1. K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. július 12. – 28. szám –
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Asszony lett a szép magyar lányból
Wikipédia szerint szmog,
ami füstködöt jelent, és be
kell vallanom, a fordítás
találó és pontos.
Igaz, mi nem az Angya-
lok Városába igyekeztünk,
hanem a közeli Arcadia
nevû peremvárosba,
amely Pasadena körzeté-
ben található.
A komputeren kinyom-
tatott mapquest – térkép
és útirány-szolgáltató – se-
gítségével megtaláltuk azt
a Hilton Garden Inn hotelt,
ahol a meghívott vendé-
gek számára Fekete Ildikó,
a menyasszony elõre elin-
tézte a foglalást. A két-
ágyas szobában tévéké-
szülék, telefon, íróasztal, a
fiókban Biblia állt rendel-
kezésre, és természetesen
volt modern fürdõszoba.
Viszont problémánk is
adódott, ugyanis a fölöt-
tünk lévõ szobából dö-
römbölés hallatszott, va-
lószínûleg fiatalok ünne-
peltek, ami engem nem
zavart, csak a felesége-
met, ezért másnap reggel
másik szobába költöz-
tünk, ahol nem volt zaj
éjjel, így nejem is nyu-
godtan alhatott.
Másnap reggel Fekete
Pista barátommal vb-foci-
meccset néztünk a tévén,
és ahogy egy nappal az-
elõtt Las Vegasban is, sû-
rûn vitatkoztunk a külön-
féle bírói ítéleteken. Itt
nyugodtan hangoskodhat-
tunk, kedvünk szerint, a
feleségeinket nem érdekli
a foci, amint az amerikai
football, sõt a baseball,
vagy a kosárlabda sem.
A véleménykülönbség
nem befolyásolta azt az
érzést, amit a baráti
együttlét jelent számunk-
ra. Csütörtök este a Red
Lobster – Vörös Rák – né-
ven ismert vendéglõbe
mentünk vacsorázni. Ba-
rátom tavaly óta 25-30
fontot fogyott, egyszerû
diétával, ami azt jelenti,
hogy kevesebb ételt fo-
gyaszt, abból is azt, amit
szívbõl utál: fõleg zöldsé-
geket és salátát, valamint
egyéb, számára elviselhe-
tetlen ételeket.
Ezeken túl sokat mo-
zog, az eredmény egy sok-
kal slankabb személy lett.
Viszont õszintén be kell
vallanom, amit a barátom
az utóbbi öt-hat hónapban
elveszített, azt én megta-
láltam, ezért az azóta el-
telt négy-öt napja jóma-
gam is diétán vagyok.
Csak, mint érdekessé-
get említem, hogy bará-
tom azelõtt húst hússal fo-
gyasztott, hozzá bõséges
adag sült krumplit, ezért
most kíváncsi voltam, mit
rendel neki Márta asz-
szony, aki cerberusként
õrzi férje egészségét. Azt
tudtam, hogy a nagyszerû
és jóízû rákoktól undorod-
va fordítja el a fejét, nem
kell neki semmiféle tenge-
ri herkentyû, amit viszont
én imádok.
Végül valami halas,
zöldséges kombinációban
egyezett meg az örök vi-
dám férj és a kérlelhetetlen
feleség. Ezt a harcot még a
további négy-öt napig él-
veztem, ami mindig Márta
gyõzelmével végzõdött.
Az esküvõi vacsora sem
volt kivétel, ugyanis lá-
nyuk, az új fiatalasszony
olyan ételeket is rendelt a
lagzira, amirõl tudta, hogy
a póri ízlésû édesapja is
megeszik.
Így a csodálatosan fûsze-
rezett sült lamb chops – bá-
ránykaraj – mellett sült csir-
kemell, zöldségekkel volt a
választék. Igazi magyar em-
ber természetesen a fiatal
birkahúsátélvezi,magama
saját adagom mellett ne-
jemnek is örömmel segítet-
tem, mert nem tudta elfo-
gyasztani a számára nagy-
nak vélt adagot.
Egyébként az esküvõ
egy hegy tetején volt, sze-
rencse, hogy oda kocsival
mentünk, mert nem tud-
tam volna megmászni az
emelkedõt. Mindenesetre
közelebb kerültünk az Úr-
hoz, akinek az áldását kér-
tük a lett származású Ma-
ris Lidaka és Fekete Ildikó
házasságára.
Az esküvõ résztvevõi,
négy csinos fiatal lány, vala-
mint négy mokány fiatal-
ember, páronként jöttek.
Örömmel láttam a koszo-
rúslányok között Mózsi
Anikót, akit születése óta is-
merek, valamint a tanúk
közt Fekete István keresztfi-
amat, akit vagy 28 évvel ez-
elõtt, a chicagói Szent Ist-
ván Király templomban fe-
leségemmel a keresztvíz alá
tartottunk.
A Matyi becenevet vi-
selõ fiatalember zsebébõl
elõkerültek a gyûrûk, és
utána megtörtént az es-
küvõ, a hitvesi csókot
már mint férj és feleség,
Mr. and Mrs-ként váltot-
ták. Az esküvõ utáni foga-
dás, zene és tánc az eme-
leti helyiségben volt, aho-
vá 10-15 lépcsõn lehetett
feljutni, ezért én kihagy-
tam, bottal egyébként
sem lehet táncolni, a
hosszú hajú DJ elég zajos
muzsikát produkált.
Az esküvõi aktus elõtt
a két mama olvasott fel
búcsúzást a gyermekeik-
tõl, kívánva nekik sok
boldogságot a további,
közös életükre.
Jómagam az esküvõ
után nyûgösködtem, a
torta felszeletelése sem
érdekelt, ezért feleségem
úgy határozott, este 9 felé
hazavisz a hotelbe. Bará-
tom is velünk tartott, ké-
sõbb mondta, a béke ked-
véért jött velünk, villám-
hárítónak.
57évevagyunkházasok,
nem valószínû, hogy vala-
milyen végzetes balhé ki-
törjön kettõnk között, ezért
gondolta, hogy a családban
Öcsi becenevet viselõ bará-
tomnak is elege volt az ün-
nepségbõl. Békésen, bár ki-
csit kacskaringós úton ér-
keztünk a hotelbe, ahol le-
fekvés elõtt megittunk egy
kis koktélt az esküvõrõl ho-
zott italból.
A barátom sosem iszik
alkoholos italt, amikor
igen, akkor az rögtön
meglátszik rajta. Nem kö-
tekedik, inkább csak fur-
csán nevetgél, egy tö-
ménybõl készült ital elég,
hogy szalonspicces le-
gyen. Soha az életemben
nem láttam részegen,
spiccesen is csak néhány-
szor. A lánya esküvõje
után ez megbocsátható.
Másnap délelõtt egy bõ-
séges reggeli után bepa-
koltunk a kocsiba, elbú-
csúztunk a gyerekektõl, és
irány Las Vegas!
Kedves vendégek ér-
keztek Chicagóból, Fekete
Pista barátom és felesége,
Márta jöttek Las Vegasba,
és másnap indultunk Los
Angelesbe, Ildikó lányuk
esküvõjére. Tavaly no-
vemberben váltunk el, az-
óta szinte naponta beszél-
gettünk, számunkra fon-
tosnak tartott, mások, pél-
dául feleségeink számára
teljesen értelmetlen dol-
gokról.
Bár a hölgyek vélemé-
nyét elfogadjuk, ez sem-
mit sem változtat a több,
mint hatvan éve fennálló
testvér-baráti viszonyun-
kon. Heves vitáink hang-
neme sokszor átlépi a nor-
málisnak nevezett mércét,
a hangfoka is többször or-
dítozásba fajul, de szá-
munkra ezek elfogadott
dolgok.
Példa erre, amikor né-
hány éve Feketéék hosz-
szabb idõre magyarorszá-
gi vakációra mentek, Ildi-
kó lányuk Los Angelesbõl
jött Chicagóba, felügyelni
a szülõk házára. Az im-
már férjezett hölgy négy-
öt napig maradt még a
szülõk visszaérkezése
után.
Ekkor hallottam tõle azt
a számomra felejthetetlen
mondatot, amit édesanyjá-
nak mondott egy alkalom-
mal: „ha a Papa a telefo-
non ordítozik, akkor biz-
tosan a Pista bácsival be-
szélgetnek!” Ezt a tényt
kár lenne tagadni, egyéb-
ként az lehetséges, hogy
ezért a vallomásomért két
hölgytõl kapok majd meg-
rovást.
A Las Vegas és Los An-
geles közötti távolság, cca.
225 mérföld, amit jól kar-
bantartott országúton, 3
és fél, 4 óra alatt tesz meg
az ember. A forgalom sû-
rûbb volt, mint amit a ba-
rátaink mondtak, akik
már számtalanszor meg-
tették az utat a két város
között. Az új Las Vegas-i
barátink többsége Kalifor-
niából költözött át
Nevadába, miután itt ol-
csóbb az élet, fõként a
nyugdíjasok számára.
A csúcsforgalom Los An-
gelesbõl általában péntek
délután indul, míg visszafelé
vasárnap mennek az embe-
rek, de mi vasárnap már
pont hazafelé jöttünk. A
benzinárak Kaliforniában
magasabbak, mint
Vegasban, négy dollár köze-
lében vannak, míg
Nevadában 25-30 centtel ol-
csóbbegygallonbenzinára.
A kocsit felváltva vezet-
ték a hölgyek, odafelé a fe-
leségem, míg visszafelé
Fekete Márta. Mindketten
kiváló vezetõk, felesége-
met Fekete Pista barátom
tanította meg vezetni,
még a '60-as évek végén.
Jómagam az anyósülésen,
míg barátom hátul helyez-
kedett. A hölgyek elõre fi-
gyelmeztettek, hogy sem-
miféle vitát nem akarnak
hallani tõlünk, a vezetés-
hez sem kell segítség. Ha
nem fogjuk be a szánkat,
akkor kiraknak minket a
Mojave-sivatag kellõs kö-
zepén lévõ Death Valley –
Halál-völgyben.
A fenyegetés megtette a
hatását, ezek után béké-
sen és csendesen beszél-
gettünk egymással. Soha
nem tudtam, hogy Las
Vegas is a Mojave-sivatag-
ban van, lám, mire jó a
Wikipédia, az ember
olyasmit is megtudhat be-
lõle, amire soha nem szá-
mított.
A mojave indián törzs-
tõl kapott név, ami miatt
azt gondoltam, hogy az
úton sok indiántelepülést
látunk, de nem emlék-
szem egyetlen egyre sem.
Igaz, nem tanulmányútra
jöttünk, bár az út közben
hol élvezettel, hol pedig
borzongva néztük a ritkán
látott tájképet.
A Nevadában lévõ he-
gyeket a kopárság jelké-
pezte, amint Kaliforniába
értünk, jelentõsen válto-
zott minden. A terep egyre
zöldebb lett, fû, virágok,
fák voltak láthatók, igaz,
európai szemmel nézve,
nem emlékeztetett semmi-
re. Középnyugat-Amerika
is más képet mutat, amely
közelebbi a magyarorszá-
gihoz, de méreteiben sok-
kal nagyobb.
Kalifornia határán vizs-
gálat van, ugyanis védeni
kell a gyümölcsöt és zöld-
séget a behozott növé-
nyektõl. Fõként a teherau-
tókat vizsgálják, bár a fele-
ségem az egyik régebbi
útján már beleesett az el-
lenõrzésbe. Hasonló ellen-
õrzés van Nevada és Ari-
zona között, amikor a
Hoover-damnál átlépi az
ember a határt.
Persze, minden kocsit
képtelenség lenne átvizs-
gálni, csak szúrópróbákat
tartanak, mi is teljes se-
bességgel mentünk át Ka-
liforniába. Számomra ért-
hetetlen a kaliforniai véde-
lem, hiszen az Egyesült
Államokban a legtöbb
zöldség és gyümölcs ép-
pen innen származik.
Amint közeledtünk Los
Angeles felé, egyre jobban
láthatóvá vált a várost kö-
rülölelõ smog – a magyar
A menyasszony balján a férj, Maris Lidaka, míg jobbról a második Fekete István
A két régi jó barát: ifj. Fekete István elegáns zakóban, támasztja
az ülõ, ingujjra vetkõzött Harmath István székét
Feketéék – Márta és István – a Tüzek völgyében (Valley of Fire)