti szakaszok.
Piaget szerint a gyerekek nem passzív befogadói a világ ingereinek.
A gyerekek próbálkozásaik, érzékelésük, tapasztalataik segítségével saját megismerő mechanizmusukat alakítják, építik.
Elméletével sokan nem értenek egyet. Számos kísérletet végeztek annak bizonyítására, hogy az általa formálisnak nevezett problémákat a 12 év körüli életkornál korábbi életkorban is meg lehet ismerni. Mindennek ellenére az ő felosztását tekintik a fejlődésről való gondolkodás alapjának.
Piaget ismeretelméletével nem csak az addigi haladó reformpedagógiai nézetek rendszerbe foglalását végezte el, hanem alapot teremtett az őt követő legmodernebbnek tekinthető tanulásfelfogások kialakulásának, amit munkatársai, tanítványai hoztak létre.
Jean Piaget a konstruktivista ismeretelmélet megalapozója.
Nahalka István szerint Piaget ismeretelmélete, a genetikus episztemológia, mintegy megalapozta a konstruktivizmus elméletét.
A Piaget által ismertetett belső megismerő mechanizmus (kognitív struktúra) fejlődése egy olyan folyamat, amelyben e rendszer és a valóságból érkező információk kölcsönhatása biztosítja a fejlődést.
Szerinte a megismerés a való világ viszonyainak cselekvés segítségével történő belsővé válása.
A tudás tehát nem egy tiszta papíron megjelenő lenyomat, hanem
az aktív tevékenység eredményeképpen létrejövő,
a környezetére reagáló rendszer.
A konstruktivista tanuláselmélet szerint tudásunk nem más, mint konstrukció (építés) eredménye, vagyis a tanuló (gyermek, felnőtt) ember egy világot (világnézetet, világlátást) épít magában.
A tanuló emberben felépülő világ azonban nem passzívan épülő rendszer, hanem kölcsönhatásba kerül a külső tapasztalatokkal. Így aztán a belső világ a további tapasztalatok szervezője, befogadója, értelmezője lesz.
"A tanulás eszerint nem más, mint állandó konstrukció, a belső világ folyamatos építése. Amikor tanulunk, akkor az elsajátítandó információt értelmezni próbáljuk. Ez az értelmezési folyamat a korábban már elsajátított ismeretek bázisán zajlik. Ezért a konstruktivista tanuláselméletben fontos szerepe van a megelőző tudásnak. Ha a megelőző tudás kellően szervezett, mozgósítható, könnyen előhívható, akkor esély van arra, hogy az új információ értelmezése sikeresen lejátszódjék, s a tanulás folyamatában a tudat mintegy lehorgonyozza a meglévők rendszeréhez az új tudást."
E tanuláselmélet nem különböztet meg – és főként nem állít egymással szembe – ismereteket, készségeket, képességeket, ennél fontosabbnak tartja a tudás építését.
A különböző tanulási formák az alapján alakulhatnak ki, hogy a kognitív rendszer (megismerő mechanizmus) milyen viszonyban van az új információval.
A sikeres tanulásnak, az új tudás lehorgonyzásának, belsővé válásának fontos feltételei vannak. Az egyik feltétel a motiváció, hogy a tanuló akarjon tanulni, akarja véghezvinni az értelmezési folyamatot. A másik feltétel, hogy az új információ illeszkedjen a már meglevő belső világhoz, azzal ne legyen ellentmondásban. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek bonyolult folyamatok játszódhatnak le, és eredményül különböző tanulásmódok, vagy tanulásnak nem nevezhető tevékenységek alakulnak ki.
Komenczi Bertalan összehasonlítása
hagyományos oktatás ----- konstruktivista tanulásfelfogás
Az oktatás tradicionális gyakorlata ún. rendszerközvetítő tanítási-tanulási környezetet alakít ki.
A tudástartalom tantárgyakba rendezve, azokon belül is jól elhatárolt kis egységekre szétbontva, kész rendszerként vár arra, hogy átvitele a tanulóba megtörténjen.
A tanár az aktív tudásközvetítő fél, a didaktikai vezető.
A tanuló befogadja az ismereteket, passzív.
A tananyag a valós élethelyzetek kontextusából kiemelve, steril, elszigetelt egységként jelenik meg.
A tanulás zárt, lineáris szekvenciájú és mechanikus folyamat, amelynek vezető médiuma az írott tankönyv.
A folyamat kívülről vezérelt és gyakran félelemmotivációval terhelt.
Az értékelés többnyire a tanulási folyamat végén, attól elkülönülten történik.
A sikertelenségtől való félelem gyakran eredményez frusztrációt.
A frontális oktatás és a kész tudástartalmak átadása a tanulótól alkalmazkodást és konformizmust igényel.
Az engedelmes adaptáció a kreativitás érvényesülését és fejlődését visszafogja.
A hagyományos oktatás gyakori problémája az, hogy a kialakult tudás sokszor nehezen mobilizálható, csekély átviteli és alkalmazhatósági értékkel.
A rendszer intézmény- és tanárközpontú, általában tekintélyelvű és az instrukció elsődlegességére épül.
Komenczi Bertalan összehasonlítása
hagyományos oktatás ----- konstruktivista tanulásfelfogás
Az oktatás tradicionális gyakorlata ún. rendszerközvetítő tanítási-tanulási környezetet alakít ki.
A tudástartalom tantárgyakba rendezve, azokon belül is jól elhatárolt kis egységekre szétbontva, kész rendszerként vár arra, hogy átvitele a tanulóba megtörténjen.
A tanár az aktív tudásközvetítő fél, a didaktikai vezető.
A tanuló befogadja az ismereteket, passzív.
A tananyag a valós élethelyzetek kontextusából kiemelve, steril, elszigetelt egységként jelenik meg.
A tanulás zárt, lineáris szekvenciájú és mechanikus folyamat, amelynek vezető médiuma az írott tankönyv.
A folyamat kívülről vezérelt és gyakran félelemmotivációval terhelt.
Az értékelés többnyire a tanulási folyamat végén, attól elkülönülten történik.
A sikertelenségtől való félelem gyakran eredményez frusztrációt.
A frontális oktatás és a kész tudástartalmak átadása a tanulótól alkalmazkodást és konformizmust igényel.
Az engedelmes adaptáció a kreativitás érvényesülését és fejlődését visszafogja.
A hagyományos oktatás gyakori problémája az, hogy a kialakult tudás sokszor nehezen mobilizálható, csekély átviteli és alkalmazhatósági értékkel.
A rendszer intézmény- és tanárközpontú, általában tekintélyelvű és az instrukció elsődlegességére épül.