1. hosszabbra sikeredett dol-
gozatomat olvasta, melyet
felesleges locsogásokkal
töltött írásnak minõsített.
Vajon mit szólt volna,
ha Török Rezsõ könyvét
olvassa, mert bizony eb-
ben a két oldalban semmi
érdekes nem volt, mégis
megemelem kalapomat a
szerzõ elõtt, mert én
hosszú újságírói múlttal a
hátam mögött, ma sem tu-
dok effajta szöveget létre-
hozni, egyszerûen nincs
meg bennem hozzá az írói
tehetség.
Tulajdonképpen Török
Rezsõ a könyve bevezetõ
két oldalán semmi lénye-
geset nem mond, csak a
számomra eddig ismeret-
len Héró úrhölgy szemé-
lyérõl beszélt valamit, aki-
rõl azután két kattintással
kaptam a választ az inter-
neten:
„Héró, görög mitológiai
alak. Aphrodité papnõje,
aki a Hellészpontosz (ma:
Dardanellák) európai olda-
lán, egy toronyban lakott.
Leandrosz kedvese volt,
aki érte minden éjjel át-
úszta a szorost, végül a
tengerbe fulladt.”
A tervezetnél hosz-
szabbra sikeredett beveze-
tõ után elmondhatom,
hogy egy-két nap alatt ki-
olvastam a könyvet. Néha
valóban letehetetlen volt,
néha szerettem volna ki-
hajítani az ablakon, de
makacs voltam, ha már el-
kezdtem, akkor be is fe-
jezem – gondoltam.
Az említett varrókisasz-
szony, Martin Márta vidé-
ki fõjegyzõ lánya, aki a
pesti Angol Kisasszonyok
híres intézetében tanult,
egészen addig, míg a papa
kártyázni kezdett. A vesz-
teségek miatt nyúlt a vá-
ros pénzéhez, és tizenhat-
ezer pengõ közvagyon
sikkasztása után öngyil-
kosságba menekült.
A csinos és nagyon te-
hetséges lányra várt édes-
anyja támogatása. Varró-
nõ lett, nagyon ügyes var-
rónõ, aki a helyi
Kimberling Béla õméltósá-
ga kastélyában is megállta
a helyét.
„Kedvelték is, hívták is,
a négy esztendõ alatt jól
bedolgozta magát – néha
összevesztek miatta a kör-
nyékbeli családok, persze.
Hiszen úrilány volt, finom
modorú és szerény, s
munkája gyors, ízléses,
mégse drága – derék mó-
don meg is kereste a
pénzt, amennyi kettõjük-
nek kellett.”
Dr. Kimberling János,
akinek édesapja kétezer
hold birtokon gazdálko-
dik, a Daganatkutató Inté-
zetben fizetés nélküli ro-
botos, rákkutatással fog-
lalkozik. Orvos barátaival
vitázik, akik sebészetre,
vagy bõrgyógyászatra sze-
retnék rábeszélni.
Az utóbbira az ok: „Há-
rom elõnye van a bõr-
gyógyásznak a többi orvo-
sok között – szokta szaval-
ni barátja söröskrigli mel-
lett. – Elõször: a bõrgyó-
gyászt igen ritkán csönge-
tik fel éjszaka. Másodszor:
a bõrbetegségben igen rit-
kán halnak meg. Harmad-
szor: bõrbetegségbõl igen
ritkán gyógyulnak ki.”
János hajthatatlan,
nem lehet eltéríteni a rák-
kutatás áldatlan munkájá-
tól. A könyv azután tele
van orvosi kifejezésekkel,
amibõl persze egy szót
sem értettem. Voltak
azonban kedvemre való
vidám történetek, mint
például amikor megérke-
zett a jó öreg Hoór doktor
bácsi, aki rögtön mesélni
kezd, a paraszt páciensei-
rõl:
„Tudod, kérlek, azt a
Czipó Balázst kezeltem,
rendeltem neki, hogy
szedjen napjában három-
szor aszpirint, azon kívül
este-reggel jó forró lábvi-
zet. Harmadnap jön a fele-
sége, panaszkodik, hogy
rosszabbul van a Balázs.
Mondom: No csak, no
csak! Osztán vajon az or-
vosságot bevette? Jaj, de-
hogy – siránkozik az asz-
szony – az aszpirintot
még csak beveszi, de a
lábvizet az istennek se
akarja meginnya.”
Lassan ellaposodik a
történet, sokszor szívesen
letettem volna, de elõbb,
gondoltam, elolvasom az
utolsó oldalt. Fúrta az ol-
dalamat a kíváncsiság, de
végül türtõztettem magam
– máskor elõfordult már
nálam ilyesmi –, és végig-
olvastam a könyvet, ami a
humoros és könnyen ol-
vasható érdekes részeken
kívül tragikus szerelmi
történetté vált.
Errõl talán csak annyit,
hogy János beoltott magá-
ba harminc köbcenti
Uramyx vegyületet, ami
mesterséges rákot kelt a
tüdõben, majd Mártával
közli: „Kérem… az én el-
határozásom… amire
kényszerültem… hogy én
nem köthetem össze a
sorsomat egy egészséges
fiatal…”
A könyv befejezõ két
mondata: „És úgy elrös-
tellte magát, hogy kibugy-
gyantak a könnyei, és hal-
kan sírt. És így sírdogálva-
szégyenkezve, remegve
tûrte, hogy szerelmes Já-
nosa levetkõztesse.”
Egyébként Török Re-
zsõvel kapcsolatban
mindössze ennyit találtam
a Magyar életrajzi lexikon-
ban: „Török Rezsõ (Bp.
1895. dec. 12. – Bp. 1966.
nov. 7) író. 1916-tól újság-
írással foglalkozott. Rend-
kívül termékeny, népsze-
rû regényíró, színpadi
szerzõ volt. Humoros re-
gényeivel is sikert aratott.
Több mint száz egyfelvo-
násosát, zenés vígjátékát,
operettjét külföldön is si-
kerrel játszották.”
Aki szereti a romanti-
kus történeteket és a szel-
lemes stílust, annak figyel-
mébe ajánlom.
Minden íróemberrel
elõfordul, hogy csak ül az
írógép, ez esetben a kom-
puter elõtt és csak nézi a
klaviatúrát, de semmi ér-
dekes történet nem jut az
eszébe. Jómagam általá-
ban a saját élményeimet
vetem papírra, meg néha
politikai nézeteimnek
adok hangot, fõképpen
akkor, amikor valaki, vagy
valami felborzolja a han-
gulatomat.
A politikai témával in-
kább nem foglalkozom,
vannak elegen, akiknek ez
a szakmájuk, én másról
írok, van elég téma, ahogy
azt a szakmánkban mond-
ják: a témák az utcán he-
vernek. Hát, nem mindig
az utcán, de sokszor ott
vannak az ember orra
elõtt.
Példa erre, hogy idén ja-
nuárt és februárt Las
Vegasban töltöttük felesé-
gemmel a Klamár Katalin
unokahúgomtól örökölt
házban. Kati húgom és el-
hunyt férje után hatalmas
magyar könyvtár maradt,
és ott, a polcot nézegetve
találtam Török Rezsõ Jó
házból való tanársegéd cí-
mû 1939-ben kiadott
könyvét.
Igaz, a sárgás, kemény
fedõlapú kötet már nem
az eredeti, hanem 1989-
ben, a Dabasi Nyomdában
készült utókiadása, ez
azonban nem változtatta
örömömet, amelyet a kö-
tet jelenléte okozott. Ezer
éve nem olvastam Török
Rezsõt, pedig egykor na-
gyon kedveltem, annak
dacára, hogy egyesek
ponyvairodalom közé so-
rolták.
Nem volt egyedül,
Vaszary Gábor, Rejtõ Jenõ
– azaz P. Howard –, Erdõs
Renée, Aszlányi Károly és
sokan mások szintén
ponyvaregény szerzõként
voltak (vannak) nyilván-
tartva az irodalomsza-
kértõk szerint. Sebaj, én
mindig szerettem a szóra-
koztató könyveket, ame-
lyeket az ember egy ültõ
helyben kiolvas.
Török Rezsõ könyve
bevezetõjében a követke-
zõ ajánlást írta: „Várom a
víg olvasótól, hogy jót ne-
vet ezen a könyvön, mely
nagyképû megrendülés
pápaszemén át láttatja a
nevetni valóan olcsó és te-
hetetlen életet. Várom az
orvostól, hogy elnézéssel
huny szemet fecsegéseim
fölött, és nem felejti: az
íróból csak néha lesz olva-
só, de az orvosból mindig
paciens lesz.
Várom a kritikustól,
hogy megint csak nem ve-
szi észre sündörgésemet a
kertek alatt, vígan és köz-
vetlenül sündörögtem ed-
dig is, nagyon szeretem
ezt az igénytelen, de egy-
ben zavartalan és mulatsá-
gos sorsocskát. Várom a
tudóstól, hogy magasról
lenézze és várom a jótét
lélektõl, hogy a földrõl sze-
méhez emelje ezt a köny-
vemet. Budapest, 1939.
Karácsony, Török Rezsõ.”
A könyvet felnyitottam,
olvasni kezdtem, és rög-
tön azt éreztem, hogy az
elsõ két oldalt idéznem
kell, mert így és ilyet én
sosem tudnák papírra vet-
ni; aki ezt írta, az tehetsé-
ges íróember.
„Elsõ fejezet. Május
van, az ördög vigye el! A
sokablakos kerti ajtójárat
tárva-nyitva állt, szinte lé-
legzett – egy uram-atyám,
micsoda harmatos reggel,
micsoda mellkasbolondító
jó szagok! Párolgó földbõl,
frissen kaszált gyepbõl,
orgonafürtökbõl, sárga rü-
gyekbõl, újulkozó fenyõ-
lombokból való jó szagok
– de akadt ott más is, egy
csipet menta gõze, kis
sóhajkák a százszorszé-
pek szájáról, barackvirá-
gok kacér illata, valami
csepp füstlehellet a kony-
hai nagytûzhelyrõl, ohó,
de hisz ez a mostan fõtt
kávé jaj de jó szaga, ez
meg az átfestett rózsaka-
rók olajos bõzöcskéje…
hát ez? …orosz kölnivíz,
akárki mit beszél… és
ez?...angol nyeregbõr fa-
nyar aromája…na de hi-
szen van itt minden: virág-
szag és erdõszag, szélszag
és hegyszag, legelõ állatok
párája és kazlak mele-
ge…világszag, mondjuk
így, napsütötte, boldog vi-
lágszag: május!
A varrókisasszony is
megállította masináját,
ami ott berregett a hall ol-
daljáratában, az árnyék-
ban, a sárga pádimen-
tomon. Fölemelte fejét,
rácsudálkozott egy eget
szurkáló ezüstfenyõre. A
tûlevelek nedves sûrûjé-
bõl rigókoncert patakzott
le a közönségesebb régi-
ókba, a földi bagázsra, a
gyalogosan közlekedõk,
vagy éppen helyhezragadt
senkiházik tehetetlen fal-
kájára.
Kiperdült rigó tekinte-
tes úr a nedves árnyékból,
megbillentette fekete fark-
tollait, odavetett egy csûr-
csavaros trillát a mohos
barna kastélytetõnek s fél-
szemmel megkacsintotta,
vajon felel-e rá? De par-
don, nem is fontos! Gyors
fordulattal átlendült a
szomszéd nyírfa hintáló
csúcsára, onnan pislogott
le (de gúnyosan, de na-
gyon gúnyosan!) egy ala-
csony, nagy hasú tujára,
nevetséges, csak bokor, és
lám, fának meri képzelni
magát, mafla! És lengett
az édes fekete madár, rin-
gatózott kéjesen, fel-felsi-
koltott elragadtatásában…
egy uram-atyám, micsoda
harmatos reggel, micsoda
mellkasbolondító jó sza-
gok!...
Hát jó helyre tette ma-
gát ez a mohos tetejû öreg
ház, jó helyre bizony, sok
százesztendõs vén kert
mélyébe, elképesztõen
széles vállú gárdisták –
matuzsálemi faóriások –
védelme alá. Innen az ajtó-
ból láthatott a varrókisasz-
szony egy alacsonyabban
fekvõ, feketén csillogó ha-
lastóra, aminek szélén fe-
hér márványszobor hajol
a víz fölé: Héró, a szerel-
mesét lesõ Héró.
Izgatottan figyel a
messzeségbe Héró õnagy-
sága, olajmécsese lángját
félti a kapkodó széltõl, vé-
di is, ahogy tudja, öntu-
datlan bájjal emeli ingecs-
kéje alját a láng fölé… per-
sze nem is gondol arra,
hogy erre járó halászem-
berek igen kellemes meg-
lepetést nyerhetnek az
amúgyis aprócska gyolcs
föllebbentése révén.
De hogy is gondolna erre
most erre Héró úrhölgy?
Leander ifiúr sebes karcsa-
pásokkal szeli a
Hellespontus vizét, a libegõ
kis fény biztos irányt mutat
neki, negyedóra se kell és
partra lép izmos, karcsú
meztelen…aztán fújhat a
szél és harsoghatnak a vi-
zek, õk ketten egy csók re-
pülõszõnyegén vághatnak
minden akadályok, idõk és
várások felett…”
Idáig jutottam, közel
másfél lapot olvasva a 382
oldalas kötetbõl. Ilyenkor
eszembe jut Földy Béla ta-
nárom a Toldy gimnázi-
umból, aki magyar nyelvet
és irodalmat oktatott a sok
tökfejû diáknak. Nagyra
becsült osztályfõnökünk
ki nem állta a fellengzõs
fogalmazást, miközben a
K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. augusztus 24. – 35. szám –
CHICAGÓI KRÓNIKA
KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY
Harmath István
CHICAGÓI PROGRAMELŐZETES
Szeptember 21 szombat, de. 11-órakor Taste of Hun-
gary. Chicagói Magyar Társaság és a Norridge-i Magyar
Református Egyház közös rendezése. Norridge-i Magyar
Református Egyháznál.
Október 5-én szombat este 7 órakor Szüreti bál.
Szent István Király templom, a Délvidéki csoport és Hu-
nyadi Mátyás cserkészcsapat közös rendezése.
Október20-ánvasárnap,de.11órakorünnepiSzent-
mise utána mûsoros megemlékezés az 1956-forradalom
57-ik évfordulóján. Szent István Király templom, a chica-
gói magyar egyesületek közös szervezése.
Hirdessen a nyugati világ legnagyobb hetilapjában!
A jól informált magyar
a Kanadai Magyarságot olvassa!
Fúrta az oldalam a kíváncsiság…