SlideShare uma empresa Scribd logo

Lee carroll hazateres

•
•
T
Timea1
Educação
1 de 113
Baixar para ler offline
A fordítás Az alábbi kiadás alapján készült: THE JOURNEY TO HOME A KRYON Parable: THE Story of Michael Thomas And The Seven Angels The KRYON Writings, Inc. Fordította: SZABÓ ANNA Szerkesztette: SZABÓ ANNA A borítót és a könyvet tervezte: EGEDI-KOVÁCS MELINDA ISBN 963 9436 2J 2 COPYRIGHT © BY LEE CARROLL, 1997 The Kryon logo is a registered trademark with The United States Patent and Trademark Office HUNGARIAN TRANSLATION ANNA SZABÓ, 2004 HUNAGRIAN EDITION MANDALA VÉDA PUBLISHER ESTABLISHMENT, 2004 COVER DESIGN, MELINDA EGEDI-KOVÁCS LEVELEZÉSI cím: 2092 BUDAKESZI PF. 157 E-Mail: SZERK®MANDALA-VEDA.HU AJÁNLÁS Mindazoknak, akik felismerték, hogy minden ember rendelkezik az élete megváltoztatásához. szükséges erővel, és hogy a dolgok nem mindig olyanok. amilyennek látszanak!
TARTALOM Kryonról 9 Bevezetés 11 ELSŐ FEJEZET Michael Thomas 13 MÁSODIK FEJEZET A látomás 28 HARMADIK FEJEZET Felkészülés 46 NEGYEDIK FEJEZET Az első ház 59 ÖTÖDIK FEJEZET A második ház 83 HATODIK FEJEZET A nagy vihar 114 HETEDIK FEJEZET A harmadik ház 133 NYOLCADIK FEJEZET A negyedik ház 169 KILENCEDIK FEJEZET Az ötödik ház 217 TIZEDIK FEJEZET A hatodik ház 255 TIZENEGYEDIK FEJEZET A hetedik ház 306 TIZENKETTEDIK FEJEZET Az ajtón át hazafelé 362 Utószó 385 A szerzőről 387 KRYONRÓL KRYON EGY GYENGÉD, SZERETETTELJES entitás, aki jelenleg a Földön tartózkodik, hogy segítse átlépésünket az általunk új korszakként fémjelzett új energiába. Szavaival sokak életét változtatta meg, szeretetével és fényével sokunk lényének sötétségét világította be. A Kryon által sugalmazott történetet Lee Carroll öntötte regény formába. BEVEZETÉS 1996. december 8-án délután Kryon több mint 500 ember előtt ült Kaliforniában, Laguna Hillsben, és a bő egyórás közvetítés során megajándékozott minket Michael Thomas történetével - egy nagy utazás történetével, mely során a földi létébe belefáradt ember megtalálja spirituális családját és otthonát. Már a főhős, Michael Thomas neve is jelzi, hogy tulajdonosa ötvözi Mihály arkangyal hittel telített szent energiáját, és a Hitetlen Tamás által képviselt régi energiát. Ez •i fajta kettősség sokunkat jelképez, akikben szintén egyszerre van jelen a spirituális természetünkbe vetett hit, és a kétség, hogy képesek leszünk-e az új évezred által megtestesített spirituális követelményeknek és a félelmeinket érő kihívásoknak megfelelni, Michael kalandos útja hét színes házon, és a házakat lakó hét angyal útmutatásain keresztül vezet hazafelé. 11 Minden ház megfeleltethető az új korszak egy-egy sajátosságának, és sok bölcsességgel, tanítással, humorral szolgál, közben betekintést kapunk abba, vajon mi az, amit Isten szeretne, ha tudnánk önmagunkról. Vethetünk egy pillantást az új korszakkal kapcsolatos változásokra is. A megindító és meglepő végkifejlet felé haladva Michael Thomas utazása egy olyan spirituális forrás szeretetteljes útmutatásait tárja elénk, mely folyamatosan arra vágyik, hogy mellénk térdepelve, „lábunkat megfüröszthesse". Ha valaha is kérdezted már Istent: „Mit akarsz, mit tegyek?" - TALÁN Épp EZT! Csatlakozz Michael Thomashoz izgalmas útján! Lehet, hogy emlékeztet a tiedre. LEE CARROLL
Első Fejezet Michael Thomas FEKETE MŰANYAG DARABKÁK REPÜLTEK szerteszéjjel, amint Michael, ebédjével végezve, nagy erővel az irodai válaszfal felé lökte a műanyag tálcát. Növekvő dühének, amit helyzete miatt érzett, már megint egy ártalmatlan tárgy volt a szenvedő alanya. Hirtelen egy fej tűnt fel a balján lévő művirág poros levelei mögött. — Mi történt? — kérdezte John, aki a szomszédos részben dolgozott. A válaszfal épp csak akkora volt, hogy mindenki azzal áltathassa magát, külön irodája van. Mike néhány magasabb tárgyat tett ki az asztalára. Ezzel sikerült álcáznia a tényt, hogy munkatársai mindig ott vannak, szinte karnyújtásnyira tőle - bár mindannyian úgy tesznek, mintha egyedül lennének és „privát” beszélgetéseket folytatnának. A fülkék fölött elhelyezett számtalan csupasz izzó vakító fehér fénye Michael és munkatársai arcának természetellenes 13 színt kölcsönzött, olyat, amilyet a különböző intézmények, ipari létesítmények világítása szokott. Ebben a fényben, ami a piros minden árnyalatát elnyelte, mindannyian sápadtnak tűntek, pedig itt, a napsütötte Kaliforniában éltek. A közvetlen napfény nélkül eltöltött évek miatt Michael arca különösen fakó volt. Semmi olyan, amit egy bahamai kiruccanás helyre ne tenne - felelte Michael anélkül, hogy akár csak egy pillantást is vetett volna a virágra, amelynek levelei mögül John feje kikandikált. John vállat vont, majd folytatta a telefonálást. Alighogy a mondatot kimondta, Michael már tudta is, soha nem fog a Bahamákra utazni abból a pénzből, amit rendelésfelvevőként itt, a „bányában" keresett, ahogy munkatársaival az értékesítési céget hívták. A műanyag tálca darabkáit kezdte összeszedegetni, közben sóhajtott egyet -az utóbbi időben egyre gyakrabban kapja ezen magát. Mit keres ő itt? Miért nincs benne elég energia vagy késztetés, hogy életét jobbá tehesse? Pillantása az ostoba képű játékmackóra vetődött, amit ő maga vásárolt. Ez állt rajta: „Ölelj meg!” Közvetlenül mellette egy kép, rajta kedvenc rajzfilm hőse, a minden bajból sikeresen szabaduló Ned, aki a „szabadság kék madarát" jelképezte; bár Mike-hoz igazából egy másik rajzfilm figura, a „depressziós tyúk” állt közelebb. 14 Nem számít, hány mosolygós arcot, vagy rajzfilm hőst tűzött ki fülkéje falára. Michael érezte, hogy megrekedt. Mintha beragadt volna az élete, a napok újra meg újra, minden cél nélkül ismételték önmagukat, mintha csak egy hivatali fénymásoló gép másolta volna őket. A csalódottság és a kilátástalanság érzésétől düh és lehangoltság vett erőt rajta, és ez már másoknak is kezdett feltűnni. Főnöke szóvá is tette. Michael Thomas harmincas évei közepén járt. Ahogy a cégnél sokan, ő is „túlélő üzemmódban" működött. Ez volt az egyetlen olyan állás, ahol nem kellett igazán törődnie azzal, amit csinált. Napi nyolc órára tudott csak elszabadulni innen, ilyenkor hazament, aludt, hétvégeken a számláit rendezgette, hogy aztán hétfői napokon kezdődjön minden elölről. Michael rájött, bár a cégnél harmincnál is több ember dolgozik, mindössze négynek tudja a nevét. Egyszerűen nem érdekelte semmi, már legalább egy éve nem — azóta, hogy válása érzelmileg felkavarta, és egy életté összetörte. Emlékeit soha nem osztotta meg senkivel, de gondolataiban szinte minden éjjel megjelentek. Michael egyedül élt, eltekintve egy magányos haltól, igazából macskát szeretett volna, de a háziúr nem engedte. Michael tisztában volt vele, hogy az „áldozat" játszmát játszotta, de önértékelése ekkorra már soha nem látott mélységekbe süllyedt. Folyton sebeit vakargatta, melyek az életet 15 jelentették neki — szántszándékkal hagyta őket nyitva, hadd fájjanak és vérezzenek, hogy bármikor, amikor akarja, felidézhesse őket. Úgy érezte, nincs semmi, amit tehetne, és nem volt benne biztos, tudna-e valaha, még ha : igazán akarna is, e helyzeten változtatni. A halnak — már csak a poén kedvéért is — a „Cic” nevet adta, és munkába menet, vagy munkából jövet, minden alkalommal mondott neki valamit. — Tarts ki, Cic! — szólt oda távoztában mindig uszonyos kis barátjának. A bal természetesen válasz nélkül hagyta a biztatást. Majd kétméteres magasságával Mike némiképp félelmetesnek tűnt, egészen addig, míg el nem mosolyogta magát. Mosolya azonnal eloszlatott minden előítéletet, amit magas termete kelthetett. Az se volt véletlen, hogy telefonos munkát vállalt, ahol az emberek nem láthatták. Tudatosan választotta, hogy önmaga előtt is letagadhassa egyik legjobb tulajdonságát - ahhoz a rabhoz hasonlóan. aki börtönbe csukatja magát, hogy helyzetének nyomorúságán kéjeleghessen. Rendkívül jól tudott bánni az emberekkel, de ezt a képességét
ritkán használta, csak akkor, ha munkájában szükség volt rá. Baráti kapcsolatait nem szívesen ápolta, és jelenlegi gondolatvilágában a másik nemi szinte nem is létezett — bár ők nagyon is szerették volna az ellenkezőjét. 16 Mike - mondták neki gyakran munkatársai -, emlékszel, hogy mikor történt utoljára valami jó dolog veled? Mozdulj ki végre, keress magadnak egy rendes nőt, és ne töprengi annyit az életeden! Utána persze ki-ki hazament családjához, aranyos gyerekeihez és kutyájához — néhányan persze a halaikhoz. Neki azonban fogalma se volt róla, hogyan kezdhetne elveszett szerelmi életének újjáélesztéséhez. Úgy gondolta, semmi értelme megpróbálni. „Túl korán találtam meg életem társát" - mondogatta gyakran magában. „Kár, hogy ő ezt még csak fel se ismerte." Mike nagyon szerelmes volt, a szerelem összes elvárásával. A lány ezzel szemben csak szórakozott vele. Amikor ez kiderült, mintha Mike egész hátralévő élete összezsugorodott és köddé vált volna. Semmihez se fogható szenvedéllyel szerette azt a lányt, és azt hitte, így csak egyszer szerethet életében. Mindent a lánynak adott, de az mindent eldobott. Mike Minnesota állam egyik kisvárosában, Blue Earth-ben született, itt nőtt fel szülei farmján, és végül innen menekült el, az általa zsákutcaként megélt helyzetből – a gabona túltermelés miatt az egyre nagyobb mennyiségű terményt külföldi cégek vásárolták fel, vagy beláthatatlanul hosszú időre hatalmas silókba tárolták be. Nagyon hamar felismerte, hogy a gabonatermesztés nem neki való. Még hazájában se tartották sokra. Mi jó volt benne? 17 Különben se bírta a gabona szagát, és állatok meg traktorok helyett ő emberekkel szeretett volna foglalkozni. Iskoláit jól végezte, és különösen kimagaslott mindenben, ahol emberekkel kellett érintkezni. Az, hogy végül a kereskedelemben kötött ki, természetesnek tűnt Mike számára, és könnyen talált olyan eladói munkát, ahol a különféle termékeket és szolgáltatásokat teljes szívéből ajánlhatta mindenkinek. Az emberek szerettek Michael Thomastól vásárolni. Amikor visszatekintett, mit is hagytak neki hátra elhunyt szülei, rájött, hogy az egyetlen dolog, ami megmaradt tőlük, a hite volt. Ez most aztán igazán sokat segít rajta, gondolta sokszor keserűen. Mike egyetlen gyermeke volt szüleinek, akik egy autóbalesetben vesztették életüket, pont az ő huszonegyedik születésnapja előtt. Még mindig erős volt benne a gyász, és számtalan róluk készült fényképpel vette körül magát, hogy folyton emlékeztessék szülei életére - és halálára. Bármi történt is az életében, ahogy mostanában is, mindig rendszeres járt templomba, és gyakran vett részt a szentmisén. A pap kérdésére Mike őszintén válaszolta, hogy istenhívő embernek tartja magát. Meggyőződése volt, hogy Isten igazságos és szeretetteljes, csak épp az utóbbi időben — egészen pontosan az utolsó pár évben — , nem igazán az ő oldalán állt. Gyakran imádkozott azért, 18 hogy helyzete jobbra forduljon, de nem igazán bízott benne hogy a dolgok tényleg meg is változhatnak. Apjától örökölt pirospozsgás arcbőrével nem igazán jóképű, mégis, a maga módján vonzó férfi volt. A nők ellenállhatatlannak tartották. Ragyogó mosolya, szőke haja, magas termete, szögletes álla, mélykék szemei megnyerővé tették. Az intuitív emberek azt is megérezték, hogy Mike becsületes, és szinte az első pillanattól megbíztak benne. Munkájában és magánéletében is számtalan olyan helyzet adódott, amivel visszaélhetett volna — de soha nem tette. Mike egyetlen olyan értékes tulajdonsága, melyet gyermek- korának hideg földjéről magával hozott — a farmerek lelkiismeretessége volt. Képtelen volt hazudni. Megérezte, mikor van másoknak szüksége segítségre. A boltok ajtaját kinyitotta az emberek előtt, tisztelettel bánt az idősekkel, az utcán kéregető rászorulóknak mindig annyit adott, amennyit kértek. még akkor is, ha sejtette, alkoholra költik. Úgy tartotta, az embereknek össze kellene fogniuk, hogy a dolgok jobbá válhassanak, és sosem értette, új lakóhelyén vajon miért nem beszélnek egymással, és miért van, hogy még a szomszédokkal is alig találkoznak. Talán azért, mert az időjárás annyira kellemes, hogy az embereknek soha nincs szükségük mások segítségére. „Milyen abszurd" - gondolta. 19
Nőkről alkotott képének egyedüli formálója anyja volt, ezért minden nőt azzal a tisztelettel kezelt, ahogy a csodálatos és érzékeny asszony iránt érzett, akinek hiányát még most is nagyon fájlalta. Jelen nyomorúságát részben épp az okozta, hogy életének eleddig egyetlen „igazi" kapcsolatában látszólag pont ezt a tiszteletet árulták el. De tapasztalását valójában nem más, mint kulturális ellentéteik okozták: kölcsönösen mást kaptak, mint amit vártak. A kaliforniai lánynak, aki szívét összetörte, nem volt egyéb bűne, mint az, hogy eltérő neveltetése miatt másfajta kép élt benne a szerelemről, de Mike ezt nem így látta. Öt máshogy nevelték, és nem volt benne tolerancia a sajátjától eltérő elképzelések iránt. ÉS EZENNEL, TÖRTÉNETÜNK végre valóban kezdetét veszi. Itt van tehát Michael Thomas, életének legeslegmélyebb pontján, amint egy pénteki napon hazafelé tart, hogy viszontláthassa kis, kétszobás lakását (tévedés ne essék, az egyik szoba a fürdőszoba!). Mike útközben már beugrott egy boltba, hogy megvásárolja azt a kevéske élelmiszert, amire létfenntartásához az elkövetkezendő néhány napban szüksége lesz. Régen rájött már, hogy sokáig ki tud jönni a pénzből, ha az ismert márkákat vásárolja, és ha 20 okosan használja fel a vásárláskor kapott kuponokat. De, hogy miben áll takarékosságának legfőbb titka? Minél kevesebbet enni. Mindig előre csomagolt élelmiszereket vásárolt, olyasmiket, amiket nem kell melegíteni, így se a tűzhelyet nem kellett használnia, se áramot nem kellett fizetnie. Igaz, e szokása miatt soha nem lakott teljesen jól, mindig éhes maradt, az étkezések utáni édességet pedig mindig elhagyta — tökéletes összhangban az önmagára erőltetett áldozatszereppel. Arra is rájött, hogy ha mindent egyenesen a zacskóból, a mosogató fölött eszik meg, mosogatnia se kell! Utált mosogatni, és munkatársának, egyben egyetlen barátjának, Johnnak, gyakran azzal kérkedett, milyen ügyesen oldja meg ezt a problémát. Mivel barátja szokásait jól ismerte, John néha tréfásan elsütötte, szerinte Mike még a lakásbérleti díj megtakarítására is hamarosan megtalálja a megoldást — azzal, hogy a legközelebbi hajléktalan szállásra költözik. Közben John vállon veregette barátját, és jóízűen nevetett. Mike ellenben komolyan fontolóra vette a dolgot. Már sötét volt, mire Mike a boltból hazaért. A sűrű ködtől, ami szinte egész nap úgy tűnt, a következő pillanatban esőként fog kicsapódni, minden simának és fényesek látszott az utcai lámpák mesterséges sárga fényében. Mike örült, hogy Kaliforniában élhet, és gyakran gondolt 21 arra, milyen nehéz volt szülőföldje, Minnesota kemény teleit kihúzni. Ifjúkorában rajongott mindenért, aminek köze volt Kaliforniához. Megfogadta magában, hogy nem marad Minnesotában, elmenekül a zord időjárás elől, amit a többi ember egyszerűen elfogadott olyannak, amilyen. „Miért akarna bárki olyan helyen élni, ahol akár tíz perc alatt meghalhat?" — kérdezte sokszor anyjától. Ilyenkor anyja mosolyogva mindig azt felelte: „A családok ott maradnak, ahová gyökereik húzzák! Itt biztonságban vagyunk." Majd jött az ismerős prédikáció arról, milyen veszélyes hely Los Angeles, és mennyire kedves hely Minnesota. Ez persze csak abban az esetben értelmezhető, ha az esetleges fagyhalált figyelmen kívül hagyjuk. Mike soha nem tudta anyját meggyőzni, hogy a kaliforniai földrengéseknek körülbelül akkora az esélye, mint annak, hogy megütik a lottó főnyereményt. Lehet, hogy életünk során bekövetkezik egyszer — de lehet, hogy nem. A kemény tél azonban Mínnesotában minden évben normálisnak számított — ciklikus történés volt, aminek bekövetkeztére biztosan számítani lehetett! Mondani se kell, amint középiskoláit befejezte, Mike elmenekült erről a helyről és az egyetemi évek idejére Kaliforniába költözött. Abból tartotta fenn magát, amit eladói képességei kamatoztatásával keresett. Utólag azt kívánta, bárcsak otthon maradt volna még egy ideig, és szüleivel 22 töltötte volna a baleset előtti éveket! Úgy látta, azzal, hogy mindenáron menekülni akart a hideg elöl, értékes időt vett el szüleitől. Visszatekintve önzőnek tartotta magát. A gyenge utcai fényben Mike lassan felbotorkált a lépőkön melyek magasföldszinti lakásához vezettek, és babrálni kezdett kulcscsomójával. Majd, miközben karján az élelmiszerekkel teli zacskót egyensúlyozta, bedugta a zárba a kulcsot. A kulcs „normális" módon a zárba csúszott, de innentől kezdve, ettől a bizonyos péntek estétől, Michael Thomas számára minden megszűnt „normális” módon működni. Az ajtó túloldalán egy - valószínűleg Mike sorsának részét képező - ajándék várta, olyan valami, ami egész életét megváltoztatta. Mivel az ajtótest rendszerint beragadt. Mike begyakorolta, hogyan vetheti be egész testét a makacs bejárati ajtó kinyitásához. Ennek hatására az ajtó mindig nagy erővel lökődött be. Mike szinte már a tökéletességig
fejlesztette a módszert: a csípőjéhez támasztva egyensúlyozza az élelmiszerekkel teli zacskót, a kulcsot a zárba dugja, megfordítja, közben lábával nagyot lök az ajtón. E manővert csípőjének furcsa mozgatásával kísérte, ami a célnak remekül megfelelt, de barátja, John elmondása szerint, ugyancsak furcsa látványt nyújtott! Mike csípőmozdulatának köszönhetően a beragadt ajtó szinte berobbant, igencsak meglepve a sötét szobában 23 tevékenykedő betörőt. A hívatlan vendég, aki legalább egy fejjel alacsonyabb volt, mint Mike, egy ijedt macska gyorsaságával, és a váratlan helyzetekben való több éves jártasságával, azonnal előreugrott, megragadta Mike karját, majd a szobába rántotta. Mike még épp a beragadt ajtó nyírásához szükséges „furcsa" pozícióban volt, teste erőteljesen lendült előre. A betörő mozdulatától könnyen kibillenve, rögtön a lakásba zuhant, nagy testével elterült a földön, az élelmiszerek pedig akkora erővel repültek a túlsó fal felé, hogy csomagolásuk rögtön felrepedt. Még mielőtt a földre zuhant volna, a rémült Mike testének összes vészjelzője bekapcsolt, hallotta, ahogy az ajtó becsukódik mögötte -és a betörő még mindig bent van! Hirtelen, amint feje épp felé tartott, meglátta a földön a betört ablakból kiesett üvegdarabokat. Vannak pillanatok, melyekről később sokan úgy számolnak be, hogy tudatukban minden lelassult. Michael Thomas esetében nem erről volt szó. A másodpercek egyetlen ködös üvöltéssé váltak, az idő mintha összesűrűsödött volna, és átható félelem uralt volna mindent. A hívatlan vendég úgy döntött, hogy eredeti terveinek megfelelően, magával viszi a tévét és a hifit. Alighogv a földre zuhant, Mike máris érezte, hogy a betörő ráugrik, és izzadt kezeivel, mint valami nedves satu, szorongatni kezdi a torkát. Szemei csak centiméterekre voltak tőle. Arcában érezte 24 forró és bűzös leheletét, hasában alfelének súlyát. Ösztönös reakcióként ő is, mint bárki, aki a halál közelébe kerül, összeszedte magát, és tett egy mozdulatot, amilyet középszerű krimikben láthatunk. Bár tájékozódni nem igazán tudott fejt teljes erőből előre lendítette, és pontosan a betörőbe fejelt. Ez hatott. A mozdulat erejétől meglepett támadó egy pillanatra lazított a szorításon, mialatt Mike nagy erővel oldalra fordult, és megpróbált felállni. De még mielőtt felegyenesedhetett volna, a betörő megint nekitámadt, ezúttal egy gerincére mért hatalmas ütéssel. Mike az ütés hatására kissé felemelkedett, aztán baljára zuhant, közben erősen valamilyen nagyobb tárgyba ütközött, amiben homályosan akváriumát vélte felismerni. Egy pokoli hang kíséretében a szekrény, az akvárium, és a magányos hal egyaránt követték az élelmiszerek útját a kis szoba hátsó fala felé. Mike egész teste sajgott, alig kapott levegőt. Erősen zihált — tüdeje szinte égett az oxigénhiánytól — , és egyre táguló szemekkel nézte, amint egy hatalmas bakancs, melynek mérete Montana hegyeinek nagyságával vetekedett, közelít felé. Látta támadója vigyorgó arcát. Minden olyan gyorsan történt! A bakancs célba talált. Mike hallotta, amint a nyakánál és állkapcsánál lévő csontok rémesen ropogni kezdenek. Halálra váltan zihált, felfogta, hogy -légutainak vége - talán a gerincének is. Sérült nyakának 25 recsegésére és ropogására egész teste fájdalommal reagált. Ahogy kezdte felfogni, mi történik, szörnyű felismerés hasított belé. Eljött a pillanat - közel a halál! Kiáltani próbált, de hangképző szervei felmondták a szolgálatot. Végül nem kapott már levegőt, és hamar elsötétült előtte a világ. Minden elcsendesedett. A betörő sietett aznapi ténykedését befejezni, ügyet se vetve a földön mozdulatlanul elterülő alakra, amikor ismét hatalmas lárma ijesztette meg, ami a sokat szidott bejárati ajtó felől jött. - Mi a fene folyik itt? Mit csinálnak odabent? - verte két öklével, felbőszültén az ajtót a szomszéd lakó. A betörő átkozta balszerencséjét, majd morogva a törött ablak felé vette az irányt. Kiütötte a megmaradt üveg egy részét, hogy utat csináljon magának, és könnyedén kiugrott. A szomszéd, aki eddig még soha nem találkozott Mike-kal, hallva bentről az újabb üvegcsörömpölést, úgy döntött, megpróbálkozik a kilinccsel. Mivel az ajtó nem volt kulcsra zárva, belépett, meglátta a teljesen feldúlt szobát, és az ablakon épp kiugró betörőt. Miközben kicsit oldalt lépett, hogy kikerülje a furcsán a szoba közepére tett tévét és hifit, a szomszéd felkapcsolt egy kapcsolót, és a mennyezeten hirtelen világítani kezdett egy csupasz izzó. — Oh, Istenem! — kiáltott fel önkéntelenül. 26
A másodperc töredéke alatt a férfi már a telefonkészüléknél állt, mentőket tárcsázta. Michael Thomas eszméletlenül, súlyos sérülésekkel feküdt a földön. A szobában most csend honolt - egyedül csak a Mike fejétől fél méterre földet ért hal csapott némi zajt. „Cic” ott vergődött a salátalevelek, és a zacskókból kiömlött előfőzött tészták között - és a gusztustalan egyveleg egyre pirosabbá vált Mike vérének lassan növekvő tócsájától. 27 MÁSODIK FEJEZET A látomás MICHAEL ISMERETLEN HELYEN ébredt. Hirtelen, teljes tudatát visszanyerve, mindenre emlékezett. Körbepillantott, és rájött, hogy nem a lakásában van — és nem is a helyi kórházban. Minden csendes volt. Olyannyira áthatóan csendes, hogy szinte félni kezdett. Egyszerűen semmi mást nem hallott, csak saját lélegzetvételének hangját! Se elhaladó járművek zaját, se légkondicionáló zümmögését — egyszerűen semmit! Sikerült félig felülnie az ágyban. Lenézett, és látta, hogy egy furcsa, rácsos fehér ágyon fekszik. Nem volt rajta takaró, felismerte, hogy ugyanaz a ruha van rajta, mint amikor megtámadták. Fölemelte kezét, és megtapogatta nyakát. Utolsó tudatos gondolata az volt, hogy nyakán erősen sérült, de nagy megkönnyebbülésére nem fedezett fel rajta sérülésnyomot. Igazából, Michael nagyon is jól volt! Óvatosan megnyomkodta magát néhány 28 helyen. Meglepő módon sehol se talált sérülést, sehol se érzett fájdalmat. De ez a csend! Úgy érezte, megőrül attól, hogy fülét semmi inger nem éri. A világítás is furcsa volt. Úgy tűnt, hogy sehonnan se, mégis mindenhonnan jön. Vakító fehér volt - olyan nagyon fehér, hogy már bántotta a szemét. Úgy döntött, kicsit jobban szemügyre veszi környezetét. Elég kísértetiesnek tűnt. Nem egy teremben volt — és nem is a szabad térben. Nem volt itt más, csak ő maga, az ágy, és a fehér padló, ami egészen addig futott, ameddig ellátott. Visszafeküdt. Tudatában volt, mi történt vele. Meghalt. Nem kell ahhoz zseninek lennie, hogy rájöjjön, az, amit megfigyelt és érzett, a valóságos világban egyszerűen nem értelmezhető. De miért van még mindig a testében? Úgy döntött, tesz egy buta próbát. Megcsípte magát, hogy lássa, fáj-e? Arca megrándult és hangosan felkiáltott: - ÁÚ! - Hogy érzed magad, Michaei Thomas? - kérdezte egy megnyugtató férfihang. Michael rögtön a hang irányába pillantott, és a látványra, ami szemei elé tárult, egész életében emlékezni fog. Angyali jelenlétet, hatalmas szeretetet érzett. Az ÉRZÉS, számára mindig ez volt az első, és utána jött csak az, hogy mit LÁT. Ha élményeit meg kellett fogalmaznia, mindig ilyen módon tette, és ebben a pillanatban egy fehérbe tűnő 29 alakot látott, kinek fehérsége némiképp félelemkeltő ugyanakkor ragyogó volt. Azon tűnődött, vajon szárnyakat lát-e. Milyen elcsépelt! Michael elmosolyodott a látomáson, nehezen tudta elhinni, hogy mindez valóságos. — Meghaltam? — kérdezte nagy nyugalommal, és az előtte álló alak iránti tisztelettel. - Nem, nem haltál meg - felelte az alak, és közelebb jött hozzá. — Ez csak egy álom, Michael Thomas. — A jelenés megint közelebb jött, szemmel láthatóan anélkül, hogy lépett volna. Michael látta az ágya mellett álló hatalmas „férfi" lefátyolozott arcát, és mindez valahogy a nyugalom, a biztonság és a gondoskodás érzetét keltette benne. Nem tehetett mást, mint hogy folytatja a beszélgetést, ami csodálatos érzés volt! Az alak fehérbe öltözött, de nem igazi ruhát, vagy öltönyt viselt. Ruhája valamiképp élőnek tűnt, és úgy mozdult vele, mintha a bőre lenne. Arca is hasonló volt — vonásai kivehetetlenek. Michael a ruhán nem látott egyetlen hajtást, gombot, vagy ráncot sem, ami jelezhette volna, hol ér véget a ruha, és hol kezdődik a bőr. Fátyolszerűen omlott alá, néhol ténylegesen ragyogott, ugyanakkor mégis homályos volt. A látomás erejét az is fokozta, hogy az alak fehér ruházatát alig lehetett megkülönböztetni a környezet hihetetlen fehérségétől. Alig volt kivehető, hol válik el az alak a háttértől, 30 -Talán ostoba kérdésnek tűnik, hogy hol vagyok, de azt hiszem jogom van feltenni - mondta Mike nagyon halkan. - Egy szent helyen vagy - felelte az alak. - Olyan helyen, amit te alkottál, és ami tele van szeretettel. Ez az, amit most érzel- az angyal Mike felé hajolt, és mozdulata még több fénnyel töltötte meg a teret.
- Te pedig…?- kérdezte Mike tisztelettel, remegő hangon. - Bizonyára rájöttél már. Angyal vagyok. Mike szemrebbenés nélkül hallgatta. Tudta, hogy amit a vele szemben álló látomás mond, az maga a meg- fellebbezhetetlen igazság. Bármennyire furcsa is volt a helyzet, nagyon is valóságosnak tűnt. Michael ezt tisztán étezte. - Minden angyal férfi angyal? - amint kimondta, azonnal megbánta a kérdést, Milyen ostoba dolog volt feltenni! - Az vagyok, aminek látni akarsz, Michael Thomas. Formám nem emberi, így amit most magad előtt látsz, azért olyan, hogy a te örömödet szolgálja. És nem, nem minden angyal hímnemű. Valójában nincs nemünk. És vannak olyan angyalok, akiknek nincsen szárnyuk. Mike megint elmosolyodott azon, hogy amit lát, talán csak saját képzeletének szüleménye. -Milyen vagy igazából? - kérdezte kicsit erősebb hangon, ahogy kezdte magát a szeretetteli lénnyel való társalgásban egyre szabadabbnak érezni. - És miért takarja fátyol az 31 arcodat? — a körülményekre való tekintettel, ez nagyon is helyénvaló kérdésnek tűnt. - Külsőm meghökkentő lenne számodra, bár, ha meglátnád, mélyen, legbelül emlékeztetne valamire, hiszen te is így nézel ki, amikor nem a Földön vagy. Ez a forma szavakkal nem leírható, így hát továbbra is ilyennek fogsz most látni. Ami pedig az arcomat illeti, hamarosan látni fogod. — Amikor nem a Földön vagyok? — kérdezett vissza Mike. — A földi lét átmeneti, de ezt te is tudod, ugye? Ismerlek téged, Michael Thomas. Spirituális ember vagy, aki tisztában van az ember örökkévaló természetével. Sok ízben mondtál köszönetet ezért, és azok, akik ezen az oldalon vannak, hallották minden szavadat. Mike elhallgatott. Igen, szokott a templomban és otthon is imádkozni, de hogy mindezt tisztán hallhatták, azt túl ijesztőnek tartotta ahhoz, hogy el is tudja fogadni. Ez a jelenség itt az álomban, ismerné őt? — Honnan jössz? — kérdezte tőle. — Otthonról. A szeretetteljes lény most pont Mike ágyával szemben ragyogott. Oldalra hajtotta fejét, és türelmesen várta míg Mike képessé vált a hallottakat elfogadni. Mike érezte, hogy bizsergés fut föl-alá a hátgerincén. Tisztá- ban volt vele, hogy hatalmas igazságok tudója áll most 32 vele szemben és csak kérdeznie kell, hogy a csodálatos tudás árama elárassza. - Pontosan így van - felelt az angyal Mike tűnődéseire- - Amit most teszel, megváltoztatja a jövődet. Érzed, ugye? - Olvasol a gondolataimban? - kérdezte Mike kissé félénken. - Nem. Érzem őket. Tudod, szíved az egészhez kapcsolódik mi pedig válaszolunk, amikor szükséged van rá. -Hogyan? - ez egyre kísértetiesebben hangzik. - Hisz én csak téged látlak. Az angyal nevetni kezdett, és nevetésének hangja lenyűgöző volt. Mekkora energia volt benne! Mike érezte, miként visszhangozza testének minden egyes sejtje az angyal jókedvét. Mindaz, amit az angyal tett, friss volt, hatalmasabb az életnél, volt benne valami, ami Mike tudattalanjában valami mélyen megbúvó, csodálatos emlékezésre rezonált. Mike elkábult e hangtól, és elhallgatott. - Én az egy hangján szólok hozzád, de sokak hangját képviselem — jelentette ki az angyal, miközben karjait széttárta, és - mozdulattól furcsa ruházata áramlani és hullámzani kezdett. - Minden embert többen is szolgálunk, Michael. Ez számodra is nyilvánvalóvá válik majd, ha akarod. - AKAROM! - kiáltotta Mike. Ki tudna egy ilyen biztatásnak ellentmondani? Aztán kicsit zavarba jött, hiszen úgy 33 viselkedett, mint egy türelmetlen kisgyerek, akitől azt kérdezik, akar-e ajándékot! Egy kis ideig hallgatott, figyelte hogyan mozog föl-alá az angyal, mintha csak egy kis hidraulikus liften állna. Megint eltűnődött, vajon mindaz amit lát, nem pusztán abból a vágyából ered-e, hogy a dolgok egy bizonyos módon
történjenek? Már megint csönd volt, de még mekkora csönd! Az angyal szemmel láthatóan nem akart további információkat kiadni, amíg ő nem tesz fel újabb kérdéseket. - Megkérdezhetem, mi ez az egész? - folytatta tisztelettudóan a kérdezősködést. - Ugye, igazából csak álom az egész? Pedig olyan valóságosnak tűnik. - Mi az álom, Michael Thomas? -az angyal kicsit közelebb lépett. - Látogatás a biológiai és fizikai agyba, és ezen keresztül információk, sokszor metaforikus módon való átvétele arról az oldalról, amerről én is jöttem. Tudtad ezt? Lehet, hogy nem úgy fest, mintha a te valóságodról szólna, de valójában közelebb van Isten realitásához, mint bármi, amit gyakran átélsz! Azok az esetek például, mikor szüleid álmodban meglátogattak - hogy éreztél akkor utána? Valóságosnak tűntek? Mert azok voltak. Emlékszel arra, mikor a baleset utáni héten meglátogattak? Ez az ő valóságuk volt. Neked szánt üzeneteik is valóságosak voltak. Mind a mai napig megosztják veled szeretetüket, mert akárcsak te, ők is örökkévalók. Ami helyzetedre vonatkozó 34 kérdéseket illeti, mit gondolsz, miért álmodod ezt az egészet? Ez az egyetlen időszerű és helyénvaló dolog - Mike örömmel hallata a hosszú beszédfolyamot, mely a számára egyre közelibbnek tűnő csodás lényből áradt felé. - Meg fogok gyógyulni? Érzem, hogy sérüléseim súlyosak, eszméletemet elvesztettem, talán épp haldoklom. - Az attól függ - felelte az angyal. - Mitől? - kérdezte Michael. -Mi az, amit igazán szeretnél, Michael? — kérdezte szeretettel az angyal. — Mondd el nekünk, mi az, amit IGAZÁN szeretnél. De gondosan fogalmazd meg válaszodat, mert Isten gyakran szó szerint veszi. Mindemellett mi ismerjük is vágyaidat, és tudd, nem tagadhatod meg önmagadat. Michael őszinte akart lenni. A helyzet minden egyes perccel egyre valóságosabbnak tűnt. Hogyne emlékezett volna a szüleivel való élénk álmaira közvetlenül a baleset után! Meglátogatták annak a szörnyű hétnek ritka pillanataiban, amikor végre aludni tudott, megölelték és elhalmozták szeretetükkel. Azt mondták, ez volt távozásuk megfelelő időpontja - bármit is jelentsen ez. Mike nem fogadta el, hogy az lett volna. Szülei azt is elmondták neki, hogy haláluk elrendezése részben azt a célt szolgálta, hogy távozásukkal egy ajándékot adhassanak neki. Sokat tűnődött rajta, vajon mi lehet az ajándék. De hát, ez úgyis csak egy álom volt, vagy 35 nem? Az angyal azt mondta, tényleg megtörtént. Mostani helyzete igazán valóságosnak tűnt számára, így szülei üzenetei is valódiak lehettek, mint ahogy maga az angyal is az. Ez az álom, vagy látomás igazán összezavaró, gondolta. Mit is szerelnék? - tette fel önmagának a kérdést. Az életére gondolt, és azokra a dolgokra, amik a legutolsó évben történtek vele. Igazából tudta, mit is szeretne, de úgy érezte, nem lenne helyes azt kérni. - Tökéletességedhez nem illik legbensőbb vágyaid elrejtése - mondta az angyal. Már megint tudja, mi jár a fejemben! - gondolta magában Mike. - Semmi nem maradhat rejtve előtte. - Ha úgyis tudod a választ, miért engem kérdezel? -kérdezte Mike. - És mi ez az egész az én tökéletességemről? Mert az angyal most, első ízben mutatott mást, mint mosolyt. Megbecsülés és tisztelet áradt felőle! - Fogalmad sincs arról, hogy ki vagy, Michael Thomas - mondta az angyal komolyan. - Azt hiszed, hogy én vagyok a csodálatos? Bárcsak láthatnád, TE milyen vagy! Egy napon te is meglátod majd! Én, aki gondolataidat és érzéseidet ismerem, persze, hogy tudom, ki vagy. Egyik segítődként vagyok most itt, és így sok személyes szálon is kapcsolódom veled. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy előtted megjelenhetek, de nem ez, hanem a te szándékod az, ami változásokat hozhat. Te döntesz, hogy elmondod- e 36 nekem mi az amire a jelen pillanatban emberként a leginkább vágysz. A válasznak a szívedből kell jönnie, hangosan kimondva, hogy mindannyian halljuk. Még saját MAGADNAK is hallanod kell. Amit most teszel, mások számára is sokat jelent majd - Mike mindent megértett. Az igazat kell mondania, még akkor is, ha ez más, mint amit az angyal hallani óhajt. Egy percig magába mélyedt, majd beszélni kezdett.
- HAZA akarok menni! Belefáradtam az emberi életbe — tessék, kimondta, mert kikívánkozott belőle -, de nem akarok olyasmit tenni, ami Isten terveivel ellenkezik - folytatta szenvedélyesen. - Az élet annyira jelentéktelennek tűnik, de azt tanultam, Isten saját képére, és valamilyen céllal teremtett. Mit tehetnék hát? Az angyal, hogy Mike jobban láthassa, közel jött az ágyhoz. Csodálatos volt ez a látomás, álom, vagy nevezzük bárminek. Mike esküdni mert volna, hogy ibolya illatot érzett... vagy talán orgonát? Miért pont virágillatot? Hogy milyen finom ez az illata! Minél közelebbről látta az angyalt, annál csodálatosabbnak tűnt. Michael azt is érezte, hogy az angyal számára örömet okoz a beszélgetés. Egyszerűen így érezte, bár az angyal arcán nem vélt semmilyen érzelmet felfedezni. 37 - Mondd csak, Michael Thomas, tiszták a szándékaid? Igazán azt akarod, amit Isten akar? Meg akarod találni otthonod, de valahol tudatában vagy egy nagyobb tervnek is, és nem akarsz nekünk csalódást okozni, vagy spirituálisán helytelenül cselekedni? - Igen -felelte Mike. - Pontosan így van. Szeretnék kilépni abból a helyzetből, amiben vagyok, de ez a vágyam önmagában egy ellentmondás - önzőnek tűnik. - Mi lenne, ha azt mondanám neked, mind a kettő egyszerre megtörténhet? - kérdezte az angyal mosollyal az arcán. - Az otthon megtalálásának vágya nem önző, nagyon is természetes, és nincs ellentmondásban azzal a vágyaddal, hogy emberi léted célját tiszteletben tartsd. - Hogyan? Kérlek, mondd el, hogyan! - mondta izgatottan Mike. Az angyal látta szívét, és most első ízben fejezte ki számára szellemi megbecsülését: - Tiszta Szívű Michael Thomas, annak érdekében, hogy eldönthessük, valóban ez-e az, amit keresel, mielőtt többet elárulnék, még egy dolgot meg kell kérdeznem tőled - angyal kicsit hátrébb lépett. - Mi az, ámit az otthon elérésétől vársz? Mike gondolataiba merült. Hallgatása egy hétköznapi beszélgetés során feszélyezővé vált volna, de az angyal teljesen megértette őt, tudta, hogy ez az idő szent Michael 38 Thomas számára. Földi mértékkel mérve Michael jó tíz percig gondolkodott, ám az angyal meg se moccant, egy hangot sem szólt. Nyomát se mutatta türelmetlenségnek, unalomnak. Mike kezdte felismerni, hogy az angyal valóban időtlen, a türelmetlenség érzése számára ismeretlen, ellentétben az emberrel. - Azt akarom, hogy szeressenek, és ott akarok lenni, ahol szeretet van — hangzott Mike válasza. - Azt akarom, hogy életemet béke és nyugalom hassa át - kis szünetet tartott. - Nem akarom, hogy mások aggodalmai, kicsinyes dolgai hatással legyenek életemre. Nem akarok a pénz miatt aggódni. Szeretnék minden félelmet, szorongást elengedni, és MEGNYUGODNI! Belefáradtam az egyedüllétbe. Azt akarom, hogy jelentsek valamit az univerzum többi lénye számára. Tudni szeretném, hogy létezésemnek oka van, és hogy a mennyországba kerülve, vagy bárminek is hívják, az isteni terv megbízható és megfelelő része leszek. Nem akarok már olyan emberként élni, amilyen voltam. Olyan akarok lenni, mint TE! - ismét szünetet tartott. - Ezt jelenti számomra az otthon - az angyal most ismét az ágy végéhez lépett. - Akkor, Tiszta Szívű Michael Thomas, valóban meg kell kapjad, amire vágysz! - úgy tűnt, az angyal még fényesebbé vált, ha azt egyáltalán még lehetett fokozni! Fehér fényben ragyogott, melybe most egy kis arany árnyalat is 39 vegyült. - De ehhez végig kell menned egy előre meghatározott ösvényen, önként, saját szándékodból és elhatározásodból. Ha végigjártad, jutalmad a hazaérkezés lesz. Vállalod? - Vállalom - felelte Mike. Érezte, amint egy csodálatos érzés, ami leginkább egy tisztító szeretetáramként írható le növekedésnek indul benne. A levegőt egyre sűrűbbnek érezte. Az angyali ragyogás lassan az ágyába kúszott és körbefonta lábait. Gerincén hűs áramlat futott végig és teste akaratlanul is gyors vibrálásba kezdett, amihez hasonlót még soha nem érzett. Olyan gyors volt, hogy szinte zümmögésnek tűnt. Végigfutott a testén, egészen a fejéig. A látomás is változni kezdett, gyors kék és lila villanások jelentek meg, élesen kontrasztban azzal az intenzív fehér színnel, amit ez ideig látott. - Mi történik? - kérdezte félve. - Szándékod megváltoztatja realitásodat. - Nem értem - mondta rémülten.
- Tudom - felelte az angyal együttérző hangon. - Ne félj az isteni energiát magadba engedni! Ez az az egyesülés, amire vágytál, és ez segít abban, hogy hazatalálj. Az angyal megint hátrált kicsit Mike keskeny ágyától, mintha nagyobb teret akart volna hagyni neki. - Kérlek, ne menj még! - kiáltott fel most is ijedten Mike. 40 - Azért mentem odébb, hogy felvehesd új méreteidet – az angyalt mulattatta a helyzet. - Csak miután végeztünk, hagylak majd magadra. - Még most sem értem, mi történik, de már nem félek - hazudta Mike. Az angyal megint kacagni kezdett, Mike meglepetten érezte, amint a csodás jókedv és átható szeretet rezgései betöltötték a teret. Miután rájött, hogy nincs semmi titok, folytatta a kérdezősködést. Tudnia kellett, mi az, amit érez. Az angyal újra nevetni kezdett. - Mi történik, amikor nevetsz? Nevetésed valahol mélyen, legbelül megérint, és olyasmit érzek, amit eddig még soha - az angyal látható örömmel hallgatta a kérdést. - Amit hallasz, és érzel, az az isteni forrás jellemző sajátossága - válaszolta az angyal. - A humor egyike azon ritka minőségeknek, amelyek érintetlenül át tudnak jutni a mi oldalunkról a tietekre. Elgondolkodtál már valaha is azon, vajon miért az ember az egyedüli lény a Földön, mely a nevetés képességével rendelkezik? Azt hinnéd, az állatok is tudnak nevetni, de Ők csak egy ingerre reagálnak. A spirituális tudatosság igaz szikrájával, mely teljes mértékben támogatja a humort, csak ti rendelkeztek, ti vagytok az egyetlenek, akik egy elvont gondolatból vagy ideából humort tudtok fakasztani, így tehát a kulcs a tudatosságotokban van. Hidd el nekem, a humor szent dolog! Ezért 41 rendelkezik gyógyító erővel, Tiszta Szívű Michael Thomas. Ez volt a leghosszabb magyarázat, amivel az angyal ezidáig szolgált. Mike úgy érezte, az igazság további drágaköveit tudja most előcsalogatni. Mohón próbálkozott. - Hogy hívnak? - Nincs nevem - megint csend lett. Hosszú szünet. Hoppá, gondolta Mike. Visszatértünk a rövid válaszokhoz. - Miként ismernek téged? - próbálkozott tovább. - ÉN VAGYOK, kit mindenki ismer, Michael Thomas, és AZT, KI VAGYOK, mindenki ismeri - így hát létezem. - Nem értem- felelte Mike. - Tudom -az angyal megint jól szórakozott, de nem Mike kárán. Ily módon nyugtázta Mike naivitását ebben a helyzetben, amikor még nem tudhatott többet - hasonlóképp ahhoz, ahogy a szülő is próbálja gyermeke kíváncsiságát kielégíteni, mikor az az életről próbál tőle korai válaszokat kicsikarni. Mindenben, amit az angyal tett, vagy mondott, szeretet volt. Mike rájött, abba kell hagynia a kérdezősködést, és a lényegre tért. - Mi az az ösvény, amiről beszéltél, drága angyal? - egy pillanatra kényelmetlenül érezte magát amiatt, hogy „drágának" nevezte, de valahogy ez nagyon is illett az előtte álló lényre. Az angyal egyszerre tűnt apjának, fivérének nővérének, sőt úgy érezte, egyben szerelmének is. Olyan 42 érzés volt ez, amit nem felejt el egyhamar. Vágyott ebben az angyali energiában maradni, és a búcsúzásnak már a gondolatától is rettegett. - Amikor saját valóságodba visszatérsz, csomagolj össze egy több napos útra. Amint elkészültél, megmutatjuk neked az ösvény bejáratát. El kell látogatnod a Lélek hét házába, mind a hétben egy-egy hozzám hasonló lénnyel találkozol, minddel más-más célból. Az út meglepetéseket, sőt veszélyeket tartogathat, de megállhatsz bármikor, amikor akarod, senki nem fog emiatt elítélni téged. Az út során megváltozol, és számtalan dolgot megtanulsz majd. Feladatod az úton az isteni tulajdonságok tanulmányozása lesz. Amikor már mind a hét házat bejártad, egy ajtót mutatunk neked, amin keresztül hazatérhetsz. Tiszta Szívű Michael Thomas - az angyal rövid szünetet tartott és elmosolyodott -, nagy dicsőség lesz majd, mikor azt az ajtót kitárod. Mike nem tudta, mit felelhetne. Egyfajta megkönnyebbülést érzett, ugyanakkor félelmet is az ismeretlenbe valóutazástól. Mi vár majd rá? Elinduljon? Lehet, hogy ez az egész csak egy ostoba álom! És egyáltalán, mi a valóság?
- Minden, ami előtted áll, valóságos, Tiszta Szívű Thomas - felelt az angyal megint olvasva Mike érzelmeiben. - Ahová visszaérkezel majd, az egy ideiglenes 43 realitás, ami egyedül arra teremtetett, hogy az emberi leckék helyszínéül szolgáljon. Mike most csakis félelmet érzett, és az angyal tudta ezt. Mike megint úgy hitte, hogy ez az új fajta kommunikáció bizonyos módon veszélyes a számára, ugyanakkor nagy megtiszteltetést is jelent! Hiszen mikor álmodunk akkor is saját elménkkel vagyunk kapcsolatban, és így semmi nem maradhat titokban önmagunk előtt. Talán épp emiatt tűnt helyénvalónak ez a furcsa beszélgetés is az angyallal, aki mindig tudta, mire gondol. Mike ráadásul pontosan azt érzékelte, amiről az angyal beszélt. Kezdte otthonosan érezni magát ebben az „álom realitásban", és nem vágyott olyan helyre visszakerülni, ahol ez nincs meg - Most mi lesz? - kérdezte habozva. - Beleegyezésedet adtad az utazáshoz, így hát visszanyered majd tudatodat. Ugyanakkor van pár dolog, amire az út során emlékezned kell: nem minden olyan, mint amilyennek látszik, Michael. Ahogyan haladsz előre utadon, egyre közelebb kerülsz ahhoz a realitáshoz, amelyet most velem megélsz. Ezért, amint a hazafelé vezető ajtóhoz közeledsz, valószínűleg ki kell alakítanod egy újfajta megélési módot hogy az eddiginél egy kicsit jobban érezhesd az... - az angyal rövid szünetet tartott - ...IDŐSZERŰSÉGET - Mike nem értette, miről beszél, de teljes figyelemmel hallgatta 44 az angyalt. Az így folytatta: - Van még egy kérdés, amit fel kell tennem neked, Tiszta Szívű Michael Thomas. - Hallgatom - hangzott Mike kevés önbizalommal, de őszinte szándékkal teli válasza. - Mi lenne az? - az angyal közeledett az ágy végéhez. - Szereted Istent, Tiszta Szívű Michael Thomas? - Mike meglepetten hallotta a kérdést. Hogyne szeretné, gondolta. Mire való ez a kérdés? Mike gyorsan folytatta: -Mivel látod szívemet, és ismered érzéseimet, tudnod kell, hogy szeretem - csend volt, és Mike érezte, hogy válaszát az angyal megelégedéssel nyugtázza. - Úgy igaz! - ezek voltak az utolsó szavak, amit Mike e pompás lény zárt ajkai mögül hallott, aki őt láthatóan igen szerette. Az angyal Mike felé nyúlt, kezét valami furcsa módon úgy mozdította, hogy torkát keresztezze. Hogyan tudta ilyen messzire kinyújtani? Ebben a pillanatban Mike úgy érezte, hogy nyakát szentjánosbogarak tömege lepi el, és megváltoztatja személyiségét. Nem érzett fájdalmat, de hányni kezdett. 45 HARMADIK FEJEZET Felkészülés (Az UTAZÁS MEGKEZDŐDIK) FORDÍTSD BALRA A FEJÉT, az edény fölé! - kiáltotta a főnővér az osztályos nővérnek. — Rögtön hányni fog. Mint pénteki napokon sokszor, a sürgősségi ellátóban aznap éjjel is nagy volt a zsúfoltság. Ráadásul telehold is volt, és ez tovább nehezítette a helyzetet. Bár fikarcnyit se hisznek az asztrológiában, vagy bármi metafizikus dologban, mégis, a legtöbb kórház baleseti osztályán rendszerint emelt számú személyzet dolgozik a hónapnak ezen a napján. Ilyenkor csomó olyan dolog történik, ami máskor nem szokott. A nővér kifutott a helyiségből egy másik sürgős esethez. - Magához tért? - kérdezte a szomszéd, aki bekísérte Mike-ot a kórterembe. A fehér kötényes nővér Mike föle hajolt, és közelről vizsgálgatta a szemeit. - Igen. Kezd magához térni - felelte. - Ne engedje máj túl sokat beszélni, csak legyengülne tőle. Hatalmas ütést 46 kapott a fejére csak több öltéssel tudtuk összevarrni, ráadásul az állkapcsa is jó darabig fájni fog. A röntgen szerint kis híján eltört. Még szerencse, hogy helyre tudtuk rakni, amíg nem volt magánál. A nővér elhagyta a kis fülkét, amit félkör alakban egy függöny választott le a térből. Mielőtt kiment volna, elhúzta a függönyt, Mike és szomszédja most megint kettesben maradtak. A sürgősségi osztályon hallható
számtalan hang összemosódott, de a szomszéd hallotta, mi történik a szomszédos két tülkében. A bal oldaliban egy nő feküdt szúrt sebbel a jobb oldaliban pedig egy idős férfi légzéselégtelenséggel, és karzsibbadással. Ők is körülbelül azóta vannak itt, mint Mike, úgy másfél órája. Mike kinyitotta a szemét, és érezte, hogy alsó állkapcsában lüktet a fájdalom. Rögtön tudta, hogy ébren van. Véget értek az angyalos álmok - gondolta, ahogy a fájdalom és az egész helyzet realitását lassan kezdte valóságként érzékelni. A kórtermet bevilágító neonlámpák éles, fehér fényétől Mike arca megrándult, majd behunyta a szemét. A helyiségben hideg volt, Mike rögtön érezte, milyen jól jönne egy takaró- de senki nem kérdezte, hogy kér-e. - Egy darabig nem voltál magadnál, haver! - a szomszéd kicsit zavarban volt, mert még Mike nevét se tudta. – Kötést raktak a fejedre, és helyrerakták az állkapcsodat. Jobb, ha még nem beszélsz! 47 Mike hálásan pillantott a fölé hajló férfira. Bár kába volt még, jobban megnézte a férfi arcát. Felismerte benne az övével szomszédos lakás bérlőjét. A férfi leült Mike ágya mellé, aki mély álomba merült. AMIKOR ISMÉT FELÉBREDT, Mike tudta, hogy most egy másik helyen van. Nyugalom és csend vette körül, ágyban feküdt. Amint szemét kinyitotta, és homályos tudatát élesíteni próbálta, rájött, hogy még mindig kórházban van, de ezúttal egy magán szobában. Ahhoz képest, hogy kórház, nagyon jól felszerelt, gondolta Mike. Szomorú tekintete a falon függő képekre, majd az ágya melletti díszes székre vetődött. A mennyezetet drága hangszigetelő anyag borította, mely kereszteződéseivel apró, elegáns négyzetekre osztotta a felületet, bár még nem egészen tiszta látásával Mike kissé hosszúkásnak látta őket. Itt is neonvilágítás volt, de nem teljes fényerőre kapcsolva, és a lámpatesteket félig elrejtette az álmennyezet. A fény túlnyomórészt egy, az öbölre nyíló ablak felől, és néhány, a szobában elhelyezett lámpából jött. A szemközti falon pedig, a kórházakban megszokott látvány — csupasz polc televíziókészülékkel —, helyett egy szépen megmunkált szekrény állt. A gyönyörű darab ajtai csukva voltak. A lámpákon, mint 48 jobb szállodákban, lámpaernyők, amelyek még színben illettek is a tapétához! Hol lehet? Alaposabban körbenézve a szoba több pontján is fali kiállásokat fedezett fel a kórházakban használatos különböző műszerek részére. Mike azt is észrevette, hogy egy csomó diagnosztikai eszköz volt a háta mögött - az egyik egy sebkötöző ragasztószalaggal a karjához kötve. Bizonyos időközönként halkan csipogni kezdett. Mivel senkit nem látott maga körül, Mike elemezni kezdte, mi is történhetett. Talán megoperálták a nyakát? Vajon beszélhet már? Lassan a nyakáig emelte a kezét, arra számítva, hogy masszívan bekötözték vagy gipszbe tették. Ehelyett mindenütt sima bőrt ért a kezel! Ujjaival végigtapogatta nyakát, és mindent rendben talált. Szép lassan köszörülni kezdte a torkát, és meglepve érezte, hogy rögtön megtalálta hangját. Csak akkor vált számára világossá, hol is a baj, amikor a száját kinyitotta. Szájpadlása és füle mögött szúró, éles fájdalom hasított belé. Ez az a fájdalom, ami szinte már hallható - nyugtázta magában Mike, jól megjegyezve, hogy meg ne próbálja még egyszer ilyen meggondolatlanul kinyitni a száját. - Óh látom, már fel is ébredtünk. Adhatunk bármit, amit kér fájdalom ellen, Mr. Thomas - mondta egy kicsit nyafogó, de kedves női hang a szoba ajtaja felől. - De gyors abban gyógyulna, ha tűrésszintjét a gyógyszerek nélkül 49 találná meg. Nem tört el semmije, tudja? Csak egy kicsit mozgatnia kell majd az állkapcsát, hogy rendesen helyére ugorjon — a nővér, akinek ruháját mintha divattervező tervezte volna, közeledett az ágya felé. Nem csak ruhája volt tökéletesen vasalt és kifogástalan, tapasztaltsága is nyilvánvaló volt. Zsebe fölött több jelvény kitüntetésekről, képzésekről. Mike óvatosan, összeszorított fogakkal, állkapcsát alig mozdítva beszélni kezdett. — Hol vagyok? — kérdezte. - Beverly Hillsben, egy magán klinikán van, Mr. Thomas -a nővér odalépett hozzá. - Itt töltötte az éjszakát, miután a sürgősségi ellátóból átszállították. A tervek szerint rövidesen távozhat, tudja? - Mike szemei hatalmasra kerekedtek, arcán aggodalmas ráncok jelentek meg. Két-, meg háromezer dolláros számlákról is hallott már, amit ehhez hasonló helyeken fizetni kellett. Szíve vadul kalimpálni kezdete, vajon hogyan fogja a pénzt előkeríteni. - Minden rendben, Mr. Thomas - nyugtatta meg a nővér, sejtve, hogy mi járhat a fejében. — Mindent elren- deztek. Az apja elintézett mindent, tudja? Oh, igen, mindent kifizetett. Mike egy percig hallgatott, azon törte a fejét, vajon hogyan rendezhetett volna el bármit is évek óta halott apja. Talán a nővér csak feltételezte, hogy az apja volt, miközben
50 valójában a szomszédja lehetett? Mike ismét összeszedte magát, hogy alig mozgó szája mögül kipréselje a szavakat. -Látta őt? - kérdezte morogva. - Még hogy láttam-e? Hogyne láttam volna! Ő aztán igazi úriember, az ön apja! Magas és szőke, akár maga, és a hangja, akár egy szentté. Minden nővér odavolt tőle, tudja?- Ahogy a nővért hallgatta, Mike rájött, ő is Minnesotából való lehetett. Ott beszéltek így, szinte visszafelé, gyakran a mondat végére hagyva az állítmányt - ezt a furcsa beszédstílust ő is azok után hagyta csak el, hogy Kaliforniába költözött. Pont úgy beszéltek, mint a Csillagok háborújából Yoda mester. A nővér közben folytatta: - Mindent kifizetett, bizony ki, készpénzben ám! Nem kell aggódnia, Mr. Thomas, és óh, igen, hagyott egy üzenetet magának, tudja? - Mike érezte, amint szíve nagyot dobbant, annak ellenére is, hogy úgy hitte, akit apjának gondoltak, valójában a szomszédja; a nővér leírása ugyanis egyikükre se illett. A nővér kiment a szobából az üzenetért. Még öt percbe s telt, és már vissza is jött egy darab papírral, rajta írógéppel leírt szöveg. - Lediktálta, tudja? - mondta a nővér, amint az összehajtott lapot a kórház, borítékból kivette. -Azt mondta, nem túl olvasható a kézírása, ezért nekem diktálta. Egy valamit 51 azért nehezen értek, ha engem kérdez. Úgy hívta magát kiskorában, hogy Téesz? - a nővér ezzel Mike felé nyújtotta a levelet, és ő olvasni kezdte. Drága Téesz Michael! Nem minden olyan, amilyennek látszik. Utazásod most kezdődik. Hamar gyógyulj meg és csomagolj az útra! Én előkészítettem az utat hazafelé. Fogadd el ezt az ajándékot, és menj tovább! Az utat majd megmutatják neked. Mike érezte, amint gerincén hűvös áramlat fut fel és alá. Hálás tekintettel nézett a nővérre, és a levelet mel- léhez szorította. Majd lehunyta szemét, jelezve, hogy szeretne egyedül maradni. A nővér megértette a célzást, és magára hagyta. Mike agyában csak úgy cikáztak a lehetőségek. „Nem minden olyan, amilyennek látszik" - állt a levélben. Ennél finomabb már nem is lehetne a megfogalmazás! Tudta, hogy tegnap egy betörő kis híján kitekerte a nyakát lakása padlóján. Annak a szörnyű eseménynek minden csont-recsegtető pillanatát érezte még most is! Mégis, mindössze egy csúnyán kifordult és helyre tett állkapocs, valamint az arcán és a fején található néhány vágás és zúzódás volt minden, amivel meg kellett birkóznia. Ezek egy darabig ugyan 52 fájnak majd, de mégse tették életképtelenné. Ez lenne az ajándék? Az hogy az angyallal való találkozás ténylegesen megtörtént Mike valóságképébe egészen addig nem fért be, amíg az üzenetet el nem olvasta. Ha ezt nem az angyal írta, akkor ki? Egyszerűen senki mást nem ismert, akinek ennyi pénze lett volna, vagy akit eléggé ismert volna ahhoz, hogy bármit is kaphasson tőle, egy tetemes kórházi számláról nem is beszélve. Ki más tudhatott volna az utazásról, amire szavát adta? Teste csak úgy vibrált a sok kérdéstől, és még mindig teljes bizonytalanságban volt a levelet, és annak célját illetően, amikor a végső megerősítést megkapta, és ekkor elmosolyodott. A nővér meg is kérdezte, hogy Téesznek becézték-e? A levélen Téesznek írták, mint egy nevet — mert az „angyal", aki a számlát rendezte, nyilván lebetűzte a nővérnek. De nem becenév volt, a betűk kezdőbetűk voltak! T-Sz,- mint Tiszta Szívű! így a megszólítás „Drága Tiszta Szívű Michael Thomas” volt. Nevetni kezdett. Bár a nevetés fájt neki, Ő nevetett tovább, egész teste rázkódott az örömtől, míg lecsendesedett, és hagyta, hogy szemében megjelenjenek a könnyek. Elindul, hogy megkeresse igazi otthonát! 53 AZ ELKÖVETKEZENDŐ NÉHÁNY NAP különleges volt. Mike néhány fájdalomcsillapítóval zsebében, elhagyta a kórházat, de később kiderült, a gyógyszerekre nincs is szüksége. Állkapcsa hihetetlen gyorsasággal gyógyult, óvatosan már tornáztatni is tudta. Beszéde is gyorsan javult. Az evés ami kezdetben komoly problémát jelentett számára, egy, két napon belül szintén jól ment. Evés közben fájdalmat már nem, csak merevséget érzett, ami - tekintettel a történtekre - igazán elviselhető volt. Nem akarta gyógyszerekkel megzavarni azt az „emelt" állapotot, amit közelgő spirituális
kalandja miatt érzett. Az idő múlásával a vágás és zúzódás nyomok eltűntek, Mike meglepődve látta, mi- lyen gyorsan történik mindez. Mike telefonon keresztül mondott fel munkahelyén. Gondolatban többször lejátszotta az egészet, jólesően ízlelgetve, hogyan vet egyszer s mindenkorra véget mindennek, ami ehhez a rémes álláshoz kötötte. Majd felhívta barátját, Johnt, és amilyen hihetően csak tudta, ecsetelni kezdte neki, hogy hosszabb vakációra indul, amiről nem biztos, hogy visszatér. Barátja jó utat kívánt neki, bár érezhetően zavarta, hogy Mike semmi közelebbit nem árul el az útról. - Haver - kezdte John meggyőzően -, nekem elmondhatod! Tőlem nem kell tartanod. Miről van szó? -Mike jól tudta, John nem értené meg, ha elmondaná neki, hogy egy 54 angyal jelent meg előtte és adott neki útmutatást - így hát hallgatott. - Egy magánjellegű útra megyek - mondta Johnnak -, olyanra, ami nagyon fontos nekem - és ennyiben hagyta a dolgot. A lakásbérletet felmondta, és összecsomagolt az útra. Gondosan szétválogatta személyes dolgait, ruháit és az elektromos eszközöket. Nem volt sok holmija. Közülük azokat, amiket leginkább becsben tartott - a fényképeket és néhány könyvet - két külön táskába rakta. Tudta, hogy nem vihet magával sok ruhaneműt, így egy nagyon rövid utazásra való alapvető dolgokat rakta csak be, ami a fényképek és könyvek mellé be is fért a két táskába. Áthívta a szomszédot, aki életét megmentette, és neki adott néhány ruhát, a tévét, a biciklit, amin munkába szokott járni, és néhány apróbb tárgyat, amiket az elmúlt évben vásárolt. - Ha nincs szükséged rájuk- mondta neki Mike -, akkor add valamilyen jótékonysági célra. A szomszédot láthatóan letaglózta a gesztus, és széles mosoly kíséretében rázta meg búcsúzóul Mike kezét, akinek az volt a benyomása, hogy a legtöbb dolognak nagyon is hasznát veszi majd. Miután „Cic" életét is ő mentette meg, úgy gondolta, legjobb, ha az is hozzákerül. Jó volt most látni, hogy a szomszéd akváriumában úszkál 55 - Viszlát, Cic! - mondta vidáman a halnak Mike.- Tarts ki! - „Cic" figyelemre se méltatta. Túlságosan is el volt foglalva újdonsült haltársaival. Már az ötödik nap telt el azóta, hogy Mike kijött a kórházból, amikor érezte, lassan előkészületei végére ér. Nem tudta pontosan, mi a következő lépés, és azt se, valójában hová is tart. Este volt, minden csendes. Biztos volt benne, az angyal tudni fogja, mikor készül el, és hogy a holnapi nappal egy új dolog indul életében. Erezte, hogy az út realitása immár visszavonhatatlan. Hitte, hogy megmutatják majd neki, mit tegyen. Minden, ami az elmúlt héten történt vele, hitét igazolta. Mike úgy döntött, újra átnézi szeretett tárgyait, amelyeket spirituális utazására magával visz. Kinyitotta a táskákat, és gondosan megvizsgált mindent, amiről úgy gondolta, feltétlenül magával kell vinnie. A tárgyak első csoportját a fényképek alkották. A fotóalbum az idők során alaposan elrongyolódott, benne sok képet még az ötvenes években használt régimódi, az albumba ragasztható, kis képfogó sarkok tartottak. Óvatosan nyitotta ki az albumot, nehogy egyetlen gyengén tapadó sarok is kiessen, és megint az ismerős melankolikus érzés vett rajta erőt, amikor az album legelső képét, szülei esküvői fotóját nézegette. Ezt a képet több más képpel együtt 56 a baleset után találta meg, de akkoriban nem volt benne elég erő, hogy alaposabban megnézze őket. Itt voltak ők - nagyon szerelmesen, a fényképezőgépbe mosolyogva-, amint közös életüket elkezdték. Ruhájukat Mike mulatságosnak találta, ez volt az egyetlen eset. amikor apján nyakkendőt látott. A haláleset után Mike a padláson megtalálta édesanyja esküvői ruháját, és az egyik szomszédot kellett megkérnie, hogy rakja el, neki annyira fájdalmas volt ez az egész. Akkor, mikor ez a fotó készült, az ő születése még csak halvány reménység volt szemükben, és jövőjüket csupa jó dolog ígéreteként várták. Mike sokáig bámulta a fotót, majd lágyan beszélni kezdett hozzá: - Apa és anya, egyetlen gyermeketek szól hozzátok. Remélem, azzal, amit most tenni készülök, nem fogok nektek csalódást okozni. Mind a kettőtöket nagyon szeretem, és remélem, viszontlátjuk majd egymást. Sok idő telt el, míg Mike gyermekkora képeit tartalmazó album lapjait forgatta. Közben gyakran el- elmosolyodott. Ott volt a régi farm, képek azokról, akiket barátságába fogadott. Imádta azt a hatéves korában készült képet, ahol a traktoron ül. Mekkora érték volt neki ez az album! Úgy érezte, Isten örülni
fog neki, hogy különleges utazásra magával viszi a fényképeket, megtisztelve ezzel szüleit gyerekkorát. Az, hogy mi lesz majd az album sorsa, 57 még nem tudta, de úgy érezte, nem indulhat el nélkül Nem hagyhatja itt. És ott voltak még a könyvei. Hogy imádta ezeket is! A Biblia már egészen kopott volt a sok olvasástól, és hányszor adott neki vigaszt. Még ha nem is értette mindig teljesen, a belőle áradó lelki energiát érzékelte. Azután ott voltak kissrác korának oly sokat jelentő könyvei, Charlotte Web sorozata, a „Hardy fiúk". Csak pár darab papírborítású könyvecskéből állt a sorozat, amiket újra meg újra elolvasott, mindig felidézve azt az időt, amikor először találkozott az izgalmas történetekkel és a jól ismert szereplőkkel. Végül, Moby Dick nagy kalandja, és Sherlock Holmes történetei abból az időből, amikor már nagyobb volt, valamint kevésbé ismert költők számára kedves versei. A könyvek és a fotók szépen belefértek két könnyen hordozható táskába, így még egy kisméretű hátizsákot is vinni tudott, amiben néhány szendvics elfért. Úgy érezte, készen áll, és - immár utoljára - lefeküdt volt lakása csupasz padlójára. Mindössze egy párnája volt, de az elegendő is volt neki. Készen állt az új napra, de alig tudott aludni az izgatottságtól, amit az előtte álló spirituális kaland keltett benne, folyton az eddig történtek, meg a rá váró élmények jártak a fejében. Holnap kezdetét veszi utazása hazafelé. 58 NEGYEDIK FEJEZET Az első ház A KÖVETKEZŐ NAP KICSIT SZOMORKÁSÁN pirkadt, de Mike remek hangulatban volt. A félretett kis összegen egy kiadós reggelit rendelt magának, amit a helyi bár zárt belső udvarán fogyasztott el. Furcsa érzés volt neki ebben a napszakban kint lenni a szabadban. Ilyenkor általában már dolgozni szokott, aztán egész nap gürcölt, ebédre mindig valami hideget kapott be az asztalánál ülve, a napot is úgy látta lenyugodni, hogy még mindig bent volt az épületben. Táskákkal kezében, hátizsákkal a hátán, Mike megállt a bár mellett, és azon törte a fejét, vajon merre induljon. Azt tudta, hogy nyugatnak nem mehet, mert úgy hamar elérné az óceánt. Kelet lesz tehát a jó irány, amíg más útvonalat nem mutatnak neki. Mike egész jól vette, hogy egy olyan útnak indul, amely pusztán a hitre épül, de mégis arra vágyott, bár csak pontosabb képe lehetne úticéljáról. 59 Ha legalább kis elképzelésem lenne az irányról - egy térkép valami jelzés, hogy hol vagyok most - gondolta Mike, miközben lassan kelet felé haladt, Los Angeles újabb és újabb külvárosain át a hegy lábai felé. Hetekbe telik, míg innen kiérek -gondolta. Mike nem tudta, hová is megy, de tartotta a keleti irányt. Ebédidőben leült egy járdaszélre, megette a reggeliből magával hozott maradékot, és megint csak azon tűnődött, vajon jó irányba tart-e. - Ha itt vagy valahol, tudd, most szükségem lenne rád! - kiáltotta hangosan az ég felé. - Hol van az ösvény bejárata? - Az majd egy igazán időszerű térkép lesz - hallotta Mike az ismerős hangot a fülében. Felkelt, körbenézett, de senkit nem látott. Rájött, hogy annak az angyalnak a hangját hallotta, akivel találkozott. - Ezt most tényleg hallottam, vagy csak képzeltem? - morogta az orra alá egyfajta megkönnyebbüléssel. Legalább volt valamilyen kommunikáció közöttük! - Mi tartott ilyen soká? - kérdezte Mike viccesen. - Csak egy perce, hogy segítséget kértél - felelte a hang. - De már órák óta bolyongok! - Te döntöttél így - szögezte le a hang. - Mi tartott NEKED ilyen soká, hogy kérésedet megfogalmazd? - a hang érezhetően örömét lelte benne, hogy Mike kérdésére visszavághatott. - Úgy érted, csak akkor kapok segítséget, ha kérek? 60 - Igen. Micsoda felfogókészség! - felelte az angyal. - Szabad lélek vagy, áldott és hatalmas, aki képes arra, hogy saját útját megteremtse, ha úgy dönt. Te is ezt tetted egész életedben. Mi mindig itt vagyunk, de csak akkor cselekszünk, ha kéred. Mi ebben a furcsa? - Mike- ot egy pillanatig zavarta az angyal szavainak nyilvánvaló logikája. - Jó de most merre menjek? Már elmúlt dél, és úgy érzem egész délelőtt mást se tettem, csak találgattam, merre menjek.
- Ügyesen csináltad - felelte a hang, miközben valószínűleg kacsintott egyet- az ösvény bejárata pont előtted van. - Úgy érted, hogy végig a jó irányba tartottam? - Miért lep meg ennyire, hogy végig a jó irányba tartottál? Része vagy az egésznek, Tiszta Szívű Michael Thomas. Kis gyakorlás után intuíciód nagyon jól szolgál majd téged. Ma csak azért vagyok itt, hogy apróbb dolgokban segítsek - a hang egy pillanatra habozni kezdett.- Nézz előre, már a bejáratnál vagy! Mike egy magas sövény előtt állt, ami két házsor között egy völgybe vezetett. - Semmit nem látok. - Nézd meg még egyszer, Michael Thomas! Mike bámulta a bokrot, és lassan felismerte, hogy egy kapu körvonalait látja. El volt rejtve, szinte teljesen beleolvadt a környezetébe, teljesen olyan volt, mintha a bokor szerkezetéhez tartozott volna. Úgy látszik, hogy NEM láthatta volna meg a kaput akkor se, ha akarta volna. Milyen 61 nyilvánvaló! Egy pillanatra elfordult, majd újra rápillantott, már más szemmel. Ott volt, még tisztábban, mint egy perccel ezelőtt. - Mi történt? - kérdezte Mike, mert érezte, hogy látásmódja változott. - Amikor a nem látható dolgok nyilvánvalóvá válnak - mondta a lágy hang —, nem léphetsz vissza a tudatlanságba. Mostantól minden kaput tisztán látsz majd, mivel erre való szándékodat ennél a kapunál kifejezted. Mike nem teljesen érezte a jelentőségét annak, amit most hallott, mert annyira szerette volna már utazását elkezdeni. A sövény már nemcsak hasonlított egy kapura, hanem ténylegesen kapuvá is vált! Mike szeme láttára változott, és nőtt azzá, amit elnevezése jelentett. - Ez kész csoda! - suttogta Mike, még mindig azt bámulva, hogyan lesz a bokorból igazi kapu. Még hátrált is egy kicsit, hogy teret hagyjon a jelenségnek. - Nem igazán - felelte a hang. - Spirituális szándékaid TÉGED alakítottak át kissé, s azok a dolgok, amik új vibrációdnak megfelelnek, egyszerűen megjelentek hirtelen előtted. Nincs csoda, ez, a dolgok rendje. - Úgy érted, a tudatosságom megváltoztatja a valóságomat? - kérdezte Mike. - Pontosan - felelte a hang. - A valóság maga az isteni lényeg, és állandó. Emberi tudatosságod csak felfedezheti egyes, számára új 62 részeit. Ahogy változol, úgy érzékelsz egyre többet belőle, és számtalan új felismerésedet úgy élheted meg, úgy használhatod, ahogy kívánod, de visszafelé nem mehetsz, Mike már kezdte érteni, de volt még egy kérdése, mielőtt a számára immár teljes valójában megmutatkozó kapun keresztül elindult volna a lefelé vezető ösvényen. Mindig is szerette a dolgok igazságtartalmát próba alá vetni - még az angyali hangét is, amit fejében hallott. Mike előbb megfogalmazta magában, majd kimondta kérdését: - Azt mondtad, szabad döntéssel rendelkező lény vagyok. Miért nem mehetek visszafelé, ha úgy döntök? Mi van akkor, ha nem akarok tudomást venni az új realitásról, és vissza akarok térni a korábbihoz? Nem ez a szabad választás? - A spiritualitás törvénye egyik axiómája azt mondja ki, hogy soha nem leszel képes egy kevésbé tudatos állapothoz visszatérni - felelte a hang. - Ugyanakkor, ha ténylegesen megpróbálod, azzal megtagadod a megvilágosodás általad elért szintjét, és egyensúlyodat veszted. Valóban, megpróbálkozhatsz a visszalépéssel. Ez a te szabad döntésed. Azonban, tényleg nagyon rosszul járnak azok, akik megpróbálják figyelmen kívül hagyni azt, aminek igazságát felismerték, mert a kétpólusú vibrációval nem sokáig élhetnek. Mike nem tudta az összes spirituális információt megérteni, amit a hang megosztott vele, kérdésére azonban megkapta a választ. Tudta, hogy akár most megfordulhatna, 63 és visszamehetne a városba. Ez rajta áll. Ám bármikor később, ha majd itt áll, újra láthatja a kaput, emlékezve arra, hogy egyszer már itt járt, és mégsem vett róla tudó, mást. Ettől lelki egyensúlya megbomlik, és előbb-utóbb megbetegszik. Valahogy az tűnt ésszerűnek, és azt diktálta vágya is, hogy haladjon tovább - így hát Michael fogta a két táskát, a hátizsákot, és a kapun áthaladva rálépett az ösvényre. Egyszerű földút volt, mint bármelyik itt, a kanyonban. Mike nagyon izgatott volt, rögtön nekivágott az útnak, hamar maga mögött hagyva a kaput. Épp csak áthaladt rajta, amikor egy sötét, árnyékszerű, zöldes színű alak szintén átcsusszant rajta. Amerre csak elhaladt, hervadásnak indultak a bokrok, és ha Michael azonnal útnak nem ered, a kellemetlen bűz,
amit AZ árasztott, rögtön elárulta volna neki, hogy AZ is itt van vele. Az hamar elfoglalta helyét a túláradóan jókedvű Michael mögött, és látóterén kívül, szorosan követni kezdte őt. Mint valami gyors és agyafúrt fantom, AZ irigyen követni kezdte Michael izgatottságát és túláradó jókedvét, mert benne csupa gyűlölet és sötét szándék volt. Kevéssel azután, hogy az ösvényre léptek, a táj, sőt, az egész vidék megváltozott. Michael sehol se látta már Los Angeles belvárosának hosszan elterülő alakját, vagy a külvárosi házak tízezreit. Nyoma se volt már erre a civilizációnak - sehol egy telefonoszlop, egy repülőgép vagy egy 64 kövesút. Mint ahogy kisgyerek nyitja ki a karácsonyi ajándékát, olyan mohón, gondolkodás nélkül vágott ő is neki ők is az előtte nyíló földútnak, és most rájött, hogy minden lépéssel mélyebbre hatol egy másik világba. Utazása olyan realitásba viszi, ami nagyon is messze áll annak világnak a realitásától, ahonnan jött. Tudni szerette volna vajon ott van-e már, félúton a föld és a mennyország között, ahol megkezdheti spirituális tanulmányait, hogy a hazafelé vezető útra felkészíthessék. A keskeny ösvény egyre szélesebbé vált, szinte már akkora volt, mint egy erdei út. Legalább egy méternyi, sehol egy lábnyom rajta, és könnyen követhető. Mike hirtelen megfordult. Mi volt ez a zaj? Egy sötétzöld és fürge valami tűnt föl előtte, amint balra, egy nagy szikla mögé ugrott. Biztos egy állat a bokrok közül - gondolta. Az út, amit maga mögött hagyott, most mintha a tükörképe lett volna annak, amerre tartott - hosszan tekergett és kanyargott a gazdag vidéken, ahol zöld erdők, mezők és sziklás részek váltogatták egymást, és a távolban, a hegyek között, újra meg újra eltűnt. Mike megállt pihenni. Nem volt órája, de a nap állásából úgy ítélte meg, körülbelül délután két óra lehetett - ideje ebédelni. Leült az út mellé és elfogyasztotta a bőséges reggeliből a nap hátralévő két étkezésére félretett utolsó falatokat. Körbenézett, érezte a csendet. 65 Nincsenek madarak - állapította meg. Közelebbről megszemlélte lábán a földet. Rovarok sincsenek. Ez aztán érdekes hely! Hirtelen érezte, hogy egy kis légáramlat a hajába fúj. Legalább szellő van! Felnézett, és a kristálytiszta égboltot látta. Gyönyörű nap lesz. Rájött, hogy már nincs több ennivaló a hátizsákjában, de azt is tudta, hogy nincs egyedül, és Isten valamiképp gondoskodni fog élelmezéséről. Eszébe jutottak a Mózesről szóló történetek, hogy hogyan vándorolt népével, a zsidó törzsekkel negyven éven át a sivatagban, hogyan táplálta őket az ég eledellel. Mosolygott a történeten, azon töprengett, vajon mindez igaz lehetett-e. Azokban a családokban, akik Mózest követték, bizonyára voltak önfejű tinédzserek is, mint amilyenek a maiak, gondolta. Szinte látta őket maga előtt, amint szüleikhez fordulnak, és morogni kezdenek: „Hé! Ennél a sziklánál már nyolcadszor járunk gyerekkorom óta! Miért bíztok meg ebben a Mó- zes nevű alakban? Folyamatosan csak körbe járunk. A sivatag nincs is ekkora!" Mike jót mulatott ezen, majd az jutott eszébe, vajon ő is rövidesen viszontlátja-e majd ugyanazt a sziklát, jelezve, hogy ő is körbejár. Hiszen valójában neki se volt róla fogalma, merre is járhat, pont úgy, ahogy a zsidóknak a sivatagban - és szintén étel nélkül vándorolt! Ettől az újabb hasonlatosságtól még inkább nevethetnékje támadt. 66 Talán tisztelték azért, hogy nevetni tud, vagy csak itt volt már az ideje, de valahol a szélesedő földút következő kanyarja körül Mike meglátott egy házat. Ez volt hosszú ideje az első ház - és világoskék színe volt! Te jó ég! - gondolta Mike - Ha Frank Lloyd Wright ezt látná, elámulna!*- kuncogott Mike magában. Remélem, nem számít tiszteletlenségnek, gondolta, de még soha életemben nem láttam világoskék színű házat. Az út egészen a ház ajtajáig vezetett, így tudta, ez lesz útjának első állomása. Már csak azért is, mert más építményt nem látott. Amint Mike a kis házhoz közeledett, látta, hogy inkább kobaltkék színű volt, és valami lágy ragyogás volt benne. Ahogy befordult, hogy elinduljon a házhoz fölvezető ösvényen, egy kis jelet látott, mely szerint a ház neve a „TÉRKÉPEK HÁZA" volt. Mike örömmel állapította meg, itt megkaphatja majd, amit kért! Most tényleg közeledik valami felé. Talán az út további részén már nem kell teljes bizonytalanságban lennie. Egy időszerű térkép, ahogy az angyal nevezte, igazán jó szolgálatot tesz majd neki ezen a furcsa földön. A ház ajtaja hirtelen kinyílt, és íme, kilépett rajta egy csodás, hatalmas jelenség, melynek színe pont olyan kék
_____________________________ * Amerikai építész, fantaszta, különös épületek megálmodója. Ő tervezte a Modern Művészetek Múzeumát New Yorkban. Építészeti hitvallása: „ A forma a funkciót követi.” 67 volt, mint a házé! Jelenléte ragyogással és virágillattal töltötte be a teret. Michael megint érezte az angyal illatát. A hatalmas kék jelenség ott állt vele szemben. - Légy üdvözölve, Tiszta Szívű Michael Thomas! Már vártunk téged. A látomásban látott angyalétól eltérően, ennek az angyalnak tisztán látszott az arca. Ez az arc folyamatosan derűt és vidámságot tükrözött, függetlenül attól, miről beszélt gazdája. Mike méltányolta a nemes társaságot, és tisztelettel köszöntötte ő is az angyalt. - Üdvözlet neked is, óh, hatalmas kék! - Mike azon nyomban nyelt egy nagyot. Mi van, ha az angyal nem akarja, hogy kéknek hívják? Mi van, ha a kék szín csak az ő emberi észleléséből ered, és az angyal valójában nem is kék? Az is lehet, hogy nem szereti a kék színt! Mike nagyot sóhajtott, amint a „mi van ha" kérdések özöne végigfutott az agyán. - Én minden lény számára kék vagyok, Tiszta Szívű Michael Thomas - mondta az angyal tűnődve -, és örömmel fogadom üdvözlésedet. Kérlek, lépj be a Térképek Házába, és töltsd itt az éjszakát! Ezúttal Mike örült, hogy az angyal olvasott gondolataiban - vagy hogy is mondta az első angyal? Érzi őket? Mindenesetre nagyon boldog volt, hogy nem sértette meg az első ház tulajdonosát. 68 Mike és a kék angyal beléptek a kék házba. Amint a ház becsukódott mögöttük, két hatalmas, tűzvörös szempár tekintett ki a ház bejáratától kissé balra lévő hatalmas bokor mögül. Hihetetlenül élénk szempár volt. Fáradhatatlan, néma és türelmes. Addig nem mozdul innen, addig egyet se rebben, amíg Michael Thomas tovább nem indul útján. Amint belépett a házba, Mike elcsodálkozott a szemei elé táruló látványon. Az építmény belülről hatalmas volt! Bár kívülről szerény méretűnek tűnt, belülről végtelenül nagy volt. Emlékezett, mit mondott a látomásbeli angyal: „nem minden olyan, amilyennek látszik" és ez nyilván részét képezi tudatossága furcsa, új realitásának. Mike elgondolkodott azon, amit észlelt. Talán van nagyobb jelentősége is? Mike az angyalt követve bejárta a Térképek Házának hatalmas termeit. A belső tér olyan volt, mint a legrendezettebb könyvtáraké, mint például Európa különböző könyvtáraié, ahol különböző történelmi könyvek sokaságát tárolják. A polcokon sorakozó könyvek helyett azonban itt szemmel láthatóan több tízezer farekesz volt, melyek mindegyikében valami olyasmit tároltak, amit Mike papírtekercsnek vélt. A falak mintha a végtelenbe futottak volna és minden teremben, amelyen áthaladtak, a falakon több emeletnyi magasságban futottak végestelen-végig a rekeszek. Még nem volt alkalma közelről megszemlélni 69 őket, de úgy gondolta, térképeket tárolhattak bennük hiszen erre utal a ház neve. De miért volt itt ilyen sok térkép? A hatalmas szobákon át tartó út mintha soha ne akart volna véget érni, és az út során egyetlen más lénnyel se találkoztak. - Egyedül vagyunk itt? - kérdezte Mike. Az angyal megfordult és kuncogott. - Attól függ, mit értesz az „egyedül" alatt? Amit most látsz, az a bolygón élő összes emberi lény szerződése - az angyal nyugodtan folytatta tovább útját. Mike megállt és körbebámult, elcsodálkozva azon, amit az angyal az imént mondott neki. Köztük egyre nőtt a távolság, mivel az angyal Mike nélkül haladt tovább. Érezvén, hogy nem követik, megállt, megfordult, és türelmesen várt, hogy Mike utolérje. Nem szólt semmit. Mike felfedezte, hogy létrák támaszkodtak a többemeletes állványok hatalmas falához, melyek a végtelen számú, négyzet alakú farekeszeket tartalmazták, mindegyikben egy-egy tekerccsel. Szerződések, így nevezte őket az angyal. Miféle szerződések? - Semmit se értek az egészből - kiáltott fel Mike, mikor az angyalt utolérte. - Mire utad véget ér, megérted majd - nyugtatta meg angyal. – Itt nincs semmi, amitől tartanod kellene Michael. Minden egy meghatározott rend szerint történik 70 látogatásodat vártuk és igen nagyra tartjuk. Szándékaid tiszták és ezt mi mindannyian látjuk. Légy nyugodt, és élvezd, hogy szeretünk téged!
A kék lény szavai nagy hatást tettek Mike-ra. Annál megnyugtatóbb dolgot, amit az angyaltól most hallott, az univerzum egyetlen entitása se mondhatott volna neki. Mintha már kezdené is jobban érezni magát! A látomásbeli angyal is ugyanilyen szeretettel teli vibrációt árasztott felé, de most érezte, sokkal nagyobb érzelmi hatással van rá. - Csodálatos érzés szeretve lenni, ugye, Michael? - tért vissza az angyal Michael mellé, toronymagasan állva mellette. - Mi ez az érzés? - kérdezte lágyan. - Szinte sírhatnékom támad. - Egy magasabb vibrációra állsz át, Michael. - Nem értem, mit jelent. Óh..., van Önnek neve, uram? - kérdezte Michael, s megint azon tűnődött, vajon azzal, hogy hirtelen magázni kezdte, megsértette-e az angyalt? És mi van, ha női angyal? Fogalma se volt ezekről a dolgokról, de viselkedése és megjelenése alapján az angyal akár az is lehetne. - Hívj csak Kéknek! - felelte az angyal, és rákacsintott. - Nincs nemem, de a méretem és hangom miatt férfi angyalnak gondolhatsz. Ha neked úgy jobb, vedd úgy, hogy az vagyok. Engem nem zavar - az angyal szünetet tartott, 71 hogy Mike-nak ideje legyen megemészteni. Kék folytatta - Emberi sejtrendszered különböző rezgésszinten működhet, Michael. Mondjuk, hogy az, amelyikhez hozzászoktál az egyes sebesség. Ezt már jól ismered, és mind ez idáig jól szolgált téged. A jelen utazásod során azonban el kell jutnod a hatos vagy hetes sebességig, hogy elérd célodat. Jelen pillanatban térsz át az általam kettesnek nevezett sebességre. Minden rezgésszinthez az isteni valóság természetének egyre magasabb szinten való tudatosítása társul, ahogy azt már elmondtam. Amit most érzel, az a szeretet tudatossága. A szeretet átható, Michael. Fizikailag érzékel- hető és erős. Új vibrációs szinted révén most jobban érezheted ezt, mint eddig bármikor. Ez az otthon lényege, és minden házzal, amit meglátogatsz, egyre intenzívebben érzed majd. Mike élvezettel hallgatta Kéket. Ez volt az eddig kapott legalaposabb információ. - Te tanár vagy? - kérdezte Mike. - Igen. Mindegyik ház angyala e célból van itt, kivéve az utolsót. Olyan igazságokat fedek fel előtted, melyek részei házamnak, és a többiek szintén ezt teszik majd. Amikor végzel, sokkal nagyobb rálátásod lesz arra, hogyan működnek a dolgok az univerzumban. Feladatom olyan információt megosztani veled, amit szándékaid kifejezése folytán megérdemelsz. Azért vagy itt a házamban, hogy megkapd 72 tőlem térképedet. Holnap, kora reggel oda fogom neked adni, és válaszolok néhány kérdésedre, mielőtt megint útnak indulnál. Fontos, hogy ez az első ház, mivel segíthet utad további részében. Most azonban, kérlek, élvezd tápláló ajándékainkat, és pihenj. Mike megint követte Kéket, akit egyre inkább régi barátjaként kezdett érezni. Az angyal egy csodás belső kertbe vezette, ahol gyümölcsök és zöldségek összes elképzelhető fajtáját termesztették nagy gondossággal. A fény, mint az összes helyiségben, tetőnyílásokon át áradt be. A hely ettől természetes kinti illattal telt meg. Mike hirtelen sülő kenyér illatát érezte, ami a létesítmény másik területéről jött. - Ki gondozza ezt? - kérdezte Mike - Csak téged látlak itt... és te, egyáltalán, szoktál enni? - Minden házban vannak olyan helyek, mint ez itt, Michael, és nem, én nem szoktam enni. Ez a kert teljes mértékben az emberek miatt létezik, akik ugyanazon az úton járnak, mint te, és akik a tanuló tapasztalásaikon itt haladnak át. A kertet sokan gondozzák, csak te nem látod most őket. Sosem maradsz élelem, egészség és szállás nélkül, amíg a tudás útját járod. Ily módon tisztelünk meg téged és szándékaidat. Mike kezdte egyre inkább érezni, hogy törődnek vele, miközben sorra járták a szobákat. Elöl a hatalmas angyal, mögötte Michael Thomas. Végül egy furcsa kis magán 73 lakosztályhoz érkeztek, ahol a csodás mennyezetes ágy és szép, régi damaszt ágynemű várta hívogatóan, hogy Mike fáradt testével belezuppanjon. Hatalmasra kitömött párnák integettek hívogatóan felé, mély álom kényelmével és biztonságával kecsegtetve. Mike elámult az előkészületek gondosságán. - Ez mind engem vár? - kérdezte meghatottan. - Téged, és másokat, Michael. Olyanokat, akiknek szándékai hasonlatosak a tiedhez.
A szomszédos szobában egy akkora lakoma várta, amit még csak meg se kísérelhetett mind elfogyasztani! Több íncsiklandozó ételt látott itt kitéve, mint amit eddig valaha is látott, sokkalta többet, mint amennyit egy ember el tudna fogyasztani. - Egyél, amennyi jólesik, Michael! - mondta neki Kék. -Nem veszik kárba. De ne vigyél magaddal a maradékból. Állj ellen a kísértésnek, hogy magaddal vidd. Ez haladásod egyik mércéje, olyan dolog, amit teljességében csak később fogsz megérteni. Kék magára hagyta Mike-ot, és elhagyta a területet. Mike letette táskáit, rögtön leült, és úgy evett, ahogy életében korábban kevésszer. Vigyázott, ne tűnjön nagyon falánknak, de teljesen megtömte hasát az ízletes konyhai remekekkel. Szemét alig bírta nyitva tartani. Környezete a komfortnak olyan szintjét nyújtotta számára, amilyenben 74 csak gyerekkorában volt része, mikor szerető szülei gondoskodtak róla. Óh hogy arra az érzésre még mindig emlékszem! - gondolta. Ezért az érzésért érdemes volt embernek születni. Mike felállt az asztaltól, valahogy azt érezve, hogy a koszos tányérok kérdésével inkább holnap foglalkozna. Fáradt volt. Épp csak arra volt ereje, hogy levesse a ruháit, és a fali akasztóra akassza. Majd az ágyba zuhant, és hamar békés, mély álomba zuhant. A reggeli csendben Mike hihetetlen frissen ébredt. Megmosdott, és az étkező terület felé vette az irányt, ahol azt látta, hogy a tegnap éjjel ott hagyott edényeket elvitték, és egy csodálatosan elkészített reggeli van a helyén! Aznapi ébredését részben a beáradó friss tojás, krumpli és kenyér illata okozta. Élvezettel fogyasztotta el egyedül a reggelijét, és magányában megint elgondolkodott, vajon szándéka, hogy az otthont megtalálja, helyes-e? Helytelen dolog lenne elkívánkozni a földi tapasztalásokból? - kérdezte magától. - Mi lesz azokkal, akiket maga mögött hagyott? Ők nem lesznek képesek a vibráció emelkedésének áldásait élvezni. Ez így van rendjén? Egy melankolikus érzés kerítette hatalmába, amint barátaira, és azokra gondolt, akikkel együtt dolgozott. Még előző szerelme miatt is aggódni kezdett! Vajon mi történik most? - töprengett. - Mintha mindenki iránt empatikus érzéseim lennének. Már nem az vagyok, aki mindig 75 is voltam. Amit most érzek, ténylegesen fáj! Kezdek sajnálatot érezni amiatt, hogy olyan dologgal rendelkezem, amivel mások nem. Ez azt jelentené, hogy rossz úton járok? Talán vissza kellene mennem? - Elkerülhetetlen, hogy feltedd magadnak ezeket a kérdéseket, Michael - felelte Kék, aki hirtelen megjelent az ajtóban és ismét ráhangolódott Mike érzéseire. Bár kissé meg ijedt, Mike örömmel látta viszont, és egy fejbólintással köszöntötte Kéket. - Beszélj nekem most ezekről, Kék - kérte Mike. – Nagy szükségem van az irányításra. Már kezdem kétségbe vonni hogy helyesen döntöttem. - A szellemi Lélek működése csodálatos, Tiszta Szívű Michael Thomas - mondta Kék. - Az emberi megvilágosodás egyik alaptétele a következő: először önmagaddal törődj, és utazásod hozadékát majd mások is érezni fogják mert egy ember szándéka mindig hatással van a többiekre! - Most se igazán értelek, Kék - felelte az összezavarodott Mike. - Még ha ebben a percben nem is érted, Michael, tetteid akkor is hatással vannak a többiekre, mert saját döntéseik meghozatalára készteti őket. Olyasmire, amire nem lett volna módjuk, ha te ebben a pillanatban nem itt vagy. Hidd el ez így van, és ne tegyél önmagadnak szemrehányást. Mike érezte, hogy hatalmas súly gördült le lelkéről. Kék magyarázatát nem teljesen értette, de elegendő 76 megerősítést kapott, és most már sokkal jobb érzéssel gondolt az út folytatására. Mike fogta a cókmókját és elhagyta szobáját. Belépett a nagy előcsarnokba, ami ahhoz az ajtóhoz vezetett, amin át tegnap kintről ide belépett. Kék lassan jött mögötte, amíg Mike a terem roppant méretein ámuldozott. Kék nem szólt egy szót se, mikor észrevette a Mike hátitáskájából kidudorodó édességeket és kenyér rudakat. - Hova megyünk most? - kérdezte Mike. - Jó irányba megyek tovább? - tudta, most fogja majd megkapni saját térképét, és azt szerette volna, ha Kék átveszi az irányítást. - Most megállhatsz - mondta Kék. Mindketten megálltak egy hatalmas, kék színű, díszes csarnok közepén, majd Kék halkan egy távoli falnál álló létrához ment. - Gyere ide, Michael.
Mike így is tett, és Kék kérésére nemsokára már mászott is fel egy hosszú létrán, hogy megtalálja azt a kis rekeszt, ami az ő térképét rejtette. Ahogy mászott fel a létrán, Mike észrevette, hogy az összes négyzet alakú rekeszre egy név volt felírva. Minden rekeszhez ténylegesen két név tartozott. Úgy tűnt, az egyiket arab, a másikat latin betűkkel írták. De nem alfabetikus sorrendben, hanem egy másik, Mike számára ismeretlen, Kék számára nyilvánvaló ismerős rendszerben voltak elhelyezve. Kék pontosan 77 megmondta neki, merre kutasson, és már szinte csak egy méterre volt a helytől, amit Kék mutatott. Majd meglátta végre. A dobozon ez állt „Michael Thomas" és még egy másik, furcsa betűs felirat, olyan, amilyen az összes dobozon volt, talán angyalnyelven - gondolta Michael. A kapott instrukciók szerint szétnéznie nem volt szabad, csak ki kellett vennie a tekercset a megfelelő tárolóból és levinnie magával. Mike kivette a rekeszből a tekercset, és már épp indult volna lefelé a létrán, mikor szeme a nevek egy másik csoportján akadt meg, és a szívverése is megállt. Szülei is ott voltak! A tekercseket családonként csoportosították! A hatalmas csarnokban ezt a spirituális rendszert használták. Mike tudta, teljes mértékben tilos volt számára bármely másik tekercset megérinteni, de egy kicsit hosszabban elidőzött itt olyan nevek tanulmányozásával, melyek teljesen ismeretlennek tűntek számára. Miért vannak ezek a nevek az én családomnál?- csodálkozott. - Michael? - kérdezte Kék lentről. - Jövök már - felelte Mike félénken. Kék tudta, mi jár a fejében, de Mike nem akarta kérdésével e szent hely szabályait megszegni. Mike töprengve ereszkedett alá az igen magas, kék létrán, és átadta Kéknek a tekercset. Kék pillantása hosszan elidőzött rajta, és átható tekintete előtt nem volt titok. Szemeiből hála áradt, amiért Mike tiszteletben tartotta a rendszer magasabbrendű elveit. E szavak nélküli 78 kommunikációt arcukon széles mosollyal nyugtázták mindketten. Mike kezdte megérezni, hogy nincs mindig szükség szavakra! Úgy tűnt, bármit meg tud Kékkel értetni anélkül, hogy hangosan kimondaná. Milyen furcsa! - gondolta Mike. - Nem annyira, mint amit most fogsz majd látni - felelte Kék Mike gondolataira, majd az apró tekercset egy asztalra tette. Aztán Mike felé fordult - Tiszta Szívű Michael Thomas - kezdte Kék ünnepélyesen - ez életed térképe. Ettől a pillanattól kezdve bizonyos értelemben mindig veled lesz. Szeretettel adjuk, és egyike lesz az általad birtokolt legértékesebb tárgyaknak. Mike-nak eszébe jutott, hogy mit mondott a látomásbeli angyal arról, hogy az új energia sokkal időszerűbb lesz. Mike feltette a nyilvánvaló kérdést: - Ez időszerű térkép lesz? - Sokkal inkább, mint szeretnéd - hangzott a kék angyal furcsa válasza. Mike esküdni mert volna rá, kuncogni hallotta az angyalt. Kék átadta a térképet Mike-nak és némán bíztatta, győződjön meg róla maga. Mike elvette, és egy pillanatig, mint ajándékának örülő gyermek, a szívéhez szorította. A pillanat szent voltának teljes átélésével, arcán olyan szertartásos lobogással nyitotta ki a térképet, hogy Kék önkéntelenül is elmosolyodott. Ő tudta, mi jön most. 79 Minden csodálkozás és várakozás egy csapásra eltűnt, ahogy Mike kihajtotta a tekercset. Üres papír volt! Vagy mégse? A tekercs kellős közepén, úgy, hogy csak alapos vizsgálat után tűnt föl, betűk és szimbólumok egy csoportja állt. Mike előrehajolt, és a csoportot szemlélte. Egy nyíl mutatott egy apró piros pontra. A pont mellett ez állt „ITT VAGY MOST". A pont mellett egy másik kis jel mutatta a házat, mellette a felirat: „Térképek háza". Egy kicsi, de gazdagon részletezett terület volt a ponttól néhány centi- méternyire, beleértve az ösvényt is, amin Mike végigjött, aztán egyszer csak befejezetlenül véget ért. A térkép csak azt mutatta Mike-nak, hogy hol van, és annak kicsi, körülbelül százméteres körzetét! - Ez meg mi a fene? - kérdezte Michael, nem valami tisztelettudóan. - Egy angyali tréfa lenne, Kék? Azért jöttem volna véges-végig ezen a hosszú úton a Térképek Házáig, hogy egy csodálatos, szent tekercsből megtudhassam, hogy... a Térképek Házában vagyok? - Nem minden olyan, Tiszta Szívű Michael Thomas, mint amilyennek látszik. Tartsd meg ezt az ajándékot, és vidd magaddal - Kék egyáltalán nem válaszolt Mike kérdésére. Mike érezte, semmi értelme se lenne újra feltenni a kérdést, így hát összetekerte a látszólag használhatatlan térképet, és berakta zsákjába. Határozottan csalódott volt. 80
Kék végig elöl ment a bejárati ajtóig, aztán kilépett az ajtón a friss levegőre, Mike követte. Az angyal szembefordult vele. Tiszta Szívű Michael Thomas, van egy kérdés, amit fel kell tennem, mielőtt utadat folytatnád hazafelé. -Mi az a kérdés, kék barátom? - kérdezte Mike. - Tiszta Szívű Michael Thomas, szereted Istent? - tette fel kérdését Kék komolyan. Mike nagyon különösnek találta, hogy a látomásbeli angyal is ugyanezt kérdezte, szinte ugyanezen a hangon. Vajon mi a jelentősége ennek az ismétlésnek? - Drága kék tanítómesterem, mivel szívemet láthatod, tudod, hogy valóban szeretem Istent - felelte Mike őszintén, végig az angyallal szemközt állva. - Úgy igaz - hangzott Kék válasza, és ezzel belépett az apró kék házba, határozottan becsukva maga mögött az ajtót. Mike túl hirtelennek érezte ezt az elválást. Egyáltalán, tudnak köszönni? - tűnődött. --- Az IDŐ BALZSAMOSAN simogató volt odakint. Mike fogta táskáit és zsákját, amibe kis ellátmányát, köztük azt a rúd kenyeret is tette, amit a kék házból elhozott, majd elindult lefelé az ösvényen, amin keresztül éli üt a következő házba. 81 Közben sorban felelevenítette az összes mulatságos dolgot, ami a Térképek Házában való tartózkodása során esett meg vele. Képzelj csak el egy olyan térképet, ami mindössze azt mutatja, hol vagy épp abban a pillanatban! Mennyire használhatatlan! Hát, hogyne tudnám, hogy hol vagyok! Milyen mókás hely ez- gondolta. Hatalmas hahotaként visszhangzott a hegyeken át ahogy saját helyzetén jót derülve Tiszta Szívű Michael Thomas a sziklák és a fák felé kurjantott örömében, amint folytatta útját hazafelé. Nevetésének hangja annak a sötét lénynek bibircsókos zöld fülét is elérte, amelyik alig kétszáz méternyire settenkedett utána. Mike-nak fogalma se volt arról, milyen türelmesen várta a sötét alak, hogy ő folytassa az útját, és újra követhesse minden lépését. Ez a valami nem ehhez a földhöz tartozott. Nem kellett ennie, vagy aludnia. Nem tudta mi az öröm, egy hatalmas elszántság volt csak, hogy Michael Thomas soha, de soha el ne juthasson az utolsó házig. Eltökélt volt, és most kezdte útján beérni Tiszta Szívű Michael Thomast. 82 ÖTÖDIK FEJEZET A második ház MIKE NEMSOKÁRA RÁJÖTT, ahhoz képest, amit eddig útján megszokott, egy változás van készülőben. Eddig mindig könnyedén haladt előre, és meg se fordult a fejében, hogy egyszer még választás elé állíthatják, hogy melyik irányba menjen tovább. Ráadásul volt egy olyan érzése, hogy valaki követi. Messze távolból látta, mint körvonalazódik egy nyugtalanító helyzet. Látta, hogy az út kétfelé ágazik majd, választás elé állítva őt, hogy merre is haladjon tovább. Mike vállat vont és megállt, hogy alaposabban megnézze, mis is vár rá. Hát ez meg mire jó? - kérdezte magában. -Hogyan ismerhetném ki magam ezen a színes hátakkal és angyalokkal teli furcsa vidéken? Mike nem várt választ kérdéseire, hiszen költői kérdésként csak saját magának tette fel őket, de nyugtalan lett- Hirtelen eszébe jutott a térkép. 83 Leült az út mellé. A térképet ugyanabba a tette, amibe a kenyeret is, és már épp azon volt, hogy kivegye, amikor szinte hanyatt vágódott a hátizsákból áradó bűztől. Mi ez a rothadó szag? - mondta ki hangosan maga elé A bűz iszonyúan erős volt, így alig bírta magát rávenni, hogy megnézze, mi is okozta. Határozottan olyan szag volt, mint amikor egy szerves anyag bomlani kezd, így arra tippelt, a kenyértől jön. Így is volt. Mike óvatosan, egy ilyen értékes ajándéknak kijáró gonddal húzta ki a térképet a táskából, azt remélve, hogy a bűz nem tett valahogyan kárt ebben a szent, bár látszólag hasznavehetetlen tárgyban. A térkép egy darabban jött ki, de nem úgy a kenyér! A földre borította a zsák tartalmát, és a látványtól visszahőkölt. A földön édes sütemény és kenyérdarabok rothadó maradványai, melyek úgy festettek mintha hónapokat álltak volna egy trópusi esőerdőben. Az orrfacsaró szagot árasztó darabkák penésztől feketéllettek, majd Mike olyasmit pillantott meg, amiből ez idáig még egyetlent se látott e vidéken, férgeket. Méghozzá rögtön
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateres

Recomendados

Robert lawson az anya
Robert lawson az anyaRobert lawson az anya
Robert lawson az anyabeatrixmolnr
 
Librosweb Listado Hasta El 30 De Septiembre 2009[1]
Librosweb Listado Hasta El 30 De Septiembre 2009[1]Librosweb Listado Hasta El 30 De Septiembre 2009[1]
Librosweb Listado Hasta El 30 De Septiembre 2009[1]sucari2009
 
Celmer michelle ricos y solitarios 03 - un problema inesperado
Celmer michelle ricos y solitarios 03 - un problema inesperadoCelmer michelle ricos y solitarios 03 - un problema inesperado
Celmer michelle ricos y solitarios 03 - un problema inesperadoAlbani
 
7 maridos de Evelyn Hugo.pdf
7 maridos de Evelyn Hugo.pdf7 maridos de Evelyn Hugo.pdf
7 maridos de Evelyn Hugo.pdfbizoldyck
 
ალქიმიკოსი პაულო კოელიო
ალქიმიკოსი პაულო კოელიოალქიმიკოსი პაულო კოელიო
ალქიმიკოსი პაულო კოელიოსამკითხველო სამკითხველო
 
La bella durmiente original
La bella durmiente originalLa bella durmiente original
La bella durmiente originalLeidy Meliza Apaza Kaqui
 
Los juegos del hambre en llamas copia
Los juegos del hambre en llamas copiaLos juegos del hambre en llamas copia
Los juegos del hambre en llamas copiajennifer sophia izquierdo porras
 
Blancanieves
BlancanievesBlancanieves
Blancanievesguest0dbb15
 

Recomendados

Robert lawson az anya
Robert lawson az anyaRobert lawson az anya
Robert lawson az anyabeatrixmolnr
 
Librosweb Listado Hasta El 30 De Septiembre 2009[1]
Librosweb Listado Hasta El 30 De Septiembre 2009[1]Librosweb Listado Hasta El 30 De Septiembre 2009[1]
Librosweb Listado Hasta El 30 De Septiembre 2009[1]sucari2009
 
Celmer michelle ricos y solitarios 03 - un problema inesperado
Celmer michelle ricos y solitarios 03 - un problema inesperadoCelmer michelle ricos y solitarios 03 - un problema inesperado
Celmer michelle ricos y solitarios 03 - un problema inesperadoAlbani
 
7 maridos de Evelyn Hugo.pdf
7 maridos de Evelyn Hugo.pdf7 maridos de Evelyn Hugo.pdf
7 maridos de Evelyn Hugo.pdfbizoldyck
 
ალქიმიკოსი პაულო კოელიო
ალქიმიკოსი პაულო კოელიოალქიმიკოსი პაულო კოელიო
ალქიმიკოსი პაულო კოელიოსამკითხველო სამკითხველო
 
La bella durmiente original
La bella durmiente originalLa bella durmiente original
La bella durmiente originalLeidy Meliza Apaza Kaqui
 
Los juegos del hambre en llamas copia
Los juegos del hambre en llamas copiaLos juegos del hambre en llamas copia
Los juegos del hambre en llamas copiajennifer sophia izquierdo porras
 
Blancanieves
BlancanievesBlancanieves
Blancanievesguest0dbb15
 
101 palacsinta-recept
101 palacsinta-recept101 palacsinta-recept
101 palacsinta-receptTimea1
 
Energiamezo zhuan falun-magyar-valtozat
Energiamezo zhuan falun-magyar-valtozatEnergiamezo zhuan falun-magyar-valtozat
Energiamezo zhuan falun-magyar-valtozatTimea1
 
Lelekel 2008-01
Lelekel 2008-01Lelekel 2008-01
Lelekel 2008-01Timea1
 
Az energiamezo
Az energiamezoAz energiamezo
Az energiamezoTimea1
 
Keleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepe
Keleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepeKeleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepe
Keleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepeTimea1
 
A mandalak-vilaga dahlke
A mandalak-vilaga dahlkeA mandalak-vilaga dahlke
A mandalak-vilaga dahlkeTimea1
 

Mais conteúdo relacionado

Destaque

101 palacsinta-recept
101 palacsinta-recept101 palacsinta-recept
101 palacsinta-receptTimea1
 
Energiamezo zhuan falun-magyar-valtozat
Energiamezo zhuan falun-magyar-valtozatEnergiamezo zhuan falun-magyar-valtozat
Energiamezo zhuan falun-magyar-valtozatTimea1
 
Lelekel 2008-01
Lelekel 2008-01Lelekel 2008-01
Lelekel 2008-01Timea1
 
Az energiamezo
Az energiamezoAz energiamezo
Az energiamezoTimea1
 
Keleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepe
Keleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepeKeleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepe
Keleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepeTimea1
 
A mandalak-vilaga dahlke
A mandalak-vilaga dahlkeA mandalak-vilaga dahlke
A mandalak-vilaga dahlkeTimea1
 

Destaque (6)

101 palacsinta-recept
101 palacsinta-recept101 palacsinta-recept
101 palacsinta-recept
 
Energiamezo zhuan falun-magyar-valtozat
Energiamezo zhuan falun-magyar-valtozatEnergiamezo zhuan falun-magyar-valtozat
Energiamezo zhuan falun-magyar-valtozat
 
Lelekel 2008-01
Lelekel 2008-01Lelekel 2008-01
Lelekel 2008-01
 
Az energiamezo
Az energiamezoAz energiamezo
Az energiamezo
 
Keleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepe
Keleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepeKeleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepe
Keleti vallasok-filozofiaja-es-vilagkepe
 
A mandalak-vilaga dahlke
A mandalak-vilaga dahlkeA mandalak-vilaga dahlke
A mandalak-vilaga dahlke
 

Lee carroll hazateres

  • 1. A fordítás Az alábbi kiadás alapján készült: THE JOURNEY TO HOME A KRYON Parable: THE Story of Michael Thomas And The Seven Angels The KRYON Writings, Inc. Fordította: SZABÓ ANNA Szerkesztette: SZABÓ ANNA A borítót és a könyvet tervezte: EGEDI-KOVÁCS MELINDA ISBN 963 9436 2J 2 COPYRIGHT © BY LEE CARROLL, 1997 The Kryon logo is a registered trademark with The United States Patent and Trademark Office HUNGARIAN TRANSLATION ANNA SZABÓ, 2004 HUNAGRIAN EDITION MANDALA VÉDA PUBLISHER ESTABLISHMENT, 2004 COVER DESIGN, MELINDA EGEDI-KOVÁCS LEVELEZÉSI cím: 2092 BUDAKESZI PF. 157 E-Mail: SZERK®MANDALA-VEDA.HU AJÁNLÁS Mindazoknak, akik felismerték, hogy minden ember rendelkezik az élete megváltoztatásához. szükséges erővel, és hogy a dolgok nem mindig olyanok. amilyennek látszanak!
  • 2. TARTALOM Kryonról 9 Bevezetés 11 ELSŐ FEJEZET Michael Thomas 13 MÁSODIK FEJEZET A látomás 28 HARMADIK FEJEZET Felkészülés 46 NEGYEDIK FEJEZET Az első ház 59 ÖTÖDIK FEJEZET A második ház 83 HATODIK FEJEZET A nagy vihar 114 HETEDIK FEJEZET A harmadik ház 133 NYOLCADIK FEJEZET A negyedik ház 169 KILENCEDIK FEJEZET Az ötödik ház 217 TIZEDIK FEJEZET A hatodik ház 255 TIZENEGYEDIK FEJEZET A hetedik ház 306 TIZENKETTEDIK FEJEZET Az ajtón át hazafelé 362 Utószó 385 A szerzőről 387 KRYONRÓL KRYON EGY GYENGÉD, SZERETETTELJES entitás, aki jelenleg a Földön tartózkodik, hogy segítse átlépésünket az általunk új korszakként fémjelzett új energiába. Szavaival sokak életét változtatta meg, szeretetével és fényével sokunk lényének sötétségét világította be. A Kryon által sugalmazott történetet Lee Carroll öntötte regény formába. BEVEZETÉS 1996. december 8-án délután Kryon több mint 500 ember előtt ült Kaliforniában, Laguna Hillsben, és a bő egyórás közvetítés során megajándékozott minket Michael Thomas történetével - egy nagy utazás történetével, mely során a földi létébe belefáradt ember megtalálja spirituális családját és otthonát. Már a főhős, Michael Thomas neve is jelzi, hogy tulajdonosa ötvözi Mihály arkangyal hittel telített szent energiáját, és a Hitetlen Tamás által képviselt régi energiát. Ez •i fajta kettősség sokunkat jelképez, akikben szintén egyszerre van jelen a spirituális természetünkbe vetett hit, és a kétség, hogy képesek leszünk-e az új évezred által megtestesített spirituális követelményeknek és a félelmeinket érő kihívásoknak megfelelni, Michael kalandos útja hét színes házon, és a házakat lakó hét angyal útmutatásain keresztül vezet hazafelé. 11 Minden ház megfeleltethető az új korszak egy-egy sajátosságának, és sok bölcsességgel, tanítással, humorral szolgál, közben betekintést kapunk abba, vajon mi az, amit Isten szeretne, ha tudnánk önmagunkról. Vethetünk egy pillantást az új korszakkal kapcsolatos változásokra is. A megindító és meglepő végkifejlet felé haladva Michael Thomas utazása egy olyan spirituális forrás szeretetteljes útmutatásait tárja elénk, mely folyamatosan arra vágyik, hogy mellénk térdepelve, „lábunkat megfüröszthesse". Ha valaha is kérdezted már Istent: „Mit akarsz, mit tegyek?" - TALÁN Épp EZT! Csatlakozz Michael Thomashoz izgalmas útján! Lehet, hogy emlékeztet a tiedre. LEE CARROLL
  • 3. Első Fejezet Michael Thomas FEKETE MŰANYAG DARABKÁK REPÜLTEK szerteszéjjel, amint Michael, ebédjével végezve, nagy erővel az irodai válaszfal felé lökte a műanyag tálcát. Növekvő dühének, amit helyzete miatt érzett, már megint egy ártalmatlan tárgy volt a szenvedő alanya. Hirtelen egy fej tűnt fel a balján lévő művirág poros levelei mögött. — Mi történt? — kérdezte John, aki a szomszédos részben dolgozott. A válaszfal épp csak akkora volt, hogy mindenki azzal áltathassa magát, külön irodája van. Mike néhány magasabb tárgyat tett ki az asztalára. Ezzel sikerült álcáznia a tényt, hogy munkatársai mindig ott vannak, szinte karnyújtásnyira tőle - bár mindannyian úgy tesznek, mintha egyedül lennének és „privát” beszélgetéseket folytatnának. A fülkék fölött elhelyezett számtalan csupasz izzó vakító fehér fénye Michael és munkatársai arcának természetellenes 13 színt kölcsönzött, olyat, amilyet a különböző intézmények, ipari létesítmények világítása szokott. Ebben a fényben, ami a piros minden árnyalatát elnyelte, mindannyian sápadtnak tűntek, pedig itt, a napsütötte Kaliforniában éltek. A közvetlen napfény nélkül eltöltött évek miatt Michael arca különösen fakó volt. Semmi olyan, amit egy bahamai kiruccanás helyre ne tenne - felelte Michael anélkül, hogy akár csak egy pillantást is vetett volna a virágra, amelynek levelei mögül John feje kikandikált. John vállat vont, majd folytatta a telefonálást. Alighogy a mondatot kimondta, Michael már tudta is, soha nem fog a Bahamákra utazni abból a pénzből, amit rendelésfelvevőként itt, a „bányában" keresett, ahogy munkatársaival az értékesítési céget hívták. A műanyag tálca darabkáit kezdte összeszedegetni, közben sóhajtott egyet -az utóbbi időben egyre gyakrabban kapja ezen magát. Mit keres ő itt? Miért nincs benne elég energia vagy késztetés, hogy életét jobbá tehesse? Pillantása az ostoba képű játékmackóra vetődött, amit ő maga vásárolt. Ez állt rajta: „Ölelj meg!” Közvetlenül mellette egy kép, rajta kedvenc rajzfilm hőse, a minden bajból sikeresen szabaduló Ned, aki a „szabadság kék madarát" jelképezte; bár Mike-hoz igazából egy másik rajzfilm figura, a „depressziós tyúk” állt közelebb. 14 Nem számít, hány mosolygós arcot, vagy rajzfilm hőst tűzött ki fülkéje falára. Michael érezte, hogy megrekedt. Mintha beragadt volna az élete, a napok újra meg újra, minden cél nélkül ismételték önmagukat, mintha csak egy hivatali fénymásoló gép másolta volna őket. A csalódottság és a kilátástalanság érzésétől düh és lehangoltság vett erőt rajta, és ez már másoknak is kezdett feltűnni. Főnöke szóvá is tette. Michael Thomas harmincas évei közepén járt. Ahogy a cégnél sokan, ő is „túlélő üzemmódban" működött. Ez volt az egyetlen olyan állás, ahol nem kellett igazán törődnie azzal, amit csinált. Napi nyolc órára tudott csak elszabadulni innen, ilyenkor hazament, aludt, hétvégeken a számláit rendezgette, hogy aztán hétfői napokon kezdődjön minden elölről. Michael rájött, bár a cégnél harmincnál is több ember dolgozik, mindössze négynek tudja a nevét. Egyszerűen nem érdekelte semmi, már legalább egy éve nem — azóta, hogy válása érzelmileg felkavarta, és egy életté összetörte. Emlékeit soha nem osztotta meg senkivel, de gondolataiban szinte minden éjjel megjelentek. Michael egyedül élt, eltekintve egy magányos haltól, igazából macskát szeretett volna, de a háziúr nem engedte. Michael tisztában volt vele, hogy az „áldozat" játszmát játszotta, de önértékelése ekkorra már soha nem látott mélységekbe süllyedt. Folyton sebeit vakargatta, melyek az életet 15 jelentették neki — szántszándékkal hagyta őket nyitva, hadd fájjanak és vérezzenek, hogy bármikor, amikor akarja, felidézhesse őket. Úgy érezte, nincs semmi, amit tehetne, és nem volt benne biztos, tudna-e valaha, még ha : igazán akarna is, e helyzeten változtatni. A halnak — már csak a poén kedvéért is — a „Cic” nevet adta, és munkába menet, vagy munkából jövet, minden alkalommal mondott neki valamit. — Tarts ki, Cic! — szólt oda távoztában mindig uszonyos kis barátjának. A bal természetesen válasz nélkül hagyta a biztatást. Majd kétméteres magasságával Mike némiképp félelmetesnek tűnt, egészen addig, míg el nem mosolyogta magát. Mosolya azonnal eloszlatott minden előítéletet, amit magas termete kelthetett. Az se volt véletlen, hogy telefonos munkát vállalt, ahol az emberek nem láthatták. Tudatosan választotta, hogy önmaga előtt is letagadhassa egyik legjobb tulajdonságát - ahhoz a rabhoz hasonlóan. aki börtönbe csukatja magát, hogy helyzetének nyomorúságán kéjeleghessen. Rendkívül jól tudott bánni az emberekkel, de ezt a képességét
  • 4. ritkán használta, csak akkor, ha munkájában szükség volt rá. Baráti kapcsolatait nem szívesen ápolta, és jelenlegi gondolatvilágában a másik nemi szinte nem is létezett — bár ők nagyon is szerették volna az ellenkezőjét. 16 Mike - mondták neki gyakran munkatársai -, emlékszel, hogy mikor történt utoljára valami jó dolog veled? Mozdulj ki végre, keress magadnak egy rendes nőt, és ne töprengi annyit az életeden! Utána persze ki-ki hazament családjához, aranyos gyerekeihez és kutyájához — néhányan persze a halaikhoz. Neki azonban fogalma se volt róla, hogyan kezdhetne elveszett szerelmi életének újjáélesztéséhez. Úgy gondolta, semmi értelme megpróbálni. „Túl korán találtam meg életem társát" - mondogatta gyakran magában. „Kár, hogy ő ezt még csak fel se ismerte." Mike nagyon szerelmes volt, a szerelem összes elvárásával. A lány ezzel szemben csak szórakozott vele. Amikor ez kiderült, mintha Mike egész hátralévő élete összezsugorodott és köddé vált volna. Semmihez se fogható szenvedéllyel szerette azt a lányt, és azt hitte, így csak egyszer szerethet életében. Mindent a lánynak adott, de az mindent eldobott. Mike Minnesota állam egyik kisvárosában, Blue Earth-ben született, itt nőtt fel szülei farmján, és végül innen menekült el, az általa zsákutcaként megélt helyzetből – a gabona túltermelés miatt az egyre nagyobb mennyiségű terményt külföldi cégek vásárolták fel, vagy beláthatatlanul hosszú időre hatalmas silókba tárolták be. Nagyon hamar felismerte, hogy a gabonatermesztés nem neki való. Még hazájában se tartották sokra. Mi jó volt benne? 17 Különben se bírta a gabona szagát, és állatok meg traktorok helyett ő emberekkel szeretett volna foglalkozni. Iskoláit jól végezte, és különösen kimagaslott mindenben, ahol emberekkel kellett érintkezni. Az, hogy végül a kereskedelemben kötött ki, természetesnek tűnt Mike számára, és könnyen talált olyan eladói munkát, ahol a különféle termékeket és szolgáltatásokat teljes szívéből ajánlhatta mindenkinek. Az emberek szerettek Michael Thomastól vásárolni. Amikor visszatekintett, mit is hagytak neki hátra elhunyt szülei, rájött, hogy az egyetlen dolog, ami megmaradt tőlük, a hite volt. Ez most aztán igazán sokat segít rajta, gondolta sokszor keserűen. Mike egyetlen gyermeke volt szüleinek, akik egy autóbalesetben vesztették életüket, pont az ő huszonegyedik születésnapja előtt. Még mindig erős volt benne a gyász, és számtalan róluk készült fényképpel vette körül magát, hogy folyton emlékeztessék szülei életére - és halálára. Bármi történt is az életében, ahogy mostanában is, mindig rendszeres járt templomba, és gyakran vett részt a szentmisén. A pap kérdésére Mike őszintén válaszolta, hogy istenhívő embernek tartja magát. Meggyőződése volt, hogy Isten igazságos és szeretetteljes, csak épp az utóbbi időben — egészen pontosan az utolsó pár évben — , nem igazán az ő oldalán állt. Gyakran imádkozott azért, 18 hogy helyzete jobbra forduljon, de nem igazán bízott benne hogy a dolgok tényleg meg is változhatnak. Apjától örökölt pirospozsgás arcbőrével nem igazán jóképű, mégis, a maga módján vonzó férfi volt. A nők ellenállhatatlannak tartották. Ragyogó mosolya, szőke haja, magas termete, szögletes álla, mélykék szemei megnyerővé tették. Az intuitív emberek azt is megérezték, hogy Mike becsületes, és szinte az első pillanattól megbíztak benne. Munkájában és magánéletében is számtalan olyan helyzet adódott, amivel visszaélhetett volna — de soha nem tette. Mike egyetlen olyan értékes tulajdonsága, melyet gyermek- korának hideg földjéről magával hozott — a farmerek lelkiismeretessége volt. Képtelen volt hazudni. Megérezte, mikor van másoknak szüksége segítségre. A boltok ajtaját kinyitotta az emberek előtt, tisztelettel bánt az idősekkel, az utcán kéregető rászorulóknak mindig annyit adott, amennyit kértek. még akkor is, ha sejtette, alkoholra költik. Úgy tartotta, az embereknek össze kellene fogniuk, hogy a dolgok jobbá válhassanak, és sosem értette, új lakóhelyén vajon miért nem beszélnek egymással, és miért van, hogy még a szomszédokkal is alig találkoznak. Talán azért, mert az időjárás annyira kellemes, hogy az embereknek soha nincs szükségük mások segítségére. „Milyen abszurd" - gondolta. 19
  • 5. Nőkről alkotott képének egyedüli formálója anyja volt, ezért minden nőt azzal a tisztelettel kezelt, ahogy a csodálatos és érzékeny asszony iránt érzett, akinek hiányát még most is nagyon fájlalta. Jelen nyomorúságát részben épp az okozta, hogy életének eleddig egyetlen „igazi" kapcsolatában látszólag pont ezt a tiszteletet árulták el. De tapasztalását valójában nem más, mint kulturális ellentéteik okozták: kölcsönösen mást kaptak, mint amit vártak. A kaliforniai lánynak, aki szívét összetörte, nem volt egyéb bűne, mint az, hogy eltérő neveltetése miatt másfajta kép élt benne a szerelemről, de Mike ezt nem így látta. Öt máshogy nevelték, és nem volt benne tolerancia a sajátjától eltérő elképzelések iránt. ÉS EZENNEL, TÖRTÉNETÜNK végre valóban kezdetét veszi. Itt van tehát Michael Thomas, életének legeslegmélyebb pontján, amint egy pénteki napon hazafelé tart, hogy viszontláthassa kis, kétszobás lakását (tévedés ne essék, az egyik szoba a fürdőszoba!). Mike útközben már beugrott egy boltba, hogy megvásárolja azt a kevéske élelmiszert, amire létfenntartásához az elkövetkezendő néhány napban szüksége lesz. Régen rájött már, hogy sokáig ki tud jönni a pénzből, ha az ismert márkákat vásárolja, és ha 20 okosan használja fel a vásárláskor kapott kuponokat. De, hogy miben áll takarékosságának legfőbb titka? Minél kevesebbet enni. Mindig előre csomagolt élelmiszereket vásárolt, olyasmiket, amiket nem kell melegíteni, így se a tűzhelyet nem kellett használnia, se áramot nem kellett fizetnie. Igaz, e szokása miatt soha nem lakott teljesen jól, mindig éhes maradt, az étkezések utáni édességet pedig mindig elhagyta — tökéletes összhangban az önmagára erőltetett áldozatszereppel. Arra is rájött, hogy ha mindent egyenesen a zacskóból, a mosogató fölött eszik meg, mosogatnia se kell! Utált mosogatni, és munkatársának, egyben egyetlen barátjának, Johnnak, gyakran azzal kérkedett, milyen ügyesen oldja meg ezt a problémát. Mivel barátja szokásait jól ismerte, John néha tréfásan elsütötte, szerinte Mike még a lakásbérleti díj megtakarítására is hamarosan megtalálja a megoldást — azzal, hogy a legközelebbi hajléktalan szállásra költözik. Közben John vállon veregette barátját, és jóízűen nevetett. Mike ellenben komolyan fontolóra vette a dolgot. Már sötét volt, mire Mike a boltból hazaért. A sűrű ködtől, ami szinte egész nap úgy tűnt, a következő pillanatban esőként fog kicsapódni, minden simának és fényesek látszott az utcai lámpák mesterséges sárga fényében. Mike örült, hogy Kaliforniában élhet, és gyakran gondolt 21 arra, milyen nehéz volt szülőföldje, Minnesota kemény teleit kihúzni. Ifjúkorában rajongott mindenért, aminek köze volt Kaliforniához. Megfogadta magában, hogy nem marad Minnesotában, elmenekül a zord időjárás elől, amit a többi ember egyszerűen elfogadott olyannak, amilyen. „Miért akarna bárki olyan helyen élni, ahol akár tíz perc alatt meghalhat?" — kérdezte sokszor anyjától. Ilyenkor anyja mosolyogva mindig azt felelte: „A családok ott maradnak, ahová gyökereik húzzák! Itt biztonságban vagyunk." Majd jött az ismerős prédikáció arról, milyen veszélyes hely Los Angeles, és mennyire kedves hely Minnesota. Ez persze csak abban az esetben értelmezhető, ha az esetleges fagyhalált figyelmen kívül hagyjuk. Mike soha nem tudta anyját meggyőzni, hogy a kaliforniai földrengéseknek körülbelül akkora az esélye, mint annak, hogy megütik a lottó főnyereményt. Lehet, hogy életünk során bekövetkezik egyszer — de lehet, hogy nem. A kemény tél azonban Mínnesotában minden évben normálisnak számított — ciklikus történés volt, aminek bekövetkeztére biztosan számítani lehetett! Mondani se kell, amint középiskoláit befejezte, Mike elmenekült erről a helyről és az egyetemi évek idejére Kaliforniába költözött. Abból tartotta fenn magát, amit eladói képességei kamatoztatásával keresett. Utólag azt kívánta, bárcsak otthon maradt volna még egy ideig, és szüleivel 22 töltötte volna a baleset előtti éveket! Úgy látta, azzal, hogy mindenáron menekülni akart a hideg elöl, értékes időt vett el szüleitől. Visszatekintve önzőnek tartotta magát. A gyenge utcai fényben Mike lassan felbotorkált a lépőkön melyek magasföldszinti lakásához vezettek, és babrálni kezdett kulcscsomójával. Majd, miközben karján az élelmiszerekkel teli zacskót egyensúlyozta, bedugta a zárba a kulcsot. A kulcs „normális" módon a zárba csúszott, de innentől kezdve, ettől a bizonyos péntek estétől, Michael Thomas számára minden megszűnt „normális” módon működni. Az ajtó túloldalán egy - valószínűleg Mike sorsának részét képező - ajándék várta, olyan valami, ami egész életét megváltoztatta. Mivel az ajtótest rendszerint beragadt. Mike begyakorolta, hogyan vetheti be egész testét a makacs bejárati ajtó kinyitásához. Ennek hatására az ajtó mindig nagy erővel lökődött be. Mike szinte már a tökéletességig
  • 6. fejlesztette a módszert: a csípőjéhez támasztva egyensúlyozza az élelmiszerekkel teli zacskót, a kulcsot a zárba dugja, megfordítja, közben lábával nagyot lök az ajtón. E manővert csípőjének furcsa mozgatásával kísérte, ami a célnak remekül megfelelt, de barátja, John elmondása szerint, ugyancsak furcsa látványt nyújtott! Mike csípőmozdulatának köszönhetően a beragadt ajtó szinte berobbant, igencsak meglepve a sötét szobában 23 tevékenykedő betörőt. A hívatlan vendég, aki legalább egy fejjel alacsonyabb volt, mint Mike, egy ijedt macska gyorsaságával, és a váratlan helyzetekben való több éves jártasságával, azonnal előreugrott, megragadta Mike karját, majd a szobába rántotta. Mike még épp a beragadt ajtó nyírásához szükséges „furcsa" pozícióban volt, teste erőteljesen lendült előre. A betörő mozdulatától könnyen kibillenve, rögtön a lakásba zuhant, nagy testével elterült a földön, az élelmiszerek pedig akkora erővel repültek a túlsó fal felé, hogy csomagolásuk rögtön felrepedt. Még mielőtt a földre zuhant volna, a rémült Mike testének összes vészjelzője bekapcsolt, hallotta, ahogy az ajtó becsukódik mögötte -és a betörő még mindig bent van! Hirtelen, amint feje épp felé tartott, meglátta a földön a betört ablakból kiesett üvegdarabokat. Vannak pillanatok, melyekről később sokan úgy számolnak be, hogy tudatukban minden lelassult. Michael Thomas esetében nem erről volt szó. A másodpercek egyetlen ködös üvöltéssé váltak, az idő mintha összesűrűsödött volna, és átható félelem uralt volna mindent. A hívatlan vendég úgy döntött, hogy eredeti terveinek megfelelően, magával viszi a tévét és a hifit. Alighogv a földre zuhant, Mike máris érezte, hogy a betörő ráugrik, és izzadt kezeivel, mint valami nedves satu, szorongatni kezdi a torkát. Szemei csak centiméterekre voltak tőle. Arcában érezte 24 forró és bűzös leheletét, hasában alfelének súlyát. Ösztönös reakcióként ő is, mint bárki, aki a halál közelébe kerül, összeszedte magát, és tett egy mozdulatot, amilyet középszerű krimikben láthatunk. Bár tájékozódni nem igazán tudott fejt teljes erőből előre lendítette, és pontosan a betörőbe fejelt. Ez hatott. A mozdulat erejétől meglepett támadó egy pillanatra lazított a szorításon, mialatt Mike nagy erővel oldalra fordult, és megpróbált felállni. De még mielőtt felegyenesedhetett volna, a betörő megint nekitámadt, ezúttal egy gerincére mért hatalmas ütéssel. Mike az ütés hatására kissé felemelkedett, aztán baljára zuhant, közben erősen valamilyen nagyobb tárgyba ütközött, amiben homályosan akváriumát vélte felismerni. Egy pokoli hang kíséretében a szekrény, az akvárium, és a magányos hal egyaránt követték az élelmiszerek útját a kis szoba hátsó fala felé. Mike egész teste sajgott, alig kapott levegőt. Erősen zihált — tüdeje szinte égett az oxigénhiánytól — , és egyre táguló szemekkel nézte, amint egy hatalmas bakancs, melynek mérete Montana hegyeinek nagyságával vetekedett, közelít felé. Látta támadója vigyorgó arcát. Minden olyan gyorsan történt! A bakancs célba talált. Mike hallotta, amint a nyakánál és állkapcsánál lévő csontok rémesen ropogni kezdenek. Halálra váltan zihált, felfogta, hogy -légutainak vége - talán a gerincének is. Sérült nyakának 25 recsegésére és ropogására egész teste fájdalommal reagált. Ahogy kezdte felfogni, mi történik, szörnyű felismerés hasított belé. Eljött a pillanat - közel a halál! Kiáltani próbált, de hangképző szervei felmondták a szolgálatot. Végül nem kapott már levegőt, és hamar elsötétült előtte a világ. Minden elcsendesedett. A betörő sietett aznapi ténykedését befejezni, ügyet se vetve a földön mozdulatlanul elterülő alakra, amikor ismét hatalmas lárma ijesztette meg, ami a sokat szidott bejárati ajtó felől jött. - Mi a fene folyik itt? Mit csinálnak odabent? - verte két öklével, felbőszültén az ajtót a szomszéd lakó. A betörő átkozta balszerencséjét, majd morogva a törött ablak felé vette az irányt. Kiütötte a megmaradt üveg egy részét, hogy utat csináljon magának, és könnyedén kiugrott. A szomszéd, aki eddig még soha nem találkozott Mike-kal, hallva bentről az újabb üvegcsörömpölést, úgy döntött, megpróbálkozik a kilinccsel. Mivel az ajtó nem volt kulcsra zárva, belépett, meglátta a teljesen feldúlt szobát, és az ablakon épp kiugró betörőt. Miközben kicsit oldalt lépett, hogy kikerülje a furcsán a szoba közepére tett tévét és hifit, a szomszéd felkapcsolt egy kapcsolót, és a mennyezeten hirtelen világítani kezdett egy csupasz izzó. — Oh, Istenem! — kiáltott fel önkéntelenül. 26
  • 7. A másodperc töredéke alatt a férfi már a telefonkészüléknél állt, mentőket tárcsázta. Michael Thomas eszméletlenül, súlyos sérülésekkel feküdt a földön. A szobában most csend honolt - egyedül csak a Mike fejétől fél méterre földet ért hal csapott némi zajt. „Cic” ott vergődött a salátalevelek, és a zacskókból kiömlött előfőzött tészták között - és a gusztustalan egyveleg egyre pirosabbá vált Mike vérének lassan növekvő tócsájától. 27 MÁSODIK FEJEZET A látomás MICHAEL ISMERETLEN HELYEN ébredt. Hirtelen, teljes tudatát visszanyerve, mindenre emlékezett. Körbepillantott, és rájött, hogy nem a lakásában van — és nem is a helyi kórházban. Minden csendes volt. Olyannyira áthatóan csendes, hogy szinte félni kezdett. Egyszerűen semmi mást nem hallott, csak saját lélegzetvételének hangját! Se elhaladó járművek zaját, se légkondicionáló zümmögését — egyszerűen semmit! Sikerült félig felülnie az ágyban. Lenézett, és látta, hogy egy furcsa, rácsos fehér ágyon fekszik. Nem volt rajta takaró, felismerte, hogy ugyanaz a ruha van rajta, mint amikor megtámadták. Fölemelte kezét, és megtapogatta nyakát. Utolsó tudatos gondolata az volt, hogy nyakán erősen sérült, de nagy megkönnyebbülésére nem fedezett fel rajta sérülésnyomot. Igazából, Michael nagyon is jól volt! Óvatosan megnyomkodta magát néhány 28 helyen. Meglepő módon sehol se talált sérülést, sehol se érzett fájdalmat. De ez a csend! Úgy érezte, megőrül attól, hogy fülét semmi inger nem éri. A világítás is furcsa volt. Úgy tűnt, hogy sehonnan se, mégis mindenhonnan jön. Vakító fehér volt - olyan nagyon fehér, hogy már bántotta a szemét. Úgy döntött, kicsit jobban szemügyre veszi környezetét. Elég kísértetiesnek tűnt. Nem egy teremben volt — és nem is a szabad térben. Nem volt itt más, csak ő maga, az ágy, és a fehér padló, ami egészen addig futott, ameddig ellátott. Visszafeküdt. Tudatában volt, mi történt vele. Meghalt. Nem kell ahhoz zseninek lennie, hogy rájöjjön, az, amit megfigyelt és érzett, a valóságos világban egyszerűen nem értelmezhető. De miért van még mindig a testében? Úgy döntött, tesz egy buta próbát. Megcsípte magát, hogy lássa, fáj-e? Arca megrándult és hangosan felkiáltott: - ÁÚ! - Hogy érzed magad, Michaei Thomas? - kérdezte egy megnyugtató férfihang. Michael rögtön a hang irányába pillantott, és a látványra, ami szemei elé tárult, egész életében emlékezni fog. Angyali jelenlétet, hatalmas szeretetet érzett. Az ÉRZÉS, számára mindig ez volt az első, és utána jött csak az, hogy mit LÁT. Ha élményeit meg kellett fogalmaznia, mindig ilyen módon tette, és ebben a pillanatban egy fehérbe tűnő 29 alakot látott, kinek fehérsége némiképp félelemkeltő ugyanakkor ragyogó volt. Azon tűnődött, vajon szárnyakat lát-e. Milyen elcsépelt! Michael elmosolyodott a látomáson, nehezen tudta elhinni, hogy mindez valóságos. — Meghaltam? — kérdezte nagy nyugalommal, és az előtte álló alak iránti tisztelettel. - Nem, nem haltál meg - felelte az alak, és közelebb jött hozzá. — Ez csak egy álom, Michael Thomas. — A jelenés megint közelebb jött, szemmel láthatóan anélkül, hogy lépett volna. Michael látta az ágya mellett álló hatalmas „férfi" lefátyolozott arcát, és mindez valahogy a nyugalom, a biztonság és a gondoskodás érzetét keltette benne. Nem tehetett mást, mint hogy folytatja a beszélgetést, ami csodálatos érzés volt! Az alak fehérbe öltözött, de nem igazi ruhát, vagy öltönyt viselt. Ruhája valamiképp élőnek tűnt, és úgy mozdult vele, mintha a bőre lenne. Arca is hasonló volt — vonásai kivehetetlenek. Michael a ruhán nem látott egyetlen hajtást, gombot, vagy ráncot sem, ami jelezhette volna, hol ér véget a ruha, és hol kezdődik a bőr. Fátyolszerűen omlott alá, néhol ténylegesen ragyogott, ugyanakkor mégis homályos volt. A látomás erejét az is fokozta, hogy az alak fehér ruházatát alig lehetett megkülönböztetni a környezet hihetetlen fehérségétől. Alig volt kivehető, hol válik el az alak a háttértől, 30 -Talán ostoba kérdésnek tűnik, hogy hol vagyok, de azt hiszem jogom van feltenni - mondta Mike nagyon halkan. - Egy szent helyen vagy - felelte az alak. - Olyan helyen, amit te alkottál, és ami tele van szeretettel. Ez az, amit most érzel- az angyal Mike felé hajolt, és mozdulata még több fénnyel töltötte meg a teret.
  • 8. - Te pedig…?- kérdezte Mike tisztelettel, remegő hangon. - Bizonyára rájöttél már. Angyal vagyok. Mike szemrebbenés nélkül hallgatta. Tudta, hogy amit a vele szemben álló látomás mond, az maga a meg- fellebbezhetetlen igazság. Bármennyire furcsa is volt a helyzet, nagyon is valóságosnak tűnt. Michael ezt tisztán étezte. - Minden angyal férfi angyal? - amint kimondta, azonnal megbánta a kérdést, Milyen ostoba dolog volt feltenni! - Az vagyok, aminek látni akarsz, Michael Thomas. Formám nem emberi, így amit most magad előtt látsz, azért olyan, hogy a te örömödet szolgálja. És nem, nem minden angyal hímnemű. Valójában nincs nemünk. És vannak olyan angyalok, akiknek nincsen szárnyuk. Mike megint elmosolyodott azon, hogy amit lát, talán csak saját képzeletének szüleménye. -Milyen vagy igazából? - kérdezte kicsit erősebb hangon, ahogy kezdte magát a szeretetteli lénnyel való társalgásban egyre szabadabbnak érezni. - És miért takarja fátyol az 31 arcodat? — a körülményekre való tekintettel, ez nagyon is helyénvaló kérdésnek tűnt. - Külsőm meghökkentő lenne számodra, bár, ha meglátnád, mélyen, legbelül emlékeztetne valamire, hiszen te is így nézel ki, amikor nem a Földön vagy. Ez a forma szavakkal nem leírható, így hát továbbra is ilyennek fogsz most látni. Ami pedig az arcomat illeti, hamarosan látni fogod. — Amikor nem a Földön vagyok? — kérdezett vissza Mike. — A földi lét átmeneti, de ezt te is tudod, ugye? Ismerlek téged, Michael Thomas. Spirituális ember vagy, aki tisztában van az ember örökkévaló természetével. Sok ízben mondtál köszönetet ezért, és azok, akik ezen az oldalon vannak, hallották minden szavadat. Mike elhallgatott. Igen, szokott a templomban és otthon is imádkozni, de hogy mindezt tisztán hallhatták, azt túl ijesztőnek tartotta ahhoz, hogy el is tudja fogadni. Ez a jelenség itt az álomban, ismerné őt? — Honnan jössz? — kérdezte tőle. — Otthonról. A szeretetteljes lény most pont Mike ágyával szemben ragyogott. Oldalra hajtotta fejét, és türelmesen várta míg Mike képessé vált a hallottakat elfogadni. Mike érezte, hogy bizsergés fut föl-alá a hátgerincén. Tisztá- ban volt vele, hogy hatalmas igazságok tudója áll most 32 vele szemben és csak kérdeznie kell, hogy a csodálatos tudás árama elárassza. - Pontosan így van - felelt az angyal Mike tűnődéseire- - Amit most teszel, megváltoztatja a jövődet. Érzed, ugye? - Olvasol a gondolataimban? - kérdezte Mike kissé félénken. - Nem. Érzem őket. Tudod, szíved az egészhez kapcsolódik mi pedig válaszolunk, amikor szükséged van rá. -Hogyan? - ez egyre kísértetiesebben hangzik. - Hisz én csak téged látlak. Az angyal nevetni kezdett, és nevetésének hangja lenyűgöző volt. Mekkora energia volt benne! Mike érezte, miként visszhangozza testének minden egyes sejtje az angyal jókedvét. Mindaz, amit az angyal tett, friss volt, hatalmasabb az életnél, volt benne valami, ami Mike tudattalanjában valami mélyen megbúvó, csodálatos emlékezésre rezonált. Mike elkábult e hangtól, és elhallgatott. - Én az egy hangján szólok hozzád, de sokak hangját képviselem — jelentette ki az angyal, miközben karjait széttárta, és - mozdulattól furcsa ruházata áramlani és hullámzani kezdett. - Minden embert többen is szolgálunk, Michael. Ez számodra is nyilvánvalóvá válik majd, ha akarod. - AKAROM! - kiáltotta Mike. Ki tudna egy ilyen biztatásnak ellentmondani? Aztán kicsit zavarba jött, hiszen úgy 33 viselkedett, mint egy türelmetlen kisgyerek, akitől azt kérdezik, akar-e ajándékot! Egy kis ideig hallgatott, figyelte hogyan mozog föl-alá az angyal, mintha csak egy kis hidraulikus liften állna. Megint eltűnődött, vajon mindaz amit lát, nem pusztán abból a vágyából ered-e, hogy a dolgok egy bizonyos módon
  • 9. történjenek? Már megint csönd volt, de még mekkora csönd! Az angyal szemmel láthatóan nem akart további információkat kiadni, amíg ő nem tesz fel újabb kérdéseket. - Megkérdezhetem, mi ez az egész? - folytatta tisztelettudóan a kérdezősködést. - Ugye, igazából csak álom az egész? Pedig olyan valóságosnak tűnik. - Mi az álom, Michael Thomas? -az angyal kicsit közelebb lépett. - Látogatás a biológiai és fizikai agyba, és ezen keresztül információk, sokszor metaforikus módon való átvétele arról az oldalról, amerről én is jöttem. Tudtad ezt? Lehet, hogy nem úgy fest, mintha a te valóságodról szólna, de valójában közelebb van Isten realitásához, mint bármi, amit gyakran átélsz! Azok az esetek például, mikor szüleid álmodban meglátogattak - hogy éreztél akkor utána? Valóságosnak tűntek? Mert azok voltak. Emlékszel arra, mikor a baleset utáni héten meglátogattak? Ez az ő valóságuk volt. Neked szánt üzeneteik is valóságosak voltak. Mind a mai napig megosztják veled szeretetüket, mert akárcsak te, ők is örökkévalók. Ami helyzetedre vonatkozó 34 kérdéseket illeti, mit gondolsz, miért álmodod ezt az egészet? Ez az egyetlen időszerű és helyénvaló dolog - Mike örömmel hallata a hosszú beszédfolyamot, mely a számára egyre közelibbnek tűnő csodás lényből áradt felé. - Meg fogok gyógyulni? Érzem, hogy sérüléseim súlyosak, eszméletemet elvesztettem, talán épp haldoklom. - Az attól függ - felelte az angyal. - Mitől? - kérdezte Michael. -Mi az, amit igazán szeretnél, Michael? — kérdezte szeretettel az angyal. — Mondd el nekünk, mi az, amit IGAZÁN szeretnél. De gondosan fogalmazd meg válaszodat, mert Isten gyakran szó szerint veszi. Mindemellett mi ismerjük is vágyaidat, és tudd, nem tagadhatod meg önmagadat. Michael őszinte akart lenni. A helyzet minden egyes perccel egyre valóságosabbnak tűnt. Hogyne emlékezett volna a szüleivel való élénk álmaira közvetlenül a baleset után! Meglátogatták annak a szörnyű hétnek ritka pillanataiban, amikor végre aludni tudott, megölelték és elhalmozták szeretetükkel. Azt mondták, ez volt távozásuk megfelelő időpontja - bármit is jelentsen ez. Mike nem fogadta el, hogy az lett volna. Szülei azt is elmondták neki, hogy haláluk elrendezése részben azt a célt szolgálta, hogy távozásukkal egy ajándékot adhassanak neki. Sokat tűnődött rajta, vajon mi lehet az ajándék. De hát, ez úgyis csak egy álom volt, vagy 35 nem? Az angyal azt mondta, tényleg megtörtént. Mostani helyzete igazán valóságosnak tűnt számára, így szülei üzenetei is valódiak lehettek, mint ahogy maga az angyal is az. Ez az álom, vagy látomás igazán összezavaró, gondolta. Mit is szerelnék? - tette fel önmagának a kérdést. Az életére gondolt, és azokra a dolgokra, amik a legutolsó évben történtek vele. Igazából tudta, mit is szeretne, de úgy érezte, nem lenne helyes azt kérni. - Tökéletességedhez nem illik legbensőbb vágyaid elrejtése - mondta az angyal. Már megint tudja, mi jár a fejemben! - gondolta magában Mike. - Semmi nem maradhat rejtve előtte. - Ha úgyis tudod a választ, miért engem kérdezel? -kérdezte Mike. - És mi ez az egész az én tökéletességemről? Mert az angyal most, első ízben mutatott mást, mint mosolyt. Megbecsülés és tisztelet áradt felőle! - Fogalmad sincs arról, hogy ki vagy, Michael Thomas - mondta az angyal komolyan. - Azt hiszed, hogy én vagyok a csodálatos? Bárcsak láthatnád, TE milyen vagy! Egy napon te is meglátod majd! Én, aki gondolataidat és érzéseidet ismerem, persze, hogy tudom, ki vagy. Egyik segítődként vagyok most itt, és így sok személyes szálon is kapcsolódom veled. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy előtted megjelenhetek, de nem ez, hanem a te szándékod az, ami változásokat hozhat. Te döntesz, hogy elmondod- e 36 nekem mi az amire a jelen pillanatban emberként a leginkább vágysz. A válasznak a szívedből kell jönnie, hangosan kimondva, hogy mindannyian halljuk. Még saját MAGADNAK is hallanod kell. Amit most teszel, mások számára is sokat jelent majd - Mike mindent megértett. Az igazat kell mondania, még akkor is, ha ez más, mint amit az angyal hallani óhajt. Egy percig magába mélyedt, majd beszélni kezdett.
  • 10. - HAZA akarok menni! Belefáradtam az emberi életbe — tessék, kimondta, mert kikívánkozott belőle -, de nem akarok olyasmit tenni, ami Isten terveivel ellenkezik - folytatta szenvedélyesen. - Az élet annyira jelentéktelennek tűnik, de azt tanultam, Isten saját képére, és valamilyen céllal teremtett. Mit tehetnék hát? Az angyal, hogy Mike jobban láthassa, közel jött az ágyhoz. Csodálatos volt ez a látomás, álom, vagy nevezzük bárminek. Mike esküdni mert volna, hogy ibolya illatot érzett... vagy talán orgonát? Miért pont virágillatot? Hogy milyen finom ez az illata! Minél közelebbről látta az angyalt, annál csodálatosabbnak tűnt. Michael azt is érezte, hogy az angyal számára örömet okoz a beszélgetés. Egyszerűen így érezte, bár az angyal arcán nem vélt semmilyen érzelmet felfedezni. 37 - Mondd csak, Michael Thomas, tiszták a szándékaid? Igazán azt akarod, amit Isten akar? Meg akarod találni otthonod, de valahol tudatában vagy egy nagyobb tervnek is, és nem akarsz nekünk csalódást okozni, vagy spirituálisán helytelenül cselekedni? - Igen -felelte Mike. - Pontosan így van. Szeretnék kilépni abból a helyzetből, amiben vagyok, de ez a vágyam önmagában egy ellentmondás - önzőnek tűnik. - Mi lenne, ha azt mondanám neked, mind a kettő egyszerre megtörténhet? - kérdezte az angyal mosollyal az arcán. - Az otthon megtalálásának vágya nem önző, nagyon is természetes, és nincs ellentmondásban azzal a vágyaddal, hogy emberi léted célját tiszteletben tartsd. - Hogyan? Kérlek, mondd el, hogyan! - mondta izgatottan Mike. Az angyal látta szívét, és most első ízben fejezte ki számára szellemi megbecsülését: - Tiszta Szívű Michael Thomas, annak érdekében, hogy eldönthessük, valóban ez-e az, amit keresel, mielőtt többet elárulnék, még egy dolgot meg kell kérdeznem tőled - angyal kicsit hátrébb lépett. - Mi az, ámit az otthon elérésétől vársz? Mike gondolataiba merült. Hallgatása egy hétköznapi beszélgetés során feszélyezővé vált volna, de az angyal teljesen megértette őt, tudta, hogy ez az idő szent Michael 38 Thomas számára. Földi mértékkel mérve Michael jó tíz percig gondolkodott, ám az angyal meg se moccant, egy hangot sem szólt. Nyomát se mutatta türelmetlenségnek, unalomnak. Mike kezdte felismerni, hogy az angyal valóban időtlen, a türelmetlenség érzése számára ismeretlen, ellentétben az emberrel. - Azt akarom, hogy szeressenek, és ott akarok lenni, ahol szeretet van — hangzott Mike válasza. - Azt akarom, hogy életemet béke és nyugalom hassa át - kis szünetet tartott. - Nem akarom, hogy mások aggodalmai, kicsinyes dolgai hatással legyenek életemre. Nem akarok a pénz miatt aggódni. Szeretnék minden félelmet, szorongást elengedni, és MEGNYUGODNI! Belefáradtam az egyedüllétbe. Azt akarom, hogy jelentsek valamit az univerzum többi lénye számára. Tudni szeretném, hogy létezésemnek oka van, és hogy a mennyországba kerülve, vagy bárminek is hívják, az isteni terv megbízható és megfelelő része leszek. Nem akarok már olyan emberként élni, amilyen voltam. Olyan akarok lenni, mint TE! - ismét szünetet tartott. - Ezt jelenti számomra az otthon - az angyal most ismét az ágy végéhez lépett. - Akkor, Tiszta Szívű Michael Thomas, valóban meg kell kapjad, amire vágysz! - úgy tűnt, az angyal még fényesebbé vált, ha azt egyáltalán még lehetett fokozni! Fehér fényben ragyogott, melybe most egy kis arany árnyalat is 39 vegyült. - De ehhez végig kell menned egy előre meghatározott ösvényen, önként, saját szándékodból és elhatározásodból. Ha végigjártad, jutalmad a hazaérkezés lesz. Vállalod? - Vállalom - felelte Mike. Érezte, amint egy csodálatos érzés, ami leginkább egy tisztító szeretetáramként írható le növekedésnek indul benne. A levegőt egyre sűrűbbnek érezte. Az angyali ragyogás lassan az ágyába kúszott és körbefonta lábait. Gerincén hűs áramlat futott végig és teste akaratlanul is gyors vibrálásba kezdett, amihez hasonlót még soha nem érzett. Olyan gyors volt, hogy szinte zümmögésnek tűnt. Végigfutott a testén, egészen a fejéig. A látomás is változni kezdett, gyors kék és lila villanások jelentek meg, élesen kontrasztban azzal az intenzív fehér színnel, amit ez ideig látott. - Mi történik? - kérdezte félve. - Szándékod megváltoztatja realitásodat. - Nem értem - mondta rémülten.
  • 11. - Tudom - felelte az angyal együttérző hangon. - Ne félj az isteni energiát magadba engedni! Ez az az egyesülés, amire vágytál, és ez segít abban, hogy hazatalálj. Az angyal megint hátrált kicsit Mike keskeny ágyától, mintha nagyobb teret akart volna hagyni neki. - Kérlek, ne menj még! - kiáltott fel most is ijedten Mike. 40 - Azért mentem odébb, hogy felvehesd új méreteidet – az angyalt mulattatta a helyzet. - Csak miután végeztünk, hagylak majd magadra. - Még most sem értem, mi történik, de már nem félek - hazudta Mike. Az angyal megint kacagni kezdett, Mike meglepetten érezte, amint a csodás jókedv és átható szeretet rezgései betöltötték a teret. Miután rájött, hogy nincs semmi titok, folytatta a kérdezősködést. Tudnia kellett, mi az, amit érez. Az angyal újra nevetni kezdett. - Mi történik, amikor nevetsz? Nevetésed valahol mélyen, legbelül megérint, és olyasmit érzek, amit eddig még soha - az angyal látható örömmel hallgatta a kérdést. - Amit hallasz, és érzel, az az isteni forrás jellemző sajátossága - válaszolta az angyal. - A humor egyike azon ritka minőségeknek, amelyek érintetlenül át tudnak jutni a mi oldalunkról a tietekre. Elgondolkodtál már valaha is azon, vajon miért az ember az egyedüli lény a Földön, mely a nevetés képességével rendelkezik? Azt hinnéd, az állatok is tudnak nevetni, de Ők csak egy ingerre reagálnak. A spirituális tudatosság igaz szikrájával, mely teljes mértékben támogatja a humort, csak ti rendelkeztek, ti vagytok az egyetlenek, akik egy elvont gondolatból vagy ideából humort tudtok fakasztani, így tehát a kulcs a tudatosságotokban van. Hidd el nekem, a humor szent dolog! Ezért 41 rendelkezik gyógyító erővel, Tiszta Szívű Michael Thomas. Ez volt a leghosszabb magyarázat, amivel az angyal ezidáig szolgált. Mike úgy érezte, az igazság további drágaköveit tudja most előcsalogatni. Mohón próbálkozott. - Hogy hívnak? - Nincs nevem - megint csend lett. Hosszú szünet. Hoppá, gondolta Mike. Visszatértünk a rövid válaszokhoz. - Miként ismernek téged? - próbálkozott tovább. - ÉN VAGYOK, kit mindenki ismer, Michael Thomas, és AZT, KI VAGYOK, mindenki ismeri - így hát létezem. - Nem értem- felelte Mike. - Tudom -az angyal megint jól szórakozott, de nem Mike kárán. Ily módon nyugtázta Mike naivitását ebben a helyzetben, amikor még nem tudhatott többet - hasonlóképp ahhoz, ahogy a szülő is próbálja gyermeke kíváncsiságát kielégíteni, mikor az az életről próbál tőle korai válaszokat kicsikarni. Mindenben, amit az angyal tett, vagy mondott, szeretet volt. Mike rájött, abba kell hagynia a kérdezősködést, és a lényegre tért. - Mi az az ösvény, amiről beszéltél, drága angyal? - egy pillanatra kényelmetlenül érezte magát amiatt, hogy „drágának" nevezte, de valahogy ez nagyon is illett az előtte álló lényre. Az angyal egyszerre tűnt apjának, fivérének nővérének, sőt úgy érezte, egyben szerelmének is. Olyan 42 érzés volt ez, amit nem felejt el egyhamar. Vágyott ebben az angyali energiában maradni, és a búcsúzásnak már a gondolatától is rettegett. - Amikor saját valóságodba visszatérsz, csomagolj össze egy több napos útra. Amint elkészültél, megmutatjuk neked az ösvény bejáratát. El kell látogatnod a Lélek hét házába, mind a hétben egy-egy hozzám hasonló lénnyel találkozol, minddel más-más célból. Az út meglepetéseket, sőt veszélyeket tartogathat, de megállhatsz bármikor, amikor akarod, senki nem fog emiatt elítélni téged. Az út során megváltozol, és számtalan dolgot megtanulsz majd. Feladatod az úton az isteni tulajdonságok tanulmányozása lesz. Amikor már mind a hét házat bejártad, egy ajtót mutatunk neked, amin keresztül hazatérhetsz. Tiszta Szívű Michael Thomas - az angyal rövid szünetet tartott és elmosolyodott -, nagy dicsőség lesz majd, mikor azt az ajtót kitárod. Mike nem tudta, mit felelhetne. Egyfajta megkönnyebbülést érzett, ugyanakkor félelmet is az ismeretlenbe valóutazástól. Mi vár majd rá? Elinduljon? Lehet, hogy ez az egész csak egy ostoba álom! És egyáltalán, mi a valóság?
  • 12. - Minden, ami előtted áll, valóságos, Tiszta Szívű Thomas - felelt az angyal megint olvasva Mike érzelmeiben. - Ahová visszaérkezel majd, az egy ideiglenes 43 realitás, ami egyedül arra teremtetett, hogy az emberi leckék helyszínéül szolgáljon. Mike most csakis félelmet érzett, és az angyal tudta ezt. Mike megint úgy hitte, hogy ez az új fajta kommunikáció bizonyos módon veszélyes a számára, ugyanakkor nagy megtiszteltetést is jelent! Hiszen mikor álmodunk akkor is saját elménkkel vagyunk kapcsolatban, és így semmi nem maradhat titokban önmagunk előtt. Talán épp emiatt tűnt helyénvalónak ez a furcsa beszélgetés is az angyallal, aki mindig tudta, mire gondol. Mike ráadásul pontosan azt érzékelte, amiről az angyal beszélt. Kezdte otthonosan érezni magát ebben az „álom realitásban", és nem vágyott olyan helyre visszakerülni, ahol ez nincs meg - Most mi lesz? - kérdezte habozva. - Beleegyezésedet adtad az utazáshoz, így hát visszanyered majd tudatodat. Ugyanakkor van pár dolog, amire az út során emlékezned kell: nem minden olyan, mint amilyennek látszik, Michael. Ahogyan haladsz előre utadon, egyre közelebb kerülsz ahhoz a realitáshoz, amelyet most velem megélsz. Ezért, amint a hazafelé vezető ajtóhoz közeledsz, valószínűleg ki kell alakítanod egy újfajta megélési módot hogy az eddiginél egy kicsit jobban érezhesd az... - az angyal rövid szünetet tartott - ...IDŐSZERŰSÉGET - Mike nem értette, miről beszél, de teljes figyelemmel hallgatta 44 az angyalt. Az így folytatta: - Van még egy kérdés, amit fel kell tennem neked, Tiszta Szívű Michael Thomas. - Hallgatom - hangzott Mike kevés önbizalommal, de őszinte szándékkal teli válasza. - Mi lenne az? - az angyal közeledett az ágy végéhez. - Szereted Istent, Tiszta Szívű Michael Thomas? - Mike meglepetten hallotta a kérdést. Hogyne szeretné, gondolta. Mire való ez a kérdés? Mike gyorsan folytatta: -Mivel látod szívemet, és ismered érzéseimet, tudnod kell, hogy szeretem - csend volt, és Mike érezte, hogy válaszát az angyal megelégedéssel nyugtázza. - Úgy igaz! - ezek voltak az utolsó szavak, amit Mike e pompás lény zárt ajkai mögül hallott, aki őt láthatóan igen szerette. Az angyal Mike felé nyúlt, kezét valami furcsa módon úgy mozdította, hogy torkát keresztezze. Hogyan tudta ilyen messzire kinyújtani? Ebben a pillanatban Mike úgy érezte, hogy nyakát szentjánosbogarak tömege lepi el, és megváltoztatja személyiségét. Nem érzett fájdalmat, de hányni kezdett. 45 HARMADIK FEJEZET Felkészülés (Az UTAZÁS MEGKEZDŐDIK) FORDÍTSD BALRA A FEJÉT, az edény fölé! - kiáltotta a főnővér az osztályos nővérnek. — Rögtön hányni fog. Mint pénteki napokon sokszor, a sürgősségi ellátóban aznap éjjel is nagy volt a zsúfoltság. Ráadásul telehold is volt, és ez tovább nehezítette a helyzetet. Bár fikarcnyit se hisznek az asztrológiában, vagy bármi metafizikus dologban, mégis, a legtöbb kórház baleseti osztályán rendszerint emelt számú személyzet dolgozik a hónapnak ezen a napján. Ilyenkor csomó olyan dolog történik, ami máskor nem szokott. A nővér kifutott a helyiségből egy másik sürgős esethez. - Magához tért? - kérdezte a szomszéd, aki bekísérte Mike-ot a kórterembe. A fehér kötényes nővér Mike föle hajolt, és közelről vizsgálgatta a szemeit. - Igen. Kezd magához térni - felelte. - Ne engedje máj túl sokat beszélni, csak legyengülne tőle. Hatalmas ütést 46 kapott a fejére csak több öltéssel tudtuk összevarrni, ráadásul az állkapcsa is jó darabig fájni fog. A röntgen szerint kis híján eltört. Még szerencse, hogy helyre tudtuk rakni, amíg nem volt magánál. A nővér elhagyta a kis fülkét, amit félkör alakban egy függöny választott le a térből. Mielőtt kiment volna, elhúzta a függönyt, Mike és szomszédja most megint kettesben maradtak. A sürgősségi osztályon hallható
  • 13. számtalan hang összemosódott, de a szomszéd hallotta, mi történik a szomszédos két tülkében. A bal oldaliban egy nő feküdt szúrt sebbel a jobb oldaliban pedig egy idős férfi légzéselégtelenséggel, és karzsibbadással. Ők is körülbelül azóta vannak itt, mint Mike, úgy másfél órája. Mike kinyitotta a szemét, és érezte, hogy alsó állkapcsában lüktet a fájdalom. Rögtön tudta, hogy ébren van. Véget értek az angyalos álmok - gondolta, ahogy a fájdalom és az egész helyzet realitását lassan kezdte valóságként érzékelni. A kórtermet bevilágító neonlámpák éles, fehér fényétől Mike arca megrándult, majd behunyta a szemét. A helyiségben hideg volt, Mike rögtön érezte, milyen jól jönne egy takaró- de senki nem kérdezte, hogy kér-e. - Egy darabig nem voltál magadnál, haver! - a szomszéd kicsit zavarban volt, mert még Mike nevét se tudta. – Kötést raktak a fejedre, és helyrerakták az állkapcsodat. Jobb, ha még nem beszélsz! 47 Mike hálásan pillantott a fölé hajló férfira. Bár kába volt még, jobban megnézte a férfi arcát. Felismerte benne az övével szomszédos lakás bérlőjét. A férfi leült Mike ágya mellé, aki mély álomba merült. AMIKOR ISMÉT FELÉBREDT, Mike tudta, hogy most egy másik helyen van. Nyugalom és csend vette körül, ágyban feküdt. Amint szemét kinyitotta, és homályos tudatát élesíteni próbálta, rájött, hogy még mindig kórházban van, de ezúttal egy magán szobában. Ahhoz képest, hogy kórház, nagyon jól felszerelt, gondolta Mike. Szomorú tekintete a falon függő képekre, majd az ágya melletti díszes székre vetődött. A mennyezetet drága hangszigetelő anyag borította, mely kereszteződéseivel apró, elegáns négyzetekre osztotta a felületet, bár még nem egészen tiszta látásával Mike kissé hosszúkásnak látta őket. Itt is neonvilágítás volt, de nem teljes fényerőre kapcsolva, és a lámpatesteket félig elrejtette az álmennyezet. A fény túlnyomórészt egy, az öbölre nyíló ablak felől, és néhány, a szobában elhelyezett lámpából jött. A szemközti falon pedig, a kórházakban megszokott látvány — csupasz polc televíziókészülékkel —, helyett egy szépen megmunkált szekrény állt. A gyönyörű darab ajtai csukva voltak. A lámpákon, mint 48 jobb szállodákban, lámpaernyők, amelyek még színben illettek is a tapétához! Hol lehet? Alaposabban körbenézve a szoba több pontján is fali kiállásokat fedezett fel a kórházakban használatos különböző műszerek részére. Mike azt is észrevette, hogy egy csomó diagnosztikai eszköz volt a háta mögött - az egyik egy sebkötöző ragasztószalaggal a karjához kötve. Bizonyos időközönként halkan csipogni kezdett. Mivel senkit nem látott maga körül, Mike elemezni kezdte, mi is történhetett. Talán megoperálták a nyakát? Vajon beszélhet már? Lassan a nyakáig emelte a kezét, arra számítva, hogy masszívan bekötözték vagy gipszbe tették. Ehelyett mindenütt sima bőrt ért a kezel! Ujjaival végigtapogatta nyakát, és mindent rendben talált. Szép lassan köszörülni kezdte a torkát, és meglepve érezte, hogy rögtön megtalálta hangját. Csak akkor vált számára világossá, hol is a baj, amikor a száját kinyitotta. Szájpadlása és füle mögött szúró, éles fájdalom hasított belé. Ez az a fájdalom, ami szinte már hallható - nyugtázta magában Mike, jól megjegyezve, hogy meg ne próbálja még egyszer ilyen meggondolatlanul kinyitni a száját. - Óh látom, már fel is ébredtünk. Adhatunk bármit, amit kér fájdalom ellen, Mr. Thomas - mondta egy kicsit nyafogó, de kedves női hang a szoba ajtaja felől. - De gyors abban gyógyulna, ha tűrésszintjét a gyógyszerek nélkül 49 találná meg. Nem tört el semmije, tudja? Csak egy kicsit mozgatnia kell majd az állkapcsát, hogy rendesen helyére ugorjon — a nővér, akinek ruháját mintha divattervező tervezte volna, közeledett az ágya felé. Nem csak ruhája volt tökéletesen vasalt és kifogástalan, tapasztaltsága is nyilvánvaló volt. Zsebe fölött több jelvény kitüntetésekről, képzésekről. Mike óvatosan, összeszorított fogakkal, állkapcsát alig mozdítva beszélni kezdett. — Hol vagyok? — kérdezte. - Beverly Hillsben, egy magán klinikán van, Mr. Thomas -a nővér odalépett hozzá. - Itt töltötte az éjszakát, miután a sürgősségi ellátóból átszállították. A tervek szerint rövidesen távozhat, tudja? - Mike szemei hatalmasra kerekedtek, arcán aggodalmas ráncok jelentek meg. Két-, meg háromezer dolláros számlákról is hallott már, amit ehhez hasonló helyeken fizetni kellett. Szíve vadul kalimpálni kezdete, vajon hogyan fogja a pénzt előkeríteni. - Minden rendben, Mr. Thomas - nyugtatta meg a nővér, sejtve, hogy mi járhat a fejében. — Mindent elren- deztek. Az apja elintézett mindent, tudja? Oh, igen, mindent kifizetett. Mike egy percig hallgatott, azon törte a fejét, vajon hogyan rendezhetett volna el bármit is évek óta halott apja. Talán a nővér csak feltételezte, hogy az apja volt, miközben
  • 14. 50 valójában a szomszédja lehetett? Mike ismét összeszedte magát, hogy alig mozgó szája mögül kipréselje a szavakat. -Látta őt? - kérdezte morogva. - Még hogy láttam-e? Hogyne láttam volna! Ő aztán igazi úriember, az ön apja! Magas és szőke, akár maga, és a hangja, akár egy szentté. Minden nővér odavolt tőle, tudja?- Ahogy a nővért hallgatta, Mike rájött, ő is Minnesotából való lehetett. Ott beszéltek így, szinte visszafelé, gyakran a mondat végére hagyva az állítmányt - ezt a furcsa beszédstílust ő is azok után hagyta csak el, hogy Kaliforniába költözött. Pont úgy beszéltek, mint a Csillagok háborújából Yoda mester. A nővér közben folytatta: - Mindent kifizetett, bizony ki, készpénzben ám! Nem kell aggódnia, Mr. Thomas, és óh, igen, hagyott egy üzenetet magának, tudja? - Mike érezte, amint szíve nagyot dobbant, annak ellenére is, hogy úgy hitte, akit apjának gondoltak, valójában a szomszédja; a nővér leírása ugyanis egyikükre se illett. A nővér kiment a szobából az üzenetért. Még öt percbe s telt, és már vissza is jött egy darab papírral, rajta írógéppel leírt szöveg. - Lediktálta, tudja? - mondta a nővér, amint az összehajtott lapot a kórház, borítékból kivette. -Azt mondta, nem túl olvasható a kézírása, ezért nekem diktálta. Egy valamit 51 azért nehezen értek, ha engem kérdez. Úgy hívta magát kiskorában, hogy Téesz? - a nővér ezzel Mike felé nyújtotta a levelet, és ő olvasni kezdte. Drága Téesz Michael! Nem minden olyan, amilyennek látszik. Utazásod most kezdődik. Hamar gyógyulj meg és csomagolj az útra! Én előkészítettem az utat hazafelé. Fogadd el ezt az ajándékot, és menj tovább! Az utat majd megmutatják neked. Mike érezte, amint gerincén hűvös áramlat fut fel és alá. Hálás tekintettel nézett a nővérre, és a levelet mel- léhez szorította. Majd lehunyta szemét, jelezve, hogy szeretne egyedül maradni. A nővér megértette a célzást, és magára hagyta. Mike agyában csak úgy cikáztak a lehetőségek. „Nem minden olyan, amilyennek látszik" - állt a levélben. Ennél finomabb már nem is lehetne a megfogalmazás! Tudta, hogy tegnap egy betörő kis híján kitekerte a nyakát lakása padlóján. Annak a szörnyű eseménynek minden csont-recsegtető pillanatát érezte még most is! Mégis, mindössze egy csúnyán kifordult és helyre tett állkapocs, valamint az arcán és a fején található néhány vágás és zúzódás volt minden, amivel meg kellett birkóznia. Ezek egy darabig ugyan 52 fájnak majd, de mégse tették életképtelenné. Ez lenne az ajándék? Az hogy az angyallal való találkozás ténylegesen megtörtént Mike valóságképébe egészen addig nem fért be, amíg az üzenetet el nem olvasta. Ha ezt nem az angyal írta, akkor ki? Egyszerűen senki mást nem ismert, akinek ennyi pénze lett volna, vagy akit eléggé ismert volna ahhoz, hogy bármit is kaphasson tőle, egy tetemes kórházi számláról nem is beszélve. Ki más tudhatott volna az utazásról, amire szavát adta? Teste csak úgy vibrált a sok kérdéstől, és még mindig teljes bizonytalanságban volt a levelet, és annak célját illetően, amikor a végső megerősítést megkapta, és ekkor elmosolyodott. A nővér meg is kérdezte, hogy Téesznek becézték-e? A levélen Téesznek írták, mint egy nevet — mert az „angyal", aki a számlát rendezte, nyilván lebetűzte a nővérnek. De nem becenév volt, a betűk kezdőbetűk voltak! T-Sz,- mint Tiszta Szívű! így a megszólítás „Drága Tiszta Szívű Michael Thomas” volt. Nevetni kezdett. Bár a nevetés fájt neki, Ő nevetett tovább, egész teste rázkódott az örömtől, míg lecsendesedett, és hagyta, hogy szemében megjelenjenek a könnyek. Elindul, hogy megkeresse igazi otthonát! 53 AZ ELKÖVETKEZENDŐ NÉHÁNY NAP különleges volt. Mike néhány fájdalomcsillapítóval zsebében, elhagyta a kórházat, de később kiderült, a gyógyszerekre nincs is szüksége. Állkapcsa hihetetlen gyorsasággal gyógyult, óvatosan már tornáztatni is tudta. Beszéde is gyorsan javult. Az evés ami kezdetben komoly problémát jelentett számára, egy, két napon belül szintén jól ment. Evés közben fájdalmat már nem, csak merevséget érzett, ami - tekintettel a történtekre - igazán elviselhető volt. Nem akarta gyógyszerekkel megzavarni azt az „emelt" állapotot, amit közelgő spirituális
  • 15. kalandja miatt érzett. Az idő múlásával a vágás és zúzódás nyomok eltűntek, Mike meglepődve látta, mi- lyen gyorsan történik mindez. Mike telefonon keresztül mondott fel munkahelyén. Gondolatban többször lejátszotta az egészet, jólesően ízlelgetve, hogyan vet egyszer s mindenkorra véget mindennek, ami ehhez a rémes álláshoz kötötte. Majd felhívta barátját, Johnt, és amilyen hihetően csak tudta, ecsetelni kezdte neki, hogy hosszabb vakációra indul, amiről nem biztos, hogy visszatér. Barátja jó utat kívánt neki, bár érezhetően zavarta, hogy Mike semmi közelebbit nem árul el az útról. - Haver - kezdte John meggyőzően -, nekem elmondhatod! Tőlem nem kell tartanod. Miről van szó? -Mike jól tudta, John nem értené meg, ha elmondaná neki, hogy egy 54 angyal jelent meg előtte és adott neki útmutatást - így hát hallgatott. - Egy magánjellegű útra megyek - mondta Johnnak -, olyanra, ami nagyon fontos nekem - és ennyiben hagyta a dolgot. A lakásbérletet felmondta, és összecsomagolt az útra. Gondosan szétválogatta személyes dolgait, ruháit és az elektromos eszközöket. Nem volt sok holmija. Közülük azokat, amiket leginkább becsben tartott - a fényképeket és néhány könyvet - két külön táskába rakta. Tudta, hogy nem vihet magával sok ruhaneműt, így egy nagyon rövid utazásra való alapvető dolgokat rakta csak be, ami a fényképek és könyvek mellé be is fért a két táskába. Áthívta a szomszédot, aki életét megmentette, és neki adott néhány ruhát, a tévét, a biciklit, amin munkába szokott járni, és néhány apróbb tárgyat, amiket az elmúlt évben vásárolt. - Ha nincs szükséged rájuk- mondta neki Mike -, akkor add valamilyen jótékonysági célra. A szomszédot láthatóan letaglózta a gesztus, és széles mosoly kíséretében rázta meg búcsúzóul Mike kezét, akinek az volt a benyomása, hogy a legtöbb dolognak nagyon is hasznát veszi majd. Miután „Cic" életét is ő mentette meg, úgy gondolta, legjobb, ha az is hozzákerül. Jó volt most látni, hogy a szomszéd akváriumában úszkál 55 - Viszlát, Cic! - mondta vidáman a halnak Mike.- Tarts ki! - „Cic" figyelemre se méltatta. Túlságosan is el volt foglalva újdonsült haltársaival. Már az ötödik nap telt el azóta, hogy Mike kijött a kórházból, amikor érezte, lassan előkészületei végére ér. Nem tudta pontosan, mi a következő lépés, és azt se, valójában hová is tart. Este volt, minden csendes. Biztos volt benne, az angyal tudni fogja, mikor készül el, és hogy a holnapi nappal egy új dolog indul életében. Erezte, hogy az út realitása immár visszavonhatatlan. Hitte, hogy megmutatják majd neki, mit tegyen. Minden, ami az elmúlt héten történt vele, hitét igazolta. Mike úgy döntött, újra átnézi szeretett tárgyait, amelyeket spirituális utazására magával visz. Kinyitotta a táskákat, és gondosan megvizsgált mindent, amiről úgy gondolta, feltétlenül magával kell vinnie. A tárgyak első csoportját a fényképek alkották. A fotóalbum az idők során alaposan elrongyolódott, benne sok képet még az ötvenes években használt régimódi, az albumba ragasztható, kis képfogó sarkok tartottak. Óvatosan nyitotta ki az albumot, nehogy egyetlen gyengén tapadó sarok is kiessen, és megint az ismerős melankolikus érzés vett rajta erőt, amikor az album legelső képét, szülei esküvői fotóját nézegette. Ezt a képet több más képpel együtt 56 a baleset után találta meg, de akkoriban nem volt benne elég erő, hogy alaposabban megnézze őket. Itt voltak ők - nagyon szerelmesen, a fényképezőgépbe mosolyogva-, amint közös életüket elkezdték. Ruhájukat Mike mulatságosnak találta, ez volt az egyetlen eset. amikor apján nyakkendőt látott. A haláleset után Mike a padláson megtalálta édesanyja esküvői ruháját, és az egyik szomszédot kellett megkérnie, hogy rakja el, neki annyira fájdalmas volt ez az egész. Akkor, mikor ez a fotó készült, az ő születése még csak halvány reménység volt szemükben, és jövőjüket csupa jó dolog ígéreteként várták. Mike sokáig bámulta a fotót, majd lágyan beszélni kezdett hozzá: - Apa és anya, egyetlen gyermeketek szól hozzátok. Remélem, azzal, amit most tenni készülök, nem fogok nektek csalódást okozni. Mind a kettőtöket nagyon szeretem, és remélem, viszontlátjuk majd egymást. Sok idő telt el, míg Mike gyermekkora képeit tartalmazó album lapjait forgatta. Közben gyakran el- elmosolyodott. Ott volt a régi farm, képek azokról, akiket barátságába fogadott. Imádta azt a hatéves korában készült képet, ahol a traktoron ül. Mekkora érték volt neki ez az album! Úgy érezte, Isten örülni
  • 16. fog neki, hogy különleges utazásra magával viszi a fényképeket, megtisztelve ezzel szüleit gyerekkorát. Az, hogy mi lesz majd az album sorsa, 57 még nem tudta, de úgy érezte, nem indulhat el nélkül Nem hagyhatja itt. És ott voltak még a könyvei. Hogy imádta ezeket is! A Biblia már egészen kopott volt a sok olvasástól, és hányszor adott neki vigaszt. Még ha nem is értette mindig teljesen, a belőle áradó lelki energiát érzékelte. Azután ott voltak kissrác korának oly sokat jelentő könyvei, Charlotte Web sorozata, a „Hardy fiúk". Csak pár darab papírborítású könyvecskéből állt a sorozat, amiket újra meg újra elolvasott, mindig felidézve azt az időt, amikor először találkozott az izgalmas történetekkel és a jól ismert szereplőkkel. Végül, Moby Dick nagy kalandja, és Sherlock Holmes történetei abból az időből, amikor már nagyobb volt, valamint kevésbé ismert költők számára kedves versei. A könyvek és a fotók szépen belefértek két könnyen hordozható táskába, így még egy kisméretű hátizsákot is vinni tudott, amiben néhány szendvics elfért. Úgy érezte, készen áll, és - immár utoljára - lefeküdt volt lakása csupasz padlójára. Mindössze egy párnája volt, de az elegendő is volt neki. Készen állt az új napra, de alig tudott aludni az izgatottságtól, amit az előtte álló spirituális kaland keltett benne, folyton az eddig történtek, meg a rá váró élmények jártak a fejében. Holnap kezdetét veszi utazása hazafelé. 58 NEGYEDIK FEJEZET Az első ház A KÖVETKEZŐ NAP KICSIT SZOMORKÁSÁN pirkadt, de Mike remek hangulatban volt. A félretett kis összegen egy kiadós reggelit rendelt magának, amit a helyi bár zárt belső udvarán fogyasztott el. Furcsa érzés volt neki ebben a napszakban kint lenni a szabadban. Ilyenkor általában már dolgozni szokott, aztán egész nap gürcölt, ebédre mindig valami hideget kapott be az asztalánál ülve, a napot is úgy látta lenyugodni, hogy még mindig bent volt az épületben. Táskákkal kezében, hátizsákkal a hátán, Mike megállt a bár mellett, és azon törte a fejét, vajon merre induljon. Azt tudta, hogy nyugatnak nem mehet, mert úgy hamar elérné az óceánt. Kelet lesz tehát a jó irány, amíg más útvonalat nem mutatnak neki. Mike egész jól vette, hogy egy olyan útnak indul, amely pusztán a hitre épül, de mégis arra vágyott, bár csak pontosabb képe lehetne úticéljáról. 59 Ha legalább kis elképzelésem lenne az irányról - egy térkép valami jelzés, hogy hol vagyok most - gondolta Mike, miközben lassan kelet felé haladt, Los Angeles újabb és újabb külvárosain át a hegy lábai felé. Hetekbe telik, míg innen kiérek -gondolta. Mike nem tudta, hová is megy, de tartotta a keleti irányt. Ebédidőben leült egy járdaszélre, megette a reggeliből magával hozott maradékot, és megint csak azon tűnődött, vajon jó irányba tart-e. - Ha itt vagy valahol, tudd, most szükségem lenne rád! - kiáltotta hangosan az ég felé. - Hol van az ösvény bejárata? - Az majd egy igazán időszerű térkép lesz - hallotta Mike az ismerős hangot a fülében. Felkelt, körbenézett, de senkit nem látott. Rájött, hogy annak az angyalnak a hangját hallotta, akivel találkozott. - Ezt most tényleg hallottam, vagy csak képzeltem? - morogta az orra alá egyfajta megkönnyebbüléssel. Legalább volt valamilyen kommunikáció közöttük! - Mi tartott ilyen soká? - kérdezte Mike viccesen. - Csak egy perce, hogy segítséget kértél - felelte a hang. - De már órák óta bolyongok! - Te döntöttél így - szögezte le a hang. - Mi tartott NEKED ilyen soká, hogy kérésedet megfogalmazd? - a hang érezhetően örömét lelte benne, hogy Mike kérdésére visszavághatott. - Úgy érted, csak akkor kapok segítséget, ha kérek? 60 - Igen. Micsoda felfogókészség! - felelte az angyal. - Szabad lélek vagy, áldott és hatalmas, aki képes arra, hogy saját útját megteremtse, ha úgy dönt. Te is ezt tetted egész életedben. Mi mindig itt vagyunk, de csak akkor cselekszünk, ha kéred. Mi ebben a furcsa? - Mike- ot egy pillanatig zavarta az angyal szavainak nyilvánvaló logikája. - Jó de most merre menjek? Már elmúlt dél, és úgy érzem egész délelőtt mást se tettem, csak találgattam, merre menjek.
  • 17. - Ügyesen csináltad - felelte a hang, miközben valószínűleg kacsintott egyet- az ösvény bejárata pont előtted van. - Úgy érted, hogy végig a jó irányba tartottam? - Miért lep meg ennyire, hogy végig a jó irányba tartottál? Része vagy az egésznek, Tiszta Szívű Michael Thomas. Kis gyakorlás után intuíciód nagyon jól szolgál majd téged. Ma csak azért vagyok itt, hogy apróbb dolgokban segítsek - a hang egy pillanatra habozni kezdett.- Nézz előre, már a bejáratnál vagy! Mike egy magas sövény előtt állt, ami két házsor között egy völgybe vezetett. - Semmit nem látok. - Nézd meg még egyszer, Michael Thomas! Mike bámulta a bokrot, és lassan felismerte, hogy egy kapu körvonalait látja. El volt rejtve, szinte teljesen beleolvadt a környezetébe, teljesen olyan volt, mintha a bokor szerkezetéhez tartozott volna. Úgy látszik, hogy NEM láthatta volna meg a kaput akkor se, ha akarta volna. Milyen 61 nyilvánvaló! Egy pillanatra elfordult, majd újra rápillantott, már más szemmel. Ott volt, még tisztábban, mint egy perccel ezelőtt. - Mi történt? - kérdezte Mike, mert érezte, hogy látásmódja változott. - Amikor a nem látható dolgok nyilvánvalóvá válnak - mondta a lágy hang —, nem léphetsz vissza a tudatlanságba. Mostantól minden kaput tisztán látsz majd, mivel erre való szándékodat ennél a kapunál kifejezted. Mike nem teljesen érezte a jelentőségét annak, amit most hallott, mert annyira szerette volna már utazását elkezdeni. A sövény már nemcsak hasonlított egy kapura, hanem ténylegesen kapuvá is vált! Mike szeme láttára változott, és nőtt azzá, amit elnevezése jelentett. - Ez kész csoda! - suttogta Mike, még mindig azt bámulva, hogyan lesz a bokorból igazi kapu. Még hátrált is egy kicsit, hogy teret hagyjon a jelenségnek. - Nem igazán - felelte a hang. - Spirituális szándékaid TÉGED alakítottak át kissé, s azok a dolgok, amik új vibrációdnak megfelelnek, egyszerűen megjelentek hirtelen előtted. Nincs csoda, ez, a dolgok rendje. - Úgy érted, a tudatosságom megváltoztatja a valóságomat? - kérdezte Mike. - Pontosan - felelte a hang. - A valóság maga az isteni lényeg, és állandó. Emberi tudatosságod csak felfedezheti egyes, számára új 62 részeit. Ahogy változol, úgy érzékelsz egyre többet belőle, és számtalan új felismerésedet úgy élheted meg, úgy használhatod, ahogy kívánod, de visszafelé nem mehetsz, Mike már kezdte érteni, de volt még egy kérdése, mielőtt a számára immár teljes valójában megmutatkozó kapun keresztül elindult volna a lefelé vezető ösvényen. Mindig is szerette a dolgok igazságtartalmát próba alá vetni - még az angyali hangét is, amit fejében hallott. Mike előbb megfogalmazta magában, majd kimondta kérdését: - Azt mondtad, szabad döntéssel rendelkező lény vagyok. Miért nem mehetek visszafelé, ha úgy döntök? Mi van akkor, ha nem akarok tudomást venni az új realitásról, és vissza akarok térni a korábbihoz? Nem ez a szabad választás? - A spiritualitás törvénye egyik axiómája azt mondja ki, hogy soha nem leszel képes egy kevésbé tudatos állapothoz visszatérni - felelte a hang. - Ugyanakkor, ha ténylegesen megpróbálod, azzal megtagadod a megvilágosodás általad elért szintjét, és egyensúlyodat veszted. Valóban, megpróbálkozhatsz a visszalépéssel. Ez a te szabad döntésed. Azonban, tényleg nagyon rosszul járnak azok, akik megpróbálják figyelmen kívül hagyni azt, aminek igazságát felismerték, mert a kétpólusú vibrációval nem sokáig élhetnek. Mike nem tudta az összes spirituális információt megérteni, amit a hang megosztott vele, kérdésére azonban megkapta a választ. Tudta, hogy akár most megfordulhatna, 63 és visszamehetne a városba. Ez rajta áll. Ám bármikor később, ha majd itt áll, újra láthatja a kaput, emlékezve arra, hogy egyszer már itt járt, és mégsem vett róla tudó, mást. Ettől lelki egyensúlya megbomlik, és előbb-utóbb megbetegszik. Valahogy az tűnt ésszerűnek, és azt diktálta vágya is, hogy haladjon tovább - így hát Michael fogta a két táskát, a hátizsákot, és a kapun áthaladva rálépett az ösvényre. Egyszerű földút volt, mint bármelyik itt, a kanyonban. Mike nagyon izgatott volt, rögtön nekivágott az útnak, hamar maga mögött hagyva a kaput. Épp csak áthaladt rajta, amikor egy sötét, árnyékszerű, zöldes színű alak szintén átcsusszant rajta. Amerre csak elhaladt, hervadásnak indultak a bokrok, és ha Michael azonnal útnak nem ered, a kellemetlen bűz,
  • 18. amit AZ árasztott, rögtön elárulta volna neki, hogy AZ is itt van vele. Az hamar elfoglalta helyét a túláradóan jókedvű Michael mögött, és látóterén kívül, szorosan követni kezdte őt. Mint valami gyors és agyafúrt fantom, AZ irigyen követni kezdte Michael izgatottságát és túláradó jókedvét, mert benne csupa gyűlölet és sötét szándék volt. Kevéssel azután, hogy az ösvényre léptek, a táj, sőt, az egész vidék megváltozott. Michael sehol se látta már Los Angeles belvárosának hosszan elterülő alakját, vagy a külvárosi házak tízezreit. Nyoma se volt már erre a civilizációnak - sehol egy telefonoszlop, egy repülőgép vagy egy 64 kövesút. Mint ahogy kisgyerek nyitja ki a karácsonyi ajándékát, olyan mohón, gondolkodás nélkül vágott ő is neki ők is az előtte nyíló földútnak, és most rájött, hogy minden lépéssel mélyebbre hatol egy másik világba. Utazása olyan realitásba viszi, ami nagyon is messze áll annak világnak a realitásától, ahonnan jött. Tudni szerette volna vajon ott van-e már, félúton a föld és a mennyország között, ahol megkezdheti spirituális tanulmányait, hogy a hazafelé vezető útra felkészíthessék. A keskeny ösvény egyre szélesebbé vált, szinte már akkora volt, mint egy erdei út. Legalább egy méternyi, sehol egy lábnyom rajta, és könnyen követhető. Mike hirtelen megfordult. Mi volt ez a zaj? Egy sötétzöld és fürge valami tűnt föl előtte, amint balra, egy nagy szikla mögé ugrott. Biztos egy állat a bokrok közül - gondolta. Az út, amit maga mögött hagyott, most mintha a tükörképe lett volna annak, amerre tartott - hosszan tekergett és kanyargott a gazdag vidéken, ahol zöld erdők, mezők és sziklás részek váltogatták egymást, és a távolban, a hegyek között, újra meg újra eltűnt. Mike megállt pihenni. Nem volt órája, de a nap állásából úgy ítélte meg, körülbelül délután két óra lehetett - ideje ebédelni. Leült az út mellé és elfogyasztotta a bőséges reggeliből a nap hátralévő két étkezésére félretett utolsó falatokat. Körbenézett, érezte a csendet. 65 Nincsenek madarak - állapította meg. Közelebbről megszemlélte lábán a földet. Rovarok sincsenek. Ez aztán érdekes hely! Hirtelen érezte, hogy egy kis légáramlat a hajába fúj. Legalább szellő van! Felnézett, és a kristálytiszta égboltot látta. Gyönyörű nap lesz. Rájött, hogy már nincs több ennivaló a hátizsákjában, de azt is tudta, hogy nincs egyedül, és Isten valamiképp gondoskodni fog élelmezéséről. Eszébe jutottak a Mózesről szóló történetek, hogy hogyan vándorolt népével, a zsidó törzsekkel negyven éven át a sivatagban, hogyan táplálta őket az ég eledellel. Mosolygott a történeten, azon töprengett, vajon mindez igaz lehetett-e. Azokban a családokban, akik Mózest követték, bizonyára voltak önfejű tinédzserek is, mint amilyenek a maiak, gondolta. Szinte látta őket maga előtt, amint szüleikhez fordulnak, és morogni kezdenek: „Hé! Ennél a sziklánál már nyolcadszor járunk gyerekkorom óta! Miért bíztok meg ebben a Mó- zes nevű alakban? Folyamatosan csak körbe járunk. A sivatag nincs is ekkora!" Mike jót mulatott ezen, majd az jutott eszébe, vajon ő is rövidesen viszontlátja-e majd ugyanazt a sziklát, jelezve, hogy ő is körbejár. Hiszen valójában neki se volt róla fogalma, merre is járhat, pont úgy, ahogy a zsidóknak a sivatagban - és szintén étel nélkül vándorolt! Ettől az újabb hasonlatosságtól még inkább nevethetnékje támadt. 66 Talán tisztelték azért, hogy nevetni tud, vagy csak itt volt már az ideje, de valahol a szélesedő földút következő kanyarja körül Mike meglátott egy házat. Ez volt hosszú ideje az első ház - és világoskék színe volt! Te jó ég! - gondolta Mike - Ha Frank Lloyd Wright ezt látná, elámulna!*- kuncogott Mike magában. Remélem, nem számít tiszteletlenségnek, gondolta, de még soha életemben nem láttam világoskék színű házat. Az út egészen a ház ajtajáig vezetett, így tudta, ez lesz útjának első állomása. Már csak azért is, mert más építményt nem látott. Amint Mike a kis házhoz közeledett, látta, hogy inkább kobaltkék színű volt, és valami lágy ragyogás volt benne. Ahogy befordult, hogy elinduljon a házhoz fölvezető ösvényen, egy kis jelet látott, mely szerint a ház neve a „TÉRKÉPEK HÁZA" volt. Mike örömmel állapította meg, itt megkaphatja majd, amit kért! Most tényleg közeledik valami felé. Talán az út további részén már nem kell teljes bizonytalanságban lennie. Egy időszerű térkép, ahogy az angyal nevezte, igazán jó szolgálatot tesz majd neki ezen a furcsa földön. A ház ajtaja hirtelen kinyílt, és íme, kilépett rajta egy csodás, hatalmas jelenség, melynek színe pont olyan kék
  • 19. _____________________________ * Amerikai építész, fantaszta, különös épületek megálmodója. Ő tervezte a Modern Művészetek Múzeumát New Yorkban. Építészeti hitvallása: „ A forma a funkciót követi.” 67 volt, mint a házé! Jelenléte ragyogással és virágillattal töltötte be a teret. Michael megint érezte az angyal illatát. A hatalmas kék jelenség ott állt vele szemben. - Légy üdvözölve, Tiszta Szívű Michael Thomas! Már vártunk téged. A látomásban látott angyalétól eltérően, ennek az angyalnak tisztán látszott az arca. Ez az arc folyamatosan derűt és vidámságot tükrözött, függetlenül attól, miről beszélt gazdája. Mike méltányolta a nemes társaságot, és tisztelettel köszöntötte ő is az angyalt. - Üdvözlet neked is, óh, hatalmas kék! - Mike azon nyomban nyelt egy nagyot. Mi van, ha az angyal nem akarja, hogy kéknek hívják? Mi van, ha a kék szín csak az ő emberi észleléséből ered, és az angyal valójában nem is kék? Az is lehet, hogy nem szereti a kék színt! Mike nagyot sóhajtott, amint a „mi van ha" kérdések özöne végigfutott az agyán. - Én minden lény számára kék vagyok, Tiszta Szívű Michael Thomas - mondta az angyal tűnődve -, és örömmel fogadom üdvözlésedet. Kérlek, lépj be a Térképek Házába, és töltsd itt az éjszakát! Ezúttal Mike örült, hogy az angyal olvasott gondolataiban - vagy hogy is mondta az első angyal? Érzi őket? Mindenesetre nagyon boldog volt, hogy nem sértette meg az első ház tulajdonosát. 68 Mike és a kék angyal beléptek a kék házba. Amint a ház becsukódott mögöttük, két hatalmas, tűzvörös szempár tekintett ki a ház bejáratától kissé balra lévő hatalmas bokor mögül. Hihetetlenül élénk szempár volt. Fáradhatatlan, néma és türelmes. Addig nem mozdul innen, addig egyet se rebben, amíg Michael Thomas tovább nem indul útján. Amint belépett a házba, Mike elcsodálkozott a szemei elé táruló látványon. Az építmény belülről hatalmas volt! Bár kívülről szerény méretűnek tűnt, belülről végtelenül nagy volt. Emlékezett, mit mondott a látomásbeli angyal: „nem minden olyan, amilyennek látszik" és ez nyilván részét képezi tudatossága furcsa, új realitásának. Mike elgondolkodott azon, amit észlelt. Talán van nagyobb jelentősége is? Mike az angyalt követve bejárta a Térképek Házának hatalmas termeit. A belső tér olyan volt, mint a legrendezettebb könyvtáraké, mint például Európa különböző könyvtáraié, ahol különböző történelmi könyvek sokaságát tárolják. A polcokon sorakozó könyvek helyett azonban itt szemmel láthatóan több tízezer farekesz volt, melyek mindegyikében valami olyasmit tároltak, amit Mike papírtekercsnek vélt. A falak mintha a végtelenbe futottak volna és minden teremben, amelyen áthaladtak, a falakon több emeletnyi magasságban futottak végestelen-végig a rekeszek. Még nem volt alkalma közelről megszemlélni 69 őket, de úgy gondolta, térképeket tárolhattak bennük hiszen erre utal a ház neve. De miért volt itt ilyen sok térkép? A hatalmas szobákon át tartó út mintha soha ne akart volna véget érni, és az út során egyetlen más lénnyel se találkoztak. - Egyedül vagyunk itt? - kérdezte Mike. Az angyal megfordult és kuncogott. - Attól függ, mit értesz az „egyedül" alatt? Amit most látsz, az a bolygón élő összes emberi lény szerződése - az angyal nyugodtan folytatta tovább útját. Mike megállt és körbebámult, elcsodálkozva azon, amit az angyal az imént mondott neki. Köztük egyre nőtt a távolság, mivel az angyal Mike nélkül haladt tovább. Érezvén, hogy nem követik, megállt, megfordult, és türelmesen várt, hogy Mike utolérje. Nem szólt semmit. Mike felfedezte, hogy létrák támaszkodtak a többemeletes állványok hatalmas falához, melyek a végtelen számú, négyzet alakú farekeszeket tartalmazták, mindegyikben egy-egy tekerccsel. Szerződések, így nevezte őket az angyal. Miféle szerződések? - Semmit se értek az egészből - kiáltott fel Mike, mikor az angyalt utolérte. - Mire utad véget ér, megérted majd - nyugtatta meg angyal. – Itt nincs semmi, amitől tartanod kellene Michael. Minden egy meghatározott rend szerint történik 70 látogatásodat vártuk és igen nagyra tartjuk. Szándékaid tiszták és ezt mi mindannyian látjuk. Légy nyugodt, és élvezd, hogy szeretünk téged!
  • 20. A kék lény szavai nagy hatást tettek Mike-ra. Annál megnyugtatóbb dolgot, amit az angyaltól most hallott, az univerzum egyetlen entitása se mondhatott volna neki. Mintha már kezdené is jobban érezni magát! A látomásbeli angyal is ugyanilyen szeretettel teli vibrációt árasztott felé, de most érezte, sokkal nagyobb érzelmi hatással van rá. - Csodálatos érzés szeretve lenni, ugye, Michael? - tért vissza az angyal Michael mellé, toronymagasan állva mellette. - Mi ez az érzés? - kérdezte lágyan. - Szinte sírhatnékom támad. - Egy magasabb vibrációra állsz át, Michael. - Nem értem, mit jelent. Óh..., van Önnek neve, uram? - kérdezte Michael, s megint azon tűnődött, vajon azzal, hogy hirtelen magázni kezdte, megsértette-e az angyalt? És mi van, ha női angyal? Fogalma se volt ezekről a dolgokról, de viselkedése és megjelenése alapján az angyal akár az is lehetne. - Hívj csak Kéknek! - felelte az angyal, és rákacsintott. - Nincs nemem, de a méretem és hangom miatt férfi angyalnak gondolhatsz. Ha neked úgy jobb, vedd úgy, hogy az vagyok. Engem nem zavar - az angyal szünetet tartott, 71 hogy Mike-nak ideje legyen megemészteni. Kék folytatta - Emberi sejtrendszered különböző rezgésszinten működhet, Michael. Mondjuk, hogy az, amelyikhez hozzászoktál az egyes sebesség. Ezt már jól ismered, és mind ez idáig jól szolgált téged. A jelen utazásod során azonban el kell jutnod a hatos vagy hetes sebességig, hogy elérd célodat. Jelen pillanatban térsz át az általam kettesnek nevezett sebességre. Minden rezgésszinthez az isteni valóság természetének egyre magasabb szinten való tudatosítása társul, ahogy azt már elmondtam. Amit most érzel, az a szeretet tudatossága. A szeretet átható, Michael. Fizikailag érzékel- hető és erős. Új vibrációs szinted révén most jobban érezheted ezt, mint eddig bármikor. Ez az otthon lényege, és minden házzal, amit meglátogatsz, egyre intenzívebben érzed majd. Mike élvezettel hallgatta Kéket. Ez volt az eddig kapott legalaposabb információ. - Te tanár vagy? - kérdezte Mike. - Igen. Mindegyik ház angyala e célból van itt, kivéve az utolsót. Olyan igazságokat fedek fel előtted, melyek részei házamnak, és a többiek szintén ezt teszik majd. Amikor végzel, sokkal nagyobb rálátásod lesz arra, hogyan működnek a dolgok az univerzumban. Feladatom olyan információt megosztani veled, amit szándékaid kifejezése folytán megérdemelsz. Azért vagy itt a házamban, hogy megkapd 72 tőlem térképedet. Holnap, kora reggel oda fogom neked adni, és válaszolok néhány kérdésedre, mielőtt megint útnak indulnál. Fontos, hogy ez az első ház, mivel segíthet utad további részében. Most azonban, kérlek, élvezd tápláló ajándékainkat, és pihenj. Mike megint követte Kéket, akit egyre inkább régi barátjaként kezdett érezni. Az angyal egy csodás belső kertbe vezette, ahol gyümölcsök és zöldségek összes elképzelhető fajtáját termesztették nagy gondossággal. A fény, mint az összes helyiségben, tetőnyílásokon át áradt be. A hely ettől természetes kinti illattal telt meg. Mike hirtelen sülő kenyér illatát érezte, ami a létesítmény másik területéről jött. - Ki gondozza ezt? - kérdezte Mike - Csak téged látlak itt... és te, egyáltalán, szoktál enni? - Minden házban vannak olyan helyek, mint ez itt, Michael, és nem, én nem szoktam enni. Ez a kert teljes mértékben az emberek miatt létezik, akik ugyanazon az úton járnak, mint te, és akik a tanuló tapasztalásaikon itt haladnak át. A kertet sokan gondozzák, csak te nem látod most őket. Sosem maradsz élelem, egészség és szállás nélkül, amíg a tudás útját járod. Ily módon tisztelünk meg téged és szándékaidat. Mike kezdte egyre inkább érezni, hogy törődnek vele, miközben sorra járták a szobákat. Elöl a hatalmas angyal, mögötte Michael Thomas. Végül egy furcsa kis magán 73 lakosztályhoz érkeztek, ahol a csodás mennyezetes ágy és szép, régi damaszt ágynemű várta hívogatóan, hogy Mike fáradt testével belezuppanjon. Hatalmasra kitömött párnák integettek hívogatóan felé, mély álom kényelmével és biztonságával kecsegtetve. Mike elámult az előkészületek gondosságán. - Ez mind engem vár? - kérdezte meghatottan. - Téged, és másokat, Michael. Olyanokat, akiknek szándékai hasonlatosak a tiedhez.
  • 21. A szomszédos szobában egy akkora lakoma várta, amit még csak meg se kísérelhetett mind elfogyasztani! Több íncsiklandozó ételt látott itt kitéve, mint amit eddig valaha is látott, sokkalta többet, mint amennyit egy ember el tudna fogyasztani. - Egyél, amennyi jólesik, Michael! - mondta neki Kék. -Nem veszik kárba. De ne vigyél magaddal a maradékból. Állj ellen a kísértésnek, hogy magaddal vidd. Ez haladásod egyik mércéje, olyan dolog, amit teljességében csak később fogsz megérteni. Kék magára hagyta Mike-ot, és elhagyta a területet. Mike letette táskáit, rögtön leült, és úgy evett, ahogy életében korábban kevésszer. Vigyázott, ne tűnjön nagyon falánknak, de teljesen megtömte hasát az ízletes konyhai remekekkel. Szemét alig bírta nyitva tartani. Környezete a komfortnak olyan szintjét nyújtotta számára, amilyenben 74 csak gyerekkorában volt része, mikor szerető szülei gondoskodtak róla. Óh hogy arra az érzésre még mindig emlékszem! - gondolta. Ezért az érzésért érdemes volt embernek születni. Mike felállt az asztaltól, valahogy azt érezve, hogy a koszos tányérok kérdésével inkább holnap foglalkozna. Fáradt volt. Épp csak arra volt ereje, hogy levesse a ruháit, és a fali akasztóra akassza. Majd az ágyba zuhant, és hamar békés, mély álomba zuhant. A reggeli csendben Mike hihetetlen frissen ébredt. Megmosdott, és az étkező terület felé vette az irányt, ahol azt látta, hogy a tegnap éjjel ott hagyott edényeket elvitték, és egy csodálatosan elkészített reggeli van a helyén! Aznapi ébredését részben a beáradó friss tojás, krumpli és kenyér illata okozta. Élvezettel fogyasztotta el egyedül a reggelijét, és magányában megint elgondolkodott, vajon szándéka, hogy az otthont megtalálja, helyes-e? Helytelen dolog lenne elkívánkozni a földi tapasztalásokból? - kérdezte magától. - Mi lesz azokkal, akiket maga mögött hagyott? Ők nem lesznek képesek a vibráció emelkedésének áldásait élvezni. Ez így van rendjén? Egy melankolikus érzés kerítette hatalmába, amint barátaira, és azokra gondolt, akikkel együtt dolgozott. Még előző szerelme miatt is aggódni kezdett! Vajon mi történik most? - töprengett. - Mintha mindenki iránt empatikus érzéseim lennének. Már nem az vagyok, aki mindig 75 is voltam. Amit most érzek, ténylegesen fáj! Kezdek sajnálatot érezni amiatt, hogy olyan dologgal rendelkezem, amivel mások nem. Ez azt jelentené, hogy rossz úton járok? Talán vissza kellene mennem? - Elkerülhetetlen, hogy feltedd magadnak ezeket a kérdéseket, Michael - felelte Kék, aki hirtelen megjelent az ajtóban és ismét ráhangolódott Mike érzéseire. Bár kissé meg ijedt, Mike örömmel látta viszont, és egy fejbólintással köszöntötte Kéket. - Beszélj nekem most ezekről, Kék - kérte Mike. – Nagy szükségem van az irányításra. Már kezdem kétségbe vonni hogy helyesen döntöttem. - A szellemi Lélek működése csodálatos, Tiszta Szívű Michael Thomas - mondta Kék. - Az emberi megvilágosodás egyik alaptétele a következő: először önmagaddal törődj, és utazásod hozadékát majd mások is érezni fogják mert egy ember szándéka mindig hatással van a többiekre! - Most se igazán értelek, Kék - felelte az összezavarodott Mike. - Még ha ebben a percben nem is érted, Michael, tetteid akkor is hatással vannak a többiekre, mert saját döntéseik meghozatalára készteti őket. Olyasmire, amire nem lett volna módjuk, ha te ebben a pillanatban nem itt vagy. Hidd el ez így van, és ne tegyél önmagadnak szemrehányást. Mike érezte, hogy hatalmas súly gördült le lelkéről. Kék magyarázatát nem teljesen értette, de elegendő 76 megerősítést kapott, és most már sokkal jobb érzéssel gondolt az út folytatására. Mike fogta a cókmókját és elhagyta szobáját. Belépett a nagy előcsarnokba, ami ahhoz az ajtóhoz vezetett, amin át tegnap kintről ide belépett. Kék lassan jött mögötte, amíg Mike a terem roppant méretein ámuldozott. Kék nem szólt egy szót se, mikor észrevette a Mike hátitáskájából kidudorodó édességeket és kenyér rudakat. - Hova megyünk most? - kérdezte Mike. - Jó irányba megyek tovább? - tudta, most fogja majd megkapni saját térképét, és azt szerette volna, ha Kék átveszi az irányítást. - Most megállhatsz - mondta Kék. Mindketten megálltak egy hatalmas, kék színű, díszes csarnok közepén, majd Kék halkan egy távoli falnál álló létrához ment. - Gyere ide, Michael.
  • 22. Mike így is tett, és Kék kérésére nemsokára már mászott is fel egy hosszú létrán, hogy megtalálja azt a kis rekeszt, ami az ő térképét rejtette. Ahogy mászott fel a létrán, Mike észrevette, hogy az összes négyzet alakú rekeszre egy név volt felírva. Minden rekeszhez ténylegesen két név tartozott. Úgy tűnt, az egyiket arab, a másikat latin betűkkel írták. De nem alfabetikus sorrendben, hanem egy másik, Mike számára ismeretlen, Kék számára nyilvánvaló ismerős rendszerben voltak elhelyezve. Kék pontosan 77 megmondta neki, merre kutasson, és már szinte csak egy méterre volt a helytől, amit Kék mutatott. Majd meglátta végre. A dobozon ez állt „Michael Thomas" és még egy másik, furcsa betűs felirat, olyan, amilyen az összes dobozon volt, talán angyalnyelven - gondolta Michael. A kapott instrukciók szerint szétnéznie nem volt szabad, csak ki kellett vennie a tekercset a megfelelő tárolóból és levinnie magával. Mike kivette a rekeszből a tekercset, és már épp indult volna lefelé a létrán, mikor szeme a nevek egy másik csoportján akadt meg, és a szívverése is megállt. Szülei is ott voltak! A tekercseket családonként csoportosították! A hatalmas csarnokban ezt a spirituális rendszert használták. Mike tudta, teljes mértékben tilos volt számára bármely másik tekercset megérinteni, de egy kicsit hosszabban elidőzött itt olyan nevek tanulmányozásával, melyek teljesen ismeretlennek tűntek számára. Miért vannak ezek a nevek az én családomnál?- csodálkozott. - Michael? - kérdezte Kék lentről. - Jövök már - felelte Mike félénken. Kék tudta, mi jár a fejében, de Mike nem akarta kérdésével e szent hely szabályait megszegni. Mike töprengve ereszkedett alá az igen magas, kék létrán, és átadta Kéknek a tekercset. Kék pillantása hosszan elidőzött rajta, és átható tekintete előtt nem volt titok. Szemeiből hála áradt, amiért Mike tiszteletben tartotta a rendszer magasabbrendű elveit. E szavak nélküli 78 kommunikációt arcukon széles mosollyal nyugtázták mindketten. Mike kezdte megérezni, hogy nincs mindig szükség szavakra! Úgy tűnt, bármit meg tud Kékkel értetni anélkül, hogy hangosan kimondaná. Milyen furcsa! - gondolta Mike. - Nem annyira, mint amit most fogsz majd látni - felelte Kék Mike gondolataira, majd az apró tekercset egy asztalra tette. Aztán Mike felé fordult - Tiszta Szívű Michael Thomas - kezdte Kék ünnepélyesen - ez életed térképe. Ettől a pillanattól kezdve bizonyos értelemben mindig veled lesz. Szeretettel adjuk, és egyike lesz az általad birtokolt legértékesebb tárgyaknak. Mike-nak eszébe jutott, hogy mit mondott a látomásbeli angyal arról, hogy az új energia sokkal időszerűbb lesz. Mike feltette a nyilvánvaló kérdést: - Ez időszerű térkép lesz? - Sokkal inkább, mint szeretnéd - hangzott a kék angyal furcsa válasza. Mike esküdni mert volna rá, kuncogni hallotta az angyalt. Kék átadta a térképet Mike-nak és némán bíztatta, győződjön meg róla maga. Mike elvette, és egy pillanatig, mint ajándékának örülő gyermek, a szívéhez szorította. A pillanat szent voltának teljes átélésével, arcán olyan szertartásos lobogással nyitotta ki a térképet, hogy Kék önkéntelenül is elmosolyodott. Ő tudta, mi jön most. 79 Minden csodálkozás és várakozás egy csapásra eltűnt, ahogy Mike kihajtotta a tekercset. Üres papír volt! Vagy mégse? A tekercs kellős közepén, úgy, hogy csak alapos vizsgálat után tűnt föl, betűk és szimbólumok egy csoportja állt. Mike előrehajolt, és a csoportot szemlélte. Egy nyíl mutatott egy apró piros pontra. A pont mellett ez állt „ITT VAGY MOST". A pont mellett egy másik kis jel mutatta a házat, mellette a felirat: „Térképek háza". Egy kicsi, de gazdagon részletezett terület volt a ponttól néhány centi- méternyire, beleértve az ösvényt is, amin Mike végigjött, aztán egyszer csak befejezetlenül véget ért. A térkép csak azt mutatta Mike-nak, hogy hol van, és annak kicsi, körülbelül százméteres körzetét! - Ez meg mi a fene? - kérdezte Michael, nem valami tisztelettudóan. - Egy angyali tréfa lenne, Kék? Azért jöttem volna véges-végig ezen a hosszú úton a Térképek Házáig, hogy egy csodálatos, szent tekercsből megtudhassam, hogy... a Térképek Házában vagyok? - Nem minden olyan, Tiszta Szívű Michael Thomas, mint amilyennek látszik. Tartsd meg ezt az ajándékot, és vidd magaddal - Kék egyáltalán nem válaszolt Mike kérdésére. Mike érezte, semmi értelme se lenne újra feltenni a kérdést, így hát összetekerte a látszólag használhatatlan térképet, és berakta zsákjába. Határozottan csalódott volt. 80
  • 23. Kék végig elöl ment a bejárati ajtóig, aztán kilépett az ajtón a friss levegőre, Mike követte. Az angyal szembefordult vele. Tiszta Szívű Michael Thomas, van egy kérdés, amit fel kell tennem, mielőtt utadat folytatnád hazafelé. -Mi az a kérdés, kék barátom? - kérdezte Mike. - Tiszta Szívű Michael Thomas, szereted Istent? - tette fel kérdését Kék komolyan. Mike nagyon különösnek találta, hogy a látomásbeli angyal is ugyanezt kérdezte, szinte ugyanezen a hangon. Vajon mi a jelentősége ennek az ismétlésnek? - Drága kék tanítómesterem, mivel szívemet láthatod, tudod, hogy valóban szeretem Istent - felelte Mike őszintén, végig az angyallal szemközt állva. - Úgy igaz - hangzott Kék válasza, és ezzel belépett az apró kék házba, határozottan becsukva maga mögött az ajtót. Mike túl hirtelennek érezte ezt az elválást. Egyáltalán, tudnak köszönni? - tűnődött. --- Az IDŐ BALZSAMOSAN simogató volt odakint. Mike fogta táskáit és zsákját, amibe kis ellátmányát, köztük azt a rúd kenyeret is tette, amit a kék házból elhozott, majd elindult lefelé az ösvényen, amin keresztül éli üt a következő házba. 81 Közben sorban felelevenítette az összes mulatságos dolgot, ami a Térképek Házában való tartózkodása során esett meg vele. Képzelj csak el egy olyan térképet, ami mindössze azt mutatja, hol vagy épp abban a pillanatban! Mennyire használhatatlan! Hát, hogyne tudnám, hogy hol vagyok! Milyen mókás hely ez- gondolta. Hatalmas hahotaként visszhangzott a hegyeken át ahogy saját helyzetén jót derülve Tiszta Szívű Michael Thomas a sziklák és a fák felé kurjantott örömében, amint folytatta útját hazafelé. Nevetésének hangja annak a sötét lénynek bibircsókos zöld fülét is elérte, amelyik alig kétszáz méternyire settenkedett utána. Mike-nak fogalma se volt arról, milyen türelmesen várta a sötét alak, hogy ő folytassa az útját, és újra követhesse minden lépését. Ez a valami nem ehhez a földhöz tartozott. Nem kellett ennie, vagy aludnia. Nem tudta mi az öröm, egy hatalmas elszántság volt csak, hogy Michael Thomas soha, de soha el ne juthasson az utolsó házig. Eltökélt volt, és most kezdte útján beérni Tiszta Szívű Michael Thomast. 82 ÖTÖDIK FEJEZET A második ház MIKE NEMSOKÁRA RÁJÖTT, ahhoz képest, amit eddig útján megszokott, egy változás van készülőben. Eddig mindig könnyedén haladt előre, és meg se fordult a fejében, hogy egyszer még választás elé állíthatják, hogy melyik irányba menjen tovább. Ráadásul volt egy olyan érzése, hogy valaki követi. Messze távolból látta, mint körvonalazódik egy nyugtalanító helyzet. Látta, hogy az út kétfelé ágazik majd, választás elé állítva őt, hogy merre is haladjon tovább. Mike vállat vont és megállt, hogy alaposabban megnézze, mis is vár rá. Hát ez meg mire jó? - kérdezte magában. -Hogyan ismerhetném ki magam ezen a színes hátakkal és angyalokkal teli furcsa vidéken? Mike nem várt választ kérdéseire, hiszen költői kérdésként csak saját magának tette fel őket, de nyugtalan lett- Hirtelen eszébe jutott a térkép. 83 Leült az út mellé. A térképet ugyanabba a tette, amibe a kenyeret is, és már épp azon volt, hogy kivegye, amikor szinte hanyatt vágódott a hátizsákból áradó bűztől. Mi ez a rothadó szag? - mondta ki hangosan maga elé A bűz iszonyúan erős volt, így alig bírta magát rávenni, hogy megnézze, mi is okozta. Határozottan olyan szag volt, mint amikor egy szerves anyag bomlani kezd, így arra tippelt, a kenyértől jön. Így is volt. Mike óvatosan, egy ilyen értékes ajándéknak kijáró gonddal húzta ki a térképet a táskából, azt remélve, hogy a bűz nem tett valahogyan kárt ebben a szent, bár látszólag hasznavehetetlen tárgyban. A térkép egy darabban jött ki, de nem úgy a kenyér! A földre borította a zsák tartalmát, és a látványtól visszahőkölt. A földön édes sütemény és kenyérdarabok rothadó maradványai, melyek úgy festettek mintha hónapokat álltak volna egy trópusi esőerdőben. Az orrfacsaró szagot árasztó darabkák penésztől feketéllettek, majd Mike olyasmit pillantott meg, amiből ez idáig még egyetlent se látott e vidéken, férgeket. Méghozzá rögtön