2. • Newcomb modellje
• Az orientáció szimmetriája
• A koorientáció dinamikája
• Csoporttulajdonságok
• A modellre épülő további
modellek
3. • 1903. július 24. született Rock Creek-ben.
• Úttörő volt a társadalmi pszichológiában.
• Három széles körben használt tankönyvnek a
szerzője és társszerzője is volt, ami szisztematikus
leírást adott a két alábbi létrejövő területről:
Egyéni bánásmódokat az emberi motivációban és a
tanulásban.
Michigan egyetemen 26 évig irányította az ezt
befolyásoló doktori programot a szociálpszichológiai
karon.
• Élete során érdekelt volt a dinamikus oktatási
feladatokban.
• A „megismerési folyamatot”tanulmányozta. Vizsgálatai
kimutatták, hogy az attitűdök hasonlósága a személyes
kapcsolatok fejlődésének lényeges tényezője.
4. . 1953-ban Társadalmi kommunikációs
modellt alkotott. Ennek segítségével
tanulmányozta a kommunikációnak a
társadalmi kapcsolatok alakításában
betöltött szerepét.
5. • Newcomb kiinduló feltevése az, hogy
az interakciót, melyet addig szociális
viselkedésnek tartottak, jobban le
tudjuk írni, ha kommunikatív aktusnak
tekintjük, és hogy "az emberek között
folyó kommunikáció lényeges
funkciója lehetővé tenné két vagy
több egyén számára, hogy
fenntartsák az egyidejű orientációt
egymásra mint kommunikátorokra.
• Azaz a kommunikátorok már az egész
külső környezetet befogják, nem csak
átadják az információt, hanem kapják
is.
6. •A newcomb-i modell a
X legegyszerűbb kommunikatív
aktust veszi alapul, melyben
egy (A) személy információt
ad át (B) személynek (X)-ről,
ez az A-B-X rendszer.
• Egy ilyen rendszerben a felek
A B
kölcsönösen orientálódnak
egymásra, és a tárgyra is. Sőt
a tárgyról alkotott ismeretük
ennek folyamán nem csak a
tárgy észlelésétől, és nem
csak (A) beszámolójától,
hanem egyszerre
mindkettőtől függ
7. • Az A-B-X rendszerben az orientáció kölcsönös és
szimmetrikus. Vagyis bármelyik rendszeren belüli
orientáció megváltozik, változik az összes többi is.
• Az ilyen kommunikációs rendszerek az egyensúlyi
állapotra törekednek, mely - az orientáció
hasonlósága miatt - kiszámíthatóbbá teszi a másik
viselkedését, és növeli a megértés hatásfokát.
• Az egyidejű orientáció (koorientáció) lehetővé teszi
a kölcsönös jutalmazást is, azaz mivel koorientációs
viszonyban van a két fél, a megértés növekedése
mindkettőjük számára kölcsönösen hozzáférhető.
• Az a cél, ami felé a kommunikatív aktus halad - X
minél jobb megértése, olyan eredményként jelenik
meg, melyet közös akciókkal (koorientációs
aktusokkal) lehet a legkisebb költség árán elérni.
8. Olyan körülmények között, amikor
akár B-re, akár X-re való orientáció
egyaránt megköveteli a másikra való
orientációt, akkor annál nagyobb erő
keletkezik, minél nagyobb B vagy X
„vegyértéke” annál nagyobb a
valószínűsége annak, hogy fellép a
szimmetria irányába ható késztetés és,
hogy ez létre is jön.
9. • Festinger és Thibaut, Schachter és Back
kísérleti eredményei arra vallanak, hogy az
ember mennyire próbálja elfogadtatni
valaki mással saját álláspontját, az illető
iránti vonzódástól függ.
• A második tanulmány kimutatja,hogy a
csoporton belül a kommunikáció a csoport
deviánsként észlelt tagja felé irányul, addig
amíg el nem utasítják. Ezen a ponton túl a
feléjük irányuló kommunikáció megritkul.
10. • A tanulmány azt is kimutatja, hogy a
befolyást célzó kommunikáció gyakorisága
függ a csoport vitatémája iránti érdeklődés
fokától. Néhány más tanulmány olyan
adatokat közöl, amelyeknek tanúsága
szerint a szimmetria a kommunikáció
eredménye.
• Festinger és Thibaut Az „egyöntetűség
irányába ható nyomást” és a „homogén
csoportösszetétel észlelését” változtatva,
azt találta, hogy ilyen viták után a változás
mindkét változótól függött.
11. Back megállapította, hogy olyan kísérleti
személyek, akik eredetileg eltérően
értelmezték ugyanazt a dolgot, majd
lehetőséget kaptak, hogy megvitassák a
problémát egymás között,oly módon
befolyásolták egymást, hogy ez közvetlenül
függött kölcsönös vonzódásaiktól.
Közösségkutatások: csupán azt a feltevést
igazolták, hogy a kommunikáció gyakorisága
a vonzódástól függ.
• Festinger,Schachter és Back: lakótelepi
vizsgálat alkalmával megállapította, hogy a
vonzódás mértéke és az attitűdkonformitás
mértéke között +0,72 a kooreláció.
12. • Heider az egyensúlyi állapotokkal
kapcsolatos elvét, amely szerint ha ilyen
állapot nem áll fenn, a részviszonylatok
akció vagy kognitív átszervezés útján
megváltoznak.
• Horowitz és mások az egyensúlyhiány
következő lehetséges megoldását rögzítik:
a) az egyén módosítja az aktus jel
„vegyértékét”, hogy egyet értsen az
aktorral; b) ennek a fordítottja;
c) az egyén az aktust kognitíve elválasztja
az aktortól; és elviselhetővé válik a
diszharmónia.
13. A kommunikátor
lehetőségei
koorientáció
elérésére:
A 1. elérheti, illetve
megpróbálhatja
elérni a szimmetriát X
A X B
vonatkozásában.
2. változásokat idézhet
B
elő a rendszer más
részeiben
3. eltűrheti változtatás
nélkül az
aszimmetriát.
14. • Valamely csoport bizonyos tulajdonságai
és a csoporton belüli kommunikatív
viselkedéssel kapcsolatos változók között
megjósolható viszonylatoknak kell
lenniük. Így pl.: egy csoport strukturális
tulajdonságai kommunikációs
problémákat teremhetnek vagy
megoldást nyújthatnak.
15. 1. Homogén orientáció bizonyos
fajta tárgyra
2. Észlelt konszenzus homogenitása
3. A csoport tagjai közötti vonzódás
16. Westley és MacLean modellje(1957)
• A newcomb-i modell továbbfejlesztése
• Az információ iránti társadalmi igény gondolatának
továbbfejlesztése tömegmédiára vonatkoztatva
• Változtatás a newcomb-i modellen: C bevezetése
(aki szerkesztői kommunikációs funkciót lát el)
A modell visszatér az eredetei lineáris formához
C tartalmazza a szerkesztési és műsorszórási
folyamatot
Megszűnik a kapcsolat A és B között
Tipikus tömegkommunikációs modell. Modern
társadalmakban a befogadó igénye
megnövekedett az információra, de a tájékoztatás
eszközei korlátozottak.
A befogadó(B) teljesen a tömegmédiától függ =
függőségi modell
17. A modell nem veszi számba a társadalmi
környezet más tájékozódási lehetőségei
közti kapcsolatot pl. családok, iskolák,
egyházak, más informális
kapcsolathálózatok, melyeken keresztül
beilleszkedünk a társadalomba.
X
X A C B
X
X
18. A kommunikatív aktusok annyiban
sajátosak, hogy olyan változások
következményei és okai lehetnek,
amelyek két vagy több kommunikátor
és ezek kommunikációjának tárgyai
között fennálló viszonyok
rendszerében bármely ponton
bekövetkeznek.
Felhasznált irodalom: Dr. Kollár Csaba: Bevezetés a
társadalmi kommunikáció rendszerébe
