1. Hell Nagy István A katolikusok évszázadokon keresztül tiltották a biblia olvasását - ez az
egyik oka a hívek tudatlanságának.
Döbbenetes: vallási kérdésekben az ateisták a legjobbak - KÜLFÖLD - NÉPSZAVA online
www.nepszava.hu
Az ateisták és a szabadgon dolkodók igazodnak el a legjobban a vallás kérdéseiben
Amerikában - állítja a Pew közvélemény-kutató intézet felmérése, amelyet szerdán közölt a
The Washington Times....
István Urunk Fércbookos bejegyzése a következő gondolatokat eredményezte, hozzászólás
formájában. Előre bocsájtom nem rendszerezett gondolatok amik itt következnek, ahogy
jöttek.
A protestánsok azzal nem lettek "okosabbak", hogy tanulmányozták a Bibliát. Ez egy olcsó
mese. Sőt, a Biblia egyoldalú racionalista megközelítése lehetetlenné tette, hogy a lélek és a
Biblia képi világa egymásra találjon. Az egyoldalú ráció puszta könyvé züllesztette a Bibliát,
ami már nem kinyilatkoztatás. Valami akkor kinyilakoztatás, ha az a lélek képi nyelvén
történik, mert csak így érti meg a saját belső képi világát ismerő elme. A bennünk
megnyilakozó Isten és a Biblia Istene egy és ugyan az, de csak akkor ha lelkünk képei élő
képek, tudatunk ismeri őket. Az egyoldalú ráció egy szakadékot hozott létre a Biblia képi
világa és a lélek képi világa között. A Biblia képeit csak a lélek élő képei révén, a lélekn élő
képei ismeretében értjük meg. A Biblia akkor élő kinyilakoztatás, ha az abban levő képek a
lélekben élőek. Végül azt is mondhatjuk, hogy a Bibliát csak képi önismerretünk révén
érthetjük meg, mint élő képi valóságot. Ezt leginkább a zsidó Alexandria Filon értette meg
először.
A lélek nélkül tanulmányozott, olvasott Biblia már nem kinyilatkoztatás, puszta könyv csak. A
Biblia lélekkel olvasva nem egyéb, mint a kézbevehető lélek, melyben Isten lakik.
A Biblia lényege, hogy megszólítsa, ébressze a lelket, de csak akkor van erre lehetőség, ha erre
a lélek képi világa készséges, ha a képek nincsenek mély-hütve – ha nincsen kemény ellenállás
még a mélyhütött lelket is fel lelket ébreszteni, mert a lélek fagyasztva is aktív tud lenni,
önmagát kiolvassza, ha hagyjuk. A Biblia és a lélek egy és ugyanazon valóság ezért értik meg
egymást.
Az unitarizmus racionalizmusából kifolyólag mondhatjuk, hogy az unitarizmus racionalista
egy-istene, nem a lélek, a Biblia képeiben megnyílvánuló Isten, hanem a puszta ráció istene,
mely rejtett Isten-tagadás.
Hát meglehet, hogy egy ateistában több nyitottság van a transzcendensre, mint egy hívőben.
Pusztán csak racionálisan hinni vagy nem hinni tök mindegy, ezek csak tudati tartalmak. A
ma hívőjének és nem hívőjének ugyan az a semleges magatartása van a transzcendens
irányába.
A puszta ismeretekre redukált vallási ismeretek halott, értéktelen ismeretek. A vallási
műveltség az aminek a transzcendens irányában nem veszed semmi hasznát. Az unitarizmus
racionalizmusa már nem egyéb, mint az ateizmus vallási köntösben. (Megjegyzem unitárius
teológiai végzettségem van. Nem vagyok lelkész.)

2. A vallás lényege a reintegráció az Abszolútumba, ezt jelenti a religió, religare latin szó,
visszakapcsolódás. Ez leginkább az Abszolútum által történhet, közvetlenül, a vallást
mellőzve. Ilyen esetben maga Isten szünteti meg a vallás szerepét, függeszti fel.
Teológiai végzettségem ellenére a hit fogalma valami fölösleges, számomra sokszor érthetetlen.
Mikor Isten a világban és bennünk él, nyilatkozik meg a legközvetlenebbül, nem látom
értelmét a Biblia kizárólagosságának, mint kinyilatkoztatásnak. Azt hiszem, hogy a hit
fogalma ott jelentkezik és van értelme, ahol túl nagy a távolság az Isten és az ember között, ez
a kereszténység.
A vallás hátránya, hogy fontosabbnak tartja magát az Istennél és az embernél is.
A nemzeti eszme is ekkor káros, mikor fontosabb, mint a saját életed, szolgai alávetettséget
kér saját életed árán is - pedig a saját életnél nincsen fontosabb senki számára és ahhoz joga is
van.
A vallás akkor tölti be szerepét ha puszta jel marad mi a Transzcendensre utal és semmi
egyéb. Ezek a jelek élő formában a lélekben vannak, mint a hegy, a fa, a folyó. A vallás inkább
kiszívja ezekből az életet. De ezek egyben az egyetemes és nemzeti kultúra képi alapjai is, ezek
megélése a teljességünk megélése, az egyetemes megélése és ezeknek mint egy sajátosságaként
a nemzeti megélését is jelenti. (A vallás és a kultúra lényege, szerepe, hogy közvetítsen az elme
és a lélek között, ez nem működik nyugaton, ezért nem érték és halott a nyugati kultúra.) A
nemzetinek is mint egy Transzcendensre utaló jelként van értelme, ez lenne az élő nemzeti
identitás - amikor nem ez akkor pusztító nacionalizmus lesz belőle. Hangsúlyozom: a nemzeti
csak sajátossága az Egésznek, az Egyetemesnek, a nacionalizmus ez ellen vét, abszolutizálja a
nemzetit a pusztán csak sajátost.
Itt van egy kis hiba, ami az ateisták jobb vallásismeretét illeti. A kereszténység legnagyobb,
legmélyebb kritikusai, filozófusok, teológiát végeztek, vagy megkezdték legalább, vagy lelkészi
családból származtak.
Hogy a racionalista elme "okosabb" lenne, mint a vallásos, nagy tévedés. Mindkettőnél épp
ott dőlnek el a dolgok, ami a legkevésbé racionális. A racionalista kisokosnak is inkább csak
hiedelmei vannak, ezért épp úgy vallásos, szekularizált formában, mint a hívő, magatartása
nem sokban különbözik a hívő nénikéétől. Annyi különbséggel, hogy most nem a pap mondja
meg mit higgyen, hanem egy magazinban, vagy tudományos lapban a szakértő, a legújabb
kutatások alapján. Semmi új a Nap alatt.
A posztmodernitás papja a szakértő. A hit világa, mivel stabil volt, lassan változott, adott egy
biztonságérzetet. De most amikor a legújabb kutatások eredményei naponta dőlnek meg, az
ember el van bizonytalanodva, szorong - lehet, hogy valakik ezt is akarják. A szakértőktől
függő ember sokkal nagyobb függőségben él, mint az egyház hívője. Úgy, hogy az okos ráció
nagyobb függőséghez vezetett, de ez is acél az infantilizálás. A modern ember sokkal
infantilisabb, mint a vallásos.
Róma tíltotta a Biblia ismeretét: de most nem tiltanak semmit, hanem csak gondoskodnak
arról, hogy mire irányuljon az ember figyelme, ez manipuláció, ez még rosszabb, mint a direkt
tiltás. Oswald Spengler a Nyugat alkonyában már rég figyelmeztetett, hogy a demokrácia
cenzúrája jobban működik, mint a diktatúrák-é: a demokrácia cenzúrája az elhallgatás,a
miről nem beszélnek az nincs.

3. Sokan nem tudják, hogy a demokráciába vetett hitük, épp olyan vallásos hit, mint egy
katolikusé. Csak a demokratának nem Rómából mondják meg mit kell hinni, hanem a nagyon
sok szakértő.
A vallásos hívőnek és a demokratának ugyan az a lelke és egyformán tudattalan mindkettő
önön lelkének tartalmai felől, a mai világban. A lelki élet ezzel kezdődik a belső tartalmak
tudatba emelésével. A Bibliát is csak úgy ismeri meg az ember, ha önön belső tartalmai
tudatosodtak, mert a Biblia a lélek képi nyelvén íródott. A kinyilatkoztatás bennünk, a
természetben és a szent könyvekben szinkrón a maga képiségében.
A belső tartalmak tudatosításával kezdődik minden misztika, lelki élet, mert ezen keresztül
lépünk kapcsolatba az Abszolútummal. Ilyen megközelítésben lehet mellőzni a hit fogalmát - a
demokraták esetében nem lehet, mert a demokrácia tényleg a vak hiten alapul és a gőgös
racionalizmus is.
A nyugati racionalista-ateista, a felvilágosodott és a fel-nem-világosodott ki "Új
Felvilágosodást" akar felsőbbrendűségi gőggel tekint mindenre mi vallás és közben nem
tudja, hogy ezt a gőgöt a vallási felsőbbrendűségében tetszelgő és a "vadakat" a más
vallásokat a szeretet nevében lenéző Rómától örökölte. A nyugati ember gőgje nyilvánul meg
mindkettőben.
A gőg a nyugati ember identitászavarából származik. Identitászavar ott van ahol a lélek
tartalmai nem tudatosak, ahol a vallás, a kultúra nem tölti be a közvetítő szerepet az elme és
lélek között - ahol a ráció elszakadt a lélektől. A ráció elszakadása a lélektől a skolasztikával
kezdődik és folytatódik a racionalizmusban. A ráció gőgje önön önállóságában vetett hitből
származik - ennek görög filozófiai kezdetei vannak. Ebből az következik, hogy a mai,
felsőbbrendűségében tetszelgő modern ateista, nagyon hasonlít a romai vallású elődjére. A
lélek nem változott ami a gondolatokat, tetteket mozgatja, ezt nem tudja az Új Felvilágosulást
sóhajtó ateista. Nyugaton nem különbözik a vallásos és az ateista, mindkettő csak pusztán
tudja, hogy mi ő, mert elméje önön központjától távol él - mindkettő az identitás nélküli
ember.
Ahol a gőg, a felsőbbrendűség az úr, mint az európai fehér ember civilizációjában, ott a
tolerancia csak üres jelszó - a gőgös minden csak nem toleráns. A demokrácia tolerancia
meséje üres duma.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld