9. A kutatómunka lépései Első kutatási fázis weboldalakra tervezett alapkutatások Második kutatási fázis hipertext-alapú multimédiás oktatóanyag „mélyfúrás”-jellegű vizsgálata Harmadik kutatási fázis Esettanulmány: wap-használhatósági vizsgálat a navigációs menük vizuális hozzáférhetősége és menüpontok mennyiségének hatása a keresés idejére, hatékonyságára és eredményességére a linkek számának korlátozási kérdését vizsgáló kutatás a kulcsszó vs. kategória alapú keresési szokások alakulása a személyiség függvényében .
10. INT egrated E valuation and R esearch F acilities for A ssessing C omputer-users' E fficiency Az INTERFACE munkaállomás A BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékén kifejlesztett INTERFACE szoftver-ergonómiai vizsgáló munkaállomás
16. A tipikus probl é m a : n em a várt objektumok a link ek A képek nem linkek Három felesleges kattintás a képekre
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
Notas do Editor
A disszertáció a hipertext-alapú rendszerek (weboldalak, hipertext-alapú multimédiás oktatóanyag, wapoldalak) hatékony megtervezésének és hatékony, ugyanakkor eredményes használatának a kérdéskörével foglalkozik. A használat mindkét oldalon az emberi információfeldolgozás számtalan aspektusát vonja be, de a jelenlegi dolgozat többnyire az architektúrában való dezorientáció, navigáció jelenségével foglalkozik, pontosabban e jelenségek mögött meghúzódó mentális modell kialakításának a kérdésével. A mentális modell a ténylegesen megfigyelhető pszichológiai navigációs stratégiákon keresztül ragadható meg empirikusan. A hipertextekben megjelenő tájékozódást segítő navigációs eszközök (az ún. metaforák) többnyire arra a tervezői koncepcióra utalnak, hogy a hipertextben használt navigációs stratégiákat a felhasználók a fizikai környezet explorációja során használt mentális térképek mentén alakítják ki (Kim, Hirtle, 1995). Több cikk foglalkozott azzal , hogy a két környezet között esetlegesen fennálló hasonlóságot megragadja. Ebből következőleg a weboldalakon gyakori a fizikai környezetben megszokott navigációt segítő eszközök használata, próbálkoznak ma is ezek beiktatásával, pedig még most is talány, hogy milyen mértékű (strukturális, szemantikus, pragmatikus) izomorfizmus fogadható el a két környezet között, illetve, hogy melyek azon metaforák, modellek előnyei és korlátai, amelyek sikereseknek bizonyultak a fizikai térben, és átkerültek a hipertextbe.
1. Kérdés, hogy a vizsgált hipertextek navigációs eszközei - navigációs menük (szöveges vagy képszerű megjelenítéssel), beágyazott linkek, keresztlinkek, gyorskeresésre alkalmas szövegmezők, navigációs címsorok – mennyire épülnek a felhasználó információfeldolgozási sajátosságaira ? Amennyiben figyelmen kívül hagyják az információfeldolgozás sajátosságait, márpedig ez gyakori tervezői hiba, akkor ez mennyiben rontja a keresési teljesítményt? A kérdések egyrészt a szenzomotoros folyamatok, illetve a munkamemória teljesítményét érintik, másrészt a megjelenő metaforák által aktivált mentális modellek hozzáférhetőségét, valamint a problémahelyzethez viszonyított alkalmasságát 2. …amely alátámasztja az alternatív, de a legtöbb felhasználó által preferált keresési útvonalat, és mely akár markánsan el is térhet a tervező által javasolttól? 4. Abból a tényből kiindulva, hogy a hipertext rendeltetése (ld. hírportál, tanulás céljából létrehozott multimédiás oktatóanyag, adatbázis-keresők) függvényében változnak a felhasználói alkalmazások, célok, felvethető az is, hogy… Célom volt továbbá a hipertext struktúrákkal való interakció során is megerősíteni azt a megállapítást, hogy a felhasználók SzPV-nak (szívperiódus-variabilitásának) a KF (középfrekvencia) tartománya a magasabb mentális erőfeszítést igénylő műveletek során alacsonyabb, mint amikor könnyű műveleteket végez a személy vagy relaxál (Izsó, Láng, 2000, Izsó, 2001). Az erre alkalmas módszert csak a multimédiás oktatóanyag esetén használtuk.
A disszertációt három kutatási fázisra fűzöm fel: az első fázisban a weboldalakra, pontosabban a portáloldalakra tervezett alapkutatások során két, ellenőrzött feltételek között lezajló, kísérletet végeztem, melyekben a két leggyakoribb navigációt támogató eszköz, a menü és a beágyazott linkek megjelenítési kérdéseire fókuszálok. Ugyancsak ehhez a fázishoz tartozik egy harmadik vizsgálat is, mely a kulcsszó és a kategória-alapú keresés végrehajtásának meghatározó tényezőire világít rá. A másik kutatási fázisban egy hipertext-alapú multimédiás oktatóanyag mélyfúrás-jellegű vizsgálatán keresztül gyűjtöttem az előbbi vizsgálatokból nyert adatokhoz képest finomabb, részletbemenőbb mennyiségi és minőségi adatokat a hipertext struktúrájának tájékozódásra való hatásával kapcsolatban. További hozadékai a vizsgálatnak ugyancsak a navigációs eszközök megjelenítési módjával és oldal szerkezetével kapcsolatos adatok. A harmadik kutatási fázis végül egy esettanulmányt tartalmaz, egy wap-használhatósági vizsgálatot, mely során a kis képernyőn megjelenő hipertextek menüvel, linkekkel, struktúrával, oldalszerkezettel, szövegmezős kereséssel kapcsolatos kérdéseit feszegetem egy valóban nagy populáció által használt böngésző felület kapcsán. A kutatási fázisokban nemcsak a vizsgálat fókusza és a módszertan változik (online-vizsgálatok, laboratóriumi vizsgálatok, interjú, INTERFACE-szel végzett mélyfúrás-jellegű vizsgálat, heurisztikus elemzés, logfile-elemzés), hanem a hipertextek legelterjedtebb formái is váltják egymást: a weboldalak mellett multimédiás oktatóanyagot és wapoldalakat érintenek a vizsgálatok.
A mélyfúrás-jellegű vizsgálatról pár szót csupán: … az ellenőrzött laboratóriumi körülmények között végzendő szoftver-vizsgálathoz szükséges speciális laboratóriumi hátteret képes biztosítani, de emellett terepvizsgálatokhoz is alkalmazható. Az INTERFACE betűszó a rendszer angol nevéből származik…
Az INTERFACE különböző jellegű adatok gyűjtését és integrált feldolgozását végzi el. Az adatok egy részét korábban kifejlesztett és más célokra is használt programok biztosítják, pl. a videófájlok rögzítését. A rendszer videófájlban rögzíti a képernyőtartalmat , valamint a felhasználó kamera által rögzített képét. De ugyanígy a fiziológiai adatok, azaz a szívritmus-variabilitás rögzítését a Láng Eszter és munkatársai által szintén korábban kifejlesztett ISAX eszköz teszi lehetővé. A szívritmus-variabilitással összefüggő fiziológiai görbék másodperces szinten követik a pillanatnyi mentális megterhelést. Más adatok kezelését elvégző szoftvereket, mint a kísérleti alany billentyűleütéseit és egérkattintásait , valamint a kísérletvezető megjegyzéseit rögzítő szoftvereket az INTERFACE fejlesztése során készítettek el. A képernyőtartalom, valamint az egér- ill. billentyűműveletek rögzítése lehetővé teszi a felhasználói interakció részletes elemzését. Már tíz felhasználó adatain érvényes statisztikai módszerek alkalmazhatók.
Ez erősebben érvényesült az idősebb felhasználóknál, akik a menü első három menüpontjához asszociálták a keresett tartalmakat, mintha nem is lennének kíváncsiak arra, hogy milyen egyéb tartalmakat rejt még a site, és ezek hogyan épülnek egymásra. A „mélyfúrás” jellegű vizsgálatban a navigációs segédeszközök, térképek (20 személyből 9 személy használja), szószedetek (3 személy használja navigációs célból), súgó (3 személy) használatának alacsony gyakorisága alátámasztja azt a feltételezést, hogy az ismerkedési feladat során a struktúra megismerését elhanyagolják a felhasználók. Azt is mondhatnánk, hogy az első, tét nélküli interakció során a felhasználó nem tölt időt a struktúra megismerésével, és nem célja önmaga lokalizációja. A kötött célú és idejű tanulási vagy keresési feladatok során talán megjelenne ez az igény, azonban a navigációs segédeszközök megjelenítési módja, hiányosságai eltántorítják a felhasználót a használatuktól, és szerepet sem kapnak a későbbiek során. Továbbá a wap esettanulmányban az interjúk és heurisztikus elemzések során felmerülő explicit keresésre alkalmas szövegmező iránti igény szintén arra utal, hogy a felhasználók a célravezető, gyors találatok „hívei” akkor, amikor kötött célú és idejű keresést kell végrehajtaniuk. Ez az igény annál kihangsúlyozottabb, minél nehezebben kezelhető egy felület. Az is beigazolódott, hogy hiába kapnak a felhasználók egy kész struktúrát, mégis a saját maguk által logikusnak tartott, az interakció során mentálisan felépített struktúrát keresik és szeretnék bejárni Így a különböző, mentálisan összekötött tartalmak között keresztlinkek elhelyezését igénylik
A weboldalakon általános tapasztalat, hogy a felhasználó számára általában mindig hozzáférhető a navigációs menü. Ezzel szemben ennek az előzetes tapasztalatnak ellentmondóan elrejtettük a menüt, amire hazai portálon is van példa. Így az első kísérletben a rejtett és hosszú menüs változatokban az eredményekből kitűnik, hogy a megjelenítés bár rövidebb útvonalakkal, mégis hosszabb keresési idővel járt együtt. Vagyis a felhasználók időt töltöttek a menü alkalmazási módjának a kikövetkeztetésével. Ezt tükrözi az első kérdések megtalálási ideje: a felhasználóknak rá kellett jönniük arra, hogyan működik ez az újfajta megjelenési mód, ezt követően viszont a tanulás hatására egyre jobban oldották meg a keresési feladatokat.
A multimédiás oktatóanyagban már az ismerkedés során nehézséget okoz a felületen megjelenő nyomógombok előzetes tapasztalattól eltérő megjelenési formái (pl. az X nyomógomb hangsúlyos megjelenése, mely a Vissza nyomógomb funkcióját kölcsönzi a felhasználók mentális modelljében - 9 személy használja tévesen Vissza nyomógomb helyén).
Egy másik példa…. Ezen felül azonban az Internetes oldalakon, illetve a multimédiás oktatóanyaggal való ismerkedés során szerzett tapasztalat, miszerint a linkek többnyire szövegesen jelennek meg a felhasználók számára, az első keresés során hosszú útvonalat és keresési időt eredményez, lévén, hogy ebben az esetben csak képi formában megjelenő linkeken keresztül visz az út a keresett információkhoz (ld. a Rom Bios megtalálása, ami átlag 20,38 oldalváltást jelentett az optimális 4-hez viszonyítva, és átlag 313 mp.-t).
Már Gardiner-nél is szerepel a következő, képernyőn való megjelenéshez kapcsolódó irányelv: ha a lényeges információtól el kell görgetnie a felhasználónak, a tervező könnyítse meg a felhasználó számára a képernyőről eltűnt részekhez való hozzáférést, vagy hagyja a képernyőn a lényeges információkat. Ez külső munkamemóriaként szolgálhat a felhasználó számára akkor, amikor munkamemóriája más tételekkel terhelődik. Sok esetben használják ezt a megoldást a weboldal tervezők is, amikor pl. „ugráló” menüt iktatnak be a weboldal struktúrájába. Az oldal intaktsága problémája itt azt jelenti, hogy az oldal éppen hozzáférhető része önmagába is „él”, ebből kifolyólag a felhasználó nem motivált, vagy bizonyos esetekben „nem tudja” áttekinteni a teljes oldal tartalmát. Olyan elemek, melyek hangsúlyosak abban az értelemben, hogy figyelmeztetik a felhasználót az oldal vizuálisan épp nem hozzáférhető tartalmára, az oldalon található információk alaposabb áttekintéséhez vezethetnek. Ha az oktatóanyagban a Grafikus kártyá t szemléltető ábra alatt folytatódna a szöveges információ, a görgetősávot mellőző felhasználók egyike sem szembesülne a keresett információ megtalálásának nehézségével, hiszen jól ismerik a görgetés funkcióját. Hasonló a wapoldalakon az „üres sor” látványa a linkek között, melyek megtévesztők abban az értelemben, hogy lezárt oldal hatását keltik, vagy a Lapozás szó, mely után a felhasználó nem sejti a következő link meglétét, és erre próbál kattintani. Felbontástól és képernyőnagyságtól függően az oldal intaktságának hatása különbözőképpen alakulhat, de a tervezőnek számolnia kell a különböző böngésző környezetek sajátosságaival.
Illetve a funkciója nehezen kikövetkeztethető. Az alapkutatásokban a hosszú menü csak akkor eredményezett navigációs nehézséget, ha egyben rejtett is volt, önmagában azonban sem időben, sem oldalváltásban nem okozott keresési nehézséget (ld. fennebb). A második kísérlet során, bár valóban több időbe került, és több oldalváltást okozott a beágyazott linkek nagy száma, azonban itt sem kaptam szignifikáns eltérést a két változattal való feladat-végrehajtásban. Látszik a rejtett, és a munkamemória terjedelmi kapacitását meghaladó hosszúságú menük esetén, hogy a válaszok megtalálása több időt vesz igénybe, még akkor is, ha nem okoznak hosszabb keresési útvonalat (KW=12,574, p<0,001, időben a rejtett nagymenükben keresnek a legtovább a személyek; KW=27,332, p<0,001, oldalváltásban mégis optimális a keresés). Ez a többletidő nem tulajdonítható a legördülő, rejtett menüre való kattintásnak (ld. 3. sz. melléklet), hiszen a rejtett, de a 7 2 szabályt követő menü esetén nem jelentkezik a válaszkeresés többletideje. A menüpont váltásának a módja nehezen kikövetkeztethető. A wap-vizsgálat során szintén felmerült a munkamemória terjedelmi kapacitásának a problémája, és a kis képernyő miatt itt még hangsúlyosabb volt ez a kérdéskör. A kis képernyő nem teszi lehetővé az összes menüpontra való szimultán rálátást, tehát a felhasználónak valóban vissza kell emlékeznie a már látott menüpontokra a helyes döntés meghozatala végett, és valóban erősen feltételezhető, hogy minél több menüpontot tartalmaz a menü, a szeriális keresés miatt, annál több ideig fog tartani a menüpont kiválasztása ( Kapcsolat menü több képernyőnyi helyet foglaló 22 menüpontja).
A hipotézist alátámasztja, hogy a felismerés stratégiája volt valóban a leggyakoribb stratégia. Ezt a stratégiát támogatta a Vissza (a leggyakrabban használt navigációs eszköz) és a Home nyomógomb használata, hiszen ezek révén a felhasználó a legkisebb kockázattal, és a struktúra megismerésével együttjáró erőfeszítés nélkül tájékozódhattak az anyagban (a Vissza nyomógomb használata az ismerkedéskor 19,1%, tanuláskor 21,4%, kereséskor 26,7%-át képviseli a teljes navigációs eszközhasználatnak 13 személy esetén). Tehát, amikor tétje volt a keresésnek, akkor a legkisebb kockázatú stratégiát alkalmazták. Akkor is ez a stratégia volt a leggyakoribb, amikor a Rom Bios vagy a Grafikus kártya megtalálásának a problémájával küszködtek a felhasználók. Sőt az egyik fejezetből a másikba való átugrás helyett (keresztlinkkel megoldható lett volna), vagyis a rövidebb böngészés helyett inkább a hosszabb útvonalat jelentő felismerés stratégiáját használják. A böngészés végül szintén megjelent, de markánsan kevesebbszer, mint a felismerés stratégiája. Támogató eszközei a strukturális és keresztlinkek: ismerkedéskor 42%, tanuláskor 32,2%-át, kereséskor már csak 27%-át képezik a teljes navigációs eszközhasználatnak. Az útvonalkövetés stratégiáját használták volna a felhasználók, ám nem a megfelelő eszközhöz társították ennek a végrehajtását (az Előre nyomógombot 21 személyből 13 személy használja, ebből 7 évesen az ismerkedés során), hiszen az Előre nyomógombbal próbáltak olyan oldalakat meglátogatni, melyeket még nem érintettek az interakció során. A tervezők nem biztosították e stratégia támogatását (támogató eszköze az Útmutató ), bár egy oktatóanyagban elkelne. A Vissza nyomógombbal is a saját útvonalaikat járták újra be, és nem egy felajánlott, az oktatást irányítók által felajánlott útvonalat. Tehát nem a felderítést szolgálták, hanem a felismerés stratégiáját, ami kereséskor, tanuláskor megjelenő stratégia.
Az alapkutatásokban néhány témakörben, több kérdés esetén is találtunk együttjárást az internetezésben való gyakorlottság és a keresés ideje között. Valamennyi együttjárás azt sugallta, hogy minél régebb óta és minél gyakrabban internetezik a személy, annál gyorsabban találja meg a választ a kérdésekre. Jellemző volt, hogy ott, ahol az internetezésben kezdő felhasználók elakadtak, például a rejtett, nagy menük esetén az első válasz megtalálásakor, ott a gyakorlottabb felhasználók szignifikánsan jobban teljesítettek (a látható menük esetén nem volt érezhető hatása az internetezési gyakorlottságnak, csak a rejtett menüknél, ld. fennebb). A multimédiás oktatóanyag vizsgálata során fény derült arra, hogy a műszaki szakközépiskolások (az összefüggések alapján kiderült, hogy ezek fiúk, akiket jobban érdekelnek egyébként a számítástechnikai szakkönyvek, magazinok, saját számítógéppel rendelkeznek és internetezésre gyakran használják azt) szignifikánsan több hivatkozásra kattintottak és mélyebb szintig is jutottak az ismerkedés során a közgazdasági szakközépiskolásokkal szemben. Ők azok, akik jobb teljesítményt is érnek el a válaszok megkeresése során. Ez összecseng az alapkutatásokon belüli technikai válaszok megtalálásának a hatékonyságával. Az is kiderült, hogy minél gyakorlottabb a számítógép-használó annál több hivatkozásra kattint az ismerkedés alatt. Ugyanakkor minél gyakrabban internetezik a személy, annál mélyebbre jutnak a multimédiás oktatóanyagban az ismerkedés során. A korrigálatlan összpontszám szignifikánsnak tekinthető módon csak viszonylag gyenge korrelációkat mutat: az előre feltételezettek szerint a számítógép-használat gyakoriságával, az Internet-használat gyakoriságával korrelál. Ugyanezek a viszonyok a korrigált összpontszámra vonatkozóan árnyaltabbak: a számítógép-használat gyakoriságával nem szignifikáns az összefüggése, viszont az Internet-használattal erősebb és szignifikánsabb. Az is kiderült, hogy minél gyakrabban internetezik a személy, annál gyorsabban találja meg a Rom Bios -szal kapcsolatos kérdésre a választ , illetve annál kevesebb oldalváltással. Az alapkutatások során egyértelműen beigazolódott, a felhasználók már az első válasz keresése során elkezdik tanulni a struktúrát és a navigációs eszközök használatának módját. Az első válaszra rákövetkező válaszok keresése során időben és oldalváltásban egyre optimálisabb útvonalakat járnak be. Az első válasz megtalálási ideje kiemelkedik a többi válasz megtalálásának ideje közül (225,90 mp., ami három-, négyszerese a legtöbb keresési időnek). A keresés módjának megtapasztalása aztán nagyjából kiegyenlíti a keresési időket. Mégsem annyira, hogy ne lehessen érzékelhető a fokozatos tanulás hatása: minél több megtalált válasz volt a felhasználó mögött, annál jobb időket és annál rövidebb útvonalakat produkált a további keresésekkor. Az utolsó 7 kérdésre a választ szignifikánsan gyorsabban és rövidebb útvonallal közelítik meg, mint az előző válaszokat. A multimédiás oktatóanyagban az előzőleg szerzett tapasztalat, miszerint képi linkeket lehet használni a mélyebb szintek látogatásához (innen hiányoznak is a szöveges linkek), meghatározza a vizsgálati személyek eszközhasználatát. Ez meg is zavarja a felhasználókat, hiszen magukkal hozott tapasztalat, hogy többnyire szöveges linkre kell kattintani az Interneten. Miután a képek használatát végre megtanulják, a következő fejezetben szintén képekre kattintanak, melyek inkonzisztens módon ez esetben nem linkek, csupán szemléltetők, a szöveges linkre kattintás pedig nem egyértelmű épp az előbbi erős tanulási nyom miatt .
A férfiak és nők között abban is különbség volt, hogy a férfiakat kevésbé zavarta meg az oldal intaktsága
Általában elmondható volt, hogy a személyek jobban preferálják a szövegmezős keresést (az esetek 82,8%-ban a kulcsszavas keresést használják a személyek, és az eseteknek csak a 17,2%-ban használnak kategória-alapú keresést), és elégedettebbek is ezzel (átlag 4,40 szemben az átlag 3,50-nel egy 5 fokozatú skálán való értékelés során). Nem nyert igazolást a feltételezésünk: hiszen a kognitív elvétésekkel, kihagyásokkal jellemezhető személyekre nem volt igaz a kategóriák nagyobb preferenciája a szövegmezős kereséssel szemben. Néhány együttjárás miatt arra utaló tendenciát felfedeztünk, miszerint a kognitív hibákat gyakrabban vétő személyek a több külső kontrollt nyújtó navigációs eszközökkel elégedettek inkább (a kategória-alapú keresővel), akikre ez kevésbé jellemző, azok a szövegmezős kereséssel elégedettebbek. … Mintha nem tudnák olyan pontosan megfogalmazni a keresett tartalmat, mint azok, akikre kevésbé jellemzőek a kognitív hibázások. A multimédiás oktatóanyagban a felhasználó kognitív stílusa, bár nem befolyásolta a navigációs eszközök preferenciáját, használati gyakoriságát... A mért időveszteség a Grafikus kártya esetében (r=.533*) korrelál az MBTI pszichológiai teszt T-F (Thinking – Feeling, Gondolkodás – Érzés ) dimenziójával. Ez azt jelenti, hogy ez a szoftverhiba kinek okoz nagyobb gondot (nagyobb időveszteséget), erősen függ a kognitív stílus MBTI T-F dimenziójától.