2. A probléma az, amikor egy célt akarunk elérni, de a cél elérésének útja
számunkra ismeretlen vagy rejtve van. Pszichológiailag olyan
feladat, kérdés, melyre a választ nem tudjuk azonnal megadni.
A probléma megoldása akkor következik be, ha az észlelt jelenlegi állapotot
és a kívánt állapotot azonosnak érezzük.
A probléma típusai:
 Konceptuális, elméleti problémák: pl. matematikai problémák.
 Empirikus problémák: megoldásukhoz tapasztalat, kísérlet kell.
 Viselkedési problémák: vezetési viselkedés, hatalom érvényesülési
módja, szervezeti viselkedés problémái.
 Társadalmi problémák: kulturális szokásokból, a normarendszerből
fakadhat.

3.  A probléma szubjektív fogalom, mert lehet, hogy az
adott állapoton valaki más nem kívánna
változtatni, azaz nem érzi problémásnak az adott
szituációt. Ami valakinek probléma, másnak rutin
feladat. Saját észlelési területünk, tudásunk határozza
meg, mi a probléma.
 A probléma relatív fogalom is, mert adott helyzet az
egyik ember számára problémát vet fel, egy
másiknak nem biztos.
 A problémaérzékenység azt jelenti, hogy térben és
időben az egymáshoz közel álló problémák felerősítik
egymást.

4. A problémamegoldási rendszerben a
problémákat a fő szempontok szerint
megvizsgálva egy ún. problématérbe
helyezzük, melynek fő összetevői:
 a probléma mértékének, súlyának
meghatározása,
 a probléma meghatározásának módja,
 a megoldás folyamatának stádiuma (mennyire
haladtunk a megoldás felé).
Ezek segítségével helyezhetjük el a megoldási
rendszerben a problémánkat.

5. Ha a probléma definíciójából indulunk ki, Venn
diagramm segítségével kategorizálhatjuk az előbbi
összetevőket. A megoldási módok ezeknek a
helyzeteknek a fedésbe hozásával jön létre, ezen
belül is az észlelt állapot és a kívánt állapot fedésbe
hozásával. Ennek három útja lehetséges:
 Az észlelt állapotot közelítjük a kívánthoz.
 A kívánt állapotot közelítjük az észlelthez.
 A fenti két eljárás vegyes alkalmazása
(leggyakrabban ezt használjuk).

7. A rendszerszemléletű problémamegoldás során a problémát megpróbáljuk egy
problématérbe, egy háromdimenziós geometriai rendszerbe elhelyezni:
Első dimenzió a probléma-taxonómia: az alap problématípusok rendezése, besorolása
(kiterjedtségük, súlyuk alapján). Ezek a kategóriák lehetnek:
 Konceptuális problémák (elméleti problémák): pl. matematikai problémák.
Megoldásukban elméletek és fogalmak dominálnak.
 Empirikus problémák: megoldásukhoz az elméleteken és fogalmakon túl
tapasztalati, kísérleti adatokra is szükség van.
 Viselkedési problémák: egy vagy több személy viselkedése a probléma részét alkotja.
Minél több ember viselkedése, tevékenysége szerepel tényezőként a
problémában, annál súlyosabb. Ilyen típusú probléma a vezetési viselkedés, hatalom
érvényesülési módja, szervezeti viselkedés.
 Társadalmi problémák: az előzőn túl kulturális szokásokból, társadalmi normarendszerből
fakadó problémák is szerepet játszanak. Pl. adócsalás (bűn vagy érdem),.
légszennyezés.

8. Második dimenzió a problémamegoldás módja. Fokozatai:
 Egyéni problémamegoldási mód: egyetlen személy oldja meg a
problémát. Kevés problémát lehet így megoldani. Pl. az iskolai
tanítás, amelyben mindenki maga végzi a tanulást.
 Csoportos problémamegoldási mód: kettő vagy több személy végzi a
probléma megoldását. Pl. bizottsági megoldás. Felső korlátját a benne
szereplő személyeknek a formális szervezeti struktúra és szabályozás
adja. Tartalmazhat egyéni megoldási módszereket is.
 Szervezeti problémamegoldási mód: a formális csoportstruktúrát adott
szervezeti keretek fogják össze a probléma megoldására. Pl. a vállalat
így oldja meg a gazdaságos termékszervezet kialakítását. Csoportos és
egyéni megoldási módok alakíthatják.
 Társadalmi problémamegoldási mód: szervezetek mellett kulturális
területek is szerepet játszanak, a probléma túlnő a szervezeteken. Pl.
kormányzati szabályozás.

9. Harmadik dimenzió: problémamegoldás folyamata. Lépései:
 Problémafelismerés: a probléma létezésének tudatosítása, azaz a
jelenlegi és a kívánatos közti állapot közti különbség észlelése.
 Meghatározás (diagnózis): a probléma fő összetevőinek
megállapítása, a probléma pontos leírása, a feltételek meghatározása.
Problémamegoldást eredményesen véghezvinni csak pontos
problémameghatározás után lehet.
 Analízis: szétbontják elemekre a problémát aztán azokat is
differenciálják. Felépítik a lehetséges megoldási módokat a
részproblémák alapján.
 Szintézis: újra összerakják a részeket, vagyis az analizált információkat és
össze-tevőket olyan megoldássá integrálják, melynek célja a jelenlegi és
a kívánt állapot egybeesésének elérése.

10.  Kényszerítő nyilvánvalóság: pl. termék nem kelendő® rossz
minőségű, nincs rá kereslet.
 Figyelmeztető rendszerek használata:
számvitel, piacfigyelés, piackutatás. Mikor érzékeljük, hogy
a kereslet kezd csökkenni, lépni tudunk.
 Külső hatások vizsgálata: versenytársak figyelése.
 Kutatás: szervezeti működés vizsgálata, apró eltérések
felismerése.
 Különböző a problémaérzékenységünk, különböző
dolgokra különbözően reagálunk. Kis problémának
tekintjük, ami időben, térben messze van.

11.  Célja, hogy a komplexitás, a
bizonytalanság és az időtényező
függvényében osztályozni tudjuk a
problémát.
 A Howard-féle problématér
ábrázolásakor a szélsőségeket hívjuk
segítségül, és ezáltal egy kocka formájú
ábrát rajzolhatunk fel.

14.  Pavlov: Klasszikus kondicionálás. Közvetlen kapcsolat épül
ki egy feltétlen és egy feltételes inger között.
 Skinner modell a szigorú megerősítés modellje. Nem csak
az elvárások és elgondolások befolyásolják a
döntéshozót, ahogy az adminisztratív modell állítja, hanem
az is, hogy a múltban milyen döntések jártak számára
pozitív megoldásokkal. Ebbe a szemléletben benne van az
az effektus (Throndike effektus), hogy azt a
magatartást, amely jutalomhoz vezetett, az emberek
inkább megismétlik, mint azokat, melyek nem vezettek
jutalomhoz (pozitív megerősítés), vagy éppen büntetéshez
vezettek (negatív megerősítés). A döntéseket
környezetükbe helyezve, azok megerősítését kell
elsősorban figyelembe venni. Így a döntéshozó azt a
döntési megoldást fogja preferálni, mely már jutalmat
hozott, vagy elgondolásai szerint jutalmat fog hozni.

15. A modell döntési magyarázatai:
 A leghatékonyabb és legerősebb megerősítők azok, amelyek a
legközvetlenebb kapcsolatban vannak a döntéssel időben és
térben.
 Ha a megerősítések megszakításokkal következnek be, akkor az
a döntési eset a döntéshozó szemében magasabb szinten
van, mintha a megerősítések egyszerre következnek be.
 A pozitív megerősítés sokkal hatékonyabb, mint a negatív
 Azokat az eredményeket, melyek ténylegesen megerősítik a
viselkedést, csak empirikus (tapasztalati) úton lehet megismerni.

16.  Az egyéni tanulás nem nélkülözhető elem a csoport tanulás
értelmezéséhez sem.
 A szocializáció során a kiscsoportos formák keverednek az egyéni és az
iskolai rendszerű, formális ( szervezeti ) tanulási formával. A tanulás az
egyéni idegrendszer teljesítménye, még akkor is, ha ezt most speciálisan
a csoport szemszögéből vizsgáljuk.
 Speciális idegrendszeri és tudati tevékenység eredménye, amelyet az
egyéni tudatok hordoznak, ugyanakkor a reprezentáció (tükrözés) egy
interperszonális térben zajlik. Ez a tér a szükséges és elégséges mértékig
diffúz (átjárható).
 A tagok és a környezet számára legitim és transzparens (átlátható)
valamint a szükséges és elégséges mértékig diszkrét (a csoporton belül
és kívül a megkülönböztetéshez szükséges egyediséget és állandóságot
mutat), diferenciált és integrált ahhoz, hogy egy önálló létezőnek
tekinthető absztrakcióhoz/ fogalomhoz ( mi, vagy ők-azok) saját
nyelv, megkülönböztethető interakció mintázat, struktúrák, funkciók és
dinamika kapcsolódhasson.

17. A csoportmunka fölényét az alábbi tényezőkben lehet keresni:
 Statisztikai hatás
Az egyéni eredmények összegződnek, valamint a nagyobb
elemszám valószínűsíti a magasabb teljesítményt.
 Szociális facilitáció ( Allport)
A közösségi helyzet a teljesítményt, a motivációt és az igényszintet is
emeli.
 A versengés fokozza a teljesítményt
(Itt jelezni szükséges, hogy csak meghatározott körülmények
között, aminek kifejtése később lehetséges.)
 A kollektív munka másik előnye a vitákban mutatkozik meg.

18. Fogalma:
„Szervezeti tanulás alatt a következőkben azt
a folyamatot értjük, amelynek
eredményeként a szervezetben tudás jön
létre, ez a tudás elterjesztésre kerül a
szervezetben, az beépül a szervezetbe ( a
szervezeti memóriába ?) és rögzül, ezáltal a
döntésekhez és a konkrét akciók
megvalósításához tartósan elérhetővé és
felhasználhatóvá válik más szervezeti
tagoknak és egységeknek is.”

19. A definíciónak több lényeges eleme van:
 A szervezeti tanulás egy folyamat,
 Eredményeképp a szervezetben tudás jön létre,
 Ez a tudás elterjesztésre kerül a szervezetben,
 A tudás beépül a szervezetbe ( szervezeti memóriába) és rögzül,
 A rögzült tutudás tartósan elérhetővé és fekhasználhatóvá válik
a döntésekhez és cselekvésekhez.
 A tudás más szervezeti tagoknak és egységeknek is
felhasználhatóvá válik.