1. A demokrácia az a társadalmi rend, amely mindent magába tud integrálni, itt van a tökéletessége,
- még az ellene törőket is. Lehet, hogy erre mondta valaki, hogy a demokrácia az őt támadók által
erősödik.
Ma az egyik szófétis az integráció, de vajon mikor kezdődött. A demokrácia
intézményrendszerének alapjai, érdekes módon, a központosítottan szervezett katolicizmusban
keresendők. De nem csak, a kommunizmus szófétise, a propaganda szó eredete is egyházi, az
ellenreformáció idejére tehető, a propaganda fidei megjelenése.
A szerzetes rendek, egyáltalán nem intézményes mozgalomként indultak a kezdetekben, hanem
épp annak tagadásaként. Az atyák tudták, hogy az üldözés csak olaj a tűzre, így integrálták a
mozgalmat, helyet adtak az egyház kebelében, de természetesen az egyházi intézmény által
kidolgozott szabályok szerint. De ezzel az integráció által a szerzetesi mozgalom szellemi, lelki
lényegét veszítette el. Érdekes, hogy az ortodoxiában, ahol az intézmény szorítása nem volt olyan
erős, mint nyugaton, nem kellett integrálni az anarchista jellegű szerzetesi törekvéseket, mert
természetesen jöttek létre az egyházban a rendek és természetesen léteztek, megőrizve az őket
létrehozó, lelket, szellemet.
Gyakorlatilag az történik a demokráciában is, mi a katolikus egyházban történt a szerzetességgel,
a demokrácia is úgy integrál, hogy megfosztja igazi szellemi, lelki identitásától az adott törekvést.
Az integráció egy adott problémának a megoldása a demokrácia intézményes eszközeivel, -
pusztán csak külső megoldásként. A demokráciának mindenre van megoldása, állítják a
demokrácia hívői, elkötelezettjei. De elmondhatjuk, hogy a közösségi jogok szempontjából, azért
elég hiányos a demokrácia probléma megoldó rendszere, - gondolok itt a kisebbségi problémákra.
Nemzeti önsorsrontó kisebbségi, székely, magyar politikusaink, mind azt szajkózzák, hogy a
demokrácia intézményes eszközeivel kell kiharcolni jogainkat. A romániai helyzet, a székelyföldi
helyzet, a székely intézmény vezetők leváltása, mi még a kommunizmusban sem volt, azt mutatja,
hogy az RMDSZ húsz évi kisebbségi politizálása a nullát éri. Butaság volt azt gondolni, hogy elég
a néppel beszavaztatni magukat a parlamentbe és aztán megy minden, mint a karikacsapás. Az
utolsó választások az ellenkezőjét bizonyították. De az RMDSZ politikusok, ha képesek lettek
volna a Borossi analógiás történelem szemléletben gondolkodni, akkor nem követték volna el azt
a hibát, hogy egy kisebbség sorsát, a székelységét és az erdélyi magyarságét a világ egyik
legkiszámíthatatlanabb parlamenti életéhez kössék.
Tőkés a nyugati demokrácia, az EU-tól várja sorsunk jobbra fordulását. Az RMDSZ politikusok,
az MPP politikusok, az SZNT, Tőkés, mind a diplomácia demokratikus eszközeitől várják
sorsunk jobbra fordulását, megmaradásunk garanciáját. Optimisták, azt hiszik, hogy amire az
EU-ban még nincsen jogi garancia, a kisebbségi jogokat illetően, azt meghozza a demokrácia
fokozatos fejlődése. Naiv optimizmus!!! Azt kell mondanom, hogy ezen politikusoknak naivitása
abban van, hogy tudatlanok a demokrácia igazi természetét illetően. Nem tudják, hogy a
demokrácia mindent úgy old meg, ahogy integrál: megsemmisíti, annak, amit integrál, a belső
szellemi, lelki identitását, megfosztja belső vitalitásától. A demokrácia, mindent csak pusztán
külsőleg, formálisan old meg, a belső természet figyelembe vétele nélkül. A demokrácia egy
puszta külső forma, puszta módozat, aminek nincsen belső szellemi, lelki, organikus belső
identitása. A demokrácia puszta formája, ha valami élőt magába fogad, puszta formává zülleszti.
A demokrácia szabadság eszménye, nem igazi, pusztán csak külső formai, - a lélek, a szellem
igazi tartalmat nyújtó belső szabadságát nem ismeri. Emberi meg nemzeti identitás, csak a lélek,
szellem belső szabadságában van. Vitalitás pedig csak ott van ahol szabadon áramlik minden
energia.

2. Mi magyarok már egyszer megittuk a levét az integrációnak, mikor István, német zsoldosai
segítségével, beintegrált a keresztény Európába, - igazi szellemi, lelki lényegünk nagy része oda
lett. A demokrácia eszközei a kisebbségi székelység, magyarság számára egy olyan megoldást
nyújtanak, mint ahogy integrálódott a magyarság a keresztény Európába, - a szellemi lényegtől
fosztana meg, attól a kevéstől is, ami maradt. A demokráciának, mindenre csak az anyagiakat
figyelembe vevő megoldása van, szellemieket, lelkieket nem ismer. A demokrácia a lényegétől
foszt meg minden törekvést, meghagyva illúziónak a külső formát. A demokrácia, pusztán csak a
külső racionális szervezői elvet ismeri, mely minden szellemit, lelkit megöl. Kisebbségi
törekvéseinket lényegétől fosztaná meg, a pusztán csak külső, racionális szervezői elvvel. A
demokrácia a nemzeti lét illúzióját hagyná meg számunkra, - igaz ezt teszi minden nemzettel, ki
neki hódol, mert külsővé, puszta formává degradál mindent. Sajnos azt is el kell mondani, hogy a
kisebbségi magyar törekvések épp olyan pusztán csak formaiak, vérszegények, mint nyugat
megoldásai, úgy, hogy nálunk nagyon nincs is mit pusztítania, mert már lehet csak illúzió a
nemzeti létünk, nem valós, belső, szellemi, lelki identitás.
Nemzeti anarchizmusom egy szörnyű csapdának látja a demokrácia felkínálta megoldásokat és
nem a demokrácia külső, pusztán csak formai megoldásaiban keresi a megmaradást, hanem épp
a szellemi, lelki lényeg, az igazi törekvéshez való hűségben. A nemzeti anarchizmus, a szellemi,
lelki alapra helyezett hangsúllyal, a demokrácia minden lényegit kizsigerelő magatartásával áll
szemben. A demokráciával szemben a belső ember identitását kell helyezni és ez a belső ember
kell, hogy legyen minden nemzeti törekvés alapja. A nemzeti anarchizmusom, a nemzeti lét
alapjának, azt a belső emberi identitást tartja, amit az emberiség minden hiteles misztikája
keresett és megvalósított a régmúltban: a nemzeti lét alapja a misztika és nem a demokrácia, az
én nemzeti anarchizmusom szerint.
Fennebb azt írtam, hogy amit ma nemzetinek gondolunk az már csak a nemzeti lét illúziója:
belső emberi identitás hiányában, csak tudom, hogy magyar vagyok, de nem egy belső megélt
valóság a lélek megélt belső képei révén, ami az emberi, nemzeti lét alapja. A nemzeti pártok is
csak a nemzeti lét illúzióját nyújtják, mert csak a tudatira képesek apellálni és a mondanivalójuk
nem kötődik a belső emberi identitáshoz, nincs belső alapja a lélekben. A Jobbiknak igaza van
alap kijelentéseiben, de mondanivalója csak külső valóságként létezik, pusztán tudati
tartalomként és nem belső emberi tartalomként is, ami az emberi, nemzeti identitás alapja, -
tehát belső emberi identitásra alapozott, igazi nemzeti identitást nem tud nyújtani a Jobbik és
semmilyen nemzeti párt. A politikai nemzeti identitás a belső, lelki, szellemi identitás hiányában
jött létre, mint egy külsőként, pótolva a belsőt. Érdekes az, hogy ha nagyszájú nemzetieket
jobban megnézünk, akkor kiderül, hogy magyarságuk puszta tudati tartalom és nem belső emberi
és épp belső emberi identitás hiányuk okozta szorongások elől menekültek, pusztán csak tudati
tartalomként megfogalmazott ál-nemzeti illúzióhoz. És erre szoktam mondani, hogy akinek
nincsen belső emberi identitása annak nemzeti sincs, - csak nagy szája és esetleg ökle van. És egy
dolgot még nagyon fontos elmondanom, hogy a nemzeti jobboldal is csak a demokrácia
eszközeivel él, amik a jobboldal kezében is csak puszta formális megoldások, identitásfosztóak,
kizsigerelőek.
Székely-magyar nemzeti identitásunk nem egy adott valóság, vissza kell szereznünk a belső ember
megtalálása révén, amit a csendben felismerhetünk, mint belülről, közvetlenül adott valóságot. A
nemzeti anarchizmusom célja a nemzeti identitás újra megtalálása a belső ember újra
megtalálása révén, mert a nemzeti identitás alapja belső emberi, - ez pedig egy misztikus
törekvés, ezért mondom, hogy nemzeti anarchizmusom misztika is és a nemzeti identitást csak a
misztika révén szerezhetjük vissza.
Pavel Florenskij orosz ortodox teológus azt mondta, hogy a pusztán racionális hit, még
szörnyűbb ateizmus, mint a deklarált ateizmus. Ezt nyugodtan lehet alkalmazni a nemzeti

3. öntudatra is: a nemzeti lét pusztán racionális megfogalmazása, a pusztán racionális nemzeti lét,
még súlyosabb tagadása a nemzeti létnek, mint a nemzettagadó kozmopolitizmus. Ezért szoktam
mondani, hogy a legkevésbé magyar a magyar szélsőjobb. Nem helyes a szembeállítás, amit a
szélsőjobb szeret, hogy jó magyarok és kozmopolita nemzettagadók, ez a szembeállítás félrevezető,
nem tükrözi a nemzet igazi lelki állapotát, hogy a nemzeti lét csak puszta illúzió még azoknál is
kik nemzetieknek mondják magukat. Belső szellemi, lelki identitásra alapozott nemzet, a belső
emberre alapozott nemzeti identitás nincs, lelki értelemben vett, szellemi értelemben vett
magyarság nincs, ez a szomorú valóság, - a nemzeti anarchizmusnak ezt lenne hivatott, misztikus
úton, mert csak azon lehet, megteremtenie. Nem az a gond, hogy ki a nemzeti és kik vannak
hatalmon, hanem az, hogy szellemi értelemben vett magyarság, székelység nincsen, - és egy
Jobbik, még ha hatalomra jut is nem oldja meg, mert probléma látása pusztán tudati és nem
belső emberi, szellemileg, lelkileg nem képes újjáteremteni a nemzetet. És nem elég az idegen
szívűeket elűzni a hatalomból, mint, ahogy a Jobbik gondolja, - igaz már az is nagy lépés volna.
A politika eszközeivel, amik nem szellemiek, nem születik újjá a nemzet, szellemileg, lelkileg.
Vallásos anarchizmusom, nemzeti anarchizmusom egyik sarokköve a lelki, szellemi élet külső
eszköznélkülisége, ami abból indul, hog az ember totalitás, mely magában hordja, szellemi, lelki
életnek eszközeit és a megújulás, külső eszköz nélküli lehetőségét, - csak a csend kell hozzá, mint
külső körülmény, na meg a csend és az aktivitás természetes váltakozása, mint a természetben.
Képileg leírva: a demokrácia egy olyan tojás melynek belsejét szalma szálon kiszívták és kívül
megpatkolták, csodálatos, de hiányzik a belső lényege, az élő belső valóság, ami a születés
alapja; a nemzeti megújulás mindig lehetséges, mert az ember főnix madár, ki hamvaiból újjá
születik bármikor, az ember bármikor újjá születhet és általa a nemzet.
Nagy Attila Puli