1. 4.2 A pótlólagos forrásszükséglet biztosítása
Ebben a fejezetben a magyar gyakorlatban használatos fontosabb finanszírozási lehetıségek
áttekintését, nagyvonalú bemutatását tekintjük célunknak. Arra a fontos kérdésre, hogy egy
valóságos vállalkozás milyen rendezıelvek mentén választja meg a finanszírozási források
szerkezetét, az u.n. finanszírozási mixet, könyvünk utolsó fejezetében kísérelünk meg választ
keresni.
4.2.1 A „nyers” terv értékelése
Az elkészült pénzügyi terv elsı verziója, a „nyers” terv1 még messze áll az optimálistól,
fokozatos javításra szorul. Az irány megválasztásában magának a tervnek egyfajta analízise
segít.
Elıször az eredménytervet célszerő átnézni, és megvizsgálni, teljesülnek-e a terv kiinduló
elvárásai a jövedelem tömege (adózott eredmény éves összege) és a jövedelmezıség
tekintetében. A vállalkozások többségénél az eredmény egyfajta célfüggvényként funkcionál,
és az adózott nyereség maximálását tekintik a legfıbb értéknek2. A jövedelmezıség számos
aránymutatóval vizsgálható, legnépszerőbbek
- az árbevétel arányos adózott eredmény,
- az eszközarányos adózott eredmény, valamint
- a saját tıke arányos adózott eredmény.
Egyre gyakoribb, hogy az effajta értékeléseknél az adózott eredményt kiegészítik az
értékcsökkenési leírással, vagyis a mőködési cash flow-t viszonyítják az árbevételhez, a
mérleg fıösszeghez, illetve a tulajdonosi tıkéhez.
A nem kielégítı jövedelmezıség okai rendszerint túlmutatnak a pénzügyi terven. A terv csak
egyfajta tükör, mely szintetizáló funkciójánál fogva szembesíti a vezetést az üzleti terv más
részeinek esetleges fogyatékosságaival (elégtelen értékesítés, gyenge költséggazdálkodás,
megalapozatlan fejlesztési politika stb.). Persze pénzügyi oldalról is jelentkezhetnek olyan
okok, melyek a jövedelmezıséget rontják (pl. elınytelen forrásmix, túlzott pénzügyi
tıkeáttétel, kedvezıtlen kondíciójú idegen források igénybevétele).
A második, amit a „nyers” terv javítása érdekében feltétlenül vizsgálni érdemes, az a
pénzforgalmi és a számviteli eredmény eltérése. Nyilván fontos az eltérés nagyságrendje és
iránya, de még fontosabb a pénzügyi hátrányt okozó tényezık egyedi analízise. Ugyanis
lehetséges, hogy más tényezık részben vagy egészben „elfedik”, kompenzálják ezeket,
azonban a negatív értékek (pl. készlet növekedés, követelések emelkedése stb.) mérséklése
vagy megszüntetése – a lehetıségek szabta korlátok között - többnyire a gazdaságosság és a
likviditási pozíció együttes javulását eredményezi.
A „nyers” terv értékelésébe a cash flow terv is bevonható. A vizsgálat célja annak eldöntése,
mennyire felel meg a jövedelmek képzıdésének, de méginkább felhasználásának szerkezete a
menedzsment által támasztott igényeknek. Ezzel újabb útjelzıket kapunk a terv
átdolgozásához, fokozatos javításához.
1
V.ö.: 4.1.1. fejezetben leírtakkal!
2
Bizonyított tény, hogy a nyereség évenkénti maximálása nem biztosít optimális fejlıdést középtávon.
117

2. 4.2.2 A lehetséges intézkedések rendszerezése
A „nyers” terv összeállításakor – az egyszerőség kedvéért – azt feltételeztük, hogy az
egyensúlyt hitelmőveletekkel (a szükséghez igazodó felvétekkel, illetve törlesztésekkel)
biztosíthatjuk. Természetesen ez a megközelítés a valóság igen erıs leegyszerősítése, több
okból is:
Egyrészt a hitel nem ingyen áll a vállalat rendelkezésére, következésképp mérlegelni kell,
hogy valamely, az egyensúlyt biztosító alternatív megoldás kedvezıbb-e a cég számára.
Másrészt sok esetben a hitelhez jutás lehetısége korlátozott az egyes vállalkozások számára,
emiatt az egyensúlyt más módszerekkel, illetve különféle metódusok egyidejő alkalmazásával
igyekeznek megteremteni.
Mielıtt a részletekbe bocsátkoznánk, tekintsük át az egyensúlyhiány feloldásának
legfontosabb módozatait a mérlegterv egyszerősített sémáján. Egyes intézkedések a
menedzsment döntése alapján önállóan, vállalkozáson belül is megtehetık. Nevezzük ezeket
belsı intézkedéseknek. Más intézkedések csak a tulajdonosok, bankok, faktorcégek,
szállítók, tehát külsı szereplık hozzájárulásával hajthatók végre. Ezek a külsı intézkedések.
Az alábbi táblázatban a fehér háttéren a belsı, az árnyékolt részen a külsı intézkedési
lehetıségek alapvetı csoportjait győjtöttük össze.
4.8..sz.ábra
Az egyensúly megteremtésének fıbb útjai forráshiány esetén
A visszaforgatott tıkerész
Eszköz takarékossági növelése
intézkedések, Saját tıke emelés
nélkülözhetı eszközök Új bankhitel felvét
eladása Kereskedelmi hitel felvét
Egyéb idegen forrás bevonás
Természetesen a legtöbb intézkedési lehetıség nemcsak az egyensúlyhiány feloldására,
hanem jobb, gazdaságosabb tervvariáns létrehozására is szolgálhat.
4.2.2.1 Beavatkozási lehetıségek az eszközök körében
Az eszköz oldalon a legkézenfekvıbb beavatkozás a feleslegek leépítése. Még jól szervezett
vállalatoknál is rendszeresen újraképzıdhetnek a feleslegek elsısorban a készletek,
másodsorban a tárgyi eszközök körében. Ennek oka lehet pl. a kereslet változása, a
termékszerkezet módosulása vagy akár a környezetvédelmi elıírások szigorodása is.
A szükségtelenné vált tárgyi eszközök, elfekvı készletek feleslegesen kötik le a források egy
részét, ezért érdemes tılük – bizonyos esetekben akár engedmény nyújtása árán is – mielıbb
megszabadulni. Ne feledjük, hogy a források – kevés kivételtıl (pl. tartós passzívák)
eltekintve – nem ingyenesen állnak a cég rendelkezésére!
A selejtezés azért nem jó „orvosság” a bajra, mert az eszköz oldallal azonos mértékben szőkíti
a forrásokat, a képzıdı eredmény csökkenésen keresztül.
A tárgyi eszközökhöz visszatérve, gyakran lehetıség kínálkozik az eszköz kihasználtság
növelésére. Magasabb kihasználtság mellett ugyanazt a termelési (szolgáltatási) feladatot
kisebb tárgyi eszköz állománnyal lehet ellátni, ami nemcsak finanszírozási szempontból
118

3. elıny, de a termékek egységére jutó (fajlagos) költségekre is mérséklıleg hat. Természetesen
a kapacitás kihasználtság növelése nem lehet öncél, a döntés elıtt mérlegelni kell a
többletköltségeket is (pl. mőszakszám növelés bérvonzata, karbantartási költségek
emelkedése stb.).
Egyensúlyhiány esetén kézenfekvı lehet a befektetett pénzügyi eszközök és a forgóeszközök
között nyilvántartott értékpapírok egy részének, esetleg egészének eladására vonatkozó
döntés. E két eszközcsoport közös jellemzıje, hogy a vállalkozás tevékenységéhez
közvetlenül nem szükségesek, tartásukat többnyire jövedelmi vagy üzletpolitikai
megfontolások motiválják. A bennük lekötött tıke felszabadítása hozzájárulhat az egyensúly
megteremtéséhez.
Az egyensúly megkívánta – korántsem népszerő – intézkedések közé tartozhat a folyamatban
lévı beruházások megvalósításának késleltetése, esetleg teljes leállítása, és a tervbe vett, de
még meg nem kezdett beruházások felülvizsgálata.
A készletszint leszorítására, illetve a készletforgás sebességének fokozására számos
intézkedés kezdeményezhetı az egyes vállalkozásoknál.
A vásárolt készletek forgását néha kedvezıbb beszerzési források felkutatásával gyorsíthatjuk
(alacsonyabb árak, kedvezıbb fizetési feltételek, megbízhatóbb utánpótlás), de „házon belül”
is gyakran többféle lehetıség kínálkozik: hatékonyabb termelésprogramozás, szabványosítás
az anyagok, alkatrészek körében, az anyagkihozatal javítása stb. Megjegyzendı, hogy a
vásárolt készletek leszorítása sem lehet öncél. Elıfordulhat ugyanis, hogy a nagyobb
mennyiség egyszerre történı beszerzésével elérhetı árkedvezmény meghaladja a tartás és
finanszírozás többletköltségeit.
A saját termeléső készletek forgási idejének csökkentésében a termelés és az értékesítés jobb
összehangolása is segíthet, és ügyes marketing tevékenységgel, értékesítési akciók
szervezésével olykor meglepıen jó eredmények érhetık el.
A készletek szintjét a fajlagos anyag-, bér- és egyéb költségek csökkentésével is mérsékelheti
a cég. Utóbbihoz komoly segítséget jelenthet az értékelemzés3 eszköztárának felhasználása.
A vevıkkel szembeni követelések csökkentésére, a kintlévıség forgási idejének mérséklésére
ugyancsak számos lehetıség kínálkozik. Ide tartozik elsısorban a fizetési feltételek (határidı,
fizetési mód, biztosítékok) célirányos megválasztása.
Rövid fizetési határidı, az eladó számára kedvezı fizetési mód és könnyen mobilizálható
biztosíték kikötésével, esetleg elıleg megkövetelésével a vevık tartozása radikálisan
mérsékelhetı. Mérlegelni kell azonban, hogy a vevıállomány csökkenésébıl fakadó
elınyöket nem múlják-e felül a vevıkör egy részének a kedvezıtlenebb fizetési feltételek
miatti elpártolásából, az esetleges piacvesztésbıl fakadó potenciális hátrányok.
Szimpatikusabb megoldás érdekeltté tenni a vevıket a mielıbbi fizetésben az un.
„készpénzfizetési engedmény” felkínálásával.
A határidın túli követelések lefaragása többnyire nehezebb feladat. A hosszadalmas jogi út
bejárása helyett néha engedményezésük enyhíthet a gondokon. Sokat számít a hozzáállás is: a
vevı kisegítése (pl. a tartozás átütemezésével) egy tartós partner megtartását, a piac egy
szeletének megırzését jelentheti.
3
Ld. pl.: Iványi Attila Szilárd – Hoffer Ilona: Innovációs és értékelemzı módszertan /Aula Kiadó, 1996.swiez!
119

4. Összegezve az eddig leírtakat megállapítható, hogy a lehetséges belsı intézkedések köre
rendkívül tág, melyek közül az elızıekben csak néhány módozat inkább példaszerő
felvázolására vállalkoztunk.
Szeretnénk azonban kihangsúlyozni, hogy az egyes lehetıségekrıl csak gazdasági kalkuláció
alapján dönthetı el, érdemes-e élni velük. Vagyis minden esetben össze kell hasonlítani az
intézkedéstıl várt gazdasági elınyöket a változás miatt várható veszteségekkel, nehogy –
a közmondás szavaival – „többe kerüljön a leves, mint a hús”.
LEZÁRATLAN KÉZIRATRÉSZ
4.3.3 Technikai források
A forrás oldalra rátérve kezdjük az áttekintést egy sajátos csoporttal, a technikai forrásokkal.
A finanszírozó szemszögébıl két megkülönböztetı vonásuk érdemes kiemelésre:
- képzıdésük a mőködı vállalkozásnál kvázi automatikus, és
- ingyenesen állnak rendelkezésre.
Mely forrásféleségek tartoznak ebbe a csoportba? Lényegében az 1.4. és a 4.1.2 fejezetbıl
már ismerıs tartós passzívák, azaz a bér- és bérjárulék tartozás, továbbá az adótartozás
egésze. Ezen túlmenıen - ha nagyon precízek akarunk lenni - a „ki nem emelt rövidlejáratú
kötelezettségek” egy része (pl. a megállapított, de még ki nem fizetett osztalék) is ide
sorolható.
Akár a pénzügyi terv egyensúlyba hozatala, akár gazdaságosabb tervvariáns kialakítása a
célunk, felsorolt jegyeik alapján igen elınyösek a technikai források. Emlékeztetnünk kell
azonban arra, hogy nagyságuk napról napra erısen ingadozó4, és finanszírozási szempontok
alapján nagyon kevéssé befolyásolható. Nem növelhetjük tartós passzíváinkat pl. a bérek
visszatartásával, és az adótartozás ingyenessége is megszőnik, ha a befizetés halogatása miatt
késedelmi pótlékkal növelten kell esedékes összegüket utólag rendeznünk.
4.3.4. Kereskedelmi hitelek
A vállalkozások finanszírozásának egyik legfontosabb forrása a szállítók által a vevıknek
biztosított kereskedelmi hitel (más néven: áruhitel). A modern gazdaságban jóformán
általános, hogy – a két fél közötti bizalom megléte esetén - a vásárolt áru (szolgáltatás)
ellenértékét a vevı nem a beszerzés idıpontjában, hanem utólag egyenlíti ki.
A kereskedelmi hitel – mint a relatív pénzhiány áthidalásának eszköze – komoly történelmi
múlttal rendelkezik. Az ipari forradalom kezdeteitıl a közönséges áruk termelése jóformán
exponenciális növekedést mutatott, amitıl a pénz termelés5 egyre jobban elmaradt. A
pénzhiány gyakorlatilag kikényszerítette, hogy a vevı bevételének képzıdése elıtt is
hozzájusson a számára szükséges termékekhez. A folyamat kihatásaként a kereskedelmi hitel
igen széles körben elterjedt, és a modern gazdaságban a rövidlejáratú finanszírozás mintegy
4
(Érdemes egy pillanatra visszalapozni a 4.6. sz. ábrához.)
5
A XX. század közepéig a pénz szerepét a nemesfém érmék töltötték be. Az általános pénzhiány miatt elıször a
pénzhelyettesítık (papírpénz, hitelpénz) terjedtek egyre jobban a gazdaságban, de ezeket tulajdonosaik elméletileg még
tetszılegesen átválthatták arany, ill. ezüst érmékre. A klasszikus, belsı értékkel bíró pénztıl történı elszakadás fokozatosan,
mintegy 50 év alatt ment végbe. A téma iránt bıvebben érdeklıdıknek érdemes fellapozni Hagelmayer – Boros – Bánfi: Az
aranydeviza-rendszer kudarcai és tanulságai (KJK, 1975.) c. könyvét.
120

5. harmadát-negyedét biztosítja6, természetesen jelentékeny ágazati és méretbeli
különbségekkel.
A kereskedelmi hitel iránti igény nagyságát egy-egy vállalkozás esetében nemcsak annak
(burkolt) forrásköltsége befolyásolja. Az is számít – különösen a kisvállalkozások körében –
hogy lényegesen könnyebb hozzájutni, mint a bankhitelhez. Ha a vállalat nem küzd
nyilvánvaló pénzügyi nehézségekkel, akkor „… a kereskedelmi hitel majdnem automatikus,
és megszerzéséhez nincs szükség külön tárgyalásokra vagy speciális megállapodásokra”7.
További elınye ennek a forrásféleségnek: a rugalmasság. Ez a rugalmasság azonban
finanszírozói szempontból nem tökéletes: Összege a beszerzéshez, és nem a vállalkozás
forráshiányához igazodik. Ilyen értelemben a bankhitelnél kevésbé elasztikus.
E korlát megértése talán könnyebb, ha segítségül hívunk egy igen egyszerő példát:
Tételezzük fel, hogy a „Hurok Bt.” pénzügyi terve a jövı év végére 400 MFt-os
forráshiányt mutat az év elejéhez képest, a következık szerkezetben:
Meglévı eszközök Meglévı források
Árukészlet növekedés 160
Vevık bıvülése 240 Forráshiány 400
Míg a banki forgóeszköz hitel tetszılegesen képes a megnövekedett eszközigényhez
igazodni (jelen esetben nyilván 400 MFt-ra lenne szükség), addig az árukészlet 160 MFt-os
bıvítésével nem juthatunk 400 MFt többlet kereskedelmi hitelhez.
Bizonyos értelemben a kereskedelmi hitel inverze, ezért itt említjük meg a vevıktıl kapott
elılegeket is. A vállalkozás és valamely vevıje közötti szerzıdésben a felek úgy is
rendelkezhetnek, hogy a vevı még az áruszállítás (szolgáltatás) megtörténte elıtt kiegyenlíti a
vételár egy részét. Az így befolyó összeg a tényleges teljesítésig részt vesz a finanszírozásban,
s egyéb jegyeiben a kereskedelmi hitelhez hasonlítható.
A vevıi elıleg finanszírozó szerepe a cégek többségénél csekély. Létrejötte és mértéke
legerısebben a vevı és a szállító közötti alkupozíciótól függ. Ha a vevı alkupozíciója erıs,
legfeljebb azért fizet elıleget, hogy cserébe árengedményhez jusson. Ellenkezı esetben a
szállító inkább kockázatának mérséklése érdekében szokott elıleget kérni, s kevésbé
motiválja a forráshoz jutás.
4.3.5 Bankhitelek8
A pénzügyi egyensúly biztosításának klasszikus eszköze a bankhitel. A vállalkozások nagy
ingadozást mutató, rövid távú finanszírozási szükséglete legrugalmasabban bankhitelek
6
Íme néhány hazai példa az áruhitel arányáról: Mezıgazdaság, Erdıgazdálkodás 32,3%, Feldolgozóipar 31,1%, Építıipar
38,9%, Nagy- és Kiskereskedelem 34,5% (Forrás: APEH Gyorsjelentés, 2010.)
7
Illés Ivánné: Társaságok pénzügyei (SALDO, 2002.) 370. p.
8
A fejezet a Vállalati pénzügyi döntések (szerk: Fazakas Gergely) c. jegyzet felhasználásával készült (TANSZÉK KFT,
2004.).
121

6. igénybevétele útján elégíthetı ki. Az éven túli kölcsönforrás-igény biztosításában is igen
jelentıs szerep hárul a hitelintézetekre.
Bankhitelt a cég leggyakrabban számlavezetı bankjától kér, de hiteligényével bármely más
hitelintézetet is felkereshet. A választást elsısorban a megszerzendı forrás ára motiválja, de
nyilvánvaló, hogy az ügylet egyéb kondíciói, az ügyintézés rugalmassága, a bank
„hozzáállása” is jelentıs befolyásoló tényezı.
A vállalkozók által igényelhetı bankhitelek sokféleképpen osztályozhatók. Az egyik
elsıdleges rendezıelv, hogy e hitelek
- a gazdálkodás egészét vagy
- meghatározott projektet finanszíroznak.
Elıbbi esetben vállalkozás finanszírozásról van szó, s ide sorolható a forgóeszköz hitelek
legtöbbje, míg az utóbbi esetben projekt finanszírozásról beszélhetünk, és ide tartozik a
beruházási hitelek jelentıs része.
A folyó gazdálkodás pénzellátásának legtipikusabb banki eszköze a késıbbi
árbevételt megelılegzı rövidlejáratú forgóeszközhitel. Szolgálhat bármely
forgóeszköz féleség, különösen a készletek és a vevıkkel szembeni követelések
átmeneti növekményének finanszírozására, továbbá a források idıleges
csökkenése esetén a hiány pótlására.
A beruházási hitel többnyire éven túli hitel. Lehet egyetlen konkrét fejlesztést
finanszírozó célhitel, vagy a vállalkozás késıbb képzıdı forrásainak terhére
nyújtott nem céljellegő hitel. Valójában mindkét esetben a cég jövıben képzıdı
cash flow-ját (adózott eredményét és amortizációját) elılegzi meg a bank. A
kapcsolat úgy is felfogható, hogy a vállalat a hitel segítségével elırehozza
pénzjövedelme felhasználását, elıbb valósítja meg az általa tervezett beruházást.
Természetesen a valóságban a bank nem ellenırzi, hogy az adós éven túli hitelét az
árbevételbıl törleszti-e, vagy pénzjövedelmébıl. Elıbbi esetben azonban a törlesztésre
felhasznált pénz – pontosabban: annak hiánya – jelentıs zavarokat okozhat a vállalat
folyamatos gazdálkodásában.
A beruházás hitelezés sajátos vonása, hogy a célhitelt a bank a saját források kiegészítésére
adja. Egy-egy projekt finanszírozásánál megkövetelik a bevonandó „saját erı” minimális
mértékét, amit a beruházási kifizetésekre elsıként (a hitelt megelızıen) kell felhasználni. A
tapasztalatok szerint a saját pénz részvétele a finanszírozásában a lehetıségek precízebb
felmérésére, reálisabb kockázatvállalásra sarkalja a hiteligénylıt.
Átmenetet képez a vállalkozás- és a projektfinanszírozás között a tartós
forgóeszköz-növekmény fedezésére szolgáló hitelfajta, a középlejáratú
forgóeszközhitel, mely szintén a késıbb képzıdı cash flowból törleszthetı
rendeltetésszerően.
A hitel tárgya szerinti felosztást – fontossága okán - táblázatos formában is bemutatjuk:
Hitelfajta Tipikusan mit finanszíroz? Mibıl törleszthetı?
122

7. Beruházási hitel Befektetett eszközök bıvítését Késıbbi cash flow-ból
Középlejáratú forgóeszköz Tartós forgóeszköz lekötés Késıbbi cash flow-ból
hitel bıvítését
Rövidlejáratú forgóeszköz Átmeneti forgóeszköz lekötés Késıbbi árbevételbıl
hitel bıvítését, források idıleges kiesését
A pénzügyi tervben megjelenı hiteligény felmérésétıl a szükséges pénz megszerzéséig
meglehetısen összetett folyamat vezet el. A teljes hitelezési folyamat csak a kapott pénz
rendeltetésszerő felhasználásával és törlesztésével ér véget.
A hitelezés során szokásos eljárás, a „játékszabályok” ismerete a gazdasági élet egyetlen
szereplıjének sem árt, hiszen ezek tudatában szó szerint idıt és pénzt takaríthatnak meg a
felesleges „buktatók” elkerülésével.
A részletek tárgyalása elıtt a hitelezési folyamatot9 ábra segítségével szeretnénk
áttekinthetıvé tenni.
4.9. sz.ábra
A hitelezés folyamata
A hitelkérelem összeállítása
A hitelkérelem befogadása,
elıszőrés
Hitelbírálat
Ügyfél A biztosítékok Ügylet
minısítés értékelése minısítés
Cenzúra elıterjesztés
Cenzúra döntés
A kölcsönszerzıdés Elutasítás
megkötése
Hitelmonitoring
A hitelkapcsolat
lezárása
9
A bemutatott általános sémához képest számos egyedi eltérés létezik A folyamat részleteinek alaposabb megismeréséhez
Sóvágó Lajos: Hitelbírálat (UNIÓ, 2001.) c. könyvének IV. és V. fejezetét ajánljuk.
123

8. a) A hitelkérelem összeállítása
A hitel kapcsolatot többnyire a hiteligénylı vállalkozás kezdeményezi, de akvizíció keretében
a hitelintézet is megteheti az elsı lépést indikatív ajánlat megtételével. Inkább az elsı változat
mondható tipikusnak, vagyis az, hogy a vállalat hitelkérelmet állít össze, s hiteligényét e
kérelem benyújtásával jelzi a hitelintézet felé.
A hitelkérelem a bankok többségénél nincs elıírt formához kötve.10 A tulajdonképpeni
kérelem és a hozzá csatolt anyagok tartalma és részletezettsége szoros összefüggésben áll a
kért hitel fajtájával, összegével és futamidejével.
A hitelkérelemnek tartalmaznia kell a hiteligény szöveges indoklását, ezen belül a kért hitel
- célját,
- fajtáját,
- összegét (a pénznem megjelölésével),
- igénybevételének tervezett idıpontját,
- a törlesztés (vagy résztörlesztések) javasolt ütemezését,
- a hiteligénylı által felajánlott biztosítékokat.
A szöveges indoklásban részletesen fel kell tárni a hitelszükségletet kiváltó valós gazdasági
okokat, rendszerint a cég tervezett mérlegalakulásához kapcsolva (pl. egyes eszközféleségek
növekedése, egyes forrásféleségek átmeneti vagy tartós csökkenése stb.). Be kell mutatni
továbbá a vállalkozás gazdálkodását mind a hitelkérelmet megelızı idıszakra, mind a
hitelkapcsolat tervezett idıtartamára vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a bemutatásból
kiderüljön, mikor és milyen forrásokból képes a cég a kért hitel törlesztésére.
A hiteligény szöveges indoklását különféle számítási anyagokkal és egyéb mellékletekkel
támaszthatja alá a hitelt kérı. Ide tartoznak
- a vállalkozás létét és folyamatos mőködését igazoló okmányok (pl. cégbírósági
bejegyzés hiteles másolata, adóhatósági igazolás a köztartozásokról stb.),
- az utolsó két vagy három év számviteli beszámolója, valamint a cég legutóbbi
fıkönyvi kivonata,
- a tulajdonosokra vonatkozó információk,
- a fontosabb szállítók és vevık felsorolása,
- a fıbb termékek, szolgáltatások ismertetése
- az üzleti (de legalább a pénzügyi) terv a kért hitel idıtartamára stb.
A hiteligénylık nem ritkán mellékelik a vállalkozáshoz beérkezett jelentısebb
megrendeléseket, élı szállítási szerzıdéseket, vagy éppen a megrendelı kérésére javukra
nyitott akkreditívrıl szóló banki értesítést is, mivel mindezek alkalmasak lehetnek a bank
bizalmának fokozására.
A projektfinanszírozásra kért hitelekhez a felsoroltakon kívül a projekt gazdaságossági
számításait, nagyobb beruházásoknál az un. megvalósíthatósági tanulmányt is mellékelni
szokták. A megvalósíthatósági tanulmány tartalmazza a fejlesztés:
- célját, szükségességét és idıszerőségét,
- a létrejövı kapacitások bemutatását,
- a termelés (szolgáltatás) szerkezetére és a piaci pozícióra gyakorolt hatásokat,
- a fejlesztés az anyagi-mőszaki összetételét és idıbeli ütemezését,
10
Egyes bankok általában a hitelkérelemhez, vagy egyes speciális hitelkonstrukciókhoz formanyomtatványt bocsátanak
ügyfeleik rendelkezésére.
124

9. - a fejlesztési források szerkezetét, a saját erı mértékét, az apport és a készpénz
arányát,
- a fejlesztés gazdaságosságára és kockázatára vonatkozó részletes számításokat,
- a hozamok várható képzıdésének ütemezését.
Utóbbi szempont azért különösen fontos, mert a beruházási hitelek futamideje a törlesztési
források rendelkezésre állásához kell, hogy igazodjon. Ha a projekt új létesítmény
(vállalkozás) létrehozására irányul, akkor törlesztéséhez csak annak cash flow-ja vehetı
igénybe. Más a helyzet a már mőködı vállalkozásoknál, ahol a projekttıl független
pénzjövedelmeket is bevonják a törlesztésbe. Így a törlesztési idı lerövidül, a finanszírozás a
bank számára kevésbé kockázatos.
A hitelkérelem összeállítása kapcsán érdemes kiemelni, hogy számos konkrét célra
kedvezményes kamatozású, speciális hitelkonstrukciók is léteznek. A vállalkozás elemi
érdeke, hogy kérelme benyújtása elıtt ezekrıl alaposan tájékozódjon, mert lehet, hogy
körültekintése révén jelentıs forrásköltséget takaríthat meg!
b) A hitelkérelem befogadása
A kész hitelkérelmet a hiteligénylı vállalkozás cégszerően aláírva továbbítja a bankhoz.
Átvételkor általában ellenırzik az anyag teljességét, vagyis azt, hogy a hitelintézet által elvárt
valamennyi információt, számítási anyagot, mellékletet tartalmazza-e.
A hitelkérelmet befogadásakor dátumbélyegzıvel szokták ellátni, ami azért bír jelentıséggel,
mert a hitelintézetek saját maguk szabta elintézési határideje innen kezdve számít.
A legtöbb bank a kérelem befogadásakor elıszőrést végez, hogy az eleve esélytelen
igénylıket (pl. tetemes adóhátralékkal rendelkezık, korábbi szerzıdés-szegésük miatt „fekete
listán” szereplık, jogszabályi tilalom alá esık stb.) a legkisebb munkaráfordítással utasíthassa
el. Az elıszőréshez ma már a Központi Hitelinformációs Rendszer (korábban: BAR) adatait is
felhasználják.
c) Hitelbírálat
A beérkezett hitelkérelmeket, ill. a hitelek igénylıit a bankok igen alapos bírálatnak vetik alá.
A bírálat módszereit – a hitelintézeti törvény11 és más kapcsolódó jogszabályok szabta
általános keretek közt – az egyes hitelintézetek maguk alakítják ki, így azok markáns
eltéréseket mutatnak.
A hitelbírálat a hiteldöntés elıkészítését célzó összetett folyamat. Feladata, hogy az igénylı
gazdálkodásának és körülményeinek alapos értékelésével minél megalapozottabbá tegye a
kölcsön folyósítására vonatkozó döntést.
A hitelbírálati tevékenység szokásos elemei
- az ügyfélminısítés,
- a fedezet értékelése és
- az ügyletminısítés.
Vegyük sorra egyenként ezeket!
11
1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról
125

10. ca.) Ügyfélminısítés
Az ügyfélminısítés (korábbi elnevezéssel: adósminısítés12) során a bankok hiteligénylı
partnereiket azok hitelképességét jelzı osztályok valamelyikébe sorolják be. Az osztályozást
saját ügyfél- és partnerminısítési szabályzatukra13 alapozva végzik el.
Az adósminısítés minden hiteligénylıre (valamint azokra, akikkel szemben a hitelintézet
kockázatot vállal) kötelezı, még a hitelnyújtás, illetve a kockázatvállalás megtörténte elıtt. A
gazdálkodási helyzet változékonysága miatt a korábban meghatározott értéket – éven túli
hitelek esetében - legalább évente egyszer felül kell vizsgálni.
Az adósminısítés keretében a vállalkozásokat
- részben gazdálkodási adataikból számított mutatók (pl. likviditási, eladósodottsági,
jövedelmezıségi, adósságszolgálati, készletforgási stb.),
- részben nem számszerősíthetı kritériumok (szubjektív szempontok) alapján értékelik.
A szubjektív szempontok közé tartozik mindenekelıtt a tulajdonosi szerkezet, a
kereszttulajdonlások vizsgálata. Nem közömbös ugyanis a banknak, mennyire lojális
magatartást várhat el a tulajdonosoktól, akik egy hirtelen tıkekivonással, vagy más
manıverrel nehéz helyzetbe hozhatják a hitelezıt.
Egy másik fontos minısítési aspektus a hitelintézet számára a vállalkozás vezetése. A
menedzsment tevékenysége a perspektivikus gazdálkodás, s így a törlesztı-képesség
biztosítása szempontjából meghatározó jelentıségő. A vezetés értékelése során a szakmai
képzettségen és a gyakorlaton felül az átlagos életkort, a rugalmasságot, a kreativitást és még
számos más tényezıt is vizsgálni szoktak. A fontos kérdések közé tartozik, hogy a cég
stratégiája, a vezetés céljai mennyire tekinthetık megalapozottnak.
Rendkívül lényeges a hitelezı számára a hitelkérı piaci pozíciója. A piaci helyzetet külön
értékelik a cég, mint eladó és mint vevı szempontjából. Elınyösnek tekintik, ha a vállalkozás
eladóként erıs pozícióban van, piaci részesedése jelentıs, korszerő, jó minıségő termékeket
(szolgáltatásokat) kínál, gondoskodva azok folyamatos fejlesztésérıl, értékesítése nem függ
egy vagy néhány nagyvevı vásárlásától.
A hiteligénylı tevékenységéhez rendszeresen szükséges anyagok, áruk vevıjeként
pozitívumként értékelhetı, ha nincs kiszolgáltatva valamely monopol helyzető eladónak, ha
beszerzési forrásait nagyobb veszteség nélkül képes változtatni. A piaci pozíció értékelésébe a
konkurens cégek helyzete, fejlıdési kilátásaik értékelése is beletartozik. A minıség és ár
közötti arányok vizsgálata éppúgy elengedhetetlen, mint a helyettesítı termékekkel
kapcsolatos potenciális kiszorító hatás veszélyének felmérése. Áttételesen a piaci pozícióhoz
is kapcsolható, s napjainkban egyre növekvı jelentıségre tesz szert a hiteligénylı
gazdálkodásának környezetvédelmi szempontból való értékelése.
A vállalkozás hitelezhetısége jelentıs mértékben a cég számviteli beszámolóira épül. Könnyő
belátni, milyen fontos a bank számára a vállalkozás számviteli információs rendszerének
korszerősége (gyors adatszolgáltatás) és megbízhatósága.
Utolsó szempontként a banknak a hiteligénylıvel kapcsolatos korábbi tapasztalatait érdemes
megemlíteni. Magától értetıdı, hogy a hitelintézet szívesebben nyújt hitelt az olyan
12
(Szakmai körökben az ügyfélminısítés és az adósminısítés elnevezés jóformán szinonimaként használatos.)
13
V.ö.:250/2000. (XII.24.) Korm. rendelet a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól
126

11. vállalkozásoknak, melyek pénzforgalmi számlájukat nála vezettetik, korábbi adósságaikat
rendben, határidıre megfizették, a hitelezı információs igényét gyorsan, precízen kielégítik.
Az ügyfélminısítés során számított mutatókhoz (azok nagyságához vagy dinamikájához) és
egyéb szempontokhoz többnyire pontszámokat szoktak hozzárendelni, és a hitelkérı
besorolását ezekre alapozzák.
Arra is módja van a banknak, hogy az ügyfélkört méret alapján szegmentálja, azaz más
módszerekkel minısítse a kisvállalkozásokat, mint a közép és nagyvállalati kört. Nem volna
ugyanis gazdaságos, ha azonos mélységben és azonos költséggel értékelnék pl. az 50 milliós
és az 5 milliárdos összegő hiteligényt. Az utóbbi években megfigyelhetı tendencia, hogy a
nagybankok az egyes szegmensek minısítéséhez a legfontosabb szempontokat, s azok súlyait
jól megragadó matematikai modelleket használnak, melyek a nem-teljesítés valószínőségét
magas konfidenciaszinten képesek elırevetíteni14. Vélelmezhetı, hogy ez a tendencia a
jövıben erısödik, és a „klasszikus” ügyfélminısítés – különösen a kis- és középvállalkozói
szektor hitelei esetében – háttérbe szorul.
Ha az ügyfélminısítés eredménye kedvezıtlen, azaz a cég nem hitelképes, akkor a további
vizsgálatokra már nem kerül sor, a kérelmet elutasítják. Hitelezhetı besorolás esetén ügyfél
limitet állapítanak meg a hiteligénylı számára. A limit az egyes ügyfelekkel szemben
vállalható legmagasabb kockázatot jelenti, tehát elméleti hitelplafonként viselkedik. A limit
nagyságát az eszközök értékéhez, az éves árbevételhez, a cash flow-hoz, vagy ezek
kombinációjához szokás kötni, de más megoldások is léteznek. Egyes bankok külön al-limitet
számítanak az éven belüli, ill. az éven túli hitelekre is.
A hitelezhetı besorolású ügyfelek limit meghatározását követıen a következı lépés a
biztosítékok minısítése.
cb.) A felajánlott biztosítékok értékelése
A bank hitelnyújtásai során többnyire nem saját, hanem betétesei pénzét kockáztatja. Ezért
fokozott felelısséggel tartozik nekik, és a tıketörlesztés elmaradása ellen biztosíték(ok)
kikötésével is védekezik. A fejlıdés azt hozta magával, hogy ma már a biztosítékokat is
osztályokba sorolják, és elıfordulhat, hogy egy gyengébb minısítéső cég jó biztosítékkal
könnyebben jut hitelhez, mint egy közepes cég, amely nem tud megfelelı biztosítékot
fölajánlani.
A biztosítékok (más néven közvetett fedezetek) osztályozásakor
- a fedezet piaci értékét,
- értékállóságát,
- tehermentességét (dologi biztosíték),
- mobilizálhatóságát és
- érvényesíthetıségét
tekintik meghatározónak. A bank által elfogadott rendezıelveket és értékelési metódusokat
Fedezetértékelési szabályzatban foglalják össze.
Az alábbi táblázat a legfontosabb közvetett fedezeteket szokásos csoportosítását mutatja:
14
Ezek az u.n. PD (probability of default) modellek.
127

12. Személyi biztosítékok Dologi biztosítékok Egyéb fedezetek
állami garancia óvadék engedményezés
más bank garanciája zálogjog vételi opció
kezesség közraktárjegy hitelbiztosítás
akkreditív kovenánsok15
komfort levél
Az elsı csoportot táblázatunkban a személyi biztosítékok alkotják. A hitelezés területén
olyankor kerülnek alkalmazásra, ha a bank a szerzıdési feltételül szabja, hogy valamely
harmadik személy ígéretet tegyen a fizetés teljesítésére a hitel-adós nemfizetése esetén.
Leggyakrabban alkalmazott fajtái a garancia és a kezesség. A kezesség megítélésénél az is
számít, hogy csak egyszerő (sortartó) kezest vagy készfizetı kezest16 tud-e állítani a
hiteligénylı.
A gyakorlatban igen elterjedtek a dologi biztosítékok, mindenekelıtt a zálogjog kikötése. A
zálogjognál is léteznek alfajok (jelzálog, keretbiztosítéki jelzálog, kézizálog, zálogjog
jogokon), melyek a bank számára eltérı biztonságot adnak, következésképp más és más
fedezeti értéket képviselnek. Az egyéb fedezeteket ritkábban alkalmazzák, inkább másodlagos
biztosíték szerepét töltik be.
A kölcsönszerzıdések megkötésekor a bank általában követelése túlbiztosítására törekszik.
Az egyes fedezetek értékét meglehetısen óvatos becsléssel határozza meg, lényegében
leértékeli az aktuális piaci értékhez képest, mivel igen nehéz a tényleges behajtási értéket
felmérni az adós esetleges fizetésképtelensége esetére. Ezzel együtt széles körben ismert az a
konzervatív bankári nézet, hogy: „Az az igazán jó biztosíték, amelyet a hitelezınek nem kell
igénybe venni”.
cc.) Ügyletminısítés
A hiteligénylı jó adósminısítése még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a bank a konkrét
kérelmet teljesítésre érdemesnek ítéli. Inkább „belépınek” tekinthetjük a további procedúra
felé. Az ügyletminısítés során éppen azt szokták megvizsgálni, hogy az összes rendelkezésre
álló információt figyelembe véve a konkrét hiteligény pénzügyileg és gazdaságilag egyaránt
megalapozott-e, mekkora kockázattal17 jár, és - ami a banknak talán a legfontosabb -
biztosított-e a törlesztés.
Az ügyletminısítés nem ér véget a törlesztıképesség ellenırzésével. A kért hitel jellegéhez
igazodó egyéb elemzéseket is magában foglal. Helyszíni szemlével is ki szokták egészíteni,
hogy a bank ügyintézıje minél alaposabban megismerkedhessen partnerének
gazdálkodásával.
Érdemes egy percig elidızni annál a gondolatnál, mennyire kiegészíti egymást az ügyfél- és
az ügyletminısítés. Elıbbi alapvetıen az ügyfél múltjára, beszámolójának „historikus”
adataira épül; míg az ügyletvizsgálatban lényegesen nagyobb az információkból összeálló
15
A kovenánsok a vállalat mőködtetésére vonatkozó korlátozások a hitel futamideje alatt, melyeket a hitelszerzıdésbe
foglalnak.
16
Készfizetı kezesség esetén a kezest nem illeti meg a sortartás kifogása. (Az említett jog egyébként azt jelenti, hogy az
egyszerő kezes bizonyos esetekben megkívánhatja, hogy a hitelezı bank a szerzıdésben meghatározott más személyen
kísérelje meg a követelés behajtását, mielıtt ellene fordul.)
17
A lehetséges kockázatokról igen alapos, máig aktuális áttekintést ad „A hitelkockázat kezelése” c. kézikönyv/ Price
Waterhouse/ (Panem, l993.)
128

13. jövıkép szerepe. Más szempontból az ügyfélminısítés a cég általános helyzetét értékeli, míg
az ügyletminısítés egyetlen konkrét ügyletre fókuszál.
d) Az elıterjesztés összeállítása és a cenzúradöntés
Az elızıekben részletezett értékelések, elemzések elkészülte után a hitelügyintézı összeállítja
azt az anyagot, amely alapján az illetékes banki testület, az un. cenzúrabizottság döntést
hozhat. Ez az anyag a hitel-elıterjesztés, amely tartalmazza a hitelkérelemmel kapcsolatos
lényeges
- külsı (többnyire az ügyféltıl kapott) és
- belsı információkat,
így az ügyfélminısítés, fedezetértékelés, ügyletminısítés legfontosabb megállapításait, a
kockázati számítások eredményeit.
A hitel-elıterjesztésben az elıterjesztı döntési javaslata is megjelenik. Amennyiben
támogatja a kérelmet, akkor az árazásra is ajánlást tesz.
A legtöbb hitelintézetnél a döntést cenzúrabizottsági formában hozzák, amely a bank
munkatársaiból áll. Nagyobb bankoknál a döntéshozatalra többlépcsıs, hierarchikus
szervezetet mőködtetnek, a döntési szint többnyire a hitelösszeg függvénye.
Amennyiben a bizottság elutasító döntést hoz, annak okairól írásban tájékoztatják az ügyfelet.
Jóváhagyó döntés esetén a bizottság meghatározza a szerzıdés összes feltételét (kondícióját):
az engedélyezett hitelösszeget, a kamat mértékét, a törlesztés ütemezését, a kért biztosítékokat
és – ha szükséges – az üzletszabályzattól18 eltérı, esetleges külön kikötéseket.
Az összes feltétel kölcsönszerzıdési ajánlat formájában kerül vissza a hitelkérıhöz, aki azt
elfogadás esetén cégszerően aláírja. A köznapi szóhasználattól eltérıen a bank és ügyfele
közötti hitelkapcsolat a bankkölcsön-szerzıdéssel jön létre. Ha a cég az ajánlatot nem kívánja
elfogadni, a vitatott feltételekrıl további tárgyalást kezdeményezhet, illetve más bankhoz
fordulhat.
e) A hitelmonitoring19
A kölcsönszerzıdés létrejötte és a teljes törlesztés ill. kamatfizetés közötti idıszakban a bank
– kockázatának mérséklése céljából – rendszeres idıközönként figyelemmel kíséri adósa
gazdálkodását. Ellenırzi, hogy a hitelt a kért célra használja-e fel az ügyfél.
A monitoring célja a törlesztést veszélyeztetı jelenségek mielıbbi feltárása, hiszen az
idejében felismert baj könnyebben orvosolható. Ha a bank illetékes munkatársa bármilyen
olyan jelet tapasztal, ami az adós kötelezettségének teljesítését veszélyeztetné (pl. késedelmes
kamatfizetés, az értékesítés megtorpanása, a tevékenység jövedelmezıségének hirtelen
csökkenése, közvetlen csıdveszély stb.), akkor ügyfelével tárgyalásokat kezdeményez a
problémák megoldására. Elıfordulhat, hogy az adós átmeneti fizetési nehézségei miatt a hitel
futamidejének meghosszabbítása (un. prolongáció) válik szükségessé.
Kritikus problémák észlelésekor a bank egyoldalú lépéseket tehet érdekei védelmében (a
szerzıdés felbontása, a biztosítékok érvényesítése, végsı esetben az adóssal szemben
felszámolási eljárás kezdeményezése).
18
A hitelintézetek a hitelezéssel kapcsolatos általános szerzıdési feltételeket Üzletszabályzatban kötelesek összefoglalni,
amit – kérésre – díjmentesen az ügyfél rendelkezésére kell bocsátaniuk.
19
A tevékenység hitelgondozás, hitelfigyelés néven is ismert.
129

14. A monitoring tevékenység során többnyire figyelmeztetı jelnek tekintik, ha pl.
- a cég átalakul, fıbb tulajdonosai cserélıdnek,
- személycsere történik a vezetésében,
- termék és/vagy profilváltásra kerül sor,
- a vállalat piacán jelentıs változások következnek be,
- a fedezet reálértéke csökken,
- az adós késve törleszt, határidın túl fizet kamatot,
- az ügyfél váltóját óvatolni kell,
- az ügyfél jelentıs adótartozást halmoz fel,
- a cég várhatóan veszteséggel zár,
- csıdeljárás, felszámolás várható.
Az utóbbi években a nagybankok a monitoring tevékenység részleges automatizálásával
kísérleteznek. A számlaforgalom elemzésébıl számos olyan információt képesek kinyerni,
amelyek idıbeni beavatkozást tesznek lehetıvé. Ide tartozik pl. a pénzforgalom hírtelen
csökkenése, a számlaegyenleg jelentıs visszaesése, illetve a hitelkeret kihasználtságának
fokozódása.
Többnyire a monitoring tevékenységhez kapcsolják a követelések negyedévente kötelezı
minısítését (problémamentes, külön figyelendı, átlag alatti, kétes, vagy rossz osztályok
valamelyikébe). Nyilvánvaló ugyanis, hogy a besoroláshoz szükséges információk éppen a
hitelfigyelést végzı egységnél állnak közvetlenül rendelkezésre.
f.) A hitelügylet lezárása
Rendes körülmények között a monitoring folyamat a hiteligénylı szerzıdésnek megfelelı
teljesítésével ér véget.
A szerzıdéstıl eltérı teljesítés esetén a bank elıször a rendelkezésére álló biztosítékok
közvetlen érvényesítésével (pl. óvadék, opció, kézizálog) igyekszik kárpótolni magát a meg
nem fizetett kamat, ill. az elmaradt tıketörlesztések miatt. Ha ez az út nem vezet eredményre,
vagy a követelések maradéktalan megtérülését nem biztosítja, rendszerint akkor kerül sor
közvettet érvényesítésre (végrehajtási eljárás), esetleg a fennmaradt követelés eladására, vagy
leírására.
AJÁNLOTT IRODALOM: az alternatív finanszírozási megoldások témakörhöz
Gyulai László: Kis- és középvállalkozások üzletfinanszírozása (SALDO, 2011) 6. fejezet
130