1. Pszeudó zen történet - A Három dolog
A Mester és Titok Tóni, egy falún haladtak keresztül. Emberek jöttek
velük szembe, akik szavazni mentek. A Mester nem hagyta szó nélkül
ezt a látványt.
- Te Tóni, három dolog lesz, amit egy ránk következő, szellemileg
magasabb rendű korszak, nem fog érteni, az emberiség eddigi
történelméből. Az első az, hogy miként lehetett, több ezer éven
keresztül, arról beszélni és írni a legtöbbet, ami a legkevésbé
megismerhető, - Isten. A második, amit nem fognak érteni, hogy
milliókat, miként uralhatott, egy személy, akinek eltávolításához, elég
lett volna egy alapos tökön rugás. A harmadik - ez ugratta be az egész
gondolatmenetet - a népszavazás, amit nem fognak érteni, miként
lehetett, hogy olyanok döntsenek, a nép, akik a legkevésbé értik az
adott problémát.
Pszeudó zen történet - Az Utak
A Mester és Titok Tóni, egy alig látható mezei úton baktattak. Egy idő
után, az út, beleveszett, a mező füvébe. De ők baktattal tovább, mint
akiknek nem is volt szükségük az útra. Hosszú csend után, ami nagyon
gyakori volt közöttük, a Mester, egy kérdést tett fel Tóninak, amire,
szokása szerint válaszolt is, mert általában, a Mester, Tónihoz intézett
kérdései, csak bevezetők voltak a mondókához.
- Te Tóni szerinted, hogy tűnnek el az utak?
Tóni megint csak nézte a Mestert, fura kérdése miatt. A választ rögtön
meg is kapta.
- A helyben maradók, az úttalan utak vándorai tüntetik el az utakat.
Pszeudó zen történet - Oshó bárányfelhői

2. A Mester és Titok Tóni, épp egy könyvesbolt előtt haladtak el. Tóninak
megakadt a szeme, az Ős Hó, (Osho) könyvein, de mentek is tova.
- Mester, Te úgy emlékszem, mintha egyszer azt mondtad volna, hogy
személyesen ismerted a bárányfelhők Nagymesterét.
- Jól emlékszel, mert tényleg ismertem.
A Mester, felpillantott az égre, melyen épp bárányfelhők úsztak. Egy
néhány szusszanásnyi csend után folytatta.
- Úgy látom, hogy a bárányfelhők, Osho meditációs könyvei nélkül is
tudják, hogy, hogy kell úszni az égen.
Pszeudó zen történet - Mivel tanít a Mester?
A Mester és Titok Tóni, a réten bandukoltak.
- Te Mester, amikor tanítványaid voltak, akkor mivel oktattál?
- Azzal, ami a kezem ügyébe került. Így jöttem rá, hogy nincs rám
szükség. Másnak is épp így a keze ügyébe kerülhet, amire szüksége
van.
Pszeudó zen történet - A Felhők
A Mester és Titok Tóni, a dombtetőn üldögéltek. Nézték az átvonuló
felhőket. Tóni azzal volt elragadtatva, hogy egyszer, amint kipillantott
az ablakon, egy szabályos, háromszög alakú felhőt látott és ezt
többször előhozta a Mesternek, mert égi jelet látott benne. A Mester,
hogy egy kicsit lehűtse, Tóni lelkesedését, a háromszög alakú felhő
látomásért, a következőket mondta.
- Te Tóni, csak annyira ragaszkodj, a Nagy Képekhez, a felhőkhöz,
amennyire a föld ragaszkodik a felhőihez.

3. Pszeudó zen történet - Megérint
A Mester és Titok Tóni, a házikójuk előtt üldögéltek. A Mester
mesélgetett. De végül egy hasznos tanácsot is adott, Tóninak, a
történetei mellé, amivel szórakoztatta Tónit, vagy oktatta? Meglátjuk.
- Te Tóni, már mondtam, hogy nem kell megjegyezni a történeteimet.
A történeteim, hatása, abban áll, hogy valamit megérint, benned, a
lelked mélyén.
Pszeudó zen történet - A Hegy
A Mester és Titok Tóni, Mező-havas tetején üldögéltek. Csodálatosan
tiszta idő volt. Belátták egész Erdélyt. Látták, a Fogarasi-havasok,
még hófödte csúcsait is. Sütkéreztek a napsütésbe, és gyönyörködtek,
Erdély, nem mindennapi látványában.
- Most innen értelek meg, fentről, látva, ezt a csodálatos látványt, hogy
nektek magyaroknak, miért fáj Erdély. Csak fentről nézve, lehet látni,
hogy mit, de legfőképpen miért veszítettetek ti magyarok Erdélyben.
Nektek magyaroknak, mindig is hiányoztak és hiányoznak a fentről
látók. Te Tóni kérdek valamit tőled. Melyik az a hegy, melyet nem kell
megmászni? Hát az amely benned van. Ahhoz még inkább nem kell
lépcső. Az a nép, mely lelkében hordja, Szent Hegyét, az nem vesz el. A
hegy visszaszerez, mindent amit elveszettnek hitt a nemzet.
Tóni, eltátott szájjal hallgatta, hogy miket mond a Mester, és
elcsodálkozott, hogy idegen létére jobban érzi, az erdélyi magyar
sorsot, mint azok, akiknek kellene érezniük.
Pszeudó zen történet - A Lépcső és a Hegy
A Mester és Titok Tóni, egy gyönyörű réten bandukoltak. Most Tóni
bölcselkedett.

4. - Te Mester, Te mondod, hogy nincs semmilyen tanra szükség, de én
mégis a tant úgy képzelem, mint a lépcsőt, mely által a magasba, vagy
valahova bejutunk. Aki a lépcsőn felfele halad, nem szedi fel és nem
viszi magával, a már meghaladott lépcsőket. Ha már, a lépcsők által,
az ajtóba jutottál, nem viszed be a lépcsőt a helyiségbe. Szerintem
ilyenek a tanok is, mint a lépcsők, csak ezközök, melyek által, feljutsz,
bejutsz valahova.
A Mester érdeklődéssel figyelte Tóni előadását. Miután Tóni befejezte,
rövid hallgatás után, a Mester megjegyezte.
- Az Istennel való találkozások helyei mindig is a nagy hegyek csúcsai
voltak, ahova nem vezet lépcső, esetleg ösvények, de a bátrak azokat
sem használják, csak úgy nekivágnak. De vannak, akik még a
hegycsúcsokat sem ostromolják, Istenélményekért, hanem a puszták
csendjét hallgatják, nem-törekedve sehova.
Pszeudó zen történet - A Kút és a Forrás
A Mester és Titok Tóni, az udvaron heverésztek a fűben. Nagy meleg
volt. Tóni a kúthoz ment, vizet húzott, és a vederből egy jót ivott. A
mester megszólalt.
- Te Tóni, látod, a mesterséges kutakat, ha nem merik, akkor a vizük
ihatatlanná válik. A források vizei, ha isszák, ha nem mindig ihatóak.
A forrásnak mindegy, hogy isszák vagy nem a vizét, ő épp úgy bugyog
ki a földből.
Pszeudó zen történet - az Elme és a Lélek összhangja
A Mester és Titok Tóni a folyóra tartottak. Egy meditációs gyakorlatot
akart a Mester Tóninak bemutatni, amelynek a célja az volt, hogy az
Elmét összhangba hozni a Lélekkel. Útközben magyarázott a Mester.
- Te Tóni, a legfontosabb, az Elme összhangja a Lélekkel. Ezt egy
érdekes gyakorlattal elő lehet segíteni. Tudod én nem vagyok híve
a gyakorlatoknak, de néha elszórakozom, a saját találmányú

5. gyakorlatokkal, és ezt Neked is meg szeretném mutatni. Roppant
egyszerű gyakorlat. Leülünk a Feketeűgy partjára,
képzeletünkbe, az elménket, ráhelyezzük a folyó tükrére, és
elképzeljük, hogy a folyó viszi az elménket, bele a nagy folyamba,
aztán a tengerbe, a tengerbe az elme leszáll a tenger mélyére, ahol
találkozik a mozdulatlan nagy csenddel, mely megnyugtatja az
elmét, és így összhangba kerül a tenger mélyével. Amikor az elmét
elképzeled lecsendesedni a tenger mélyén, és elképzeled, hogy
összhangba került a tenger mélyének nagy csendjével, akkor
lényegében az elméd száll le a lelked mélyére és összhangba kerül
vele.
Pszeudó zen történet - A Sas madár
Nyár volt. A Mester és Titok Tóni, egy gyönyörű virágos réten
bandukoltak. Egy idő után, megpihenni, hanyat feküdtek a fűbe. Így
egyéb dolguk nem volt, csak az , hogy a Kék Eget bámulják. Nagy sas
körözött fenn az Égen, azt követték a szemükkel. A Mester törte meg a
csendet.
- Te Tóni, ha mindent ilyen közvetlenül nézel, mint az Eget és a
Sast, akkor a tied lesz a legmélyebb Bölcsesség.
Pszeudó zen történet - Az ásító Tehén
A Mester és Titok Tóni, a frissen érkezett fecskéket bámulták. Egy
tehén ácsorgott mellettük. A tehén, egy nagyot ásított. Tóni
megkérdezte a Mestert.
- Ha a szájban nincs Űr, akkor lehet ásítani?
- Fej nélkül, lehet ásítani? - vágott vissza a Mester.
Egy kérdéssel még megtoldotta a Mester.
- De mind ez vajon érdekli a tehenet?
Nagy Attila Puli