Good Stuff Happens in 1:1 Meetings: Why you need them and how to do them well
Esetek a biorezonanciás állapotfelmérésen
1. Meg akarok halni egy kicsit:
történetek a biorezonanciás
állapotfelmérésen.
Na nem igazán, csak egy icipicit.
Egyébként jól vagyok, nincsenek szuicid gondolataim.
Valamikor régen talán voltak, de már kinőttem.
Remélem. Miért szeretnék most egy icipicit
meghalni? Mert szeretném megismerni,
megtapasztalni azt a csodálatos világot, ami ODAÁT
lehet. Éppen olvasom Dr. Eben Alexander könyvét: A
mennyország létezik.
2. Szerintem is létezik, tényleg.
Éltemben egyre több dolog arra mutat, hogy tényleg létezik. Valami van odalent-
odafent, nem is tudom behatárolni, hogy hol is, csak érzem, hogy van. Küldözgeti
félreérthetetlen jeleit.
Ha az ember önkéntelenül érzékeli ezeket a fantasztikus, nehezen felfogható
történeteket érzékeli, ösztönösen válaszokat kap rá. Számomra ilyen az idegsebész
orvos vallomása a mennyországról, a túlvilágról, a lélekről, a földöntúli szeretetről.
Szóval az idegsebész orvos, aki egész életében tényleg földhözragadt volt, egy
csúnya agyhártyagyulladás miatt kómába esik. Mint orvos, már sokszor találkozott
a halállal, és sosem gondolt bele abba, hogy lehet, hogy folytatása is van földi
életünknek. Lehet. És egyszer csak – mintegy egyik pillanatról a másikra- kómába
esik, és elkezdődik a NAGY UTAZÁS. Ő pedig élvezte…. Hihető, de nem terjengős
módon leírja, hogy halálközeli élményként mit tapasztalt. Nekem tetszik. Nagyon
tetszik.
3. Soha sem féltem a haláltól, de
most aztán roppant kíváncsivá tett.
Nemcsak engem, hanem sok hitetlen nagyfejű földi „szakembert” is, akik
kerek-perec elvetik azt a gondolatot, hogy van élet a halál után, vagy hogy
léteznek halálközeli élmények. Az ő világukban csak neuronok, szinapszisok és
idegsejtek léteznek. Ők ezt tanulták az iskolában, és ennyi!
Most bajban vannak kissé, mert egy professzor, akit ők eddig hitelesnek hittek
és tiszteltek, azt az ’eszetlenséget’ állítja, hogy van Mennyország. És azt, hogy
van egy másik világ, ami százezerszer befogadóbb nyugalmasabb és szebb,
mint ez a lét itt a földön.
Akkor most Dr. Eben hazudik? Miket írogat itt? Mi indítja arra, hogy egy
„Mennyországos” könyvet írjon?
Odaát megtapasztalta a végtelen szeretetet, az időtlenséget, és a határtalan
nyugalmat. Olyan fantasztikus, elmondhatatlan szépséget látott, érzett, amit
nem lehet szavakkal kifejezni. Aki ezt már megtapasztalta nem is értem miért
jött vissza. Esetleg a szerettei miatt? Tényleg, már találkoztam én is a halállal.
Sokszor. Szerintem sokszor. Voltam már én is odaát? Talán álmomban vagy
valamikor…. Olyan ismerősnek tűntek egyes részletek, amiket Dr.Eben említ.
Létezik ez?
4. Az egyik legfantasztikusabb élményem akkor
volt, amikor egy fiatalember járt
nálam biorezonanciás állapotfelmérésen.
Évek óta küzdött a krónikus fáradtsággal, enerváltsággal. Hiába járt
több orvosnál, nem tudták megállapítani, hogy mitől fáradt
folyamatosan. A vérképe tökéletes volt, és ő sem nézett ki betegnek.
Viszont le volt gyengülve teljesen. Elkezdtük a 2 órás biorezonancia
állapotfelmérést, de a gép 20-25 perc után egyszer csak leállt. Ilyen
még sosem fordult elő. Végig gondoltam az összes hibalehetőséget,
próbálgattam a gépbe életet lehelni, de a képernyő rendületlenül sötét
maradt.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert ilyen még soha sem
fordult elő.
Zavartan hebegtem, hogy nagyon sajnálom, de valami
megmagyarázhatatlan hiba miatt a rendszer leállt. Felnéztem. A
fiatalember sejtelmesen mosolygott…
5. Csak annyit mondott:
„ez a foglalkozásom miatt van!”
- Miért? Mi a foglakozása? -kérdeztem.
- Villamosmérnök vagyok.
Hmmm….-gondoltam. Az én férjem is villamosmérnök. Nagyon gyakran
kezelem, de még egyetlen egyszer sem állt le a gép a kezelés alatt.
„Aha, villamosmérnök” - nagyon kérdően és kétségbeesetten nézhettem rá,
mert így válaszolt: - „Mással is foglalkozom. Szellemgyógyászattal vagyok.”
Én még bambábban nézhettem, mert folytatta:
- „Önön rajta van egy halott lélek, 40 év körüli, nő, aki szerette a művészetet,
imádott énekelni és rákban halt meg már elég régen. Ő zavarta meg a gépet,
és ezért állt le a vizsgálat, mert én csak rá tudtam koncentrálni.”
- „Jaj! Ez az édesanyám lehet, aki 5 éves koromban halt meg"….- kiáltottam
fel. Jesszus! Mi van? Velem van még mindig? De hát eszerint 45 éve itt van
velem?
- „Aha. Értem.” - válaszoltam zavarodottan, és természetesen semmit sem
értettem.
- „Én le tudom venni magáról ezt a lelket” - ajánlotta fel a fiatalember.
6. Húúúú! Ez kezd egyre érdekesebbé válni.
Tönkre tette a gépemet, közli, hogy szelleműző és azt is, hogy táltos…..meg,
hogy együtt él velem az édesanyám … Na, van ilyen? Lehetséges ez? Mi lesz
még ebből?
Közben akaratlanul is összetegeződtünk. Lehet hogy azért, mert egy olyan
világba csöppentem, ahol csak a tegeződés létezik. Valahogy úgy éreztem,
hogy már régről ismerjük egymást, és találkozásunk egyáltalán nem a véletlen
műve. Szerintem azért találkoztunk a biorezonanciás állapotfelmérésen, hogy
segítsük egymást valahogy.
Megbeszéltük, hogy eljön hozzám és leveszi a szellemet rólam.
De hogy ez a szellemlevétel hogyan történt, és mit éreztem, és hogy
meggyógyult-e új szelleműző barátom, arról majd következőkben olvashattok
nemsokára.
Mosolygós Szép Napot Kívánok!
Eszter
www.biorezonanciameres.hu