2. Ronald Dworkin – egyenlő bánásmód
Ha valakinek alapvető jogát megsértik, az azt jelenti, hogy nem tekintik teljes
értékű embernek vagy a többi embernél kisebb értékűnek tartják.
Alkotmánybíróság: „egyenlő méltóságú személyként kezelés”
„A méltósághoz való jog funkciója az egyenlőség biztosítása. … Az emberi
méltóságban mindenki osztozik aki ember, függetlenül attól, hogy mennyit
valósított meg az emberi lehetőségből és miért annyit.”
23/1990 AB határozat Sólyom László párhuzamos véleménye
3. Emberi jogok egyetemes nyilatkozata:
Cikk „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.”
Alkotmány:
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez
és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
Alaptörvény
„Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.”
II. cikk
„Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi
méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”
4. 2013. évi V. törvény (új Ptk.)
SZEMÉLYISÉGI JOGOK
XI. CÍM
ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ÉS EGYES SZEMÉLYISÉGI JOGOK
A személyiségi jogok általános védelme
(1)Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között
személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.
(2) Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles
tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.
(3) Nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult.
„A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a
hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet.” – korábban az 1957. évi IV. törvényben
5. Nevesített személyiségi jogok
A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen
a) az élet, a testi épség és az egészség megsértése;
b) a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése;
c) a személy hátrányos megkülönböztetése;
d) a becsület és a jóhírnév megsértése;
e) a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;
f) a névviseléshez való jog megsértése;
g) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.
6. Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme
A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő
személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos
mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.
Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogokat
szükségtelenül nem korlátozhatja. (Eredeti kodifikációs bizottság javaslat)
A becsülethez és jóhírnévhez való jog
(1) A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének
hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó
véleménynyilvánítás.
(2) A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e
személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet
fel.
A hírnév a becsületnél objektívebb fogalom, amely társadalmi, közéleti, kisebb közösségeken belüli
ismertséget, de nem feltétlenül elismertséget jelent. A jóhírnév védelme a személy értékeléséhez
alapul szolgáló tényállítások valódiságának követelményén alapul.
7. A magántitokhoz való jog
(1) A magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titok és az üzleti
titok oltalmára.
(2) A magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzése és
felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személlyel való közlése.
A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog
(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy
hozzájárulása szükséges.
(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített
felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel
esetén.
Névviseléshez való jog
(1) Irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet
felvett névvel is lehet folytatni, ha ez nem jár mások lényeges jogi érdekének sérelmével.
(2) Ha az irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet
folytató személy neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató
személy nevével, az érintett személy kérelmére a név – e tevékenység gyakorlása során –
megkülönböztető toldással vagy elhagyással használható.
A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy
jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. (Régi Ptk.)
8. A SZEMÉLYISÉGI JOGOK MEGSÉRTÉSÉNEK SZANKCIÓI
Felróhatóságtól független szankciók
(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján – az elévülési időn
belül – az eset körülményeihez képest követelheti
a) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén
megfelelő nyilvánosságot;
d) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a
jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való
megfosztását;
e) azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át
javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.
9. Sérelemdíj]
(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem
vagyoni sérelemért.
(2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles
személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait
kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén
kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés
súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és
környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg.
Kártérítési felelősség
Aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen
okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának
megtérítését.
10. A személyiségi jogok érvényesítése
(1)A személyiségi jogokat személyesen lehet érvényesíteni.
(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott
személy a személyiségi jogai védelmében önállóan felléphet. A cselekvőképtelen személyiségi
jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel.
(3) Az ismeretlen helyen távollévő személyiségi jogának védelmében a hozzátartozója vagy
gondnoka léphet fel.
(4) Ha a személyiségi jog megsértése közérdekbe ütközik, a jogosult
hozzájárulásával az ügyész keresetet indíthat, és érvényesítheti a jogsértés
felróhatóságtól független szankcióit. Az ügyész keresete alapján a jogsértéssel elért
vagyoni előnyt közérdekű célra kell átengedni. E bekezdést az (5) bekezdésben foglalt
jogsértés esetén azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ügyész a jogosult
hozzájárulása nélkül is – az elévülési időn belül – keresetet indíthat.
(5) A közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a
magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez
tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy
kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől
számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. A
közösség bármely tagja a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésének kivételével a
személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját érvényesítheti.
11. A polgári jogi szabályozás során abból kell kiindulni, hogy a polgári jognak a
természetes, a jogi személyek és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok
lehetnek alanyai. A közösség mint olyan nem jogalany, nem alanya a polgári jognak,
személyisége sincs, így polgári jogi védelemben sem részesülhet. A polgári jog eredeti
logikája szerint tehát közösségnek, például egy etnikai kisebbségnek nincs személyhez
fűződő joga, így a polgári jog nem tudja megteremteni azt a lehetőséget, hogy maga a
közösség lépjen fel a közösséget sértő állításokkal szemben. A jogérvényesítés
lehetősége ezért csak a közösséghez tartozó egyének számára biztosítható, ha a
közösséget ért sérelem esetében megállapítható az egyéni jogsérelem is.
A jogalkotó emellett vagy ezen kívül dönthet úgy, hogy meg kívánja teremteni a
közérdekű igényérvényesítés lehetőségét. Míg a személyhez fűződő jogsértések esetén a
sértett lép fel az őt ért sérelem orvoslását keresve, addig közérdekű igényérvényesítés
esetén nem egyes személyeket, hanem magát a társadalmat ért sérelmek orvoslását teszi
lehetővé a jogrendszer. Ebben az esetben a jogalkotónak meg kell határoznia, hogy mely
személyt vagy szervezetet jogosítja fel a köz érdekében való fellépésre, és az így
feljogosított személy mit követelhet a jogsértőtől. Ilyen személy vagy szervezet lehet
például az ügyész vagy az egy adott közösség érdekeinek védelmét szolgáló szervezetek.
12. A szabályozás kialakítása során szem előtt kell tartani azt, hogy a gyűlöletbeszéd
elleni fellépés, a rasszizmus és a homofóbia visszaszorítására irányuló igyekezet
nemcsak az egyes személyhez fűződő jogok védelméről szól, hanem a demokratikus
berendezkedés, az alkotmányos értékek védelméről. Álságos lenne ezért a vitát csupán
magánjogi értelmezési keretek közé terelni, hiszen – ahogy az az elsőként idézett
definícióból kitűnik – a gyűlöletbeszéd elsősorban alkotmányjogi, közjogi kérdés.
A 18/2004. (V. 25.) AB-határozat egyes megállapításai egyértelművé tették, hogy a
gyűlöletbeszéd kérdése nem feltétlenül a büntetőjog eszközrendszerével kezelendő. A
büntetőjog ultima ratio, csak akkor alkalmazandó, ha más jogági eszközök már nem
elegendőek. Mindezek alapján az AB következetes álláspontja, hogy a jogalkotó a
gyűlöletbeszédhez kapcsolódó tényállások hatályos szabályozásával eljutott a
büntetőjogi szankcionálás határáig, ezért a gyűlöletbeszéd problémaköre a büntetőjogi
tényállások körének növelésével vagy tágításával alkotmányosan nem kezelhető.
Az Alkotmánybíróság a vallási meggyőződést és a kisebbséghez tartozást minősítette
a személyiség lényegi vonásának. … a lényeg azonban az, hogy nem mindenféle
tulajdonságra vonatkozó kijelentés szankcionálható, csupán az, amely a személyiség
lényeges vonását érinti.
13. A közérdekű igényérvényesítés természete egészen más, mint az egyéni jogérvényesítésé.
Annak alapja az a tézis, hogy az egyén nem mindig képes jogainak sérelmét belátni, és
végigvinni azt a procedúrát, ami az igényérvényesítéshez szükséges. A társadalom érdeke
azonban az, hogy egyes magatartások ne maradjanak szó nélkül, valamilyen szankció
fenyegesse azokat, akik a társadalom szempontjából káros magatartást tanúsítanak. A
jogalkotó dönthet úgy, hogy nem egyes személyeket jogosít fel a jogérvényesítésre,
hanem egyes szervezeteket. Ilyenként az ügyészség és azok a társadalmi szervezetek
jöhetnek szóba, amelyek alapszabályában a szervezet céljai között szerepel az emberi és
állampolgári jogok védelme.
Ha a jogalkotó azonban megelégedne azzal, hogy a jogrendszerben csak a személyes
igényérvényesítési forma fér el, egyúttal azt is üzenné, hogy a gyűlöletbeszéd azoknak az
embereknek a magánügye, akiket ez érint. Ez a tétel pedig nyilvánvalóan nem igaz, hiszen
a szűkebb és tágabb értelemben vett közösséget legalább annyira sérti a gyűlöletbeszéd,
mint a csoporthoz tartozó egyéneket. Mi több, a gyűlöletbeszéd elsősorban épp egyes
közösségek ellen irányuló magatartási forma. A magánjog rendszerében azonban nehezen
kezelhető a közérdekű igény.
Tisztább helyzetet eredményezne ezért az, ha a szabályozást nem a Ptk.-ban helyezné el a
jogalkotó, hanem a közjogi sajátosságokat tiszteletben tartva közjogi tárgyú törvényben.
Így lehetőség nyílna arra is, hogy a fellépés eredeti célját tükrözve közjogi jellegű
szankciórendszer (pl. közérdekű bírság, állam javára marasztalás) is sújtsa a
gyűlölködőket.
Gárdos Orosz Fruzsina – Beszélő 2007.
14. Személyhez kötöttség (önrendelkezési jog)
Tény-vélemény
A legfontosabb kérdés annak eldöntése, hogy az elhangzott közlés minek minősül
tényállításnak, vagy véleményközlésnek, értékítéletnek.
Tény – valóság/valótlanság
Vélemény - kifejezés jellege, formája
15. Közszereplők jóhírnevének, becsületének védelme
A közszereplőket szűkebb védelem illeti meg. „Aki a nyilvánosság porondjára lép,
aki másokat bírál, annak számolnia kell azzal, hogy őt is megbírálják, nyilatkozatait
értelmezik, elemzik és hogy ez az értelmezés, elemzés esetleg eredményében
sérelmes is lehet számára”
Strasbourgi gyakorlatot követi a magyar jogalkalmazó is.
A közszereplők magántitkainak védelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság
megállapította, hogy a közszereplők „közéleti tisztségével össze nem férő, az
általános közfelfogás szerint erkölcsileg súlyosan elmarasztalható tevékenységét
[…] a sajtószerv akkor is jogosult és egyben köteles is nyilvánosságra hozni, ha az a
közszerepléstől ugyan független, de a közszereplő személyének megítélése
szempontjából lényeges. Az ilyen tájékoztatással szemben a közszereplő nem
hivatkozhat arra, hogy a magántitoknak minősülő tényeket a sajtó nem hozhatta
volna nyilvánosságra.”
16. Magyarországon eddig normatív szabály nem volt a közszereplők redukált
személyhez fűződő jogaival kapcsolatban, az Alkotmánybíróság döntése és a bírói
gyakorlat munkálta ki az utóbbi húsz évben ezek szabályait. Ebben a kérdésben a
jogalkotás valójában csak utolérte a gyakorlatot, és annak absztrakt összefoglalását
adja azzal, hogy generálklauzulaként kimondja: a közszereplők személyiségi jogai
nem korlátozhatják a közügyek szabad megvitatását, vagyis ehhez kapcsolódóan a
szólás-, a véleménynyilvánítás és a sajtószabadságot. A közszereplőket ugyanis egy
redukált, lefelé modulált személyiségi jogi védelem illeti, többet kell tűrniük a
közéleti vitákban, a politikai csatározásokban, ugyanakkor ezt szigorúan funkcióhoz
köti az új szabályozás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy világossá tesszük, hogy ez a
magasabb tűrési kötelezettség nem azt jelenti, hogy a közszereplő személye szabad
préda lenne, hanem hogy a redukált személyiségi jog funkciója a demokratikus
társadalom hatékonyabb működése, a hatékonyabb ellenőrizhetőség.
Székely László, az új Ptk. megalkotásáért felelős miniszteri biztos - 2011
19. G. Nagyné Maczó Ágnes jogeset
Az elsőfokú bíróság helyt adott a személyhez fűződő jogok megsértése miatti
keresetnek:
- megállapította a lap jogsértését,
- eltiltotta a további jogsértésektől,
- az ítélet közlésére és nyilvános elégtétel adására kötelezte az újságot.
-elutasította viszont a nem vagyoni kártérítés iránti igényt.
A másodfokú bíróság teljes mértékben elutasította a keresetet.
- a közélet szereplőinek számolniuk kell azzal, hogy nemcsak az adott közéleti
eseményről szóló tudósításnak lesznek szereplői, hanem a róluk készült kép- és
hangfelvétel eszköze vagy tárgya lehet utánzásnak (parodizálásnak), szatirikus jellegű
ábrázolásnak.
- a közéleti szereplők képmásának ilyen jellegű felhasználását nem lehet a
hozzájárulásuktól függővé tenni.
- a fürdőruhás fénykép nem hatolt be a politikusnő magánéleti szférájába, az erősport, a
testépítés kifejezése nem ad okot sértő asszociációra, a felperes női mivoltát, erkölcsét
nem érinti.
Az a körülmény pedig, hogy nem mindenki érti a montázs komikumát, nem adhat
alapot
személyiségi jogvédelemre.
20. G. Nagyné Maczó Ágnes jogeset
E jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán hozott ítéletében a
Legfelsőbb Bíróság nemcsak visszaállította az elsőfokú ítéletnek a lapot
elmarasztaló tartalmát, de 300 ezer forint nem vagyoni kártérítést is megítélt a
felperesnek, valamint az állam javára ugyanilyen összegű bírság fizetésére is
kötelezte az újságot.
LB indoklás:
- a közélet szereplőire is ugyanúgy vonatkoznak személyiségi jogok.
- ”hiányos öltözékű, idegen női test”
- jogosulatlan a képhasználat, mert nem nyilvános közszereplésen készült
- az ábrázolás módja - RUHÁTLANSÁG - a felperest női mivoltában sérti meg
- a felperes számára a közlés ”pszichés életmegnehezésülést” okozott
21. Nikolits - HVG
A bíróságok érvelése szerint a miniszter
fényképére montírozott füldugó,
szemkendő és szájtapasz karikatúrának
minősül, és mint ilyen, természete
szerint eltúlozza a politikus túlzott
titkolózási szándékát az ún. Nyírfa-ügy
aktáinak 80 évre történő titkosításával.
FB: karikatúra esetén a képmás
közléséhez nem szükséges az érintett
egyedi hozzájárulása. A konkrét
esetben az ábrázolt személy számára
szubjektíve mégoly sérelmes
ábrázolásmód sem minősíthető
objektíve lealacsonyítónak.
22.
23. Polgármester
A polgármester rossz videokazettát vitt vissza a helyi kölcsönzőbe. Ilyen persze
előfordul másokkal is, a tékások néha még örülnek is egy jobb filmnek a rosszabb
helyett. Az azonban kevesekkel fordul elő, hogy kereszténydemokrata
polgármesterként saját szexvideójukat viszik vissza. Mondjuk eleve ritka egy
önállóan induló kereszténydemokrata polgármester. Az azonban még ritkább, hogy
az ember, miközben épp erősíti a kereszténydemokráciát, a saját sofőrjének az idős
édesanyjával és egy fiatalabb nővel szerepel egy szalagon.
A felvétel persze elindult hódító útjára, és pillanatok alatt felkavarta a
füzesabonyiak életét. Sokan látták, sokan elemezték, sokan mondtak véleményt a
főszereplőről. És innentől már senkinek nem volt érdekes, hogy Pásztor József hét
éve mit tesz a településért, szociális otthont, gázhálózatot és sportcsarnokot
építtetett. Polgármesterként meg voltak számlálva a napjai.
24. Polgármester
A füzesabonyi polgármester a Kurirt és a Magyar Narancsot perelte.
A kereseti kérelem lényege, hogy a felperes által saját házában, szexuális aktusokról
készített videofelvételek tartalmának leírásával, illetve a leírás módjával az alperesek
megsértették a felperes jóhírnévhez, magántitokhoz, illetve emberi méltósághoz fűződő
személyiségi jogait.
A magánélet, de különösen szexuális magatartás a magántitkok körébe tartozik, a
kifogásolt cikkeknek az aktusokat leíró részletei, valamint azok a megállapításai,
melyek szerint a tisztázatlan körülmények között nyilvánosságra került videofelvételek
orvosi rendelőjében készültek, mind magánéletét, mind pedig orvosi hivatása
gyakorlását ellehetetlenítették.
Az alperesek ezzel szemben azzal érveltek, hogy a polgármester számára sérelmes
helyzetet nem lapjaik hozták létre, hisz a kazetta létéről és tartalmáról már tőlük
függetlenül is értesült legalábbis a helyi közvélemény. A közszereplő polgármester
szexuális viselkedését pedig annyiban tartották közérdekű jellegű információnak,
amennyiben egy kereszténydemokrata párti színekben közfeladatot vállaló személynek
a párt hivatalos nézeteivel ellentétes magatartásáról van szó.
25. Polgármester
A bírósági döntés indokolása – azt követően, hogy utal a közszereplők
személyiségvédelmével kapcsolatos állandó bírói és az ismertetett alkotmánybírósági
gyakorlatra – külön-külön értékeli az egyes kijelentéseket a személyiségi jogok
sérelme szempontjából.
Teljes mértékben a véleménynyilvánítás alkotmányos joga által védettnek minősítette a
polgármester viselkedésének megítélésére vonatkozó véleményeket valamennyi
írásban.
Nem állapította meg a személyhez fűződő jogok sérelmét a cikkek jónéhány
tényállításával kapcsolatban sem. Így például elutasította a Magyar Narancs
riportösszeállítását kifogásoló keresetet, amely a videofelvétel készítésének
körülményeit, utóéletével kapcsolatos tényeket, beleértve a polgármester mint
közszereplő nevének beleegyezése nélküli közlését kifogásolta.
26. Polgármester
A véleménynyilvánítás határait túllépőnek, ezért jogsértőnek minősítette
- a lap „filmkritikáját”, mely naturális leírását adja a kazetta tartalmának, különösen a
nemi aktusok lefolyásának. a szexuális cselekmények részletezését már nem indokolja
semmilyen méltányolható közérdek, a részletek nyilvános kiteregetése tehát öncélú,
így az sérti a polgármester magánszférájának szabadságát, a törvény által közelebbről
meg nem határozott magántitkait.
Jogsértők azok a tényállítások, amelyeket az újságírók nem tudtak bizonyítani.
- azok a megállapítások, melyek a felvételek helyszíneként a felperes orvosi rendelőjét
jelölték meg, illetve ezt „pornóstúdióként” aposztrofálták,
- amelyek arra utaltak, hogy a polgármester az események hatására „elmenekült”
- képmással való visszaélésnek ítélte a bíróság a videofelvételek alapján készült
fényképek engedély nélküli közlését.
27. Mónus Áron
Az elmúlt évtizedben antiszemita nézetek terjesztésével közszereplővé vált Mónus Áron
személyiségi jogi pert indított az őt kritizáló Magyarországi Zsidó Hitközségek
Szövetsége ellen. A MAZSIHISZ által az Új Magyarország 1994. augusztus 14-i
számában Mónus a Kinn, padon címmel megjelentetett sajtóközlemény szerint:
a) Mónus „hírhedtté vált író”,
b) „Mónus nagy nyilvánosság előtt nem kevesebbet állított, minthogy a vészkorszakot
maga a zsidóság idézte elő, divatos szóval élve: menedzselte”,
c) „lényegében így van ez napjainkban Magyarországon is, ahol a bíróságon bejegyzett,
s az egész országot átszövő, zsidó befolyású szabadkőműves hálózat végzi dolgát”,
d) „Mónus Áron Nap TV-beli megnyilatkozása teljes mértékben kimeríti a közösség
elleni uszítás fogalmát, ami ha megtorlatlan marad, veszélyeztetheti azt a megbékélést,
amelyet éppen Horn Gyula miniszterelnök kezdeményezett.”
A felperes itt nem a sérelmes közleményt nyilvánosságra hozó
újságot perelte, hanem az írást jegyző szervezetet,
illetve személyeket.
28. Mónus Áron
Az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság 1998 februárjában hozott
ítéletében megállapította, hogy a sajtóközlemény mind a négy állítása mint tényállítás
megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. A bíróság
ezenkívül kétszázötvenezer forint nem vagyoni kár megtérítésére is kötelezte az
alpereseket.
A Fővárosi Bíróság 1999 áprilisában született másodfokú ítéletében az első három
állítás tekintetében mellőzte a jogsértés megállapítását és a nem vagyoni kártérítés
megfizetésére kötelezést. Ez utóbbit azért, mert megítélése szerint a felperest az
egyetlen jogsértőnek minősített kijelentés nyomán nem érte olyan nem vagyoni hátrány,
amely szükségessé tette volna olyan költség vagy kárpótlás megállapítását, amely a
hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
29. Mónus Áron
A „hírhedtté vált író” kitételt a másodfokú bíróság is tényállításnak értékelte, mint ilyet
azonban igaznak minősítette, és bár pejoratív tartalmát is elismerte, de úgy ítélte meg,
hogy az adott közlésben az nem bírt indokolatlanul durva, gyalázkodó tartalommal.
Sőt a bíróság álláspontja szerint a sajtóközlemény a szóban forgó kifejezés használatával
nem teljesen önkényes, minden alapot nélkülöző véleményt fogalmazott meg, ugyanis –
hangzott a bírák indokolása – köztudott, hogy a felperes által hangoztatott nézetekre a
társadalom egy része indulatosan reagált. Ezért azután a híressé válásnak a „hírhedt”
szóval történő kifejezése mint vélemény nem tekinthető minden alapot nélkülözőnek,
teljesen légből kapottnak.
A második megállapítás ( „a vészkorszakot a zsidóság menedzselte”) jogsértő voltát szintén
elutasította: „aki nézeteit publikussá teszi, számolnia kell azzal, hogy kritizálják, értelmezik,
sőt akár szándéka ellen való értelmet tulajdonítanak a nyilvánosság elé tárt gondolatainak,
azaz félreértik, félremagyarázzák.”
30. Mónus Áron
A harmadik állítással („ az egész országot átszövő, zsidó befolyású szabadkőműves
hálózat végzi dolgát”) a bíróság szerint az alperesek azért nem sértették meg a
felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, mert a közlemény által
neki tulajdonított gondolatok valóban előfordultak a szerzők által bírált tvinterjúban, vagyis az alperesek nem állítottak az adott mondatban valótlanságot.
A másodfokú bíróság tehát egyedül a sajtóközlemény negyedik megállapításának
(„Mónus Áron Nap TV-beli megnyilatkozása teljes mértékben kimeríti a közösség
elleni uszítás fogalmát”) megítélésében osztotta az első fokon ítélkező bírák
álláspontját.
Az elsőfokú bíróságéval megegyező érvelés szerint miután Mónust az
Összeesküvés: a Nietzschei Birodalom című könyvében kifejtett, lényegében a tvriportban elhangzottakkal azonos állításai miatt ellene közösség elleni izgatás
miatt emelt vád alól 1993-ban jogerősen felmentették, jogsértő a törvényi
tényállást kimerítőnek minősíteni mostani megnyilatkozásait.
31. Röplap és újságcikk - önkormányzati választáson résztvevő szereplők
„…most fejébe vette, hogy ő országgyűlési képviselő lesz, meg polgármester. Azóta elszabadult a
pokol. … És itt vannak a vitézek, vonul a cirkusz, jönnek az endrey-k, a mónus áronok, a bangák
a bénik. Kisdob, nagydob, póniló. Harsognak, ítélkeznek: nem keresztény + opportunista +
diktátor + Tel-Aviv ügynöke. Fegyvercsempész + gyermekét eldobó anya = H. az első számú
közellenség (nekik). Persze tudjuk ezek a zsoldosok csak szánalmas figurái annak a politikai
játszmának, amelynek célja a hatalom megtartása, megkaparintása vagy éppen visszaszerzése.
Bábok ők a pártok kezében.”
Felperes 400.000 forint nem vagyoni kár
I. fokú bíróság megállapította a jogsértést és 50.000 forint kártérítést ítélt meg.
„a kitételek tényállítások (és itt vannak a vitézek, vonul a cirkusz. Jönnek az endrey-k, a mónus
áronok, a bangák, a bénik, kis dob, nagy dob, póniló), amelyek való tartalmát az alperesek
bizonyítani nem tudták.”
A véleménynyilvánítási részek közül a „szánalmas figura” kifejezés, indokolatlanul túlzó,
lekicsinylő, ezért a felperes becsületét sérti.
II. fok helyben hagyta az elsőfokú ítéletet.
LB: valótlan tényállításokat nem, csupán véleményeket tartalmazott a szöveg.
Mindkét szereplő önkormányzati képviselő, tehát közszereplő, az „őket érintő
véleménynyilvánítás, értékítélet pedig önmagában (különösen választási időszakban) akkor sem
alapoz meg személyiségvédelmet, ha esetleg túlzó, felfokozott. Tartalmi elemzés alapján
megállapítható, hogy a közlésben véleményközlés volt.
32. A „mimóza” főügyész
"Tavaly megválasztották a legfőbb ügyészt, ő 2019-ig tölti be ezt a tisztséget. Előző
hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan
közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be."
(Kis János filozófus az Élet és Irodalomban 2011 áprilisában írta Polt Péterről)
Polt Péter 2011-ben indított személyiségi jogi pert Kis János filozófus, valamint az Élet
és Irodalom kiadója, és annak főszerkesztője, Kovács Zoltán ellen.
33. A bíróság nem vitatja, hogy itt egy élesen megfogalmazott, erőteljes kritikáról van szó,
de a bíróság szerint ennek a határait nem lépte túl a III. rendű alperes [Kis János].
Nagyon fontos, és a bíróság fokozottan aláhúzza, hogy a bíróság ezzel az ítéletével nem
azt állapította meg, hogy Kis Jánosnak igaza van vagy nincs igaza. Arról döntött a
bíróság, hogy Kis Jánosnak ez a véleménye és ezt a véleményét kifejthetőnek találta a
bíróság. Tehát minden olyan értelmezés, amely arról szólna, hogy a bíróság
megállapította volna, hogy Kis Jánosnak márpedig igaza van, akár az ügyészséget, akár
az ügyészi szervezetet illetően, nem a bíróság álláspontja, tehát ilyet a bíróság nem
állapított meg.
Az Alkotmánybíróság ezen határozata azt is kimondja, hogy önmagában valamely tény
közlése is minősülhet véleménynek, a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek véleményt.
A bíróság szerint, ha ez egy publicisztikában kerül leírásra, tágabb összefüggésben is, az
egész hatalmi berendezkedés kritikája közepén elhelyezve, akkor nem szakítható el a
szövegkörnyezetétől ez a bizonyos leírás. Itt a bíróság szerint erről van szó.
Ítélet indoklása
34. Eörsi Mátyás képviselő
Hőmérő című televízióműsor e hónap 6-ai adásában arról folyt
egy vita, hogy van-e Magyarországon alkotmányos válság.
A vitát az azt megelőző, a médiaelnökök kinevezésével
kapcsolatos események okozták. Ezen a vitán Debreczeni
József képviselőtársam - aki közismerten elkötelezett tisztelője
Göncz Árpád köztársasági elnöknek - azt mondta, hogy Göncz
Árpád már a taxisblokád alatt is megsértette az Alkotmányt
azzal, ahogy ott állást foglalt. (Közbeszólások a jobb oldalról:
Így igaz!) Én ebben a vitában kifejtettem, hogy Göncz Árpád
helyesen és bölcsen járt el akkor+ (Zaj. - Derültség a jobb
oldalon.) +, Elnök Úr! Nálam van a szó? A köztársasági elnök
úr tehát bölcsen járt el, és a nemzet érdekét tartotta szem előtt,
amikor úgy lépett, ahogy lépett, ugyanis a belpolitikai helyzet
rendkívül kiélezett volt. Ennek a leírására a következő
kifejezést használtam:
„Horváth Balázs akkori belügyminiszter azt
fontolgatta, hogy a tömeg közé lövet.”
35. DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
Szándékosan - tisztelt Ház - utóbb kívántam szólni, csak arra – mint nem jellegzetesen hisztérikus
típus -, hogy a feljelentést a Kormány nevében én tettem, kizárólag annak tisztázása érdekében,
hogy a magyar politikai köztudatban ne maradhasson egy ilyen állítás.
Egyébként semmi egyébre nem kívánok utalni, csak arra, hogy különbséget kell tudni tenni
bármelyik napilap, vagy egy szociológus felmérése, vagy egy törvényhozó állítása között.
Köszönöm.
(Nagy taps a kormánypártok soraiban.)
36. Hatóság vagy hivatalos személy megsértése
Btk. 232. § [2]
„aki a hatóság vagy hivatalos személy
működésével kapcsolatban a hivatalos
személy becsületének vagy a hatóságot
képviselő hivatalos személy megsértésén
keresztül a hatóság becsületének csorbítására
alkalmas kifejezést használ, vagy ilyen
cselekményt követ el…”
37. Legfelsőbb Bíróság
„Semmiképpen nem tekinthető jogszerű bírálatnak, kritikának, véleménynyilvánításnak a becsület
csorbítására alkalmas és egyúttal valótlan tartalmú tény állítása, híresztelése stb. (…)
A védő hivatkozott arra is, hogy az elbírált cselekmény nem tekinthető jogellenesnek, így
társadalomra veszélyesnek sem, mert a sértett - mint közszereplést vállaló politikus - az »átlagosnál
többet köteles eltűrni«. A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet. A becsülethez
és a társadalom megbecsüléséhez való jog olyan alkotmányos emberi alapjog, amely válogatás
nélkül mindenkit megillet. A védelem által kifejtett nézet elfogadása a jogegyenlőség elvetését
jelentené.
A magyar büntetőjog nem gátol meg senkit a szabad bírálatban, illetve a véleményének szabad
kifejtésében. A büntető anyagi jog éppen a valóság bizonyításának a megengedésével nyújt
védelmet azoknak, akik méltányolható érdekből való tények felhasználásával sértik meg mások
becsületérzését vagy emberi méltóságát.
A szólásszabadság tiszteletben tartása nem jelentheti valótlan tartalmú és a becsület csorbítására
alkalmas tények állítását, illetve a kulturálatlan, szükségtelenül gyalázkodó jellegű kifejezések
használatával megvalósított »kritikát«. Ilyen jellegű cselekmények eltűrése kulturált jogállamban
senkitől nem várható el.„
A felülvizsgálati indítványt kizárólag azért találta alaposnak az LB, mert az alsóbb szintű bíróságok
- a terhelt már a nyomozás során megtett és az eljárás bírósági szakaszában többször megismételt
kérése ellenére - „nem rendelték el a valóság bizonyítását".
38. 1993 júniusában Lengyel László Veszprémben, újságírók jelenlétében a
következő kijelentést tette:
„A közigazgatásban kialakult a tökéletes korrupció, pontosan meg lehet mondani,
melyik minisztert vagy főosztályvezetőt mennyiért lehet megvenni."
39. A Legfelsőbb Bíróság 1994. december 1-jén hozott ítéletében a Lengyelt megrovásban
részesítő, illetve 75 ezer forint egyévi próbaidőre felfüggesztett pénzbüntetésre ítélő
első, illetve másodfokú bírósági határozatokat hatályon kívül helyezte, és a terheltet
felmentette.
A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy Lengyel kijelentése nem tartozik a szabad
véleménynyilvánítás körébe a Strasbourgban követett gyakorlat szerint sem.
Így csak azért mentették fel Lengyelt, mert a Btk. 1993-as módosítása értelmében a
hatóság megsértésének bűncselekményét csak a hatóságot képviselő hivatalos személy
megsértésén keresztül lehetett megállapítani és a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint
Lengyel kijelentéséből nem volt azonosítható a sértett személy.
A Legfelsőbb Bíróság meglepő határozottsággal utasította el a terhelt védője által
előterjesztett felülvizsgálati indítvány azon érvét, miszerint „az idézett mondat nem
minősíthető tényállításnak, és nélkülözi a becsmérlő, személyeskedő jelleget, csupán
figyelemfelhívó kritikaként értékelhető", és az ítélet indokolásának összegzésében is
hangsúlyozta, hogy Lengyel „inkriminált kijelentése távolról sem állt összhangban a
felelős véleménynyilvánítás körében megkívánt mértéktartással".
40. Az Esti Hírlap 1995. október 16-i és 17-i számában Valami volt vezető nyomában
címmel olyan riportot közölt, ami a 36/1994. AB határozatban meghatározott mérce
szerint túlmegy a közszereplők bírálata esetén szélesebb véleménynyilvánítási
szabadság határán. A cikkekben meg nem nevezett, de egyértelműen azonosítható
Boross Péter volt miniszterelnököt és fiát a szerző maffiakapcsolatokkal,
korrumpáltsággal, hatalmi visszaélésekkel, fegyveres szerveződések eltűrésével
vádolta. Bár az újságíró egy ideig fenntartotta állításait, az 1995. december 15-én a
felperesek által kért megfogalmazású helyreigazításra kötelezéssel végződő sajtóhelyreigazítási per során már kiderült, hogy az Esti Hírlapban közölt állításokat nem
tudja bizonyítani. Így a rágalmazás és rémhírterjesztés miatt ellene folyó
büntetőeljárás során a rágalmazás tekintetében beismerte bűnösségét, és megkövette
Borosst és családját.
Az ítélet indokolásában azonban az alábbi mondat olvasható: A „bíróság a bűnösségi
körülmények körében súlyosító körülményként értékelte a vádlott terhére, hogy egy
olyan tartalmú cikk megjelenésében közreműködött, amely a Magyar Köztársaság volt
miniszterelnöke és egyik családtagja ellen irányult, bizonyítékok nélkül teljességgel
alaptalan vádakat tartalmazva".
!!!
(…) Ez a felperesek konkrét sérelmén túlmenően a demokratikus intézmények
működésébe vetett közbizalom megingatására is alkalmas.
41. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat
Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett az Alkotmány 61. §-ából
következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának
biztosítására irányuló állami kötelezettség. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog objektív,
intézményes oldala nemcsak a sajtószabadságra, oktatási szabadságra stb. vonatkozik, hanem az
intézményrendszernek arra az oldalára is, amely a véleménynyilvánítási szabadságot
általánosságban a többi védett érték közé illeszti. Ezért a véleménynyilvánítási szabadság
alkotmányos határait úgy kell meghatároznia, hogy azok a véleményt nyilvánító személy alanyi
joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia
szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék. A szabad véleménynyilvánításhoz
való jog nem csupán alapvető alanyi jog, hanem e jog objektív, intézményes oldalának elismerése,
egyben a közvélemény, mint alapvető politikai intézmény garantálását is jelenti.
A véleménynyilvánítási szabadságnak a 10. cikk 2. pontjában meghatározott, lehetséges
korlátozásait szűken kell értelmezni. A felsorolt érdekek védelmét a köznek a politikai kérdések
szabad megvitatásához fűződő érdekével együtt kell mérlegre tenni és a kettő összevetésével
dönteni, vajon az adott korlátozás sérti-e az Egyezményt vagy sem. Ennek megítélésénél a Bíróság
alkalmazza a Sunday Times v. United Kingdom ügyben, 1979-ben kialakított „szükségességi
tesztet”, azaz vizsgálja, hogy a panasz tárgyát képező korlátozás szükséges-e egy demokratikus
társadalomban, az alkalmazott korlátozás arányos-e az elérni kívánt jogos céllal. A Bíróság állandó
gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása akkor is aránytalan, ha ezzel
indokolatlanul gátat szabnak a kormányzat bírálatának.
42. „ Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy nem ellentétes az Alkotmánnyal a hatóság vagy a
hivatalos személy becsületének vagy jó hírnevének büntetőjogi védelme. A szabad
véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethető
véleménynyilvánítás köre azonban a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő
politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más személyeknél.”
„ A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására
alkalmas, - e minőségére tekintettel tett, - értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás
alkotmányosan nem büntethető; a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve
ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület
csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta,
hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a
hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint - az adott állítás tárgyára, a
közlés eszközére és címzettjeire tekintettel - elvárható figyelmet vagy körültekintést
elmulasztotta.”
43. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az igazsággal védekezés megengedése a bizonyítás
terhe alatt nem csupán a tudatosan valótlan állítások tilalmát jelenti, hanem alkalmas arra, hogy
elrettentsen a közhatalmat gyakorlók tevékenységének bírálatától. A valóság bizonyítását a
törvény feltételhez köti, a hatóság mérlegelésére bízza annak megengedhetőségét.”
„A közhatalmat gyakorlók, illetve a közéleti szereplők tekintetében a való tények feltárását, még
ha az alkalmas is e személyek társadalmi megbecsülésének csorbítására, minden esetben
közérdekűnek kell tekinteni; annak mérlegelését nem lehet a büntetőügyekben eljáró hatóságra
bízni."
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a „hatóság és hivatalos személy megsértése” elnevezésű
bűncselekményt, az addig azáltal védett közfunkcionáriusokat arra kényszerítette, hogy
sértegetőikkel szemben maguk kezdeményezzék a Btk. hagyományos becsületsértési vagy
rágalmazási tényállásának alkalmazását.
44. A közszereplő, ezen belül is a politikai közszereplő fogalmával az Alkotmánybíróság először a
36/1994. (VI. 24.) AB-határozatában foglalkozik. E határozat alkotmányos követelményeket
fogalmaz meg a közhatalmat gyakorló személyek és a politikai közszereplők egyéni becsületének
büntetőjogi védelme és a közügyek nyilvánosságának kérdésében. A határozat szerint
közszereplésnek minősül az a megnyilvánulás, amely a szűkebb vagy a tágabb társadalom életét,
a helyi vagy az országos viszonyok alakulását befolyásolja.
A Btk. alkalmazásában hivatalos személy: (a) az országgyűlési képviselő, (b) a köztársasági elnök, (c) a
miniszterelnök, (d) a kormány tagja, a politikai államtitkár, (e) az alkotmánybíró, a bíró, az ügyész, (f) az
állampolgári és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, (g) a helyi önkormányzati
testületek tagja, (h) a közjegyző, (i) Alkotmánybíróságnál, bíróságnál, ügyészségnél, államigazgatási szervnél,
önkormányzati igazgatási szervnél, az Állami Számvevőszéknél, a Köztársaság Elnökének Hivatalánál, az
Országgyűlés Hivatalánál szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű
működéséhez tartozik, (j) jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél,
testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el
A közszereplő fogalmát - bírói joggyakorlati előzmények után a 2003. évi III. tv.
(ügynöktörvény) 1.§ (1) bekezdés 13. pontja vezette be a magyar jogba.
Ezek szerint közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom
gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja
vagy alakította.
„A bíróságok ítélkezési gyakorlatában a közfeladatot ellátó személyek, valamint a közszereplést
önként vállalók számítanak közszereplőnek.” (Hidvégi Fanny – TASZ)
45. Tattay Levente például úgy definiálta e személyi kört, hogy közszereplőnek minősülnek azok a
természetes és jogi személyek, akik tevékenységükkel vagy nyilvános fellépésükkel befolyásolják a
szűkebben vagy tágabban értelmezett társadalom életét, helyi vagy országos viszonyok alakulását,
továbbá azok, akik közéleti kérdésekben érintettként szerepelnek.
A Fővárosi Ítélőtábla döntéseiből szemezgetve látható, hogy akad több olyan eset, ahol a Bíróság
egy az egyben átvette Tattay Levente fent idézett meghatározását. A jogtudomány és a gyakorlat
meghatározásaiból kiindulva a Fővárosi Ítélőtábla döntéseiben közszereplőnek minősített például
újságírókat, polgári egylet elnökét, önkormányzati jegyzőt, helyi képviselő-testületi tagot (utóbbi
kettőt, mint olyan személyeket, akik részt vesznek a helyi közéletben). Kimondta továbbá egy
ítéletben, hogy a közszereplők tevékenységével azonos megítélés alá esik egy köztéren emlékmű
állítását elvégző egyesület, illetve annak elnöke tevékenysége, úgyszintén egy közhasznú egyesület
gazdasági vezetőjének, mint a helyi közélet szereplőjének tevékenysége. A Debreceni Ítélőtábla
ítéletében az előtte folyó per felperesét az általa betöltött társadalmi és szakmai tisztségekre, illetve
a tudományos közéletben játszott kiemelkedő szerepére tekintette közszereplőnek.
46. A Fővárosi Ítélőtábla egy ítéletében nem osztotta a Fővárosi Bíróság, mint elsőfokú bíróság
álláspontját a tekintetben, hogy a közfeladatot ellátó, szolgálatban lévő rendőr a tevékenységi
körébe tartozó igazoltatás során közszereplőnek minősül, feltéve, hogy a közfeladat ellátása során
nem fűződött érdek ahhoz, hogy a rendőrök rejtve maradjanak. A másodfokú bíróság kifejtette,
hogy a nyilvános közszereplés a közterületen, ezen belül az utcán, tereken való jelenlétnél, az ott
zajló eseményekben való részvételnél lényegesen szűkebb kategória, a közterületen való
tartózkodás (akár feladatteljesítés miatt is) nem tekinthető nyilvános közszereplésnek. Azáltal,
hogy a rendőr a munkáját a nyilvánosság előtt, közterületen végzi, még nem válik közszereplővé
önmagában azon az alapon sem, hogy a közhatalmi funkciót megtestesítő állami szerv
alkalmazottja, amiatt sem, hogy a közterületen foganatosított intézkedésének végzése során
tevékenységét a nyilvánosság előtt végzik.
Egy konkrét esetben a Fővárosi Bíróság egy valóságshow szereplőt a valóságshow-ban történő
fellépése és az abból fakadó ismertsége miatt közszereplőnek tekintett. A Fővárosi Ítélőtábla
kifejtette, hogy bár az általános felfogás szerint a televíziós személyiségek közszereplők, egyetlen
műsorsorozat időszakos résztvevője nem televíziós személyiség és egyéb ismérvek alapján sem
minősül közszereplőnek.
47. A hétvége politikai eseménye volt a szárszói találkozó. Farkasházy Tivadar balatoni telkén hozta
össze Orbán Viktor szétszabdalt ellenzékét, mintegy hatszázan tisztelték meg jelenlétükkel.
Köztük az Index hírportál munkatársai is, akik több fényképet közöltek a tanácskozásról, az
egyik kiverte a biztosítékot.
A fotóriporter lefényképezte a nyaraló angolvécéjét, az újságíró pedig ezt a szöveget
biggyesztette a kép alá: „Teddy és Mimi WC-je”. A házigazda berzenkedésére gyorsan lehúzta a
Mimit, ennek ellenére az indexes tudósítókat Farkasházy indexre tette, mondván, hogy neki
ugyan kötelessége elviselni a nyilvánosság képviselőitől a csipkelődést, de a felesége nem
közszereplő, őt hagyják ki a játékból.
Ha Farkasházy Tivadar ehhez tartja magát, akkor jogosan tiltotta ki nyaralójából azokat a fránya
újságírókat. Elvégre a Heti hetes állandó közreműködője és a Hócipő alapítója, ő számít
közszereplőnek, a felesége pedig magánembernek. Igen ám, de az RTL Klub közéleti
kávéházában a csetlő-botló kisember szerepét osztotta magára. Ő a műsor állandó humorforrása,
és a szerepéhez tartozik, hogy eljátssza a papucs-férjet, akit még a felvételekre is elkísér Mimi,
aki gyakran tűnik fel vágóképként. Ettől persze még nem föltétlenül közszereplő, noha a férje
elég sokat beszél róla a milliós nyilvánosság előtt, hogy annak tartsák.
48. Lefotóztuk: Habony Mercedesre váltott a Lexus és az Audi után
HVG 2013. június 26.,
Az ország leghíresebb munkanélkülije továbbra is vonzódik a nagy
autókhoz.
Egy „G” osztályú Mercedesszel, a képek tanulsága szerint egy G63-as
terepjáróval közlekedik mostanában Habony Árpád, Orbán Viktor
tanácsadója. Habonyt néhány napja a 444.hu
egy Audiban fotózta le Budapesten a Széna téren, korábban pedig egy
Lexust használt, ezt vezette akkor is, amikor – mint a Magyar Narancs
megírta – leütött egy nyugdíjast, annak feleségét pedig hasba rúgta,
mert leléptek elé az útra. A Mercedes honlapja szerint a G63-as listaára
44 119 800 forint. Habony Árpádnak amúgy évek óta nincs munkahelye.
A kép egyébként egy budai étterem előtt készült kedden kora este,
készítője szerint Habony Árpád társaságában volt Hajdú Péter is.
49. "Igen gúnyos hangnem"
Cikkünk megjelenése után Habony Árpád ügyvédje levelet küldött szerkesztőségünknek,
amiben azt írta, „igen gúnyos hangnemű” cikkünknek „nyilvánvalóan semmi más
indítéka, célja nincs, mint az, hogy olvasói(n)k számára érzelmektől túlfűtött, gyalázkodó
’kommentek’ közreadásához szolgáltassanak alapot”.
Az ügyvéd, Karas Mónika azt is kifogásolta, hogy a hír mellé képet is mellékeltünk, pedig
Habony Árpád „nem közszereplő” (vastag betűkkel írva – a szerk.), és „nem nyilvános
közszereplésen” vett részt, így polgári peres eljárást indítanak a hvg.hu ellen, ha nem
távolítjuk el 24 órán belül a képeket.
Habony Árpád
50. BTK
Rágalmazás
226. §
(1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre
közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást
a) aljas indokból vagy célból,
b) nagy nyilvánosság előtt, vagy
c) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el.
Becsületsértés
227. §
(1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű
tevékenységével összefüggésben vagy
b) nagy nyilvánosság előtt
a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség
miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el.
231. §
(2) A 221-228. §-ban meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha
a 227. §-ban meghatározott bűncselekményt rendvédelmi szerv tagjának sérelmére követik el.
51. 231. §
(2) A 221-228. §-ban meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha a
227. §-ban meghatározott bűncselekményt rendvédelmi szerv tagjának sérelmére követik el.
Becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése
226/A. § (1) Aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy
valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt készít, ha más bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt
egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala
226/B. § (1) Aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy
valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt hozzáférhetővé tesz, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) nagy nyilvánosság előtt, vagy
b) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el.
52. A rágalmazás-becsületsértés elhatárolása
A rágalmazás csak tényállítással vagy erre közvetlenül utaló kifejezéssel, míg a becsületsértés egyéb
kifejezéssel vagy sértő cselekménnyel (hajlenyírás, leköpés stb.) valósítható meg
A rágalmazásnak más előtt kell történnie.
A rágalmazás és a becsületsértés egymással a szubszidiaritás viszonyában van
(ez azt jelenti, hogy először mindig azt kell megvizsgálni, hogy nem valósult-e meg a rágalmazás
törvényi tényállása, amennyiben az nem állapítható meg valamely elem hiánya miatt, csak akkor
vizsgálható a becsületsértés megvalósulása)
A rágalmazás és a becsületsértés is csak a sértett magánindítványára büntethető.
53.
54. Bűncselekmény hiányában megszüntette a Lázár János ellen rágalmazás miatt indult büntetőeljárást a
bíróság. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár ellen Csányi Sándor, az OTP Bank elnökvezérigazgatója indított pert, amiért uzsorásnak nevezte őt a politikus.
A bíróság szerint "L. János az uzsorás szóhasználattal nem tényt állított, hanem dehonesztáló, a
társadalmi megbecsülést és emberi méltóság csorbítására alkalmas kifejezést használt, amellyel
legfeljebb becsületsértést valósíthatott meg". Míg a "páváskodik a devizahitelesektől szerzett
milliárdjaival" kijelentés már tényállítás, amely beilleszthető a rágalmazás büntetőjogi fogalomkörébe.
"A bíróság leszögezte, hogy a kijelentések objektíve alkalmasak ugyan az emberi méltóság, a
társadalmi megbecsülés csorbítására, a szakmai és emberi tisztesség megkérdőjelezésére, azonban dr.
Cs. Sándor közéleti státusza miatt azok a vélemény és a kritika határian belül maradtak, öncélú
becsmérlést nem tartalmaznak" - írta a törvényszék.
A bíróság - követve az Alkotmánybíróság gyakorlatát - végzésében közölte azt is, hogy "ha a feljelentő
közéleti szereplő, akkor vele szemben a véleménynyilvánítás szabadsága kisebb mértékben
korlátozható, mint más magánszeméllyel szemben".
"A végzésben a bíróság hangsúlyozta azt is, hogy a büntető igazságszolgáltatás nem használható fel
korlátok nélkül sem a politika, sem a bulvársajtó eszközeként, közszereplők egymás közti civódásai
nem kerülhetnek feltétlenül és kritériumrendszer nélkül a bíróság elé"
55. Mónus Áron - Btk
Mónus Áron aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége
miatt tett feljelentést a Népszava 1992. augusztus 5-i számában közölt írás miatt,
amely a Zsidó Világkongresszus jelentésének magyar fordítása volt, Van-e
antiszemitizmus Magyarországon? címmel.
A jelentés az antiszemita társadalmi jelenségek között, az antiszemita könyvek sorában
említette meg Mónus könyvét amely „Összeesküvés – A Nietzschei birodalom” címmel
jelent meg. „A kiadványt, amely a Sion véneinek a jegyzőkönyve, és a Mein Kampf
megállapításainak utánérzéseit tartalmazta, a hatóság elkobozta.”- írta a jelentés.
A bíróság személyes meghallgatás kitűzése nélkül előkészítő szakban megszüntette az
eljárást.
- a jelentésnek a könyv elkobzására történt utalása ugyan tényelem, mely – még ha
pontatlanul is, a könyvnek ugyanis csak a terjesztését tiltották be – tárgyszerűen csak a
könyv utóéletére utal és egy tárgyszerű utalás nem alkalmas a feljelentő becsületének a
csorbítására.
Az írásnak az antiszemita könyvek közé besorolása pedig értékítélet, a könyv kritikája,
a feljelentettek tehát nem követtek el bűncselekményt.
A másodfokú bíróság helyben hagyó határozata az indokolást azzal egészítette ki, hogy
„aki könyvet ír, annak számolnia kell azzal, hogy művét bírálat éri.”
56. Nagy Imre
Az 56-os Intézet 1996 júniusában jelentette meg Rainer M.
János könyvét, Nagy Imre politikai életrajzának első kötetét. A
monográfia „Dossziék” című fejezetében a szerző a forradalom
miniszterelnökének állítólagos ügynökmúltjával foglalkozik.
A feljelentő (a néhai miniszterelnök leánya) szerint a könyv szerzője „politikai
folklórra és pletykára támaszkodva [...] kétes értékű bizonyítékok kiragadásával
felállította saját hipotetikus elméletét arról, hogy Nagy Imre tényleg a szovjet állambiztonsági szervek ügynöke volt, és Vologya fedőnév alatt jelentéseket gyártott
másokról”, a Btk. kegyeletsértési tényállása alapján magánindítványt terjesztett elő.
A bíróság személyes meghallgatás kitűzése nélkül, bűncselekmény hiányában
megszüntette az eljárást, mivel megállapította, hogy
- a könyv sérelmezett fejezete történeti-tudományos munka, melynek szerzőjét a
tudományos életet átható vita- és véleményközlési szabadság védi,
- tudományos kérdésekben állást foglalni csak a tudomány művelői jogosultak, a
tényfeltáró munkák elemzése nem tartozik a bíróság kompetenciájába akkor sem, ha a
történeti értékelés nem felel meg a való tényeknek.
57.
58. Hofi
Egy nagykovácsi lakos Hofi Géza ellen tett nagy nyilvánosság előtt elkövetett
becsületsértés vétsége miatt feljelentést. Ennek alapja a humorista „Pusszantás
mindenkinek” című előadóestje volt, mely utóbb CD-n és műsoros kazettán is
megjelent, s melyben az „átlag magyar polgárt becsületében durván sértő és megalázó,
általánosító kijelentést tett.” A sérelmezett szövegrész így hangzik.:
"...Most itt vannak az IFOR erők. Ez a "Tavaris, konyec". Végre elmentek, erre most,
jól van, itt az új segg. Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét,
ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó. „
A bíróság személyes meghallgatás kitűzése nélkül bűncselekmény hiányában
szüntette meg az eljárást.
Tartalmi okból arra hivatkozva, hogy az előadóműsorban megszólaló humorista a
szatíra eszközével karikírozza, teszi nevetségessé a közélet visszásságait, szereplőit,
de sok esetben az „átlag magyar polgárt is.” A szatíra, a pesti vicc megszólaltatóját a
véleménynyilvánítás – azon belül a művészi kifejezés – szabadsága védi, annak
büntetőjogi korlátozása megengedhetetlen.
Ezen túl a sértett azonosíthatatlansága miatt sem alkalmas az idézett szöveg a
verbális bűncselekmény megállapítására: a „magyar ember” általánosításból a
feljelentő személye teljességgel felismerhetetlen.
59. Tilos azt mondani, hogy szar
A Legfelsőbb Bíróság becsületsértés miatt megrovásban részesítette Uj Pétert,
mert a Népszabadságban azt találta mondani, hogy a Tokaj Kereskedőház
olcsó bora szar.
Első fokon a II. és III. Kerületi Bíróság rágalmazás miatt próbára bocsátotta, a
Fővárosi Bíróság másodfokon becsületsértéssé minősítette a Tokaj
Kereskedőház borának leszarozását, és megrovásban részesítette az újságírót.
Felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletet.
60. I. fok
dr. Gál Péterné bíró mondta ki, hogy az olcsó bor leszarozása
„mindenképpen olyan, amely az újságírói szabadságot és a kritika szintjét
jóval meghaladj, és alkalmas arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt elkövetett
rágalmazás vétségét megvalósítsa.”
A rágalmazás becsület csorbítására alkalmas tényállítás, nem vélemény,
hanem tény. Esetleg még elrendelhetett volna a bírónő egy valóság
bizonyítást is.
II.Fok
dr. Masszi Katalin által vezetett tanács arra jutott, hogy „a szar minősítéssel
már túllépte a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört, annak
szükségtelenül gyalázkodó, a becsületcsorbító jellegével megsértette a
magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát. A bíróság szerint a
véleménynyilvánítás szabadságának korlátja a „becsületérzést sértő
kijelentés”.
61.
62. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága kedden ezt az ítéletet semmissé tette.
Az ügyet a Társaság a Szabadságjogokért képviselte Strasbourgban.
„Nagy sikernek tartjuk az ügyet. Viszont nagy kár, hogy három magyar bírói fórum
dőlt be egy államilag támogatott cég megfélemlítő eljárásának. Az újságírók
mondanivalójukban és azok kifejezési módjában maximális szabadságot élveznek.
Ezt erősíti meg a strasbourg-i ítélet.” – nyilatkozta Szigeti Tamás, a TASZ Politikai
Szabadságjogok Programvezetője.
Az EJEB elrendelte, hogy a magyar állam fizessen Uj Péternek 3580 eurót (közel 1
millió forintot) az üggyel kapcsolatos költségei megtérítésére.
63. Ptk - Btk
Polgári jog
Büntető jog
jóhírnév védelme
csak valótlan tényközléssel
nem kell hozzá valótlanság, viszont ha
bizonyítást nyer, hogy valós, nem
büntethető az elkövető
becsület, emberi méltóság
ennél nem jobban körülírt
törvényi tényállás meghatározottabb,
három elkövetési magatartás
(munkakörrel stb. kapcsolatban, nagy
nyilvánosság előtt, tettlegesen)
a személyt sértő közlés: alkalmas a
személy társadalmi értékelésének
hátrányos befolyásolására
tényállási elem: becsület csorbítására
alkalmasság, melyet a társadalomban
kialakult általános felfogás szerint,
objektív értelmezés alapján kell vizsgálni
A személyiségi jogok védelme mindkét jogágban megjelenik. A sértett akaratán múlik, milyen eljárást
kezdeményez, párhuzamosan is indíthat eljárást. Alapvető különbség a jogkövetkezményekben van.
A bírói gyakorlat szerint amennyiben egy büntető ügyben megállapították a sértett személyhez fűződő
jogának megsértését a polgári bíróság nem állapíthatja meg, hogy nem sérült a személyiségi jog.
(fordítva ez az állítás már nem minden esetben igaz)
64. Tisztelt Alkotmánybíróság!
A Nyilvánosság Klub országos egyesület ügyvivői testülete az Alkotmánybíróságról
szóló 1989. évi XXXII. törvény 21.§-ának (2) bekezdésében biztosított jogával élve
indítványozza
a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. és 180. §-ai
alkotmányosságának utólagos felülvizsgálatát.
Álláspontunk szerint e kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 61.§-ának a
szabad véleménynyilvánításra jogát biztosító rendelkezését, és ellentétesek azokkal az
alkotmányossági követelményekkel is, amelyeket az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI.
24.) AB valamint a 34/2004. (IX. 28.) AB határozatokban a közhatalmat gyakorló
személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos
véleménynyilvánításról megfogalmazott.
„a hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének
csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett -, értékítéletet kifejező
véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető”.
A becsület csorbítására alkalmas tényállítások büntetése pedig csak akkor tekinthető
alkotmányosnak, ha a tényt állító személy tudta, hogy közlése lényegét tekintve
valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert például az újságírói
hivatása alapján tőle elvárható figyelmet elmulasztotta.
65. Ezt az alkotmányossági követelményt ismételte meg az Alkotmánybíróság a 34/2004. (IX. 28.)
AB határozatban, melyben az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvénynek a
mentelmi jog alóli kivétel jelentő 4.§-ának „rágalmazásra és becsületsértésre” szövegrésze
alkalmazásával kapcsolatban a következőképpen fogalmazott:
„az Alkotmány 61. § (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a képviselői
felelősségmentesség kiterjedjen az országgyűlési képviselőnek a képviselőtársát, más
közhatalmat gyakorló személyt vagy közszereplő politikust érintő – a közügyek megvitatásával
kapcsolatos – értékítéletet kifejező véleménynyilvánítására. A mentelmi jog felfüggesztésével
kapcsolatos eljárás során irányadó alkotmányos követelmény továbbá, hogy a közszereplő
politikus becsületének csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre
közvetlenül utaló kifejezés használata esetében a parlamenti képviselő mentelmi joga kizárólag
akkor függeszthető fel, ha a képviselő tudta, hogy a közlés, lényegét tekintve, valótlan.”
Véleményünk szerint a Btk. 179-180. §-ai alkotmányellenességének további indoka, hogy
mindkét tényállás lehetővé teszi szabadságvesztés büntetés kiszabását. Ez a büntetés még
azokban az esetekben, amikor az Alkotmánybíróság által megfogalmazott követelmények
alapján közhatalmat gyakorló személyeket, közszereplő politikusokat érintő, illetve őket érintő,
de nem e minőségükre tekintettel történt, valamint nem ilyen személyeket érintő
véleménynyilvánítás esetében alkotmányosan alkalmazható a büntetőjogi büntetés, az nem
tekinthető szükségesnek és arányosnak, tekintettel a rendelkezésre álló más büntetőjogi,
szabálysértési és polgári jogi szankciók lehetőségére.
66. A Magyar Demokrata főszerkesztőjét és egy újságíróját a bíróság azért marasztalta el, mert a
lapban többször is azt állították, hogy Mécs Imre 1957-ben a társaira vallott, akiket később, „nem
kis részben e vallomásnak köszönhetően” felakasztottak.
A vádlottakat a bíróság első és másodfokon is nagy nyilvánosság előtt és jelentős érdeksérelmet
okozó rágalmazás miatt marasztalta el, s szabott ki végrehajtható ill. felfüggesztett
börtönbüntetést.
A Legfelsőbb Bíróság (LB), amikor felülvizsgálati eljárás keretében hatvanezer forint
pénzbüntetésre enyhítette Bencsik András büntetését .
Az LB szerint jogszabálysértően állapították meg a korábbi ítéletekben, hogy jelentős
érdeksérelem érte volna Mécs Imrét. Az LB szerint az a jelzős szerkezet, hogy "a társaira valló
Mécs", nem sérti a becsületet, ez még belefér a véleménynyilvánítás szabadságába - tette hozzá. A
bíróság szerint nem súlyosító körülmény, hogy köztiszteletben álló személy sérelmére követték el
a cselekményt, mert - mint a bíróság az indoklásban kifejtette - minden ember becsülete
ugyanannyit ér.
67. Albert Viktor, a Fővárosi Bíróság sajtótitkára a Bencsik András ügyében kihirdetett ítélettel kapcsolatban elmondta: a
bírósági vezetők ilyen jellegű ügyek tekintetében nem emlékeznek letöltendő szabadságvesztés kiszabására.
- A törvény lehetővé teszi ilyen büntetés kiszabását, ám többnyire pénzbüntetést alkalmaznak a bíróságok - tette hozzá
a Fővárosi Bíróság sajtótitkára. Hozzátette: meglehetősen ritka, hogy olyan kétszeresen is minősített rágalmazás
ügyében döntsön a bíróság, mint szerdán Bencsik András esetében, akinél megállapítható volt, hogy nagy
nyilvánosság előtt és jelentős érdeksérelmet okozva követte el a bűncselekményt. A sajtótitkár ugyanakkor
megjegyezte azt is: felfüggesztett szabadságvesztést már nem egyszer alkalmaztak a bíróságok rágalmazási ügyekben.
Nem szokás…
- Szokatlannak tartom az ítéletet, a bírói gyakorlatban nem szokás rágalmazás miatt végrehajtandó szabadságvesztést,
sőt felfüggesztett szabadságvesztést sem kiszabni - mondta Nehéz-Posony István ügyvéd, aki gazdag tapasztalatokkal
rendelkezik médiával kapcsolatos, illetve büntető ügyekben. Az az ilyen verbális bűncselekményeknél az állandó bírói
gyakorlat szabadságvesztés helyett pénzbüntetést szokott alkalmazni. Ő is hozzátette azonban, hogy a törvény nem
zárja ki a szabadságvesztés büntetést sem.
Nehéz-Posony István úgy vélekedett, hogy a cselekmény súlyára vezethető vissza a Bencsik-ügyben első fokon
kiszabott ítélet. Az ügyvéd utalt egyrészt a nagy sajtónyilvánosságra - arra, hogy egy hetilapnak több tízezres
olvasótábora van -, másrészt leszögezte: "nem egyszerűen arról volt szó, hogy Bencsik András valótlan tényt állított,
hanem olyasmit, ami alapján Mécs Imre felelőssé tehető négy ember haláláért".
Az igazságügy-miniszter főtanácsadója is szokatlannak tartja
Bócz Endre egyetemi oktató, az igazságügy-miniszter főtanácsadója, egykori fővárosi főügyész szintén szokatlannak
nevezte a Bencsik András ügyében szerdán kihirdetett ítéletet.
Rágalmazás esetében szokatlanul súlyos büntetés a letöltendő szabadságvesztés - mondta Bócz Endre, ugyanakkor
hangsúlyozta: az sem megszokott, hogy valakit más emberek kötélre juttatásával vádoljanak. Hozzátette: a
rágalmazásért általában pénzbüntetést szoktak kiszabni.
Bócz Endre elmondta: a másodfokú bíróság felül fogja vizsgálni, történt-e rágalmazás, helytálló-e az eset büntetőjogi
minősítése, továbbá azt is, arányos-e a büntetés.
68. Magyar Narancs
Miután Bencsikről, a Magyar Demokrata című kiadvány főszerkesztőjéről a másodfokú bíróság
is kimondta, hogy bűnös, Bencsik nemcsak ártatlanságát hangoztatta, de elsiratta a
sajtószabadságot is.
Ez utóbbi önmagában talán nem is lenne vérforraló. Mi is helytelenítjük, hogy közszereplők jó
hírnevük csorbítása esetén magánvádas büntetőeljárást kezdeményezhetnek, amelynek végén,
ha megáll a vád, lesittelik a csorbítót. Ez kicsit erős, még akkor is, ha az elmarasztaló ítélethez
a vádnak bizonyítania kell, hogy az elkövető valótlan tényt állított, s nem véleményt formált,
sőt, azt is, hogy a valótlan tényről a csorbító tudta vagy tudhatta volna, hogy valótlan.
Ne indítsunk tehát mozgalmat "Szabadítsuk ki Bencsiket!" jelszóval. Ám nyugodt lélekkel
követelhetjük, hogy a becsületsértés üldözése ne az állam feladata legyen, hanem a polgári jog
kompetenciája, és ha mégis az marad, legalább a szabadságvesztést töröljék a büntetési tételek
közül, és helyettesítsék kiadós kártérítéssel vagy bírsággal. Ha egy fõszerkesztőt lecsuknak,
akkor ripsz-ropsz a szólásszabadság mártírja lesz, és sokan akarják majd kiszabadítani, mint
Táncsicsot: pedig Bencsik nem Táncsics. Ha viszont a rágalmazó pár hónapig nem tud fizetést
adni a munkatársainak, akkor legközelebb - ha marad még munkatársa - elgondolkodik azon,
hogy megér-e ennyit egy hazugság. A cél nem a bosszú, hanem a megelőzés.
S hogy mi köze mindennek, Bencsiknek a sajtó szabadságához? Neki magának szinte semennyi
- csak annyi, hogy pont amiatt lehetett a hõse e vezércikknek.
69. Amikor a Mécs-perben első fokon ítélkező dr. Cserni János bíró, megelégelve a
személyét érő nemtelen támadásokat és fenyegetéseket, feletteseivel, a Fővárosi
Bíróság vezetőivel történő konzultáció után pert indított egy újságíró ellen, aki azt
állította, hogy a bíró "ítéleteiben pártutasításokat hajt végre", ám keresetét mind az
első-, mind a másodfokon eljáró bíróság elutasította.
Döntését a bíróság azzal indokolta, hogy az állítás, mely szerint a "bíró ítéleteiben
pártutasításokat hajt végre", vélemény.
71. Grespik László - mint Paizs Miklós a bíróságon fogalmazott - "csak periférián
keveredett a dalba, mint hangulati elem". Viszont nem érte be polgári eljárással,
hanem becsületsértésért büntetőpert kezdeményezett Paizs ellen. A rá vonatkozó
két jelző miatt elrettentő mértékű börtönbüntetést és egymillió forintos kártérítést
követelt. Úgy gondolta ugyanis, az ilyen alakoknak, mint Paizs, meg kell tanulniuk,
hogy művészetbe burkoltan sem sérthetik senki becsületét.
„Vagy ott van a féleszű Grespik László, zsinórt a nyakába, azt lógjon a tapló”.
Ezen túlmenően a műben említett személyösszességgel kapcsolatban 'mindenki
hülye a jobboldalon', 'tetvek', 'parasztok' kifejezések szerepelnek." - állapította meg
a bíróság a tényállást.
72. I. fokú ítélet
Az ítélet indoklása szerint a vádlott nagy nyilvánosság előtt becsület csorbítására
alkalmas kifejezéseket használt ugyan a magánvádlóval szemben, de van több
olyan tényező is, amely miatt ez a cselekmény mégsem bűncselekmény.
Grespik László közszereplő, akinek a kritikus, sértő véleményeket másoknál
nagyobb mértékben kell tűrnie. Paizs Miklós "szabad véleménynyilvánítási jogával
élve fogalmazott meg éles, durva, részben trágár kritikát a magyar közélet egyes
jelenségeivel, résztvevőivel szemben, ennek részeként említve a magánvádlót".
Másodszor, a vádlott "saját szerzői szándékának megfelelően, a szöveget a
trágárságot tartalmazó rap stílus keretébe ültetve, primitív zenei aláfestéssel alkotta
meg, szándékos nyelvtani hibákat, alacsony színvonalú verselési megoldásokat
alkalmazva. Mindez eleve mintegy idézőjelbe teszi a sértő szöveget, és szándéka
szerint görbe tükröt tart az eldurvult magyar politikai közéletnek, hangnemnek is. A
mű tehát sértő tartalma ellenére sem minősül pusztán műalkotásnak álcázott
bűncselekménynek. (…) Paizs Miklós alkotása annak művészi színvonalától
függetlenül művészi alkotásként, egyfajta paródiaként értékelendő, melyre tehát
nem csupán a véleménynyilvánítás szabadsága, de a művészi alkotás szabadsága,
mint alkotmányos alapelv is védelmemet nyújt."
73. II. fokú ítélet
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság viszont Paizs Miklóst bűnösnek
mondta ki becsületsértés vétségében, és 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
Az ítélet indoklásában a bíróság hivatkozik az Alkotmánybíróság 36/1994-es
határozatára, melyben megállapította a Btk. rágalmazásra és becsületsértésre
vonatkozó, 179. és 180. paragrafusainak alkalmazásánál irányadó követelményeket.
Eszerint a hatóság vagy hivatalos személy, valamint közszereplő politikus
becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett - értékítéletet
kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető. Ennek a bírálatnak
azonban vannak határai: "nem mehet el a gyalázkodó jellegig, amikor már az
elbírált személy emberi méltóságának sérelmével jár, ugyanakkor nem tartalmazhat
a bírálathoz elengedhetetlenül szükségeseken túlmenő, a becsületérzést sértő
kijelentéseket".
A Paizs által használt kifejezések pedig "túlmennek azon a határon, amit adott
esetben egy közszereplőnek is el kell tűrnie, gyalázkodó jellegűek" - áll a 2008
májusában született ítélet indoklásában.
74. III. fokú ítélet
A Fővárosi Ítélőtábla 2009. február 11-i jogerős ítéletében kimondta, hogy Paizs
Miklós „Balra át!“ című számával nem követett el becsületsértést Grespik
Lászlóval szemben.
Az ítélet szerint a zeneszám szövegének Grespikre vonatkozó része a
véleménynyilvánítás szabadságának határain belül van. A bíróság szóbeli
indokolásában elmondta, Grespik László közszereplő volt a szám megjelenésekor,
ezért az átlagembernél többet kell tűrnie. A Balra át! című dalban megjelenő,
Grespikre vonatkozó vélemény nem súlyosan gyalázkodó, és nem éri el azt a
szintet, ami az emberi méltóságában sértené a Fővárosi Közigazgatási Hivatal volt
vezetőjét.
A becsület csorbítására alkalmas beszéd nem a bírálattal illetett személy szubjektív
felfogása, hanem az objektív társadalmi értékítélet alapján ítélhető meg. Az
objektív társadalmi értékítélet szerint pedig a Fővárosi Közigazgatási Hivatal volt
vezetője tűrni köteles a szélsőséges beszédet is.
75. "Alperesnek emberi tulajdonságaimra vonatkozó kijelentései (magyar
parazita, skizó zsidó, zombi, tahó, stb.)... ...meghaladják a szabad
véleménynyilvánítás legmagasabb mércéjét is, és súlyosan sértik
jóhírnévhez és becsülethez fűződő jogaimat." - írja keresetében Lovas
István.
Művész vagyok, aki nagyon szívesen él a megtévesztés eszközével. Írtam
már antiszemita számot, náci verseket, vagy éppen nőalázót,
karikatúraszerűen ábrázolva a nekem nem tetsző jelenségeket. Eddig
egyetlen megtévesztő számom sem tévesztett célt, mivelhogy
munkásságom ismeretében nyilvánvaló, hogy mikor szólok a magam
nevében, és mikor használok ún. kettős beszédet. A Balra át! szintén a
megtévesztő ám félreérthetetlen számok közé tartozik.
76. A Fővárosi Bíróság 2006. május 19-én első fokon Paizs Miklóst
200 ezer, Fiala Jánost és a Budapest Rádiót pedig 400 ezer forint
kártérítés megfizetésére kötelezte - mondta el az Indexnek Paizs
Miklós.
Az ítélet indoklása szerint az alperesek megsértették Lovas István
becsületét és emberi méltóságát azzal, hogy Paizs felolvasta Balra át!
című dalának szövegét 2004. október 12-én Fiala János a Budapest
Rádió Ennyi című műsorában. Paizs, Fiala és a Budapest rádió az
ítélet ellen fellebbez. (Index)
77.
78. Első fokon a Fővárosi Bíróság helyt adva Lovas István keresetének elmarasztalta a
TASZ-t Sickratman „Balra át!” c. számának tavalyi elérhetővé tétele miatt. A
TASZ fellebbez a döntés ellen, és azt a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság
érvényesülése szempontjából igen sajnálatosnak tartja.
A bíróság szerint azzal, hogy a TASZ honlapján elérhetővé tette a zeneszámot,
megsértette a felperes Lovas István jó hírnévhez és emberi méltósághoz fűződő
jogait. A bíróságot az ítélet szerint nem hatotta meg különösebben az a tény, hogy a
TASZ kizárólag azután tette letölthetővé a dalt, hogy a rendőrség elfogadhatatlan
módon pressziót gyakorolt az index.hu-ra, gyakorlatilag kötelezve a hírportált a dal
eltávolítására. Tavalyi akciónkkal tehát a cenzúra ellen tiltakoztunk. Az első fokú
ítélet szerint, mely 200.000 forint nem vagyoni kár megtérítésére is kötelezte a
TASZ-t, nem releváns igazából az a tény sem, hogy a Sickratman által megénekelt
történetekről évekkel ezelőtt az Élet és Irodalom több részes cikksorozatot közölt,
illetve az sem, hogy a kifogásolt dal a mai napig elérhető és letölthető több
jobboldali szellemiségű internetes oldalról. A döntés ellen a TASZ természetesen
fellebbez.
79. Az ítélet ellen mind Lovas István jogi képviselője, mind a TASZ fellebbezést nyújtott
be: Lovas István az ítélet részbeni megváltoztatását és a teljes kereseti követelés
megítélését, a TASZ pedig a kereset teljes elutasítását kérte.
A másodfokú ítéletben (2006. november 7.) a Fővárosi Ítélőtábla részben
megváltoztatta az elsőfokú bíróság határozatát annak indokolására és a
kamatfizetésre tekintettel, azonban a 200.000 forint kártérítés megfizetésére
kötelezést helybenhagyta.
80. HVG cikk – Komárom-Esztergom megyei bíróságról amely többek között arról szólt,
hogy a bírák lassan dolgoznak, a bíróság csaknem csődbe jutott, akták tűntek el és
kaotikus helyzet alakult ki.
Babus Endre cikkének alapját egy olyan, addig nem publikált tanulmány képezte,
amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének felkérésére
készített az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktató Fleck Zoltán jogszociológus.
A megyei bíróság elnöke számos eljárást kezdeményezett, többek között rágalmazás és
becsületsértés miatt tett feljelentést. Ennek alapján a Központi Nyomozó Főügyészség
meggyanúsította az újságírót és a tudóst, ám végül csak Babus Endre ellen emelt vádat
a bíróság megrágalmazása és a megyei elnök becsületének megsértése miatt.
81. Első fokon a II-III. kerületi bíróság bűnösnek mondta ki az újságírót
rágalmazásban. Ebben a döntésben az eddig bírósági gyakorlatnak megfelelően, az
objektív újságírói felelősség elvét érvényesítette a bíró. Ez azt jelenti, hogy nem
menti az újságíró ténybeli tévedését még az sem, ha jóhiszeműen, a szakmai
szabályokat betartva jár el, és nincs tudatában annak, hogy valótlan tényadatot tett
közzé.
A HVG újságírója ugyanakkor nem vitatta, hogy az egyik vád tárgyává tett
tényközlés, mely szerint a megyében bírói mulasztások miatt 32-en "túlülték"
büntetésüket, téves következtetéseken alapult.
Az újságíró védője fellebbezett, a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta a korábbi
ítéletet: kimondta, hogy az újságírót ténybeli tévedése miatt nem kell feltétlenül
elmarasztalni, ha a cikknek van ténybeli alapja, a szerző jóhiszeműen járt el, és
közszereplőkről írt, akik a nyilvánosság fokozott tűrésére kötelezettek.
A szóbeli indoklás szerint a cikk egy tudományos dolgozat alapján készült, és az
újságíró rosszhiszeműségét még az ügyészség sem állította. A kutatás
eredményeinek ellenőrzésére az újságírónak nem volt módja, a cikk pedig
nyilvánvalóan közszereplőről, egy bírósági vezetőről és az általa vezetett
bíróságról szólt.
82. Rágalmazás miatt feljelentette Dávid Ibolyát az Advenio Zrt.
Rágalmazás miatt feljelentést tett pénteken Dávid Ibolya ellen a Danubius Rádió
frekvenciáját elnyerő Advenio Zrt. A cég azért perel, mert szerintük becsületsértő az a
nyílt levél, amelyet az MDF elnöke a két megszűnő rádióhoz, a Danubiushoz és a
Slágerhez írt, és amelyben politikai korrupciót emleget- mondta el a Független
Hírügynökségnek Futó Barnabás, az Advenio Zrt. ügyvédje.
Futó Barnabás pénteken, a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz nyújtott be feljelentést
Dávid Ibolya ellen rágalmazás miatt. Az Advenio Zrt. azért döntött így, mert szerintük
Az MDF elnöke becsületsértő kijelentéseket tett abban a nyílt levélben, amelyet az
MDF elnöke a Danubiushoz és a Slágerhez, vagyis a két megszűnő kereskedelmi
rádióhoz írt. Dávid Ibolya ebben közölte, hogy az egész pályáztatás szabálysértő volt.
A pártelnök politikai korrupcióról írt a levélben és az új, induló rádiókat pedig
pártrádióknak nevezte.
83. Nem jellemző, hogy jogi személyek indítsanak eljárást személyiségi jogaik megsértése
miatt.
Szabó Zoltán MSZP-képviselő esete. (2004)
A Legfőbb Ügyészség Szabó ellen azért indított peres eljárást, mert a képviselő egy
sajtótájékoztatón „a Fidesz által felügyelt ügyészségnek" nevezte a vádhatóságot.
Az első fokon eljáró bírói tanács, a közintézmények csaknem korlátlan
bírálhatóságának alkotmányos jogára hivatkozva, elutasította a Legfőbb Ügyészség
keresetét. A bíró szerint a Legfőbb Ügyészség keresetének elutasítása nem jelenti a
bíróságnak semmilyen állásfoglalását az országgyűlési képviselő véleményével
kapcsolatban. "A bíróság nem azt mondja ki, hogy valamelyik félnek igaza van, vagy
nincs igaza, azt mondja ki, hogy véleményt nyilvánított az alperes, és ehhez a szabad
véleménynyilvánításhoz való jogával élt" - mondta Pataki Árpád bíró. A személyiségi
jog sérelme akkor lett volna megállapítható a véleménynyilvánítás esetén, ha az
indokolatlanul sértő, bántó, megalázó, ebben az esetben azonban nem ez történt állította a bíróság.
Másodfokon azonban az Ítélőtábla eljáró tanácsa helyt adott az ügyészség keresetének,
és elmarasztalta az MSZP-s képviselőt.
84. 2003. szeptember 13-án egy Balmazújvárosban megrendezett falunapon Kovács László,
az MSZP akkori elnöke a következőket mondta: "Elvárható lenne, hogy az ügyészség a
sok százmilliós pénzek elherdálásával kapcsolatos ügyekben ne a nyomozás
megszüntetésével, hanem vádemeléssel vegyen részt az igazságszolgáltatásban. Az
ügyészség nem bűnüldözést folytat, hanem bűnpártolásnak látszó módon foglal állást
különböző ügyekben."
Az ügyben első fokon eljáró bíró úgy foglalt állást, hogy Kovács Lászlónak ez a
kijelentése nem tényállítás, hanem egyértelműen politikai vélemény, amely azt fejezi ki,
hogy bizonyos ügyekben nem találja megfelelőnek az ügyészség döntéseit.
Homlokegyenest másképpen ítélte meg ugyanezt a másodfokon eljáró Ítélőtábla 2. sz.
tanácsa. A jogerős ítéletében kimondta, hogy Kovács László az idézett nyilatkozatával
azt a hamis látszatot keltette, hogy az ügyészség több ügyben nyomozást megszüntető
határozat meghozatalával bűnpártolást követett el, és ezzel megsértette annak jó
hírnévhez fűződő személyiségi jogait. Ehhez értelemszerűen arra volt szükség, hogy az
első fokon egyértelműen politikai véleménynek minősített kijelentést a másodfokú
bíróság tényállítássá nyilvánítsa.
85. Közszereplőségem kérdésében érdekes fordulatot hozott
nemrég az SZDSZ-es Balogh Bence ellen tett feljelentésem,
amely azzal ért véget, hogy a vádlottat elmarasztalták
rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt, kijelentve, hogy
nem vagyok közszereplő. A vádlott azonban fellebbezett,
mert számára a szólásszabadság elengedhetetlen kelléke,
hogy másokat agyonveréssel fenyegessen az övétől eltérő
véleménye miatt. Tipikus cionista tempó.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megsemmisítette,
és a vádlottat felmentette. A bíróság kifejtette, hogy bár a
kijelentések valóban alkalmasak becsületem megsértésére,
közszereplőként ezt el kell viselnem, és ez nem valósít meg
büntetőjogi tényállást.
Tomcat - Polgár Tamás
Balogh Bence elégedetten vigyorogva távozott a tárgyalóteremből, és bizonyára már győzött
az igazságozva ünnepelteti magát köreiben. Pedig nem kellene: a teremből távozva mondtam
neki, hogy csak magát szívatta meg, mert lehet, hogy megúszta a megrovást, amit első fokon
kapott, de mivel okiratban lefektetve bizonyítható, hogy egyrészt ő írta a sérelmes
közléseket, másrészt a büntetőbíróság is becsületsértésre alkalmasnak tartja azokat, még
futunk egy kört a polgári bíróságon, és az sokba fog neki kerülni. Ugyanis ami nem alkalmas
büntetőjogi felelősségre vonásra, még nem biztos, hogy polgári jog szerint sem marasztalható
el. Lám, a Lovas Istvánt kibelezni kívánó Sickratman is hogy ráfaragott, hiszen először
felmentette a büntető bíróság, ám mire kimondta volna, hogy "a szólásszabadság győzelme",
már pengethetett is pár százezret polgári peres eljárás nyomán.
86. Nem sértett személyiségi jogot Kuncze a 'tolvajbandával‘
Nem sértett személyiségi jogot Kuncze Gábor, amikor a parlamentben az ellenzéket
"tolvajbanda" kifejezéssel illette - mondta ki jogerősen a Pest Megyei Bíróság.
"Mi van tolvajbanda, nem tetszik a válasz!?" - mondta 2002. november 26-án az
SZDSZ elnöke egy karmozdulat kíséretében az ellenzéki széksorokban ülőknek, mert
zajongva, tapsolva fogadtak egy interpellációra adott államtitkári választ. Ezért, több
mint kéttucatnyi Fideszes országgyűlési képviselő indított Répássy Róbert
frakcióvezető-helyettes vezetésével személyiségi jogi pert az SZDSZ elnöke,
parlamenti frakcióvezetője ellen.
A felperesek azt kérték a bíróságtól: állapítsa meg a jó hírnévsértést és kötelezze
nyilvános elégtételre az alperest. A bíróságok első és másodfokon egyaránt kimondták,
hogy a tolvajbanda kifejezés pejoratív, ám nem utal konkrét magatartásra és nincs
konkrét címzettje.
Jogérvényesítési igénnyel pedig csak az léphet fel, akire beazonosíthatóan vonatkozik a
kifogásolt kifejezés. Az indoklás tartalmazza azt is, hogy a közéletben elharapódzott
kifejezésmód miatt a vitatott megjegyzés már nem alkalmas a társadalmi értékelés
befolyásolására. A felperes az eljárásban azzal érvelt, hogy az ellenzéki frakció tagjai
egy jól meghatározható személyi kört alkotnak, beazonosíthatóak, a tolvajbanda
kifejezés pedig indokolatlanul bántó, sértő értékítéletet hordoz, ezért alkalmas a
jogsértés megállapítására.
87. Demszky pert nyert Liszkay ellen, aki "nem tudja" mi jelenik meg lapjában
NOL • Népszabadság Online • 2007. június 15.
A Fővárosi Bíróság nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt jogerősen
elmarasztalta a Magyar Nemzet című napilap főszerkesztőjét Demszky Gábor
horvátországi nyaralójával kapcsolatosan a lapban megjelent valótlan tartalmú írások
miatt - közölte a főpolgármester ügyvédje pénteken az MTI-vel.
Liszkay Gábor azzal védekezett, hogy bár ő a lap főszerkesztője, de egyik esetben sem
tudta, hogy mi fog megjelenni az általa szerkesztett újságban, ezért a felmentését kérte.
A bíróság ítéletének szóbeli indokolásában ezt nem fogadta el, arra való hivatkozással,
hogy a Magyar Nemzetben több alkalommal jelentek meg az erről szóló írások. Az első
megjelenés esetében a bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a valótlan állításokat
tartalmazó szöveg megjelenéséről a főszerkesztő tudott. Ezért ezzel kapcsolatban
legfeljebb csak Liszkay Gábor gondatlansága állapítható meg. Az iratok alapján a bíróság
bizonyítottnak tekintette viszont azt, hogy a lap főszerkesztőjeként a szöveg ismételt
megjelenéséről tudomása volt. A bíróság ennek alapján bűnösnek mondta ki Liszkay
Gábort nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében, s egyúttal az elsőfokú
bíróság által kiszabott 700 ezer forintos pénzbüntetést a felére mérsékelte.
88. SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁSI JOG - 2010. évi CIV. törvény Smtv
12. § (1) Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek
vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan
helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása
valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest
melyek a való tények.
(2) A helyreigazító közleményt napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében
az erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon belül a közlemény sérelmezett
részéhez hasonló módon és terjedelemben, lekérhető médiaszolgáltatás esetében az erre
irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez
hasonló módon és terjedelemben, más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől
számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a közlemény sérelmezett
részéhez hasonló módon és terjedelemben, lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig
ugyancsak nyolc napon belül, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal
azonos napszakban kell közölni
A személyiségi jogok védelmén túl a sajtóhelyreigazítás intézménye a valósághű
tájékoztatás, a sajtó hitelének fenntartását, biztosítását is szolgálja.
A polgári pert a sajtószerv (újság, televízió, rádió) ellen kell megindítani.
89. Speciális jellemzői:
-Jóhírnév megsértésének elkövetési magatartásától annyiban különbözik, hogy itt a
jogsérelem megvalósulása vélelmezett. Míg egy általános jóhírnév megsértése miatt
indult eljárásban a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közlés alkalmas-e a személy társadalmi
értékelésének hátrányos befolyásolására, addig a sajtóhelyreigazítás során ezt nem
vizsgálják, csak azt, hogy a tények megfeleltek-e a valóságnak vagy sem.
-Gyorsabb, hatékonyabb reagálás a jogsértésre, mint az általános jóhírnév védelem
alapján – ezt szolgálják a rövid határidők
-Objektív alapú védelmet nyújt, nem függ a sajtószerv vétkességétől – objektív felelősség
- Bizonyítási teher megfordul. Annak bizonyítása, hogy a közölt tény valós a sajtószervet
terheli
- Párhuzamos igényérvényesítés lehetősége – való tények közlésének kikényszerítése
mellett párhuzamos polgári eljárásban akár kártérítés is kérhető
- Kötelezettje a sajtószerv, akkor is ha hűen közli más személy tényállítását, nyilatkozatát
vagy átveszi más szerv közleményét (sajtó-helyreigazítás rendeltetése: érvényesüljön
valósághű tájékoztatás, sajtó hitelének megőrzése, a közleménnyel érintett személy reális
társadalmi értékelésének biztosítása) Ezért függetlenül attól közölni kell a helyreigazítást,
hogy idegen forrásból származik.
90. Schmidt Mária - Magyar Hírlap sajtó-helyreigazítási per
A Nyilvánosság Klub januári tisztújító közgyűléséről a 2000. január 17-én megjelent
számában, "Bírálta a közszolgálati médiát a Nyilvánosság Klub" címmel tudósítást
közölt a Magyar Hírlap című országos napilap. A cikk részletesen beszámolt
Vásárhelyi Mária médiakutatónak a Magyar Televízió helyzetéről szóló, kritikus
előadásáról. A cikk idézte Vásárhelyi Máriát, amikor a következőket írta: "Példaként
említette, hogy tévések beszámolója szerint Schmidt Mária, Orbán Viktor
tanácsadója rendszeresen egyeztetett szerkesztőkkel a híradó tartalmáról.”
A felperes keresetében olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kérte kötelezni az
alperest, amelyből kitűnik: valótlanul híresztelték róla, hogy a TV-Híradó tartalmát
rendszeresen egyeztette volna a szerkesztőkkel.
91. A bíróság számára nyilvánvaló volt, hogy a konkrét esetben az objektív felelősség
következetes alkalmazása sajátos helyzetet hozhat létre, hiszen a sajtószervnek hitelesen
kell beszámolnia egy-egy fontosabb közéleti megnyilatkozásról, viszont az újságíró
nincs mindig abban a helyzetben, hogy az elmondottak valóságtartalmát ellenőrizze. A
bíróság elismerte, hogy különösen politikai, közéleti tartalmú megnyilatkozások
esetében életszerű lehet az az álláspont, miszerint a sajtószerv csak a közlés
pontosságáért legyen felelős.
A hatályos jogszabályok szerint ugyanakkor a sajtószerv a mástól származó értesülés
továbbadásáért (híresztelésért) is, a híresztelt tények valóságáért is objektív felelősséggel
tartozik.
92. A perben Vásárhelyi Mária egy ténylegesen létező vélekedést, véleményt közölt a
Nyilvánosság Klub tisztújító közgyűlésével, ezt a bíróság is véleményként, politikai
tartalmú értékítéletként kezelte, ezért a felperes helyreigazításra irányuló keresetét
elutasította.
A bíróság ítéletében hivatkozott az Alkotmánybíróság 36/1994. számú határozatára,
amely kimondja, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelt
fontosságú alkotmányos alapjog, amely csak kivételesen indokolt esetben korlátozható. A
jogi védelem megilleti az esetlegesen meghökkentően, szélsőségesen megfogalmazott
vélekedéseket is. Különböző jogok ütközése esetén ezen alapjognak a demokratikus
társadalmakban játszott fontos szerepe miatt csak igen ritkán kell "engednie". Politikai
közszereplők kritizálhatósága közéleti-politikai tevékenységük kapcsán szinte korlátlan. A
jelen esetben a felperes egyértelműen politikai közszereplőnek minősül. A
véleménynyilvánítás jogi védelme független a kifejtett álláspont érték- és
valóságtartalmától. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben a bíróság egy kitételt véleményként
értékel, nem vizsgálhatja annak érték- és valóságtartalmát, mert ez nem a feladata.
A Fővárosi Bíróság - az elsőfokú ítéletet helybenhagyó - jogerős ítéletének szóbeli
indokolásában kimondta, hogy a sajtószervnek ugyan objektív a felelőssége, de nem
korlátlan. Tehát a sajtó csak az idézés korrektségéért felelős, de nem köteles bizonyítani
az idézett kijelentés valódiságát, mert a sajtó feladata nem a bizonyítás, hanem a
különböző álláspontok korrekt közlése.
93. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelem során - tárgyaláson kívül - a jogerős
ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét
megváltoztatva az alperest sajtó-helyreigazítás közzétételére kötelezte. Az ítélet
indoklása szerint az alperes a felperes személyére vonatkozóan olyan tényt közölt,
amelynek valóságát a felperes tagadta, és az alperes az elsőfokú bíróság előtt
bizonyítani nem tudta.
