1. úgy éreztem, pokoli egy
fickó vagyok, már azt sem
hagyom, hogy megcsalja-
nak. Pedig hagytam. Pusz-
tán azt szerettem volna,
ha legalább nem látszom
hülyének.
Nekem dumálhat bár-
ki, hogy õ ismeri a nõket.
Szerintem már az is hülye,
aki azt állítja, hogy egy
nõt jól ismer. Egy dolog-
ban mégis hasznos volt a
mi kis harcunk. Rájöttem,
hogy a szexuális külön
utak eltûrése már nem
elég egy felszabadult nõ-
nek Amerikában.
A tudat legmélyén még
ott munkál a régi erkölcs,
a jó feleség, társ fogalma,
ugyanakkor a felszabadu-
lás, önálló élet, független-
ség összezavarja a gondol-
kodást. Ez a diszharmónia
oda vezet, hogy a tudat
nem él békében a cselek-
véssel.
Még sem a nõ, sem a
férfi nem tudja - ebben az
új szituációban - hogy mi
is a rossz a megcsalásban.
Hogy mi a jó, azt itt fölös-
leges ecsetelni. Tulajdon-
képpen még az sem telje-
sen világos, hogy a biza-
lom kritériuma miért ép-
pen a szexualitás.
A-val elkezdõdött a las-
sú leszámolás az illúziók-
kal. Már ami a hagyomá-
nyos erkölcsrõl alkotott el-
képzeléseimet illeti... Ez a
roppant értelmes és törek-
võ lány, amellett, hogy sze-
retett, még meg is értett,
ami számomra teljesen új
volt. Már annyira belém
ivódott, hogy én egy ab-
normális fazon vagyok,
hogy nem tudtam visszail-
leszkedni normális kap-
csolatunkba.
A. sem volt angyal, de
nekem állandóan azt ma-
gyarázták otthon, hogy én
vagyok maga az ördög. De
legalábbis antiszociális
személy, aki nem akar be-
illeszkedni a társadalom-
ba. Se a környezetébe.
Nem tudtam felfogni, hogy
valaki megérti, én semmi
mást nem akarok, mint ír-
ni. Lehetõleg verseket.
Végül mégis újságot ír-
tam, de ami fõ, írhattam.
A.-val ezért soha semmi-
lyen problémám nem volt.
Csak biztatást kaptam tõ-
le, de cserébe, azt hiszem
Õ is tanult egyet s mást.
Tény, hogy a Miklóssi Ist-
ván által szerkesztett Nyu-
gati Magyarsággal kölcsö-
nösen megtaláltuk egy-
mást. Nekem igényem volt
a cselekvésre, neki szüksé-
ge volt valakire, aki vi-
szonylag elfogadható mó-
don, elfogadható gondola-
tokat fogalmaz.
Gyönyörû idõszaka volt
ez a vegasi életemnek. A.
tökéletes pertner volt...
Cikkeim visszhangja -
Miklóssi István szerint - jó
volt, s ehhez hadd tegyem
hozzá, szerintem is. A vi-
lág összes magyar nyelvû
nyilas újságja nekem ug-
rott, s úgy vélem, ez nem
semmi.
FEKETE BÁRÁNY öles
cikk az egyikbõl. Kém,
oroszbérenc, bolsevik, vö-
rös, hazátlan bitang, hogy
csak a legegyszerûbb jelzõ-
ket említsem arról a vonal-
ról, ahol Stirling György és
Filippi István volt a zsinór-
mérce. Hazudnék, ha azt
állítanám, hogy megsza-
kadtam a röhögéstõl, de
azért nem is bánkódtam
túlságosan... Megértettem,
az a maximális elvárás,
hogy engem mindenki sze-
ressen, csak egy betegesen
érzékeny költõ lelkében
születhet meg. Amilyen én
voltam.”
Nehéz dolgom volt,
hogy Bárány könyvébõl
érdekes részleteket idéz-
zek, mert kevés olyan
hely volt a kötetben, ahol
oldalanként nem fordult
elõ 5-6, sõt több trágár
szó. Az idézetekbõl értel-
mes gondolkodó író lát-
szik, de rögtön utána kö-
vetkezik a brahis egyén,
aki azt mondja, na mi van,
nekem ezt is szabad. Itt
például nyilasokról beszél,
azok már rég nem eltûn-
tek az emigrációból.
Mindenesetre Bárány
könyve szórakoztató, és
bizonyos keretek között
tanulságos is. A trágár sza-
vak nélkül talán jobb lett
volna. Az ára 1991-ben 99
forint volt, most talán an-
tikváriumban létezik.
A '90-es évek elején fe-
leségemmel szokásunk
szerint Budapesten töltöt-
tük rövid két-háromhetes
nyári vakációnkat. Akko-
riban már voltak chicagói
barátaink, akik visszaköl-
töztek a szülõhazába, ma-
gam is gondolkoztam ef-
fajta változáson, az
anyámtól örökölt örökla-
kás a Gellérthegyen meg-
oldotta volna a problémát,
bár annak mérete cca. ne-
gyede sem volt az
evanstoni kondónak.
Végül maradtunk Chi-
cagóban, a hazatelepülés-
rõl pedig lemondtunk. A
Magyarországon élõ egy-
kori chicagói barátokkal
sokat voltunk együtt, be-
szélgettünk a régi emléke-
inkrõl és az új élményeik-
rõl.
Egyikük ajánlotta azt a
könyvet, amelyet közös
chicagói ismerõsünk írt;
mondta, biztosan tetszeni
fog nekem, ismerve a kü-
lönleges olvasmányok
iránti érdeklõdésemet. A
kisméretû, 173 oldalas,
puhakötésû könyvet
Bárány János írta, a címe:
Hat év Las Vegasban.
A szerzõt még Chicagó-
ból ismertem, amikor
Mózsi Ferenc barátom a
Sebok Travel Service irodá-
jában dolgozott. Bárány
akkoriban érkezett Ma-
gyarországról, nem be-
szélt angolul, ezért Mózsi
a komputeres szedõ mun-
kára alkalmazta. Otthon
verseket írt, vagyis költõ
volt, így a magyar helyes-
írás nem okozott neki
problémát. Úgy emlék-
szem, egy-két verse meg-
jelent a Chicagóban alapí-
tott Szivárvány irodalmi
folyóiratban, amelyet
Mózsi Ferenc szerkesztett
néhány költõ barátjával.
Ezek közé tartozott Bá-
rány János is, akinek ver-
sei, akár a legtöbb új iro-
dalmi kortárs vonalhoz
kapcsolódó költõé, szá-
momra jószerével érthe-
tetlen maradtak. Egysze-
rûen elfogadtam, hogy
nem értem meg az újfajta
stílust, pedig talán nem is
bennem volt a hiba.
Bárány Jánosnak közlé-
si kényszere volt, és en-
gem kért arra, hogy politi-
kai jellegû írásait jutassam
el Fekete Pista barátom-
nak, aki akkoriban a Chi-
cago és Környéke címû he-
tilap tulajdonos-fõszer-
kesztõje volt. Az elsõ írás
tetszett a szerkesztõnek,
azután jöttek a többiek.
Végül az egyiknél Fekete
Pista kérdezte tõlem,
mondd, te érted, amit eb-
ben írt?
Mondtam: én nem, de
kérdeztem a szerzõt, hogy
mirõl, illetve kirõl van szó
a cikkben. Bárány el-
mondta, hogy a cikk éles
kritika Kutas István, a ma-
gyar kommunista sportcár
ellen. Ezzel csak az volt a
baj, hogy olvasóink szá-
mára nem ismert az illetõ,
így azt ajánlottuk a szer-
zõnek, hogy adja fel levél-
ben a kritikát.
Ezzel be is fejezõdött
Bárány közírói tevékeny-
sége a lapunknál, késõbb
a Montrealban megjelenõ
Nyugati Magyarság címû
havonta megjelenõ lapnál
publikált.
A fent említett Hat év
Las Vegasban címû köny-
vet, amint a teljes könyv-
táramat, a Norridge-i Ma-
gyar Református Egyház-
nak adományoztam. Most
Las Vegasban egyik bará-
tomtól kaptam kölcsön a
kötetet, amely Bárány Já-
nos magánkiadásaként je-
lent meg Budapesten,
1991-ben. A kötet hátolda-
láról idézem a következõ-
ket:
„Ilyen még nem volt a
hazai könyvpiacon! Bá-
rány János rendkívül iz-
galmas könyvében kitere-
geti Las Vegas szennyesét!
Bárány a hatvanas évek-
ben többször ült börtön-
ben politikai okok miatt.
Mint pályakezdõ költõnek
is elvágták az útját. Disszi-
dált Amerikába.
1985-ben, egy játékka-
szinóban elvesztette az ad-
dig megkuporgatott pén-
zét. Ott maradt Las
Vegasban, egyetlen fitying
nélkül. Jelentkezett egy
dealer iskolába, és dealer
lett. (A dealer a bankot
adó alkalmazott a kaszi-
nóban.) Ebben a könyv-
ben közreadja minden ta-
pasztalatát, amit a szeren-
cseüzletben szerzett. Ho-
gyan játsszunk a ruletten,
a Black Jacken, a gépe-
ken? Hogyan vágják át a
betévedõ palimadarakat a
kaszinókban? (Tulajdon-
képpen mindenki pali-
madár egy-két nagymenõt
leszámítva.) Milyen az
amerikai mentalitás? Ho-
gyan érvényesülhet egy
magyar emigráns az USA-
ban? Ezekre a kérdésekre
ad a kötet választ. Ilyen
szabad szájú könyv, azt
hiszem, még nem jelent
meg nyomtatásban. Se
Magyarországon, se má-
sutt. És mégsem öncélú.
Bárány János egyszerre jó
tollú író és Károly-kerti va-
gány. Hatalmas dumája
van! Bevallom õszintén,
hogy a szerkesztése köz-
ben végig hangosan röhög-
tem.
Bárány János könyvét
annak ajánlom, aki jól
akar szórakozni; aki ki
akarja próbálni a szeren-
cséjét, és annak, aki mun-
ka nélkül gyorsan meg
akar gazdagodni, hisz
kártya- és rulettsziszté-
mákat is kombinált. A
szerkesztõ.”
Mit mondjak, jó beve-
zetés, csak éppen nem
mindenben igaz. Ugyanis,
amennyiben a bevezetõ-
ben leírtak mind igazak
lennének, Bárány János
már régen gazdag ember
lenne. Aki munka nélkül
gyorsan meg szeretne
gazdagodni, az ne a Bá-
rány-szisztémát játssza,
mert õ maga sem lett gaz-
dag, évekig a Budapesten
megjelenõ Magyar Hírlap
véleményrovatában írt, de
már onnan is eltûnt, utána
Arizonában találtam rá, e-
mailen.
Az, hogy egyszerre jó
tollú író és Károly-kerti va-
gány, akinek hatalmas du-
mája van, igaz. Példa rá a
könyve elsõ bekezdése:
1985. augusztus 1. Dél-
után 2 óra. A Las Vegas-i
repülõtér elõcsarnokában
rápillantok a hõmérõre.
49C. Mintha egész almát
nyeltem volna, homokkal.
A fáradtságtól és a sok
játékautomatától alig talá-
lom a büfét. A 7Up hideg
és 2.25 dollár.
A rablásnak ez a formá-
ja most valahogy nem za-
var. A józan düh, amit
Magyarországon ihletnek
hívtak, már régen gyomor-
fekéllyé szelídült bennem.
Ahhoz, hogy felháborod-
jak, az orvosok szerint
elõbb meg kell nyugod-
nom.
Nem csinálok görögtü-
zet. Minek? Végered-
ményben azért jöttem
ide, hogy ezreket nyerjek.
Mit számít itt 2.25? Fe-
jemre szorítom a 7Up-os
dobozt, és megtámadok
egy automatát. Három
perc alatt vesztek har-
minc dollárt.
CSODÁLATOS 777 a
szerkezet neve, de nekem
errõl egész más a vélemé-
nyem. Hátat fordítok. Dö-
gölj meg!
Jobb, ha bemegyek a
városba, talán ott na-
gyobb szerencsém lesz. Ki-
oldalgok a taximegállóba.
Körülbelül százan állnak
elõttem. Átsétálok a másik
oldalra, ahol három, hat
méter hosszú limuzin par-
kol.
– Beviszel a városba,
haver? – szólítom meg a fe-
kete sofõrt.
– Egyedül? Úgy értem
egyedül vagy?
– Miért? Csak nagycsa-
ládosokat fuvarozol?
A fekete vigyorog. Ha
van három foga összesen,
faguriga legyek.”
Jó duma, jó szöveg,
akár Rejtõ Jenõ – azaz P.
Howard – is írhatta volna.
Az izgalmas bevezetõ
után ellaposodott a szö-
veg, sõt eldurvult, fõleg
trágár lett. A fülszöveget
író szerzõnek igaza van,
ilyen szabad szájú könyv,
azt hiszem, még nem je-
lent meg nyomtatásban.
Nem vagyok prûd em-
ber, hallottam mindenfélét
focicsapatok öltözõjében
a srácoktól, de ami ebben
a könyvben megy, az egy-
szerûen szörnyû. Már-
mint a trágár káromkodá-
sok. Értelmetlenül, csak
úgy „für alle felle” látszó-
lag brahiból, én ezt is
megcsinálhatom, na és?
Amennyiben a trágár
szavak orgiáját kiven-
nénk, elég érdekes lenne a
könyv és felettébb szóra-
koztató. Na jó, tegyük túl
rajta magunkat.
Egyébként Bárány filo-
zofál is, magyarul gondol-
kodik, bölcselkedik, pél-
dául a nõkrõl:
„A sors úgy hozta, hogy
három évet mégis A-val él-
tünk együtt, aki viszont ti-
pikusan az én esetem volt.
Tizenhat évvel volt fiata-
labb nálam, de soha nem
éreztem, hogy Jézus Má-
ria, mi lesz, vagy jaj, azért
ez túl sok.
Ritka értelmes lány
volt, minden jóra fogé-
kony, és a tudásszomj
majd' szétvetette. Meg a
makacsság. Ebbõl követ-
kezõen mindenféle stiklire
képes volt, hogy ami az õ
kis fejében kifõtt, azt vég-
hez is vigye. Olyan élethû
történeteket tudott ki-
agyalni és elõadni, hogy
nem lehetett rá haragudni.
Szemrebbenés nélkül,
ártatlan arccal mondotta
a képembe az ellenkezõjét,
amirõl tudta, hogy tudom,
hogy nem igaz. Egy alka-
lommal elutazott St.
Louisba a volt fiújához,
miközben bõszen bizony-
gatta, hogy a barátnõjét
akarja látni. Ez a Vadanya
nevû barátnõ persze csak
ürügy volt, tudta õ is, én
is, nem is érdekelt a dolog,
elvégre kinõttem már az
örök hûség meséjébõl.
A baj az volt, hogy ne-
kem ezt el kellett volna
hinnem. Ehhez - általam
ismeretlen okból - ragasz-
kodott. Fejfájdítóan szép
dolgokat mondott a biza-
lomról, a férfisovinizmus-
ról, egyebekrõl, a végén
K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. május 24. – 21. szám –
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Hogyan gazdagodjunk meg
könnyen, gyorsan?
A könyv címoldala
Újabb magyar lemezek a világzenei Top 20-ban
Népi kultúránk nagy sikere
Két magyar lemez is fel-
került a májusi világzenei
csúcslistára. A nagyvilág-
ban megjelent zenei albu-
mok között a Romengo
együttes a 8., a Karaván
Família a 19. helyen vég-
zett a World Music Charts
Europe listája alapján.
A Romengo együttes
Nagyecsed–Budapest cí-
mû albuma a romazene
sava-borsát adja. Az ötta-
gú zenekarból hárman
nagy-ecsediek, amely a
szatmári muzsika felleg-
vára, míg ketten budapes-
tiek, ahol találkozik a gaz-
dag magyar kultúra min-
den része egymással és a
nyugati zenével.
A Karaván Família az
idén ünnepli tizedik szüle-
tésnapját, ebbõl az alka-
lomból a különleges csalá-
di zenekar egy kivételes le-
mezt készített. Az Asvin,
vagyis Könnycsepp címû
album egy család üzenete
szeretetrõl, fájdalomról,
hagyományról és békes-
ségrõl.
A Romengo együttes
A Karaván Família