Spirituális beavatási tanulmányok?

1. Kozma Szilárd:
Az apa szakrális szerepe és Szaturnuszi funkciója
„A zavaros misztika éppen annyira tévút –sőt: szélsőséges estekben még
veszélyesebb út is lehet -, mint szemellenzős materializmus útja.”
Prológus.
Az anyját ért halálos sors-figyelmeztetés (A „Nagy Fénylénnyel” való találkozás és
annak a belső figyelmeztetése, egy szívinfarktus következtében átélt halálon túli állapot
közben.) és az anyja mellett átélt kudarcok, lelki és szellemi válságok után, 1OO8 év
Oroszlán havában, a feleségemnek kezdett a valóságra újból rányílni a szeme. Ő ugyanis,
az USA-beli, pszicho-misztikus Csodakurzus tanainak hatására, valamint az édesanyja
által kilenc éven át kifejtett szívós pszichikai aknamunkája hatására, 2OO8 február
végén, elhagyta a négy gyermekes családunkat. A valóság-érzékelési képességét lassan -
lassan vissza nyerő feleségemmel, a válóperünk utolsó heteiben folytatott békés
beszélgetéseink alkalmával, sikerült megértetnem, hogy komoly spirituális indoklása van
annak, hogy a szellemi világgal – Az Istennel! - való kapcsolattartás kódexére: a mózesi
kőtáblákra vésett tízparancsolatban, csak három „szabályzati pontot” találunk a teremtő
és megváltó Istenhez való viszonyulásról, de hetet az embernek az emberrel szembeni
erkölcsi magatartásáról. A komoly asztrológusi diplomával rendelkező, és négy
gyermekünket otthonszülő eleségemnek egy családbontáshoz vezető személyi és öntudati
válságra, mindannyiunkat kétségbe ejtő szellemi és lelki krízisre volt szüksége ahhoz,
hogy meggyőződhessen arról, hogy nem véletlen az, hogy, a „Ne gyilkolj!” mellett, az
azzal egyenértékű intésként jelenik meg a mózesi kőtáblákon az is, hogy a „Ne lopj”, a
„Ne hazudj”, „Ne tégy hamis tanúságot”, és A mások feleségét (férjét) ne kívánd (És
tovább: magadat se kívántasd másokkal férjként, vagy feleségként…)! A családunk
szétbomlásának a rém- látványára volt szükségem nekem is ahhoz, hogy felfedezzem az
édesanyja által erkölcsileg félre nevelt feleségemnek ezt a felszínen korábban nem
látható, de a mélytudattalanjába vésett hibás spirituális képzetvilágát, és megértetnem
vele azt, hogy a Ne hazudj (Ne másíts, ne ferdíts és ne csúsztass információt.) és ne tégy
hamis tanúságot (Ne rágalmazz és ne ferdítsd a valóságot), spirituális szempontból,
ugyanolyan súllyal bír, mint az, hogy „Ne gyilkolj!”. És, hogy ez nem csak azért van így,
mert annak, aki a többi, személyes és egyetemes megváltást szolgáló szabályt megszegi,
menthetetlenül gyilkolni is kell, ha nem tettben, akkor szóban és képzeletben, hanem,
azért is egyenértékűek ezek az intések, mert a valóság mágikus természete miatt, a
valósághamisító személyre és annak az utódai sorsára, vészterhes visszahatásai lehetnek a
valósághamisításnak. Ezért, azok sorsa, akik önszántukból hamisított valóságelemek
között élnek, sőt: tudatos cselekvően hozzá is járulnak a hamísításhoz, hosszú távon
menthetetlenül csődbe fog kerülni, az életük valamely lényeges területén, még akkor is,
ha kívülről ez nem látszik, és hajlamosak vagyunk irigylésre méltóknak tartani a kívülről
„rendkívül” sikeresnek látszó személyeket.
E megértésnek a következtében, közvetlenül az utolsó tárgyalás előtt a feleségem, nem
csak, hogy visszavonta a saját váláskeresetét és felmondott a drága pénzen megfogadott

2. ügyvédeknek, és persze, visszavonta az én váláskeresetemre írt, engem sötéten vádló
hangvételű bosszú-válaszát is, hanem a tárgyaláson azt nyilatkozta a bírónőnek, hogy ő
nem akar tőlem elválni és a Kozma családnevét is szeretné megtartani. Ez annak is volt
köszönhető, hogy ebben a feleségem számára új, de akkoriban, még nem teljes
meggyőződésével vallott, és nem minden esetben gyakorolt – Főként a férjekkel és
élettársakkal szembeni gerinctelen viselkedésre és ellenszenves gondolkozásra őt
rászoktató édesanyjával szembeni viszonyulásában, és az édesanyja személyével
kapcsolatosan bátortalanul és határozatlanul gyakorolt. - erkölcsi alapállásában,
lehetségessé vált annak a lehetőségéről is tárgyalni, hogy a családot újra egyesítsük,
mihelyt a feleségem eléggé felkészültnek találja magát erre, illetve, miután mind az
édesanyja zavaros és a pillanatban számára előnyősnek (nyerhetőnek) tűnő lehetőségek
szerint változó erkölcsi magatartásával szembeni alapállását, mind a velem szembeni
pozitív élettársi viszonyulását sikerül, szilárd meggyőződésen alapuló, határozott és
egyértelmű erkölcsi alapokra helyeznie. Ez ugyanis elengedhetetlen feltétele annak, hogy
elsősorban a gyermekeinket ne tegyük ki a jövőben egy újabb családbontás traumájának.
Másfél hónappal a válóper utolsó tárgyalása után, még mielőtt a számomra kedvező és a
fentiek alapján, az ő hibájából kimondott bírói végzést kézhez kaptuk volna, a felségem
vissza költözött az ő kizárólagos gyámsága alá helyezett két kisebb lányunkkal a családi
otthonunkba.
Az itt közölt eszmei feltárás viszont, nem arról szól, hogy miként jutott el a feleségem
arra a következtetésre, hogy nem kell hagynia magát a misztikus csodakurzusok által,
valamint a boldogsága megszerzése érdekében őt, már a házasságunk elejétől a családja
szétszakítására bíztató, misztikus kurzusokra járó és misztikus tanokat olvasó anyja által
befolyásolni. Hanem arról, hogy tényleges spirituális szempontok alapján – és nem
szentimentális, vagy zagyva misztikus elméletek szerint! - miért is bír ugyanakkora
fontossággal az, hogy a gyermekek mindkét szülő mellett növekedve, apai nevelést is
kaphassanak, mint az, hogy az édesanyjuk viselhesse a gondjukat. Meg vagyok győződve
ugyanis arról, hogy ennek a spirituális ténynek – és úgymond égi követelménynek! – a
minél több házasságban élő személy általi, racionális megértése és tudatosítása, rengeteg
házastársi és családi viszonyt fog megmenteni a fölösleges konfliktusoktól, a fizikai –
nem csak pszichikai! – betegségeket okozó veszekedéstől és nehezteléstől, egymást
tulajdonképpen (A szívük mélyén) szerető nőket és férfiakat (anyákat és apákat) az
egymás gyötrésétől, egymásnak és családjaiknak a tönkretételétől, gyermekeik
lelkivilágának és jövőképének és sors-idéző mágikus életképzeletének, a zavarossá és
bizonytalanná tételétől.
Sőt: még arról is meg vagyok győződve, hogy ezek a feltárásaim, nem csak a már
családban élő, és a mienkhez hasonló krízisekben vergődő, vagy mindössze a krízis
előszelét érző, az előtt álló férjeknek és feleségeknek fognak segíteni abban, hogy a
drámai élet- és sorshelyzetüket meghaladják, és a mindannyiuk számára fájdalmakat és
talán soha be nem gyógyuló lelki sérülésekkel járó, családjaik szétbomlását megelőzzék,
hanem elsősorban a család- és otthonalapítás előtt álló jelenlegi és jövőbeni fiatal nők és
férfiak számára nyújthat olyan elhanyagolhatatlanul megfontolni való, lényeges
szempontokat, amelyeket egyetlen más tudomány sem volt képes eddig a felszínre hozni,
de amely új ismeretek és szempontok segítségével, jogosan bízhatnak abban, hogy nem

3. azért fognak hozza az életük legfontosabb feladata megvalósításába, hogy néhány év
múlva – És ami még rosszabb: a szeretett jövendő gyermekeik szülőiként – legyen amit
szétbontani, és ami miatt keseregni, megbetegedni.
Az olvasó ugyanakkor arra is fel kell legyen készülve, és azt is figyelembe kell vegye,
hogy a köztudatban levő spirituális információkat és eddigi metafizikai elképzeléseket
messze meghaladó felfedezéseket tartalmazó írásomban, részben terjedelmi okok miatt,
részben a kutatás tárgya miatt, nem térhettem ki a házastársi válások során ugyancsak
hátrányba került nők (Anyák) helyzetéből megvizsgálni és feltárni a gyermeknevelés
spirituális vetületét. A gyámság megállapítási és törvénykezési szokásrend ugyanis, nem
a gyermekeknek az anyák gyámsága alá helyezését kezeli feltűnően előnytelenül, hanem
az apák gyámsága alá helyezését. Ezért, azok számára, akik nem olvasták előzetesen a
többi asztrológiai – metafizikai munkásságomról (A Lilith metafizikai értelmezése, Az
anyai ági karmikus programok, stb.) szóló írásaimat, úgy tűnhet az elején, minthogyha
egy, a férfiúi hiuságában és önértékelésében megbántott személy próbálná metafizikai
szintre emelni az általa igazságtalannak érzett, hallgatólagos gyermek elhelyezési
törvénykezési szokásokat. Illetve, hogy az egyoldalú bíráskodást látván, az így
elszenvedett sérelmeit akarja metafizikai szintre emelni. De, amennyiben az olvasó félre
teszi ezeket a kezdeti benyomásait, és tovább olvas, kiderül egyrészt, hogy ez nem így
van, hiszen metafizikus asztrológusként a szerző még akkor is a sorsjelenségek mélyen, a
láthatatlan világban megbúvó végső okokat keresi még a saját lelki benyomásaira
érzéseire is. Másrészt az is kiderül, hogy olyan, eddig feltáratlan, de kézenfekvő
életigazságokról olvashat itt az olvasó, amelyek nagy mértékben rávilágítanak a
civilizációban élő személyek elidegenedése és elmagányosodása és számtalan pszichés
betegsége olyan – tényleges – okaira, amely okok eddig senkinek (Sem a
pszichológusoknak, sem a teológusoknak, sem a keleti, vagy a nyugati misztikus
tanítómestereknek!), még csak eszébe sem jutottak.
Meg kell nyugtatnom tehát az olvasót, hogy a feleségemnek a lassú, de pozitív
pálfordulása következtében, az igazság szelleme, a román gyámsági törvényeknek a
férfiakkal szembeni, abszolút negatív alkalmazási szokásainak a körülményei ellenére is,
érvényesült az én esetemben és végül nem lettem hátrányos megkülönbözetésben
részesült fél, mivel négy gyermekünk közül a bíróság kettőt az én gyámságom alá
helyezett és kettőt a feleségem gondnoksága alá, és ezért nem sétődöttségböl írtam az
alábbiakat. Másrészt, asztrológusként soha, és egyáltalán nem vezéreltethetem magam a
munkámban (És az írásaimban), sem a személyes érzéseimmel, sem az ösztöneimmel,
vagyis, nem lehetek sem nő-párti, sem férfi-párti. Nem az érzéseim, vagy, Isten-őrízz, a
nemi elvakultságom miatt vizsgálom tehát a kérdést tudatosan „egyoldalúan” (Az apaság
oldaláról), hanem azért mert arról az apai oldalról, ahonnan én vizsgálom, tudomásom
szerint az elvált szülők gyermekeinek a nevelése és spirituális fejlődése kérdését még
senki nem vizsgálta előttem, hanem mindig csakis a női (anyai) oldalról. És még csak
azért sem vállaltam ezt az egyoldalúságot, mert ez által, a tradicionális témakezelés
vastag egyensúly-eltolódását helyre szerettem volna állítani, hanem azért, mert ez, az
„egyoldalúnak” látszó vizsgálat olyan látókör-nyitó és látókör tágító felfedezéséhez
vezetett, amely felfedezés egyenértékű a Kybalion asztrológiai és alkímiai vizsgálatával,
valamint az ott leírt hét egyetemes törvénynek a tízre való kikerekítésével (A másik

4. három Egyetemes Törvény leírásával), vagy a Lilith metafizikai értelmének a
felfedezésével, vagy az anyai ági örökletes sors-programok felfedezésével.
*******************************************************
Hiába hogy, az Európai Unió nyugati részében más szelek fújnak, mert Kelet
Európában még mindig az, a mindenki által normálisnak vélt primitív törvényalkalmazási
szokás áll, hogy házastársi válások alkalmával, az esetek 90 százalékában, az anyának
ítélik oda a gyermekeket. Az itt érvényesülő trend szerint, a szociális hivatalok és
igazságügyi intézmények alkalmazottjai, egyaránt úgy képzelik, hogy jól teszik azt, hogy,
amennyiben nem orvosilag bizonyítottan őrült, veszélyes közbűnöző, visszahozhatatlanul
kábítószeres, alkoholista, vészesen nemi beteg az édesanya, akkor, hiába, hogy ő hagyja
el a családot, vagy valamilyen más módon bomlasztja szét azt, mert az esetek 9O
százalékában, akkor is az ő gyámsága alá "ajánlják" a szociális hivatalok, és neki ítélik a
bírók a gyermekeket, ha egyértelműen ők okolhatóak a család széteséséért. Akkor is így
járnak el tehát a bírók, ha az anya hagyja el a családot és ez által a gyermekeket is, de az
azt kéri, hogy az új „bejelentett lakcímére” és az ő gyámsága alá helyezzék a
gyermekeket! Ezért ezt, az apai szerepről és funkcióról, az apasághoz, mint rendkívülien
összetett spirituális állapothoz való viszonyulásról szóló, naplószerű írást, elsősorban az
asztrológusi lelkiismeretem felszólítására kezdtem el írni, mintegy választ keresve arra a
kérdésre – és végül megtalálva! –, hogy az apai minőség funkcióját és rendeltetését
illetően, nem-e végzem rosszul az asztrológusi munkámat és a magánéleti feladataimat?
Írom tehát mindezt, az ide vonatkozó, általános, mondhatni társadalmi - közösségi
spirituális közöny és figyelmetlenség által okozott mulasztások pótlására és betöltésére,
mivel rájöttem arra, hogy engem is messze ható felelősség (És mulasztás!) terhel azokkal
a férfiakkal, jövendő, vagy máris státuszban levő apákkal szemben, akiket - amennyiben
ilyen jellegűnek találtam a horoszkópjukat -, arra buzdítottam, hogy alapítsanak családot
és nemzenek gyermekeket.
Miután 2008 február végén a feleségem, az édesanyja bíztatására és meghívására,
elhagyta a családunkat és nem akart oda visszatérni, a helyzet hivatalosítása érdekében
indított peres eljárás során, kénytelen voltam rájönni arra, hogy fent leírt
törvényalkalmazási szokásrend miatt, a nálam – a család régi és stabil otthonában! -
maradt két nagyobbik lányunkat is elveszíthetem. Ekkor, a sorshelyzetem hatásaként, az a
lelkiismeret furdalást okozó probléma merült fel asztrológusi és metafizikusi
válaszadásra kényszerítő erőként bennem, hogy amennyiben nem veszem figyelembe ezt
az objektív tényállást, a legközönségesebb módon becsapom azokat a férfiakat, akik
asztrológiai feltárással egybekötött sorsjavítási, sors-rendezési tanácsadás céljából kérik a
segítségemet és, amennyiben a horoszkópjuk tükrében ezt jónak látom, családalapításra
és gyermekvállalásra buzdítom őket.
Szóval, amikor rájöttem arra, hogy még arra sincsenek tekintettel a romániai
(Csíkszeredai) szociális szervek és a törvényalkalmazók, hogy a legtöbb olyan esetben -
Akárcsak a mienkben is. -, amikor az anya hagyja el a családot, olyan helyre és olyan
körülmények közé költözik, amelyek egyáltalán nem szolgálhatják a gyermekek ép és
egészséges lelki és szellemi fejlődését – jelen esetben, az iszákos és kemény-dohányos

5. férjével és azok közös kisfiával együtt élő, ugyancsak keménydohányos édesanyja két
szobás lakásába, majd a gutaütés-veszélyes, két száz atmoszférás vérnyomásos
nagymamájához - megkérdeztem magamtól, hogy miként javasolhatok én
asztrológusként, a tipikusan Rák és Hold-karmás, illetve Bak és Szaturnusz-karmás
férfiaknak családalapítást és gyermekvállalást? Milyen erkölcsi alapon ajánlhatok én ezek
tudomásában ilyet, amikor jól tudom, hogy a feleségük karma-feldolgozási képtelensége
következtében, - a Lilith, és az azt szolgáló anyósaik „munkálkodása” következtében -,
bármikor megtörténhet velük is az, ami velem megtörtént? Nevezetesen az, hogy
miközben egy hosszú távú életcélt egy majdnem teljes életutat épít a családra és köt a
családhoz egy férfi, és az én tanácsomra például, a lehető legintenzívebben beleéli magát
az apai szerepkörbe, vagyis, szeretve a gyermekeit, gondozza és tanítja azokat az életben
való helytállásra éveken át, aközben a feleségnek egyszer csak elege lesz a házasságból,
vagy szerelmes lessz egy más férfiba, és, a szabad választás liberális logikája
szellemében, nem csak, hogy elhagyja őt, de könnyűszerrel magának ítéltetheti és elviheti
a gyermekeket az anyai nagymamához, vagy akár a másik férfihez is! És így, egyszer
csak arra ébred az apa, hogy az általa éveken át, az anyáéhoz hasonló figyelemmel és
odaadással, de főként az anyai gondozáson túli előrelátó – szaturnuszi! - szellemben
gondozott és nevelt gyermekeit, más személy, vagy személyek nevelik, és persze, teljesen
másképpen, mint ahogyan azt ő helyesnek tartja! Tehát, a hivatalos válás megtörténése
után, a férfi által is az anyához hasonlóan szeretett és éppen annyira féltett gyermekeket,
attól fogva, hogy a felesége őt elhagyta, teljesen másképpen fogják nevelni, mint ahogyan
azt ő jónak látná!
Ismétlem: mindezt, hogy a gyermekeket megfossza a folytonos és figyelő apai
neveléstől, ma a legnagyobb természetességgel teheti meg egy nő, amennyiben nem
AIDSZ-es, nem közveszélyesen őrült, nem profi szajha, vagy visszahozhatatlan
alkoholista – kábítószeres, mivel az általános koncepció az, hogy az apával szemben,
csak és csakis ő képes helyesen gondozni és nevelni a gyermekeket! Sőt: az általánosan
egyoldalú koncepció az, hogy amennyiben a férfi hagyja el a családot, akkor csakis arról
lehet szó, hogy a felelőtlen és léha ember, mindössze az alantas szenvedélyeinek hódolva,
un. férfias felelőtlenségből tette. Amennyiben viszont a nő hagyja el a családot, mindenki
egészen biztosra veszi, hogy a férfi követett el vele szemben alattomban, olyan szörnyű
és elviselhetetlen dolgokat, amelyek miatt a szegény nőnek nem maradt más lehetősége,
mint elmenekülni, még a gyermekei elhagyása árán is. Illetve: nem maradt más hátra
szegénynek, mint a törvényes válást kérni és arra kényszeríteni a zsarnoki, vagy más
negatív tulajdonsággal rendelkező, zsarnok és felelőtlen férfit, hogy hagyja el a közös
otthont és a családot.
Miért kellene tehát, ilyen apa-ellenes gyakorlati és erkölcs-ítéleti körülmények között,
és ilyen apa-ellenes szellemi konjunktúrában, a Rák, vagy a Bak karmával rendelkező
fiúk, fiatalemberek, és érett férfiak rám hallgassanak, amikor metafizikai tudatosság
híján, illetve annak az elsekélyedése esetén, mint az én feleségemnél, a legnagyobb
szerelemből is az lehet, hogy idővel felválthatja azt egy másik szerelem? Vagy
elhomályosítja és elmulasztja azt, a feleségnek a házasságkötéskor „elhagyott” anyjához
fűződő, újonnan felébredt infantilis ragaszkodása és ezzel az „asszonynak” az ártatlan és
gondtalan gyermekkorba való visszavágyása? Vagy és valamint, a „más, megértőbb,

6. gyengédebb és kedvesebb férfi mellett bizonyára boldogabb életnek” a naiv képzete,
vagy az emancipált, világi önmegvalósítás vágya? (A családelhagyást követő,
családzüllesztési akciói során, azzal aratott világi sikereket a feleségem, hogy azt hirdette
mindenütt: azért kellett elválnunk, mert ő dolgozni akart, én meg nem engedtem. -
Mindegy, hogy ez így abszolút hazugság volt, mivel, amíg itthon volt, addig ez
egyáltalán fel sem merült, hiszen arról volt szó, hogy, amint lejárt a Réka után kapott
GYES - állami segély, azonnal kiváltja az asztrológusi engedélyét, amihez több éve már,
hogy meg van a tanügy minisztériumi pecséttel is ellátott diplomája, mert mindenki meg
volt hatódva ettől a nagy női önmegvalósítási ügytől! És minden szakképzett szociális
hivatalnok és a bírónő is, természetesnek tartották akkor azt, hogy mind a négy gyermek
hozzá kell kerüljön, még, a gyermekek számára teljesen előnytelen körülmények között
is, amikor ő reggeltől estig dolgozik egy irodában. A volt feleségem munkaideje
gyakorlatilag reggel 8 -tól este fél hatig tart, de majdnem rendszeresen este hétig, sőt:
még hét utánig is bent kell maradnia! Egyszerűen kétségbeejtő az, hogy a jogi, vagy
pszichológusi diplomával is rendelkező közhivatalnokok számára, a „természetes” az,
hogy hivatalosan és törvényesen mind a négy gyermek annak a szülőnek a „közvetlen”
gondozásába kerüljön törvényesen, amely szülő, tulajdonképpen és gyakorlatban nem is
lehet együtt a gyermekeivel a hétnek öt napján, és mindezt csak azért, mert ő az anyjuk és
nem az apjuk! Még egyszer mondom, mivel komoly kérdésről van szó: mindezt annak
ellenére végzik így, hogy pontosan az önmegvalósítást szolgáló, egész napját betöltő
munkaideje miatt, a munkába járó anya, a hét öt napján, egyáltalán nem is foglalkozhat a
gyermekeivel! Hiszen, abban a számukra megmaradó egy és fél, ritkán: három órában,
amíg velük együtt lehet, a legsürgősebb gyakorlati dolgokat –etetés, mosdatás, esti
mesélés és lefektetés -, esetleg ha el lehet intézni. Világos tehát, hogy a négy gyermek
gondozása mellett, azok erkölcsi nevelésről, egyáltalán még csak nem is lehet szó ilyen
körülmények között. És, az olyan férfi nemű személyek, akik a munkájukat az
otthonukban végezhetik, mint régen a gazda-emberek, és eközben szeretnének a
gyermekeikkel együtt lenni és azokkal időnként alaposabban foglalkozni, mint én is pl.,
de akiktől ez ostoba szokásrend alapján, könnyűszerrel elvetetik a gyermekeiket a volt
feleségeik a hivatalok és a bíróságok segítségével, az egészség-károsító dühöngésen,
vagy a szervezet-mérgező sors-neheztelésen kívül, semmit nem tehetnek. Nem tehetnek
semmit, a lehetséges kifosztott apai állapota ellen, amely állapot egy férfinak sem jut
eszébe a házasságkötéskor. De, amint az asztrológusi gyakorlatom során ez a döbbenetes
tény feltárul előttem: a nők már a házasságkötés előtt arról társalognak képzeletben a
magzatként még meg sem fogant jövendő gyermekükkel, hogy nem baj az, ha apukának
„el kellett menni, mi úgy is jól meg vagyunk ketten együtt”? Eddig csak azt a variánst
ismertük, amikor "a gonosz és felelőtlen" férfi elhagyja a családot. Most kiderült, hogy az
emancipációnak köszönhetően, a hölgyek spirituális ideavilágban ez teljesen másképp
néz ma ki. Vagyis úgy, hogy a nők, legalább is a tudattalan képzeletviláguk szintjén, úgy
lépnek be a házasságba, hogy a férfit majd előbb utóbb kituszkolják onnan, miután a „az
ő gyermekük” megszületik. Ugyanakkor, nem hiszem, hogy a gyakori eset lenne a
joggyakorlatban, amikor a „családelhagyó” apa, magával viheti a gyermekeit... – Hiszen
még a helytálló apáktól is, a távozó feleségek, a szemellenzős hivatalnokok és bírok
hathatós segítségével, probléma mentesen, elvihetik azokat.

7. Ebből a perspektívából tehát, - mármint, hogy az ember hírtelen, nem csak hogy
élettárs nélkül, de gyermekei nélkül is maradhat, a kelet európai törvényhozás szerint és a
jelenlegi humanista-liberális erkölcsi konjunktúrában - a férfiak hátrányosan
megkülönböztetettek, hogy ne mondjam: apai funkciójuk gyakorlási lehetőségében
hivatalosan kisemmizettek! "-Tessék, mind a négy gyermeket, a férje érzelmeit
nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva, azt megcsaló, és az egész családot a romokba
döntő "édesanyának" oda adni." És a mi esetünkben ráadásul azért, hogy Emőke
odaadhassa az általam már magzati koruktól spirituálisan gondozott és odafigyeléssel
nevelt gyermekeket, az erkölcsi érzékét már az Emőke fogantatása óta elveszítő, de
beteges irányítási és beavatkozási mániában szenvedő anyjának. Vagyis annak a
személynek, aki magzat korukban mindenáron el akarta kapartatni őket!
Akik csak a Vibráció törvényét – más nevén: a Vonzás törvényét – ismerik, azt
szokták mondani, hogy kettőn múlik a vásár. De számomra, a sokat látott és tapasztalt
asztrológus számára, egyértelmű, hogy bizonyos családrombolási, illetve családelhagyási
esetekben, bizony, hárman, vagy négyen is múlik a vásár! Egy, a három és a négy
ellenében… Esetünkben, a feleség a férj ellenében, és a feleség szeretője, valamint a
feleség anyja és a nagyanyja a férj ellenében, sőt: még az apja ugyancsak elvált élettársa
is a férj ellenében! A velünk történt abszurd tragédia után, egyértelmű határozottsággal ki
merem jelenteni, hogy amennyiben ez a katasztrófa, megtörtént az asztrológus
feleségemmel, majdnem bármely fiatal, az önmegvalósítói képességeiben és a rokonai
segítségében bízó - és azok által biztatott! – fiatal családanyával megtörténhet, az, hogy
„jogos” érzelmi okokra hivatkozva, de voltaképpen teljesen irracionális okok miatt, máról
holnapra, széttúrja a családját. Számtalan családszétbomlási és széteséséi esetben, ahol
ilyen ellenőrizhetetlen és irracionális erők hatnak, megtaláltam a családrombolásnak azt
az archaikus kor előtti, a női tudattalan érzésvilágba rögzült, irracionális gyökerét, amit
négy hónapon át hiába kerestem. Meg találtam azt, a mára már teljesen funkcióját
veszített pszichés őserőt, amely Emőkét és az anyját ebben a családrombolásban
irányította, és amelynek ők is mindössze a tudatlan végrehajtói voltak, és maradtak. Ezért
voltam türelmetlen és elégedetlen és ezért hárítottam el oly türelmetlenül és akkora
vehemenciával azokat a véleményeket, amelyek mind bennem, vagyis az én lelkemben
akartak kotorászni a probléma igazi oka után - és ezzel persze, hogy nem a megoldás
után! -, mert éreztem, hogy kell lennie valahol egy olyan irracionális őserőnek, ami ellen
és amivel szemben Emőke belülről nem lehetett metafizikus-asztrológusként sem
felvértezve. Egészen biztos voltam benne ugyanis, hogy az utóbbi időben legalább is, a
több általa írt tanulmány után és az általa önállóan elkészített és pozitívan visszajelzett
több tucat horoszkóp után, a feleségem, nem volt egy naiv fiatalasszony. Hogy ő, ezen, az
anyjával szemben érzett irracionális megfelelési kényszerén kívül, minden lehetséges
téves (karmikus) "belső irányítás" és tévképzet ellen fel volt vértezve. Hogy igen is, ő jól
tudott a horoszkópjából kiolvasható összes veszélyről. A közös barátnőnkkel folyatott
skype dialógusokból még az is kiderült, hogy Emőke, még a benne rejlő áttételes
Vízöntői késztetéseiről is, az irracionális önbolondító késztetéseiről tudott! És ezt
észlelvén, abból ki is józanodott állítólag már az anyjához való leköltözése utáni
negyedik vagy ötödik héten. Amiből viszont nem tudott kijózanodni hónapokon
keresztül, arról nem tudhatott, mivel eddig én sem tudtam, tehát nem készíthettem fel rá,
csak érezhettem, hogy egy számomra ismeretlen erőnek vagyunk az egészen az áldozatai,

8. amely irracionális, kényszerítő erő viszont, egyértelműen az ő, férji- és apai- lenézésben
tündöklő, értelmiségi anyja által jelenik az Emőke számára meg.
Egy író barátom adta meg végül s az ötletet, mondván, hogy ez az irracionális anya-
lány közötti kapcsolat és a fiatal anyának az öreganya felé való "gyermekátjátszási",
gyermek-odaadási ösztöne, ancesztrális természetű és a matriarchátusban kialakult
szokásrendig, az őskori közösségi törvényekig nyúlik vissza. Az író barátom, ezt azon
panaszomra mondta, hogy Réka és Turula akkoriban a nagyanya fennhatósága alá került,
hogy ő gondozza és neveli őket, az édesanyjuk és az édesapjuk helyett, és ő rendelkezik,
Emőkét bábként használva, annak a gyermekek sorsa felől. Gondolkozni kezdtem tehát a
matriarchátus és a gyermekeink gyámsági állapotának az ilyetén vett sors-fordulata fölött,
és rájöttem a lényegre: Emőkét és a gyermekeit korábban a saját anyjának (Az Emőke
nagyanyjának) átpasszoló, ambíciós anyját is, az, az ősi ösztön mozgatta végig, hogy a
gyermekeket át kell adnia a saját anyjának, vagyis a "nagy - anyának". Vagyis, a
vezérnősténynek. (A szintén matriarchátusban élő, és a közösségi felelősségtudat szintjén
az emberhez a legközelebb álló elefántoknál történik ez így. Ti., hogy az anyatejjel való
táplálkozás megszűnése után is életben maradt elefánt-utódok további sorsa felől a
vezérnőstény intézkedik. Nevezetesen arról, hogy amennyiben a csorda tagjaként
megmarad a kicsiny, azt továbbra is az ő szülő anyja neveli-e, vagy valamelyik nagynéni,
esetleg maga a vezérnőstény? Ennek a titkos erőnek a kényszerítő hatására utalnak, nem
csak az Emőkének a családban töltött utolsó napjaiban tett furcsa kijelentései is,
miszerint: "Az anyánkhoz fel kell nőni", vagy: „Nem lehet az, hogy az anyánkra ne
hallgassunk, mert az anyánk, az életünk végéig az anyánk marad.". Hanem a
Magdolnának a velem szembeni régi perlekedései is, erre utalnak, amelyekben az akkori
megrökönyödésemre, ő legtöbbször az nagyanyai jogaira hivatkozott.
Ez a, patriarchális korszak után is, az egyes nők tudattalan alvilágában még élő
(Különösen a Nappal együtt álló Holddal rendelkező nők esetében), mára már teljesen
afunkciónális és irracionális ösztöni törvényerő munkálkodott tehát Emőkében az utóbbi
években, amit a nagyapa halálakor, az anyjának sikerült benne feléleszteni. Igaza volt
tehát az egyik barátnőnknek, amikor az Emőke mentalitás-váltását és változtatásának az
okát, a mindkettőjüket nevelő férfinak, a nagyapának a halálában kezdte keresni, és
akkoriban még én sem igazán értettem, hogy mit is akar ezzel mondani? És persze, ő sem
tudta, mert, ha tudta volna - Amennyiben tehát, ez a feltételezése metafizikailag tudatos
lett volna. - nem vesznek erőt rajta is, néhány hét elteltével a primitív matriarchális
ösztönök, amelyek hatására ez a gyermektelen fiatal nő, nekem el kezdett parancsolgatni,
hogy adjam oda a Emőkének, illetve az Emőke anyának mind a négy gyermeket.
A patriarchális, vagy matriarchális nevelés kérdése, Emőkének egy skype-dialógusában
vetődött fel, amelyben Emőke fölényesen azt írja, hogy ő misztikus-spirituális úton, tehát
a képzelet erejével, ügyelt a gyermekekre, miközben azokat órákra magukra hagyta a
lakásban. (Miközben tehát a nagymamáját látogatta a korházban, ahova zarándokok a
Lurdes-i Szűz Máriatól szenteltvizet hoztak és neki abból föltétlenül kellett innia az
édesanyja szerint, miközben a 2, 4, 6 és 9 éves gyermekeknek a felügyelet nélkül való
hagyása árán is!) És mintegy lefitymálva számolt be a fent idézett barátnőnknek az én
„ostoba, férfi aggodalmamról”, aki földhöz ragadt férfi logikámmal, csak racionális-
pragmatikusan vagyok képes gondolkozni ebben a kérdésben és nem értem meg, hogy a
magára hagyott négy kiskorú gyermekünk, tulajdonképpen biztonságban volt a lakásban,

9. mert ő a lelki szemeivel vigyázott rájuk, miközben a korházba ment és ott Lurdeszi
szenteltvizet ivott.
Én viszont, metafizikus asztrológusként azt mondom, hogy nem véletlenül van a
fizikai dimenzió, nem azért hozódott létre az anyagi világ, hogy figyelmen kívül hagyjuk
annak a jelzéseit és a törvényeit (Pl. a gravitációt), illetve, hogy maximális szülői
felelőtlenségre és a Szaturnuszi elv messzemenő megsértésére vall az olyan
(Matriarchális) teória, miszerint egészséges lenne tudatlan kisgyermekeket, misztikus
fantazmagóriák alapján nevelni és gondozni! És ugyancsak magas fokú felelőtlenségre
vall, az egészet letagadva (Emőke a bírósági beadványában letagadta, hogy a
gyermekeket akárcsak egyszer is felügyelet nélkül hagyta volna), tenni az ártatlant, és
liberális koncepciókra, és a hűtlen férfiakkal kapcsolatos általános negatív tapasztalatokra
hivatkozva, elszakítani a gyermekeket attól a szülőjüktől, amelyik, sem materialista, sem
misztikus szélsőségekbe nem esve, igyekszik a gondozni és nevelni is, őket a megváltás
logikája szellemében. Annak misztikus fantazmagóriákat elvető logikának a szellemében
tehát, amely abszolút mértékben figyelembe veszi a fizikai - biológiai tényezőket és
abból következtet vissza a szellemi - spirituális tényállásokra.
Állítólag egy spirituális korszakváltás előtt áll az emberiség, és elengedhetetlen az,
hogy ebben a kérdésben is ne történjen meg a korszakváltás, és ne dőljön meg ez az
általam feltárt ostoba tradíció. Elengedhetetlen az, hogy ravasz politikusok és közönyös
bírók, illetve, a tradicionális szokásrendre alapuló, de még a primitív korszakokban
kifejlett ösztönök döntsék el a családjaink és a gyermekeink sorsát! Feltevődik tehát a
kérdés, hogy a megváltás korának (Lásd Hamvas időfelosztását, miszerint előbb az
archaikus - matriarchális kor szellemisége volt érvényben, majd a történelmi -
patriarchális koncepciók uralkodtak, és most léptünk be a keresztény korba, amely
vertikális mindkettőre és az előző korok jellegét egyesíti magában.) megfelelő
gondolkozásmóddal (öntudattal) megengedett-e a párkapcsolati, vagy más nehézségektől
való menekülési vágyból (az úri szeszélyből) eredő elválás? És ha mindenképpen el kell
válni, megengedett-e spirituálisan az, hogy primitív patriarchális és matriarchális
tradíciókra és törvénykezésre alapozva, megfosztjuk egyrészt az apát attól, hogy a
tudatosan vállalt szülői (Figyelem: nem hiába nevezi az anyanyelvünk szülőnek az apát
is!) felelősségeit normálisan gyakorolja? És megengedett-e az, hogy megfosszuk a
gyermekeket attól, hogy spirituálisan tudatos apai gondozásban és nevelésben is
részesüljenek? – Mert a legtöbb esetben, a szeretőhöz, vagy a nagyanyai státuszba
került„anyukákhoz”, és nem egy esetben az öreg nagymamához menekülő anya, nem is
az hajtja a „gyermekszerző” törekvésében, hogy azokat személyesen figyelve,
gondozhassa és nevelhesse, hanem azért, hogy átadhassa a gyermekeit másoknak. De
lehetőleg úgy valahogy, hogy ez, a gyermekinek, mint az ő kizárólagos tulajdonát képező
tárgyaknak az átpasszolási a vágya, ne legyen egyértelmű, hanem ebben ő az ártatlan
áldozat szerepébe tűnhessen fel.
Amennyiben spirituális tudatosságra törekvő személyek számára írunk és azért nem
napilapokat, vagy magazinokat olvasó személyek számára, azt kérdezem, hogy spirituális
tudatosságra törekvő személyek körében, szabad-e egy ilyen magatartást, mint az
Emőkéé, mint normálist elfogadni? És hogy nem-e kellene az utódai gondozásáért és
neveléséért maximális felelősséget vállalni szándékozó férfinak a családalapítás előtt

10. maximális garanciát kérni a szertett nőtől arra vonatkozólag, hogy amennyiben az
időközben szerelmes lesz másba, vagy nem bírja a házasság és a gyermekgondozás
unalmát és inkább az annál érdekesebb, napi 9 - 1O órás munkahelyi terheket választja,
vagy a férjnél kíméletesebb, és őt megértőbb anyukához, nagymamához, testvérhez,
nagynénihez akar elmenekülni, akkor a gyermekeket majd nem akarja belevinni ilyen
ostoba, családelhagyásos játékokba, hogy ne mondjam: magát és az életét komolyan vevő
emberhez méltatlan állapotokba? Vagyis, tradicionális (cigarettázó, kávézó, pálinkázó,
húsevő, és persze, liberális-humanista elveket valló) nagyanyai gyámságokba és
nevelésekbe?
Mert azt is tudni kell, hogy a spirituálisan gondolkozó és az életét a megváltási logika
szerint folyatni kívánó férfit, elsősorban nem a gyermekeihez fűződő érzelmek és érzékek
vezérlik. És még akkor sem, hogyha időnként ledönti lábáról a megváltás logikájával
meredeken szemben álló világi mentalitással szembeni tehetetlensége miatti keserűség és
jól elsírja magát az egész család sorsával felelőtlenül játszadozó feleséghez került,
hovatartozási tudatukban összezavart gyermekek sajnálatában (És bizonyára:
önsajnálatában is!). Hanem, minden körülmény és igazságtalanság ellenére, a spirituális,
sőt: a kauzális emberi és szellemi tudatossága. Ebből a szempontból például, amennyiben
jól bele nézek a lelkem kútjának a fenekébe, azt találom végső soron, hogy a tőlem elvitt
és az én személyi felelősségemtől (spirituális éberségemtől!) elvágott gyermekek sorsa és
fejlődése, stb. - akiket már az enyémtől teljesen más étrend és más koncepciók és más,
általam teljesen helytelenített, felnőtti példaadás szerint nevelnek (Hazug és korrupt,
mivelhogy az állatokkal szemben a gyermekek kedvéért érzelgős, de az állatok húsát
elfogyasztó és a gyermekeknek az őket gondozó nagymamák és dédnagymamák,
nagynénik, stb. bocsánatos bűneihez szoktatásával: cigarettázás, kávézás pálinkázás, stb.,
a kamaszkori szeszélyeskedés és kábítószerezés előszobájába bevezető példaadással!),
engem semmiben nem érdekel jobban, mint a barátaim gyermekeinek a sorsa és
fejlődése. Az a gyermek ugyanis, akit tőlem az Isteni törvények szellemét
megerőszakolva elvittek, már nem az enyém, a szó nemes és spirituális értelmében.
Hanem, egy olyan valaki, aki miatt maximum csak aggódnom lehetséges, úgy, hogy
közben semmit nem tehetek lényegében érte. Sőt: amennyiben a közvetlen apai
felelősségemtől és tehetőségemtől elszakítják, esetleg egy egyszerű gazdasági nyűggé is
válhat számomra „gyermekem”, ha gyermektartást kell fizetnem érte, anélkül, hogy
nevelhetném, amiért meghatódtam annak idején attól, hogy engem szeret egy olyan nő,
aki valamikor megjátszotta számomra azt, hogy tényleges felelősségtudattal rendelkezik.
- Mert hát végeredményben mit tehetek én egy olyan gyermekért, akit csak két hetente
látok, akiről tehát nem közvetlenül gondozva - figyelve tudhatom, hogy mit eszik, hogy
miként kakál, mikor és mitől vidám, mitől szomorú, mitől egészséges és mitől beteg,
hanem csak az anyuka, vagy a nagymama, vagy a közös ismerősök közvetítéséből? Mit
tehetek én egy olyan gyermekért, akinek én adtam nevet ugyan, de akit az én felelősség-
koncepciómtól teljesen eltérően, sőt: azzal merőben ellentétesen gondoznak és nevelnek?
Mire lehetek én lényegileg jó számára, miben segíthetek spirituális (morális!) lényeg
szerint neki? Metafizikusként, vagyis az élet igazi célját és rendeltetését ismerő, tudatos
személyként, én messzemenően elvetem az ünnepnapi, vagy vasárnapi apuka szerepkört,
amit a csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális pszichológusi diplomával rendelkező
vezetője, rám kirótt a nyár elején, nagy kegyesen. - Ráadásul úgy, hogy ezt a szakemberi

11. ostobaságát még le is írta papírra, aláírta és lepecsételte és hivatalos okmányként ki is
közölte! - Amitől természetesen, én ezt a vasárnapi apuka szerepet még inkább
elutasítom! Ha nem lehetek rendes édesapa, akire a gyermek folyamatosan tud figyelni,
és akit a gyermek tud követni, illetve, aki tudja követni és irányítani a gyermeke testi,
lelki és szellemi fejlődését, akkor lényeg szerint, semmilyen apa nem lehetek. Ebből, a
spirituális szempontból, a vasárnapi apa szerepénél és funkciójánál, a mostohaapa szerepe
és funkciója sokkal, de sokkal értékesebb, hiszen az együtt élhet a gyermekekkel és
követheti és befolyásolhatja azok fejlődését! Miközben én, ha rövid ideig is, de
közvetlenül már tapasztalhattam azt is, hogy nem vagyok igazi édesapa a Réka és a
Turula számára, hiszen Emőke levitte őket Csíkszentgyörgyre, ahol az édesanyjának a
velem egy idős férje most számukra a férfi-modell és én hetekig nem találkozhattam a
gyermekekkel! - Hogy ez rajtam is múlt volna? Ugyan kérem, nem fogok én abban
sportolgatni, hogy az anyósomnak udvaroljak és könyörögjek ahhoz, hogy találkozhassak
a gyermekeimmel, akiket én is etettem kicsi koruktól, akikkel pl. én valamikor
éjszakáztam, mert képtelenek voltak elaludni és a mellkasomon kínlódtak az alvási
képtelenségükkel órákon át. Nem fogok most udvariaskodni és szépelegni, azért hogy
egy héten egyszer, vagy két héten egyszer találkozhassak a mások által nevelt
gyermekeimmel... Minek? Úgy sem látom, hogy miként és mit eszik és hogy alszik és
hogy játszik és főként azért, mert nincs semmi beleszólásom az élete lényeges kérdéseibe.
Nevelje az, aki elvitte, és az, akihez elvitték! És ha Medárdáékat is elviszik majd,
ugyanaz lesz a helyzet. Vállaljon értük felelősséget az, aki a felelősséget vállalata a
családrombolásért, vagy vállalja most a gyermekeknek a tőlem való módszeres
elszakításáért! Nekem teljes szülői – apai felelősség kell, nem ünnepnapi, vagy érzelmes-
szórakozó felelősség! Mivel a kollektív felelősségek esetében jól láttam, hogy mire
jutottunk a Kommunista korszakban. Közös lónak túrós a háta, és a nagymamákkal közös
gyermek hisztériás és szeszélyes és kibírhatatlan és nekem csak az olyan gyermek kell,
amelyik normális és egészséges, mint azok, akiket neveltem és akiket még nevelek a
jelenben.
A gyermek nem névnapi ajándék, vagy pláne nem kölcsön-autó, amit csak úgy,
időnként a magam szórakozására átvehetek, hanem egy olyan magas rendű spirituális
struktúra, aminek a jövője iránt is felelős vagyok, nem csak e jeleni egészségi és hogyléti
állapota szintjén. Férfiként és metafizikusként csak és csakis azt tudhatom igazából a
magaménak, amiért igazából felelhetek! Hogyha a nők és a matriarchális eszmék előtt
meghajló férfiak ezt másképp látják és gondolják, legyen, tegyék úgy, ahogy jónak látják,
de szerintem, elsősorban felelős öntudattal rendelkező személyek kössenek csak
házasságot, - és ne a magunknak házasságon kívüli, öngerjesztett extatikus szerelmek
luxusát, majd az anyukához való menekülés luxusát megengedő csapongó lelkek.
Szerintem tehát a gyermekeket, válás esetén azoknak kellene ítélni, akik felelősen
viselkedtek a családban és a házasságban és akik személyes felelősséget képesek vállalni
a gyermekekért, attól függetlenül, hogy nő-e az illető, vagy férfi. Ami nem a hűség, a
felelősség és a helytállást elvét követi ebben a kérdésben, az liberális és matriarchális
érzelgősség és Isten-ellenes és megváltás ellenes rablómese. Nem az általános világi
koncepciók szerinti nő – férfi szerepkörök, metafizikailag nyilvánvalóan hibás
megítéléséről beszélek, én nem panaszkodom a velem történtek miatt, hanem azt
szeretném, ha a mi körünkben, ebben a kérdésben is kirajzolódna egy metafizikailag

12. tisztázott koncepció arról, hogy tulajdonképpen mi is kellene legyen a család, illetve mit
kellene jelentsen a család egy magára valamit is adó, illetve az életét metafizikai szinten
élni kívánó személy számára és, hogy mi az apa szerepköre és úgymond metafizikai joga
a családon belül, tehát, hogy a nőnek mit kell a férfi családi tevékenységében és
viszonyulási módjában, maximálisan tiszteletben tartania? Mert arról, hogy mi a nő
szerepe a családban és a gyermekgondozásban, de főként a gyermeknevelésben, arról
rengeteget beszélnek mindenütt, akárcsak arról, hogy milyen felelőtlenek és szívtelenek,
stb. általában a családjukat egy - egy új szoknya bűvölete miatt elhagyó, „gonosz”
férfiak. Illetve arról, hogy milyen lusták, figyelmetlenek, érzéketlenek és ráadásul
szemtelen basák a férfiak, akik a családban semmit nem tesznek és ráadásként, elvárják,
hogy a gyermekeik mellett, őket a feleségük mindenben kiszolgálja, megelégedvén azzal,
az ostoba szereppel és, funkcióval, hogy ők viszik a pénzt a házba – családba, és hogy
milyen kicsik és szerencsétlenek lesznek akkor, amikor ezt a zsákmányszerző szerepet az
új kor lehetőségei kilövik alóluk.
Én nem ezt a jól ismert, lerágott csontot akarom tovább variálni! Metafizikus
asztrológusként, nem lehetek sem férfi-párti, sem nő párti, tehát nem beszélhet belőlem
sem a családi mulasztásai miatt lelkiismeret furdalással telt, és az által manipulált, a
meghatódott férfi, vagy a sértett primitív férfi, amiért elvették a család nevű
gyermekjátékát tőle. Itt nem erről van szó, hanem arról, amit több ízben kifejtettem már,
ti., hogy asztrológusként számtalan esetben kerülök olyan helyzetbe, hogy tanácsolnom
kell - és nem csak fiatalembereknek, hanem kopaszodó, vagy őszülő legényeknek is azt,
hogy kezdjenek el – persze: gyermekes, és persze, nem csak egykés - családban
gondolkozni, ha azt akarják, hogy valami tényleges elégtételük is legyen az életükben,
vagy az anyagiak szintjén tovább tudjanak lépni, vagy, hogy szakmai, esetleg művészi
sikereik legyenek, stb. Ez nem egy új nóta nálam, amit azt követően kezdtem fújni,
miután felfedeztem az anyai ági örökletes programokat, mert, még mielőtt Emőkét
megismertem volna (És persze: Medárda megszületett volna!), adtam már ilyen
tanácsokat. - Éppen a minap keresett fel az egyik volt hallgatóm, aki mostanra már, nagy
gazdasági igazgatója egy jelentős cégnek, akinek a családjában az én javaslatomra
született meg az első gyermek. Az a lányka, akiről tulajdonképpen a Mintát Emőke,
akaratlanul levette, mivel Medárda éppen azt követően fogant meg, hogy látogatóban
voltunk a Gál-ál családnál és feleségem „”megkívánta” azoknak az akkoriban egy éves,
gyönyörű lánykáját.
Na, most milyen erkölcsi alapon lelkesíthetek én házasságra és gyermekvállalásra ilyen
esetekben (A személyi horoszkópban kiolvasható Rák karma, vagy Rák jellegű
életfeladatok esetében és persze: Bak és Szaturnuszi, de főként magukat megosztani és
áldozatot vállalni képtelen, mély- Oroszlán Karmával rendelkező férfiak esetében is...),
amikor még engem is, nem csak, hogy elhagyott a feleségem puszta, zavaros szerelmi
ábrándokhoz kötött úri szeszélyből, hanem még a négy gyermekemet is elviszi, és teheti
ezt csak, és csakis azért mert, a jelen törvénykezési és szokásrend szellemében, ő ezt
könnyen megteheti. És amilyen felelőtlenné és befolyásolhatóvá vált, a szerelmi
boldogtalanságát az irracionális ambíciói által kompenzáló és a mi házasságunk falát már
a kezdetek óta rágicsáló anyja által, a feleségem „minden áron” meg is akarja tenni ezt a
stupid disznóságot, ami elsősorban, nem is velem szemben gonoszság, hanem az általam
gondosan és figyelmesen nevelt és spirituálisan irányított - és ezért (MÉG!) egészséges
lelkű - gyermekeinkkel szemben?

13. Mert itt nem csak arról van szó, kedves barátaim, hogy tíz éven át építettem gondosan
és lehetőleg spirituális alapon (Már, amennyire, a dolgainkba minduntalanul az Emőke
összezavarása és közvetlen, vagy közvetett befolyásolása által, az anyósom ezt lehetővé
tette!) ezt a gyönyörű, négy gyermekes családot, amelyen keresztül mind Emőke, mind
én spirituálisan is tovább fejlődhettünk és másoknak is, az ilyen problémáiban
segíthettünk - és azt gondoltam, hogy Emőke is ezzel az alapállással egyet ért, hiszen
főként erről beszéltünk ketten állandóan -, miközben most kiderült, hogy egy nagy
fenéket -, hanem arról is, hogy én ezért a családért és ezekért a gyermekekért maximális
felelősséget vállaltam és tápláltam tíz éven át és ebben éltem reggeltől estig, sőt: az
álmatlan éjszakáimon is, és ebben akartam élni mindaddig, amíg Réka fel nem nő és
mindezt egybe szőttem az asztrológusi és az írói hivatásommal, közösségi felelősség-
érzetemmel! És arról, hogy rengeteget áldoztam ezekért a gyermekekért és az enyémtől
messzemenően szebb jövőjükről, nem csak ábrándosan – álmodoztam, hanem azt, a
gyermekek individuális jegyeire is figyelő nevelésemmel készítgettem, ahhoz, hogy most
egy családromboló nagymama (Aki korábban a saját, két gyermekes családját és az
akkori szerelme négy gyermekes családját rombolta szét, a férfi- és apaellenes
mániájának és fékezhetetlen szexuális vágyainak engedve, vagyis, az Emőke külföldön
dolgozó édesapját egy gerinctelen férfival megcsalva!) és pálinkás ötletekkel jövő
dédnagymama, meg a szomszédok nevelgessék őket!
Mert szó van arról, hogy a karmát, aminek két vonatkozása van: egy abszolút és egy,
ami az anyai ági női ősöktől örökölt és a kettő analogikus kapcsolatban áll egymással, fel
kell oldani meg kell haladni. És szó van arról, is és nem csak itt nálunk, hogy a szülő a
lehető legjobbat akarja a gyermekeinek! Hát az én koncepciómban, és metafizikailag,
tehát reálisan, a teremtés és az élet eredeti rendeltetése logikája szerint, az a legjobb amit
adhatok a gyermekeimnek, ti., ha segítem őket meghaladni, legalább a horoszkópjaikból
kiolvasható karmájukat, vagyis anyai ági örökletes programjaikat, amelyektől pl. Én
annyit szenvedtem! Mert ezt nem értik a világi logikában gondolkozó nagyokosok, a
nagy liberális, humanista pszichológusok és szociológusok! Ti., hogy mi a férfi szerepe a
gyermeknevelésben és gondozásban! Hát az kedveseim, hogy kihúzza a gyermekeit az
anyai ági örökletes programjaiknak az örvényéből, hogy azok szabadon és saját
tapasztalataikból kikövetkeztetett életfilozófiájuk szerint, egészséges szellemű, a saját
gyengeségeinknek és az élet nehézségeinek a leküzdésére jól felkészített autonóm
személyiségként: úgymond megváltottakként élhessenek. - Mert mindenki azt kérdezi
tőlem, amikor az anyai ági örökletes programokat ismertetem, hogy akkor, hát hol
van az apák szerepe az egészben? Mit érnek, mitől jók az apák, azon kívül, hogy a
spermát adják a gyermekekhez, és esetleg a pénzt a családhoz, vagy fizetik a
gyermektartást? Hát tessék, itt van: ez az apák szerepe: A GYERMEKEK
SPIRITUÁLIS, BEAVATÁÁSA, vagyis: TESTI-LELKI ÉS SZELLEMI
BEAVATÁSA! Nem és nem arról van szó tehát, amit a Nobel díjaktól hasra eső
nagyokosok hirdetnek, ti., hogy az apáknak a gyermekek szocializációjában van szerepe!
– És, hogy ezt, a társadalomba való integrálást vasárnapi szülői szerepekben is
elvégezhetik! Az apának, éppen a nevelésen keresztül lehet éppen akkora – jó, vagy
rossz, ez teljesen az apa öntudatától és spirituális megvilágosodotti fokától függ! -
szerepe a gyermek személyisége és felnőtti öntudata kialakulásában, mint amekkora
súllyal bír az, hogy az édesanya szüli meg a gyermekeket és ez által, hogy a spirituális
karmikus programoknak a nagy részét is, tőle öröklik a gyermekek. Figyelem! Nem

14. szellemi-intellektuális képességeket írtam, amelyek teljesen a biológiai adottsághoz
tartoznak, és amiben ezért, a biológiai öröklődés is számit, amiről tudjuk, hogy általában
5O – 5O százalékos!
– Szóval, éppen ebben áll a spirituális rendeltetési szerep és funkciófosztottsága azoknak
az apáknak, akiknek a feleségei és anyósai azt teszik, amit Emőke és az anyja velem
tettek, hogy lehetetlenné teszik azt, a gyermekeik lelki jellemének és spirituális
orientációjának az alakítását, amely az apák tulajdonképpeni szerepköre lenne kauzális
szempontból (eredeti rendeltetés szerint!), vagyis a gyermekeknek a karmikus terheiktől
való megszabadítása, illetve, negatív esetben (A primitív apák esetében) azoknak a még
nagyobb karmikus beterhelése és összezavarása. De hát mi most a pozitív apai
szerepkörökről beszélünk, és nem a negatív szokásokkal és zavaros irányítással, az anyai
ági örökletes programok fölött a gyermekeket még plusz negatív tulajdonságokkal,
félelmekkel, vagy ferde ambíciókkal beterhelő apai „beavatkozásokról”. Mert erről van
szó, merjük kimondani: az apáknak, vagyis a Világosság és a fény képviselőinak (Most,
hadd ne minősítsük részletezve az általános, családelhagyó, basáskodó fényképviselőkkel
a témát.), éppen az a dolga, hogy az ők egyéni meglátásával bele avatkozzanak a
gyermekeik spirituális struktúrájába és a szellemi tudásukhoz és képességeikhez mérten,
azon – lehetőleg – pozitívan módosítsanak! – Legalább is az Evolúció, a kiegyenlítődés
és az Abszolútum törvényei szerint ez lenne a lényegi és elsődleges szerepe az apáknak a
nevelésben, illetve a gyermekeik életében. Ez lenne az apai bélyeg, és nem a nyers
természeti vonások hasonlatossága (Nem a nyers intelligencia, tehát, amit manapság
mindenki oly nagyra tart, hanem a moralitás, nem a szexuális potencia és más ilyen
kimondottan biológiai tulajdonságok, amiket az apától és az anyától is lehet örökölni
egyaránt, hanem a szellemi tudatosság.).
Ettől függetlenül, persze, részt kell vennie, és elsősorban számára hasznos az, hogyha
részt vesz az apa a gyermekek közvetlen gondozásában is, mert hogyha mindössze csak a
nevelésükkel akar foglalkozni, nem csak, hogy ő képtelken fejleszteni a saját Jin
(Szeretet) jellegű oldalát – személyiségét, hanem azért is, mert ha ezt nem teszi, akkor a
nevelés sem lehet megfelelően hatékony.
Szóval még egyszer: hagyjuk a tudományos véleményeket, miszerint az apai szerepkör a
nevelésben a gyermekek szocializációja, mert mi a fenére szocializáljam én a
gyermekemet? Hogy legyen illedelmesen és udvariasan, de lehetőleg mindezekkel együtt
és ugyanakkor, harapós természetkirabló és természet zsákmányoló, élvező-idióta,
fogyasztó, bamba- polgár, kellemesen ledér honleány? – Hiszen, most éppen csokival és
banánnal, illetve bocsánatos bűnök fölötti szemhunyásra való oktatásra szocializálják a
nagyiék Rékát és Turulát! Én is ezt folytassam? Ezek szellemében tehát, amennyiben én
nem nevelhetem őket, teljesen mindegy az, hogy ezek a napi egy doboz cigarettát,
disznó- és marhahúst és, persze, egymás idegeit is fogyasztgató emberek nevelik a
gyermekeimet, vagy a beteges nagymama... - Azokat a lányokat, akik mellett én, ahogy
jöttek, sorra mind éjszakáztam, mivel 1 és 3 éves koruk között képtelenek voltak este
elaludni és Emőke egyszerűen csak be tette hozzám este tízkor, hogy ő aludhassa ki
magát másnapra, és akikhez én már magzat korukban beszéltem, amikor az édesanyjuk
hasában készülődtek a világra - akik a saját családjaikat annak idején tönkre tették,
ahhoz, hogy 14 év cirkuszolás, illetve vagy húsz elválás és újra visszatérés és egymás

15. nyakába borulás után, miután a férfit sikerült a mamának papucs alá törnie, össze
házasodjanak. Vagy, hogy éppen a kábítószeres Joe Limonádék nevelik! Mert a lényeg
ugyanaz: Meg kell találni azokat a spirituális tudatosodási és tudatosítási formákat mind a
nők, mind a férfiak számára, amelyek garantálják, legalább 95 százalékban azt, hogy az
általunk szülővé is váló házastárs, miután felvállalta azt a komoly felelősséget, amit a
szülői státusz jelent, nem lehet, még a leg világrengetőbb szerelemnek a hatására sem a
családját elhagyó fél! Vagy, ha igen, akkor becsületesen megkérdezi, azt, hogy a közös
gyermekekből a másik mennyivel akar maradni, és azt és azokat maximálisan segíti mind
anyagilag, mind erkölcsileg, azt követően is, hogy elhagyta a családot! – És nem úgy,
hogy stupid tradicionális szokások és törvénykezés alapján, elviszi a másik által is
gondozott és gondosan nevelt gyermekeket és azokat átadja, holmi primitív, matriarchális
ösztöneire hallgatva, az anyjának és a nagyanyjának, csak azért, hogy ő liberális - világi
eszmék szerint megvilágosodott és tudományosan emancipált „posztmodern”
személyként „megvalósíthassa önmagát” egy új szerelemben, illetve minimális fizetésért
dolgozva egy, ugyancsak primitív életnyerési törekvéseket szolgáló vállalkozásban
forgassa az ördögi vurstlit.
A matriarchátus, igen is létezett. Materiális tudományos bizonyítékok vannak erre,
tehát igen is, volt amikor kialakuljanak azok az anyának és nagyanyának, illetve a vezér-
nősténynek való megfelelési ösztönök, amelyek az olyan negatív Rák karmával
rendelkező személyek tudattalan lelki világát mozgatják, mint amilyent én is hoztam
magammal és amilyet Emőke tízszer annyit mint én! - És még én is rajta kapom magam
azon, hogy nagy ostobán (Maflán!), még 55 évesen is, a minden szempontból teljesen
játékon kívül álló anyámnak akarok megfelelni! Hát akkor azok, akik minderről semmit
nem tudnak, és hát azok, akik, mint Emőke is, a fiatal és őrülten ambíciós anyjukkal
szemben kell helytálljanak, mert nem csak, hogy a IV. Házban van a Sárfarkuk, a Rákban
a Lilithjük, de még az Oroszlán napjuk is a Holddal van összeragadva? Nem az Emőke
tudatlanságában, vagy állítólagos primitivizmusában kell tehát keresni az ilyen apa-és
gyermek-ellenes cselekedetekre az okot, mert, ha az lett volna – mármint olyan primitív
személy, aki a sykpe dialógusokban megnyilvánul, nem vettem volna el feleségül. Hanem
igen is ezekben, a női lelkeket a férfiakénál könnyebben megzavarni képes anyához, és
nagyanyához való vissza kapcsolódási, nagyon mélyen rejlő primitív matriarchális
ösztönökben! Ezek ugyanis nem jelennek meg a horoszkópban, de ettől kezdve, minden
minket olvasó, asztrológiával foglalkozó személynek jó lesz figyelembe venni őket,
akárcsak a társadalmainkban (Román és Magyar, vagy szerb, szlovák stb.) honos
gazdasági és kulturális szokásokat, körülményeket, vagy az egyeseknél olykor
fékezhetetlennek bizonyuló szexuális vágyakat és ösztönöket. Vagy, éppenséggel azt,
amire a legpiacibb és legolcsóbb piaci asztrológia is figyelmeztet: nevezetesen, hogy a
Rák karmával rendelkező személyek, miután beleverték a frászt a családtagjaikba a
folytonos kételyeikkel és aggodalmaskodásaikkal, de mégis, a sors valamilyen áldása
következtében, megnyugodhatnának mind az utódaiknak a nem veszélyeztetett állapota
felől, mind a családjuknak az anyagi biztonsága, sőt: jóléte felől, ahelyett, hát ahelyett,
hogy végre megnyugodnának, tüstént el kezdenek valami holdvilágos romantikus
élményekre sóvárogni, más élményekre vágyakozni, a szerelmi álmodozásra és
ábrándozásra való hajlamukat szabadon engedni, akárcsak Emőke, aki, látván, hogy a
gyermekeknek már nem ugrik fel oly hirtelen és oly nagyon a lázuk mindegyre, mint
korábban, és amikor azt is látta, hogy éppen egy 78O euros rendelésen dolgozom és a

16. Ladát is megkaptuk ajándékba, direkt elindult kalandozni az interneten és megkereste
magának a Kokós Joet, akit aztán kinevezett „a pasasomnak” (Lásd a Linda –
beszélgetést), meg az Angyalának és az ő igazi lelki társának, napot és holdat rázó nagy
szerelmének. És mindez nem volt elég neki a Rák-karma verklizésből, még velem is el
kezdett fölényeskedni és fenyegetőzni, hogy aszongya, ezentúl semmi nem lesz úgy,
ahogy eddig volt (Mert, gondolom, most már teljes mellszélességgel melléje ált a
mamája, sőt: a nagymamája is, aki még Joe Ledzion fogadására is képes lenne az unokája
boldogsága érdekében, miután a családi fegyelem felett, ha naivan is és ha már csak a
jelenlétével is, de addigelé őrködő, hirtelen haragjában még így, az öregség és a halál
közelsége által leszerelten is, veszélyes dolgokra képes nagyapa meghalt. - Jöhet tehát a
matriarchális liberalizmus!).
Hát az ilyen szerelmi kútba esésektől és családi vissza élésektől szeretném én a többnyire
általunk készített horoszkópokkal is rendelkező olvasóinkat megkímélni e
figyelemfelhívás érdekében írt anyaggal, lett légyenek azok, akár nők, akár "csak"
férfiak. (Hamvas Béla Karnevál c.- regényének a IV fejezete: Lala matróna, az amazon
mondja legyintve, a félkegyelmű Fanninak: - Kanavász csak férfi! Érti Fanni, ő csak egy
férfi! Hát igen, a Karneválbeli Kanavászék… Laurának, a főhős feleségének a testvére,
Platonkának az édesanyja, akinek most nem jut a neve hirtelen az eszembe, végül nem
bírta ki a férje által létrehozott új otthonukban a régi fejfájások nélkül, vagyis a Lala
úrasszony által irányított régi otthonában mindennaposan és menetrend szerint előálló,
tehát végül is, jól megszokott, de elviselhetetlennek gondolt iszonyú, régi fejfájásai
nélkül, és azok visszaszerzése érdekében, vissza költözött oda a férje mellől, Kanavász
ezredes mellől, miután az kimenekítette a zürzavaros családból... - És persze, a főhős, a
szerkesztő úr minden figyelmeztetése ellenére, elvette feleségül Laurát (aki később szült
neki három fiút), annak érdekében, hogy azt a rettenetes családi körülményeitől
megmentse...
Az érdekes az, hogy abban a családban mindenki a folyton moralizáló, és a moralizálást a
beteges beavatkozási mániája kiélési lehetőségére használó, amazon Lala úrhölgynek
akart megfelelni és ő ezt maximálisan el is várta. - Emőke édesanyja is folytonosan
elvárta, hogy a Lánya tanítsa már meg végre kesztyűben dudálni a férjét, és amikor ez
sehogy nem járt sikerrel, finoman bevezette a családfelbontás egy irányú alagútjába.
Hiszen lett volna az a hülye férj, aki eltűri azt, hogy a felesége az anyjánál lakva kezdjen
el munkába járni, miközben ő a nála maradt gyermek gondját viseli? Azt, hogy ez
normális és nem lesz negatív következménye, csak az anyja személyiségétől elbűvölt
Emőke képzelhette. Már hogyha nem volt ő is éppen úgy alkotója és tudatos gyakorlója
ennek a hosszú távon mindenképpen a család felbomlásához vezető játszmának.)
Szó van még arról is rengeteg alkalommal a világi életben hogy:
"Neveljük nagy odaadással a gyermekeinket, de nem tudjuk, hogy mire?" Vagyis: nem
tudjuk, hogy milyen sorsra jutnak. Nos, az asztrológusi tevékenység lényege éppen az,
hogy megtanítsa a szülőt a saját karmáját feldolgozni, feloldani és meghaladni, és ez által
a gyermekeinek is segédkezzen ebben a megváltódási, megváltási folyamatban a
gyermeke horoszkópja ismeretében. Nem pályakorrekcióra való tehát az asztrológia és a
metafizika, hanem a teljes karma feloldásra és meghaladásra, amiben a gyermekeink
karma feloldására való törekvés is benne foglaltatik. Igen ám, de a férfi kellene az legyen,

17. aki a saját maga átvilágítása által, és az után, ebben a folyamatban, segítséget nyújt a
feleségének és így a gyermekeinek is. Csakhogy az még a szokásjog ugy-e. hogy a férfi
pénzt szerezzen és kavarjon a nagy világban, a nő meg szerezze meg ugyanezeket a
lehetőségeket és jogokat. Sajnos, a horoszkóp rendelők többsége nem férfi, hanem nő,
mivel ők jobban sejtik, hogy itt van valami rejtélyesebb, de érvényesebb a
természettudományok által biztosított étlenyerési technikák és trükkök alatt és fölött, ami
azoknál sokkal erősebb és meghatározóbb. A férfiakat tízszer kell fejbe vágja és falhoz
verje és padló alá nyomja a sors, amíg ezt észre kezdik venni és kezdik elfogadni,
akárcsak az én esetemben. Így alakul ki az a fonák helyzet, hogy a horoszkóppal
rendelkező nők próbálják átvilágítani a férfiakat és az anyagban való eligazodás
tudománya segítségével a szellemi világ titkai megfejtésére nevelni a gyermekeiket,
holott ezt a férfiaknak kellene megtenni!
Esetünkben én erre teljesen készen álltam és meg is akartam tenni, vagyis négy
gyermeket el akartam igazítani A SZELLEMI VILÁG ÚTJÁN, az anyagban
ellenőrizhető tudományok iránti tiszteletnek és jártasságnak a lelkükbe oltása
segítségével. Azt kérdem én tehát, hogy amennyiben végre hajlandó egy - egy férfi ezt a
metafizikai rendeltetése szerinti szerepkörét és funkcióját felvállalni, szabad-e attól úri
szeszély, vagyis kényelemi szempontok, rettenetes szerelem, vagy anyának és
nagyanyánknak való megfelelési mánia miatt a gyermekeket elvenni, csak azért mert az
aktuális konjunkturális, és ezért: primitív szokásrend és törvénykezési eljárás ezt lehetővé
teszi?
Én be szerettem volna bizonyítani azt, hogy nem csak úgy vaktában neveljük a
gyermekeinket. És, hogy nem igaz az, hogy: „Minden jóakaratunk és igyekvésünk
ellenére, ki tudja, hogy mi lesz majd velük?” Hanem, hogy az igazság az, hogy igen is, a
megfelelő szellemi öntudatra nevelt, felnőtté váló gyermekek (És Medárdával ezt már a
tavaly ősszel elkezdtük!), nem lehetnek a vak sors, vagyis a saját örökletes karmikus
programjaiknak az áldozatai! - Hát ezt az apai szerepkört és alapállást kérem szépen
végre megérteni, és ebből az alapból tárgyalni tovább, és ne abból, hogy általában a
férfiak milyen hanyagok, megbízhatatlanok és felelőtlenek, és akkor vonjuk a vállainkat,
mert nincs amit csinálni, ha egy - egy Emőke és anyja alapállású nőnek az életébe,
hirtelenül Beugrik a Joe!
Az egyik barátom azt írta, hogy ő már a Solyka ügy kiderülésekor, azonnal el vált
volna Emőkétől. Meg szeretném tőle kérdezni, tehát tőle direkt, aki a napokban három
gyermekes apává válik, hogy miután, az én esetemből, bocsánat: a mi esetünkből
megtudta azt, hogy az egyelőre Romániában és MO-n is érvényes világi törvények
szerint, és a bíróságokat és törvényszékeket "kompetens szakmai információkkal" ellátó
szociális, gyámügyi és gyermekvédelmi hivatalok eljárásai szerint, a gyermekeket az
anyának ítélik, hogyha csak az nem bárcás kurva, ADSZ-es, vagy szifiliszes, veszélyes
közbűnöző, utolsó fázisú kábítószeres, vagy alkoholista, vagy elmebajos, önmagát ellátni
képtelen nyomorék, akkor nem az apának, hanem az anyának ítélik a gyermekeket, nos,
akkor is, ha ezt tudja, elválna a feleségétől, ha róla - Isten őrizz! - kiderülne egy ilyen
"ártatlan" Solyka - ügy? Én ugyanis, akkoriban még nem tudtam, hogy ez a férfi- és
apaellenes szociális mentalitás ennyire általános és erős, amikor a Solyka-ügy kirobbant.
(- De persze, nem ezért nem váltam el akkoriban Emőkétől, hanem ahelyett azt
képzeltem, hogy ez a közös harcunk a család közös ellenségének bizonyuló régi

18. udvarlója ellen, megerősíti s házastársi kötelékeket és az egymás iránti bizalmat...) -
Szóval a kérdésem, az volt a barátom irányába, hogy ilyen körülmények között, mi lenne
a barátom szerint a felelősségteljes hozzáállás, a feleségnek a nem csak a férjhez, hanem
a családhoz való lojalitásába való első csalódás után?
Íme a metafizikus barátom (István) válasza:
„-Elvállnék akkor is, ha a gyermekeket az anyuknak ítélné a közhivatal.
Itt a helyzettel kapcsolatban, amit Szilárd feldobott, két dolog foglalkoztatna:
- Egyrészt biztosan meg akarnám a gyermekeket tartani, ha válásra kerülne a sor, mert
úgy gondolnám, én több metafizikát tudok, s józanabb is vagyok ezen a téren. A
gyermekeket sajnálnám is, mert ki tudja milyen sors várna rájuk.
- Ugyanakkor az is biztosan a fejemben járna, hogy gyermek nélkül hamarabb kaphatnék
új párt, létesíthetnék új kapcsolatot, ezen a téren sokkal szabadabban mozoghatnék, ezért
jobb lenne ha az anyjuk elvinné őket... .
Tehát e két lehetőség között kellene választanom. De hogy elválnék, az biztos, de nem
azért, mert tegyük fel, a feleségem, netes szerelembe esne. Azért nem. Azért viszont
biztosan, ha engem szidna mindenkinek, s olyanokat írna rólam, mint Emőke Szilárdról.
Az, hogy szerelmes lesz valakibe, vagy másra vágyik, hát megérthetem, végül is, én is
vágyhatok másra olykor, sőt, bele is szerethetek valakibe, ha éberségemet elvesztem.
Ettől még nem muszáj az élettársat befeketíteni. A másik nagy vétek az élettársnak való
hazugság. Hazugság az lenne például, ha nekem semmit sem mondana meg
nemtetszéseiből, csak az internet segítségével szereznék róla tudomást, esetleg úgy ott
hagyna egy szép nap, hogy pofára esnék.
Szóval, ezt a két dolgot nem tudnám "elnézni": hogy hazudott nekem, s hogy a hátam
mögött befeketített. Ezek olyan okok, amiért elválnék, még akkor is, ha mind a három
gyermek nála maradna.
A vasárnapi apuka témájához annyit fűznék hozzá, hogy: miközben sok nő sok pénzt vár
el a férjétől, aki reggeltől estig fut a pénz után hogy kielégítse a nője vágyait, ugyanakkor
a nők neheztelnek a férfiakra, hogy annyit dolgoznak. Ha az ember csak munkával
kereshet pénzt, akkor arra időt is kell fordítani, de persze kölcsön kérni is lehet. És van a
"papucskormány" szindróma is, amiről ismét nem szabad megfeledkezni.
Amikor Emőke régen mesengeren nekem panaszkodott, két dologra panaszkodott: hogy
nincs elég pénz, mert Szilárd nem keres eleget, és arra, hogy Szilárd egész nap a gép előtt
dolgozik... Na, ez az a dolog, amitől égnek áll a hajam. S e két dolgot, ritka az a nő, aki
külön tudja választani. Megszoktuk ugyanis, hogy a férfi keresi a pénzt, a nő foglalkozik
a családdal, de most a nők is pénzt akarnak keresni, s a férfit is a családi foglalkozásba
bele akarják tuszkolni, de ha ne adj isten nem jön össze, persze a férfi a hibás, hogy nincs
pénz, s nincs ebéd. Itt nem arról van szó, hogy a férfi nem főzhet ebédet, vagy nem
mosogathat. Dehogynem! Sőt, a gyermekek nevelésében is ki kell vegye a részét. A
házimunkát is meg lehet osztani. Meg is kell. Ez azonban nem változtat azon a tényen,
hogy a nő a család, az otthon kézbentartója, a "szíve", fenntartója. A nő az, akitől a család
mint állapot létezik és fennáll. Mert a női princípium a szeretet, a befogadás, visszatérülés
princípiuma. Ha a nő férfi akar lenni, akkor nincs aki a családot fenntartsa. Ha
rendetlenség van, vagy a gyermekek mocskosan járnak, azt mondják, "ennek milyen
anyja van", nem azt, hogy milyen apja. Hamvassal egyetértek: jobb jól felakasztva lenni,
mint rosszul nősülve lenni.

19. Tehát, a kérdésre válaszolva, igen, úgy is elválnék, hogy tudom, a nőnek ítélik a
gyermekeket. Inkább gyermek nélkül, új életet kezdve, mint olyan feleséggel, aki
éjjelente szerelmeskedik a neten, a gyermekeket elhanyagolja, s engem szid mint a
bokrot. Ugyanis a párkapcsolat az elsőrendű - szerintem - nem az apaság vagy anyaság.
Persze ha a párkapcsolat rendesen működik, kell a gyermek is, minimum három. Nem
tudom, lehet most nem vagyok abban a helyzetben, és nem tudom megítélni, de most így
látom.”
Én, ebben a kérdésben nem tudok ennyire radikális lenni, mivel Rák Sárkányfarkam van
és négy bolygóm a négyes házban, Szaturnusszal a négyes ház csúcsán, és
tulajdonképpen, majd ez, a mindenki által kerülgetett, tényleges "keresztényi" őserő lesz
itt a főszereplő a továbbiakban. De egyelőre azt akartam, hogy az olvasók a spirituális -
férfias gondolkozásból is kapjanak egy kis ízelítőt. Azt is hozzá kell tennem még, hogy
Istvánnak teljes egészében igazat adok abban, hogy a férjnek vagy a feleségnek a háta
mögötti mocskolása, egyáltalán nem jó ómen egy családban, és hogyha erősen fájt nekem
az elején valami a válás szükségességének a tudomásul vételében, az éppen ez volt. Ti.,
hogy én soha nem mocskoltam soha Emőkét senkinek, és ha valami problémánk is volt,
amit nem csak vele beszéltem meg négy szem közt, azt csak és csakis a közös
barátainkkal beszéltem meg, és mindig a számítógépre kivetített horoszkópjaink
vizsgálata közben, és soha senki mással és akkor is, soha nem panaszkodás, vagy
szidalom formájában. De a legrettenetesebb az volt, hogy Emőkének ezeket az irántam
táplált sötét és agresszív és végső soron: gonosz gondolatairól, először és a házasságunk
alatt egyetlen egyszer: csak a Solyka ügy kirobbanása után szereztem tudomást, amikor is
mindössze pillanatnyi kilengésnek véltem, és azzal magyaráztam, hogy a romantikát
kívánó szegény feleségem, így akarta az udvarlója előtt magát igazolni morálisan, amiért
azzal házasságon kívüli, romantikus viszonyba bonyolódik. Már be volt adva részemről a
válási kereset, amikor a szerető Joni írt nekem egy mentegetőző levelet, amelyben arról
dalolt, hogy ő semmiképpen nem akar a válásunkban semmiféle szerepet játszani - Ez
hamarabb is eszébe juthatott volna, amikor Szerelemnek nevezte más feleségét és
éjszakánként szexről csevegett egy négy gyermekes családanyával és dalokat költött
annak az erényei dicséretére - , és megütközését fejezte ki azért, hogy a feleségem menyi
rosszat képes mondani rólam, holott ő engem "egy pozitív energiákkal rendelkező"
személynek tart a honlapomon látott fényképek alapján. Ekkor kezdtem panaszkodni
barátunknak, hogy Emőke engem mocskol, és ő viszont megütközve kérdezett vissza, sőt
még szemforgatással is meggyanúsított, hogy erről csak most szerzek én tudomást... -
Szóval, ha tudtam volna, a feleségemnek ezekről a "kedveskedéseiről", pontosan úgy
tettem volna, ahogy ezt a barátunk véleményezte, persze, miután előbb megkísérlem
ennek a mocskolódásnak a véget vetését és azon okoknak a kibányászását, hogy miért
tesz ez a fehérnép ilyeneket. - Persze, nem kellett volna sokat bányászni, mindössze össze
kellett volna vetni a mocskolódást azzal a ténnyel, hogy akkoriban igen sokat hívogatta
az édesanyja Emőkét telefonon...
Utólag az is kiderült, hogy az egyik barátnőnk erősen figyelte nyári táboraink
alkalmával az én férji - apai magatartásomat. És, amint utólag megint csak kiderült,
megfeledkezvén arról, hogy ott még egyértelműen és határozottan én voltam a
táborvezető, tehát, nyilván nem fordíthattam akkora gondot kizárólag a gyermekekre,
mint otthon, amikor a barátnőnk azt látta, hogy amiatt kezdek aggódni, hogy Emőke már

20. több mint 3, sőt 4 órája kint van a környező erdőben valahol és naplót ír, arra gondolt,
hogy ez amiatt van, hogy nekem nehezemre esik a gyermekeket megetetni. Holott, jól
láthatta, hogy máskor, ha éppen reggelizéshez, vagy vacsorához tettem előkészületeket és
Emőke nem volt ott, a gyermekeket is (Mind a négyet!) megetettem. Megkérdeztem a
barátnőnktől, hogy a tábor idején, miért nem tűnt fel neki az, hogy Réka, Medeárdával
együtt, abban a sátorfülkében aludt ahol én, tehát ő mindig mellettem aludt éjszakánként,
és Emőkével Turula meg Etelka. De az utóbbiakat még így is nekem kellett
fegyelmeznem "a szomszédból", hogy fejezzék be a cirkuszt és amikor én szóltam rájuk,
akkor is befejezték. Majd, amikor Etelka meghűlt és haza vittem 5 napra édesanyámhoz,
akkor sem adtam át a nálam alvó gyermekek gondozás felelősségét Emőkének, és akkor
is csak Turula aludt vele, tehát Rékát akkor sem altattuk az édesanyja mellett, hanem
mellettem. Sejti-e, hogy vajon miért? – Hát azért mert a felelősség- és a gondozás-
átpasszolás rám, illetve a pozitív Szaturnuszra nem jellemző...
A gyermekátpasszolás szokása az Emőkék anyai ági családjában úgy kezdődött, hogy a
nagymamát, már eléggé nagyocska gyermekkorában átadták annak az édesanyja testvére
családjába, ahol nem született gyermek. Szegény nagy, gyermekkorában és még fiatal
felnőtt korában is, állandóan visszavágyott az ő régi, igazi családjába, és sehogy sem
tudta feldolgozni azt, hogy neki miért kell más családban felnőni, mint a testvéreinek.
Mivel nem véletlenül nem született gyermeke a nevelőanyjának, hanem az ugyanolyan
terhes család-ellenes karmája következtében, mint amilyennel Emőke is született, az nem
is nagyon volt képes őt megtanítani a szülői - anyai teendőkre, és Emőke rémmeséket
mondott arról, hogy a nagyi, fiatal anya korában nem tudván aludni, éjszakánként
takarított és más házi munkákat végzett, de mivel nem bírta az egyedüllétet, a gyermek
Magdikát is mindig maga mellett tartotta az önkéntes éjszakai szolgálatok közben.
Persze, ettől Magdinak frásza lett, nem csak a házi munkától, és még mosni sem volt soha
képes rendesen - ezért voltak az Emőke ruhái mosatlan és cigaretta szagúak, amíg nem
nálam kezdett ruhástól is tisztálkodni - hanem a nagy rendőri dáridózásokkal járó családi
élettől is, amelyből a bátyja pl. úgy menekült el, hogy önkéntesen beiratkozott a
Csíkszeredai nagygimnázium bentlakásába. Innen tehát az Emőke párját ritkító Rák és 4.
házi - karmája, amit megtetézett az anyuka a Holdnak a Napra való ragasztásával az által,
hogy előbb el akarta pusztítani a magzatot, majd, miután sikerült hivatalos nemző apát
szerezni annak, nagy anyasági kultuszba fogott. A többit tudjátok: A Magdolna és az ő
szerelme családjainak a robbantása, majd a gyermekeinek a nagymamához való
átpasszolása.
- Asztrológusként megfigyeltem, hogy az anyákkal szembeni gyermeki megfelelési
kényszer, a szeretet nélküli, erős világi ambíciókkal rendelkező nőkkel szemben erősödik
fel a kamasz korban, és ölt irracionális méreteket, vagy vált ki forradalmi anya-ellenes
lázadásokat a kompenzáció és a polaritás egyetemes törvényei alapján. Ez megfelel
azoknak az asztrológusi megfigyeléseimnek is, miszerint a rossz anyák (Erősen támadott
Holddal rendelkező gyermekeket a világra hozó anyák) gyermekei lesznek betegesen
anyásak.
Mielőtt a Szaturnuszhoz - és végre a komoly beszédhez és az asztrológiához, sőt: a
komoly metafizikához - elérkeznénk, a legújabb asztrológusi felfedezésemet kell
megosztanom. Éspedig azt, hogy a válóperi kereset beadása után, halomra érkeztek az
Oroszlán, Bak, vagy épen Rák Lilithes, és a Halak, vagy Szűz sárfarkas és persze: tök

21. negatív Jupiteres horoszkóp-rendelések! Melyik 12. házi, melyik 2. házi, vagy 7., és-vagy
8. házi, ritkábban X. és XI. házi problémával. De így, vagy úgy, mind, de mind ugyanaz a
motívum: Kőkemény egora (Oroszlán, vagy Bak Lilithre, Sárfarokra) és persze, férfi-
ellenes programra alapuló világi ambíciók (X. Vagy XI. Ház) keveredve magas szintű
önáltatásra és misztikus fantazmagóriák alkotására való hajlamokkal, amelyek a VII.
Vagy a VIII. házban jelentkeznek. A végére már kétségbe esetem arra a gondolatra, hogy
amennyiben tényleg igaz, hogy a rezonancia törvénye alapján, engem, illetve a bennem
rejlő problémákat tükröznek a hozzám érkező rendelések, akkor ez azt jelenti, hogy ezzel
a válással teljesen eljátszottam az esélyemet a rendeltetésem beteljesítésére (Három vagy
négy horoszkóp, amelyben az Oroszlán Lilith a XII, vagy a VII házban áll, és általában az
Oroszlán Jupiter által támadott Szűz Sárfarok a VIII. házban!) - Nem, ez nem lehet igaz,
Úristen...! Nem létezik, hogy én ne tudnám rendesen - kiegyenlítetten - befejezni
valamikor az életemet! És akkor rájöttem tehát, hogy a külvilág nem is annyira a bennünk
levő, rejtett karmikus bajokat jeleníti meg számunkra (Descendens), hanem - és most
nagyon jól tessék figyelni, mert ez már a Szaturnuszhoz és a földi élet értelméhez
tartozik!), az aktuális megértendő és spirituálisan átvilágítandó - megoldandó
feladatokat (Ascendens).
II.
Következik tehát a Férfiasságnak a szaturnuszi és, a nem a Marsi oldalról való
megvilágítása, értelmezése. Mind az asztrológia, mind a kereszténység, vagyis a
spirituális és kauzális sors-igény szerinti és elemi emberi alapkövetelmény szerinti
sorsrendezés lényege, a szaturnuszi princípium, a szaturnuszi őserő teremtéstani és
üdvösségtani funkciójának a megértése. Ezért, és ennek érdekében, kanyarodjunk vissza
a nagy égi terelőjuhászhoz (Vagy éppenséggel: a nagy terelőkutyához: a szellemvilágot
őrző Kerberoszhoz), a nagy karmikus tanítómesterhez, és a küszöb őréhez:
Szaturnuszhoz, és a nyugatilag civilizált férfiaknak az igen rongyos - mivelhogy kemény
emancipált rongyrázással elfödött és eltérített! - apai szerepköréhez, amitől a nyugati
férfiak általában, mind a nők háttéri hatalmi törekvései miatt, mind a sajátosan
matriarchális - hetérai, európai és nyugati civilizáció szokásrendje és törvénykezési
rendje miatt - 8O százalékban meg vannak fosztva, illetve, amiről azok, önként
lemondanak a nagyobb öncélú élvezetek elérése reményében.
Ahhoz, hogy teljesen érthetővé váljék az, hogy miért is mondom ezt, kérem szépen
újra elolvasni, a kereszténységről, illetve a kereszténység és az asztrológia szoros
összefüggéseiről, illetve azok közös lényegi jelentéstartalmáról szóló tanulmányomat. A
végbél- és prosztata rákos reformátuspap helyzete, akinek a gyermekei, közbűnözők
lettek minden kenetteljes és "kompetens" (Vagyis impotens...) atyai prédikáció ellenére, a
legjobb példa a további mondanivalóm megértéséhez. Mert rendben van az, hogy a
prosztata a férfiak kiegyenlítődési képtelenségének a betegsége. De hogy a csudába
egyenlítődjön ki magában az a, spirituálisan akár még tájékozott férfi is, aki nem akarja a
feleségét megcsalni, illetve a családi harmóniát kockáztatni, de a matriarchátusi ösztönök
és az emancipációs koncepciók "szerencsés" összefogása révén, már eleve meg van
fosztva, nem csak a feleségét átvilágító és megtermékenyítő férfiassága, férfias képessége

22. és funkciója gyakorlásától. Hanem, a gyermekei férfiasabb - tehát következetesebb és
szigorúbb, ellentmondást és renyheséget, lazaságot és hazugságot nem tűrő nevelésének a
lehetőségétől is. Mert mihelyt ezzel próbálkozik, mindjárt ráfogják a feleségek – anyósok
- sógornők, keresztanyák, stb. (Sőt: mint az én esetemben: még a saját "édes" anyja is!),
hogy agresszív disznó, a kicsik és a gyengébbek ellen a kegyetlen agresszivitását kiélő,
nő- és gyermekbántalmazó zsarnok? Hát mi mást csinálhat szerencsétlen, mint amit ez, az
infantilis Jézusi példázattal szenteskedő "leszerelt" pap is, aki már csak a hivatali státusza
– vagyis a látszat - miatt is, alá kellett vetnie magát a felesége ilyetén jellegű
törekvéseinek. Ahhoz, hogy tehetetlenségében, legyártsa magának a prosztata-rákot, ha
már nem lehetett annak idején még egy egészséges atyai pofot sem lekennie a fiainak: a
később temetőromboló és életoltó gengszterekké váló utódoknak. Vagyis akkor, amikor
annak lehetett volna pozitív következménye is, mivelhogy éppen a megfelelő időben és
térben történt volna?
A Szaturnusznál, tehát a szellemi világba való belépés őrénél kezdődik a probléma
barátaim, és nem a Plútónál - a prosztatával és a petefészekkel analógiában álló bolygó
által képviselt teremtőerőnél! Vagyis ott, hogy megértjük-e azt, hogy miért is élünk a
földön (Ismétlem: azért mert egyedül itt képes majdhogynem teljes mértékben tükröződni
a Lilith által megzavart abszolút szellem), hogy mire jó ez az egyeseket (Liberálisokat,
feministákat) idegesítően korlátozó, és velük mindegyre erőszakoskodó (A lányokat és a
fiatal nőket "nem kívánatos terhességgel" fenyegető) anyagi világ, illetve, az
"anyatermészet"?
Amiként a nők esetében, a primordiális nőiség – a női lélek tehát, és figyelem: ez még
nem teljesen a női szellem! – megoszlik a Hold és a Vénusz által megtestesített őserők
között, tehát a szerető és a szülő – teremtő, tápláló női érzékek és ösztönök között,
ugyanúgy a férfiak esetében a szülői minőség (Tehát vigyázat: nem a marsi férfiasság!)
megoszlik a Hold és a Szaturnusz között. Ez nem cáfolja azt a tényt, hogy a tipikusan
férfi szellemiség a Nap, a Mars és az Uránusz által megtestesített erő-vegyületekből áll,
amiként a női szellemiségnek is, a Hold, a Vénusz és a Neptunusz által megtestesített
őserők képezik az alapját. Ezzel nem azt mondtam, hogy valamelyik nem képviselőiből
hiányzik, ez, vagy az a princípium, hiszen a Nőknek is van Marsa a horoszkópban és a
férfiaknak is van Vénusz is a horoszkópban. De amiként ezek árnyalódnak és egyes
részletek szintjén más – más jellemvonásokat jelentenek és sejtetnek nőnél és másokat
férfinél, ugyanúgy a férfiaknál nem lehet a szülői jelleg minőségét megérteni és
kikövetkeztetni csak a Hold állásából és pozíciójából. - Sőt: a férfiaknál inkább a
Szaturnusz pozíciójából és fényszögeiből lehet a létező, vagy a várható szülői
magatartására következtetni!
Amiként a felszíni jellegzetes női jellemvonások sem következtethetőek ki egy női képlet
esetében mindössze a Vénusz vagy a Hold pozícióiból és fényszögeiből, hanem ezek
együtteséből.
Ebből tehát, gondolom egyenesen következik az, amiért azt mondtam, hogy a nem
nálam és nem általam nevelődő gyermekek, hiába viselik a nevemet, és hiába fizetem én
értük majd a tartásdíjat, mert a lényeg szerint, ők már érdekelhetnek jobban, mint akárki
ismerősnek, vagy barátnak a gyermekei. Férfiként ugyanis, én nem a testemen és az
asztráltestemen (ösztönös vágyaimon) keresztül vagyok hozzájuk kötve, mint az anyjuk,

23. hanem a spirituális felelősségemen keresztül, vagyis az emberi és az Isteni öntudatomon
keresztül. Márpedig, amiről és akiről nem felelhetek közvetlenül, azzal szemben
semmiféle lényegi spirituális – öntudati kapcsolatom nem lehet! Egy férfi, aki nem
nevelheti úgy a gyermekeit, hogy azok szellemi-lelki fejlődéséért közvetlenül kelljen
felelnie, bocsánat: akikért ő személyesen nem felelhet senki és semmi előtt, az csak
címlegesen apa, funkcionálisan nem lehet az! És fordítva is igaz a dolog: az a férfi, aki
nem neveli – és esetenként és időnként bizonyos mértékben nem gondozza – a
gyermekeit, aki tehát csak haza hozza a pénzt és esténként megpuszilja és elédeleg a
gyermekével, gyermekeivel, az funkcionálisan nem apa, hanem csak család- vagy
gyermekeltartó, és a gyermekeivel szórakozó személy. És, ha ráadásul, abban a kevés
időben kényezteti is a gyermekeit azért, hogy a gyermek azért még őt is szeresse
valamelyest, annak ellenére, hogy csak esténként találkozik vele, akkor ő a gyermekének,
nemhogy nem az apja, hanem egyenesen a megrontója!
– A spirituálisan ténylegesen megvilágosodott és az ilyen igények szerint élő, vagyis a
megfelelő alapállással rendelkező férfi, ilyen tessék-lássék vasárnapi apuka szerepeket
ideig óráig elviselhet ugyan, és amennyiben nála is marad legalább egy gyermek, még
hajlandó lehet a tőle elvitt és az apai hatásköréből kivett gyermekekkel is találkozgatni,
azért, hogy a testvérek időnként együtt lehessenek. De, attól hogy például én,
találkozgatok azokkal a lányokkal is, amelyeket kis részben a volt feleségem, kis részben
a nagymama és a nagy részben a dédnagymama, no meg a szomszédban élő rokonok és
néha még a nagybácsi is neveli, attól spirituálisan egyáltalán nem számíthatok az őket
nevelő apjuknak. Nem véletlenül a felelősség-bolygója: a Szaturnusz után következnek a
spirituális bolygók! Tényleges gyakorlati felelőség nélkül, én már nem gyakorolhatok a
gyermekeimre semmiféle lényegi hatást, nem adhatom meg számukra azt az életre való
felkészítést, amely segítségével helyesen oldhatják meg a sorsproblémáikat, vezethetik az
életük menetét. És mindezt tudván, amennyiben a nagyobbik lányunkat is elviszik
például, én nem fogok a feleségem rokonainak könyörögni azért, hogy legyenek szívesek
és mutogassák meg néha nekem, az én spirituális és kauzális látásmódomtól teljesen
idegen koncepciók szerint, sőt: azokkal ellentétesen – Ráadásul és össze-vissza - nevelt
gyermekeket. Inkább nevelem egy olyan nő (és persze: férfi) gyermekét és gyermekeit,
aki az én élettársamként - És nem az anyja lányaként! -, velem él és ennek következtében
azokat a gyermekeket, nap mint nap láthatom és a fejlődésüket, vagyis a nevelésem
hatásait közvetlenül követhetem. - Mintsem hogy, egy, a nagymama és az anyai rokonok
által ezer irányú és inkább a kellemes érzéki vágyak kielégítésére szoktatott, vagy az
öncélú intellektuális fejlődésre hangsúlyt fektető neveléssel (Magdi tanító néni ambíciói
szerint!) az én spirituális alapozásomat tönkre zúzott szellemiség hetenkénti, vagy két
hetenkénti helyretákolásával foglalkozzak.
Valamelyik Oroszlán karmával rendelkező rendelőm azt írta, hogy kizárólag csak
olyan gyermeket tudna a magáénak elfogadni, amelyet ő szült a világra, ezért képes lenne
bármilyen áldozatot meghozni, de más nő gyermekét nem nevelné és gondozná. Vagyis,
nem menne bele olyan párkapcsolatba, amelyben ez lenne az anyai állapot megélési
lehetősége a számára (Akinél egyébként nagyon is félő már, hogy amennyiben nem talál
mostanában férjet, a saját gyermek maximum orvosi, esetleg Isteni beavatkozással tud
csak megfoganni.). Én megértem ezt az álláspontot is, és nem azért írtam le a példát,
hogy ez által megfedjem az így gondolkozókat, hanem azért, hogy érzékeltessem

24. mindenkivel: éppen ez a lényegi különbség a Szaturnuszi szülői minőség és a Lunáris
szülői minőség között. A Szaturnuszi minőség a gyermek iránti közvetlen (személyes)
felelősségre koncentrál, és számára a gyermek felnőtti életére (távlati eredményekre:
következményekre) való felkészítése a fontos. A Lunáris minőségnek, a közvetlen
eredmény a fontos (pl. hogy jól táplált-e, sőt: egyáltalán nem-e éhes a gyermek?) és az
állandóan visszajelzett – viszont érzett - érzelmi kapcsolat. Az, hogy az egészséges
alapállás az lenne, hogy mindkét őserő arányosan jelenjen meg mindkét szülőben,
természetes, és én is ezt szerettem volna elérni nem csak magammal, hanem Emőkével is.
Ehhez viszont, a Szaturnuszi szülői minőséget legalább akkora arányban megértő,
tisztelő, annak nem csak helyt adó, hanem azt magára is vevő feleségre lett volna
szükségem, mint amekkora mértékben igyekeztem én a Lunáris szülői minőségemet
(Babaápolástól és etetéstől, altatástól kezdve, a nagyobb gyermekek sürgősségi
ellátásáig) a tőlem és a mi körülményeink szerint maximalizálni (Hat tagú család
eltartása), anélkül, hogy ez a Szaturnuszi – nevelési és családfenntartói felelősségem
minőségét károsította volna.
– De hát Hamvastól tudjuk, hogy ami volna, az éppen a nincs, a nem létező. Vagyis az,
amiről nem érdemes beszélni. Én most, ebben az írásban, mindössze azt szeretném elérni,
ha megértené minden olvasóm, vagyis, mind a nők és mind a férfiak, hogy mi a lényegi
funkció-különbség a férfi és a nő családi szerepköre között. És ezt azért, hogy önmagukat
és egyik a mást az asztrológiai felbontás szemszögéből is mélyebben és ténylegesen
megérthessék, azon alkímiai axióma alapján, miszerint „Az elemek, csak egymástól jól
szétválasztva, külön - külön a maguk nemében, lényegében és sajátosságukban jól
meghatározva egyesíthetők.” Ezen felül, már csak reménykedni tudok abban, hogy
Emőke és a nagyanyai jogaiban és anyai beavatkozási mániájában szerfölött ambíciós
anyósom is, megértenék, hogy amennyiben a nagyobb lányokat is elviszik tőlem, azért
hogy a világnak, vagy az Istennek, vagy mit tudom én kinek mutassanak meg, nem
tudom én micsodát, én nem vagyok hajlandó sem ünnepnapi sem másféle, tényleges
felelősség nélküli, nevelői szerepet eljátszatni. Mint ahogy nem voltam hajlandó táncolni
úgy, ahogy ők fújták, akkor sem, amikor a feleségem azzal állt elé, hogy éljünk egymás
mellett szexuális kapcsolat nélkül. És ezt nem másért, hanem azért, mert apaként, a
„felek” közti megegyezést, soha nem szabad összetévesztenem a létrontásban való
részvétellel és mindenkinek tudnia kell, hogy egy spirituálisan ténylegesen
megvilágosodott és az ennek megfelelő alapállással rendelkező férfinek a szülői ereje,
teljesen más forrásból táplálkozik, mint a nők ész az anyák szülő-ereje. Nem dühit az
például, hogy Emőkével nem tudok beszélni újonnan csak a materialista magazinok
bükkfanyelvén, mivel nem tehettek mást és el kellett fogadnom ezt a tényt. Ugyanakkor
szomorú és letört is vagyok azért, hogy ennyire erkölcsi halottá vált a gyermekeim anyja,
annak érdekében, hogy jól működhessenek a világi ügyei. Hogy ő inkább nem beszél és
nem ír azon a nyelven, amelyen ebben a felelőtlen játszmában, nem lehet igaza: a
spirituális felelősség nyelvén. Nem hiába tiltotta meg számára az édesanyja a spirituális
logika használatát, akárcsak a családhoz való visszatérést áprilisban. Hiszen jól tudja a
mama, hogy mihelyt a lánya újból a felelősség nyelvén kezd beszélni, azonnal elvesztené
az uralmat fölötte. És ezúttal lehet, hogy örökre.

25. Arról, hogy az Androginosz kiépítésében mennyiben fontos lenne mindkét nem
képviselőinek a másik vele született (Persze: pozitív) tulajdonságait átvenni és
személyiségébe integrálni, és ez által az abszolút létbe integrálódni, hadd legyen elég
annyi, hogy a nálam két évvel fiatalabb anyósom, elájul időnként a diákjai előtt és
beviszik a mentővel a korházba, kóros kalcium – hiánnyal! Remélem, nem kell még
hozza tennem azt, hogy a kalcium a Szaturnuszi princípium első számú anyagi
(analogikus) megfelelője. A felelősség-kérdése, végtére is, annyira egyszerű, mint a
felelősen élő személyek szervezetének a kalcium beépítési képessége. De mit tehetnek
azok a férfiak, akik elől a szokásrend, és az általános koncepció, amelyet esetenként ők
maguk is helyeselnek, elveszik az apai felelősséget?
A Prosztata bajok azoknál a férfiaknál lépnek fel például, akik nem tudják
érvvényesíteni sem a férfiasságukat, sem a fényterjesztő, átvilágító és nevelő - alakító
funkciójukat és képességeiket. Akik tehát nem tudják gyakorolni a szellemi hivatásukat
és ezért folyton öntudatlan szorongásban vannak, mert nem képesek semmibe sem lényeg
szerint beleszólni, semmit pozitívan megváltoztatni, semmit nem képesek a valóságon az
általuk vélt jó irányba való haladás érdekében, közvetlenül átalakítani, és így, az általuk –
Jól, vagy rosszul, mindegy: csak lenne ilyen! - befolyásolt személyektől, vagy tárgyaktól,
eseményektől, a szellemi - tudati állapotuk minősége felől visszajelzéseket kapni. Ezért
folyton elégedetlenek és folyton neheztelnek arra és azokra, akikről azt képzelik, hogy
megfosztják őket a megtermékenyítői - változtatói, irányítói, vezetői funkciójuk
betöltésében. A végbél bajos férfiak viszont, még azért is szorongnak mindamellett, hogy
huzamosan képtelenek valamit meg- és elbocsátani - Hiszen, ahhoz, hogy valamit
megbocsássak, meg kell értenem előbb, hogy miért is kellett velem (számomra, nekem,
stb.,...) az a bizonyos megbocsátani való megtörténjen. -, mert a lelkük mélységének a
mélyén tudják, hogy előbb utóbb valami baj lesz abból, hogy állandóan ártatlankodnak és
tehetetlenkednek, miközben belülről veti fel őket a ki nem élt ambíciók miatti
pulykaméreg. – Mindkét betegséget legyártottam magam is, és a betegség utáni
érzékenység máig megmaradt. Belülről is tudom tehát, hogy miről beszélek... Egyik
ismerősöm volt egy olyan keresztelőn, ahol a szertartást végző református papnak, a
társadalmat terrorizáló, felnőtt gyermekei vannak és ő végbélrákban szenved. Keresztelő
prédikációjában a jól ismert „Amíg olyanokká nem váltok, mint a gyermekek, nem juttok
be a mennyek országába” jézusi kinyilatkoztatásról tartott eszmefuttatást. A szóban forgó
pap, bizonyára Skorpió-karmával rendelkezett és egyrészt nem tudta az Úristennek
megbocsátani, hogy neki, éppen neki, az Úr alázatos szolgájának, "ilyen fiakat adott",
holott az egészet megelőzhette volna néhány időben és térben jól elhelyezett, és
kenetteljesen kiosztott pofonnal, esetleg, egy – egy jó kiadós veréssel, amikor a fiai még
képesek voltak a testükön keresztül is tanulni. Másrészt be volt tojva szegény évekig,
hogy amennyiben ilyen hitetlen személyre jellemző, neheztelési gondolatai, érzései
vannak az Úristennel szemben, abból valami nagy baj származhat. Sőt: ha megtudnák a
hívei, hogy ő, éppen ő, a lélekvezető juhász, neheztel az Úristenre amiért az neki ilyen
gonosz gyermekeket adott, abból megint csak baj lehet. Szegény feje..., bocsánat: feneke!
- A Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó az egyetemes kiegyenlítődés bolygója, és mint
ilyen a helyes elbocsátási - megbocsátási képességünkkel van analógiában és ezért
minden „eleresztési” (Testünk alsó nyílásai), kieresztési és kiegyenlítődési szervünkkel
kapcsolatban van.