1. Ma dél után egy netes hozzászólás nyomán a székely konokság kattant be nekem, - amit sokan a
székelység megtartójának vélnek, és amit a magyar szélsőjobb szimpatizál. Látszatra úgy tűnik,
hogy a székelynek ez egy bevált önvédelmi eszköze. De hosszú távon tényleg beválik?
Trianon után más lett a székelynek a környezete, amelyben egy olyan nép öleli körbe, melynek a
természetét épp a hosszútávúság szempontjából kell megvizsgálni. A románokkal kapcsolatban
Édesanyám mondása jut eszembe, amit mindenki ismer, hogy “lassú víz partot mos”.
Mi azt mondjuk, hogy keleti nép vagyunk. Ha Kínára gondolok a taoizmus, a víz jut eszembe,
mint a taoizmus természeti alapszimbóluma, - mely felvesz minden formát, erőfeszítés nélkül. A
vízben nincsen erőfeszítés, mégis elkoptatja a sziklát is. Keletet nézve, valami puhaság van
szellemében. De ezzel ellentétben mit látunk a magyarság, székelység történelmében? Görcsös
erőfeszítéseket, makacs konokságot, - a keleti lágyságból semmit. Na, de gondolkodóinkban sem
lehet érezni a keleti lágyságot, - bennük is inkább valami germános darabosság van, egy kis
francia szellemmel puhítva, egyeseknél.
A románoknál, szellemükben, lelkükben, mintha maga a víz működne, mintha igazán ők
testesítenék meg keletet és nem mi, kik kelettel verjük mellünket, azt mutatja történelmük és
szellemtörténetük. Ők a történelmükben, amit mi harcias magyarok, gyávaságnak, konkrét
helyzetekben árulásnak vélünk, inkább kitértek az ellenfél elől, rugalmasan engedtek, mint a víz.
Befolyták Erdélyt, mint a víz, és a talaj beitta őket.
Egy kis nemzetnek, mint a székely, lét feltétele, hogy tisztába legyen a saját természetével, annak
előnyeivel és hátrányaival. A probléma az, hogy a konok, székely szikla természetet a környező
román nép víztermészete elkoptatja, - hosszú távon a víz lesz a nyertes. Nekünk székelyeknek
létkérdésünk, hogy megváltoztassuk nemzeti énképünket, és feladjuk a konok székely nemzeti
ideálját, aki csak azért sem hagyja magát.
A konokság rengeteg energiába kerül, energia pazarló nemzeti létmód, melyet idővel kifárad,
kifáraszt a román víz erőfeszítés mentessége, - vagy az ellenünk való “puha” működése.
A konok székely létmód a konokságban találkozik a magyarországi szélsőjobbal, mindkettő a
konok erőfeszítésben látja a nemzet útját, - holott keleti nép létünkre nem ez kellene legyen az
ideálunk. Ezt a rengeteg energiába kerülő nemzeti létmódot, a konok erőfeszítés létmódját nem
ajánlom sem a magyarságnak, sem a székelységnek, mert egy percre felőrli a nemzet energiáit,
miből, már most allig van, az energiáit vesztett nép, már önként tűnik el az idegenek útjából. A
szélsőjobb energia fecsérlő nemzet ideálja vesztét okozhatja a nemzetnek, ha az az átmeneti
nehézségek miatt bedől neki.
A Jobbik székelyföldi propagandája egy olyan ideált közvetít, az energiapazarló nemzeti lét
ideálját, ami sajnos, még mindig székely nemzeti tulajdonság, és ebben erősít meg székelyeket,
amikor nekünk ezt kellene feladnunk, létünk érdekében. Úgy, hogy általam nem szívesen látott
vendégek a Székelyföldön a jobbikosok, a székelységet veszélyeztetőket látom bennük, és nem
kisebbség védőket.
Nem potyára írtam, hogy a magyarság, székelység energia szintje alacsony, mert nagyon az, ami
a nemzeti immunrendszert megbénította. Nekünk az alacsony energia szintünk miatt az
immunrendszerünk nagyon gyenge, már nagyon rég.
A nemzeti átalakulás, reform, ősmintája, a zsidók pusztai vándorlása. A szolga népnek át kellet
alakulnia, egy identitást vesztett szolga népből, erős identitású néppé. Mi ebben a történetben,
csak azt látjuk, hogy generáció váltásra volt szükség, és nem látjuk, hogy a puszta, a pusztai

2. vándorlás a csendet jelenti, szimbolizálja. A nemzet átalakulásához csendre is szükség volt, sőt az
volt az igazi átalakító, belső átalakító, mert a nemzetnek belül kellett átalakulnia, lelkében, hogy
erős identitású nemzet legyen. A nemzet az identitását nem tudatában hordozza, amit a nemzeti
öntudat kifejezés sugall, hanem lelkében, a tudat csak tűkre a léleknek. Itt tévednek a szélsőséges
rikácsoló jobbosok, hogy hiába az erős nemzeti tudat, amit ők hangoztatnak, ha a nemzet igazi
élete, identitása, a lélek, halott, ha a nemzeti tudat, mit sem tud a lélek állapotáról, tartalmairól.
Az ilyen erős nemzeti tudat, rejtetten nemzeti identitás nélküliséget takar. Az ilyen puszta tudatot,
ami mögött nincsen belső, lelki, nemzeti identitás, - víz természetű,- csak az erőfeszítés, konokság,
az akarat, tudja fenntartani, ami rengeteg energiát von el a lélektől. De a lélek belső energiáira
alapozott nemzeti tudat, a belső, lelki nemzeti identitásra alapozott nemzeti tudat már nem okoz
energia veszteséget, nem lelki energia veszteségből táplálkozik, hanem a lélek természetes
energiáiból. De mégi honan az energiák, melyek éltetik a lelket?
És most visszalépek a zsidók pusztai vándorlásához, amit a szélsőjobb antiszemitizmusa soha nem
fog megérteni, pedig ennek megértése nemzetmentő lehet. A pusztai vándorlásban a központi
szereplő a csend, amint már írtam, hogy az igazi átalakító. De mivel alakít át, többek között?
Hatalmas energiákat tud felszabadítani a csend, és ezzel aktiválja a lélek immunrendszerét, - a
nemzetét.
Heller Ágnes a 89 utáni időszakot a zsidók pusztai vándorlásához, hasonlította, vagyis,
azonosította a két helyzetet. Ezek alapján nyugodtan mondhatom, hogy nekünk nem
szélsőjobbos makacs, konok rikácsolásra van szükségünk, és nem nemzeti dumára, mely csak a
tudatnak szól, hanem csendre, mely a lelket, a belső nemzeti identitást visszaadja, a nemzet
energiáit újra felszabadítja, ezzel újra aktiválva a nemzet immunrendszerét. A nemzet belső
identitását, mert a nemzeti identitást lelkünkben hordozzuk, csak a csenddel lehet újjá teremteni,
belülről, a nemzet belülről születhet újjá, csak, és nem a nemzeti, szélsőjobbos, politikai duma
révén, kívülről. A nemzet érdekében történő anyázás, és veréssel való fenyegetés, csak a nemzet
érdekébe, még nem szült újjá egy nemzetet sem. A Jobbik tévedése ott van, hogy azt hiszi, hogy a
nemzeti identitást kívülről be lehet vinni az emberbe. Nem lehet azt bevinni, mert az eleve ott van
a lélekben, azt csak aktiválni lehet a csenddel. Kívülről bevinni csak a puszta tudatba lehet, a
nemzeti öntudatba, ez civilizációnk alapállása, de nem ez az igazi identitás, hanem az ami
lelkünkben van. Mivel a Jobbik propaganda beszéde, csak a tudatot célozza meg, ezzel azt
árulják el, hogy nincsenek is tisztába a nemzeti identitás helyével, lelki szellemi voltával, melyet
az ők propagandájukkal nem lehet ápolni. Nemzeti identitást féltenek, de annak helyét,
természetét nem ismerik.
Sokan hangoztatják, hogy a gondolkodásnak meg kell változni, hogy tényleges reform legyen, de
ezek megfeledkeznek, arról, hogy az embert nem lehet gondolkodásra redukálni, lelke is van,a mi
nélkül nincsen gondolati reform, - a lélek reformja, pedig a pusztában történik, mert a lélek
reformálja maga-magát, kívülről azt nem lehet reformálni. A lélek ön-reformja változtatja meg,
a csendben, a gondolkodást. A nemzet reformja misztika, a képek misztikája, mely hagy a
csendben átalakulni, nem beavatkozva kívülről. Ebben a reformban nincsen erőfeszítés, magától,
belülről alakul át minden, - itt folyik minden, mint a víz. A 89, utáni átalakulást nem külső
reformként kéne látni, hanem olyannak, mint a víz folyása belülről. Igazi autonómiája az ilyen,
erőfeszítés mentes, belülről történő, átalakulásoknak, folyamatoknak van. És az ilyen
folyamatok, nem, hogy energiát vonnának el a nemzettől, hanem növelik.
A 89 utáni politikum, legyen az jobb vagy bal, azért eredménytelen, ami a reformokat illeti, mert
csak külső változtatásokat erőltetnek, a belső lelki realitás mellőzésével. A reformot csak a lélek
önreformja, a csendben, tudja végrehajtani. Ezért alaptalan a pártok vitája, hogy kinek van
igaza, - egyiknek sem, ha a szellemi, lelki reformot vesszük alapul.

3. Sajnos egy olyan világban élünk,a hol az ember létezés érzetét, csak a konkrét nyújtja és annak
gondolati képe, és nem vesszük észre azt a láthatatlan világot, lelkünket, ahol a tényleges életünk
folyik, és ahol még a tudatunk előtt eldőlnek a dolgok. Ezen téves érzékelés alapján azt hisszük,
hogy elég a kézzelfoghatóban történő változtatás a reformokhoz, és végül csodálkozunk, hogy
valami nem megy. A székely autonómiázás, a szélsőjobb ideológiája, csak ehhez a puszta külső
érzékeléshez kötődik, mely mit sem tud a nemzet lelkének állapotáról, az ottani folyamatokról.
Az a baj, hogy a székely autonómia alatt pusztán csak intézményes létmódot értünk, és nem
vesszük észre, hogy mindennek az alapja a belső átalakulás autonómiája. Az autonómiázás, mely
nélkülözi, márpedig nélkülözi, ezt az autonóm, lelki átalakulást, melyből energiák szabadulnak
fel, csak energia pocsékolásba viszi a nemzetet. Belső energia készletek, nélkül a székelység
autonóm intézményei sem lesznek életképesek. Azt hiszem, hogy ezen gondolatokat nem fogják
megérteni, ahol sok energiába kerülő akarattal, konoksággal, mindent kívülről alakítanak át,
ahol ez a közgondolkodás, ott soha nem fog teret nyerni a víz filozófiája, - és épp egy magát
keletinek mondó nép nem érti a víz filozófiáját.
A székely lélek belső reformja nélkül, az autonómiázás mit sem ér, az autonóm intézmények nem
fognak semmit érni, - vagyis csak annyit fognak érni, hogy késleltetik eltűnésünket.
Nem olyan rég, az egyik patikában zsebre vágtam egy szórólapot, melyen egy fáradság elleni
pilula volt reklámozva. Bő szöveg volt a fáradságról, annak okairól, és arról, hogy ez már
létmóddá vált az ember számára, és ez egyre fokozódik a civilizációnkban. A szórólap úgy tálalta
a fáradságot, amivel már együtt kell élnünk, amire már csak a gyógyszergyártó cég gyógyszere az
orvosság. De miért vagyunk egyre fáradtabbak? A mindennapi miatt.
A zsidók a pusztában is ezt búsulták, az egyiptomi zsíros fazekakat, a megélhetést. Miért nem
tudjuk, hogy mi a csend az életünkben? Mert a megélhetés ürügyén kifele fordították
tekintetünket. Egy nemzet, csak akkor nyeri vissza identitását, ha a megélhetés nem kerül
ellentétbe a csenddel, nem zárja ki a megélhetés a csendet az ember életéből, - erre tanít a zsidók
pusztai vándorlása. Jáhvé, megszabadította a zsidókat, az égből hulló mannával, a mindennapok
gondjától, a betevő gondjától, hogy nemzet lelkileg önmagára találjon, a csendben, mert a nemzet
megtartója a lelke és annak jó állapota.
Hiába vannak a Székelyföldön nemzeti önismereti táborok, ha a nyüzsgés, a mindennapok
hajszája, a megélhetésért, elrabolja a nemzet lelkét.
Az egyoldalúan kifele forduló élet energia veszteséget okoz az embereknek és ezen keresztül a
nemzetnek, és gyengíti a nemzet immunrendszerét. Egy lelkileg fáradt népet, nem fog az
autonómia megvédeni, ha belső immunrendszere nem védi, - ez már biológiai törvény.
Nem elég a nemzet tudatát ápolni, ahogy a szélsőjobb teszi, mert a nemzet igazi védője, a nemzeti
identitás igazi védője, a nemzet tagjainak életformája, hogy az mennyiben követi a természetes
életformát a pihenés (csend) és aktivitás természetes váltakozását. Korunk nagy tévedése, hogy a
nemzeti létet pusztán csak a tudatba helyezte és függetlenítette az életformától, pedig a magyar
nemzet életének igazi hordozója, védője, annak életformája, - és nem az, hogy tudja-e, hogy a dél-
amerikai kecsua indiánok szótárában hány magyar szó van; vagy melyik óceán fenekén tanyázik
az a kultúra, melyre a magyar kultúra visszavezethető.
A nemzetnek identitása lelkében van, ezt pedig csak a csenddel lehet ápolni, és az abból születő
aktivitással, - és nem politikai, nemzetinek becézett politikai propaganda szövegekkel, mint ahogy
teszi a Jobbik a Székelyföldön. Nekünk székelyeknek, csak a csend tudja visszaadni lelkünket,
belső szellemi identitásunkat, és nem a Jobbik politikusai, kik itt propagandát folytatnak.

4. Bármennyire kiszakadt az ember a természetből, azért csak a természet törvényei érvényesek rá
is. A természetben minden az ő belső törvényei, az ő belső folyamatai szerint születik újjá, és nem
külső átalakítások következtében. A tél végén, a hóvirág, a tavasz hírnöke, a nap sugara
következtében bújik ki és nyílik, - és nem propaganda beszédre. A székelység újjászületése,
hosszú, kemény székely tél után, legyen olyan, mint a hóvirág-é, az erdők csendjében, a Nap
melegétől.
Nagy Attila Puli