3. Az ókori Róma (I.e. 500 – I.u. 400)
• Arómai birodalmat katonai erő teremtette meg.
• a jog, a nyelvek, az építészet (görög
hagyományok, UTÁNZÁS!!!, reprezentatív és
célszerű egyszerre – paloták, színházak, arénák,
aquaduktok, viaduktok…stb. – görög kultúra
erős hatása),
• a művészet, a hadviselés terén egyaránt óriási
hatást gyakorolt Európa későbbi fejlődésére.
• Állam (szerkezet) kialakulása
• Évszázadokig béke és rend, virágzó
kereskedelem Kínával, Indiával… a Földközi-
tenger a szállítás fő útvonala
• A világbirodalom uralkodó osztálya a római
polgárság
• Római viselet = 1000 éven át a római szabad
polgár viselete
Északon Etruszkok (Toscana),
Délen görög gyarmatosítók a szomszédai
Kb. 1000 év
4. Férfiak és nők is viselték
• Egyszerű, (fehérneműt nem viseltek), helyette alsóruha a tunika,
(görög khitonnak felel meg)
• Utcán csak magában csak a rabszolgák hordták (felszabadultak-
nemezkalap)
• A görög khitonnak felel meg
• Nők és férfiak egyaránt hordták, ház körül viselték, ujjatlan v.
rövidujjú, vállon, oldalt összevarrva, csípő felett öv,
• Férfiaknál térd alá ér, nőknél bokáig, nyers színű
• Az egyszerű nép szürkét v. feketét visel,
• A győztes hadvezér fehéret arany pálmalágakkal díszítve (tunica palmata,
bíborvörös lábbelivel)
• A lovagok fehéret keskeny bíborcsíkkal (clavus)
• A szenátorok fehéret széles bíborcsíkkal (tunica laticlavia)
• A dolgozók barnát,
• A katonák rövidet viseltek
• A tunikára öltötték a TÓGÁT (himation továbbfejlesztése)
1. TUNIKA
5. • A görög hümationnak felel meg, annak
továbbfejlesztése, de nem “háziszőttes”,
hanem finom kelme, később selyem
• Eleinte gyapjú – eredeti sárga színben –
közönséges toga
• Színe a viselője rangját jelezte
• A császár, hivatalnok, germek tógája fehér,
(fehérített), bíborral szegélyezve
• A gyásztóga fekete
• A vádlottaké piszkos szürke
• A tóga tudatos ruhaművészet
(Két körszelet hosszában összevarrva
(5-6 m is lehetett)
mélyárkú vagy lapos redők?
Szabott ruhadarab
2. TÓGA A szabad férfiak nemzeti viselete
6. Hossza háromszoros, szélessége kétszeres embernagyságú, 5-6 m x 3,5 m
1. Felvétel előtt hosszában félbe hajtották, megredőzték, és a hátukra terítették
2. Átvetették a bal vállon úgy, hogy az egész hossz egyharmada elöl lógjon
3. A másik felét a jobb kar alatt előre hozták és a bal vállon hátra vetették (az anyag a bal kart
szinte teljesen betakarta)
4. Végül a háton fekvő részt a bal vállra húzták, az elöl leeresztett harmadot
pedig a mellen felhúzták és buggyosan visszaejtették. Ez a buggyos rész a
sinus és zsebnek használták.
A tóga alatt sokszor csak ágyékkötőt vagy rövid tunikát használnak.
7. A tóga elrendezése tudomány, sokszor nem maguk öltöznek,
rabszolgákat képeznek ki a redőzésre. A szónok redőit rendezi: beszéd tárgya, váltása,
hangneme szerint. A győzteseké arany pálmaágakkal díszített fehér, később kínai
selyemből készült.)
Költséges holmi, kényelmetlen, semmittevő hatalmasok viselik (rabszolgák, saját sereg stb.)
8. • Végül a tóga szabása bonyolulttá válik, az anyag hihetetlenül nagy és
kezelhetetlen, új, könnyebb anyagokra van szükség. (KERESKEDELEM-SELYEM-
SELYEMÚT-TITOK-DRÁGA- leheletszövedék a neve)
• Divat a szabásban, redőzetben, lapos/mélyárkú,
• Szónok rendezi redőit, ha:
• beszéde tárgya, milyensége változni fog, más témára tér, hangnemet vált
• Redőkbe szedett, varratlan ruhadarabok = egyéni divat
• Martialis: korai dandy (7-szer, minden fogáshoz átöltözik)
https://www.youtube.com/watch?v=0EyStjkII-Y
9. 3. Lacerna
• (csuklya nélküli, katonák és szegények, tóga felett esős
időben hordták) Színes anyagból is készültek lacernák
mégpedig a divat parancsára. Minthogy a módosabb, kézi
munkával nem foglalkozó római férfi csak fehér ruhát
viselt, öltözködésének egyhangúságát a színes lacerna
enyhítette.
• Sagum/cucullus (csuklyával kiegészített “poncho”, a
légionárusok Gakkiából hozták) Rossz időben a rómaiak a
vállukra vetették és vállon kapoccsal erősítették meg.
Nemcsak hűvös esős időben viselték, hanem a
kényelmetlen tóga helyett máskor is szívesen vették fel
a tunika fölé.
4. Sagum
10. A nők viselete
A római nő ruházata három darabból állott:
a tunica, a stola és a palla (flammeum)
• A TUNIKA:
• Csak a rabszolgák hordták UTCÁN magában
• A görög khitonnak felel meg
• Nők és férfiak egyaránt hordták, ház körül viselték, ujjatlan v. rövidujjú, vállon, oldalt
összevarrva, csípő felett öv, térd alá ér, (nőknél bokáig), fehér színű, finom
pamutvászon
• A STOLA: tunikaszabású, színesre festett, földet seprő, a férjes római asszonyok
(tiszteletreméltó matrónák) megkülönböztető jele –viselete.
• A stola gazdagon díszített ruhadarab, olykor hátul hosszú uszálya, néha ujja is volt.
Rendszerint övvel viselték. Oldalán nem varrták össze, hanem dísztűvel (fibula)
erősítették meg, mellük alatt pedig övvel szorították a testükhöz.
•
• A PALLA: finom gyapjúköntös, téglalapalakú, színes, de sosem világos, kisebb,
könnyebb ruhadarab. Sálnak felelt meg, melyet a vállra borítva köpenyszerűen viseltek
a stola felett. Mind a stola, mind a palla változatos színekben, különböző anyagokból
készült, s gyakran díszítették hímzésekkel, aranyszálakkal. (pamutból, drága
selymekből)
• FLAMMEUM=FÁTYOL: alkalmi viselet, hátul, a fejdíszről engedték le.
11.
12. • Lábukon sarut (calceus) viseltek.
• A saru formája ugyancsak árulkodott viselője rangjáról és állásáról. (A patríciusok és
az előkelő hivatalnokok saruja piros bőrből készült, s ezüst vagy elefántcsont félhold
díszítette. A senatorok saruja fekete bőrből készült holdacska nélkül.)
• A római férfi otthoni lábbelije csak egy egészen könnyű – görögöktől átvett –
szandál volt.
• A katonák csizmát viseltek (etruszk örökség), de ez nem azonos azzal a teljesen zárt
lábbelivel, amit ma csizmának nevezünk. (A talpát vastag, hegyes szögekkel verték
ki, a felsőrészt bőrszíjakból fonták, így erősen tartotta a bokát, de szabadon
hagyta a lábujjakat, hogy a hosszú meneteléskor ne törjön.)
calceus
13. • A rómaiak évszázadokon keresztül (a császárság koráig) hosszú hajuk volt,
• Szakállukat nem borotválták. Cicero korában divatban volt a gondosan
ápolt szakáll, viselőjére azt mondták: bene barbatus („jól fésült”).
• A gyermek ifjúvá serdülését arca pelyhének nyírása is jelezte, ilyenkor az
összegyűjtött hajat tokba helyezve, valamely istennek felajánlották
(depositiobarbae), a gazdagok az aranyhüvelyt sem sajnálták az efféle
alkalmakra, a szegények egyszerű üvegtokkal is beérték.
• A császárkorban jött divatba a parókaviselés, hogy a kopaszságot elrejtsék, bár
gyakran a kopasz fejrészt egyszerűen befestették.
• Germán rabszolgák szőke haja inspirálta a szőkítést, hajfestést
14. • Szakálldivat változik, szürkülni kezd, levágják, a szakáll a fiatalság jele. Hosszú szakáll a
tudós, szellemi munkát végző ismertető jele
• Kecskefaggyú-bükkfahamu-szappan=vörös haj a dívat,
• Arc-, ajak-, szemöldök-, szempilla festés, púder, lábszőrtelenítés
• Fehér festék arcra, tompa kék az erekre (?!)
15. (Marcus Valerius) Martialistól megtudjuk, hogy a szép jelző
kiérdemléséhez elengedhetetlen az illatos, göndör fürtökbe sütött
haj és a szőrtelen, sima kar is. Viszont élesen kritizál minden
túlzást; egy másik helyen gúnyosan beszél egy ifjúról, aki hajának
illatával betöltötte a Marcellus színházat vagy éppen a nőkről, akik
túlságosan sok arcfestéket használnak és „saját” arcukat nem
mutatják:
Ovidius jeleníti meg a legfinomabban megengedő és egyszerre
kárhoztató hozzáállása kettősségét. Megengedő, hiszen
hosszadalmas és minden részletre kiterjedő szépségápolási
recepteket és tanácsokat nyújt fiatal lányoknak, de szembeállítja
korának nőivel a régi korok „rubicunda” asszonyait, akik a tisztes
munkától váltak pirospozsgássá, nem a szépítőszerektől, hogy
aztán újra felmentse őket, tudván, hogy „nem illetlen, hogy
ennyire tetszeni vágytok, mert hisz e században szépek a férfiak is”,
amely megjegyzésével saját nemét is kárhoztatja.
16. A katonák viselete
• Tunika a védőfelszerelés alatt
(mellvédek, sisakok stb.)
• Magasra felszíjazott szandál
• A fejüket és testüket a sisak (cassis,
galea), a páncél (lorica) és a vasalt
szélű, fából készült, bőrrel bevont
védőpajzs (scutum)
• A ruházat fontos része volt a katonai
öv (cingulum militare), amelyre rá
volt erősítve a rövid kard, a tőr és a
kés. A hosszú kard, amelyet a lovasok
és később a gyalogosok is használtak,
egy vállon lévő bőrövre volt erősítve
(balteus). A cipő, amelyet viseltek,
bőrszandál volt (caligae), vas
szögecsekkel megvasalva.
