1. Pszeudó zen történet - A régi Bölcsek
- Régen éltek, az igazi bölcsek. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Aki a csendben meghallja, a Belső Bölcs szavát, az épp olyan bölcs,
mint a régen élt bölcsek. Mindenkinek a lelke mélyén ott van az Örök
Bölcsesség, és mindenkiből az beszél, aki a csendben meghallja a
szavát.
Pszeudó zen történet - A Csend szüli
- Mester, Te mielőtt mondanál egy történetet, hosszasan hallgatsz. -
mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Igen, mert a csend szüli a történetet.
Pszeudó zen történet - A Lélek mesél
- Szeretem, ahogy meséled a történeteket. - mondta Titok Tóni a
Mesternek.
- Nem én mesélek, hanem a Lélek, a kis történetek a Lélek meséi.
Pszeudó zen történet - A történetek Felejtése
Titok Tóni azzal hencegett a Mesternek, hogy megjegyezte a Mester
eddig mesélt összes történeteit. Várta a dicséretet, erre az ellenkezőjét
kapta.
- Te Tóni, a történeteket nem szabad memorizálni, azokat felejteni
kell, csak úgy hatnak a lélekben. Ha nem felejted el, akkor csak az
elme raktározza. Ha elfelejted, akkor a lélek raktározza és ott hat.

2. Pszeudó zen történet - Saját Lámpás
- Mester, rájöttem, hogy igazad van, az ember élete csupa tanulságos
történet, csak a könyvek miatt nem vettem észre. - mondta Titok Tóni
a Mesternek.
- De még jobb, ha az életed, egy néhány mondatos történetté
sűrűsödik, és akkor az a történet, a Te saját lámpásod az életed
hátralevő részében, és nem kölcsönvett.
Pszeudó zen történet - Elméd logikája
– Mester neked nincsenek logikatörő történeteit, koanjaid, mint az
eredeti zennek. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Aki a csendben , a belsőre hagyatkozik, a belső működésére, annak
nem kell összetörnie semmit az elméjében.
Pszeudó zen történet - A Mester keletisége
Titok Tóninak, mindig is furcsa volt, hogy a Mester keletről jött, és
egy vak hangot sem ejt ki a keleti tanokból. Egy nap meg is kérdezte
ezt Tóni, és a következő választ kapta:
- Tudod Tóni, én az itteni ég madarait látom, és az itteni mezők
liliomaiban gyönyörködöm.
Pszeudó zen történet - A kajlafülű Nyuszikáról
A Mester és Titok Tóni, nagyon szerettek a heti vásárokban lötyögni. A
Mesternek nagyon megtetszett egy félfülére kajla Nyuszika. A Mester
extázisban volt a Nyuszikától. Nagyon tetszett neki, hogy a Nyuszika
egyik füle az égnek állt, és a másik, oldalban, lecsüngött a földig. A
Mester, minden nap, vagy egy órát, dédelgette, simogatta a nyuszikát.

3. Tóninak ez már nagyon furcsa volt, és meg is kérdezte a Mester, hogy
mi az a csodálatosan jó a nyúlsimogatásban, ha olyan jó akkor
vegyenek neki is egy nyulat, vagy ő is simogathassa a Mesterét. A
válasz nagyon meglepte a Tónit.
- Tudod Tóni, a Nyuszikának, az égnek álló füle, az égi energiákkal
van kapcsolatban, a fülén keresztül a Nyuszikába áramlanak az égi
energiák, a lelógó füle pedig a földi energiákkal van kapcsolatban, a
lelógó fülén keresztül áramlanak a földi energiák a Nyuszikában. A
Nyuszika egyesíti a föld és ég energiáit, amik a simogatásommal belém
áramlanak, és így telek fel kozmikus energiákkal.
Pszeudó zen történet - Egy Történet lámpásnak
A fa alatt üldögélt a Mester és Titok Tóni. Tóni biztatta a Mestert,
hogy meséljen neki minél több történetet. A Mester erre, csak annyit
mondott:
- Lámpásnak, az életben, egy történet bőven elég.
Pszeudó zen történet - A Krónika napilap és az aranyhalacska
A Mester lázadó tipus volt, minden csendessége ellenére. Nem bírta az
igazságtalanságot. Három napos éhségsztrájkba kezdett a betegek
ingyenes gyógyszereiért. Erre fel, egy falusi elöljáró megrendelésére, a
KRÓNIKA NAPILAP, egy nagyon durva, magánéletben turkáló
cikket írt róla, azt állítván, hogy kirúgták az unitárius papságból. A
főszerkesztő, Pala Csint, amikor a Mester mondta neki, hogy joga van
a válaszhoz, egyszerűen megtagadta. Azzal érvelt, a magánéletben való
turkálás mellet, a Mesternek, hogy az olvasóknak kell ismerniük, hogy
ki az aki éhség sztrájkol. A Mester azzal vágott vissza, hogy érdekes, a
fontos poziciókat betöltőkről, miért nem kell tudnia, az olvasóknak,
semmit. A Mester, mérgében, hogy nem lett igaza, csak annyit
mondott, hogy összetűrlek te palacsinta, és eljött. A barátjának, Titok
Tóninak, erről az esetről, mindig azt mondta a Mester, hogy nem lehet

4. tudni, hogy a rosszból mikor származik jó.
A Mester és Tóni, egy szép őszi vasárnap, a Bakonyba mentek
pisztrangászni. Csodálatos volt az őszi erdő az aranysárga lapiaival.
Egy patak mellett bandukoltak, egyre fennebb. Felfele haladtukban,
nagy meglepetésükre, a főszerkesztőbe, Pala Csint úrba botlottak, aki
épp egy szép nagy pisztrángot emelt ki. A Mester megint szóvá tette, az
őt támadó cikket. Erre Pala Csint úr neki szökött, a Mesternek,
üvöltvén, quot;megmutatom, hogy te kit tűrsz össze.quot; Belenyomta a
Mester fejét, a patakba, hogy fúlassza bele a vízbe. Tóni szegény
nagyon meg volt ijedve, gyenge, vékonyka volt, nem tudott segíteni,
csak csúszkált a köveken körülöttük. De csoda történt, a Mester,
meglátott egy Aranyhalacskát a vízben, mely megszólalt.
- Ne búsulj Mester én megmentelek, csak a szabad kezeddel kapjál ki
a vízből, és mutassál fel a fojtogatódnak, és utána dobjál vissza.
A Mester úgy is tett, felmutatta a halat. Ettől úgy meglepődött Pala
Csint, hogy egy pillanatra elengedte a Mestert. Erre a Mester
felszökött, és beakasztott egy olyat, a főszerkesztőnek, hogy kinyúlt.
Az Aranyhalat visszadobta a patakba. De ekkor, amit láttak, attól,
megdermedt a Mester, és Tóni is, egy nagy aranyrög volt a lábuk előtt,
lehetett vagy öt kilós. Na látod Tóni, hogy a rossz így vezet jóra. A
Mester és Titok Tóni, az arany árából egy cigány falú éhezőit segítette,
mert a cigányokat kedvelték a leginkább az európai nációk közül. A
Mester, tova bandukolva, még csak annyit mondott Tóninak:
- Aki a csendet szereti, annak, a feléje dobott kövek, mind
szerencsekövekké változnak.
(Ezen fiktív történetnek semmi köze köze a Kolozsvárt szerkesztett
Krónika napilaphoz, annak szerkesztőihez, és abban, egy
éhségsztrájkolóról megjelent cikkhez, minden egybeesés a véletlen
műve.) Ez a történet, a harmincas években játszódott.
Nagy Attila Puli