2. Evolúció
Szabadon úszó trochofóra lárvái alapján a gyűrűsférgekkel rokon csoport a többi
puhatestűvel együtt. A cső alakú házat kiválasztó gyűrűsférgekkel ellentétben a kagylók
lárvái két szaruanyagú lemezkezdeményt, majd meszes alapú végleges héjat
A kagylók
növesztenek.
A devonban a nyílttengeri életmódú, vékony héjú Cardiola mellett elterjenek a
zátonylakó, vastag héjú zátonylakó formák, például a jellegzetesen szív alakú
Megalodon. A karbon folyamán tovább nőtt a sekélyvízi alakok száma, már gyakoriak a
partközeli és partszegélyi képződményekben is, a hullámveréses árapályzónában, mint
a Posidonia és a Conocardium. A felső karbonban már korjelző jelentőségűek egy
édesvízi kagylónem fajai, a Carbonicola-félék.
A perm folyamán a csigák és kagylók visszaszorultak a pörgekarúakkal szemben, csak a
beltengerekben és a partszegélyi övben gyakoriak. Összességében is elmondható, hogy
a paleozoikum élővilágában a kagylók sokkal kisebb szerepet játszottak, mint a
későbbiekben. Ez még a triászban is folytatódik, ahol a pörgekarúak sokszor
kőzetalkotó mennyiségben fordulnak elő, míg a kagylók gyakorlatilag semmit sem
változtak a permhez képest. 80 millió éves szünet után újra feltűnnek a Megalodonok,
ezúttal Megalodus) a nevük, és megjelentek az Ostrea- és Pecten-félék. A jura során a
sekélytengeri és partszegélyi élőhelyű kagylók sokszor kőzetalkotó mennyiségűek. Ez
valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy a perm végén és a triászban a partszegélyi
(árapályövi) és sekélytengeri pörgekarúak teljesen eltűntek, és a helyüket a triász során
foglalták el a kagylók. A triász során a zátonyfáciesek diverzitása minden
állatcsoportban fokozatosan csökkent, a kiüresedő élőhelyeken lassú ütemben
megjelentek a kagylók. A Cardinia-, Trigonia- és Mytilus-félék jelentősek, az Ostrea-
fajok szintjelzők. A krétában a mediterrán mélyvizekben is gyakorivá válik a Nucula
genus. Jellegzetes az Inoceramus és a Gryphaea. A zátonyfáciesekben elterjednek a
zátonyépítő Pachyodonta-félék, amelyek általában hatalmas méretűek, vaskos
megjelenésűek, nagyon vastag héjjal és szélsőségesen részaránytalan héjakkal. Ezeknél
az egyik héj gyakorlatilag lakókamrává vált, a másik pedig csak fedőteknő szerepet
játszik. Jellegzetes nemeik a Hippurites és a Radiolites.
A kagylók evolúciójára általában jellemző a kopoltyúk differenciálódása, amely több
vonalon haladt egy időben a protobranchia típustól a bonyolultabbak felé. A héjak
anyaga is átalakult a törzsfejlődés során, kezdetben jól fejlett gyöngyházréteggel
rendelkeztek, amely háttérbe szorult, és az újabb típusoknál már porcelánszerű. Ezzel
párhuzamosan az aragonit szerkezetű mészanyag is kalcitosra változott. Jellegzetes még
a zárszerkezet differenciálódása és alkalmazkodása az adott viszonyokhoz.
4. Álló-és lassú folyóvizeink aljzatának
gyakori élőlénye:
A kagyló
Testfelépítése:puha, belső váz
nélküli testét 2 barnászöld héj fedi
Jellegzetes
szerv:köpeny,zsigerzacskó
Táplálék:szerves törmelék
Légzés:kopoltyú
Csoport:puhatestűek
5. Az orvosi pióca
Előfordulása
Az orvosi pióca eredetileg egész Közép- és Dél-Európában előfordult. A környezeti
változások következtében, és feltehetően az orvosi célokra végzett túlzott begyűjtése
miatt mindenütt erősen megfogyatkozott.
Megjelenése
Az orvosi pióca teste 10-15 centiméter hosszú. Színe a piszkos-, olykor sárgásbarna és
sötét olajzöld között változik. Az alapszínen 6 feltűnő, vöröses hosszanti sáv látható,
közülük néhányat sötét foltok tarkítanak. Hasa sárga, egyenlőtlenül elosztott fekete
foltokkal. A fejtájék nem határolódik el élesen, a 10 kis szem felül, az elülső szelvények
oldalain helyezkedik el. A test elülső és hátulsó végén egy-egy tapadókorong van. A
szájnyílásban 3 félhold alakú, finoman fogas állkapocs található. Testének kígyózó fel-le
mozgatásával gyorsan képes úszni.
Életmódja
Az orvosi pióca túlnyomóan lápos, mocsaras vizek és dús növényzetű tavak lakója.
Melegvérű állatok – köztük az ember – vérével táplálkozik. Parazita életmódot folytat.
7. Álló- és lassú folyóvizeink aljzatának gyakori
élőlénye:
Testfelépítés:zöldesfekete, hengeres, c
supasz, nyálkás teste gyűrűkből áll
Jellegzetes
szerv:bőrizomtömlő,tapadókorong
Táplálék:vér
Légzés:csupasz bőrén át
Csoport:gyűrűs férgek
