1. Pszeudó zen történet - A Mag
A Mester és Titok Tóni, egy gyümölcsös kert mellett haladt el. A kertben, a gazda
metszett egy öreg fát.
- Látod, ilyen a vallási reformátor, mint ez a gazda, aki metszi az öreg fát. Az igazi
próféta, az igazi reformátor, új magot vet, ami később nagy fává terebélyesedik, és ahol
majd az ég madarai raknak fészket.
Pszeudó zen történet - A Tisztulásról
A Mester és Titok Tóni a folyóparton üldögéltek. A Mester nagyon kedvelte a folyókat,
patakokat, a forrásokat. A Mester időközönként, közvetlenül a folyó partjára ült,
máskor meg nem. Tóni nem értette ennek logikáját. Látta a Mester, hogy Tóni izeg
mozog, szeretne valamit kérdezni, de mégsem meri. A Mester csak hallgatott, hogy
novelje a feszültséget. Végül megszólalt a Mester.
- Van egy fajta, tisztulás, amit kevesen ismernek. A folyónak van egy szele, amit
kevesen érzékelnek. Ha érzékeled a folyó szelét, és átadod magad neki, akkor az átjár
és megtisztít. Aki képes így megtisztulni, az érzékeli a Nagy Mindenség szelét is, amely
ugyan úgy átjár és megtisztít, de még jobban.
Pszeudó zen történet - A Gondolkodásról
Titok Tóni arról panaszkodott a Mesternek, hogy túl sokat gondolkodik, es ezt a Szent
Könyvek tiltják.
- Nem az a baj, - válaszolta a Mester -, hogy gondolkodol, hanem az, hogy
gondolataidat nem hagyod elenyészni, mint ahogy elenyésznek, a lehulló falevelek az
erdőben.
Pszeudó zen történet - Az Elégedettségről
Egy délután, a házikójuk előtt üldögélve, Titok Tóni megkérdezte a Mestert.
- Mester, te elégedett vagy-e?
- Igen, mert létezem. De leginkább hajnalban, a pirkadatkor vagyok elégedett, itt a
házikó előtt üldögélve, mert ilyenkor egyformán van a fényből és a sötétségből is, a
kettő együtt áll.
Pszeudó zen történet - A Gondolatok és a Falevelek

2. A Mester és Titok Tóni, az erdőben egy nagy kidőlt fatörzsön ültek. Tóni el volt
ragadtatva a Mester gondolataitól. Meg is jegyezte:
- Te Mester, nem tudok nem egyetérteni a gondolataiddal.
- Nem jó ha egyetértesz a gondolataimmal, mert nem a tartalmuk a lényeg, hanem a
csend ami mögöttük van. Ne a gondolataimhoz ragaszkodj, hanem a csendhez, amit a
gondolatok kiváltanak benned. A gondolataim is olyanok legyenek benned, mint itt az
erdőben a rothadó lapik, amiket már nem is látsz, csak az illatukat érzed.
Pszeudó zen történet - A Gyermekláncfűről
A Mester szerette a sportot. Tónival egy kézilabdamérkőzést néztek. A Mester nagy
érdeklődéssel nézte az izgalmas meccset. De Tóni egyszer csak azt vete észre, hogy a
Mester nem a mérkőzést nézi, hanem az aszfalt pálya szélén, az aszfaltot áttörő,
gyermekláncfüveket.
- Mi van Mester, a gyermekláncfüvek érdekesebbek lettek, mint a mérkőzés?
- Eltaláltad Tóni, sokkal érdekesebbek. Ez a gyenge növény áttöri a civilizáció kemény
aszfaltját. De az emberi lélek képtelen áttörni, a halott kultúra, az előítéletek kemény
burkát. Valahogy így kéne, az ember Belső Énjének is áttörnie, a Külső Én kemény
burkát. Igen de oda élő ének kellenének, mint ez a kis növény.
Pszeudó zen történet - A gyergyóditrói Malomról
A Mester és Titok Tóni, az egyik székelyföldi községen, Gyergyóditrón bandukoltak
keresztül. A Mester meglátott, a Tölgyes fele vezető úton, egy romos vízimalmot,
melynek kereke már nem volt sehol, lehet valamelyik, áradás elvitte. Hosszasan
álldogált és bámulta.
- Ezzel se őrölnek már többet. - gondolkodott Tóni hangosan.
- Tóni Te, e malom vízkerekének a sorsa az volt, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, és
végül sehol. Ilyen az emberi élet is. De vannak, az emberek között, igaz nagyon
kevesen, akik a fentet és a lentet, a sehol-nem-levésben egyesítik, még itt az életükben.
Pszeudó zen történet - Az Asztrológiáról
Titok Tóni, mindig valami titkos csodálattal nézte, ahogy a Mester elmerült, az
éjszakai csillagos égbolt szemléletében. Nem volt valami jó véleménnyel az
asztrológiáról. Kívülről kapott, közvetett segítségnek tartotta.
- Te Mester, milyen csodálatosan ragyognak a csillagok, - mondta Tóni, hogy valahogy
szóra bírja a Mestert.

3. - A magyarázat nem a csillagokban van, - mondta a Mester - hanem benned. Nem a
csillagokból érted meg önmagad, hanem önmagadból a csillagokat, főleg, ha azok a
szívedben is ragyognak, és nem csak az égen.
Pszeudó zen történet - A Vacsoráról
- Mester, mit készítsek vacsorára?
- Amit eddig is készítettél.
Pszeudó zen történet - A Halfogásról
A Mester a folyó partján guggolt, Tóni hátrább tőle üldögélt. Tóni azt hitte, hogy a
Mester kézzel halászik. Hiába várta Tóni, hogy a Mester halat fogjon. A Mester
sejtette, hogy Tóni halászásra gyanakszik.
- Tévedsz Tóni ha azt hiszed, hogy halászok. Az elmém a kezembe szállt azért
kapkodok ilyen idétlenül. Meg akarom markolni a vizet.
Közben egy rák szörnyen megcsípte ollójával a Mester ujját, aki üvölteni kezdett. Így
múlt el a rángás, és a folyó folyt tovább.
Nagy Attila Puli