Pszeudó zen történet - Az erdőben bandukolva

Az erdőben bandukolva beszélgetett a Mester és Titok Tóni. Tónit
elkápráztat...
- Hát, ha nem volt elég, az éjszakai patakcsobogás, ahhoz, hogy
benned kibéküljön a jó és a rossz, akkor nézd végig ezt a ...
szökött.

- Látod Tóni, ami szilárd, szilárdak a határai, az nem élő, és
darabjaira hull szét. De nézd a patak vizét, az, ...
egyszer megszólalt.

- Tóni Te! Tudod-e, hogy ki élteti a földet, és rajta az embereket?

- Nem!

- Nektek magyaroknak nag...
Pszeudó zen történet - A Félelemről

Ősz volt. A Mester es Titok Tóni a közeli erdőben bandukoltak.
Egyszer csak egy vaddi...
Próximos SlideShares
Carregando em…5
×

Pszeudó zen történetek - A Mester és Titok Tóni beszélgetései V.

333 visualizações

Publicada em

Publicada em: Espiritual, Educação
  • Seja o primeiro a comentar

  • Seja a primeira pessoa a gostar disto

Pszeudó zen történetek - A Mester és Titok Tóni beszélgetései V.

  1. 1. Pszeudó zen történet - Az erdőben bandukolva Az erdőben bandukolva beszélgetett a Mester és Titok Tóni. Tónit elkápráztatta a Mester gondolatai. - Csodálatos gondolataid vannak Mester, és érzem, hogy nem tudok nem egyetérteni velük. - Tóni Te, ugye érzed a rothadó lapik illatát? Ugye csodálatos illat, a rothadás illata? És az emberek, mégis félnek a múlandóság gondolatától. Pszeudó zen történet - A Cserefáról A Mester nagyon kedvelte, a mezőkön magányosan álldogáló cserefákat. Tóninak elárulta, egy gyenge pillanatában, hogy kedveli a székelyföldi sudár fenyőket is. Egy ilyen magányos, mezőben álldogáló öreg cserefa alatt üldögélt a Mester és az elmaradhatatlan tanítványa, Titok Tóni. Olyan rég hallgattak, hogy lehet, meg is feledkeztek volna egymásról, ha a Mester nem szólalt volna meg. - Tóni Te, tudod, hogy mi az egész baja ennek a ti nyugati civilizációtoknak, nyugati kultúrátoknak? Egyéb baja nincs, csak annyi, hogy gyorsabban növekedett, mint ez a cserefa. Ezért van, ebben az egész nyugatiságban, valami nem természetes. Nagy baj az, ha a kultúra és a természet között szakadék van. Akkor születik élő kultúra, ha a külső fával, a természet fájával együtt növekedik, a lélek belső fája. Pszeudó zen történet - Isten ébresztése A Mester és Titok Tóni az éjszakát a közeli patak partján töltöttek, hallgatván a patak csobogását. Lassan kezdett pirkadni. - Hogy lehet a jót és a rosszat kibekiteni? - kérdezte Tóni.
  2. 2. - Hát, ha nem volt elég, az éjszakai patakcsobogás, ahhoz, hogy benned kibéküljön a jó és a rossz, akkor nézd végig ezt a gyönyörű pirkadatot, hallgasd a madarak énekét, nézd a harmatcseppek tisztaságát a virágokon, a nap felkelt ragyogásában, így majd megbékül benned minden ellentét. Csodálatos napfelkelte ígérkezik. Az emberek azért kiegyensúlyozatlanok, mert nem úgy kellenek fel, mint a nap. Régen, felkeltekor, a napot köszöntötték az emberek, és békésebb volt a lelkük. Én úgy gondolom, hogy a napköszöntéssel, a bennük lévő Istent ébresztették az emberek, arra a napra, így elűztek, minden ellentetet. Pszeudó zen történet - A Halál után – Mi van a halál után? - kérdezte Titok Tóni a Mestert. - Mi van most? - kérdezte Tónit a Mester. Pszeudó zen történet - A Határtalanról Tavasz volt. A Mester es Titok Tóni, egy tavaszi gyalogtúrára indultak. Erdőelvéről indultak, pontosabban Brassóból, hogy átkeljenek, a Déli- Kárpátokon, és így eljussanak Havaselvére. A Törcsvári szorost választották. A Drakuláról híressé vált kastély után, egy várfalszerűnél, Tóni felhívta a Mester figyelmet, hogy ott volt az ezeréves határ. A Mester röhögve kérdezte. - Csak ezer éves? Mi ez az idő, a világegyetemek vég nélkül keletkező és pusztuló sorában? Határ volt itt, azt mondtad. A világegyetemnek tudod-e, hogy hol a határa? Ne törd a fejed. Megmondom. Nincs határa! Ami elő, az állandó mozgásban és nyugalomban van, annak nincs állandó határa. Amikor már felértek a nagy hegyek közé, a Mester javasolta, hogy másszanak meg egy nagy hegyet, hogy onnan gyönyörködjenek a kilátásban. A Mester, mint egy gyermek, szerette, a szabadon hányódó szikladarabokat legurítani a hegyoldalon. Az egyik kő, mire leért az aljba, darabjaira hullt szét, meg néhány darabja a közeli patakba
  3. 3. szökött. - Látod Tóni, ami szilárd, szilárdak a határai, az nem élő, és darabjaira hull szét. De nézd a patak vizét, az, lágy, nincsenek határai, élő, állandó mozgásban van, és így nem hull darabjaira, állandóan önmagadban marad, Egészben. Pszeudó zen történet - Kínzó kérdések A Mester és Titok Tóni, egy nagy fa ágán üldögélve, élvezték a hűs esti szellőt. Egy vándor haladt arra. Mikor oda ért, felpillantott a fára. Felismerte a Mestert. Sokáig állt, bámulta őket, végül megszólalt. - Mester! Tudnál-e segíteni, hogy megtaláljam a válaszokat a kínzó kérdéseimre? - A válaszok, megtalálásában, nem tudok segíteni, de abban igen, hogy ne legyenek kérdéseid. Pszeudó zen történet - A Fecskék Mester és Titok Toni sétálni mentek a Feketeűgy partjára. Amint bandukoltak a folyó partján, egy fecskepár röpködött körülöttük körbe kereken, többször is. Meg is jegyezte a Mester. - Né milyen boldogok ezek a madarak, hogy itt láthatnak bennünket. Vándorlásaink során, amikor egy idegen falúba betoppantuk, az emberek, nem fogadtak ilyen örömmel, mint ezek a fecskék, itt a folyóparton. A természet tud még őszintén örvendeni, az ember már nem annyira. A természettől való elszakadást, az őszinte öröm képessége sínylette meg leginkább. (Minket, a Feleségemmel, tényleg körberöpködtek a fecskék, nagyon hosszú időn keresztül, ahogy baktattunk, a Feketeűgy partján.) Pszeudó zen történet - A földet éltető zen mester A Mester és Titok Tóni egy poros úton bandukoltak némán. A Mester
  4. 4. egyszer megszólalt. - Tóni Te! Tudod-e, hogy ki élteti a földet, és rajta az embereket? - Nem! - Nektek magyaroknak nagyon tanulságos ez a történet, - kezdte a Mester a történetet. A Nagy Kezdetben, a Láthatatlan, egy zen mestert teremtett, aki tárogatót fújt. A tárogató hangjának rezgéseiből létrejöttek az első atomok, és azokból a Föld. A zen mestert beburkolta a Föld. A Föld közepében, azóta is fújja a tárogatót, mert az a Föld létének a forrása. A tárogató hangjának rezgéseiből keletkeztek az emberi lelkek. Az első nép, amely a tárogató hangjából keletkezett, az a magyar volt. Minden magyar a lelke mélyen hallotta ennek a tárogatónak a hangját, ez tartotta egybe a népet, ez éltette. Ez nektek magyaroknak, a régen elfeledett, eredet történetetek. De azt is tudnotok kell, hogy a nép, akkor van válságban, ha lelkében, ennek a tárogatonak a hangját nem hallja. Ti magyarok rég nem halljatok már a tárogató hangját, utoljára Rákóczi népe hallotta. A Mester es Tóni elfáradtak. A Mester javaslatára leültek a sánc szélére pihenni. Pszeudó zen történet - A Disznó tanítvány A Mester és Titok Tóni, a közeli faluba mentek, hogy vegyenek egy zsák almát. Az úton két paraszt jött velük szembe, egy nagy disznóval. Látható volt, hogy a kanhoz csalogatják. Az egyik hajtotta hátulrol egy vesszővel, a másik, egy pléhdobozban, búzát zörgetett a disznó orra előtt, és úgy csalogatta. -Tóni Te! Ismertem egy mestert, aki a tanítványságnak nem sok értelmét látta. A kukoricával csalogatott disznóhoz hasonlította a tanítványt, amikor valaki tanítványnak jelentkezett. A hasonlat mindenkit elriasztott. Egy tért vissza csak hozzá, aki azt mondta, hogy a disznóhasonlat egy életre szóló tanítás volt neki, és a hasonlat következtében megvilágosodott.
  5. 5. Pszeudó zen történet - A Félelemről Ősz volt. A Mester es Titok Tóni a közeli erdőben bandukoltak. Egyszer csak egy vaddisznócsorda csörtetett el mellettük. Tóni majd elájult, annyira megijedt. A Mester a hasát fogta, úgy nevetett Tóni ijedtségén. - Láttad milyen szép kövérek voltak a disznók - kérdezte a Mester. - Látta a franc! Én nem láttam semmit, az ijedségtől. - Na látod Tóni, a félelem megakadályoz abban, hogy lássál. Nagy Attila Puli

×