1. Mi már félünk attól, hogy az élet kaland legyen. A cigány, aki lop, betör és nem fél, lehet, hogy
hitelesebb életet él, mint akik a társadalom jól működő fogaskerekeiként tengetik életecskéjüket..
És lehet, hogy azért gyűlölik a bűnöző cigányt a fogaskerekek, mert van bátorsága úgy élni,
ahogy nincs a társadalom olajozott fogaskerekeinek. A meg nem élt életű ember általában gyűlöli
azt ki megéli életét, de abban az emberben lényegében önmaga meg nem élt életét gyűlöli.
Régen a betyár az volt ki mert teljes életet élni. A nép, öntudatlanul, a betyárban, önmaga meg
nem élt életét csodálta és nem gyűlölte a betyárt. De ma már az arctalan masszává lett tömeg,
gyűlöli azokat, kik mernek teljes életet élni.
A morál, a munka, ma már, csak a gyávák önigazolása lett, menekülés az élet kockázata elől, én
féltés, menekülés a megélt élet elől, miről Jézus azt mondta: “aki meg akarja menteni életét az
elveszíti.” A személyiséget a kockázatot vállaló bátorság érleli, - a munka és a morál farizeusai ez
elől menekülnek.
Az olajozott fogaskerekek, regényekben, filmekben csodálják a végvári legényekről szóló
legendákat, csodálják meg nem élt életüket, történetek révén élik meg meg nem élt életüket,
amihez az életben nincs bátorságuk.
Gyergyóditróban késelő cigányok is lakta utcában nőttem fel, akik késeltek székelyeket,
legényeket az utcánkban, de késeltek maguk között is. Én gyerekként mindig azon csodálkoztam,
hogy, amikor késelnek, hogy nem félnek a haláltól. Egy olajozott, felsőrendű fogaskerék, főleg
ha még pszichológus, megmagyarázná, hogy primitívek és nincsenek tudatában tetteiknek a
cigányok, de ez csak magyarázkodás az élet természetes vadságát tagadva.
Mi teszi csodálatossá Balassi költészetét? A feje fölött lévő dögevő madár, aminek ő tudatában
volt. A halállal való direkt szembesülés tesz éretté. A személyiséget érlelő halállal való
szembesülés hiányzik nagyon sok mai költő életéből, kik csak a számítógép képernyőjén
szembesülnek a halállal. Sokaknak költészete, így nem a megélt hiteles élet költészete, hanem a
meg nem élt életé, ami puszta élet-illúzió, életpótlék.
A személyi érettséghez, az élet ha úgy hozza, képes kell lenni a morális halálra. Erre azt hiszem
még kevesebben képesek gondolkodóink közül. Kevesen képesek arra, hogy ledobják magukról a
társadalmi morális konformizmus meleg dunyháját és magukra maradottan az erkölcsi fertőben
fogukat vacogtassák magukra hagyatottan, Jóbhoz hasonlóan. Ne feledjük, hogy az igaz Jóbot is
morálisan ítélték el néhai barátai. Ártatlanul erkölcsi fertőben lenni, mások szemében még
emberpróbálóbb.
Éretté az lesz, akit az élet maga tesz beavatottá, avat be. Az élet által beavatva lenni messze több,
mint akár a jóga, vagy a sámánisztikus rituálék. Sokan misztikákba, rituálékba, meditációkba,
jógába, teoretikus, igazán semmit nem vállaló nemzeti öntudatba menekülnek az élet maga hozta
beavatás elől. Az élet maga hozza, nagyon gyakran, hogy akár immorális életszakaszokon is át
kell menni, hogy az élet elvégezze az ő beavatását rajtunk.
A bűn pozitiv szerepére Szent Ágostonnál találunk példát, ki így kiált fel: “boldog bűn, mely ilyen
csodálatos Megváltót eredményezett.” A személyi érettséget jelentő “boldog bűn” elől, az élet
beavatása elöl a fogaskerekek konformista morálba, dolgos életbe menekülnek, meg nem élt
életet válasszák az átmenetileg bűnös élet helyett. A formális morál bénítja meg leginkább a
személyiséget, mert nem tudja önmagát Totalitásként megélni. Tudnunk kell, hogy a személyiség,
mint Totalitás, nem tökéletesség, hanem magában foglalja a rosszat is, az embe árnyékát.
Az ember, csak morális gyengeségével Egész. Ez tetten érhető az evangéliumokban is: Jézus a

2. morálisan botlott, az őt megtagadó Pétert nevezte kősziklának. Az érett személyiség, Jézus
szemében nem János, a kedvenc tanítvány volt, hanem a morálisan botlott Péter. A társadalom
erre nem ad lehetőséget, mert az ő morálja a formális morál, mely épp abban akadályoz meg,
hogy az élet elvégezze az emberen az ő beavatását, ami révén az ember eléri az ő belső központját.
A formális morál épp abban akadályoz meg, hogy az ember elérje személyisége belső központját a
belső ént. Teljes életet akkor élünk, amikor az ember belső énje megélt valóság, ehhez pedig a
halállal való közvetlen szembesülés a morális halál révén juthatunk el, amit maga az élet hoz
spontán módon.
Ady, kb. száz éve írhatta a “A hőkölés népe” című versét, amely fantasztikus bemutatása a
magyar jellem gyengeségének. És a baj az, hogy azóta is a hőkölés népe vagyunk, mert Trianon
óta az rug belénk aki akar és mégis mi érezzük hibásnak magunkat. Félek, hogy végzetesen
megtörött a magyar gerinc. A jobboldali nagy-szájúság nem igazi magyar gerinc, sőt az is annak
a hiánya, a gerinc illúziója, mi még rosszabb, mert sokan azt hiszik, hogy van, pedig nincs.
De miért vagyunk azóta is a hőkölés népe, akit körberugódnak a Kárpát-medencében? Mert a
nemzeti törekvéseinket a kockázatot kerülő gyáva mérlegelés jellemzi, önbénítóan okoskodunk
lehetőségeinket illetően. Törekvéseinket annyira agyon gondolkodjuk, hogy épp azzal bénítjuk
meg magunkat. A Prédikátor könyve is azt tanítja, hogy, aki állandóan mérlegel nem jut
semmire. Miért jellemzi nemzeti életünket ez a kockázatot nem vállaló, önbénító magatartás?
Mert a nemzet ügye éretlen személyiségek kezében van, kik kockázatot soha nem vállaltak, kiken
az élet nem végezhette el az ő beavatását.
Tudni kell azt is, hogy Jézus mondása az életét féltő emberről, hogy elveszíti életét aki félti, az a
nemzetre is érvényes, mert mely nemzet nagyon félti önmagát, az biza elveszíti. Az ember és a
nemzet akkor félti életét, amikor elveszítette tényleges belső életét, életének tudattalan vitális
energiáit, amikor nem a maga életét éli, látszat életet él.
A jobboldal azért veszélyes, mert benne testesül meg a nemzet féltése. A nemzetet nem az
ellenséggel való riogatás menti meg, az ellenség puszta tudata, hanem a nemzet szoros
kapcsolata, vezetőinek szoros kapcsolata a nemzet kollektív tudattalanjával, azok segítő
energiáival, onnan jövő nemzetet segítő üzenetekkel, az onnan felfakadó vitális energiákkal. A
politikum ott téved, hogy a nemzetet segítő tényezőket, pusztán a tudatban látja és nem veszi
észre, hogy a nemzet igazi élete tudattalanjában van és az a nemzet megtartó erő, a tudat csak
annak az üzeneteit fogja. Az egyéni és ezen keresztül a nemzeti élet féltése, azért veszélyes, mert
épp ez fosztja meg, még jobban, az embert és a nemzetet lelkének vitális energiáitól. A jobboldal
csak a nemzeti elmét ingerli és nem képes összekapcsolni a nemzet tagjainak elméjét a nemzet
kollektív tudattalanjával, csak mámorosítja a tömeget, nemzeti mámor beszéddel.
A nép igazi vezetője az kit az élet beavatott, aki elérte, megéli személyisége belső központját, aki
kapcsolatba lépett saját személyes tudattalanjával és azon keresztül a nemzeti kollektiv
tudattalannal és annak üzeneteit fogja. Az a reálpolitikus, kiben a nemzet ösztönei működnek,
kiben a nemzet tudattalanja tudatossá válik, kinek az elméje a nemzet lelkére van hangolva. Aki
csak az elméjével méricskéli az úgynevezett lehetőségeket és akadályokat az kicsinyes módon
félrevezet a népet a lehetőségeit illetően, nem igazi reálpolitikus, csak annak láttatja magát. A
nemzeti kollektiv tudattalan akkor is lát kiutat, mikor az elme feladta. Néha az elmének direkt fel
kell adnia a harcot, hogy a nemzeti intuíció megszólalhasson, de csak az elméjükkel bölcs
politikusok, a hamis reálpolitikusok, épp ezt akadályozzák meg.
Az igazi realitás az ember, mint Totalitás, az igazi reálpolitikus ennek a realitásnak a talaján áll
és ítél. A megélt élet vezet el az emberhez, mint Totalitáshoz.

3. Végül is azért vagyunk a hőkölés népe, mert nagyon rég olyanok vezetnek, akik a meg nem élt
élet révén nem tudtak kapcsolatba kerülni a nemzet tudattalan életével. A nemzet tagjainak is a
meg nem élt élet az életideáljuk, a tartalmatlan rágógumi lét, ezért vagyunk a hőkölés népe. A
nemzet nem a saját életét éli lelke tartalmainak megfelelően.
Magyarországon amit a jobboldal tesz, hogy hisztériát kelt azzal, hogy a morálisan jó és dolgos
magyarokat szembeállítja a morálisan delikvens és lusta cigányokkal, nem helyes.
Lélektanilag először is azért nem helyes, mert meggátolja a szembesülést az emberi árnyékkal, a
magyar lélekben is ott élő elfojtott, tudomásul nem vett “cigánnyal”, amit az ipari morállal, amit
a munkaszeretetnek nevezett én féltéssel folyt el.
A második, amiért nem szabad a jól nevelt magyart szembeállítani a delikvens cigánnyal, mert a
meg nem élt életet idealizáljuk.
Ezek alapján, a végén felteszem a kérdést, hogy miért nincs igazi autonómia harc itt a
Székelyföldön? Azért , mert számítógépek előtt, olyanok tervezgetik, a lehetőségeket méricskélve
szűköcske elméjükkel, akik az életben soha nem kockáztattak, akik csak könyökükkel, nyelvükkel
ügyeskedtek, nem lettek az élet beavatottjai, akik nem saját életüket élik, kiknek semmi köze a
nemzet igazi tudattalan életéhez.
A puszta emberi elme nem tud autonómiát szülni, csak az olyan ember ki maga a Totalitás.
Autonómiája csak a Totalitásnak van és csak az szülhet autonómiát, ki maga is a megtestesült
autonómia, Totalitás.
Autonómmá a megélt élet tesz. Az autonómia harcot a megélt élet autonómiájára kell alapozni,
másként nem lesz autonómia, csak számítógépben előállított.
Nagy Attila Puli