Egely György - Apokalipszis 2012

1. Egely György
Apokalipszis 2012
1

2. Apokalipszis 2012 - Egely György tanulmánya
Budakeszi 2008
A szerz kiadása
© dr Egely György 2008
Az anyag a szerz nevének és az idézet forrásának
megjelölésével változatlan formában terjeszthet
http://www.egely.hu/
Egely Kutató-Fejleszt Kft. 2092 Budakeszi, Pf.
38.
Tel/Fax : 06 23 450-787
E-mail: egely@egely.hu
E-mail 2: egely@t-online.hu
2

3. Tartalomjegyzék
Összefoglalás: ........................................................................................................ 4
I. rész. Játék az összeomlással ............................................................................... 6
II. rész Az összeomláshoz vezet négy lépcs fok .............................................. 41
III. rész Maradt-e remény? Hogy lehet kitörni? .................................................. 77
IV. rész Az ideges évek ..................................................................................... 109
Hivatkozások és javasolt olvasmányok ............................................................. 115
Dr. Egely György önéletrajza............................................................................ 119
3

4. Egely György: Apokalipszis: már 2012-ben?
Összefoglalás:
Ez a tanulmány négy részb l áll.
Az els ben bemutatjuk, hogy az energiaárak emelkedése miért és hogyan
váltotta ki a társadalmi és gazdasági válságot, s megnézzük, milyen „játék”
stratégiát követ az energiaipar, hogy zték ki a piacgazdaságot az életünket
alapvet en befolyásoló energiaiparból. Az olajipar dominánssá vált az
energiaszektorban. Ennek kapcsán két olyan összeomlást vizsgálunk meg,
melyek a monokultúra veszélyét mutatják. Az els a már terjed tömeges
méhpusztulás, valamint az 1840-es évek ír éhínsége (krumpliválság).
A második részben az 1520-as évek három, máig ható összeomlásának példáján
(Mohács, Közép-Amerika, India) át megnézzük az odavezet út
jellegzetességeit, tanulságait, hogy lássuk a párhuzamokat a mai helyzettel. A
mohácsi összeomlás példáján át vizsgáljuk az akkori vezetés és a mai közti
analógiákat (II. Lajos, a köznemesek, Szapolyai, Tomori Pál érsek, stb.,
valamint Horn Gyula, Kovács László, Magyar Bálint…)
A harmadik részben a környezeti és gazdasági válságból való kilábalási
stratégiákat elemezzük. Látjuk, hogy a mai technikával a vég elkerülhetetlen.
Ma csak két alternatívát ad a technika: Az energiatermelés vagy olcsó, de akkor
szennyez, s ez környezeti katasztrófát okoz. Vagy megújuló, szennyezésmentes,
akkor viszont drága, s az gazdasági összeomlást hoz. A megszokott módszerek
többé már nem használhatóak... Vagy a technikai megújulás jön, vagy a
stagnálás, esetleg ezután az összeomlás ...
4

5. A negyedik részben pedig az elmúlt 100 év 11 évenként bekövetkez sorsfordító
eseményeit soroljuk fel. 2011-12-ben egyszerre három ok miatt is érhetünk
kritikus eseményekhez.
5

6. I. rész.
Játék az összeomlással
„Aki 1960 után született, jó esélye van, hogy er szak, járványok vagy éhínség
végezzen vele.”
Hetesi Zsolt, az ELTE fizikusa, a Fenntartható Fejl dés Egyetemközi
Kutatócsoportjának elemz je hosszú tanulmányt tett közzé a közelg társadalmi
összeomlásról. Sötét képet fest a magas energiaárak miatti válságról: az elején
még lassú, majd egyre gyorsuló társadalmi összeomlásról. A tanulmány szerint
az eddigi megszokott társadalmi rend sok helyen összeomlik, nem lesz benzin,
bizonytalanná válik az áramellátás, s t, ezek következményeként összeomlik a
közlekedés, egészségügy, stb. Emiatt akadozik az áruszállítás és csökkennek a
mez gazdaság hozamai is. A nagyvárosi emberek milliói el ször egymást ölik,
majd nyomorúságos körülmények között vagy elmenekülnek, vagy ott
pusztulnak el.
Vajon van-e realitása ennek a sötét, paranoid jöv képnek, vagy csak üres
huhogás? Ha az utóbbi, akkor többet árt, mint használ. Mi lehet a
valóságtartalma? Úgy gondolom, hogy a szerz diagnózisa átgondolt, alapos és
nagy, helyenként 5-10%-os valószín sége van annak a szomorú jöv képnek,
amit ez a dolgozat leír [1].
Andrew Grove (Gróf András), az Intel elnök-vezérigazgatója szerint: ”csak a
paranoidok maradnak fent” [2]. Gróf, aki jó pár válságot, számos „technikai
földrengést” átélt már az elektronikai ipar késhegyre men küzdelmeiben,
hitelesen elemzi a válságok felismerésének ismérveit, elhárításuk módszereit, s
6

7. számos cég felemelkedésének és összeomlásának tanulságait. Tapasztalatai
szerint a válság mindig akkor következik be, amikor egy cég eredményei hosszú
ideig javulnak, majd tet znek – stagnálnak. Ekkor d l el, hogy min ségi
váltással tudnak-e újra emelkedni, vagy – és ez a gyakoribb – megindulnak a
lejt n, ahonnan már nincs visszaút. A csúcs: a stratégiai inflexiós pont, amikor a
termelés mennyisége, vagy a haszon tet zik. Ez egyben veszélyes elágazási pont
is. Kiút csak felfelé vagy lefelé van, nem lehet mindig a csúcson maradni.
Ma a fejlett világ termelése (a GDP, a nemzeti termék) mutatói szerint elérte a
csúcsot, stagnál, alig változik. Valójában a világgazdaság már hanyatló óriáscég
képét mutatja. A GDP-ben ugyanis benne vannak az óriás bankok és olajcégek
nyereségei is, de ezek mögött már nincs társadalmi haszon, csak üres, az egész
társadalmat megroppantó nyerészkedés. Rowan Williams, Canterbury érseke így
fogalmaz: „Elképzelhetetlen mérték vagyon keletkezett hasonló mértékben
elképzelhetetlen mérték megtévesztés, papírozgatás segítségével, ami csak a
keresked iknek hozott hasznot.”
Robert Reich, Clinton egykori munkaügyi minisztere írja: „A kapitalizmus
legrosszabb formáját hoztuk létre, ahol a magán nyereségeket kombináljuk a köz
veszteségeivel. Ezek a bankárok Amerika legjobban fizetett menedzserei,
cégeiket a magánszektor részeként kezeljük, amíg nyereségesek. De abban a
pillanatban, amikor süllyedni kezdenek, közintézményként kezeljük ket, amiket
nekünk kell megmenteni . . .”
Ezért találó Hetesi Zsolt tanulmánya, mert ráérzett a valóságra – már nem a
csúcson vagyunk, hanem elindultunk lefelé. Egyszerre látszanak a gazdasági és
környezeti megroppanás ismérvei. A harapófogó megmozdult, záródni kezdett.
7

8. Tanulságos, hogy magán és nemzeti bankok, biztosítótársaságok, pénzügyi
felügyeletek, minisztériumok szakért inek, elemz inek tízezrei mennyire nem
látják, nem látták el re a helyzetet. A sziklaszilárdnak, kikezdhetetlennek
gondolt pénzügyi óriások most látták el ször (saját kárukon), hogy közvetve egy
náluk jóval er sebb és ügyesebb ellenfél támadt rájuk: az olajipar.
Az összeomlás valódi oka
A - nálunk ismeretlen mértékben - jól él els világ középosztályának még a 90-
es évekt l fogva könnyen adták a pénzt új, hatalmas kertvárosi házak
vásárlására. Ez akkor az olcsó energia mellett gazdasági fellendülést is hozott.
Amikor a lavinaszer folyamat már robogott, és a középosztály szerényebben
keres része is hatalmas új házba költözött, megvette harmadik autóját is, az
olajipar durván megemelte az árakat. k voltak a kedvez bb helyzetben. F teni,
világítani kell, munkába is kell járni. Viszont nem muszáj 4-6 fürd szobás, 6-
800 m²-es lakásban élni, a fele is elég.
Az elemz k nem látták világosan azt az elemi feltételt, hogy a növekv jóléthez
olcsó energia kell. Az energiaárak viszont nem a bankvilág, hanem az olajipar
kezében vannak. Az átlagpolgár pénzéért folyó küzdelemben a bankvilág
vesztett. Ment a süllyeszt be el ször a Century, aztán az American Home
Mortgage, a Countrywide, majd a Bear Stearns, majd követte a Lehman
Brothers, az AIG, a Merryl Lynch és még pár óriási angol bank is, de még a
stabil európai bankok is remegnek. A folyamatnak nincs vége. Ma is élnének, ha
az olajipar el nem szívja el lük az életet jelent pénzt - a folyamatos
áremeléssel. Ez az, amit a piacgazdaságot vizsgáló elemz k tízezrei nem láttak
el re.
8

9. Fontos, hogy megértsük: jó pár olyan árucikket veszünk, aminek az ára attól
függ, mennyi pénz marad a zsebünkben. Egy lakás, vagy az arany, de az
élelmiszerek ára is a kereslett l, és nem els sorban az el állítási ártól függ.
Ezért lényeges tudni: mennyi szabad pénzzel gazdálkodhatunk. Pénzt (a
gyakorlatban) nyomdagépeken vagy banki man verekkel lehet „gyártani” - az
ésszer ség határain belül. Energiát (legalábbis a tankönyvek szerint) csak véges
mennyiségben állíthatunk el . Ezért a gazdasági növekedésnek az
energiatermelés a sz k keresztmetszete. Ha az energia ára nagyon elszakad az
el állítási költségekt l nagy bajba kerülünk. „Buborék” keletkezik, a
reálgazdaság lassan, de gyilkos módon irreális, ingoványos gazdasággá válik,
mint egy piramisjátéknál. A történelemben nem el ször pukkan szét ilyen
buborék. A derék, s egyébként értelmes hollandok kezdték ezt a tulipánhagyma
árának folyamatos emelésével.
Ma viszont egyszerre két buborék is keletkezett. A nyersanyag (ebben az
energiahordozóknak van nagy súlya) és az ingatlan buborék. A közvélemény
csak az el bbit látja, pedig a krízis kiváltója, s a veszélyesebbje: az energia
árának elszakadása a reális ártól, azaz el állításának költségeit l. Ha újra lenne
pénz a zsebünkben: az ingatlanok ára visszamenne, de a kibányászható energia
mennyisége már nem állna vissza. Az fogyóban van. Az ingatlanpiacon mindig
volt (és lesz is) hullámzás, ez divat kérdése is. Ott a spekuláció, az el állítási
ártól való elszakadás majdnem normális, s ez a hullámzás a t zsdékre is gyakran
átterjed. A gazdaság nyakába tehát a bankszektor rakta a kötelet, de a
sámlit az olajipar rúgta ki alóla. Az olajipar a háttérben, a homályban maradt,
a válságért mindenki csak a harácsoló bankárokat okolja...
Most a bankok megint kockáztattak – és vesztettek. Elemi folyamatokat nem
ismertek fel – a politikusokkal együtt. Persze nem kell sajnálni ket, a vezet ik
– meg nem érdemelt - milliós végkielégítéssel távoztak. Például a 160 éves
9

10. Lehmann Brothers bankot cs dbe viv igazgató m ködésének 8 éve alatt 300
millió $-t vitt haza - ami mögött nem volt érték, csak „leveg a lufihoz”. Aki
igazán vesztett, az a nyugdíjra vagy a gyerek taníttatására kuporgató
középosztály – de az egész Földön. A nagy kérdés: mennyire terjed tovább az
összeomlás? Átterjed-e a teljes reálgazdaságra? Lesz-e olyan válság, mint a 30-
as években? Vagy még súlyosabb, és visszafordíthatatlan, mint amir l Hetesi
Zsolt tanulmánya ír?
Azt szokták mondani, hogy nehéz jóslásokba bocsátkozni, különösen a jöv t
illet en. A kérdés lényeges: összeomolhat-e a mostani technikai civilizációnk
akár részben is úgy, hogy közben százmilliókat, netán milliárdokat ránt magával
az éhhalálba vagy a káoszba? Érdemes ilyenkor legalább arra gondolni, hogy
pusztán a m trágya termelés és elosztás egy évi kiesése miatt a mez gazdasági
átlagtermelés kb. a felére eshet vissza - hiszen biogazdálkodás igen piciny
területen folyik még (már). A m trágyát k olajból állítják el , így elérheti a
k olajár azt a magas szintet, amikor a termel k és fogyasztók már nem tudják
megfizetni. Ebben az esetben a mez gazdaság már csak kb. 2 milliárd embert
tud eltartani. Ezt is csak állattartás nélkül, csak „vega” életmód szerint – ez
viszont azt jelentené, hogy 4 milliárd ember nem juthatna táplálékhoz.
A dolgozat legf bb érdeme, hogy a napi politika felszínes locsogása helyett a
valós társadalom valós gondjaival foglalkozik. Valós adatok alapján, egyszerre
vizsgálva a hagyományos energiaforrások (már jól látható) kimerülése miatti
ipari és társadalmi problémákat, de a horizonton már látható környezeti válságot
is.
(Ez utóbbira friss példa, hogy 2008 szeptember elején 34ºC körüli száz éves
melegrekordok után egy hétre már 6-8ºC-os hideg rekordok születtek. Ez
fecskék tízezreit pusztította el, ezért jöv re több lesz a szúnyog és a légy.)
10

11. A környezeti összeomlás friss, és gazdaságot is érint jellemz példája az USA-
ban kiteljesed tömeges méhpusztulás. Ma már „vadon” nem élnek az els
világban méhek, csak mesterségesen, kaptárakban, ahol „alkalmazottként”
dolgoznak évtizedek óta. Nemcsak a mézzel és virágporral hajtanak hasznot,
hanem a növények beporzásával is, s pótlásukra nincs más lehet ség. Einstein
mostanában sokat idézett mondása szerint „ha a méhek elt nnek, az
emberiségnek négy éve van hátra”.
Most kezdenek elt nni, f leg Kalifornia nagy, ipari mandula ültetvényeinek
környékén. A dolgozók elhagyják a kaptárakat, a herék és a királyn élelem
hiányában elpusztulnak. A kaptárak üresen maradnak, nincs új raj, akik
beköltöznének. A jelenség már szép nevet is kapott – kolónia összeomlási zavar
(Colony Collapse Disorder) - , de oka ismeretlen, s senki nem sejtette a
bekövetkeztét, hiszen eddig minden rendben ment: a méhek szorgos munkával
összegy jtötték a mézet, azt elvették t lük, s megkapták helyette a cukros vizet
generációkon át. Aztán a rendszer hirtelen összeomlott. Az USA-ban a kaptárok
90%-ában pusztultak el, Nyugat-Európában 10-20%-os mérték a
rendellenesség, de a baj már Zala megyében is megjelent. A Newsweek fotókat
közölt, ahol Kínában emberek porozzák be a virágokat kis ecsetekkel, létrákon
állva, fáról fára járva. Ha nincs méh, nincs beporzás, és termés sem, amit
megvehetnénk. A környezet, a gazdaság, a társadalom sok ponton kapcsolódik.
A méhek elt nése immár felbecsülhet gazdasági károkkal is jár. Évi kb. 1 trillió
dollár érték mez gazdasági termést tesznek lehet vé, az összes mez gazdasági
termény körülbelül harmadát. Ez az átlagember élelmiszerének is kb. harmada,
de a vitaminok, antioxidánsok, nyomelemek többségéhez viszont beporzás útján
jutunk…
11

12. A cseresznye, alma, uborka, avokádó, dió, mandula, stb. nem terem a méhek
munkája nélkül.
A méhek el l az USA-ban egyrészt az intenzív nagyüzemi mez gazdaság,
másrészt a f nyíró vette el az életteret. A szépen nyírt pázsiton még egy virágos
növény (kutyatej) is szégyennek számít…A vadvirágos rét – a rovarok élettere –
nagyjából elt nt. Az USA-ban a legnagyobb vetésterülete a nagy lakóövezeti
területen monokulturálisan termelt, virág nélküli pázsitnak van… Ezt csak
vágják és öntözik, semmi másra sem használják. A méheknek és más
rovaroknak viszont nagyon jól jönne ha ott is vadvirágok teremnének…
A biológusok sejtése: a méhek szorgos társadalma azért omlott össze hirtelen,
mert nem hagyták ket élni, az élettér, a virág elvonás mértéke meghaladott egy
küszöbértéket. A helyette adott cukros víz mennyisége és min sége pedig már
nem ért el egy minimális értéket sem. Gazdáik úgy vélték még lehet rajtuk
spórolni egy kicsit, még tekerhetnek egyet a présen. Tévedtek.
Több, nehezen modellezhet tényez külön-külön talán elhanyagolható hatása
együtt már veszélyesnek bizonyult. A genetikailag módosított új növények
virágában kevesebb a tápérték, a természetes vizek ma több ipari szennyezést
tartalmaznak, a rovaröl szerekb l szétszóródott kis mennyiségek
felhalmozódtak, a saját mézben lev immuner sít anyagok pedig nagyon
hiányoztak, mert elvették t lük. Így annyira legyengültek, hogy tömegesen,
megállíthatatlanul pusztulnak. Vajon tanulunk-e az esetb l? Látjuk-e az eset
modellértékét? Jelenthet-e a méhkolóniák (gyarmatok) összeomlásának példája
figyelmeztetést az emberi kolóniákra? Vajon az emberi társadalomban sok
helyen egyenként leküzdhet kis helyi krízisek együttese adhat-e figyelmeztetést
számunkra?
12

13. Hetesi Zsolt tanulmánya átfogóbb képet ad, mint azok a tanulmányok, melyek
egymástól külön-külön kezelik a környezeti és gazdasági bajokat (pl. Lovelock,
Yergin [3,4]). Valójában még óvatos is a problémák felvetése, hiszen nem
vizsgálja a többi stratégiai nyersanyag közeljöv ben várható kimerülését (pl.
platina, szamárium, ezüst, ón, ritkaföldfémek), valamint a term földek
méretének csökkentése és gyors eróziójának ijeszt tendenciáit. (Ilyen gondok
miatt nem érdemes például a nikkel-kadmium akkumulátorok tömeges
elterjedésében gondolkodni.)
Amit a dolgozat nyíltan nem mond ki, de a sorok között érezteti: az
államgépezetet m ködtet politikusok (és apparátusaik) alapvet technikai,
gazdasági ismereteik hiányában (vagy anyagi ellenérdekek miatt) nem
alkalmasak a horizonton már ma is látható, közelg válságjelek felismerésére
sem, nemhogy ezek megoldására. Ez részben vonatkozik a reálgazdaság
vezet ire is.
A szervezett tudományról viszont nyíltan kimondja: „A tudomány jelenleg nincs
„felfedez kedvében”, a felfedezések arányában (már) csak az 1600-as évek
szintjén áll – visszazuhant arról a csúcsról, amely az 1870-es éveket jellemezte.
Tézisek
A tanulmány f bb tézisei ma (2008-9-ben) már jól körvonalazódnak,
tapinthatóak:
1. Az energia árak növekedése miatt az infláció meglódul, s többé nem áll
meg.
2. Az árak emelkedése miatt csökken a fogyasztás, emiatt a termelés, n a
munkanélküliség, tartóssá válik a válság.
13

14. 3. Az árnövekedés miatt az egészségügy is válságba kerül, akadozik,
helyenként összeomlik – onnan járványok indulhatnak el. Ezt politikai
zavargások követhetik, s t éhínségek is. A harmadik világban a
termésátlagok csökkenése miatt meglódulnak az élelmiszer árak, s az
éhezés és járványok miatt 2040-ig 4-4.5 milliárd ember halhat éhen.
A tanulmány (nem eléggé) hangsúlyozott figyelmeztetése, hogy naiv az a
remény, hogy majd a piacgazdaság mindent megold, a gazdaság a kényszer
hatására majd megkeresi a kiutat.
Ezzel egybecseng például Soros György véleménye is. A „Globális kapitalizmus
válsága” cím könyvben egyértelm en leírja, hogy nem igaz, hogy a piacok az
egyensúly felé törekszenek. Ha magukra hagyják a piacokat – a liberális
szemlélet szerint – a vállalatok addig halmozzák a t két, amíg teljesen
felborítják a kereslet-kínálat egyensúlyát. „Ha a piacok teljesen szabadon
m ködnek, akkor a t kekoncentráció megn és elnyomorodás megy végbe,
amivel Marx kapitalizmus-elméletében találkozunk” - írja. „A demokrácia ezért
nem a kapitalizmus kísér je, hanem ellensúlya.”
A „zöldnek” nevezett er források esete nem biztató: „Fejlesztésre, építésre,
gyártásra már nincs sem id , sem annyi hagyományos energia, mint amennyi a
jelenlegi termelés akár tizedét is adná kés bb.” Például a gazdag
Németországban az államilag támogatott széler m vek kapacitása a fogyasztás
növekedésének ütemével sem tud lépést tartani, nemhogy átvenné például a
h er m vek helyét. „2015 decemberéig naponta 400MW új, megújuló energia
forrást kellene a hálózatra kapcsolni az összeomlás elkerülésére.
Nagyjából ez a diagnózis. Ez reálisnak tekinthet , bár a számos részleten lehetne
– kellene – gondolkodni, finomítani.
14

15. A tanulmány nem tér ki rá, de sokszoros, súlyos történelmi tapasztalat, hogy
összetett, soktényez s, nemlineáris folyamatoknál a „vezet k” „el relátó”
képessége az esetek 4/5 részénél nem m ködik. Érdemes ezt egy példán
bemutatni.
A monokultúra veszélye
1845-1848-ig Írországban (de Európa más részein is) addig elképzelhetetlen
éhínség ütötte fel a fejét a hirtelen megnövekedett es zések miatt. Az írek f
étele, a krumpli, egy gombabetegség miatt megrothadt. Nem volt semmi más
élelmiszer helyette. Szó szerint milliók haltak éhen, és százezrek menekültek el,
jórészt kivándoroltak Amerikába. Mindez duplán elkerülhet lett volna. A
földterületük bérletéért az éhez írek az éhség tet zésekor, 1846-ban 18.169
tonna búzát, 8.990 tonna árpát és 102.238 tonna zabot exportáltak. Ebb l nem
ehettek, mert a bérleti díjat nem enyhítették az angolok, a föld tulajdonosai. A
gabonakeresked k viszont rekord hasznot vágtak zsebre. Az éhez , legyengült, s
emiatt a tífusz járvány miatt is megtizedelt írek ínségkonyháit a „liberális”
pénzügyi államtitkár, Charles Edward Trevelyan betiltatta, mondván ez pazarlás:
„hagyják a természetre a dolgok folyását”.
Ezután még újabb egymillió ír halt meg betegségekben. (Az államtitkárt
munkájáért lovaggá ütötték.) Írország - ami el tte Európa szegény, de
legs r bben lakott országa volt - szinte kipusztult.
Néhány évtizeddel kés bb az Európán végigsöpr peronoszpóra járvány a
sz l ültetvényeket pusztította el hasonló módon, de ez kisebb károkat okozott,
hiszen bor nélkül még nem halt szomjan senki. A monokultúrás termelés
azonban rendkívül veszélyes. Ma éppen ilyen állapotban van a Föld. Az
15

16. energiatermelés gyakorlatilag monokultúrás. Jóformán csak az olcsó k olajra és
földgázra alapozott a technikánk, minden más eltörpül mellette. Ez jelenti ma az
egyik veszélyt, ezért nem pusztán pánikkeltés a fent idézett fizikus dolgozata.
A Föld történetében eddig minden civilizáció hatalmas tragédiák közepette
omlott össze. F leg akkor történtek ezek a látványos, tragikus összeomlások,
amikor legalább két probléma merült fel egyszerre: például peches módon
egybeestek vezetési hibák (rossz uralkodó, korrupt államgépezet, rossz
hadvezetés) és ellenség megjelenése vagy id járási anomáliák (például hosszú
szárazság, term talaj kimerülése, nagy es zések, áradások). Ezért is kell
gondolkodni azon: fenyegeti-e ilyen veszély a mai technikai civilizációt? Vagy
már olyan sok biztonsági elem véd minket, hogy akár egyszerre bekövetkez ,
sokféle sokkot is ki tudunk védeni?
Fenyegeti-e tömeges összeomlás az egész emberiséget, vagy csak az
európaiakat, netán minket magyarokat? Izgasson-e minket, ha éhen hal fél
Afrika, vagy a másik fele járványokban pusztul el? Idegeskedjünk-e, ha az USA
ingatlanpiaca és bankrendszere összeomlik, ha Anglia gazdasága példátlanul
stagnál, ha a sanghaji t zsdén pánik tör ki? Tudjuk-e magunkat mindett l
függetleníteni?
A mai világgazdaság a korlátlan mennyiség olcsó energiára és az emiatt olcsó
munkaer re épült. Arra, hogy az indonéz, vagy pakisztáni gyerek nyersanyaggal
együtt 1 dollárért állít el egy márkás sportcip t vagy inget, amit aztán
Londonban 50 fontért, New York-ban 100 $-ért el lehet adni - s arra, hogy lesz
olyan ügyvéd, vagy könyvel , aki ezt ennyiért meg is veszi. Megteheti, mert
sokat keres, a kötelez kiadása kevés, olcsó az energia, olcsó a lakásf tés, a
villany, a benzin. Ez utóbbi az, ami az árakat igazán mozgatja, ami minden ár
mögött ott van. Évtizedeken át egy rövid id szak kivételével (olajembargó) csak
16

17. 10-20 $ között mozgott egy hordó olaj ára, ez lett a virágzó gazdaság egyik
alapfeltétele.
De jó el re lehetett tudni, hogy ennek az olcsóságnak vége lesz. Azt is, hogy
körülbelül mikor: 2005 elején. Azt is, hogy visszafordíthatatlanul. Azt is lehetett
el re tudni, hogy a leveg be addig gond nélkül kiengedett széndioxid, metán és
vízg z egyszer klímaösszeomlást okoz, aminek több ember és él lény lesz majd
a vesztese, mint a nyertese. Tudni lehetett, hogy a harapófogó hamarosan
bezárul.
Az olaj már nem olcsó. Használható alternatívája még nincs és hosszú ideig
nem is lesz. A klímaösszeomlás jelei viszont már most látszanak. A
tendenciákból ítélve harapófogó el reláthatólag jól érezhet en 2009-2012
környékén fog összezáródni. Ekkorra éri el várhatóan az olajkitermelés a
maximális értéket, ekkorra válhat általánossá a gazdasági stagnálás, s ekkorra
következik be a 11 évenkénti periódusokban tapasztalható „ideges” év. (Lásd a
fejezet végét.) A jólét, a felemelkedés hajója már 2005 környékén léket kapott.
Ha drasztikus lépéseket nem teszünk, ha minden úgy megy, mint eddig, a hajó
2012 körül már látványosan kezd süllyedni. Az els (a gazdag) világ sok
polgárának lesz még ment csónakja. Mi itt a „másodosztályon” ezt már
fájdalmasan fogjuk megélni, már nem mindenki tudja túlélni. A legszegényebb
harmadik világban pedig törvényszer en sokan meg fognak fulladni. Tragikus,
hogy mindez el re látható volt, sok dolgot tehettünk volna ellene, de akik
els sorban felel sek érte - az olaj-és autóipar, a politikusok és állami
apparátusuk -, nem sokat tettek, legfeljebb csak szónokoltak. A gazdaság már
most akadozik [5].
A pénz olyan a gazdaságnak, mint a leveg az él lénynek. Nélküle fuldoklik,
megáll a növekedés. Ha nagyon kevés a szabadon mozgatható pénz, megindul
17

18. az elhalás, a cs dhullám. A drága energia viszont kiszivattyúzza a pénzt az
átlagos család költségvetéséb l, de a kis- és közepes cégek nyereségéb l is.
2008-ban már megindult a vállalati (és családi) cs dök sora a fejlett világban is.
Ez nagyon komoly figyelmeztet jel.
A kisember értetlenül áll a környezetszennyezés, a magas energiaárak és a
cs dsorozat el tt. Látszik, hogy repedezett, omlik a társadalom védelmére
kialakított mindhárom „véd fal”.
1. Megbukott a kutatói társadalom (például az el z fejezetben leírt fúzió, és
a kés bbi fejezetben leírt tértechnológiai módszerek kirekesztése miatt),
de els sorban az elemi energiatakarékossági módszerek bevezetésének
hiánya miatt.
2. Megbukott a legnagyobb ipar, az autóipar – mert a vízautók és az olcsó,
benzin-vízg z hibridek nem terjedhettek el.
3. Megbukott a politikai elit is, mert az autók fogyasztását nem korlátozta,
mindig gerinctelenül engedelmeskedett az olajipar nyomásának. Ha a
három véd fal közül legalább egy m köd képes marad, még elkerülhet
lett volna a baj, ami ma már a nyakunkon van. Ilyen nagymérték , a
társadalom három különböz véd falát érint , egyidej katasztrofális
hibasorozat véletlenül nem jön létre. Ehhez jól szervezett, sok pénzzel,
hatalmas befolyással rendelkez szervezet kell. Ilyen a Földön csak egy
van: az olajipar. Minden, ami az utóbbi évtizedben történt, kizárólag az
érdekeit szolgálta, a széles társadalmi érdekek ellenében.
Nem ilyen jöv t ígért nekünk még 2-3 évtizede a számtalan okos futurológus és
politikus [6]. Mars utazást, fúziós er m vek ingyenes energiáját, a szabadid
b ségét, a technikai csodák özönét ontó társadalom ígéretét kaptuk. Miért nem
valósult meg ez az álom? Mert az olajiparnak volt egy több hasznot hozó ötlete.
18

19. Játékelmélet
A közgazdaságtanban van egy nagyon jól ismert, alaposan megkutatott téma, ez
a játékelmélet: ez sok esetben reálisabb képet vetít a valós piaci, gazdasági
viszonyokról, mint amit a statikus klasszikus elméleti közgazdaságtan ad. A
játékelmélet alapjait 1944-ben Neumann János és Oscar Morgenstern fektette le
a „Theory of Games and Economic Behaviour” (Játékok és gazdasági viselkedés
elmélete) cím munkájukban. Ennek a modellnek a hatása az id múlásával
n ttön-n tt, hiszen lehetett látni, hogy az egyensúlyi matematikán, a
versengésen alapuló (kereslet/kínálat) modellek nem mindenhol írták le a valós
közgazdasági folyamatokat. Nem magyarázták a valóságban megfigyelt magas
cégösszeomlási vagy felemelkedési folyamatokat. Minden gazdasági folyamat
nagymérték , állandóan változó, bizonytalan környezetben játszódik le. Ezért a
régebbi, az 1920-as, 1930-as évekig kikristályosodott, ún. „egyensúlyi”
klasszikus gazdaságtan nem tudja a valós folyamatokat leírni. Az csak az Adam
Smith által „láthatatlan kéznek” nevezett kereslet-kínálat egyszer folyamataival
számolt. Abban a modellben a technikai cégek állandó megújulási kényszer alatt
m ködnek: egyre jobban, gazdaságosabban, olcsóbban állítják el terméküket.
Így törekszenek nagyobb piaci részesedésre, ezáltal nagyobb haszonra. Valóban
van a piacon több ilyen szegmens is: például az elektronikai, vagy a
szerszámgépipar, ahol egyre fejlettebb termékeket látunk gyorsan csökken árak
mellett. Joseph Schumpeter, neves harvardi közgazdász írta már 1942-ben: „A
reálisan létez kapitalizmusban azonban – a tankönyvekben ábrázolt képt l
eltér en – nem az árverseny számít, hanem az új termékek, új technológiák, az
új ellátási formák versenye . . ami magának a vállalatnak a fennmaradását
veszélyeztetheti.” Az óriás cégek által uralt energetikában azonban markánsan
más a helyzet. Rájöttek, hogy a tétel megfordítása is igaz: Ha nincs verseny, ha
19

20. az új, versenyképes technikai megoldásokat elnyomják és ebben
együttm ködnek, akkor minden pénz, s így minden hatalom az övék lesz.
Az a benzin, ami 15 éve még 50 Ft volt, ugyanazt tudta, mint a mai, ami hatszor
annyiba kerül. A földgáz is ugyanolyan, mint akár 10 éve, csak már tízszer
annyiba kerül. Az az autó, amit ma megveszünk, nem megy gyorsabban, nem
fogyaszt sokkal kevesebbet, mint amit 20 évvel ezel tt vásároltunk, csak a
formája szebb. A Ford T-modell (az els , nagy tömegben gyártott gépkocsi) a
30-as években gazdaságosabban üzemelt, mint bármelyik mai gépkocsi. (Igaz, a
városokban azzal gyorsabban is lehetett haladni, mint ma.)
Ma a valós gazdaságban mindkét modellt, s t keverékeiket is látjuk m ködés
közben. Az elektronikai ipar a klasszikus egyensúlyi közgazdaságtanon alapul,
amely az éles versenyt, az egyre javuló termékeket tekinti a profitszerzés
útjának. A kooperatív játék elméleten alapuló energetika ezzel szemben
széleskör együttm ködéssel, a verseny kiküszöbölésével, az innováció
elnyomásával növeli a profitját: ahol a kölcsönös összefonódás, a színfalak
mögötti kapcsolatok szálai láthatóan elvezetnek a politikához, az autóiparhoz és
a szervezett tudományhoz. Ez az, ami rendkívül veszélyes a társadalom ezen
sz k körön kívül rekedt részére, a többségre, azaz ránk nézve.
Az összeomláshoz vezet széles út
Paul Ormerod, angol közgazdász, rendkívül érdekes könyvet írt „Why Most
Things Fail” (Miért nem sikerülnek a dolgok) címen [6]. Azt vizsgálta, mikor
miért omlanak össze a cégek. A kisebb-nagyobb cégek elt nésének okai
hasonlítanak ahhoz, ami az él világ történetében (de sajnos jelenében is)
gyakran tapasztalható, s t ahogy a hatalmas kihalásokat a Föld történetében már
többször is láttuk. Az Egyesült Államokban (ami robosztus piacgazdaság)
20

21. minden évben a cégek mintegy 10%-a t nik el. De az óriás cégekre is jellemz
ez a jelenség. Példaként Ormerod megvizsgálta a világ 100 legnagyobb cégének
sorsát 1912 és 1995 között. Ebb l 29 cs dbe jutott (ezeket részben
fölvásárolták), 48 teljesen elt nt, 52 cég élte meg ezt a majd 100 éves periódust.
A legrégebbi 100 közül csak 19 maradt meg, ezek javarészt olajtársaság.
Természetes, hogy távíró cégek, hajózási vállalkozások, vagy vasúttársaságok
elt ntek a legnagyobbak közül, és olyanok emelkedtek föl, amelyek a
számítógépgyártással vagy szoftveriparral kapcsolatosak - amelyek 1912-ben
még a fantázia szintjén sem léteztek. Tény, hogy - mint az él világban, ahol a
legtöbb faj id vel kipusztul - a cégek sorsa is az, hogy elpusztuljanak.
Amikor Ormerodtól megkérdezik leend vállalkozók, hogy hogy lehetne egy jó
kis céget csinálni, mindig azt a cinikus választ adja: vásároljon egy nagy céget,
és várjon. Az 1820-as évek Angliájában például több tucat cég alakult csak
azért, hogy vasúti kocsikat és mozdonyokat gyártson: egy évtizeden belül nagy
többségük elt nt. Ugyanez volt a helyzet a villanymotor és generátor gyártás
felvirágzásakor, de az elektronika, a félvezet ipar, és különösen a szoftverüzlet
is ezer és ezer kis cég megalakulását majd gyors elt nését látta. Ez természetes
folyamat még akkor is, ha nem szól közbe háború, természeti katasztrófa, vagy
dilettáns államvezetés. A cégek változó piaci körülmények között m ködnek, a
jöv mindig bizonytalan, mindig fel-felbukkannak újabb és újabb technikai
találmányok, ami átrendezi a piacot.
Az üzleti élet bevált stratégiája a növekedésre, a t keer növelésére az, ha
egyesülnek. Ez lehet békés, de lehet ellenséges szándékú kivásárlás.
Mindkett re látunk elég példát vagy kísérletet bármilyen gazdasági szektorban,
de els sorban a bank- és olajiparban.
21

22. Az olajcégek nagy találmánya, hogy a bizonytalan jöv t l nem kell félni, nem
kell kitalálni mit hoz a jöv – ha azt k irányítják. Az alapkérdés itt is az, hogy
két konkurens cég elindítson-e egymás ellen árháborút m szaki fejlesztés
segítségével, vagy csöndes együttm ködéssel megtartsák-e árszintjüket? Két
teljesen eltér , markáns stratégia alakult ki: az egyik az éles árversenyre,
min ségi versenyre, a folytonos innovációra alapul, a másik pedig ennek az
ellenkez je - a széleskör együttm ködésre és a körülmények mesterséges
befolyásolására. Ez utóbbi az olajipar, de általában az energiaipar
játékstratégiája. Az energiaipar nem csak az olajipart jelenti, ide tartoznak az
atomer m vek, a vízi er m vek, vagy széler m vek egyre növekv egységei.
Mindenesetre az olaj- és földgázipar a domináns szerepl , az árszintet
meghatározó. Ezen a szinten egy évi 6-8 trillió dolláros bevételt hozó üzletr l
van szó, de ha hozzászámítjuk az ehhez szorosan köt d autóipart, a
mez gazdasági gépek és repül gépek, netán a katonai teherautók, tankok, stb.
iparát, akkor körülbelül évi 10-12 trillió dolláros iparról beszélhetünk. Ekkora
ipar már megengedheti azt magának, hogy ne mások által fölállított
szabályoknak engedelmeskedjen, hanem maga állítsa föl a szabályokat.
A játékelméletben ennek a sikeres stratégiának legegyszer bb szabályát Anatol
Rapaport találta meg: a megnevezése „tit for tat” azaz „adok-kapok”. Ezen elv
szerint a játékosok csak két szabálynak engedelmeskednek. Az els lépésben
együttm ködnek, és az összes többi lépésben megnézik, hogy mit léptek a
versenytársak az el z lépésben. Ha mindig együttm ködtek, akkor ezután is
teljes kör lesz az együttm ködés. Ez pedig nem a késhegyre men árverseny,
az ideg rl innováció stratégiája. Ezért azokban a tankönyvekben, ahol csak a
kereslet és kínálat modellje szerepel, nem tudják megmagyarázni a nebulóknak a
környezetükben tapasztalható legfontosabb, legelemibb gazdasági folyamatokat
sem.
22

23. Amikor Neumann János 1944-ben egyszerre dolgozott a számítógépek
elméletén, az atom- és hidrogénbomba elméletén és gyakorlatán, és kidolgozta a
játékelmélet közgazdasági alkalmazását, még nem gondolta, hogy ez utóbbi
nagyobb durranás lesz mint a hidrogénbomba. Azóta számos matematikus és
közgazdász tovább finomította és javította a játékelméletet. Egy közülük
hírnévre is szert tett, John Nash, akir l a „Csodálatos elme” cím film is
készült (Russell Crowe f szereplésével). Az elmélete a fiúk udvarlási,
n hódítási esélyeit l kezdve a n i divaton, béralkun vagy fegyverkezési
versenyen át az élet számos területén alkalmazható, de els sorban a gazdasági
folyamatokra. Így érthet meg, hogy az ún. „Nash egyensúly” hogyan áll be. Ez
a szerepl k együttm ködésén, vagy/és egyes szerepl k kiugrásán, „árulásán”
alapul. Egy cég tehát választhatja azt a stratégiát is, hogy olcsóbban adja
termékét, ekkor a többiek vagy követik, vagy megfojtják. (A „Csodálatos elme”
cím filmben sajnos nem járták körbe Nash elméletét közérthet en.)
A „Nash egyensúly” egyfajta stabilitást fejez ki: ha elérték ezt az egyensúlyi
szintet, tovább egyik játékosnak sem érdeke egyoldalúan eltérni az egyensúlyi
stratégiától és más stratégiát használni, ha közben a többiek nem térnek el a saját
harcmodoruktól.
Azaz, ha egy játékos tudja, hogy a többiek hogy viselkednek, mit fognak lépni,
akkor neki is az egyensúlyi stratégiát érdemes használnia. (Ez a szklerotikus
változásokat nem kedvel rendszerek viselkedésmódja.) Neumann nyomán
bizonyítható, hogy ennek a játéknak mindig van egy egyensúly pontja (a
számítási eszköz egy Brouwer típusú fixpont tétel). John Nash ezért a
meglátásért 1994-ben Nobel díjat kapott, az újabb kiterjesztéséért pedig
Harsányi János. (Bár Neumann János triviális, magától értet d dolognak vélte
Nash eredményeit.)
23

24. A köznyelv egyszer en csak „Kartell”-nek nevezi ezt az árfelhajtó, csöndes, a
kulisszák mögötti együttm ködést. Ez azonban látszólagos ártatlansága ellenére
is a társadalomra nézve rejtett, de túlzások nélkül is halálos csapdát sejthet. Az
energetika területén pedig nem feltételes módban kell fogalmazni, ott
garantáltan milliók (tízmilliók) életét veszi el a kartellezés.
Nézzünk példát egy Kartellre. 2008 szén kis hírben közölték az újságok:
Brüsszel lecsapott a parafinkartellre.” (Alcímben: „A MOL is hatalmas büntetést
kapott.”) Ebben a példában a játékelmélet szép gyakorlati példáját látjuk.. Az
olajcégek évtizedekig együttm ködnek a parafinárak magas szintjének
fenntartására – ezért drágább a díszgyertya és a rágógumi. Ezután a Shell
lebuktatja a „parafinmaffiát”, ezért t nem bünteti az Európai Bizottság, de a
többiekkel 676 millió Euró bírságot fizettetnek. A Shell kiugrott a kartellb l, jól
járt. Akik benn maradtak büntetést fizetnek, s ezután olcsóbb lesz (egy picit) a
paraffin, s a kisember olcsóbban vesz majd díszgyertyát. Az Európai Bizottság
elégedetten d l hátra kényelmes székében, mert jól odacsapott a gaz
parafinkartellnek, mi pedig a híradót nézve otthon elhisszük, hogy a benzin és a
gázolaj áráról még véletlenül sem esett szó abban a St. Moritz-i, vagy budapesti
luxusszállodában, ahol a parafinkartell évi rendes megbeszélését tartották „kék
szalon” fed név alatt. Így mindenki jól jár. Csak más-más mértékben.
Mivel az energiaiparban az árualap, a k olaj és földgáz mennyisége (a mai
technika szintjén) véges, könnyen manipulálható a piac. Az egyensúlyi ár
bárhová beállítható, hiszen a csapok nyitásával-zárásával a kínálat könnyen
szabályozható – az egyensúlyi érték rövid id re 50$/hordó értékre leszorítható,
vagy akár 200$/hordó szintre felvihet – mert még ott is lesz fizet képes
kereslet. De minden egyensúlyi értéknél lesz néhány olyan iparág, ami már nem
életképes, mert azon a szinten már elt nik a fizet képes kereslet.
24

25. Értékelemzés
Ma a közel-keleti olaj nagy részét hordónként körülbelül 0.5-2 dollárért lehet
fölhozni a föld alól. Ugyanennyiért lehet finomítani, és ugyanennyiért lehet
elosztani is. (Igaz, a kimerül ben lev északi-tengeri olaj és az ugyancsak
kimerül ben lev Mexikói öböl olaja, vagy az ugyancsak kimerül ben lev
kaszpi-tengeri olaj felhozatala kissé drágább, de a jelenlegi körülbelül 100
dolláros ár mellett még ez is hatalmas profitot hoz. (Tekintve, hogy mindegyik
állam többé-kevésbé megadóztatja az olaj és a benzin árát, érdekük a magas
árszint fönntartása.)
Mekkora a „buborék” része az olaj árának? Ha a versenyszféra szabályait
használnánk, akkor a költség + 30% haszon számítás alapján maximum kb. 20
dollár/hordó lenne ma a nyersolaj tisztességes ára.
Szaúd Arábiában egy hordónyi olaj kiszivattyúzása csak fél dollárba kerül.
Irakban ez maximum két dollár, az orosz tajgán öt, és az Északi tengeren már
nyolc. A Mexikói öböl 3 km mélyen lev kútjaiból pedig 10-15 dollárért lehet
felhozni az olajat. A finomítás és elosztás-szállítás költsége is körülbelül két
dollár hordónként. A 80-as, 90-es években azért maradt az olaj ára a 15 dolláros
szint körül, mert még nem kezd dtek meg a mélytengeri fúrások. A 20
dollár/hordós ár már jelen s hasznot hoz a kitermelt olaj nagy részénél, de a
mély tengerb l kitermelt maradékra is hoz még hasznot. Minden ár, ami a 20
dollár/hordó felett van tiszta haszon, ezért már nem kell dolgozni. Az már
buborék.
Csak összehasonlításként: az USA-ban (ahol az autóipari munkások jól
keresnek) egy autón körülbelül 5% haszon van – ez az elfogadott érték. Ha ezt a
haszonkulcsot használnánk, akkor az olaj ára körülbelül 10-15 dollár/hordó
25

26. lenne. Ehelyett 50-120 dollár között mozgott, így a profit az addigi érték 15-20-
szorosára emelkedett. Ezt már nem viseli el a gazdaság, s azt végképp nem,
hogy a bankárok is vérszemet kaptak, s k is hasonló haszonnal kezdtek
dolgozni. Az olajár letörésére csak egy módszer létezik: a keresletet kell
csökkenteni – ezt pedig a találmányok teszik lehet vé.
Ha a legegyszer bb találmányokat használnánk, az kb. harmadával csökkentené
a keresletet. Akkor körülbelül 15 dollár/hordó lenne az ár, hiszen nem lenne
szükség pl. a drágább mélytengeri fúrásokra. Ha pl. az Ottó-Stirling motorok
kombinációt is használnánk, akkor további keresletcsökkenés (és szennyezés-
csökkenés) keletkezne. Ekkor az olajár kb. 12 dollár lenne hordónként. Ha a
Papp József-féle szabályozott fúzió 1968-ban elterjedhetett volna, már csak
ken anyag, m trágya és m anyag alapanyagként kellene az olaj, ára kb. 8
dollár/hordó lenne… Ett l fél a mai olajipar. A buborék, magyarán a
jogosulatlan haszon mértéke elképeszt , mert minden, ami a 8-10 dollár/hordó
ár felett van, ezt a buborékot növeli. Így a gazdaságból tisztességtelenül elvont,
csak a buborék méretét növel pénz értéke évi 6-8 trillió dollárra rúg. Ez már
néhány év alatt akkumulálódva elég egy társadalmi összeomláshoz…
„Ördögszar”
Juan Pablo Perez, az OPEC venezuelai alapítója nevezte így az olajat, mert látta,
hogy bajt hoz: „Pazarlás, korrupció, a közszolgáltatások szétesése” jellemezte
Venezuelát az els nagy olajáremelkedés idején.
„Csalás, szélhámoskodás, kivételezés, ken pénzek, er szakoskodás, korrupció,
nyomásgyakorlás, kémkedés, közvetlen terror”. Az Economist cím hetilap írt
így az olajáremelkedés elemzése kapcsán 2008. jan. 19-én (44. old) elemz
26

27. cikkében, amikor a régi szép id k Standard Oiljának, s az olajipar s apjának, s
utódainak viselt dolgait elemezte.
Az olajjal mindig baj van. Ha olcsó, fut a gazdaság, de a környezetszennyezés
már fenyeget . Ha drága: beszakad alattunk a hártyavékony jólét. Ekkor
el kerül a szén a lomtárból, mert olcsóbb, de az még jobban szennyez. A kiút:
csökkenteni kell a szén és olajfügg séget. Ezzel a véleménnyel sokan
egyetértenek, csak a megoldást nem ismerik, vagy amit annak vélnek, az csupán
délibáb, mint a szél vagy napenergia . . .
Az „államgépezet” és a gépezetet fenntartó adófizet érdeke homlokegyenest
eltér.
Az „adóalany” – ahogy minket a gépezet tagjai neveznek – azt szeretné, hogy
alacsony legyen az energia ára, s a haszonkulcs ne legyen nagyobb mint 20-
30%, ami a versenyszférában szokásos. A paraffin (és más) kartellek viszont
ellen rzés, átláthatóság, elfogulatlan ár és értékelemzés hiányában tetszés
szerinti szintre viszik az árakat, úgy, hogy nekik nagyon megérje. Számukra
egyetlen igazi, kiszámíthatatlan veszély van csupán: a nyughatatlan feltaláló.
Az olajcégek szempontjából ezt az el nyös együttm ködést zavarhatják meg
ostoba feltalálók veszélyes találmányaikkal, ezért bizonyíthatóan figyelnek erre.
(Valószín leg ezért nem gyárt például a versenyszférában m köd General
Eletric elektromos autókat.) Megvannak a formális és informális csatornák arra,
hogy veszélyes eseményeket id ben hárítsanak. A valós el állítási értékt l
teljesen elszakadt, kartellezéssel beállított áraknak a társadalomra veszélyes
következményei vannak, melyek kés bb, hirtelen és el re nem látható helyeken,
módon jelentkeznek.
27

28. A tömegturizmus (fapados repülés) piaca már 50 dollár/hordó felett elkezd
sz külni. Az élelmiszer árak 60-80 dollár/hordó felett vészjóslóan megugranak,
a lakáspiac (f tés, alapanyag árak) 100 dollár/hordó fölött összed l, maga alá
temetve a lakáskölcsönökön alapuló pénzügyi szolgáltatókat is. 130-140
dollár/hordó fölött pedig a hosszú távú munkába járás, ingázás is gazdaságtalan.
Ekkor sz kül a munkahelyek piaca is, s elindul az a lavina, amir l a bevezet
tanulmány szól.
Miért veszélyesek apró találmányok? Avagy:
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Elöljáróban le kell írnom: ahhoz a törpe kisebbséghez tartozom, akik szerint a
mi generációnknak (sincs) nincs joga a mögöttünk jöv k el l felélni, ostobán
eltékozolni pótolhatatlan anyagokat (ezek között a földgáz és az olaj csak egy
szelet, bár a legnagyobb), s kipusztítani él lényeket. Ezen piciny csoport
gondolja csak, hogy minden lehet séget meg kell ragadni a felhasználás
csökkentésére – de nem a fogyasztás, az életmin ség rovására, hanem a
technikai szint emelésével, például az olaj és gáz kiváltásával (lásd a Papp-féle
szabályozott fúziót az utolsó fejezetben, vagy az elektrontornádót a következ
fejezetben).
De ezeknél sokkal egyszer bb megoldásokat is ismerünk jó száz éve: a
hagyományos, a XIX. századi fizika alkalmazásával is jelent s olajfogyasztás és
szennyezés csökkenést lehetett volna elérni. Az üzemanyagba juttatott
vízcsöppek esete erre a legjobb példa. Százával találták meg újra és újra ezt a
lehet séget. A reményked feltalálók mindig elbuktak. Az olaj-, autóipari falanx
egymást figyelve, váll váll mellett együttm ködve sehol nem engedte a sokféle
formában felbukkanó eljárásokat elterjedni. Mindegyik „játékos” tudta, hogy
28

29. komoly profitveszteséget szenvedne el – el ször , aztán a többiek -, ha ezt az
öngyilkos lépést megtenné.
Igen sok országban, köztük nálunk is kidolgoztak olyan eljárásokat, melynek
segítségével például apró vízcsöppeket lehet mind a benzinbe, mind a
dízelolajba juttatni. Ezáltal a motor hengerében robbanási folyamat során a
vízcsöppecskék is elg zölögnek, párolognak a tágulás során, munkát végeznek a
dugattyún.
Valamennyire rontják ugyan a termodinamikai hatásfokot, de a környezetbe
kiengedett veszteségh mennyisége is csökken, ezért összességében kevesebb
üzemanyagra van szükség.
Csak a rend kedvéért írom le: Az Otto (benzines) motoroknál kb. az üzemanyag
háromnegyedét égetjük el hasznos munkavégzés nélkül, a Diesel (gázolajos)
motoroknál pedig a kétharmad részét. Ezt a tékozlást ez él világban sehol nem
tapasztaljuk. Ez a pazarlás többféle módon is csökkenthet . (A Vízautók…
részben az el z kötetben err l írtam, fényképekkel együtt.) A mai technikai
társadalom emblematikus, általánosan elterjedt motorjai nem egyszer en
gyengécskék, hanem technikailag indokolatlanul, irracionális módon pazarlóak,
ezért egyben szennyez ek is. Több szinten is régóta tudnánk csökkenteni ezt a
pazarlást. Mind az égés során (vízadagolással) a munkahengerben, mind a kilép
füstgázok h energiájának további hasznosításával.
Az üzemanyaghoz hozzáadott víz szuszpenzió létrehozásának módját már olyan
sokan újra és újra feltalálták, hogy külön nemzetközi osztályozási számot kaptak
a szabadalmi hivatalokban: ez a FosB47/2 sorszám. Ha csak az utóbbi évtized
angol nyelv szabadalmi kivonatait számoljuk ebben a témában, akkor csak erre
127 találatot kapunk csak az ep.espacenet.com szabadalmi keres programmal.
29

30. De ennél jóval többen találták meg az üzemanyag fogyasztás és
környezetszennyezés csökkentésének ezt a kézenfekv , logikus megoldását. Sok
feltaláló nem jutott túl a „nemzeti szakaszon”, azaz más országban nem
jelentette be a szabadalmát, hamarabb feladta a kilátástalan küzdelmet az
olajcégekkel szemben . . .
Hadd legyek részrehajló, ezért a sok hasonló megoldás közül csak egy, a 127-es
listán nem is szerepl , kiváló magyar találmányt emelek ki. Az 1998-ban
216371A lajstromszám alatt közzétett szabadalom címe: „Stabil
makromolekuláris diszperz rendszer , vizet tartalmazó folyékony üzemanyag
készítmény bels égés motorok hibrid motorként történ m ködtetésére,
valamint eljárás a készítmény el állítására”. A feltalálók Fülöp Levente és
Bertha András, ha jól tudom a Veszprémi Egyetem kutatói, oktatói.
Eljárásukkal kókuszolaj zsírsavjaiból el állított emulgeátorral 10-40
tömegszázaléknyi vizet lehet stabilan elkeverni benzinben és gázolajban is. Így
kevesebb üzemanyag mellett ráadásul még 10-15% teljesítmény növekedést is el
lehetett érni a kísérletek során, a motorok bármiféle átalakítása és károsodása
nélkül. Az eljárás egyszer , a kókuszolaj tömegigény esetén olcsón
szintetizálható. Így a keverék ára a benzin áránál 10-20%-kal lehetne olcsóbb, s
korlátlan ideig tárolható, nem egyesülnek, s süllyednek le a tartályban az apró
vízcsöppek.
Mivel csökken az elégetett szénhidrogének mennyisége, a CO2 (és a mérgez
nitrogénoxid) mennyisége is csökken az ózonnal együtt. Így az EU 2020-ra
tervezett 20% CO2 kibocsátás csökkentés már egy évtizeddel hamarabb
teljesíthet lett volna, ráadásul a reálgazdaságnak kedvez bb, alacsonyabb
olajárak mellett.
30

31. Ezt persze csak mi, kívülállók gondoljuk így. Az olajipar cégkultúrája más – ott
érthet en a következ negyedévi haszon számít csak, s az ilyen találmányok épp
azt veszélyeztetik. Válaszuk ezért: Nem!
Mondjunk nemet a nemre. Mi kell ahhoz, hogy a nemb l igen legyen?
Kíváncsiság. Nyitott gondolkodás. Nyitottság a kockázat vállalásra. És amikor a
probléma megoldhatatlannak látszik, amikor a kihívás a legnehezebb, amikor
mindenki más a fejét rázza, mondjuk azt: gyerünk!
(Elnézést, csak most vettem észre, hogy véletlenül a Shell cég hirdetését
másoltam be a fenti bekezdésben a Newsweek 2008 szept. 22-i számából – de
száz hasonló blöffel találkozhatunk bármely nívós hetilapban.) Persze az
emulziós üzemanyaggal nem – ezek helyettesítésére szolgálnak az ilyen
hirdetések. S ha ezt meg lehet tenni, akkor bármi mást is, amit csak akarnak.
A vizes szuszpenziót csak az olajcégek tudnák forgalmazni saját kúthálózatukon
keresztül, amelyet természetesen – lévén ez az állam által szabályozott
monopólium – nem adnak meg akárkinek. A feltalálóknak mindeddig nem adott
esélyt az olajipar.
Az autóipar persze keresztülhúzhatta volna ezt a számítást, ha a karburátor, vagy
a szívótorok mögé apró vízcsöppeket porlasztó készüléket helyez - de ezt az
egyszer technikai lehet séget is megsemmisítette valamilyen módon az
olajipari érdekeltség. A porlasztóba juttatott finom vízköd sokféle módon
létrehozható s szabályozható.
Erre is tucatjával találhatunk megadott szabadalmat. A motorok m ködése során
a kipufogócsonkon át távozó veszteségh t is sokféle küls égés motorban
hasznosíthatjuk még, ezek a hibrid vízautók. (Részletesebben lásd a Vízautók . .
. Antigravitáció c. könyvben.) Csak az utóbbi évtizedben mintegy 30 ilyen
31

32. találmány született (egyetlen adatbázis adatai szerint), de az utóbbi 50 év során
ennek többszöröse, különösen a 70-es évek els olajárrobbanásának idején.
Ezekkel az üzemanyag fogyasztás és a légszennyezés is további 15-30%-kal
csökkenthet .
2008-ban a legutolsó ilyen találmány egy nagy energias r ség , ravasz,
hatékony, kisméret szerkezet. (Feltalálója: F. Claudio, szabadalmi száma
EP1944184). A feltalálók között már megjelentek a kínaiak is, de b ven van
köztük orosz, koreai és japán, s t egy Trinidadból is. Számos szolgálati
szabadalom is akad köztük: a Siemens, Ford, Hyundai, Honda, Nissan
mérnökeinek munkái (a sok garázsfeltaláló mellett). A szabadalmak sorát
olvasva gondolkodóba eshetünk: értelmes mérnökök hogy lehetnek annyira
ostobák, hogy nem veszik észre: az olajipar profitját fenyegetik. Örülhetnek, ha
csak vállon és nem arcon veregetik ket, miközben a páncélszekrények mélyére
kerülnek a megoldások.
A bels égés motor és hulladékh jét hasznosító g z vagy Stirling motor
hibrideken kívül sokkal jobban ismertek az Otto motor és elektromos motor
hibridek is. Rejtélyes módon pl. a Toyota nem a legegyszer bb, már az autózás
hajnalán is megvalósított hibridet készítette el a PRIUS-nál. A legegyszer bb
esetben az autó alapvet en elektromos hajtású (kerekenként egy-egy
villanymotorral). A bels égés motor csak egy generátort m ködtet szükség
esetén, ami szükség esetén a merül ben lev akkukat tölti. Így nem kell
tengelykapcsoló, sebességváltó, differenciálm , kardántengely. Ez a hajtást
egyszer bbé, olcsóbbá, megbízhatóbbá teszi, s az autó súlya és így fogyasztása
is csökken. Így a szokásos 1200 cm3-es négyütem motor helyett akár egy 600
cm3-es bolygódugattyús (Wankel) motort használnánk, aminek csak 2 mozgó
alkatrésze van, vagy termo akusztikus motort (lásd ábra). Így tovább
csökkenhetne a motor tömege, löket térfogata. De ha az elektrontornádóval
32

33. termeljük az elektromos áramot (lásd következ fejezet), akkor sem bels égés
motorra, sem üzemanyagra nincs szükség.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a ma sorozatban gyártott autók elveiket tekintve, a
lehet legrosszabb hatásfokúak, rendkívül pazarlóak (ezért szennyez ek is),
ráadásul bonyolultak – ezért drágák is. Mégis alig hallunk egy pisszenésnyi
kritikát sem az autósmagazinokban vagy az újságok (bújtatott reklám)
termékismertet iben. Következésképpen egy tragikusan rossz szerkezet ,
er forrásainkat tékozló, a jöv t felél ipari komplexumot tartunk életben, ami
egyértelm en régóta elszívja és elzárja a lehet ségeket a sokkal jobb,
versenyképesebb termékek el l. Részben a színfalak mögötti ár és termék
kartellel, részben fizetett hirdetések segítségével. Nézzünk pl. egy ESSO
hirdetést:
„Energia. Környezet. Gazdaság. Nem könny egyeztetni az igényeket. Ahogy az
energiafogyasztás n ttön n , egyre nehezebb lesz. A válasz az új
technológiákban rejlik, mióta ez az ipar elindult. Már hatalmas eredményei
vannak: A kifinomult fúrási technikáktól kezdve, melyek több olajat és gázt
adnak kevesebb kútból a fejlett üzemanyagokig, amik kevésbé szennyeznek és
javítják a fogyasztást.
De még jobb módszereket is keresünk, melyek az energiaforrásainkat még
jobban hasznosítják – és teljesen új utakon járnak. Ez nagy kihívás. Mert bármit
is fedezünk fel, annak a gyakorlatban is kivitelezhet nek kell lennie. Nem csak
Bristolban és Bostonban, hanem Pekingben és Bankokban is. És a környezetet is
kímélnie kell.
Ezért az új olaj és gázforrások keresése mellett az ESSO az emberség
legfontosabb forrását is megcsapolja: ez a gondoskodás. Több pénzt költünk
kutatásra, mint bármely másik cég, többet mint évi 500 millió Eurót. Majdnem
33

34. húszezer kutatót és mérnököt alkalmazunk. Az elmúlt évtizedben több mint
10.000. szabadalmat kaptunk…
Az ESSO-nál nem állunk meg, a világ legjobb agyait használjuk, hogy a
válaszokat megtaláljuk…”
Lehet, hogy ezt elmondták az Európai Parlamentben is? Mert ott nemrég szakadt
le a plafon…
Az olajipar (Joseph Goebbelshez méltó) propaganda és jól koordinált szervez
munkát végez. Még sz k körben se terjedhet el, hogy jelent sen csökkenthet a
fogyasztás és környezetszennyezés pusztán a 150 éve ismert fizikai és m szaki
elvek felhasználásával. Ez az olajipar egyetlen „elismerésre méltó”
tevékenysége - csak ebbe belerokkanunk.
Háztartási energetika
Nézzünk más energia felhasználási területet is: például egy átlagos családi házat.
A háztet re kihelyezett fotoelektromos napelem, vagy a Nap h jét közvetlenül
befogó napkollektor (az els világban) már kezd elterjedni. Mindezen eljárások,
bár egyre olcsóbbak, még mindig drágák. Még meghaladják a jelenlegi - és
egyre növekv - ipari árakat. Ezért nem volt érdeke - de lehet sége sem - az
energiaiparnak, hogy ezt a megoldást megsemmisítse, hiszen ami náluk is
drágább, azt békén hagyják. De egy jóval egyszer bb, gazdaságosabb
megoldással a megsemmisítés már megtörtént. Ebben a rendszerben a háztet re
olyan napkollektor került, amelyikben tükrök segítségével melegítettek fel olajat
kb. 160 C-ra. Ez a forró olaj egy h tárolóba jutott, ahol egy bizonyos típusú
sót olvasztott meg. Az olvadt sóban sokkal olcsóbban, kisebb térfogatban
tárolható a h energia, mintha ezt elektromos energia formájában,
34

35. akkumulátorokkal tennénk. Ezt a h t aztán vagy f tésre használjuk közvetlenül,
vagy pedig termo akusztikus gépek segítségével kisméret , olcsó, egyszer
szerkezet segítségével, elektromos energiát állítunk el , akár éjjel, akár nappal.
Ezt a rendszert többen is feltalálták már. Éppen egyszer sége és olcsósága miatt,
illetékes helyen észrevették veszélyességét (olvasni is ritkán lehet err l a
megoldásról). Ennek talán az is az oka, hogy az olaj- és gépkocsi-ipar
hirdetéseib l jócskán profitáló média nem mer, vagy nem tud err l beszámolni.
Ez az olvadt só segítségével m köd rendszer jóval olcsóbb lenne, mint a
mostani félvezet s napcellák rendszere. Ezért az energetikai ipar szorosra zárta
sorait, és a rendszert, és ezt az új, veszélyes vetélytársat kiiktatta.
Hasonló történetet lehetne mesélni például az abszorpciós klímaberendezésekr l
is. Rekken nyári melegben különösen a nagyvárosok h szigeteiben ma már
klímaberendezés nélkül nem lehet megélni. Régóta tudják, hogy abszorpciós
berendezésekkel remekül lehet h teni, régebben kisebb-nagyobb teljesítmény
h t szekrények nálunk is készültek ezen az elven. Ha egy épület tetejére nagy
h elnyel paneleket helyeznénk föl, kis mennyiség elektromos energia
segítségével lehetne h teni, klimatizálni épületeinket. Ez a rendszer
h szivattyúként is m ködhetne. Tehát akkor, amikor a küls h mérséklet
mindössze 5-15 C, jó hatásfokkal használható lenne f tésre is. Ez is veszélyes
„Disruptive Invention”, azaz a játékszabályokat átíró találmány, ezért megtörtént
az érdekelt cégek együttm ködése - ez az ötlet sem juthatott el a piacra.
Ezek után nem csoda, hogy a bels égés motorok nagy mennyiség
hulladékh jét hasznosító talán száznál is több m köd képes találmány nem
valósulhatott meg. Bármelyikük olyan mértékben csökkentette volna az olaj
iránti keresletet, hogy számukra veszélyesen alacsony szinten állt volna be egy
újabb Nash egyensúlyi pont. S ha az els ilyen találmány elterjed, akkor ez
veszélyes precedenst terem, mert utána jön a másik, a harmadik. ..
35

36. Újabb lépésként a motorból kilép hulladék h t is össze lehet gy jteni: például
olvadt só segítségével. Így a zsúfolt belvárosban széndioxid kibocsátás nélkül is
lehetne a dugóban araszolni egy küls égés Sterling motor nyomatékával. Bár
ez az eljárás kétszáz év óta ismert, kipróbált, mégsem terjedhetett el. Ez mutatja,
hogy az olaj- és az autóipar a Nash-féle egyensúlyon alapuló kooperáción és az
innováció elnyomásán m ködik, nem enged „kalózkodást”, kitörést,technikai
haladást. Alapvet en másként m ködik, mint a versenyszféra, és nem a
közérdeket szolgálja.
Miért lehetséges az összeroppanás?
A válasz: mert mindez megtörténhetett. Mert a társadalom erre a célra drága
pénzen felépített védelmi rendszerei m ködésképtelenek. Mert azzá tették ket.
Az olaj és az autóipar saját szempontjaiból kiindulva a maximális profitot adó
utat választotta, ám közben a vele és bel le él iparágakat tönkreteszi. Például a
mez gazdaságot, a turizmust, a légi közlekedést, az épít ipart, az
élelmiszeripart, a feldolgozóipart és bankszektort - ahol a magas energiaárak
miatt már megindult a cs dsorozat. Az elektronikai ipart és az elektronikus
médiát nem érinti szerencsére az energetika „szárnyalása”, de a papír alapú
újságokat már igen, mert a papír ára és a munkaer ára növekszik.
A „tankönyvi” közgazdaságtan aranyszabálya a folytonos innováció. Ennél is
er sebb vasszabály viszont a maximális profit elérése. Ezt az energetikai iparban
éppen hogy az innováció teljes kiirtásával érték el, majdnem teljes sikerrel.
Ennél viszont még er sebb szabály lenne az, amit az emberiség történetében
minden vallás többé-kevésbé így ír le: élni és élni hagyni.
36

37. Az olaj- és autóipar ezt a legelemibb szabályt nem tartja be. Elég ehhez
megnézni a benzinkútnál az árakat, vagy azt, hogy az USA-ban körülbelül 12
liter/100km a gépkocsik átlagos fogyasztása a terepjárók miatt, holott
technikailag kis módosításokkal (a már említett vízadagolással vagy durranógáz
adagolással) 6 liter/100 km-es fogyasztás könnyen el állhatna. A vízg z-benzin
hibridekkel ez is felezhet lenne. Korszer , könny szerkezeti anyagokkal,
kisebb autóméretekkel ez még csökkenthet lenne. Ezen a ponton látszik, hogy
mennyire nem érvényesül az „élni és élni hagyni” elve. Pusztán a XIX. századi,
a középiskolai tankönyvi fizika használatával is le lehetne az autók szennyezését
és fogyasztását szorítani a mai érték töredékére. A XX. századi tanított fizika
alkalmazásával – például Farnsworth, Papp találmányaival - pedig teljesen
kiiktathatnánk a környezetszennyezést, vagy a fosszilis energiaforrásoktól
történ függésünket. Az, hogy a számos lehet ség közül egyik sem valósulhatott
meg, azt mutatja, hogy az autóipar fejl dését mesterségesen leállították. Ha a
kérdést feltesszük: kinek az érdekében? - akkor a tettes gyorsan el kerül. Az
olajipar rövid-, közép- és hosszútávú érdekei ezt diktálják.
Az innováció leállása a történelemben mindig gyors társadalmi leépüléshez
vezetett. Ne áltassuk magunkat: ilyen széls ségesen reakciós iparral (és
tudománnyal) nincs remény a túlélésre. Növekv népesség mellett emelked
életszínvonal és egészséges környezet nem tartható fenn állandó, folytonos
technikai fejl dés nélkül. Ennek mesterséges leállítása nem példa nélküli, de
mindig katasztrófába torkollott.
Ezt mutatja Kína, India, vagy a néhai „létez szocializmus” történelme is. Mára
semmilyen akadálya nem maradt, hogy a sérülékeny technikai civilizáció
megroppanjon és néhány helyen összeomoljon, például az egyre ritkuló
nyersanyagokért meginduló háborúkban. Az olajipar bevétele az utóbbi
évtizedben látványosan n tt úgy, hogy ehhez semmiféle hozzáadott érték nem
37

38. társult. Amint már említettem, a 20 Ft-ért árult benzin nem volt rosszabb annál,
mint amit most jóval magasabb áron kapunk.
Az olajipar innováció ellenes, kooperatív játékstratégiája ellen a nyíltság, a
társadalmi ellen rzés jó ellenszer lehetett volna. Az olajcégek fürgébbek, jobban
szervezettek, már minden társadalmi véd gátat lebontottak, ez már nem
valósítható meg. Az USA-ban csak egyetlen egyszer, 1911-ben volt sikeres egy
olajmonopólium (Rockefeller Standard Oil cégének) és az American Tobacco
monopóliumának megtörése. Az oligopóliumok ezután évtizedekig m ködtek. A
Bush korszakban minden visszaalakult. Az energetikai szektorban a verseny
látszatára sem ügyelnek már, a piacgazdaság teljesen kiszorult err l a területr l.
A néhai J. P. Morgan vagy J. D. Rockefeller szellemi utódai mozgatják ezt az
ipart – így viszont kíméletlenül tönkreteszik a többit.
Az USA-ban utoljára a 70-es években a Bell telefontársaságot darabolta fel a
Legfels bb Bíróság hasonló magatartás miatt (máshol ez elképzelhetetlen). Ez
nagyban segítette az elektronika forradalmát, az olcsóbb, sokkal fejlettebb
telekommunikáció ügyét. A 20-as, 30-as évekt l kezdve a „csöves” elektronikai
ipar ugyanúgy ignorálta a félvezet kben rejl lehet ségeket, mint ahogy ma a
autóipar folytonosan leveri a kisebb fogyasztást adó találmányokat.
A közelg gazdasági és környezeti összeomlás rémképe azért fenyeget, mert
ezen a területen a legelemibb átláthatóság, a nagy cégek társadalmi
felel sségvállalása nem valósul meg.
A szervezett tudománynál láthattuk, hogy dühödten tiltakoznak minden bels
kritika ellen, ezeket azonnal lesöprik. Érdemes elolvasni Beck Mihály
akadémikusnak a vízautókról szóló írását [7]. A tudatlanság, a tendenciózus
rosszindulat árad a soraiból. Kizárt az is, hogy a legkisebb mérték civil
38

39. kontrollt is megvalósíthassuk a szervezett tudományban, az energetika terén.
Innent l kezdve viszont a „tudás alapú társadalom” gondolata is luftballon,
nevetséges elképzelés.
Társadalmi ellen rzés eleve megvalósíthatatlan például az autógyárak esetén,
hiszen a „fejlesztés” a legbels bb magánügyük. Teljes titok övezi a következ
modellek szerkezetét. A gyakori változások általában csak a karosszéria
alakjára, színezésére és fényezésére vonatkoznak, az utóbbi 50 évben a
fogyasztás alig javult. Elvileg a politikára, a törvényhozásra maradna a szigorú
fogyasztási, szennyezési szabályok kidolgozása, s végrehajtása, hiszen azért
hozunk létre államot, azért fizetünk adót hogy az az állampolgárok széles
tömegeinek érdekét szolgálja. (Ezt nevezik m szóval demokráciának.)
De ezt ezen a területen még senki sem látta m ködni. Ismeretes, milyen dühödt
reakciókat és heves lobbizást vált ki mindig az autógyárakban a
fogyasztáscsökkenés óhaja, akár a széndioxid-kibocsátás csökkentése. Az a
tény, hogy már mélyen benn járunk a zsákutcában nem a szénhidrogén készletek
megcsappanásával indokolható, hanem amiatt következett be, ami miatt az
összes eddigi összeomlás: a társadalom védekezésképtelensége miatt.
A figyelmet mindig el lehetett terelni ezer hülyeséggel. A tömeges
irracionalizmus az, ami mélyen átjárja a politikát, a természettudományon belül
pedig a fizikát és az energiaipart. Hiába van éles, a tankönyvekben is tanított
piaci verseny például a turizmusban, vagy a szerszámgépiparban, ez a lényeget
nem érinti. Az a lavina, amely 2009 és 2012 közt sok kisembert maga alá temet
már elindult. Az államgépezet a politikai kultúra közönye miatt valószín leg
már nem tudja megállítani.
39

40. Azt már nálunk sem kell magyarázni, hogy a politikusok megvásárolhatóak,
mindig van az a pénz, amiért megváltoztatják véleményüket, legrosszabb
esetben megfélemlíthet ek, zsarolhatóak.
40

41. II. rész
Az összeomláshoz vezet négy lépcs fok
Válságvariációk
Az átlagembert szolgáló állam valamennyire létrejött a skandináv államokban.
Ott a General Motors nem tehette volna azt meg, amit pár évtizede az USA-ban
Ralph Nader-rel (aki fogyasztóvéd és környezetvéd ). Arra a kérdésre tehát,
hogy elindulhat-e jelent s mérték civilizációs és technikai összeomlás, a válasz
határozott: igen. Persze ez más-más módon zajlik le különböz fejlettség
országokban. Az Egyesült Államokban a felszök energiaárak el ször a
benzinzabáló, elképeszt en tékozló négykerek „városi traktorok” gyártósorait
állítja le: például a pofátlanul sokat fogyasztó Hummer gépkocsik gyártását. A
General Motors és a Ford forgalma évek óta folyamatosan csökken. A
viszonylag szerényebb fogyasztású Toyota piaci részesedése és profitja viszont
egyre n – a hagyományos olajiparhoz er sen köt d régi autócégekhez képest.
Várható, hogy id vel a légkondicionálásra épített sivatagi nagyvárosok, mint
például Las Vegas vagy Phoenix elnéptelenednek, és inkább a bels , a hegyekre
épült városok fejl dnek. Az Egyesült Államok fejlett mez gazdasága, hatalmas,
még mindig sz z területei miatt nem számíthat komoly élelmiszerválságra.
Németország fejlett szerszámgépipara és más háttériparai miatt nagyobb gond
nélkül át fogja élni a válságot. Anglia gazdasága azonban nem els sorban a
gyártó iparára, hanem pénzügyi szolgáltatásaira épült, ezért már nem ússza
meg szárazon. Az már most látható, hogy Afrikában komoly lesz a cs d.
Kérdéses, hogy Dél-Amerika er teljesen fejl d gazdaságainak - mint például
41

42. Chile, Brazília, Venezuela vagy Peru - mi lesz a sorsa. Nekik a jelent s
nyersanyagtartalékaik miatt jó esélyük van a túlélésre.
Indiában eddig is ismert volt a szegénység, a népesség nagyobb része eddig is
piciny, áram nélküli falvakban élt, számukra egy nagy civilizációs összeomlás
nem jelent igazi tragédiát.
Kínában már más a helyzet, ott elképeszt mérték urbanizáció indult meg a
tengerparton az utóbbi évtizedekben, k lehetnek egy nagyobb energetikai
összeomlás els számú áldozatai. A történelemben nem el ször, és úgy t nik,
nem utoljára. k építették el ször ki a mandarin vizsgákkal a tudás alapú
társadalom alapjait, de az társadalmukban keletkezett el ször az arrogáns
tudatlanság alapú társadalom is.
Magyarország gazdasága nagyon er sen meg fogja érezni ezt a válságot. Nálunk
ez az összeomlás más-más mértékben ugyan, de már most is látható. Els sorban
Kelet-Magyarországnak a határhoz közeli részei - Nógrád, Borsod, Szabolcs és
Hajdú megyében tragikus lehet az összeomlás. Itt a kis cégek, önkormányzatok
sorozatos cs dje várható, az elszegényedés, a tömeges b nözés, a rend
felbomlása, a közúti banditizmus már eddig is meglev formái nagyon
meger södhetnek. Elég most csak a helyi sajtó b nügyi híreit figyelni. Ezek az
öncenzúra miatt nem jutnak el az országos hírekbe. A kábellopások, a félig érett
termény ellopása a term földön már ma is rutinszer en ismétl dik.
Nálunk eddig évente „csak” 3-400 ember fagyott meg, nyáron pedig a
h hullámok miatt (els sorban a kórházakban) 500-600 id s embernél több nem
halt meg. Ezek a számok tízszeresre is feln hetnek. Én itt húznám meg az
összeroppanás határát. Ha ezt meghaladjuk, a társadalom megroppanása már
megtörtént. Ekkor 10% fölött lesz a munkanélküliség, mert a magas energiaárak
42

43. annyira kiszivattyúzzák a pénzt a gazdaságból, olyan mértékben viszik ki az
orosz és közel-keleti olajtermel khöz, hogy nagymértékben lesz kül a tisztes
középosztály. Így csökkennek az adóbefizetések is. Az önkormányzati cs dök
miatt várható az oktatás és egészségügy nagymérték fedezethiánya. A közrend
a kis, szegény, f leg cigányok lakta falvakban már most sem tartható fönt, de a
következ években a társadalmi rend összeomlása elképeszt méreteket is
ölthet.
Diagnózis és terápia
Hetesi Zsolt tanulmányában a diagnózis eléggé reális, de a javasolt terápia
szerintem téves, nem mutat igazi kiutat. Azt javasolja: költözzünk vidékre,
tanuljunk meg gazdálkodni, s térjünk át megújuló energiaforrásokra. Továbbá:
bízzuk az egyházakra az eddiginél jobban a túlélés megszervezését.
Ha az emberek vidékre költöznek, maguk gazdálkodnak, az még nem jelent
védelmet az éhesen kóborló hordák ellen, akik mindent elpusztítanak, mindent
ellopnak. Rend rséggel, katonasággal nem lehet védekezni éhínség idején, a
szögesdrót kerítések drágák és átvághatóak.
Egy gondatlanul irányított, komplex felépítés társadalom technikai
fejl désének leállítása civilizációs összeomlással jár. Igaz, önmagában a
kisvárosok hálózatából álló társadalom nem rosszabb, mintha megapoliszokból
álló, fuldokló nagyvárosokban élnénk [8]. További fejl désünk alapkérdése: a
technika fejlettségének szintje, az energia el állításának ára és a szennyezés
hatása. Egy tanyavilág-hálózaton alapuló társadalom XIX. századi technikai
alapon csak borzalmas éhínségek után, a mai társadalom összeomlása után,
annak romjain jöhetne létre. A történelemben a Római Birodalom bukása, vagy
Pol Pot uralomra jutása után láttuk már ezt a (bukott) modellt m ködés közben.
43

44. De ha az olajipart vagy a hivatalos tudományt nem tudjuk megzabolázni, akkor
ez a vészforgatókönyv következik. Kitörni csak felfelé szabad, az egyetlen
vállalható út – a régóta létez és az új találmányok elterjesztése. Ha van olcsó,
szennyezésmentes energia, akkor gyönge talaj is m velhet , sós víz is
lepárolható, gyenge min ség ásvány is feldolgozható. Az energia ára és
szennyezése civilizációnk kulcskérdése lett. Persze minden id nek megvoltak a
maga kulcskérdései, nekünk itt és most az energia az.
Amikor az 1700-as években Kínában leállították az óriási vaskohókat, akkor
épültek föl el ször Anglia vaskohói. Amikor az 1600-as években betiltották
Kínában az óriás vitorláshajók építését, akkor kezdtek el az európaiak kis
lélekveszt iken hajózni, terjeszkedni, kereskedni. Kínában az udvari eunuchok
és írástudó mandarinok évszázados bels csatái, viszálykodásai
következményeként tiltották be ezen találmányok jó részét. Ez vezetett ott a
többszörös technikai civilizációs összeomláshoz. A vidékre költözést
megpróbálták a nagy Tajping felkelések idején (20 millió halott), de a
bokszerlázadások idején is (10 millió halott): de az éhínség mindenhová elért. A
társadalomban már akkor sem lehetett „szigeteken” élni. De k sem tanultak
saját történelmükb l. A XX. században Kínában újra háromszor is bekövetkezett
nagyméret civilizációs összeomlás. (A polgárháború, a Nagy Ugrás, s a
proletár kulturális forradalom.) Ezek közül a legtragikusabb történet Mao elnök
„nagy ugrása” volt. Ez számunkra is tanulságos lenne, mert vegytisztán mutatja
a technika lebontásának hatását - ha valaha is tanulnánk a történelemb l.
Nagy ugrás - hátra
Az ún. „nagy ugrás” során, amikor a kínai legfels bb vezetés (különösen Mao
elnök) a gyors technikai haladást er ltette, mintegy 30 millióan haltak éhen - de
lehet, hogy ez a szám is óvatos becslés. Az akkor még csak 600 milliós Kínának
44

45. körülbelül minden 20. lakosa halt éhen. Az okozott kár ennél is nagyobb, hiszen
a károk helyreállítása egy emberölt re való visszalépést és munkát adott. Ehhez
képest a „nagy proletár kulturális forradalom” (ami egy évtizeddel kés bb
következett be) „csak” az értelmiség lefejezését szolgálta, az „csak” az oktatás
és kutatás összeroppanásával járt. Egyik esetben sem m ködtek a társadalom
elemi védekezési mechanizmusai, sehová, senkihez sem lehetett fordulni, ezért
is következett be a tragédia mindkét esetben.
Az 1957-es „nagy ugrás” a „négy ellenséggel” szembeni harccal kezd dött. A
négy átok, azaz a legyek, a szúnyogok, a patkányok és verebek valóban jelent s
károkat okoztak. Ám azt nem értették, hogy ezek az átkok is az ökoszisztéma
részei - egyedül a patkányok azok, amelyek kihelyezett csapdákkal, jól
megépített terménytárolókkal az ökológiai rendszer károsítása nélkül is
pusztíthatóak lettek volna. A négy átok elleni kampány idején a fél ország
kerepl kkel, tányérokkal vonult ki a határba, és éjjel-nappal doboltak, a
verebeket így állandóan repülésre kényszerítve, riogatva. Az igaz, hogy a
kampány hatására rengeteg veréb pusztul el, ám ekkor szaporodni kezdtek a
legyek és szúnyogok, így aztán néhány hónap múlva a verebek helyét az átkok
között a poloskákra cserélték.
A „nagy ugrás” terve azonban, ami els sorban az acéltermelés növekedésére
irányult, elképeszt en tragikus és egyben tanulságos is. Gyakorlatilag ez
fordított ipari forradalom lett, amit nevezhetünk a történelem nem els , de
legbrutálisabb technikai ellenforradalmának. (Azért választottam ezt a példát,
mert ugyanezt a technikai ellenforradalmat stagnálás formájában látjuk az autó-,
olajiparban.) Mao elnök és sz k köre tudta, hogy minden nagy nemzet
felemelkedését az energetika és az acélgyártás volumenének jelent s
megemelkedése el zte meg. Több acél, több vasúti sín - ez több szenet, több
energiát, több gépet, nagyobb jólétet jelent. Mao és sz k köre ezért úgy
45

46. határozott, hogy a reménytelenül sz k acélgyártási kapacitás miatt majd
házilagosan állítják el az acélt. Hatalmas méret sajtókampányba kezdtek,
hogy még kisebb kommunák, gyárak, iskolák is nagy mennyiség acélt
állítsanak el . Azokkal a „részletekkel” viszont már nem tör dött, hogy az
acélgyártáshoz szükséges szenet és nyersvasat honnan szedik el , de sem a sajtó,
sem a politikai vezetés nem értette meg, hogy az acélgyártás nagyon magas
technikai színvonalat és szakértelmet kívánó munka. Tudatlanul, hozzáértés
nélkül nem lehet használható min ség acélt készíteni. Azt sem értették meg,
hogy az acélgyártáshoz szükséges energia-felhasználás csak akkor gazdaságos,
ha nagyméret kohókban dolgoznak, ahol kicsiny a h veszteség, és jó min ség
(el regyártott) kokszot vagy faszenet használnak. Ezek a látszólag lényegtelen
szakmai részletek a fels vezetést nem érdekelték, hiszen nagy részük költ
vagy paraszt volt. A mérnökök részér l felvetett óvatoskodó megjegyzésekkel
nem tör dtek. Az 1958-ban elkezd dött kampány az ország acéltermelésének
évenkénti megduplázását írta el .
Mivel a helyi kisközösségek, iskolák, kommunák nem tudták el teremteni a
szükséges vasércet, nyersvasat, netán az ötvöz ket és a kokszot, ezért elkezdték
beolvasztani eddigi használati tárgyaikat. El bb a házi t zhelyek, háztartási
edények, majd az épületek vaslemez tetejei, kerítések, kés bb a
mez gazdaságban használt traktorok kerültek sorra. Nem kell részletezni, hogy
mit ér az a gazdaság, ahol ásót, kapát, ekét, traktort, vet gépet kíméletlenül
beolvasztanak. A keletkezett rossz min ség ócskavas viszont semmire sem volt
használható. Ebb l nem lehetett síneket, lemezeket, csöveket készíteni, nem
beszélve arról, hogy a szerszámgépek egy részének elpusztítása, beolvasztása
után a feldolgozó kapacitás sem maradt meg.
A bajt csak tetézte, hogy nem merték bevallani a fels vezetésnek, hogy a rossz
min ség acéllal nem lehet mit kezdeni. Az újságok egymás után ontották a
46

47. hamis gy zelmi jelentéseket, így a városi lakosság nem tudott arról, hogy
milyen tragédia bontakozik ki vidéken. Ez a hatalmas kampány ugyanis azzal is
járt, hogy az éppen aratásra érett termést nem volt mivel és kinek learatnia. A
vidéki lakosság nagy része vasdarabok, acélszög hulladékok és folyók medréb l
kimosott vasércek után kutatott, aratni már nem volt sem idejük, sem
szerszámuk.
Azt az egy-két vezet t, aki megpróbált kritikát gyakorolni, sürg sen és gyorsan
félreállították: így semmiféle vészfék, kontroll nem maradt. Az ezután
bekövetkez éhínség, és az azt követ járvány nagyobb pusztítást okozott a
lakosság soraiban, mint el tte az évtizedeken keresztül tartó polgárháború, vagy
a japán-kínai háború.
Ez a nagyméret katasztrófa azért következett be els sorban, mert a társadalom
szokásos vészfékei - els sorban a nyilvánosság - nem m ködött, diktatúrában ez
nem létezik. A társadalomnak csak egy kis csoportja irányított, az
elképzeléseik szerint m ködött az egész gazdaság, ez az bels érdekeiket
szolgálta.
Ezekben található az analógia, a tanulság az akkori és a mostani technikai
ellenforradalom között. Ezen a téren a mi társadalmunk is alig palástolt
diktatúra.
Négy lépés a lejt n
Jared Diamond, az „Összeomlás” (Collapse) cím könyvében több eddig
összeomlott társadalom történetét vizsgálta meg az okokat elemezve. A vaskos
könyvbe sajnos nem kerültek bele a látványos, nagyméret , tanulságos ázsiai
összeomlások. A legjelent sebb talán a kambodzsai Angkor Wat térségének (ma
igen kedvelt turista célpont, a világörökség része) teljes ökológiai és gazdasági
47

48. összeomlása. Ez a terület a Khmer Birodalom f városa volt az 1200-as évekig,
amikor feltehet leg a term talaj kimerülése és a rossz vízgazdálkodás miatt a
Föld akkori legnagyobb városállama több mint egymillió lakosával kényszerült
részben menekülésre, részben nyomorgásra, az addigi magas életszínvonala
jelent s csökkentésére. Úgy láttam, sehol sem említik például a Burma északi
részén létezett Mrauk-U városának és környékének gazdasági elsüllyedését se,
pedig az is hasonlóan jelent s összeomlás áldozata lett. (Azért nincs benne a
köztudatban, mert alig lehet ma is megközelíteni.)
Ez a város az 1600-as években nagyobb és gazdagabb volt, mint London és
Amszterdam. Ez is sajnos azt er síti, hogy még mindig nem vagyunk igazán
tudatában mekkora veszély is fenyeget minket, még mindig úgy élünk a veszély
torkában, mintha eddig soha sehol semmi baj sem történt volna.
Jared Diamond a téves helyzet-megítélésnek négy fázisát különbözteti meg a
komplex társadalmak összeomlási folyamatában:
1. Az els lépésnél az uralkodó csoport nem veszi észre a problémát, miel tt
az megjelenik. Ha a Nap járásának analógiáját vesszük alapul, ez azt
jelenti, hogy a hajnalpírt még nem látják. Ez a „próféták” ideje, akik a
legkorábban figyelmeztetnek...
2. Amikor a baj már látható, a vezet csoport akkor sem veszi észre. Ez azt
jelenti, hogy a Nap már megjelent a horizonton, sarlója már éppen látszik,
de van, aki még mindig nem veszi észre. Ez a szakért k kora, akik
mérésekre, megfigyelésekre hivatkoznak . . .
3. Miután észreveszik a bajt, nem tesznek semmit, vagy már nem tudnak
cselekedni. Ez az a fázis, amikor a Napkorong már teljes egészében
felemelkedik a horizont fölé, de még nem éget nagyon er sen. (Szerintem
mi most valahol itt tartunk.) Ez az a periódus, amikor az értelmiség
48

49. érzékenyebb része is látja a gondokat, de k nincsenek hatalmi
helyzetben, csak panaszkodnak.
4. Az utolsó, a 4. szakasz az, amikor látják a problémát, megpróbálják
megoldani, de már nem sikerül. Ez az, amikor a Nap a delel n van, éget,
de már nem tudnak hová bújni el le. Ez a politikusok, döntéshozók
szakasza. Mire k észbe kapnak, már rendszerint kés , a baj a nyakukon
van.
Ezzel a sémával - mint minden sémával - az a baj, hogy túlságosan
leegyszer sít. Mert sosem egy-egy csoport véleményér l van szó, egy komplex
társadalom sokféle csoportból áll, és azoknak eltér lehet és szokott lenni a
véleménye. Például a környezetvéd k, vagy a szegénységgel foglalkozó
szociológusok, vagy a közgazdászok régóta félreverték már a harangot. A más
érdekcsoportokhoz tartozó politikusokat, vagy az olajcégek embereit ezek a
változások még nem érintik, ezért úgy tesznek, mintha nem is történt volna
eddig semmi. A négy szakasz elkülönítése eléggé mesterséges, hiszen a Nap
sem szakaszokban kel föl, hanem az is egy folyamat. Mindig vannak a rossz
híreknek el hírnökei, prófétái, ezt az Ószövetség óta ismerjük. Rendszerint
lesöprik a véleményüket.
Még a legnagyobb bajban is van (lehet) kiút, de ahhoz a gond korai felismerése
elengedhetetlen. A megoldáshoz viszont az összefogás feltétlenül szükséges.
Teret kell(ene) ilyenkor engedni az egyéni kezdeményez -képességnek,
tehetségnek. A történelem (sajnos) ezrével szolgáltatja az összeomlási példákat,
f leg a vesztett (a másik oldal fel l nézve megnyert) csaták formájában.
Ezekben ugyanúgy felismerhet ek az összeomlás 4 fázisa, amit J. Diamond
felsorol.
49

50. Nincs eltérés a katonai, gazdasági, politikai és környezeti tragédiák lefolyása
közt – ezek gyakran egymásba szöv dnek. A már nyakunkon lev környezeti,
energia és gazdasági válság is ezt mutatja. Talán merészségnek t nik a gondolat:
de sokszor látható a válságok közti párhuzam, ennek bemutatására törekszem.
A hadtörténészek rangsorolták a 10 legnagyobb mérték katonai-politikai
összeomlást. (Ebben mi magyarok, másfél eset erejéig is benne vagyunk). Ezek
a következ k:
1. I.e. 415-ben a görögök szirakúzai ostromkísérlete
2. Cannae; i.e. 216-ban, Hannibál a kétszeres túler ben lev rómaiakat
megsemmisíti
3. A Teutoborgi Erd ben i. sz. 8-ben a germán törzsek több római légiót
ledarálnak, cselek sorozatával, az utolsó emberig
4. 1389-ben Koszovóban az ottomán törökök felszámolják a szerb
ellenállást.
5. 1526. augusztus 29.: MOHÁCS
6. 1709-ben az oroszok felmorzsolják a teljes svéd hadsereget Poltavánál.
7. 1870. szeptemberében az újonnan létrejött egyesült német seregek
felszámolják a francia véder t Sedannál.
8. 1916. július 1-én a németek hatalmas pusztítást okoznak a Somme-i
csatában a franciáknál.
9. 1942. februárjában a japánok legy zik az angol ausztrál csapatokat
Szingapúrnál.
10.1943. februárjában – Sztálingrád (és Don-kanyar).
A már nyakunkon lev energia, gazdasági és környezeti válság kapcsán az 1520-
as évek (már akkor is) globalizált világának három sorsfordító hadjárata kapcsán
szeretném megmutatni, hogy mindig lehet(ne) kiutat találni a bajból – ha van
50

51. szakértelem és összefogás. A három történelmi példa három kontinensre terjed
ki:
1. Az azték katonai birodalom szétverése 1521-ben
2. A mohácsi tragédia 1526-ban
3. Az indiai Panipat mezején, Delhi mellett 1526-ban az afgán Babur (a
véreskez Timur Lenk unokája) maroknyi seregével felszámolja Ibrahim
Lodi szultán óriási túler ben lev véd seregét.
Az esetek (és mai helyzetünk) közti párhuzam látványos. Azt az öt évet, amíg ez
a három kontinensre kiterjed eseménysor zajlik, joggal nevezhetnénk az els
világháborúnak. Közös bennük, hogy az akkor lezajlott események hatása a mai
napig követhet , érezhet . Ezek valódi fordulópontjai lettek a történelemnek.
Évszázadok múlva sem lehetett helyrehozni, megváltoztatni, visszafordítani az
akkori tettek következményeit. (Ha a gazdaságtörténészek készítettek volna
összeomlási toplistát, ott is dobogósok lennénk: sajnos az 1918-as és 1945-46-os
hiperinfláció is toplistás.)
Els fázis: pirkadat el tt
A történelemkönyvek hemzsegnek azoktól a példáktól, amikor egy-egy irányító
hatalmi csoport nem vette észre a problémát megjelenése el tt. Hadd idézzek
néhány példát: Amikor az 1400-as évek végén a kínai mandarinok betiltatták a
nemzetközi kereskedelmet és megsemmisítették a globális felfedez utak óriási
költségen és emberáldozatok árán megszerzett világtérképeit, nem látták el re,
milyen drasztikus összeomláshoz vezet is ez. Az összeomlás csak lassan
bontakozott ki, els lépésben Kína meggyengült, és a szomszédos mandzsuk
meghódították. Második lépésben a technikai ellenforradalom során betiltották a
51

52. tömeges acélgyártást is. Kína évszázadok múlva már nem tudta eltartani
növekv népességét, hiszen találmányok híján nem n tt a termelés. Sorozatosan
borzalmas éhínségjárványok söpörtek rajta végig, csak a civilizációs
összeomlások, éhínségek, járványok, háborúk stabilizálták a népességet. S most
nézzük részletesebben a már kiválasztott példákat.
Az idézett esetekben (sem) vették észre a közelg problémát.
Azték 1. lépcs : Az azték katonai társadalmat vezet uralkodó 6 millió
alattvalójával közép Amerika leger sebb, brutális, perverz él sköd állama. A
leigázott szomszédoktól a terményadón felül évente tízezrével szed
emberáldozatot is. Az ideológiai maszlag: ahhoz, hogy a Nap egészséges
maradjon, (ember)áldozatokkal kell etetni.
A történészek még vitatkoznak azon, hogy meg is ették-e az áldozatok
bemutatása során élve felvágott szerencsétleneket, vagy csak a pszichológiai
elrettentés, a félelemkeltés eszköze-e az emberadó és áldozat. A f városuk,
Tenoctic Lan (a mai Mexikóváros helyén), az akkori viszonyok között hatalmas,
kétszázezer lakosú. Templomokkal, palotákkal zsúfolt, melyek roskadoztak az
aranydíszekt l - de az áldozatok hullái miatt a városban mindig dögszag
terjengett. A leigázott szomszéd népek gy lölték az elnyomóikat, de katonailag
gyengébbek lévén semmit sem tehettek. Nekik nem volt hadseregük. Az acélt
még senki sem ismerte ott, éles k pengékkel kirakott kardokkal háborúztak. Az
ország egyébként geológiai csoda. Minden ásvány b ven van, nemcsak a vas, az
arany és ezüst, de kén és salétrom is – de a puskapor, s t a kerék is ismeretlen.
Néhány évtizeddel az események el tt hatalmas kínai hajóflotta látogatja meg
ket- s ajándékokat hoznak (selyem, porcelán), s megígérik: visszatérnek. Az
aztékok isteneknek vélik ket, hiszen hatalmas a köztük lev technikai
52

53. szakadék, s várakoznak. Amikor az 1500-as évek elején egy maroknyi spanyol
jelenik meg, tanácstalanok. Az istenek jöttek vissza? Nem veszik észre:
torkukhoz közelít a kés.
Magyarország 1. lépcs : Az 1500-as évek elején Európában már javában tart a
„kis jégkorszak”. A nyarak rövidek, er sek, a telek hosszúak, hidegek. Így
gyakran megfagy, vagy elrohad a termés. (Mátyást a Duna jegén választják
királynak). Az 1300-as évek pestisjárványában Európa lakosságának harmada,
de egyes tájakon kétharmada is elpusztul. Az egykori szántókat újra erd k lepik
be, csökken a metán és CO2 kibocsátás, hidegebbé válik a klíma, csökken a
termésátlag, mert gyakran nem érik be a termés. Term föld van b ven, de alig
terem. Vasekével, vet géppel (hogy ne a madarak csipegessék fel a magokat)
ugyan meg lehetne duplázni a termésátlagot, de ezeket a megoldásokat ekkor
még csak a kínaiak ismerik, mi (3-400) évig még nem. Viszont ezer év alatt
Kínából már ide is eljutott a papírkészítés, s t Gutenberg munkája miatt a
nyomtatás módszere is. Futót zszer en terjednek így veszélyes protestáns
gondolatok, recseg, inog a megszokott rend. Új kor köszönt ránk, itt-ott már
megjelenik a polgárság, a keresked réteg, az iparosok hada.
Kevesen tudnak még írni-olvasni. Számolni is most tanulnak az Indiából,
Kínából behozott új számokkal. Minden ország harcol a szomszédjával. Az
országokon belül a f nemesek pedig küzdenek a kisnemességgel, azok meg a
parasztokkal és iparosokkal. Mindenki acsarkodik, hogy a tortából nagyobb
szeletet kapjon, de azt még nem tudják, hogy lehetne azt megnövelni. Gyakoriak
az es s nyarak után az éhínségek, mert adót mindig fizetni kell, ha a termés
rossz, akkor is.
Parasztfelkelések rázzák meg a német tartományokat, Csehországot,
Magyarországot. A kor egyik krónikása, Veronics 1508-ban ezt írja: „ Ez
53