1.
Insemnari, feljegyzések - 2022 noi 9 - 2022 noi 14
Mondja a MagicFm, hogy a tanár ne használjon pirosat a diák dolgozatának javításakor, mert
agreszivitást fejez ki a diákkal szemben. Állandóan azt keresni, vadászni önmagunkat, hogy hol
vagyunk agreszivek, ez már valami neurótikus jelenség, félelem önmagunk elfolytott
agresszívitásától. Ez már boszorkányüldözés! Ez az állandó finomkodás, hogy jaj hol bántunk
meg valakit, valamiféle mimózalélekhez vezet.
A gond az, hogy itt csak a tudat kényeskedik, hogy ne keljen önön árnyékával szembesülnie.
Ennek etikája nem más, mint a farizeus etika, mely a lelke mélyén nincsen az agresszvítás
bűne nélkül.
Ez a farizeus etika átmegy a szubtilis agresszívitásba, mely kifejeződik a teljesen "normálisnak"
tekintett érzelmi manipulációban, épp az agresszívitás elleni harc ürügyén.
A migrációt elutasítókat nyugodtan lehet gyűlölettel vádolni, mely etikai, érzelmi zsarolás,
manipuláció, ami az agresszívitásnak egy szubtilis formája. Amikor valakiket azzal vádolunk,
hogy félnek, akkor az arról szól, hogy megvetjük. Ez sem más, mint érzelmi manipuláció, mely
ugyanakkor szubtilis agreszivitás.
Szerintem van az agresszívitásnak kerülendő, büntetendő formája, s van, amivel együtt kell
élnünk, mely hozzájárulhat a személyiség fejlődéséhez. De úgy látom, hogy ma az agreszivitás
kerülése átment egy beteges önféltésbe. Ez nem más, mint önmagunk elfolytott agreszivitásától
való félelem. Ezt mivel nem vagyunk képesek a személyiségünkbe integrálni, egy magasabb,
alkotó energiává nemesíteni, elkezdjük vadászni. Az agresszívitást szenvedélyesen kezdjük
kigyomlálni a társadalomból, másokból, mígnem ebbe sűrűsödik minden, agreszivitásunk,
gyűlöletünk. Ember gyűlölövé tesz!
Valójában ez a jó és a rossz harca. A sötétség, a sötét önmagunk harca a világosság, a világos
önmagunk ellen. Egy ellentétpárról van szó, melyet nem tudunk etikai egyoldalúsággal
megoldani, mert abból csak elfolytás lesz, hanem csak az ellenpólusok egyesítésével
lehetséges a probléma megoldása. Úgy, hogy kénytelenek leszünk a sötét oldalunkkal
konfrontálódni, felfedezni ebben a legértékesebb alkotó energiákat, mert csak így tudjuk a jó és
rossz ellentétpárját, alkotó modón a személyiségünkben egyesíteni. Másként, a rossz állandó
gyomlálása, az én inflációjához, szubtilis agresszivitáshoz vezet.
Candva, omul s-a relationat cu animalele pe planul inconstientului, pe plan instinctual, pe care a
ridicat la nivel spiritual. Arhetipurile animalice ale inconstientului colectiv erau transfigurate,
inaltate, la nivelul spiritului.
Arhetipurile neintegrate in constient, neridicate la nivelul spiritului, devin distructive. Acest
distructivitate este refulat prin sentimentalismul verzilor fata de animale.
Cand ceva se pierde in inconstient, se va compensa din exterior, mod artificial.
Animalul a ramas sincer fata de om! Omul nu a ramas sincer fata de animal!
Deja am vazut si la noi, ce vad la DeSantis ca, politicianul il degradeaza pe propriul copil la
simplu mijloc a propagandei politice, de partid.
A politikában is létezik a gyermek, aki hisz a mesékben, az összeesküvés elméletekben. Ettől
felfele, mindenki hisz a felnőtteknek szóló ideológiai mesékben.
A választó addig tudatos választó, vagyis egy szóval választó, ameddig a természetes
védekező képességét a manipuláció meg nem kerüli. Ezen már rég túl vagyunk. Vagyis, egy
fajta formaság kezd lenni a választás. Manapság inkább a manipulációs rendszerek háborújáról

2.
beszélhetünk, s kevésbé a tudatos, személy alapú választásról.
Prima parte a vietii lui Iov era a omului realizat, prin efortul proprie, care era daramat de umbra
sa arhetipala, fiind neintegrat cand e vorba de propriu efort a realizari. Dupa confruntarea cu
umbra, dupa constientizarea umbrei, a doua parte a vieti era o realizare prin lucrarea divinului.
Confruntarea cu umbra era necesar predari lucrarii divinului!
Mesterul Manole se afla in plina criza a efortului propriu in care nu este integrat inconstientul.
Care pe urma devine umbra in imaginea noptii. Confruntarea cu umbra face posibil integrarea
celor inconstiente in opera, pe care simbolizeaza construirea sotiei in perete.
Valamiben részt venni, nem azt jelenti, hogy egy részt kapsz valamiből, hanem te adod fel egy
részedet, valamiért. Ez a hiábavaló áldozat!
Én már a háború előtt megírtam, nem utólagos okosság, hogy a háború melyet a hybris (Putyin,
orosz) vezet, lehet, hogy vesztésre van ítélve, mint a Hitleré is volt, mert ezek kompenzációs
hybrisek, egy bukás következtében. Persze ez nem csak egyéni, hanem közösségi is Ez nem
azt jelenti, hogy Putyin nem tudja a két megyét megszerezni, hanem azt, hogy a fronton nagyon
szenvednek, csak tökölnek ezzel a háborúval.
Jó, vannak vélemények, hogy Pityu kíméli az ukrán "tesvérnépet", azért haladnak lassan. Most
zárójelbe teszem a vereségeket. A gond az, hogy eddig a testvérnépek értettek leginkább
ahhoz, hogy kell egymást mészárolni. Ezt látszik alátámasztani egy amerikai nyilatkozat a
veszteségekről, mindkét oldalon, mely azt mútatja, hogy kurvára nagy mészárlás folyik,
kölcsönösen.
De ne gondoljuk, hogy akkor ez a jó és rossz harca, mivel Amerika az orosz hybrisel szemben
ál. A demokrácia vesztét a hybris fogja okozni. Az olyan világbirodalmi elképzelések, mint az
Amerikáé. Bábel tornya egy örök érvényű mítosz. Ez a hybrisek harca! Ez a démonok harca! És
nem jó nem belátni, mert a harc bennünk folyik! Leginkább akkor, amikor valamelyiknek
szurkolunk! A világpolitika démonjai, tábortol függetlenül bennünk laknak, s szurkolásunkkal
belőlünk táplálkoznak! Lehet erre szurkolói röhelyes vagy hangulatjelet nyomni, de a háború
démonjai, attól még bennünk laknak! Andrew Samuels irja a Politikai psziché című könyvében,
hogy a kollektív tudattalan révén részesei vagyunk minden politikai eseménynek, bennünk
játszódnak le.
A röhelyes vagy a pszichikai gyengeséget fejezi ki, hogy mi is félünk attól, hogy röhelyessé
váljunk, mert gyerekkorunkban bennünket is megvetettek, kiröhögtek, és ezért most mi
másokon veszünk elégtételt, azokon, akiket gyengéknek képzelünk, mint amik mi voltunk
gyerekkorunkban.
Mi köze a háború démonainak a ehhez a gyengeséghez? A gyengeség olyan, mint a fa korhadt
odva. A démonok kedvenc lakhelye. A démonok a gyengeség bérlői. A háború démona sokszor
a kisebbrendűségi komplexus bérlője. A hybris révén, melyet a komplexus kreál.
A Szovjet birodalom bukása, Putyin kisebbrendűségi komplexusa, mind azok amelyek az orosz
kompenzációs hybrishez vezettek. Vele szemben az Amerikai globalizációs hybris. S ezek most
összecsaptak. A hybrist csak a sivatagban lehet levetkőzni, kivonulni Egyiptomból!
Inamicul democratiei e hybrisul! Indiferent ca e dreapta, stanga, sau e vorba de capital.
Banuiesc ca hybrisul capitalului a luat in posesie democratia nu numai banul. Si ma intreb, unde
mai avem democratie?! Ca libertatea inselatoare da sentimentul democratiei!
Dostoievsky venea dincolo de intelectualismul literar. El reasezase literatura, prin suferinta, la

3.
originile sale mitice. El era un erou mitic care suferea lupta intre bine si rau.
Acest razboi este razboiul capitalului speculant. UE i-a imprumut de la smecherii acestia ca sa
sustina Ucraina. Ma intreb, capitalului smecher cate ori are de castigat din acest razboi?! Asta
nu e razboiul democratiei ca democratia nu mai exista!
Amikor lelkész voltam ittam. Ezt utólag szememre hányják volt kollégák, hogy "ittál", mintha
csak én lettem volna az egyedüli részeges papja az egyháznak. Megjegyzem, amit megittam
azt nem számoltam el protokolkiadásként!
A farizeus csak a bűnt látja, de a bűnöst nem. Vagyis az embert magát nem, csak a törvény
betűjét. A törvény betűje azt a pislákoló lángot oltja ki, amelyet Jézus nem akart kioltani.
A pislákoló láng az a lélekszimbólum, amely képtelen a maga életét élni, mivel az önpusztító
hajlamoknak adta át magát.
Jézus az erkölcs kérdésében a lélek állapotából indul ki. Abból indul ki, hogy valami nem
tudatos akadályozza a lelket, hogy jó legyen. A maga életét élje, s ne a tudattalan önpusztító
erőknek adja át magát, ezzel utalván az erkölcs tudattalan oldalára. A tudattalan oldalra az a
történet utal, amikor Jézus azt mondja, hogy "az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül van"! Ez
a történet egyértelműen mútatja, hogy Jézus a tudattalan befolyása miatt utasítja el az
ítélkezést.
Eugen Drewermann katolikus teológus és pszichoterapeuta ezzel kapcsolatban azt mondja,
hogy az erkölcs nem csak a tudatos belátáson múlik, a szabadságon, hanem nagyobb részben
a tudattalanon.
Jézus nem betüt lát az erkölcsben, hanem életet, a lélek életét. Szerinte két erő küzd az ember
kelkében, az életé és a halálé. Erre utal a példázata a meszelt sirral, ahol a sír mélyével, a
farizeusi halott lélekre utal.
Itt érdemes párhuzamba állítani a bűnös pislákoló láng-lelkét, amit Jézus nem olt ki, a
farizeuséval, amely Jézus szerint síri-halott. Tehát ki az, aki kioltja a bűnös pislákoló láng-lelkét,
azzal, hogy "ittál"?! A farizeus, akinek a lelke síri-halott.
Mi is a megdöbbentő számomra ebben az "ittálban"?! Az, hogy ez egy egyházban történik, ahol
a püspökségen egy előljáró Leitnernek azt mondta, mikor érdeklődött utánam, hogy "ivott, s
kirúgtuk"! Az unitárius egyházban, melynek Istentiszteletén a lelkész elszavalja, hogy "Isten
lélek". S épp ebben a "lelki" egyházban nem kérdezett rá senki, hogy vajon miért ittam, annak
lelki oldalára! Csak egyszerűen megbélyegeztek egy életre, hogy ittam. Valakit megbélyegezni a
láng kioltása, amit csak a halott lelkű farizeusok tesznek! Ezek után nem nehéz rákérdezni,
hogy ez az egyház, kinek az egyháza, a Jézusé, vagy a farizeusoké.
89 előtt sem hittünk a statisztikáknak. Ma, minél reálisabbak, annál hamisabbak. A konkrét, az
objektivítás, ma már csak arra jó, hogy átverjenek, mivel nincs Lét-tartalma.
Eddig a provokátorok, vagyis akik mögöttük vannak, megelégedtek azzal, hogy a neten
provokáltak, székely nacionalistának adva ki magukat, mint FJ Udvarhelyről. Most már az
újdonság az, hogy házhoz szeretnének pofátlankodni és saját otthonomban szeretnének
provokálni. Tudom kik vannak a hátuk mögött, s mit akarnak. Konfliktust köztem s a
környezetem között.
A tegnap valaki felhívott, hogy szeretne "néhány szót váltani"! Mondtam mondja. Nem, ő
megkeres. Bele is egyeztem. De aztán furcsának találtam az egészet. Végül jeleztem, hogy
nem találkozhatunk, beszéljük meg telefonon. Azóta sem hívott. Ami azt jelenti, hogy igazolta
feltételezésemet, személyesen akart provokálni. Persze aztán elbölcsködte volna, hogy

4.
"megaszondtam neki, szóhoz sem tudott jutni". Ez a piti besúgó!
Cand se vorbeste de identitate, de pastrarea ei, nu mai exista identitate. Termenul identitatii e o
creatie artificiala pe urma pierderi acestuia. Acest "identitate" pierduta nu este altceva, decat
Sinele colectivitatii, care te trimite in lumea arhetipala ale traditiei pierdute ale inconstientului
colectiv. Ceva s-a pierdut acolo, prin scufundare in inconstient, sau deformand intr-o marca
comerciala de pilda.
Sinele, adica identitatea colectivitati, apare in imaginea centrului, care aduna comunitatea intr-o
totalitate ale imaginii plinului, acest imagine fiind, animalul totem, pietrele sfant ale Kabei la
mahomedani, Templul, Ierusalimul la evrei. E vorba de ceva sacru.
Datorita secularizarii a aparut relativul, datorita carora din viata comunitati a eliminat centrul. In
lipsa centrului sacru a aparut asa numitul identitate! Acesta e un termen artificial si destul de
neclar. Nationalismul te obliga ca sa pastrezi acest neclaritate.
In realitate este un continut abstract a constiintei colective, care nu face nici-o referire la Centrul
pierdut in inconstient. Termenul identitate, in context national, te trimite la cultura nationala, care
reprezinta identitatea. Acest cultura nationala, ca si termenul de identitate, e un continut ale
constiintei colective, care nu mai face trimitere prin imaginarul sau arhetipal, la originele sale
inconstiente, ca in cazul traditiei.
Traditia s-a pastrat prin radacinile arhetipale, vitale, ale inconstientului colectiv, prin repetitie pe
plan vertical, intre constient si inconstient. Cultura nationala devenit moderna, tot prin repetitie
se pastreaza, dar pe plan orizontal, rupand imaginarul culturii de radacinile sale arhetipale,
inconstiente, vitale, prin care devine un continut abstract a constiintei colective.
Fara resursele sale arhetipale, inconstiente, vitale, in cazul natiuni, pastrarea identitatii culturale
ale natiunii, ramana pe seama obligatiei morale. Morala in sine produce fariseism. In cazul
natiunii produce un fariseism national, cu pretextul pastrarii identitatii.
Ca sa intelegem mai bine acest fariseism, trebuie sa facem referire la acel imaginar, cu care
Iisus descrie, caracterizeaza, fariseismul. Iisus vorbeste de partea exterioara ale oalei, pe care
tine curat fariseul, neglijand interiorul oalei, lasand murdar. Care inseamna exclusivismul
moralei, care nu tine cont de suflet, de inima, adica partea inconstienta a omului. Omul moralei,
cel care traieste in cap numai, acest pilda a lui Iisus cu oala, tot un sens moral are, fara partea
inconstienta ale problemei, ca constientul sau e rupt de inconstient. Acest ruptura arata Iisus cu
imaginea mormantului frumos varuit, dar putred in adancuri. Care inseamna ca, unde nu exista
comunicare intre constient si inconstient, amandoi devin morti, adica acel om este mort. Acest
mesaj trimite Iisus cu imaginea mormantului frumos varuit de catre farisei, ca sunteti morti vii.
Iisus cu imaginea oalei face trimitere la partea inconstienta ale omului. Iisus vrea sa-l
restabileasca contactul constiintei cu inconstientul, facand trimitere la reflectarea celor
inconstiente prin imaginarul acestuia. Rolul traditiei candva era acest reflexie ale inconstientului
colectiv prin care se mentinea contactul, echilibrul intre constient si inconstient. Datorita
modernitatii, imaginarul inconstientului colectiv, baza culturii universale si nationale, s-a rupt de
radacinile sale arhetipale, inconstiente, devenind idoli morti ale culturii.
Problema este universala si nationala. Cum zice Jung, numai universalul exista, dar acest
universal este realizat, trait, prin particularitati. Cand se duce lupta intre national si global,
pierderea deja priveste pe amandoua planuri, din cauza lipsei reflexiei inconstientului prin
religie, cultura. Acest reflexie are rolul unificarii celor universale si celor particulare. Ca rolul
inconstientului si imaginarul acestuia, are rolul unificarii contrariilor. Universalul si particularul
national fiind contrarii cei care trebuie unificate. Rolul culturii nu este de a cultiva cultura
bostanului ca scop in sine, ci unificare contrariilor inconstientului colectiv intr-o cultura, religie. Si
aicea e valabil ce scrie evangelia apocrifa ale lui Toma, ca nerealizatul ucide. Unificarea

5.
contrariilor arhetipale ale inconstientului, daca nu se realizeaza intr-o cultura ca totalitate ale
contrariilor unificate, aceste contrari neunificate produc razboi. Omul are de ales intre cultura si
razboi!
Érdekes, a vallások, misztikák, a szellemi előrehaladást, realizációt, a gyakorlathoz kötik, s nem
az élethez, holott a vallás a transzcendenciát az élettől kölcsönözte, hogy aztán épp ennek
okán elszakadjon az élettől. Szóval a tudatot nem azért kaptuk, hogy elszakadjunk az élettől
egy magasabb szférába emelkedve, hanem, hogy az életet emeljük egy magasabb szellemi
szférába.
Citesc ca o fabrica de o vechime de 111 ani a incetat activitatea. In modernitate daca ceva
incheie activitatea e egal ca sa cade in "neant"! In modernitate moartea nu mai inseamna
transfigurare, ci "neantizare". Din cauza acesta in lumea modern inactivitatea produce angoasa,
ca omul nu mai simte in adancul sau siguranta ontologicului.
Ez a napjaink jellemzője az ellentétes pólusok közötti távolság, feszültség, szakadék,
növekedése, ami az alapvető veszéjforrás!
Szerintem béketárgyalások lesznek. Putyin az infrastruktúra bombázásával, a tél közeledtével,
Zelyt tárgyalásra, s engedményekre kényszeríti. Az érdekes az, hogy mind két fél
kényszerhelyzetben van. Zely kénytelen lesz beleegyezni az orosz többségű területek
elcsatolásába, s abba, hogy Krím Hilda, Putyin szerelme, az ő kezén marad. Putyin, meg
kénytelen lesz megelégedni ezzel. A többi a propagandák dolga.
Úgy néz ki a besúgók, székely nacionalistának álcázva magukat, próbálnak provokálni!
Az a sanda gyanúm, hogy Pityunak is kezd elege lenni a háborúból, s ezért bombáztatja a
hátországot, hogy kompromiszumos béketárgyalásra kényszerítse Zelyt.
Schengenbe lépni, egy lépés a szuveranítás elvesztése irányába! Ennek a gyümölcse csak
később érik be.
Szokás, hogy a temetési beszédben az érdemtelen hátramaradottaknak a lelkész odamond a
sorok között. Én is elkövettem ezt, nem mondom. De épp ezért tudom mi! Egy fajta papi
perverzió!
A demokrácia a létbiztonságból átment a létbizonytalanságba. Valakiknek a hasznáért. Hogy mi
lesz ennek a pszichológiai következménye, nem is jó belegondolni.
A nyugati kereszténység papjait, lelkészeit, valahogy úgy nevezném, mint a meg nem élt élet
papjait, lelkészeit. Vagyis a halott betű papjai, lelkészei.
Cum poate sa depaseasca urmaritul urmaritorul?! Prin autocunoastere! Care trebuie sa inceapa
cu abuzurile emotionale care te privesc si reactiile tale, ca aicea devine prezent copilaria ta.
A zöldek újvilága valami olyasmi lesz, mint ahogy Jézus mondta a farizeusokról, hogy olyanok,
mint a meszelt sír, mely a mélyben halott.

6.
Aki képtelen belső énje szerint kifejezni önmagát, az a külső énje önpusztításával lesz
kénytelen kifejezni önmagát.
Aki elnyom másokat, az elnyomja saját magát is. Az erő az elnyomott belső énünkben van. Ettől
leszünk erőtlenek, amit mások elnyomásával kompenzálunk, mely az erő érzését nyújtja.
III. Károlyt tojással dobálták. A tojással dobálás a társadalom megújulásigényét fejezi a saját
tudattalan, archetipális alapjaiból. A tojás az új kezdet szimbóluma. De mivel széttörik, az azt
jelenti, hogy a társadalom ugyanakkor képtelen a megújulásra. Mert az igény még nem
garancia a megújulásra. Mivel a forradalmi disztruktivítás meghiusíthatja, amit a széttört tojások
szombolizálnak, mint annyiszor a történelemben.
Régen, a megújulásigény megölte a királyt. Ilyen archaikus királygyilkosság történt Ceausescu
esetében is, kollektív tudattalan szintjén, mert a politikain másként fest a dolog.
A király a kollektív tudat kifejezője, melynek időközönként megújulásra van szüksége. Amikor
erre a király képtelen, a tömeg elsöpri. Arnold Toynbee azt mondja, hogy az igazi változáshoz
valami újat kell szülni, s nem csak valami pusztán külső, formális változást idézni elő. A tojás az
újat szűlés szimbóluma, melyet a tömeg, mint lehetőséget összetör, s marad csak a külső
lehetőség. A forradalmak csak ebben gondolkodnak, ezért rombolnak, hogy újáépítsenek, de
csak a külső realítás szintjén.
A tömeg képtelen arra a megújulásra, melyet a tojás szimbolizál. A tojás nem csak a mitológia
szintjén jelenti a keletkezést, hanem a személy szintjén is, mint a megújulás lehetősége. A
tömeg erre képtelen, ezért rombol, hogy újáépíthessen, mert neki ez a megújulás, mivel a
tömegnek csak a külső létezik, s ezért alávetettje a tudattalan romboló erőinek, ami maga a
forradalom.
A tojás nem csak kollektív megújulási igényt fejez ki, hanem a személyest is. Jung azt mondja,
hogy a kollektív változásnak a személyben kell kezdődnie, annak a tudattalanjában, ezt
szimbolizálja a tojás a személy szintjén. A tojás dobálása, széttörése, a személy szintjén, ezt a
lehetőséget meghiusítja. A személyes megújulás lehetőségét, mint a társadalmi megújulás
alapját, a forradalom tudattalan disztruktív erői semmisítik meg. Ez a modern történelem ördögi
köre. A modernítás a forradalmak örök visszatérésének mítoszából él.
Hogy az állam az energiahordozók esetében árplafont vezet be, kompenzálja a lakosság
veszteségeit, fizetést emel, ami növeli az inflációt, mind azt mútatja, hogy az állam elveszítette a
háborút a tőkével szemben, alávetettje lett.