SlideShare uma empresa Scribd logo
1 de 9
Kilenc tyúk meg
    a kakas
  - Albert András meséje alapján-
Hol volt, hol nem
volt, még a
süvegcukor hegyen
es túl, de a
tejpatakon erről, volt
egyszer egy
szegény ember. Volt
annak egy felesége,
két kicsi tehénkéje,
s egy szántóföldjük.
Egy reggel elment ki
a szegény ember
szántani, éppen az
erdő szélében volt a
szántóföldjük.
Ahogy kezdett szántogatni, egyszer hallja, hogy valami
nagy nyárogás, vinnyogás van az erdőben. Meglátja, hogy
egy nagy medve egy kicsi nyúllal verekedik, s akkorát
kacagott, hogy zengett belé az erdő. Meghallja ezt a
medve. Odamén a szegény emberhez. Kérdi, hogy mét
kacagott? - Hát én csak azért, medve bátyámuram, hogy
nem szégyelli magát, egy akkoracska haszontalan nyúllal
verekedni? -Na jól van, te szegény ember, de ezt te
megkeserülöd, s tudd meg, hogy tehenestől megeszlek.
Megijedt ekkor a szegény ember, és kezdett
könyörögni. Ó, ne egyél meg, te medve, csak
napszentületkor. Hogy elébb szántsam le a kicsi földemet,
s vessem el a magot. Ha megeszel, a gyermekeimnek
legyen, amit egyenek. -No, te szegény ember, csak ezért
hagyom meg az életedet esteféléig, amét szépen kértél és a
gyermekeidétt. A medve egy kicsidég visszament az
erdőbe, nehogy meglőjék. A szegény ember szántott-
szántott, de erőst búsult. Délre, amikor leült enni, még enni
sem tudott, tenyerébe hajtotta fejét, annyira búsult. S ekkor
odament egy róka, kérdi tőle: -Miért búsulsz olyan erőst, te
szegény ember?
-Áj, ne kérdezd, nekem nagy a bánatom, met a medve
azt mondta, hogy napszálltakor megeszen tehenestül. -Ó,
hát csak ennyi a baj ? Hát ha nekem valamit ígérsz, én
kisegítlek a bajból. -Hát mit ígérjek?- kérdi a szegény
ember. S arra felelte a róka : -hát akinek tehenye van,
annak tyúkja es van.
Mondta a szegény ember : -hát van egy néhány, vagyon
egypár darab.
Azt mondja a róka : -hát én nem kérek sokat, adjál kilenc
tyúkot s egy kakast, s akkor megmentelek a medvétől.
-No,hát én megadom, de te hogyan tudnál megmenteni ?
— Hát úgy,hogy nehol vagynak az erdőben a szénégetők,
hozzál tőlük egy szeneszsákot, tedd a szekér farkához, s
mikor idejő a medve, azt én lesem, s akkor elkezdek
drombitálni, mintha vadászok jőnének. Akkor a medve
megijed, és kérdezi tőled : ez mi lehet? S te feleled :
biztosan vadászok jőnek. A medve majd erre azt mondja :
jaj, bújtass el, te szegény ember, inkább nem eszlek meg.
Ekkor azt mondod a medvének : itt van egy szeneszsák,
ebbe bújj bele. S ha jőnek a vadászok, és kérdik, mi van
abban a zsákban, akkor majd te azt mondod : ott egy
szenes csutak. S erre a medve belebúvik. Te bekötöd jól a
zsák szádát. Ekkor én jövök, mintha vadász volnék, és
kérdezem tőled : mi van abban a zsákban? S te azt feleled,
szenescsutak.
S akkor én azt mondom neked : nem igaz. S te
mondod : de az. S én parancsolom, vágd bele a
fészidet, lám csutak-é? S akkor jó erővel felhúzod
a fészidet, s megirányozod a medvének a fejét. És
két-három fejszecsapásval megdöglik a medve.
Meg lesz mentve az életed, és a teheneidé es. Na
jó, megörvendett a szegény ember, leszántotta a
földjét, és estefelé jött a medve, s minden
ugyanugy történt, ahogy a róka mondta. Ekkor a
szegényember örömmel felpakolta a szekérre az
ekét, a boronát és a medvét.
S ekkor azt mondta a róka : mikor megszólal a kakas, én es ott leszek a
tyúkokétt és a kakasétt. S hazament a szegény ember, gondolta
magában ”lesz nekem es annyi eszem, mint a rókának". Béhordta a
tyúkjait, s két kopókutyát es a házba.
  Egyszer hát jő a róka es hajnalban, kopogott a szegény ember ajtaján
: -Ébren vagy-é, hé? Eljöttem a kilenc tyúkett és a kakasétt. - Ébren
vagyok, ébren, csak várj egy kicsit, hadd öltöjzem fel. De ő bizony nem
mozdult, a róka esmét mondta : - Nyisd ki, szegény ember, az ajtót. Azt
mondja a szegényember : -Nyitanám, de két kopókutya békerült a
házba, most megérezték a szagodat, rontani akarnak ki az ajtó felé. De
én ezekvel küzdöm, hogy ne menjenek reád. Nem tudom nyitni ki az
ajtót tőllök.
 S akkor kiáltja be a róka nagy megijedve: -Jaj, tartsd vissza őköt, már
amíg én elmenyek. Nem kell a tyúk, csak nehogy kinyitsd az ajtót.
Maradjon neked kilenc tyúk s a kakas. Ekkor a róka árkon-bokron
szaladt, még csak a sűrű erdőbe ki nem ért, meg sem állott. Még ma is
fut, ha meg nem állott!!!!!!
Készítette:
Bíró Konrád, V. A. osztályos tanuló

Mesélőfalu program keretén belül.

                        2012. 02.12.

Mais conteúdo relacionado

Mais de Csikszentdomokosi Könyvtár

Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségbenKovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségbenCsikszentdomokosi Könyvtár
 
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségbenKovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségbenCsikszentdomokosi Könyvtár
 

Mais de Csikszentdomokosi Könyvtár (15)

Golgota
GolgotaGolgota
Golgota
 
Golgota-ünnep táján
Golgota-ünnep tájánGolgota-ünnep táján
Golgota-ünnep táján
 
Nyitnikék-tavaszváró dia
Nyitnikék-tavaszváró dia Nyitnikék-tavaszváró dia
Nyitnikék-tavaszváró dia
 
Istenről - Bőjte Csaba atya gondolatai
Istenről - Bőjte Csaba atya gondolataiIstenről - Bőjte Csaba atya gondolatai
Istenről - Bőjte Csaba atya gondolatai
 
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségbenKovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
 
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségbenKovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
 
Albert András: Kígyók királya
Albert András: Kígyók királyaAlbert András: Kígyók királya
Albert András: Kígyók királya
 
Albert András: Az őcsém lakadalma Kurkó Ákos
Albert András: Az őcsém lakadalma Kurkó ÁkosAlbert András: Az őcsém lakadalma Kurkó Ákos
Albert András: Az őcsém lakadalma Kurkó Ákos
 
Albert András: A suszterból lett király
Albert András: A suszterból lett királyAlbert András: A suszterból lett király
Albert András: A suszterból lett király
 
Albert András: Az ecsém lakodalma
Albert András: Az  ecsém lakodalmaAlbert András: Az  ecsém lakodalma
Albert András: Az ecsém lakodalma
 
Albert András rövid életrajza-képekkel
Albert András rövid életrajza-képekkelAlbert András rövid életrajza-képekkel
Albert András rövid életrajza-képekkel
 
Albert András: A hétlábú paripa-diasorozat
Albert András: A hétlábú paripa-diasorozatAlbert András: A hétlábú paripa-diasorozat
Albert András: A hétlábú paripa-diasorozat
 
Albert András: A harom bolond 2-diasorozat
Albert András: A harom bolond 2-diasorozatAlbert András: A harom bolond 2-diasorozat
Albert András: A harom bolond 2-diasorozat
 
Albert András: A három bolond-diasorozat
Albert András: A három bolond-diasorozatAlbert András: A három bolond-diasorozat
Albert András: A három bolond-diasorozat
 
Albert Andras: A feledékeny legény
Albert Andras: A  feledékeny legényAlbert Andras: A  feledékeny legény
Albert Andras: A feledékeny legény
 

Albert András: Kilenc tyúk meg egy kakas2

  • 1. Kilenc tyúk meg a kakas - Albert András meséje alapján-
  • 2. Hol volt, hol nem volt, még a süvegcukor hegyen es túl, de a tejpatakon erről, volt egyszer egy szegény ember. Volt annak egy felesége, két kicsi tehénkéje, s egy szántóföldjük. Egy reggel elment ki a szegény ember szántani, éppen az erdő szélében volt a szántóföldjük.
  • 3. Ahogy kezdett szántogatni, egyszer hallja, hogy valami nagy nyárogás, vinnyogás van az erdőben. Meglátja, hogy egy nagy medve egy kicsi nyúllal verekedik, s akkorát kacagott, hogy zengett belé az erdő. Meghallja ezt a medve. Odamén a szegény emberhez. Kérdi, hogy mét kacagott? - Hát én csak azért, medve bátyámuram, hogy nem szégyelli magát, egy akkoracska haszontalan nyúllal verekedni? -Na jól van, te szegény ember, de ezt te megkeserülöd, s tudd meg, hogy tehenestől megeszlek.
  • 4. Megijedt ekkor a szegény ember, és kezdett könyörögni. Ó, ne egyél meg, te medve, csak napszentületkor. Hogy elébb szántsam le a kicsi földemet, s vessem el a magot. Ha megeszel, a gyermekeimnek legyen, amit egyenek. -No, te szegény ember, csak ezért hagyom meg az életedet esteféléig, amét szépen kértél és a gyermekeidétt. A medve egy kicsidég visszament az erdőbe, nehogy meglőjék. A szegény ember szántott- szántott, de erőst búsult. Délre, amikor leült enni, még enni sem tudott, tenyerébe hajtotta fejét, annyira búsult. S ekkor odament egy róka, kérdi tőle: -Miért búsulsz olyan erőst, te szegény ember?
  • 5. -Áj, ne kérdezd, nekem nagy a bánatom, met a medve azt mondta, hogy napszálltakor megeszen tehenestül. -Ó, hát csak ennyi a baj ? Hát ha nekem valamit ígérsz, én kisegítlek a bajból. -Hát mit ígérjek?- kérdi a szegény ember. S arra felelte a róka : -hát akinek tehenye van, annak tyúkja es van. Mondta a szegény ember : -hát van egy néhány, vagyon egypár darab. Azt mondja a róka : -hát én nem kérek sokat, adjál kilenc tyúkot s egy kakast, s akkor megmentelek a medvétől. -No,hát én megadom, de te hogyan tudnál megmenteni ?
  • 6. — Hát úgy,hogy nehol vagynak az erdőben a szénégetők, hozzál tőlük egy szeneszsákot, tedd a szekér farkához, s mikor idejő a medve, azt én lesem, s akkor elkezdek drombitálni, mintha vadászok jőnének. Akkor a medve megijed, és kérdezi tőled : ez mi lehet? S te feleled : biztosan vadászok jőnek. A medve majd erre azt mondja : jaj, bújtass el, te szegény ember, inkább nem eszlek meg. Ekkor azt mondod a medvének : itt van egy szeneszsák, ebbe bújj bele. S ha jőnek a vadászok, és kérdik, mi van abban a zsákban, akkor majd te azt mondod : ott egy szenes csutak. S erre a medve belebúvik. Te bekötöd jól a zsák szádát. Ekkor én jövök, mintha vadász volnék, és kérdezem tőled : mi van abban a zsákban? S te azt feleled, szenescsutak.
  • 7. S akkor én azt mondom neked : nem igaz. S te mondod : de az. S én parancsolom, vágd bele a fészidet, lám csutak-é? S akkor jó erővel felhúzod a fészidet, s megirányozod a medvének a fejét. És két-három fejszecsapásval megdöglik a medve. Meg lesz mentve az életed, és a teheneidé es. Na jó, megörvendett a szegény ember, leszántotta a földjét, és estefelé jött a medve, s minden ugyanugy történt, ahogy a róka mondta. Ekkor a szegényember örömmel felpakolta a szekérre az ekét, a boronát és a medvét.
  • 8. S ekkor azt mondta a róka : mikor megszólal a kakas, én es ott leszek a tyúkokétt és a kakasétt. S hazament a szegény ember, gondolta magában ”lesz nekem es annyi eszem, mint a rókának". Béhordta a tyúkjait, s két kopókutyát es a házba. Egyszer hát jő a róka es hajnalban, kopogott a szegény ember ajtaján : -Ébren vagy-é, hé? Eljöttem a kilenc tyúkett és a kakasétt. - Ébren vagyok, ébren, csak várj egy kicsit, hadd öltöjzem fel. De ő bizony nem mozdult, a róka esmét mondta : - Nyisd ki, szegény ember, az ajtót. Azt mondja a szegényember : -Nyitanám, de két kopókutya békerült a házba, most megérezték a szagodat, rontani akarnak ki az ajtó felé. De én ezekvel küzdöm, hogy ne menjenek reád. Nem tudom nyitni ki az ajtót tőllök. S akkor kiáltja be a róka nagy megijedve: -Jaj, tartsd vissza őköt, már amíg én elmenyek. Nem kell a tyúk, csak nehogy kinyitsd az ajtót. Maradjon neked kilenc tyúk s a kakas. Ekkor a róka árkon-bokron szaladt, még csak a sűrű erdőbe ki nem ért, meg sem állott. Még ma is fut, ha meg nem állott!!!!!!
  • 9. Készítette: Bíró Konrád, V. A. osztályos tanuló Mesélőfalu program keretén belül. 2012. 02.12.