http://tisztit-takarit.hu/ http://www.empowernetwork.com/agneskft/

1. Eleink asztalánál 7.

2. A magyar reneszánsz fejedelmi asztala – tárgyait
tekintve – nemzetközi volt, az akkor művelt világ
iparművészeti remekei találkoztak rajta. A XVII.
századi Erdélyben viszont már szinte kizárólag
magyar munkákat találunk az asztalon. A magyar
terítési kultúrának – az asztali tárgyak művészi
minősége szempontjából – ez különösen fényes
korszaka. Krónikásunk Apor Péter, aki 1736-ban
írt Erély változása című munkájában így
emlékszik vissza az elmúlt század változásaira:
“Elsőbben a hosszasztalra környös-körül ezüst,
arany fonattal varrott, egy signyi szélességű
abroszt tettek, azon felül is úgy terítették bé
tiszta fejér abrosszal az egész asztalt…”
Eleink asztalánál 7.

3. Az asztal körül futó, körben lefüggő hosszú kendőt
asztalkerületnek nevezték, s ezt gazdagon díszítették selyem
hímzéssel, hófehér vagy ezüst csipkével.
Terítettek úgy is, hogy az asztalt egy alsó abrosszal
leborították, s középre díszes, hosszú , keskenykendőt
“asztalköze keszkenőt” tettek úgy, hogy az egész asztalt
végigérje. Ennek nem csak a díszítés volt a célja, hanem az is,
hogy a két szélből szőtt alsó abrosz varrását eltakarja. Az
asztalköze kendő díszítő céllal századunkig megmaradt
“miliő”-nek nevezték.
Eleink asztalánál 7.

4. Az abrosz kender- vagy lenvászonból, esetleg gyolcsból
készült. Ezt is mint az asztali edényzetet, hozományba kapták
a főúri házak leányai. A sok abroszhoz eleinte kevés
asztalkendő tartozott, Thököly Mária száz abroszhoz már
háromszáz szalvétát kap. Az abroszhoz többféle kendő is
tartozik: Középre kerül az úgynevezett asztal futtató. Az
asztalkerület a leomló díszes szegélyt takarta el, hogy az ne
legyen foltos. Az asztalnok nyakában kendő volt, hogy tisztán
végezze a hús feldarabolását. Az ételfogók selyemmel kivarrt
keszkenővel kötötték át a tálat, és úgy vitték.
Eleink asztalánál 7.

5. Amikor az első fogás az ebédlőbe ért, az asztalnok
vagy az udvarmester jelentést tett a ház úrnőjének,
mire a család és a vendégek felsorakoztak, és az
udvarmester vezetésével kimért léptekkel elindultak
az ebédlőbe. Elöl a férfiak, utána az asszonyok és a
lányok.
A pohárnokok korsóval, mosdómedencével,
törülköző keszkenőkkel álltak sorba. A kézmosási
sorrend: asszonyok, lányok, férfiak. Az asztalnál a
főhelyre a ház úrnője, az úr az asztal végéra ült. Belül
a fal mentén a padokon az asszonyok és a lányok,
szemben a férfiak. A pap vagy a pohárnok elmondta
az asztali áldást, a házigazda megkezdte a kínálást.
Eleink asztalánál 7.

6. “Kést senkinek sem adtanak, hanem az igen nagyjánál az
embernek az inasánál volt a maga kése,úgy adta be az
urának,de ezen kívül is akármely nagy ember volt, az öviben
hátul az hüvelyiben volt az kése, mikor asztalhoz ült kivette
az kést és ett vele(…) egy hüvelyben két kis kések volt és egy
villájuk,az sinorra övekhez kötötték, hosszan sinorra az
előruhájok mellett lebocsátották, hogy az hüvely vége
csaknem bokájokat érte” – írta Apor Péter a már
említett Metamorphosis Transilvaniae-ban. Akkoriban még
mindig naponta kétszer ettek, fokozatosan alakult ki a napi
háromszori étkezés.
Eleink asztalánál 7.

7. A szakszerű terítés és a mai szemmel kulturált evés
a villa és a tányér általános használatától vette
kezdetét. Beletelt majdnem egy évszázad, mire
megszokták, és már nem tettek rájuk gúnyos
megjegyzéseket… 1646-ban Mazarin bíboros
Longueville hercegnőt egy seregnyi személyzettel
a münsteri békekongresszusra küldte, és ő ott
pazar lakomáin tizenkét ország követeit és dámáit
tanítja az illendő asztali viselkedésre. Például arra h
a megfelelő terítés titka a couvert helyes
elhelyezése. Couverten értendő: a tányér, a kanál, a
villa, a szalvéta, a poharak és a fogvájó. A XVII.
században lett általános a háromágú, majd a
négyágú villa.
Eleink asztalánál 7.

8. További hasznos tippeket talál
oldalainkon!
www.tisztit-takarit.hu
www.empowernetwork.com/agneskft