Levelek Cseres Tibornak (1980–1985) Vissza a gyökerekhez. A termés begyűjtése. Archívnet 2013/3

1. 1983
a.
dr. Szőke Péter Cseres Tibornak
Budapest, 1983. január 21.
Kedves Tiborom!
Bocsásd meg, hogy feledékenységből netán másodszor küldeném meg Neked ezt a
gyorstájékoztatót, de jobb kétszer, mint egyszer se. Nagyon nagy segítséget nyújtanál megint
ügyemnek (s láthatod e Tájékoztatóból is, hogy ez már régen több az én személyes
ügyemnél), ha el tudnád határozni, hogy valamikori nagy „nyitó” ismertetésedet munkámról
most egy „záró” ismertetéssel koszorúznád meg, tekintélyes neveddel fémjelezve munkám
közérdekűségét. A Tájékoztatóból bármit felhaszbálhatsz (-hatnál), s könyvem
tartalomjegyzékének fejezetcímei is iránymutatók lehetnek gondolataid menetéhez. Tudom, a
Te irodalmi rangod fokán már folyamatosan tele vagy tervekkel és munkával. Mégis azt
gondolom, hátha tudsz vállalni közben egy „oldallépést” az ÉS-ben (vagy másutt?), ami
könyvemnek nagy hasznára lenne, s a Te b[ecses] nevedre sem vetne árnyékot. Nem találok
erre senki illetékesebbet Náladnál. Ne haragudj e sorok „késztető” hangneméért.
Örökre hálás, igaz barátsággal Péter1
Budapest, 1983. január 21.
Kézirat.
1
Dr. Szőke Péter ornitológs, bioakusztikus.

2. b.
Szánthó Béla Cseres Tibornak
Berettyóújfalu, 1983. március 30.
Szeretett Cseres Család!
Köszönöm a könyvet.2
Még nem vagyok kész. Készültségbe voltam vezényelve unokák mellé
Mátészalkára. A könyv B[erettyó]újfaluban teljesen elfogyott. 100-nál is többet kaptunk – azt
mondja a segéd –. 24-én még volt 3 darab az üzletben. Ma, 30-án már egy sincs. Az ABC
áruház polcáról is mind eltűnt. Itt nagyon megy a könyv. Egy orvos után kiáltottam az utcán:
„Cseres Klézsei beszélgetését oda tudom adni Pistám!” „Olvastam, olvastam a
Mozgóvilágban” – felelte az erdélyi orvosom. Nagyszerű a rávilágítás a lengyel származású
papok kérdésére. Ez az igazság – mondja az orvos. Megjegyzem Debrecenben a központi
boltban 22-én még jó stószt találtam a „Játékosok és szeretők”-ből. Holnap újra megnézem. A
Kiss Jánosról3
való megemlékezés szívemhez szólt. Tanárom volt Kőszegen 1920/21-ben.
Én is írtam egy cikket a Históriának: „Utolsó reménység a székely tábornokokban”. Azzal
magyaráztam, hogy a székely családokban erősen élt a ‘48-as szellem. Hogyne, mikor Világos
után is harcolt Bem, és Petőfi itt váltotta valóra küldetését: „ott essem el én a harc mezején”.
A cikket nyugtázták, de más semmi, mivel nagymamám lengyel énekével fejeztem be: „Búsúl
a lengyel hona állapotján/Mert Pinosenkó nincsen a csatáján[…] a híres francia hírnévért
csatázik/Harcol a magyar is, ha kell a hazáért. /(Egyedül a lengyel küzd a Szabadságért”. Ezt
lengyelül is tudta a Mama. A Lech Walesa ügy4
akkor zajlott, amikor beküldtem, ezért csak
megköszönték.
Maradok a régi baráti szeretettel az egész család iránt: Szánthó Béla
Berettyóújfalu, 1983. március 30.
Kézirat.
2
Az elveszített és megőrzött képek című esszékötet (Bp., 1978.) lehetett.
3
Kiss János (Erdőszentgyörgy, 1883. március 24. – Bp., 1944. december 8.), katonatiszt. 1944. október 15-e
után csatlakozott a Magyar Fronthoz, tagja volt a katonai vezérkarnak. A nyilasok elfogták és kivégezték.
4
Lech Walesa (Popowo, Lengyelország, 1943. szeptember 29. –), munkás, politikus. A ’Szolidaritás’
szakszervezetei mozgalom egyik alapítója, volt lengyel államfő. A ’70-es évek második felében, államellenes
tevékenység vádjával, többször őrizetbe vették. 1981 decemberében letartóztatták, és 1987-ig gyakorlatilag
háziőrizetben volt. 1987–1990 között szervezte és vezette a féllegális Szolidaritás Ideiglenes Végrehajtó
Bizottságát.

3. c.
Alexa Károly Cseres Tibornak
Budapest, 1983. április 20.
Kedves Tibor Bácsi!
Azért az utolsó egy-két mondatodért volt érdemes megnézni a TV ápr. 20-i történelem-vitáját
– a (túl sietős) zárszó előtt.5
Főleg ami a „fontos pártdokumentumot”6
illeti. Hát igen –
„burzsoá nacionalizmus”. Annál azért jobb a sikoly joga. (Nem tudom, emlékeztethetlek-e
amaz régebbi ígéretedre, vagy arra, amire én ígéretként emlékezem?)
Szeretettel Alexa Károly7
Budapest, 1983. április 20. (l/2 10-kor)
Kézirat, zöld tintával írva.
5
A műsort a Tudósklub keretében adták A történelem hasznáról címmel. A Papp Zsolt vezette beszélgetésen
Cseres Tibor, Glatz Ferenc, Kosáry Domokos és Ormos Mária vett részt.
6
Az MSZMP Központi Bizottsága és Ellenőrző Bizottsága 1983-ban 25 határozatot hozott, illetve közleményt
adott ki. Lásd MSZMP határozatai és dokumentumai (1980–1985). Kossuth Kiadó, Bp., 1988. Összeállította és
szerkesztette VASS HENRIK.
7
Alexa Károly (Radstadt/Ausztria, 1945. –), egyetemi oktató, szerkesztő, irodalom és művelődéstörténész.

4. d.
Oleg Ivanov Cseres Tibornak
Moszkva, 1983. június 6.
Drága Tibor!
Mindenek előtt szívből köszöntelek Téged és remélem, hogy jó színben vagy. Ezt én újabb
alkotói sikernek kívánom! Azért zavarlak e levelemmel, mert felmerült egy olyan variáns,
hogy a „Hideg napok” c. regényedet újból fogják kiadni oroszul és engem kérnek (még nem
hivatalosan), hogy még egyszer nézzem át fordításokat (habár már két kiadásban8
részesült).
Erre persze nekem az eredeti könyv kell, de kiderült, hogy a „Hideg napok” magyar szövege
nálam nincs (eltűnt valahova). Ezért nagyon kérlek: küldjed nekem, légy szíves, a könyvedet.
Vagy a moszkvai lakás címemre, vagy a folyóiratunk címére Wintermantel9
elvtárson
keresztül. Előzetesen köszönöm!
Jó erőt-egészséget kívánok, és ne vedd zókon, tessék, kérésemet.
Szervusz! O. Ivanov
Moszkva, 1983. június 6.
Kézirat.
8
1968-ban és 1980-ban. Az előkészületben lévő kiadás 1985-ben jelent meg.
9
Wintermantel István (Bp., 1943. december 19. –), újságíró, fordító, szerkesztő. A Szovjet irodalom című
folyóirat vezetője.

5. e.
Csongár Álmos Cseres Tibornak
Berlin (NDK), 1983. június 20.
Kedves Tibor,
képzeld, elkészültem már 260 oldallal, és a kiadó (lektor és főlektor egyaránt) élvezettel
olvasták. Buzdítottak a folytatásra. Erre bizony nagy szükségem volt, mert gyakran
elcsüggedtem a munka közben.
Rájöttem, hogy a rövidítéseket csak fordítás közben lehet eszközölni. Kihagytam a sok nevet
és a velük kapcsolatos kisebb epizódokat, mivel a német olvasónak nem sokat mondanak és
gátolják a cselekmény sodrását. A mellékfigurák közül pedig Kölcseyre, Wesselényire,
Deákra, meg Széchenyire koncentráltam. Na meg egy kicsit feszesebbre húztam a
nyelvezetet. Hidd el, kedves Tibor, erre szükség volt! Kárpáti Pali10
nagyon csodálkozott,
amikor megtudta, hogy fordítom a könyvet: Hát ki fogja olvasni? – mondta, és hozzátette:
Hiszen a nyelvezete ma már élvezhetetlen! – Nekem más a véleményem: Ennek a regénynek
meg kell itt jelennie! Hiszen Kossuth és a magyar ‘48 egyik alapkövét képezi az új időknek.
Fordítás közben újra és újra átéltem azokat a nagyszerű napokat és eseményeket, amelyekkel
a magyarság megajándékoza a világot.
Nagyon félek, hogy esetleg nem értesz teljesen egyet a húzásokkal. Hogy a terjedelmüket
lássad, megemlítem, hogy most a könyv 285-ik oldalánál tartok, ami kéziratban megfelel a
260 flekknek (a német flekk cca 30%-al több, mint a magyar). Szeptember közepén
valószínűleg Pesten töltök pár napot, akkor megbeszélhetjük a fordítást. (Te nem jársz
véletlenül errefelé?) Addig is nagyon kérlek, előlegezd bizalmadat, meglátod nem fogsz
csalódni. Szép sikere lesz könyvednek, és több kiadást meg fog érni. A történelmi regények
nagyon kedveltek nálunk. Szabó Pál Dózsa regénye 30 ezer példányban fogyott el!
Persze jobb volna, ha hamarább összejönnénk, mivel én csak szeptemberben kerülök Pestre (a
feleségemet kísérem Keszthelyre, hogy ott megvédje Magyarország nemzetközi (szenior)
bajnoknőjének címét). De hogyan? Ez évben nem kaptam a mi szövetségünktől ösztöndíjat,
ill. Skirecki11
elszippantotta az orrom elől. Pedig erre a munkára megérdemeltem volna.
Kedves Tibor, nagyon várom válaszodat, remélem nem fogsz soká váratni.
Szeretettel ölel Álmos12
Berlin (NDK), 1983. június 20.
Gépirat.
10
Kárpáti Pál (Györköny, 1933. március 20. –), műfordító, hungarológus. 1982-től a Homboldt Egyetem
hungarológiai tanszékének vezetője.
11
Skirecki, Hans (Zebrziedowa, 1935. április 18. –), szatírikus író, műfordító. Magyar nyelvi szakfordító és
tolmács Berlinben.
12
Csongár Álmos (Ungvár, 1920. szeptember 6. –), Berlinben élő író, műfordító.

6. f.
Cseres Tibor Csongár Álmosnak
Budapest, 1983. augusztus 22.
Kedves Álmos,
dátumához képest kerek egy hónappal később kaptam leveledet, igyekszem hát sürgősen, én
is légipostával válaszolni. Örülök, hogy szépen haladsz regényem13
fordításával, mely
bizonnyal nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. Feltétlenül bízom izlésedben, ami a
német szöveget illeti és bölcsességedben, a kurtításokra vonatkozólag. Mindenképpen kell
találkoznunk, hogy meglévő és esetleges fordítói problémáidra megoldásokat találjunk, ezért
arra kérlek utazástok, érkezésed előtt legalább egy héttel táviratozzál nekem, hogy azokon a
napokon Pesten legyek. (Végső esetben hollétemről és közvetítőül Haraszti Lucáékban
bízhatunk, pl. hollétem tekintetében.)
Itt tartózkodásotok költségeire néhány ezer forinttal hozzá tudok és fogok járulni, hogy
jóvátegyük a Hivatal mulasztásait.
Baráti üdvözlettel várlak Cseres Tibor
Budapest, 1983. augusztus 22.
Gépelt fogalmazvány.
13
Az Én, Kossuth Lajos című műről van szó.

7. g.
Alexa Károly Cseres Tibornak
Budapest, 1983. augusztus 31.
Kedves Tibor Bácsi!
Bízom megértésedben, hogy bizonytalanságomat nem a neveletlenség álarcának fogod
tekinteni. Ebben az évben annyi baj – sőt tragédia ért –, hogy teljesen összezavarodva
kérdem: megköszöntem-e a Játékosok és szeretőket.14
Ha igen, elnézést, ha nem, még inkább.
Csak annyit hagy mondjak róla, hogy ez a regény egyike ifjabb korom egyik reveláló
történelmi élményének: azt hiszem az első volt, s talán máig meg nem haladott a sztálini idők
magyar ábrázolásában. Az én régi példányomat el is lopták, s újat venni nem tudtam. (Azt
rebesgették akkoriban, hogy visszavonták és bezúzták.15
)
Tisztelettel üdvözöl Alexa Károly
Budapest, 1983. augusztus 31.
Gépirat, a Mozgó Világ Szerkesztőségének céges levélpapírján.
14
A mű, hosszú évek „pihentetése” után, 1970-ben jelent meg a Magvető Kiadónál.
15
Családi hagyomány szerint Fehér Lajos állt a tilalmazás mögött, de bezúzásról – eddig – még levéltári
kutatásunk után sem tudunk. A kommunista politikus és Cseres Tibor viszonya már a Veres Péter mellett végzett
munka idejére nyúlik vissza. Fehér osztozott Dancs József újságíró (Szabad Föld) fölháborodásában, aki szerint
Cseres Tűz a Hódréten c. írásában az ő nevét adta a gyújtogató kuláknak és a felesége leánynevét is emlegette.
Fehér emiatt a mű vidéki forgalmazását letiltatta a Kiadói Főigazgatóságnál. Hogy valójában mi volt a feszültség
hátterében, csak sejteni lehet, tudni nem. A Dancs–Cseres ’ügyre’ vonatkozóan lásd PAPP ISTVÁN: Dancs József
újságíró emlékirata Fehér Lajosról. Múltunk 2009. 4. szám, 264–283.

8. h.
Hunyady Judit Cseres Tibornak
Budapest, 1983. november 25.
Kedves Tibor bátyám,
remélem, jól szolgál az egészsége, és legközelebb megint valami nagy meglepetést fog okozni
nekünk és olvasóinak. Én most azért zavarom, hogy átadjam Benjámin László és Fekete
Sándor meleg üdvözletét és Erki Edit nagy kérését. Karácsonyi számunkban a megszokott heti
ajánlat helyett tíz hírességet faggatunk ki arról, mi tetszett neki legjobban 1983-ban: ez lehet
film, színdarab, lemez, könyv, opera vagy más zenemű. Arra kérnénk hát Tibor bátyámat,
foglalná össze egy gépelt flekken idei kedvenceit... Ugye nem utasítja el, ezzel az én
rábeszélőképességem szenvedne csorbát, engem kiáltottak ki ugyanis a lap Cseres-
összekötőjének.
Apáról16
bizonyosan eleget hallott, a január óta elszenvedett négy műtétjéről,
vérmérgezéséről, amiket hiába élt túl szegény [...] remélem, a Cseres-házat eddig elkerülte
minden baj... És ami apa nagy fájdalma, hogy a télen befejezett regényét újra csak visszadobta
a Móra, mondván, írja át, húzza meg, de erre már képtelen szegény, pedig hogy örült volna,
ha kiadják.17
De neki sose sikerült elsőre dűlőre vinni ügyeit ezzel a céggel, második
nekifutásra pedig sem erejéből, sem idejéből nem futja. Tibor bátyám nem szolgálhatna
valamilyen tanáccsal, hogy menthetném meg ezt a könyvet? Hátha van megoldás? Igenlő
válaszában bízva tisztelettel és szeretettel üdvözli Hunyady Judit
P. s. Elnézést a kapkodó gépelésért...
Budapest, 1983. november 25.
Kézirat.
16
Hunyady József (Pécs, 1921. április 14. – Bp., 1983. december 4.), író.
17
A kötet nem jelent meg.

9. i.
Solymos Ida Cseres Tibornak
1983. december 16.
Már bedobtam egy lapot, Klein úr, szavazni ment, csak délután látom, így élvezem a
pártkállói csöndet és az Életünk 9-es számával vidítom magam. Éppen Száraz György A
Tábornok-ának Jány Gusztáv fejezetével. Nem tudom hány éves Sz.Gy., de bizonyosnak
látszik, hogy nem szolgált a Horthy-hadseregben. Az is fura nekem, hogy Nemeskürthy-t
kútfőként idézi Magáról meg nem esik szó, holott Maga volt katona Nemeskürthy meg nem.
Több mint nehéz kibírni, hogy fenti szerzőknél mindig a győztesnek van igaza: a realitásokra
hivatkoznak, ámde a jó színpadi dráma az, amelyikben mindenkinek igaza van. Sz.Gy.
fejezetzárása gusztustalan: mert ha Jány nem hitt volna az eszméiben, akkor nem jön vala
haza. Nem tudom, Magán kívül kiben van még elég bátorság, és szellemi erő ezen az
elaknásított terepen. Szövegeikből az írás, a hangütés méltósága hiányzik, így hatásuk
széleskörű, de erőtlen.
Isten éltesse tehát, Magát. S. Ida
P. s. Nincs borítékom.
Kézirat, Kazanluk-ot ábrázoló képeslapon, 1983. december 16.