Mit jelent a tartalomgondozás (content curation)? Mitől más, mint az egyszerű tartalomgyűjtés? Miért megkerülhetetlen a tartalommarketingesek számára? Ezekről a témákról beszéltem a HVG Tartalommarketing konferenciáján.
3. Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója néhány éve egy
konferencián azt mondta, hogy míg a civilizáció kezdetétől
2003-ig 5 exabyte információ keletkezett, azóta kétévenként
ugyanennyi információ jön létre. (A kijelentés mögött álló
mérési módszerekről nincsenek információim.)
Tulajdonképpen Guttenberg (a könyvnyomtatás) óta vannak, akik
a túl sok információ veszélyei miatt aggódnak. Az elmúlt években
huhogtak már az információs túlterhelésről, a tartalomsokkról,
nemrég pedig a tartalomvakság réme is felbukkant.
4. Szerencsére azonban szó sincs arról, hogy ezt a rengeteg
információt mindenkinek el kellene fogyasztania.
A rendelkezésre álló információk 99,999999999999999999%-a
számunkra lényegtelen, fogyaszthatatlan, a mi szempontunkból
egyszerűen csak ZAJ.
Nekünk az a fontos, hogy a „maradék” 0,00000000000000001 %-
ot megtaláljuk. Igaza van tehát Seth Godinnak, amikor azt
mondja: Amit egyesek információs túlterhelésnek neveznek, az
valójában SZŰRÉSI PROBLÉMA.
A tartalomkurátorok segítenek nekünk kiszűrni az
emészthető táplálékot az információtengerből.
6. A tartalom eloszlása a Long Tail (Hosszú Farok) modellt
követi. (A témáról Chris Anderson írt kitűnő könyvet.)
Ez az ábra azt mutatja, hogy nagyon kevés tartalom (a
legnézettebb tévéműsorok, a legolvasottabb újságok, néhány
sikerfilm) nagyon sok emberhez jut el (ez a lila színnek jelölt
terület), míg nagyon sok (lényegében végtelen számú) olyan
tartalom van, ami csak nagyon kevés embert érdelek.
7. Ha a Rovartani Figyelő eljut ahhoz a néhány ezer emberhez, akit
érdekel ez a téma, minden rendben van. Ha azonan több
értékes, rovartannal foglalkozó cikk, blog, képgyűjtemény stb. is
akad, de ezek csak részben jutnak el a közönségükhöz,
tartalomkurátorra van szükség.
Szintén fontos a tartalomkurátor akkor, ha a hosszú farokban sok
olyan tartalom rejtőzik, amire egy szélesebb közönségréteg is
kíváncsi lehet. Ilyenor a kurátor egyfajta serpaként segít a
tartalomnak (illetve készítőjének) feljebb jutni a Long Tail görbéje
mentén.
9. Kár is lenne tagadni: ezt az egész kurátoros dolgot a
múzeumoktól loptuk. Ott bukkantak fel először azok a
szakemberek, akik kialakítják egy kiállítás koncepcióját,
felkutatják, összegyűjtik az ahhoz szükséges műtárgyakat,
válogatnak a rendelkezésre álló darabok közül, megfelelő
kontextusba helyezik az egyes műtárgyakat és még a katalógust
is elkészítik (vagyis támogatják a terjesztést).
10. Szeretném kiemelni az összefüggésekbe helyezés szerepét.
Aki járt mostanában kiállításon láthatja, hogy manapság nem elég
már szépen, időrendben a falra akasztani egy festő képeit.
Fontos, hogy ott szerepeljenek azoknak a művészeknek a képei
is, akik a kiállított Mesterre hatottak és esetleg azoknak a művei
is, akikre ő hatott. Gyakran megmutatják azokat a helyeket,
embereket, környezetet, amik szintén megjelennek a művekben.
12. Fontos tisztázni, hogy a fenti fogalmak nem szinonimái, hanem
rokonai a tartalomgondozásnak:
TARTALKOMGYŰJTÉS – Ez tulajdonképpen a tartalomgondozás
első szakasza. Ezt kell követnie a szelektálásnak és kontextusba
helyezésnek – másképpen nem beszélhetünk
tartalomgondozásról.
TARTALOMMEGOSZTÁS – Ha másokkal nyers tartalmakat
osztunk meg (például érdekes linkeket posztolunk a
Facebookon), az még nem tartalomgondozás. Ha ezt tervezetten
tesszük, minden megosztott tartalmat értelmezünk is, az már
lehet valami olyasmi.
13. SZINDIKÁLÁS – Mások tartalmainak a szervezett megosztása
hasznos dolog lehet, de ez nem tartalomgondozás. Amikor X
hírportál a köztük levő megegyezés alapján Y újság anyagaival
„dúsítja” saját tartalmát, azt tiszta szindikálás.
TARTALOMLOPÁS – A tartalomgondozás soha nem alapulhat
mások anyagainak jogosulatlan használatán. Nagyon fontos tehát
a jogi és etikai alapok ismerete és betartása.
15. A fentiekből következik, hogy a tartalomkurátornak olyan
felkészült szakembernek kell lennie, aki
• kiválóan ismeri az adott szakterületet,
• otthonos a kutatásban
• nem elégszik meg egy gyűjtemény létrehozásával, hanem
képes azt terjeszteni is.
18. Ahogy a fenti ábrákon látható, a tartalomgondozás nem
helyettesíti az eredeti tartalom előállítását, viszont kiválóan
kiegészíti azt. Komoly hibát követ el az, aki lemond a
tartalomgondozásról. (Ennél nagyobb hiba már csak az lehet, ha
valaki összekeveri azt a szedett-vedett tartalmak
összehordásával.)
24. Gyorsabbak és hatékonyabbak leszünk valamilyen, kifejezetten a
tartalomgondozás támogatására létrehozott eszköz, vagy platform
használatával.
A fenti ábrán néhány ismert eszköz logója látható. Az alatta levő
linket követve egy komolyabb lista érhető el. Érdemes kipróbálni
közülük néhányat.
28. Kicsit részletesebben a Scoop.it platformot mutattam be.
Ennek segítségével nagyon egyszerűen önálló gyűjtemények
alakíthatók ki. Elég a megadni a kiválasztott linket, a Scoop.it
maga „behúzza” a címet, képet, a bevezetőt.
29. A tartalomkutrátor természetesen saját ajánlót írhat az anyaghoz,
gyűjteménye új darabját pedig a kiválasztott közösségi
hálózatokban azonnal megoszthatja.
Nagyon fontos, hogy az egyes hálózatokba külön-külön ajánló
írható. (A Twitter nyilván más szöveget igényel, mint a LinekdIn)
A tartalmakhoz címkék rendelhetők, a gyűjtemény pedig akár egy
blogba is beépíthető.
A Scoop.it alapszolgáltatási ingyenesek, a kifinomultabb
szolgáltatásokért viszont már fizetni kell.