Recomendados
Recomendados
Mais conteúdo relacionado
Semelhante a Konstruktiv pedagogia
Semelhante a Konstruktiv pedagogia (20)
Mais de Bedő Ferenc
Konstruktiv pedagogia
- 1. January 30, 2015 Bedő Ferenc szaktanácsadó Miért kell nekünk a konstruktivizmus? A módszertani megújulás esélye
- 2. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. „A matematika tanításának legelterjedtebb formája az iskolai tanóra, amelyen a pedagógus, mint az információ legfőbb forrása, a matematikai ismereteket az oktatási folyamat segítségével valamilyen módon átviszi a tanulókba. Ez az átvitel – ha mércének a matematikai megértést tekintjük – egyáltalán nem működik jól. A hiba lehet az információforrásban, az átvitel folyamatában, vagy az információ átvevőjében. Az is lehetséges, hogy a matematikai információk továbbítására az osztálytanítás egész rendszere alkalmatlan.”
- 3. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. „A matematika tanításának legelterjedtebb formája az iskolai tanóra, amelyen a pedagógus, mint az információ legfőbb forrása, a matematikai ismereteket az oktatási folyamat segítségével valamilyen módon átviszi a tanulókba. Ez az átvitel – ha mércének a matematikai megértést tekintjük – egyáltalán nem működik jól. A hiba lehet az információforrásban, az átvitel folyamatában, vagy az információ átvevőjében. Az is lehetséges, hogy a matematikai információk továbbítására az osztálytanítás egész rendszere alkalmatlan.”
- 4. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Építsük fel a matematikát „A matematika tanításának legelterjedtebb formája az iskolai tanóra, amelyen a pedagógus, mint az információ legfőbb forrása, a matematikai ismereteket az oktatási folyamat segítségével valamilyen módon átviszi a tanulókba. Ez az átvitel – ha mércének a matematikai megértést tekintjük – egyáltalán nem működik jól. A hiba lehet az információforrásban, az átvitel folyamatában, vagy az információ átvevőjében. Az is lehetséges, hogy a matematikai információk továbbítására az osztálytanítás egész rendszere alkalmatlan.” Dienes Zoltán - 1960
- 5. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Kihívások és problémák A valódi alkalmazóképes tudás hiánya A gyerekek egyéni ütemű haladása
- 6. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Alkalmazóképes tudás hiánya PISA vizsgálat eredményei Ismeretek más problémahelyzetben Mi a fontosabb? ismeretek készségek, képességek
- 7. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Alkalmazóképes tudás hiánya Tudás ismeretek készségek rendszere képességek Tudás – kompetenciarendszer Kulcskompetenciák Digitális írástudás
- 8. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Egyéni haladás - differenciálás Tercsi Nem merte megérinteni az egeret
- 9. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Egyéni haladás - differenciálás LapodaLogo tesztelő csapata Teri Livi Csabi Rita Tomi Bogi Viki Tomek Szivó Ricsi Pisti Bence
- 10. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Módszertani váltás Frontális osztálymunka Hagyományos oktatás helyett Gyerekeknek megfelelő tanulási környezetben (mikrovilág) Gyermekek által vezérelt tudásszerzés (tudásépítés)
- 11. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Konstruktív informatikaoktatás A gyerekek, informatikai tudásukat a nekik megfelelően kialakított környezetben (mikrovilágban), a saját, – számukra fontos – problémájukkal foglalkozva, aktív, alkotó, felfedező tevékenység során szerzik meg. A tanulás, mint tudásépítés (konstrukció) mindig a gyerekek által irányított módon, hiteles problémahelyzetek megoldása közben, felnőttek által jól megszervezett és segített módon zajlik. A gyerekek tehát nem együtt haladnak???
- 12. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Differenciált - egyéni haladás megelőző tudás heterogén - homogén tanulócsoport azonos időben más-más tevékenységet Minden tanuló akkor kapja meg a továbblépéshez szükséges ismeretet – építőanyagot – amikor arra munkájában szüksége van. Így a legnagyobb esély arra, hogy az új információ a kognitív struktúrába beépül, és valódi tudássá válik
- 13. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Hátrányos helyzetű tanulók Hátrányos helyzetű gyerekek Roma gyerekek Sajátos nevelési igényű gyerekek Tanulási, beilleszkedési, viselkedési zavaros gyerekek Ő már ott Én még itt
- 14. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. Hogyan? Milyen módon tervezzük meg a tananyagot? Milyen környezetben tanuljanak a gyerekek? Milyen módon szervezzük a tudásépítő folyamatot? Milyen szerepet játszik a folyamat során a tanár? Milyen legyen a tudásépítést segítő (nyomtatott és digitális) taneszköz? Milyen módon lehet nyomon követni a gyerekek fejlődését? Milyen módon lehet a tudást értékelni?
- 15. January 30, 2015 Logo Alkotótábor 2004. "Nem sok értelmét látom ugyanis annak, hogy a tegnap számítógépén a közelmúlt szoftvereit futtatva a tegnapelőtt pedagógiai módszereivel próbáljuk meg a jövő intelligens informatikai rendszereinek használatára képessé tenni a gyerekeket." Komenczi Bertalan
Notas do Editor
- A pedagógiai viták során még sokszor egymásnak feszülnek az érvek, az ismeretek vagy a készségek, képességek elsődlegességéről. Azonban a legújabb elméletek által adott válaszok nem kívánják kinyilvánítani egyik elem prioritását sem. A tudást, az ismeretek, készségek, képességek speciális rendszerének tekintik, amelyek a gyerekeknek nem igazán adhatók át hatékonyan a hagyományos tanítási módszerekkel. A pedagógusok nap mint nap találkoznak azzal a frusztrációval, hogy az általuk valóban lelkiismeretesen elmondott, átadott, „leadott” tananyagot a gyerekek nem tudják „visszaadni”, vagy ha esetleg képesek is a reprodukálásra, akkor egy más kontextusban, megvilágításban, életszerűbb helyzetben nem tudják alkalmazni, használni. Hiányzik az alkalmazóképes valódi tudás, nincsenek meg a valódi kompetenciák, különösen a kulcskompetenciák hiányáról számolnak be a felmérések.
- 1. A gondolkodás fejlesztése problémamegoldó gondolkodás (Pl.: az életből vett problémák lényegének megértése, a megoldás keresése szempontjából fontosnak tűnő tények és körülmények kiválasztása); induktív gondolkodás (Pl.: a konkrét megfigyelések adatain alapuló következtetések megfogalmazása és ellenőrzése); deduktív gondolkodás (Pl.: a logikai képességek életkoronként változó módszerű fejlesztése); korrelatív gondolkodás (Pl.: a valószínűségen alapuló természettudományi és társadalomtudományi törvényszerű- ségek felismerése és értelmezése); analógiás gondolkodás (Pl.: az analógiák felismerésén alapuló problémamegoldások gyakorlása); kritikai gondolkodás (Pl.: a rendelkezésre álló ellentmondásos információk értékelésén és kritikáján alapuló állí- tások megfogalmazása. Ellentétes álláspontok egyenértékű megismerése, védelme és cáfola- ta, a két oldalon egymást váltó szereplőkkel.). 2. A megismerési képességek fejlesztése információszerző és -feldolgozó képesség; az ismeretek új helyzetekben való alkalmazásának képessége; kommunikációs képesség; szövegalkotási képesség; a mindennapi gyakorlati élethelyzetekben történő eligazodás; az önálló ismeretszerzéshez szükséges képességek. 3. A személyes értékek tudatosítása, a tanulást segítő érzelmi és motivációs tényezők megerősítése a személyes képességekbe vetett hit; az ismeretszerzés iránti belső motiváció; belső értékrend és értékek felé való orientálódás; együttműködési, döntési és életvezetési képesség; a megismerés konkrét tartalmának és módjának kiválasztásában való aktív közreműködés igénye.
- Világosan látható, hogy az iskolai oktatásban, (különösen néhány tantárgyban) a hagyományos, frontális osztálymunkával operáló oktató munka előbb-utóbb tarthatatlanná válik. A gyerekek differenciált haladása nem kerülhető meg. Különösen, az erősen heterogén összetételű csoportok esetén jellemző ez, de már három-négy gyereknél több tanuló együtt haladása is illúziónak tűnik. A jelzett különbségek különösen megfigyelhetőek lettek a falusi iskolákban, ahol sok helyen jelentős a hátrányos helyzetű – köztük a roma – gyerekek aránya. Ugyanakkor jelen vannak a hátrányok nélkül – sok esetben jelentős előnyökkel – érkező tanulók is. A nagyon sokszor óriási mértékű egyéni különbségek különösen az olyan tantárgyakban jelennek meg élesen, ahol az ismeretátadás mellett jelentősebb szerepe van a készség és képességfejlesztő tevékenységnek. Az informatika tantárgy tanítása során szinte minden kezdő csoportban tapasztalom, hogy megjelenik a két végletet képviselő gyerek. Olyan tanuló, aki otthon az adott időszak legmodernebb technikai színvonalának megfelelő számítógépet használja – olyan szinten, ahogy azt az őt tanító néhány más szakos pedagógus csak szeretné, – osztálytársa pedig még nem mer hozzáérni a billentyűzethez vagy az egérhez. A két véglet közt álló gyerekek, – legyenek azok tízen, vagy húszan, – sem tekinthetők egyforma egyénekből álló homogén tömegnek.
- A konstruktivizmus, mint a legmodernebbnek nevezett tanulásfelfogás egyre nagyobb teret követel magának napjaink korszerű pedagógiájában. Az oktatási program alapvetően a konstruktív pedagógia lehetőségeit használja ki ezért konstruktivista informatikaoktatásnak neveztem el. A konstruktivista oktatás talán legszabatosabb megfogalmazását a szakirodalomból idézem: "Az oktatás konstruktivista elmélete abból a feltételezésből indul ki, hogy a gyermek aktívan vesz részt személyiségének, belső világának kiépítésében, a tanuló saját tudását nem kész rendszerként veszi át, hanem azt aktív "konstrukcióval" saját maga hozza létre. Ennek megfelelően olyan tanulási környezetet kell létrehozni, amely tág teret biztosít a tanuló öntevékenységének. Ehhez a tanuló belső kognitív és emocionális feltételrendszerének folyamatos aktivitását kell elérni. Erre az a legmegfelelőbb módszer, ha valósághű problémahelyzeteket hozunk létre és a megoldás-megfejtés során a szükséges mértékben segítünk a tanulónak. A folyamat főszereplője tehát a tanuló, a tanári segítség az ő szükségletéhez alkalmazkodik. A tanulási környezet megfelelő kialakításával elérhetjük azt is, hogy adott problémakör többféle kontextusban, különböző perspektívákból megközelítve jelenjen meg. Ezzel növelhetjük annak a valószínűségét, hogy a megszerzett tudás kellően rugalmas lesz ahhoz, hogy változó feltételek közepette is használható legyen.” A megvalósítandó oktatási programban a gyerekek a számítógépet (produktív és megismerő) munkájuk megkönnyítésére alkalmas eszközként használják. Munkájuk során tudásuk épül, számítógépes írástudásra, vagy információs technológiai jártasságra tesznek szert. Az elnevezésekkel lehet játszani, az azonban mindenképpen igaz, hogy olyan készségeik, képességeik fejlődnek, olyan attitűdjük alakul, amelyek a jelen kornak megfelelő legfontosabb kompetencia rendszert alkotják.
- Tudjuk, hogy napjainkban a tanulók megelőző tudása a legritkább esetben egyforma. Az iskolai tanulócsoportok különböző mértékben heterogének, de a leghomogénebb tanulócsoport is különböző egyénekből áll. Az általam kidolgozott oktatási elképzelés a fenti jellemzők mellett – természetesen saját területén maradva – megoldást kínál a jelenlegi oktatási rendszer legégetőbb problémájára, a differenciálás szükségességére. Vegyük szemügyre a rendszer legfontosabb sajátosságait: a gyerekek tanulása önmaguk által irányított, a felnőttek által segített módon folyik, a tanulási folyamat megfelelő környezetben zajlik, a tudás alkotó cselekvés során alakul ki. Érezhető, hogy a folyamat során nem fog minden gyerek azonos időben azonos tevékenységet folytatni, azonos ismeretelemekkel megismerkedni, és így tovább. A rendszert tudatosan úgy kívánom alakítani, hogy a tanítási folyamat mindezeket a lehetőségeket a gyerekek érdekében kihasználja. Amennyiben a differenciálást, mint legfontosabb követelményt figyelembe vesszük, akkor munkánk alkalmassá válik a hátrányos helyzetű és cigány tanulók, vagy a sajátos nevelési igényű tanulók által az oktatási rendszerbe hozott különbségeihez és egyéni sajátosságaihoz való alkalmazkodásra is. Megelőző kísérleteim és kutatásaim során tapasztaltam, hogy a hátrányos helyzetű és cigány tanulók tudásépítéshez előzőleg meglevő alapja, a hozott kognitív rendszer más. Nem rosszabbul működő, nem alkalmatlan a tanulásra, hanem más módszereket követel meg az oktatástól. Amikor a gyermekek közti különbségekre gondolunk és kívánunk alkalmazkodni, akkor óhatatlanul gondolnunk kell a sajátos nevelési igényű gyerekekre. Az ő esetükben szintén felfedezhetők a kognitív rendszerbeli különbségek, amikhez való alkalmazkodás elengedhetetlen. A differenciálás megvalósításával lehet megteremteni az igazi konstruktivista tanulási környezetet, hiszen így minden tanuló akkor kapja meg a továbblépéshez szükséges ismeretet – építőanyagot – amikor arra munkájában szüksége van. Így teremtődik a legnagyobb esély arra, hogy az új információ a kognitív struktúrába beépül, és valódi tudássá válik.
- Érezhető, hogy a folyamat során nem fog minden gyerek azonos időben azonos tevékenységet folytatni, azonos ismeretelemekkel megismerkedni, és így tovább. A rendszert tudatosan úgy kívánom alakítani, hogy a tanítási folyamat mindezeket a lehetőségeket a gyerekek érdekében kihasználja. Amennyiben a differenciálást, mint legfontosabb követelményt figyelembe vesszük, akkor munkánk alkalmassá válik a hátrányos helyzetű és cigány tanulók, vagy a sajátos nevelési igényű tanulók által az oktatási rendszerbe hozott különbségeihez és egyéni sajátosságaihoz való alkalmazkodásra is. Megelőző kísérleteim és kutatásaim során tapasztaltam, hogy a hátrányos helyzetű és cigány tanulók tudásépítéshez előzőleg meglevő alapja, a hozott kognitív rendszer más. Nem rosszabbul működő, nem alkalmatlan a tanulásra, hanem más módszereket követel meg az oktatástól. Amikor a gyermekek közti különbségekre gondolunk és kívánunk alkalmazkodni, akkor óhatatlanul gondolnunk kell a sajátos nevelési igényű gyerekekre. Az ő esetükben szintén felfedezhetők a kognitív rendszerbeli különbségek, amikhez való alkalmazkodás elengedhetetlen. A fentiekben láttuk, hogy az önálló, saját ütemben való haladás lehetősége az "átlagtól eltérő" – hátrányos helyzetű, cigány, sajátos nevelési igényű – gyerekeknél önmagában sem elhanyagolható előny. Azonban van egy olyan tényező, ami mindezek felett további előnyökkel kecsegtet. Ez az egyéni haladás során végzett produktív tevékenység motiváló hatása. Ilyenkor a gyerek saját ütemben haladva, saját kis világban, saját problémájával foglalkozik. Nem befolyásolja őt az a más tantárgyakban mindig frusztráló élmény, hogy Valaki „már” ott tart, „azt” is tudja; Ő pedig még csak „itt” tart és csak „ezt” tudja. Programunk megfelelő alkalmazása esetén Ő az „itt” tartásával is csoda dolgokat képes létrehozni, és mindegy, hogy a többiek éppen hol tartanak, mert a saját kis világban végzett munka mindenki számára sikerélményt hoz. Mindez feltétlenül kihasználandó lehetőség, hiszen így a tanulás első, kritikus szakaszában sikerélményhez, felfedezéshez, intellektuális örömhöz jut minden gyerek. Mindez aztán további feladatok kitűzésére, megoldására, ösztönzi őket, hosszú távon pedig pozitívan befolyásolhatja egész, tanuláshoz való attitűdjüket.