A Lokalitás Esélyei - Varga Csaba

1. Varga Csaba “Isten adjon a filozófusnak betekintést abba,
ami ott hever mindannyiunk szeme el tt.”
L. Wittgenstein
A lokalitás esélyei
1.
Az ezredforduló nekünk most jelképes, mert azt feltételezzük, hogy véletlen – vagy nem
véletlen – egybeesésként az ezredforduló valóságosan is korszakforduló, vagy ennél is több,
de utódainknak már egy-két évtized múlva is a túlhaladott múlt egy érdektelen – vagy esetleg
valamiért érdekes – darabja lesz. Érdekes talán akkor lehet, ha igazolódik az a feltételezésünk,
hogy a globális világ most nem egyszer en megfejthetetlen káoszként fortyog, hanem
villámcsapásként mutatja a korszakforduló irányát.
Nem várjunk többet: csak az irányát. A jöv arcvonásai, szemvillanásai csak utólag, már
múltként fényképezhet k le. Nincs senki, aki tudatában lenne azoknak az ismereteknek,
amelyek a láthatatlan jöv t majd jelenként megragadják. De talán annyi sejtésünk nekünk is
lehet, mint az egykori vagy kés bbi Kolumbuszoknak, hogy az új kontinens – a mindenkori
Spanyolországból nézve – nyugatra van.
Jelképesen Nyugatra. Földrajzilag a jöv akár ellentétes irányban is lehet.
Hajózzunk hát Nyugatra! Ezzel nem azt mondom, hogy az új Amerika most is, mint a 17.
században valami elképzelhetetlen, fantasztikus kánaánnal fogad minket. Csak az irányt
sejthetjük, ha jól sejtjük, de arra nincs garancia, hogy partot érünk vagy a Part, ahol el ször
kikötünk és megtelepszünk, angyali, tündökl és békés tájjal fogad minket, ám azt a reményt
sem adom fel, hogy a jöv felé hajózás a világtörténelem egyik újabb révébe vezet minket.
Lesz part és lesz kikötés.
A kronologikus id mostani fordulója nekem azt mondja, hogy a jöv villámcsapásként már
közénk vágott és ezért nincs miért meglep dni azon, hogy a villámcsapás miatt legjobb
barátaink is kétségbeesve kiáltoznak. Hiszen “csak” ezért félnek: nincs part és nem lesz
kikötés. A félelem akkor lesz könnyen úrrá rajtunk, ha a félelem okát nem vagy rosszul
nevezzük meg; de végül is nézzünk csak körbe, az ezredfordulón átléptünk és minden
riadalom ellenére a világvége mégsem következett be.
A félelem egyik oka, hogy a magyar értelmiség nem definiálja a globális világot és nem méri
fel, hogy a globális világban mi lehet a lokális világok szerepe, továbbá a magyar társadalmi
tudat - bels szorongásoktól zötten - a mai szegényes tömegtudatnak nem kínál fel szellemi
kapaszkodókat a világmagyarázathoz. Ez a jöv tlen köztudat.
1

2. Itt vagyunk hát az ezredfordulón, jobbára anélkül, hogy a globális világról – végtelen
tengerként – térképeket rajzolnánk, hogy ezáltal hajózhatóvá tegyük.
Ha Magyarországot kicsit távolról és magasból nézzük, azt látjuk, hogy lelkes és
hivatástudattal rendelkez – minek is nevezzük ket? – lokalisták, regionalisták megpróbálják
óvóan magukhoz ölelni, pátyolgatni a helyi kis világokat. Bátorítandó magatartás. Csak van
egy paradoxona: gyakran maguk sem hisznek abban, amiben hisznek. Az életvilág számukra
mindenekfölött a lokalitás világa, amely századokon keresztül kibírt minden megpróbáltatást,
ezért a helyi történelmek, a helyi hagyományok, a helyi akaratok szent ereklyeként
meg rizend k. Nincs is ezt miért vitatni.
De ha ebben hisznek, akkor abban miért kételkednek, hogy van életakarat és életképesség a
folytatásra is?
Ez a gondolatsor nem akar egyebet, mint megnevezni a jöv – közénk vágott –
villámcsapását, azaz azt az új – most már térid ben értelmezend – valóságvilágot, amely új
er térként körbeveszi Magyarországot és körbeveszi új Magyarországként a bels lokális
világokat. Ha a globlokál (globális-lokális) világban új típusú központok vannak, akkor
szükségképpen új lesz a vidék helyzete, mozgásformája is. Ha tehát minden másképpen van,
aligha használhatjuk eddig világérzeteinket, világmentalitásainkat; nincs más út, mint vissza a
kezd szavakhoz és el re a legújabb fogalmakhoz. De ebben kivételesen nincs semmi új:
ismét újragondolandó minden. Eltévedni persze ugyanúgy lehet az újragondolásban, mint a
szeretett régigondolásban.
2.
Ha a globális világról már az egész világ beszél, ez nem jelenti azt, hogy a világközpontokban
készen lenne a globalitáselmélet. Egyáltalán nincs készen. Ennél talán csak az a meglep bb,
hogy noha már a félvilág beszél a globális és a lokális világ kívánt egyensúlyáról, de a
lokalitáselméletnek még a körvonalai sem látszanak. Itthon sem.
Ameddig nincs lokalitáselmélet, sajnálom, addig nem lehet megmondani Magyarországon
sem, hogy a kisebb-nagyobb lokalitásokat (településeket, kistérségeket, régiókat) milyen
irányban, milyen stratégia szerint fejlesszük.
Ett l persze bárki hiheti, hogy mindent ért és számára nem jelent problémát, hogy
megfogalmazza egy-egy aprófalú vagy több megyét átfogó régió jöv képét és fejlesztési
koncepcióját. Ebben sincs új: a felkészületlenség önbizalommal társul.
Evvel a gyanútlan vagy már gyanútól terhelt hittel hittel szemben magam csak azt ajánlhatom,
hogy vizsgáljuk meg a globalizáció és lokalizáció – általam végiggondolt - fogalmát.
Legalább az alapfogalmakról induljon meg a párbeszéd. Ma ezek a kezd és az utolsó szavak.
Dühöket, szereteteket kiváltó kategóriák; a lokalizáció hátán hozza a múltat, a globalizáció
fénycsóvát dob a jöv re – hogyan is lesznek meg együtt?
2

3. A globalizáció
a földi civilizáció fokozatos egységesülése, a legfejlettebb (els ) világ az ezredvégen magas
szinten egységessé válik és evvel meger síti uralkodói státuszát; az utolsó két évtizedben az
egységesülés eléri a harmadik világot is; a földi civilizáció el ször válik egységes
funkcionális rendszerré, amelyben a régiók és települések, mint a lokalizáció hordozói
azonban önállósulnak. A globális világban szabaddá válnak a régi (gazdaságilag hatalmilag)
alávetett országok és régiók, miközben új alávetettségbe sodródnak, s t maga a globális világ
is szembesül azzal, hogy csak sajátos, alávetett része az univerzumnak; a globális világok és a
lokalitások között kialakul a szubregionális és nemzeti közvetít rendszer. A globalizáció így
több szint funkcionális rendszer, amelyben vannak totálisan és részlegesen globális
folyamatok és struktúrák, majd a nemzetek feletti szubregionális és nemzetállami szintek
egyrészt alávetettek a globalizációnak, de másrészt módosítják a globális folyamatokat, végül
a nemzetállamokon belüli szinten, a lokalitásban a globalizáció ugyan elér minden
állampolgárt, miközben a lokalizáció funkcionálisan és aktuálisan sajátos, egyedi, önálló
arculatú egység. A globalizáci ó ezért a lokalitások valóságos és virtuális összekötése, spontán
egységesítése, ugyanakkor a lokalitások er sebbé válnak, mint a nemzetállami
alávetettségben; a magas globalizáció els aktuális kifejez dése a globális gazdasági-
pénzügyi rendszer, de az egész földi civilizáció csak az információs korban válik globálisan
egységessé és egységesítetté. A globalizáció nem pusztán funkcionális rendszer, hanem
legalább ilyen mértékben funkcionális (és funkcionalitáson túli) szellemi konstrukció, amely
egyfel l megtalálja saját pozícióját a transzcendens és univerzális világban, másfel l a földi
gondolkodásmódok és értékrendszerek egymásra ható hálózata, s t az egyéni és csoportos
egyedi, sajátos szellemek szabad világa. A globalizáció a harmadik évezred elején egy szerre
uralkodás és alávetettség, a tömegtársadalom és az egyedi lokális társadalmak együttese, az
egységesített tömegkultúra és az egész világra ható egyedi (nemzeti, regionális, helyi)
kultúrák hálózata. A globalizáció egységesül és funkcionálissá váló globális világ.
A fogalomról önmagában is könyveket lehet írni. Szeretném azonban azt elfogadtatni, hogy a
globális világ (se nem els sorban, se nem lényegében) nem pusztán globális gazdaság; s t ez
az új típusú (kifejlettségében új típust teremt ) világvalóság nem csupán anyagi-materiális
struktúrák együttese, hanem éppen ellenkez leg a mindig is globális földi civilizáció attól vált
funkcionálisan egységesült világgá, hogy szellemileg-tudatilag egységesül (de nem
egynem söd ) tudat- és tudásvilág. Egyszerre magastudat és tömegtudat.
Evvel azt a hipotézist szeretném er síteni, hogy a globalizáció nem egyszer en a
szubregionális gazdasági társaságokkal vagy nemcsak az egy csúcsközpontú globális politikai
struktúrákkal teremt új globális létmódot, hanem azzal a talán végleges totális
beágyazottsággal, hogy a földi globális világ csak része egy rajta túlmutató kozmikus és
transzcendentális világnak; és ugyanakkor ez a globális világ csak akkor m köd képes, ha a
különböz kontinensek és nemzetállamok “globális” (eddigi, hagyományos) alávetettségéb l
a lokális világok kiszabadulnak és relatív autonómiához jutnak.
3

4. Természetesen az a kérdés is feltehet , hogy miért éppen most kerülnek napirendre az új
fogalmak (globalizáció, lokalizáció, információs kor, stb.) definiálásai? Mannheim Károly az
Ideológia és utópiában azt mondja, hogy “az uralkodó gondolkodási formákat mind a
múltban, mind a jelenben épp akkor váltják fel új kategóriák, amikor az ket hordozó
csoportok társadalmi bázisa valamilyen értelemben kérdésessé válik és átalakul”. Mannheim
korához képest egyrészt az a különbség, hogy most nem egyes csoportok, hanem az egész
emberiség társadalmi bázisa, s t léte válik kérdésessé, másrészt ezzel párhuzamosan a
globális uralkodó csoportok globális háttere megkérd jelez dik és átalakul.
Miel tt az elemzést folytatnánk, el bb a lokalizációt próbálom meg definiálni:
A lokalizáció
a földi világ egységesülése során a globalizációt alkotó lokalitások önállósodása, relatív
autonómiája; a legfels szinten a világ egységessé válik, miközben a legalsó szinten
globálisan tudatosul az egyediség és az egyediség világszerte látható válik; a lokalizáció
egyszerre a korábbi helyi (zárt) egyediség elvesztése, átalakulása és az új (nem zárt) lokalitás
kiteljesedése. Az új lokalitás a sajátos térid -hálózatok felszabadulása és integrációja, avagy
régi alávetettségb l való kiszabadulás, miközben az új alávetettségekbe kerülés; a globalitás
és lokalitás egymás ellenfelei, miközben nem léteznek egymás nélkül. A második évezred
fokozatosan a regionális nagyhatalmak és az önállóságukat kivívó nemzetállamok korszaka
volt, amelyben a lokalitás egészen a második évezred közepéig elszigetelt, primitív kívül
maradás volt; a mai globalizációban viszont a nemzetállamok relatív autonómiáját
fokozatosan elszívják az új lokális világok. A lokális világban befejez dik az egyes
személyek individualizációja, amely a második évezredben elszigetelt funkciójú volt, miután
a nemzetállamok jelentették a világ “alját” (az akkori lokalitást) és a világalakító funkciókat
ezen a szinten gyakorolták. Az új lokalitás lényege az autonómiaszerzés a globális világban és
potenciálisan funkcióadás az eddig szereptelen individuumoknak. A lokalizáció annak a
globális folyamatnak a neve, amelynek keretében minden kontinensen a nagyon különböz
lokalitások közös “szabadságharcot” folytatnak a csoportos és személyes funkciókért, döntési
kompetenciákért; a regionális nagyhatalmak és önállósult nemzetállamok után így a földi
civilizációváltása azt hozza, hogy új f szerepl k születnek: a globális világ és a lokális világ.
Ezért a regionális világhatalmakat els sorban felülr l, a globális világ fel l, de a nemzeti
szintr l is, míg a nemzetállamokat felülr l és alulról, azaz a lokális világokból ellen rzik és
szabályozzák. (A lokalitás tehát visszafelé is közvetít.) Ezzel párhuzamosan a globális
településszerkezet alján lév struktúrák (a tanyáktól, az aprófalvakon keresztül a tengeri
szigetekig és az serdei “falukig”) kikerülnek az elszigeteltségb l és beemel dnek az
egységesed lokalitásba. A lokalizáció szintén globális szellemi folyamat, az egyén és saját
(lokális) közösségeinek sajátos tudata, amely a globális ”felettes ént l” függetlenedik. A
világtudatban a korábbinál sokkal nagyobb mértékben léteznek közös értékek, globálisan
ismert és tolerált gondolkodási tartalmak és formák, miközben az egyedi és egyediségüket – a
korábbinál másképpen, de jobban? – megtartó lokális tudatok fokozatosan világszerte ismertté
válnak. A globális tudat ismét kinyílik a transzcendens vallási és nem vallási szellemi
dimenziók felé, ezzel párhuzamosan az egyéni tudat (az igazi én, isteni én) kilép a társadalmi-
szellemi elzártságából, alávetettségéb l, manipuláltságából és sokoldalúan megélheti a
4

5. transzcendens-univerzális egységtudatot. A lokalizáció egységesül és funkcionálissá váló
egyediség.
A lokalitást egyszerre definiálom a globalizációhoz és a korábbi lokális létmódokhoz képest.
(Amint a globalizációt is a lokalitáshoz és a korábbi globalizációmódokhoz képest
vizsgáltam.) Az új lokalizáció tehát nem lehet azonos se a középkori, se az újkori
lokalizációval. A középkorban a lokális világok jelent s mértékben elszigetelt és zárt világok
voltak, miközben a vallások univerzális és transzcendens horizontot emeltek fölé. Az
újkorban az univerzális és transzcendens horizont elveszett, miközben a “transzcendens” ipar-
és kereskedelemvilág, majd legátüt bben a pénzvilág beemelte ket egy világméret
gazdasági vérkeringésbe. Ezt a folyamatot zárta be az utolsó harminc év mediatizált világa,
amely a gazdasági-piaci alávetettség után az egyirányú szellemi-tudati alávetettséget is
végrehajtotta. Ez volt a kés i modern és a posztmodern korszak.
Folyamatosan változtak így az alávetettségi létmódok, de az alávetettség nem csökkent. Az új
lokalitás tehát elvileg egyszerre lehet “új, más” alávetettségi mód, vagy ellenkez leg a
globalizáció eredményeképpen az alávetettség fokozatos vagy gyors felszámolása. Nem eleve
elrendelt egyik végkifejlet sem. Mindenesetre lokalizációról (a lokális világok
önállósodásáról) csak akkor beszélhetünk, ha felismerjük, hogy egyrészt nincs visszaút a
régebbi, államosított vagy a még régebbi (természetesnek látszó) lokalitásokhoz, másrészt
nem értünk el semmit, ha a globalizáció még a korábbi alávetettségeket is elpusztítja és ezzel
a lokális világokat a korábbinál is kiszolgáltatottabbá teszi. Ez egyébként azt jelentené, hogy a
modernizáció individualizálódása is véget ért.
Nekem tehát az a hipotézisem, hogy új lokalizáció van és a globális világ funkcionálisan is
m ködésképtelenné válik, ha a lokális világok nem önállósodnak és nem er södnek meg. A
globalitás- és lokalitáselmélet egyik kiinduló problémafelvetése így néz ki:
Lét- és gondolkodásmód típusok a globalizációban
Világszer-
kezet Globális kontinen- lokális
nemzeti
szintek kozmikus, tális közép-
planetáris (ma még (legf bb
Lét- és transzcen-dens nem teljes
európai (most csak a valóság
(most csak magyar)
gondolko- globalitás) az európai) és tudat)
dásmódok
Formafeletti
univerzum és az
létmódok,
isteni valóság
valóságok
5

6. Uralkodó
planetáris globális európai
létmódok,
valóság valóság globalitás
valóságok
Alávetett közép-
nemzeti lokális
létmódok, európai
létmód valóság
valóságok globalitás
Egyenrangú,
formatartó A jöv létmódjai
létmódok
Formafeletti Isteni
planetáris
gondolko- tudat,univerzális
tudat
dásmódok tudat
Uralkodó európai
globális
gondolko-
tudat
dásmódok tudat
nemzeti
Alávetett közép-
(és lokális
gondolko- európai
ország) tuda(ok)
dásmódok tudat
tudat
Egyenrangú
gondolko-
gondolko- A jöv
dásmódjai
dásmódok
Ez a táblázat jól mutatja, hogy ez a globalizáció csak földi jelenség, nem alakíthatja át a
formafeletti transzcendens és kozmikus világokat és gondolkodásmódokat, ugyanakkor – és
ezt se felejtsük el – a földi civilizáció a globalizáció el nyeként egységesebben és
funkcionálisabban léphet fel az univerzum és a planetáris világ minket érint konfliktusainak
megoldása érdekében. De ez ma még csak virtuális esély. A jöv azonban nem lehet más,
mint az uralkodó és alávetett létmódok (s t gondolkodásmódok) közötti különbségek
csökkentése.
Az egyik elméleti kérdésfelvetés szükségképpen az, hogy az uralkodás és alávetettség
viszonya végképpen eltüntethet , vagy valamilyen hierarchia – már csak funkcionálisan is -
szükségképpen megmarad? Hasonló dilemma: általában a létmódok és a gondolkodásmódok
alávetettsége ugyanolyan marad, vagy csak a gondolkodásmódok alávetettsége ugyan véget
érhet, de a létmódok között szükségképpen marad – szinte természetes módon – alapvet
eltérés? Ha a globális létmódok és a lokális létmódok relatív függetlensége egyszerre meg is
er södik, ez azonban nem jár okvetlenül együtt azzal, hogy a globális létmódok normális
funkciója végre az lesz, hogy megfelel létezési-m ködési keretet jelentsenek a lokális
világoknak.
Mindenesetre Magyarországon sem mondhatunk mást, mint azt, hogy központi feladat legyen
a lokális világok relatív önállósodásának szorgalmazása, segítése. Másképpen: az uralkodó
és alávetett létmódok lehet leg egyenrangúak legyenek, de azért nem lehetnek azonos
6

7. helyzet ek és azonos szerep ek.A következ táblázat már részletesebben tárgyalhatóvá teszi a
globális-lokális világok szerkezetét.
A VILÁGSZERKEZET F BB CSOPORTJAI ÉS EZEK
ELEMEI
Transzcendens “világ”
TRANSZCENDENS (isteni szellem “világa”)
Világegyetem
KOZMIKUS (einsteni térid “rendszer”)
Tejút galaxis
Naprendszer
PLANETÁRIS
Föld bolygó
Korlátozottan globális (a fejlett világ)
Globális-szigetek (pld: Ausztrália, Dél-
Afrika)
GLOBÁLIS Kontinentális (pld: Európa, Ázsia. Észak-
Amerika)
Globálisból egyel re kimaradtak (pld:
harmadik világ alsó fele)
Rész-kontinentális (pld: Közép-Európa)
KÖZVETIT RENDSZER Szubregionális (pld: EU-régiók)
(államcsoportok és államok) Nemzeti
Állami
Régió (államon belül)
Kistérség (településcsoport)
LOKÁLIS Település (város, falu)
Családok
EMBERI Egyéni szellemek
7

8. Egyéni szellemnélküliek
El ször is: a lokalitás tehát nem több és nem kevesebb, mint az individuális és a
szubregionális-nemzeti szint közötti szerkezeti elem. Ebb l az következik, hogy egy-egy
nemzetállam (bármennyire is kicsi vagy perifériális) nem tekinthet lokalitásnak és az egyén
személyes világát, mint a mindennapi valóság f h sének közvetlen világát se nevezzük
lokalitásnak. A globalizációban-lokalizációban gondolkodók hajlamosak a nagyrégiókat és
különösen a nagyobb (nemzet)államokat a globalizált struktúrák részének tekinteni. Magam
evvel nem értek egyet. A nemzeti, nemzetállami és részkontinentális szint sokkal inkább
közvetít szféra.
A globalizáció bármennyire mélyen behatol még a lokalitásokba is, a nemzetállamok ezeket a
hatásokat megtörik, módosítják, átalakítják, s t az új világrendben a kisebb-nagyobb államok
megpróbálják – részben a lokális világok akarata szerint – befolyásolni a globalizáció menetét
és er terét. Talán azt mondható, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a nemzetállamok
nem morzsolódnak fel a globalizációban, csakhogy a globális világ egyik szerepl je, a
nemzetállam már nem ugyanaz, mint az elmúlt kétszáz év polgári demokráciák nemzetállama.
Nem f h s, ám nem birodalomszéli garzion. A gazdaság kétharmada-háromnegyede kilép a
nemzetgazdasági keretb l, de a maradék (nem is mindig piaci) gazdaság kiteljesedik a lokális
világban.
A politikai döntések – most csak beszéljünk Európáról – kontinentális szintre kerülnek,
miközben a nemzeti politikai elitek vesztenek jelent ségükb l, f ként presztízsükb l. A
polgári demokráciák polgárai viszont most már nemcsak négy évente, hanem majd akár
naponta aktív részesei lehetnek a döntéseknek. A nemzeti politikai elitek potenciálisan
kénytelenek lemondani a hatalmi (különösen az uralmi) szerepr l, viszont jelképesen
megkapják a közlekedési csomópontok állomásfönöki posztját. A nemzeti közszerepl k
állhatnak a váltónál, de a vonatok a globalizáció és lokalizáció között közlekednek.
3.
Országfejlesztés, vidékfejlesztés, régiófejlesztés egyszerre ösztönözhet a nemzetállami
szintr l és a lokalitások világából. Noha bármennyire is felpörögnek a globális események,
ahhoz évtizedek kellenek, amíg a lokalitások átveszik, megszokják és értékelik új szerepüket.
Újdonság: egy-egy lokalitásra tekintsünk úgy, mint korábban a nemzetre.
A lokalitás sajátos arculatú, mással össze nem téveszthet egyediség, amelynek szüksége van
stratégiára, saját tudásosztályra. Nem egyszer feladat: Magyarországnak több mint százötven
év is kevés volt ahhoz, hogy az els átfogó, összefügg (s t koncepcionális) stratégiája
megszülessen, így az a paradoxon lehet a végeredmény, hogy a nemzeti stratégiánál hamarább
8

9. fogalmazódnak meg a lokális (els sorban regionális és megyei) fejlesztési koncepciók. De ez
ma még csak esély. Nem is kis esély, mert egyre szélesebb körben tudatosul, hogy minden
régiónak, kistérségnek szüksége van tudásközpontú stratégiára, amelyben szükségképpen
központi feladatot kaphat az oktatásfejlesztési koncepció.
Van még egy “zavaró” elem. Ha a földi civilizáció “csak” globalizálódna, méghozzá zömmel
a korábbi tartalommal, akkor a világ aligha foglalkozna ennyit a globális világgal. Azért
beszélhetünk az ezredfordulón korszakhatárról, s t paradigmaváltásról, mert a világ nem csak
mennyiségi, tehát kiterjedési, hanem alapvet tartalmi és tartalomadási változásokon megy át.
A szegény megzavarodott közép-európai elitek ijedtek kapkodják a fejüket és egyáltalán nem
akarják tudomásul venni az új tartalmakat. Új? Egyáltalán: milyenek ezek a tartalmak?
Lehet az új eliteket empatikusan érteni. Létüknek, hatalmuknak igyekeztek k is értelmet
adni, ám közben villámsebesen kiderült, hogy az eddigi értelmek egyrészt nem úgy
érvényesek, mint eddig, másrészt új értelemadások foglalják el a politikai-ideológiai
terepeket. Íme, az új kor aktuális neve: információs kor.
Hónapok, évek óta ijedt borzongás fut végig a magyar ugaron: új (és ismeretlen) szelek fújnak
és egyre kevésbé lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Európában a globalizáció és lokalizáció következ egy-két évtizedének, várható stratégiai
létmódjának neve információs társadalom. A normális magyar reakció ugyanaz, mint a múlt
században a vasútépítéskor: csak hadd kerüljön el minket, megleszünk nélküle is. És
feltehet en most nem ötven, hanem tíz-húsz év múlva fejükhöz kapnak majd sokan: amit
jöv nek hittünk, az nem csak a megoldást hozta, hanem már visszavonhatatlanul a múlt
kedvelt rekvizitumai közé tartozik.
Csupán az a szerencse: a technológiafejl dés mai fokán már a lemaradáshoz is különleges
képesség kell.
Most még az információs társadalmat hihetjük a jöv nek. A magyar tudásosztály vagy
tágabban az értelmiség tiltakozik, h köl, tamáskodik, de az a bizonyos villámcsapás már
közénk vágott: nem lehet a jöv jelenlétét tagadni. A jöv megítélése – egyel re - most
mellékes. A jöv egyik aktuális tulajdonsága, hogy gyorsabban ide ér, mint miel tt
megértettük volna karakterét, el nyeit, hátrányait.
Mi is akkor a tudásosztály tudásalkotó feladata?
Nem tisztázódik. A hazai egymással harcban álló gondolkodási tartalmak és módok
ugyanakkor most egyszerre és látványosan avulnak el. Miközben korábban elavult tartalmak
váratlanul feltámadnak. Ez szinte ijeszt és felfoghatatlan. A magyar reformkor eszméi és
értelemadásai nemrég még ezen az ezredvégen is hasznosíthatónak látszottak. Tíz év sem telt
el a két pólusú világ megsz nése óta és az európai politikai ideológiák – ezek egyébként sem
a fejl d képességükr l híresek - viharos tempóban, gyökeresen megváltoztak. A magyar
politikai és tudáselit ma viszont távolabb került a világ szellemi-ideológiai élvonalától, mint
amennyire lemaradt volt tíz évvel ezel tt.
Nem történt semmi különös: a globális tudás gyorsabb tempóban b vül, és változik meg
tartalma, mint Közép-Európa vagy Magyarország magastudása.
9

10. Egyébként megválaszolandó az a kérdés, hogy létrejöhet-e egyáltalán integrált tudáselmélet,
amely a differenciálódott tudásformákat (transzcendens tudás, személyes tudás, társadalmi
léthez kötött tudás, nyelvfilozófia, kommunikációs tudás, stb.) egységes rendszerben
értelmezi?
Nincs értelme arról vitát nyitni, hogy mi a tudás? Így csak – jelzésszer en – arra utalnék,
hogy Polányi Mihály nyomán szerintem a tudás koncepcionális látomás a valóságról. (“Újra
el kell ismernünk a hitr l, hogy minden tudás forrása. Intellektuális szenvedélyek, egy nyelv,
egy kulturális örökség birtoklása, vonzódás a hasonlóan gondolkodók közösségéhez – a
személyes tudás szenvedélyesen és megértésünkön jóval túlmen en elkötelez bennünket a
valóság egy látomása mellett.”)
Mindenesetre az ezredvégi tudáslecke rendszerbe szedve valahogy így néz ki:
MI A SZELLEMI FELADAT?
A teoretikus feladat öt új és egymással is összefügg elmélet (koncepcionális tudás) felépítése:
a globalizáció és a lokalizációelmélet, és az ezek hátterét jelent mai kozmoszelmélet, s a
(régi és) új emberkép-elmélet, valamint a mind a három elmélet célját és eredményét összegz
információs- és tudáskor-elmélet megfogalmazása. Mindez megragadhatatlannak t nik a
sz kebben vett információ és tudás-, a technológia és innovációelmélet, valamint a
legújabbkori, huszadik századot értelmez történelemelmélet és valamilyen integrált
értékelmélet nélkül. Minden posztmodern állítással szemben a világnak talán soha nem volt
annyira szüksége elméletekre, mint most.
Egyik sincs készen, de számos válaszkísérlet tanulmányozható. Általános a szkepszis, hogy a
teoretikus feladat teljesítése – általában az elméletkonstruálás - reménytelen. Ez azonban nem
egyéb, mint az európai kultúra totális verg dése, s t egyesek szerint végórája, de lehet, hogy
csak magasabb szintre kerülése. Az új valóság olyan gyorsan elvágtatott az érvényben lév
elméletek, gondolkodásmódok mellett, hogy az európai tudomány vagy a m vészet szinte
még fel sem ocsúdott a legújabb sokkokból. A szellemi sokk azonban új kérdésfelvetésekhez
vezet. És lehet-e ennél fontosabb?
Mindez nem lenne baj, ha nem derült volna ki, hogy az új elméletek hiánya miatt
Magyarországon sincs jöv kép, és továbbra sem világos, hogy az ország stratégiailag merre
vezethet , s t senki nem tudja, hogy a globális er tér milyen lehet ségeket kínál nekünk. A
régi elméletekbe – mint lel tt léggömbökbe – kapaszkodunk.
A lokális világ esélye (vagy esélytelensége) ráadásul csak a következ két-három évtized
világában, tehát már az információs korban értelmezhet . Hol van hát a jöv elmélet avagy az
információs társadalom-elmélet? Vagy nevezzük tudástársadalom elméletnek? Szinte abszurd
a helyzet: a (várhatóan gyökeresen más) jöv t kellene tudni ahhoz, hogy a jelenben helyesen
dönthessünk. Talán soha nem volt ekkora távolság jelen és közeljöv között.
10

11. Ezért honnan tudhatjuk meg a jöv t és a jöv hogyan érthet meg? Vissza tehát –
bármennyire is kétségesek - az elméleti konstrukciókhoz? Egyszerre vissza például a
Bibliához, Platonhoz, Hegelhez, Eisteinhez és Wittgensteinhez? Az utóbbi írta az
Észrevételekben: “Csak ha még a filozófusoknál is eszel sebben gondolkodunk, akkor
oldhatjuk meg csupán a problémáikat."
4.
Ez az írás nem azért született, hogy befejezett válaszokat adjon. Néhány probléma kerületét,
átfogó jellegét és elemi gócpontjait kívánta rögzíteni. A szerz nek már az siker, ha annyit
elér, vagy ösztönöz, hogy eddigi feltevéseinket és gondolkodásmódunkat hajlandók vagyunk
kritika tárgyává tenni. A jöv az önkorrekciós képesség növelése. Önmagunknak is új
tudásokra van szüksége. És majd már az új tudásokat kell oktatnunk.
Ott szakítom meg a gondolatsort, ahol elkezdtem: a korszakforduló iránya azért felfedezhet .
De el is téveszthet . A globális és a lokális világ értelmezhet és ennek alapján a lokális
stratégia megfogalmazható. Az irány vezethet is minket.
Nagykovácsi, 2000. január 1.
Néhány fontosabb publikáció:
Feyerabend, Paul: Három dialógus a tudásról (Osiris-Gond, 1999)
Kiss, Endre: A monetarizmus érett rendszerének mezoszint meghatározottságairól
(Megérteni a globalizációt, FES, 1999.)
Mannheim, Károly: Ideológia és utópia (Atlantisz, 1996)
Matolcsy, György: Globális csapdák és magyar megoldások (Növekedés és globalizáció,
Kairosz Kiadó/Növekedéskutató, 1999)
Polányi, Mihály: Személyes tudás I-II. (Atlantisz, 1994)
11

12. Szántó, Borisz: Az Omega-pont jelensége. Globalizáció mint a makroentitás szervez dése
(Megérteni a globalizációt, i.m.)
Varga, Csaba: Magyar metatrendek az új globális er térben (A mai világ és a jöv
forgatókönyvei, Kapu Könyvek, 1997)
Varga, Csaba. A globalizáció pozitív alternatívája: az információs társadalom (Megérteni a
globalizációt, i.m.)
Wittgenstein, Ludwig: Észrevételek (Atlantisz: 1995)
12