Mi a spirituális oka és jelensége a nyakra tekeredő köldökzsinornak?

1. Gyakran hallható, hogy újszülöttek a nyakukra tekeredett köldökzsinórral
látják meg a napvilágot. Mi ennek a jelentése, esetleg az anya gyermek
elleni tudattalan agresszióját mutatja?
Mind a jelenség spirituális oka, mind a kérdés helyes megválaszolása egybe vág nem csak a
magzatfoganás és a magzatkihordás teherként, vagy áldásként való megélésének és
átélésének a hátterében meghúzódó tudományos kordivat által meghatározott anyasági és
szülői mentalitással. És nem csak a kismamáknak a várandóssági időszak alatti pszichikai és
mentális – szellemi átéléseivel, hanem az egész életünk értelmével. A köldökzsinórnak a
többnyire a babák utolsó magzatkori életfázisa idején történő nyakra tekeredése, bizony a
halálos veszélyezettség lehetősége és szimbóluma marad, még akkor is, ha a mai szülész-
nőgyógyászati technika és az orvosok és bábák szakértelme ezt a tragikus kimeneteli
lehetőséget az esetek nagy – nagy többségében el tudja hárítani. Azért írtam tekervényesen
kimeneteli lehetőséget, mert nem még ilyen helyzetben sem kötelező a babák születés
közbeni halálos sérülése (fulladása), tehát nem csak az orvoslási technikák képesek egy –
egy a várandóság ideje alatt spirituális megújhodási képességet bizonyító kismama esetében
elhárítani, hanem, ezt a várandóság utolsó szakaszában megújhodott kismamák gyermekei is
képesek mintegy maguktól elkerülni úgy, hogy a szó szoros és fizikai értelmében
„burokban” születnek például. Ezt tette és így oldotta meg a helyzetet a mi otthon és orvosok
nélkül született második kislányunk, Etelka is például. Pezsgős dugóként termett hirtelenül
az édesanyja hasa alá reflexből betolt tenyerembe, „repülés közben” szakítva el a burkát és
nekem csak annyi dolgot adván, hogy a bal hóna alatt a vállára és onnan a nyakára húzódó,
és a tarkójába jól bevésődő, majd onnan a jobb hona alól még az édesanyja méhébe kötött
köldökzsinórt levegyem. Nincs helye e válaszomban annak, hogy leírjam, ennek miért kellett
így történnie, de tény az, hogy helyes feltételezésével ön is nagyon közel jár a valósághoz,
de a jelenség egy kicsit összetettebb az anyának a magzattal szemben viselt önkéntelen, vagy
tudatosan ellenséges, de persze, többnyire rejtett és a legtöbb esetben még önmagának sem
bevallott, a méhén belüli negatív energiákat keltő magatartásánál.
Sőt: nem is fontos, és a legtöbb esetben nem is konkrétan az illető magzat ellen irányulnak
ezek a nagyon összetett és az esetek többségében nem is tudatosuló ellenséges érzetek és
idea-képzetek, hanem általában a sorssal, vagyis a sorsot adó Istennel, ateisták esetében:
természettel szemben (Kezdve már csak az állapotnak a tudományos megnevezésétől is: a
„terhes” tudattól.), aki, vagy ami őt ilyen nehezen viselhető terhes állapotba hozta.
Remélem, a spirituális segítői alapállásom szemszögéből eléggé bemutatkoztam már ahhoz,
hogy ne kelljen a cinizmus, vagy a hím-sovinizmus vádjától tartanom, és mindenki aki a
válaszaimat olvassa tisztában van azzal, hogy rendkívülien összetett asztrológiai, vagyis:
spirituális, mentális és pszichikai jelenségeket és folyamatokat kell hétköznapi nyelvre (Az

2. un. józan paraszti ész logikájára) lefordítva érzékeltetnem és megértetnem, és
elkerülhetetlen, hogy ez egyesekben keltsen olyan látszatot, minthogyha szegény, a nehéz
helyzetben levő (néha bizony élet-halál határvonalára sodródott) kismamák önkéntelen lelki
reflexein élcelődnék, de mindenkit szeretettel kérek, hogy ezen oldalakról messze űzze el
ezeket a látszatokat. Szóval, ez anyai Sors ellenes, illetve Isten, vagy, Isten és Természetre
való neheztelésnek a tárgykörében bizony rengeteg alkalommal belé kerül a gyermek apja is,
mint „elkövető”, vagyis mint a maszkulinitás ősszellemének (Mint a létvalóság másik
felének) a megtestesítője általában, vagy mint konkrétan olyan „bugyuta”, vagy nemi
meghatározottságától fogva „érzéketlen” személy, aki a 7 hónapos tényleges nehézségekkel
járó várandósági bizony időszak alatt, bizony rengeteg esetben bizonyult, a párja nehéz, és
„kiszolgáltatott” helyzetét meg nem értő, illetve azt figyelemre nem méltató „fatuskónak”.
Nem tudom, ha érzékelhető-e a, végül is mindig a magzatnál kikötő, de eredetileg nem rá
irányuló, nem őt megcélzó neheztelési – támadási folyamatok és rendszerek szövődménye?
És akkor még nem is beszéltünk a kismamát a férjkezelésre vonatkozó jóindulatú
tanácsokkal, illetve az általa szült és gondosan nevelt lánya nemes személyiségéhez
méltatlan vejnek a „mamával” szembeni elfogadhatatlan viselkedését kifogásoló, anyósi
panaszok és hát mögötti szidalmazások negatív erőteréről, amelynek az esszenciái, a
kismama tudattalan érzés és képzeletvilágából mind átszüremlenek a magzatba.
Ha lenne elég ideje ehhez az asztrológusnak, egy, kettő, sőt: három egész regényt írhatna, a
spirituális tradícióitól elszakadt modern embernek ezekről, a mindennapi józan paraszti esze
számára jelentéktelennek és mellőzhetetlennek tűnő, magzattal és kismamával, vagyis az
élettel és a teremtéssel szembeni tiszteletlenségének az ezeregy arcáról és megnyilvánulási
formájáról, ami természetesen nem csak a köldökzsinórt tekeri két balkezes párkaként a
magzatok nyaka köré (Mielőtt valaki obskúrus miszticizmussal vádolna: Persze, jól tudjuk,
hogy nem misztikus angyal, vagy ördög és más túlvilági lények tekerik azt, hanem maga a
magzat forgolódik életveszélyesen egy irányba.), hanem más szülés előtti, vagy szülés
közbeni életveszélyes állapotokat és szövődményeket is „hoznak létre” mind a kismama,
mind a születendő gyermek számára.
Amennyiben megszabadultunk tehát az anya általi célirányos mentális támadásnak a
gondolatától (és balítéletekhez, igazságtalan ítélkezéshez, esetleg zavaros lelki
ismeretfurdaláshoz vezető egyszerűsítéstől), tovább léphetünk a jelenség megértése és a
megelőzés érdekében hozható konkrét segítés-nyújtás útján. És hogy e nagy kitérő után,
mindjárt a dolog asztrológiai elevenjébe vágjak, minden vonatkozásban (Nem csak
gyermekszülői vonatkozásban tehát!) „érdekelt fél” számára tudomásul hozom, hogy a
köldökzsinórnak a fejlett magzatok nyaka, vagy más, a magzatot halálos veszélyezettségbe
hozó, testrészre való rátekeredése, kimondottan és egyértelműen a SKORPIÓ hatáskörébe,
vagyis a gyökeres személyi öntudati átalakulásnak, illetve és jobban mondva: az
átalakulással (Újjá születéssel) szemben tanúsított a spirituális erőtér körébe tartozik.

3. Ezért írtam tehát az elején, hogy a jelenség egy sokkal általánosabb, az egész emberi
rendeltetésünkkel, illetve e rendeltetésünknek a beváltásával, vagy nem-beváltásával köti
össze, nem csak a kismamákat, hanem az egész környezetüket (családjukat). Hogy a jelenség
magával az önmegváltódási képességek elérését előkészítő, első, pozitív belső
átalakulásokhoz, átvalósuláshoz vezető, hiba-belátások és gyakorlati lépések megtételéről,
illetve: nem-megtételéről szól, nem csak a köldökzsinórnak a nyakakra való tekerődése,
hanem minden olyan jelenség, ami akár a várandóság időszaka alatt, akár a szülés alatt, akár
a szülést követő időszakban (Pl. a babáknak a fejre ejtése, más, pl. veszélyes betegség általi
halál közeli állapotba kerülése.), arra utalhat, hogy a gyermek, vagy az anya életveszélybe
került, vagy ahhoz nagyon közel állt. Ezek a, szülés ideje alatt, vagy a szülést megelőző,
illetve azt követően előálló életveszélyes helyzetek, mind - mind arra utalnak, hogy
elsősorban a kismama, de annak a környezete is, igen erős, az átlagosnál tehát jóval erősebb,
belső újjászületési, öntudat-átalakulási igényekkel szemben tanúsít ellenállást, ezekkel a
személyi megváltódási (harmonizációs, kiegyenlítődési) képességek kifejlődését lehetővé
tevő, un. sorsigényekkel szemben keményít, azokat az áldott állapotával együtt járó, befelé –
a lelki ismerete felé - figyelési lehetőségeket utasítja el be, „csak azért is”.